Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám, szerda

RIPORT - INTERJÚ IÚJSZÓI 1991. JÚNIUS 12. A Tatrasvit rozsnyói üzemét 1975ben hozták létre, munkaalkalmat teremtve 650 lánynak, asszonynak. A gyár dolgozói az eltelt 15 esztendő alatt tengernyi alsónemüt, több millió melegítőt, illetve szabadidő-ruhát varrtak, s valamennyien már az év elején tudták, hogy az év végén milyen termékkel is „lepik meg" a tisztelt vásárlót. Ám hiába készült a több millió férfi, női és gyermek alsónadrág, trikó, üzleteinkben csak nehezen bukkantunk rá a nélkülözhetetlen portékára. Mára változott a helyzet. A Tatra- • svit üzeméből Gemtex állami vállalat lett, s a hagyományos fehérnemű és szabadidőruha gyártásával párhuzamosan szoknyák, blúzok, ingek varrásával próbálják gazdagítani a vállalat termékskáláját. - Talán nem túlzás, ha kijelentem, az átmenet, a változás nehézségein túljutva kezdjük megtalálni önmagunkat - közölte bevezetésképpen Pavol Potočný igazgató. - Ahhoz, A GEMTEX ÚJ ÚTJAI Egy hónap múlva lejár a szerződésük hogy túlélhessük ezt a nehéz időszakot, még kellett szabadulnunk beidegződött szokásainktól, s új, keresett termékekkel kellett és kell harcba szállnunk a vásárlók megnyeréséért. Gondot okoz viszont az, hogy jelenleg hiába termelünk, hiszen a lakosság vásárlóereje egyre csökken. Pedig a vásárlási kedv fokozása érdekében 3—4 havonta új termékkel jelentkezünk és ma már szóba sem jöhet, hogy egy és ugyanazon árufélével árasztanánk el a piacot. Értékesítési gondjainkat a KGST szétesése is tetézi, hiszen nem titok, ez idáig fehérnemű-termelésünk 25-30 százaléka a Szovjetunióba irányult. Ők továbbra is örömmel kötnének velünk üzletet, ám nem tudnak azonnal fizetni. Mi pedig a „majdból" nem élünk meg - közölte tárgyilagosan. Megtudtuk, jelenleg a nyugati országok - Olaszország, Németország és Svédország - felé orientálódnak, s termékeik minőségétől függ majd, kötnek-e üzletet. Jelenleg egy olasz cég megbízásából minőségi fehérnemű próbagyártásába fogtak, s bíznak abban, hogy erőfeszítésüket siker koronázza. A termékek hazai alapanyagokból készülnek s minőségükkel elégedettek a gyártók és a vásárlók is. A kötszövött anyagokat éppúgy, mint a többi méterárut közvetlen a gyártótól vásárolják, s ezáltal olcsóbban jutnak hozzá. Az igazgató a továbbiakban nyíltan beszélt gondjaikról is. Arról, hogy hiába vásárolnak elfogadható áron, hiába csökkentik saját költségeiket, ha a textilipari termékekre kiszabott 29 százalékos forgalmi adó, valamint a kereskedelem árrése megemeli a termék árát olyannyira, hogy az eladhatatlanná válik. Éppen ezért, a vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy egyrészt saját üzleteikben értékesítik termékeiket, másrészt megpróbálják az árut házhoz szállítani. Megtudtuk, hogy három átalakított autóbusszal járják a falvakat, s a termelési áron, 5-10 százalékos árréssel értékesítenek. A siker óriási, a kereslet nagy, a jelenleg tarka, nagymintás divatos szoknyákat, nadrágszoknyákat, blúzokat, nyári kétrészes együtteseket nem győzik varrni. Ugyancsak kelendő a fehérnemű, s a jobb „kiszerelésű" szabadidőruha. A tudnivalók, a problémák felvetése után az igazgató műhelynézőbe invitált. A varrógépek mögött ülő asszonyok a munkára összpontosítottak, s mivel teljesítménybérben dolgoznak, nem zavartuk kérdéseinkkel. A mellénk szegődő Robert Kotrčka termelési igazgatóhelyettes készségesen vállalta a kísérő szerepét, s azonnal a lényegre tért. -Jelenleg megfelelő a gépparkunk, ám ha újítani akarunk, korszerűbb varrógépekre lesz szükségünk. Már a nyár közepén őszi-téli kabátok varrásába fogunk. Munkát kell biztosítanunk az itt dolgozóknak. „Szerezzen sok munkát, kössön nagy üzleteket" - bíztatják a