Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám, kedd

FORMA-1 KUDARCRA ÍTÉLVE ÉS GYŐZELEMRE SZÜLETVE 1991. JÚNIUS11. KIT BÜNTET? Emlékeznek még? Micsoda viha­rokat váltott kl már az 1986-os Mun­dialén meghosszabbított meccsek utáni büntetőpárbaj. A tavalyi világ­bajnokság során ismét hevesen vi­tatkoztak róla, hogy most - a CZ Beograd-Olympique Marseille BEK­döntőt követően újra fellángoljanak a szenvedélyek. Az ember mindig valamilyen megmagyarázhatatlan hiányt érez minden egyes tizen­egyes döntés után. Valaki azt mondta, ha tetszik, ha nem, marad a tizenegyes rúgás... Nem tetszik. Sok mindenért. Például a tizenegyes szó angol eredetije (pe­nalty) büntetést jelent. Ezzel a nagy va­lószínűséggel gólt hozó rúgással ereden­dően csak a 16-oson belül elkövetett szabálysértések egy részét büntették. Ma már a 120 perc után döntetlenre álló tétmérkőzések résztvevőit is. A döntés­képtelenség büntetést érdemel?! Vagy inkább konstruktív, az igazság felé köze­lítő megoldást? Az utóbbi valószínű. Per­sze! könnyű a szót szaporítani — mond­hatja az olvasó teljes joggal. De jóval bonyolultabb rámutatni a sötét erdőből kivezető útra. Tökéletes, mindenkit kielé­gítő és meggyőző javaslat nincs. Néhány megjegyzés erejéig azonban ejtsünk szót a 11-esekről. Már csak azért is. mert so­kak szerint minden más megoldás csak jobb lehet. Egyszóval tizenegyes. Van, de nem kell szeretni. Mégpedig azért nem, mert az effajta döntés inkább a rúgó (és védő) játékos pillanatnyi lelkiállapotáról tanúskodik és nem tényleges tudásáról. (Beckenbauer: „A tizenegyeseknél már nem a lá­bak döntik el, gól lesz vagy sem, hanem az idegek és a szerencse; ezért a sportszerűség érdekében mást kellene kitalálni..." Arról, aki bizonyos szintre eljutott a futball­ban, nagy valószínűséggel elkép­zelhető, hogy be tud rúgni egy ti­zenegyest. Olyan közismert labda­rúgókról, mint Maradona, Dragan Sztojkovics, Amoros vagy korábban az 1966-os vb-n Piatini, Socrates és Zico, pedig szinte már istenkísértés feltételezni, egy vacak büntetőt nem tudnak értékesíteni. Pedig nem tud­tak... Nos. mit lehetne a tizenegyesek he­lyett bevezetni? Itt van például a sokat emlegetett „hirtelen halál". -Más szavak­kal: a hosszabbítás az első gól megszü­letéséig tartana, abban a pillanatban be­következik a szenvedő fél „hirtelen halá­la". Ez nem újdonság. Az észak-amerikai profiliga (NHL) jégkorongozói rutinszerű­en alkalmazzák a Stanley Kupában. El­lenzői a humánumra hivatkoznak, mond­ván, embertelenség módot adni az eset­leg két óránál is tovább tartó maratoni csatákra. Ezek hallatán talpra ugrik az ellentábor: ha az érdekeltek tudják, hogy kizárólag góllal rövidíthetik meg szenve déseiket, alkalmasint mindent elkövetnek a játékidő kurtításáért. Kimerészkednek a védőállásból, máskülönben a meccs haj­nalhasadtáig is tarthat. De ha 11 es rú­gásokra spekulálnak. hátrálhatnak, ameddig csak akarnak. Elképzelhető viszont a büntetőrú­gások amerikai változata. Ez a ver­zió látványos, ráadásul megszüntet­né a tizenegyesek végrehajtása, Il­letve hárítása körüli vitákat. Ma már alig akad kapus, aki ne mozdulna el a rúgás előtt, és az ítéletvégre­hajtók sem adnak sokat arra, hogy a szabályok szellemében folyama­tos mozgással hajtsák végre a rú­gást. A bírák szinte soha nem ren­delnek el ismétlést, pedig ahogy például az idei BEK-döntő során is láthattuk, majdnem minden büntető­nél elmozdultak a kapusok. Szóval az amerikai módi szerint a végre­hajtónak a félpályáról indulva, meg­határozott időn belül rúgóhelyzetbe kell kerülnie, a kapus pedig akár kifutással is megpróbálhatja háríta­ni a gólt. Igy a 11 -es sorozat sokkal inkább emlékeztetne a labdarúgás egy-egy elemére. Álljunk a „büntetőpártiak" oldalára? Mindegy. A gond akkor kezdődik ami­kor az érdekeltek alapos megfontolás után beépítik taktikai repertoárjukba a büntetőciklust. Ezt tették a tavalyi világ­bajnokságon, ezt tették a jugoszlávok (még büszkék is voltak rá!) a bari BEK­fináléjában (korábban a Steaua). A fut­ball sok egyéb elemének rovására bosszantóan óvatoskodtak, ügyeskedtek, húzták az időt, szabálytalankodtak, „él­ve" nem engedték el maguk mellett az ellenfelet, nem előre, hanem hátra és keresztbe passzolgattak, ahelyett, hogy a két órán belüli döntés eszközrendszerét, támadójátékot és egyáltalán a játékot „komponálgatták" volna. Valószínűleg azt mondták magukban: csak gólt nem kap­ni, aztán bízzunk a semmiben... Az amúgy is „sápadó" sportágat újabb kórokozó fenyegeti. Ez az eredménye annak, hogy — az egyik tudósító szellemes és találó megál­lapítása szerint — a labdarúgók ma már bankbetéttel bélelt futballcipő­ben játszanak. Játszanak? Ez azért túlzás. Legfrisebb példa erre a 13 nappal ezelőtti elszomorító BEK­döntő. (T.V.) Bariban, a legrangosabb kontinentá lis torna döntője előtt még optimistán csengtek Franz Beckenbauer szavai. Negyvennyolc órával a belgrádi Crveria Zvezda elleni, szerencsétlen vereség után még át- és átjárja a csalódás „Fe­renc császár" mondókáját. A nagyem­ber nem válogatja meg a szavait: }Megette a fene.... Ez volt az első gon­dolatom. A jugoszlávok egyszerűen nem érdemlik meg a kupát, hiszen mi jobbak voltunk..." A francia bajnok technikai igazgatója túlontúl rutinos róka ahhoz, hogy hagy­ja magát a csúszós jégre csalogatni. Korábban ugyanis már kiszivárgott, hogy a Marseille taktikáját illetően vitá­ja támadt Raymond Goethals edzővel. Beckenbauer amellett kardoskodott, hogy Vercruysse kapjon helyet a kez­dőcsapatban. Goethals ezt elutasította. Mint kiderült, ez súlyos melléfogás volt. „Utólag minden sokkal áttekinthetőbb" — intézi el a világfihoz illő nagyvona­lúsággal a kényes kérdést a német vi­lágsztár, holott a vereség 100 000 már­kának megfelelő prémiumtól fosztotta meg. Annál letörtebb benyomást keltett a milliomos elnök, Bernard Tapie, aki „szomorú színielőadásnak" nevezte a mérkőzést és csalódottan beismerte: „Megtanultam, hogy kizárólag a pénz­zel nem lehet mindent elérni." >. Letargiáját valószínűleg csak súlyos­bítja Beckenbauer végleges elhatározá­sa, hogy a francia kupadöntő napján végleg megválik az Olympique együtte­sétől. („Kezdetben igen nehéz volt, de mindeni összevetve tanulságos időt töl­töttem Marseille-ben. Hogy hol folyta­tom tovább? Egyelőre sehol. Vissza­megyek az osztrák hegyek közé és megfontolom a különböző