varrónők... Az igazgatóhelyettes komoran beszélt az alapanyagok árának ugrásszerű emelkedéséről éppúgy, mint a kereskedelmi vállalatok tisztességtelen haszonszerzéséről. Elmondta, saját üzletükben a jó minőségű divatos bugyikat 23-24 koronáért, a férfi alsónadrágokat (nagyobb az anyagszükséglet) 35-38 koronáért értékesítik. - Nézzék csak meg, mennyit kérnek értük az állami boltokban! - fakadt ki mérgesen. - Csoda, hogy 35-40, illetve 50-60 koronáért nem kellnek el?! Ki gondolná, hogy a katonai költségek csökkentése bennünket is érint? - Ez idáig a hadseregnek évente fél millió férfi hosszú alsónadrágot varrtunk, ám ma ez a mennyiség 70 ezerre csökkent. Az ismerkedés, nézelődés során mongol vendégmunkásokkal találkoztunk. - Egy hónap múlva lejár a szerződésük. Bízunk abban, hogy lesz munka, a helyükbe varrónő-felvételt hirdethetünk. Hat hétig tart a betanítás, s aki egy kicsit is vonzódik a „szakmához", a műveleteket gyorsan megtanulhatja. - Az év elején - vette át a szót az igazgató - nálunk is létszámcsökkentés lesz. Időben figyelmeztettük a normákat nem teljesítőket, ha nem igyekeznek, elválnak útjaink. Azért volt erre szükség, mert februártól alkalmazottainknak minimálbéreket fizetünk. Úgy tartottuk igazságosnak, ha nem csupán a munkások (50-en), hanem az irodai alkalmazottak létszámát is csökkentjük. Ez megtörtént. Tény, nem könnyű feladata van a megmaradt 600 alkalmazottnak. Éppen ezért bérmunkát is vállalunk, konfekciót varrunk a besztercebányai Slovenka vállalat számára, s a napokban fejeztük be a németországi partner megrendelését. Az értékesítést, a piackeresést és az igények felmérését nem ruházzuk át másokra. A napokban árubemutatót tartottunk, sajnos, a meghívott 400 magánvállalkozóból csak ötvenen jöttek el. Ennek ellenére sikerült üzletet kötnünk, igaz, kisebb tételekben, mint ahogy szerettük volna. A nehézségek ellenére hisszük, hogy rövid időn belül az emberek anyagi helyzete javulni fog, s újra örömüket lelik a vásárlásban. S bízunk abban is, hogy ami szép, jó és olcsó termékeinket választják majd. PÉTERFI SZONYA A divatos szoknyák kelendők Örülnek, hogy van munkájuk (Méry Gábor felvételei) SOKAT SEGÍTHETNEK A POLGÁRMESTEREK HELYZETKÉP A VÁGSELLYEI MUNKAÜGYI HIVATALBÓL Munkanélküliség! A szükséges gazdasági reform fájdalmas kísérő jelensége. Sajnos, a fogalom tapinthatóan életünk részévé vált. Egyre több embert érint, fenyeget. A munkaügyi hivatalok feladata a munkanélküliek felkarolása, gondjaik enyhítése. Hogyan tesznek eleget feladataiknak, milyenek első tapasztalataik? E kérdésekkel Štefan Polákot, a Vágsellyei Munkaügyi Hivatal igazgatóját kerestem fel. - Május elején nyílt meg hivatalunk, tehát épp hogy elkezdtük írni „krónikánkat". Igaz, a kérdéssel járó problémákon-gondokon már túljutottunk. Fokozatosan szeretnénk áttérni az átgondoltabb, célszerűbb, szélesebb koncepción alapuló tevékenységre, amely részünkről a maximális hozzájárulást jelentené a rugalmas foglalkoztatási politikához. Fontosnak tartom, hogy tevékenységünkkel áthidaljuk a munkanélküliek lélektani gondjait, megszerezzük bizalmukat. Az első perctől érezniük kell gondoskodásunkat, azt, hogy foglalkozunk problémáikkal, valóban segíteni akarunk nekik. Célunk, hogy rugalmasan tárjuk fel és közvetítsük a munkalehetőségeket. Már a közeljövőben rendszeres tanácsadói tevékenységet szeretnénk megvalósítani. Rendkívül fontos célunk az átképzés széles körű megszervezése. Jelenleg minderre tízen vagyunk. Az első hónap tapasztalatai alapján már elhatároztuk, hogy munkamódszert változtatunk, dolgozóinkat szakosítjuk, mindenki bizonyos szakterülettel foglalkozik majd. - Milyen lépéseket tettek a szabad munkahelyek feltárása érdekében ? - Kapcsolatot teremtettünk a Vágsellyei Körzeti Közigazgatási Hivatallal a hivatalunk és a munkáltatók közti kölcsönös informáltság céljából. Fokozatosan felvettük a kapcsolatot Vágsellye és a körzet többi községének polgármesterével. Sókszelőce, Negyed, Tornóc elöljáróival már találkoztunk. Ennek eredménye például, hogy Szelőce 20 embert foglalkoztat majd a közművesítési munkáknál. A sókszelőcei példa felbuzdított bennünket, úgy érezzük, ez járható út. Megbeszéléseket folytattunk körzetünk legjelentősebb vállalataival, a Duslóval, a Hydrostavval, a mezőgazdasági szövetkezetekkel a várható munkaerő-mozgásról. Szoros együttműködésben egyeztünk meg velük. - Mit emelne ki tapasztalataik közül? - Szomorú tapasztalatunk, hogy az igényelők többsége valójában nem akar munkát vállalni. Bármit A Galántai járásban május elején 3371 volt a munkanélküliek száma, közülük legtöbb - 2458 - a munkás, a nők száma 1453, a vágsellyei körzetben május végén 1524 igénylőt tartottak nyilván, akiknek a hivatal az elmúlt hónapban másfél millió korona segélyt fizetett ki. MÁZSÁR LÁSZLÓ Azért, hogy igazságosan elbírálhassuk, a munkaigénylő egészségi állapotának megfelelően milyen jellegű munkát vállalhat. Sok volt az olyan eset, amikor az általunk felkínált lehetőségeket - egészségi okokra hivatkozva - visszautasították. További gondunk és hátrányunk, hogy hivatalunk távol esik a városközponttól. Ez kellemetlen ügyfeleink számára is, és biztonságérzetünket is megingatja. Sajnos, már volt eset, amikor hivatalunkban majdhogynem fizikai támadás érte egyik kolléganőnket. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de erre a körülményre is figyelnünk kell. Kérni fogjuk a városi hivatalt, találjon megfelelő helyet számunkra Sellye központjában. - Mit várnak az elkövetkező hónapoktól? - A munkanélküliek számát illetően a helyzet körzetünkben nem a legszörnyűbb, bár javulást a közeljövőben nem várhatunk. A munkanélküliek száma szeptember körül jelentősen megnövekszik, hiszen azt már tudjuk, hogy az iskolákból most kikerülő szakemberek, szakmunkások döntő hányadának nem tudunk munkahelyet kínálni. Ezenkívül a katonai szolgálatukról visszatérő fiatalokra is számítanunk kell. A HÁROM TESTVÉR A tágas nappaliban ültünk Buchalíkéknál. Ez a gútori család olyan, mint bármelyik más család. Három gyerek, a legnagyobbik már férjhez is ment, most együtt laknak, a pici unoka éppen a járást gyakorolja, kisebb-nagyobb sikerrel. Időnként a képernyőre sandítunk, Jana esküvője pereg, ki tudja hányadszor, a videóról. Pali, a középső fiú, most fejezi a gimnázium első osztályát, a házigazda felelősségével felügyeli a vendéglátás menetét. Az atya most éppen a hosszú műszakok után pihen, hajós, Pozsony és Regensburg között járva van mit bepótolnia alvásból. A negyedikes Maros nehezen dönti el, a napos idő és az udvar csábításának engedjen-e, vagy a felnőtteket hallgassa, - azt amit anyu fog mesélni, és amit már úgyis annyiszor hallott. - Kilenc évig jártam az orvosokat, de nem tudtak segíteni - pergeti vissza az időt Terus. - Ezért aztán megbeszéltük a férjemmel, hogy örökbefogadunk egy gyereket. Magam sem tudtam, mit kell csinálni, elmentünk háta Pozsony melletti Vaskutacskára, ott van ugyanis egy gyermekotthon, ahol a pici babákat gondozzák. Hosszú história, egy évig tartott, míg minden szükséges papirost összeszedtünk. Akkor újra elmentünk a gyermekotthonba, s ott az ablakon keresztül mutattak egy egyéves kisleányt. Megkérdezték, visszük-e, vagy sem. Vittük, persze. Három hónapig próbaidőre volt nálunk, aztán örökbefogadtuk. Azóta Janka felnőtt, és most egy pici Jankával örvendeztetett meg minket. Pont ilyen volt ő is - nézi a totyogó apróságot, s ellágyul az arca. - Hatéves lett