lehetősége­ket. Valószínűleg a reklámszakma fel­adatai kerülnek érdeklődésem előteré­be. de az is lehet, hogy jó darabig semmit sem csinálok, ami munkára ha­sonlít...!") Szülőhazájában régen kialakult az a vélemény, hogy Beckenbauer bármibe kezdjen is, a siker szinte ragad a kezé­hez. A szerencse kegyeltje volna? („Ugyan, ugyan... Nem elég kinyitni az ablakot és arra várni, hogy a sze­rencse vagy előbb, vagy utóbb bere­pül Odahaza. Kitzbüheiben megvan­nak a lel jegyzéseim, amelyeket a világ­bajnokság előtt az ellenfeleinkről készí­tettem. A Crvena Z/ezda legveszélye­sebb játékosairól gyakorlatilag mindent tudtam. Mégsem sikerült Márpedig ha a szorgalomhoz laza. magabiztos hoz­záállás párosul, úgy valóban ki lehet kényszeríteni a szerencse segítségét. Görcsölve, fogcsikorgatással semmit sem lehet elérni. Ezen a ponton buk­tunk el.") Ezzel a beállítottsággal jutott túl a marseille-i vendégszereplésének legne­hezebb akadályain Röviddel munkába állás után a szurkolók körében igen népszerű GéralcJ Gili, a szakvezető el­Zico, mint másodosztályú „japán" futbaľ­lista? Az ember szeme tálnagyságúra kere­kedik az ámulattól, és hirtelenjében nem tud értelmesebbet kinyögni, mint, hogy: „Azany­rryaköcsögit. nem hittem volna, hogy ilyet is megélek..." Pedig megéltük Arthur Antunes Coimb­ra. művésznevén Zco, március elején múlt 38 éves. Éppen egy esztendeje, hogy kine­vezték Rió állam ifjúsági és sportügyi ál­lamtitkárává. Pompás választás. A legújabb kori brazil labdarúgás leghíresebb, legnagyobb becsben tartott csillagát érdemes odaállítani a háládatlan, mégis nagy társadalmi fontosságú posztra. A „Fehér Pelé" a jelek szerint szerfelett kényelmetlenül feszengett süppedős hivatali karos­székében, visszasírta a labdapattogást, a stopli­csattogást, visszakívánko­zott a fehér mészcsíkok határolta zöld gyep biro­dalmába. így kötött ki rajta­ütésszerűén Japánban Kezdetben úgy hírlett, hogy a Mitsubishi rek­lámembereként kama toztatja majd világmé­retű népszerűségét, az­tán csak előrukkolt a farbával: hároméves szerződést írt alá a Sumitomo Metal FC együttesével. És ahogy a fotósok kedvéért fogpasztamosollyal parolázott Jasuo Singu klubelnökkel, alkalmasint nem a bank­számlájára bepotyogó 3.3 millió dollár derí­tette virágos kedvre Húszesztendős profi pályafutás alatt keresett ő annyit, hogy jele­sebb ünnepeken akár aranydukátokat szór­hatna a nép közé. mint hajdan a koronás uralkodók... A Flamengóval nyert brazil bajnokságot, gólkirályságot, Libertadores Kupa- és Világ Kupa-diadal után a japán másodosztály­ban? A nyolcvanas évek futballjának atya­mestere, három világbajnokság hőse. a Falcao, Zico, Socrates trió gyémánttenge­hagyta a klubot, és a kikötővárosban futótűzként terjedt el az a hír, hogy Beckenbauer, a marseille-i születésű edzőt túrta ki állásából. A német ma­estróval szemben tanúsított hangulat pillanatok alatt a fagypontra süllyedt. („Teljes félreértés uralkodott. Gili ugyan -mindig hangoztatta, hogy szíve­sen dolgozik velem, de amikor vonzó ajánlatot kapott a Bordeaux-tól. nem sokáig teketóriázott. Az emberek pedig szentül hitték, hogy én fűrészeltem el alatta az ágat. Ezzel