Janka, s akkor úgy gondoltuk, jó lenne neki egy kistestvér. Irány tehát Vaskutacska. Én akkor már szociális nővérként újra dolgoztam, úgyhogy nagyobb gyereket akartam, így került hozzánk a két és fél éves Palkó, őt csak nevelőszülőkként vehettük magunkhoz, ezért meg is tartotta a nevét. Igen helyes kisgyerek volt, amolyan kis dundi. Buchalikék akkor még nem ebben az emeletes, kényelmes házban laktak, hanem a szomszédban, egy kétszobás kisebben, a nagyszülőkkel. Úgy döntöttek, hogy belefognak az építkezésbe. Állami kölcsönből két év alatt fölépült a ház. - A gyerekek nőttek, Jankát beírattuk Éberhárdra a mezőgazdasági iskolába, Palkó, a szorgalmasabb, már negyedikes volt, amikor kitaláltuk a férjemmel, hogy elférne itt még egy gyerek. Ugyanoda mentem, ahova ezekért. Marost is előbb hétvégeken szoktattuk magunkhoz, akárcsak Palkót. Ezúttal nem ment simán a dolog, a járási nemzeti bizottság bele akart szólni a választásba, ennek eredményeként Marosért egy évig nem is kaptam a nevelőszülői pótlékot. Öt nem lehetett örökbefogadni. Terus asszony részletesen elmeséli a Maros körüli huzavonát, a tíz évvel ezelőtti ügyekről annyi megértéssel, belső nyugalommal beszél, mintha nem is ő izgulta volna végig. Se indulat, se harag nincs benne. Maros most negyedikes, a somorjai magyar iskolába jár, otthon galambokkal foglalkozik. Pali a pozsonyi Duna utcai általános után Szencen tanul tovább, kitartásáról hallva alighanem megjósolható, hogy folytatja tanulmányait: Jana Dénesden kertészkedik, de most otthon van a picivel és a háztartásvezetést tanulja. Terus is otthagyta az egészségügyet, van épp elég dolog a ház meg a gyerekek körül, őrá otthon nagyobb szükség van. Szeretet, erős összetartozási érzés szövi át ezt a kis családot. A feladatokból mindenki kiveszi a részét, de mindig számíthatnak egymás segítségére. Míg Jana, az „elsőszülött" ma is játékos, és szívesen hempereg nagyokat Marossal, addig Pali egy felnőtt felelősségével próbálja megregulázni a huncutkodókat. - Érdekes, akik nem tudtak „gyerekeinrf" sorsáról, gyakran úgy vélekedtek, hogy Jana és Maros rám hasonlítanak. Különben tényleg van bennük valami hasonlóság, a természetükben is, meg külsőre is. Mindketten törékenyek, szőkék - tűnődik Terus. Aztán dicséri őket, elsorolja mindegyikük jó tulajdonságát, meg persze a kevésbé jót is, elmondja, miért lehet anyai pofont kapni alkalomadtán. Egyelőre bírják hellyel, jut külön szoba a fiatal házaspárnak is, Palkó ugyancsak saját „dolgozószobát" rendezett be magának, sok könyvvel. - No és hogyan tovább, ha majd szépecskén kinövik a családot a fiúk? - kérdezem. - Itt a szomszédban vettünk telket, majd megint építkezünk. Azt szeretném, ha valamennyien együtt maradnánk, (it) ajánlhatunk ezeknek az embereknek, mindig találnak okot a felajánlott munkalehetőség visszautasítására. Ezek az igénylők nem azzal kezdik - „Adjanak munkát!", hanem „Mikor adják a segélyt?!" A nálunk jelentkező cigányok közül pedig szinte tízből kilencet nem érdekel a munkalehetőség. Száz okot találnak a nemleges, de egyet sem az igénylő válaszra. A sellyei körzet kertészkedéséről híres. így vannak, akiknek a munkanélküliség most egészen jól jön, legalábbis néhány hónapra, azoknak viszont, akik valóban munkát keresnek - például villanyszerelők, esztergályosok - egyelőre nem tudunk megfelelő munkahelyet felkínálni. További sajnálatos és riasztó jelenség, hogy a munkaigénylők jó egyharmada ittasan keres fel bennünket. Hasonló jelzéseket kaptunk több vállalattól is, hogy a nálunk elhelyezkedni akaró személyeknél gyakran a munkaviszony létrejöttét is meghiúsítja az ittas állapot. Körzetünk orvosaival, egészségügyi központjával is rendszeres kapcsolatot akarunk tartani.