bekövetkezett az. amit mindenáron el akartam kerülni: is­mét pályaedzői feladatokat kellett ellát­nom Ehhez viszont nekem már nincs igazán nagy kedvem. Amikor pedig ki­robbant a francia labdarúgóbotrány, betelt a pohár. Volt olyan edzés, hogy a fél csapat hiányzott, mert a rendőr­ség kihallgatásra rendelte be a játéko­sokat. Ezt a cirkuszt azután már nem voltam hajlandó eltűrni, és új edzőt- kö­veteltem. Tapie elfogadta az érvelése­met és közös véleményünk alapján szerződtette Goethalst.") Az elnök neve akarva-akaratlanul új­ra és újra felbukkant a beszélgetésünk­ben. Az Olympique sorsának tengelyé­ben a 48 éves milliárdos áll. („Tapie csodálatra méltó meggyőző készséggel rendelkezik. Nélküle soha sem kötöttem volna ki a francia tenger­parton. Kereken kijelentette: azért szer­ződtetett. hogy Európa Kupa-sikerre ve­zessem gárdáját. Most önkritikusan kénytelen vagyok beismerni, a magam posztján én sem tudtam eleget tenni a feladatnak...") A „francia kaland" befejeztével a 103 válogatottságot megélt és két világbaj­noki címet (egyet játékosként, egyet edzőként) szerzett labdaművész azon­nal a találgatások özönét váltotta ki. Is­mételt bejelentését, hogy pihenésre vá­gyik. senki sem veszi komolyan. A legfrissebb „kacsa" szerint a beteges Ernst Happel örökét veszi át az FC Ti­rolnál, Innsbruckban. Beckenbauerból — hosszú unszo­lásra — mindössze annyit lehetett ha­rapófogóval kihúzni, hogy Olaszország­ba semmilyen körülmények között sem megy. („Bármelyik vezető egyesület mellett döntenék is. ott azt várnák el tőlem, hogy első nekifutásra legalább a baj­nokságot nyerjük meg. Ha nem sike­rülne. már szedhetném is a sátorfámat. Akkor már inkább az amerikaiaknak se­gítek az 1994-es világbajnokság előké­szítésében. Egy hónapra szíves-örö­mest átugranék hozzájuk, de évekre már nem. Jobb itt. Kitzbüheiben, a csendben, a nyugalomban, feltéve per­sze. ha nem zaklatnak szüntelenül...") Kifakadását nem lehetett félreérteni. Már a focicsászár ^m a régi... STEFAN LÁZÁR lye, a Selecaóban 88 mérkőzést játszott és 66 gólt ért el. a világválogatottban is meg­fordult. Most meg vén fejjel felcsap a Sumi­tomo acélművek alkalmazottjának, a Tokió tói 100 kilométerre fekvő Kasima városá­ban szórakoztatja majd a nagyérdeműt, mondjuk a Nissan FC elleni másodosztályú rangadón... A Sumitomo Metal Indrusties nevű válla­lat máris nevezte együttesét az 1993-ban induló profi bajnokság küzdelmeire és eh­hez állítólag nélkülözhetetlen Zico jelenléte. Mondja Singu elnök. Zico meg olyasmiket mondogat, hogy ha Roger Milla elboldogult 38 évesen, akkor ő sem esik majd át a lab­dán. Minden nap kispályázott meg rögbi­labdázott, kifogástalan az erőnléte. Gólt lőni pedig a japán másodosztályban sem szé­gyen. A homo sapiens törzsfejlődésének újabb szakaszához érkezne, ha megszűn­ne csodálkozni. Még nem tartunk itt Ugyanis tálnagyságúra kerekedik a sze­münk és csak annyit tudunk hebegni, hogy: „A teremburáját, Zico a japán má­sodosztályban!?" (török) Közhelyként hangzik, de így van: a Forma-1 minden egyes futama bő­velkedik váratlan fordulatokban, előre nem látható eseményekben. Nagyon nehéz megjósolni, ki nyeri a követke­ző versenyt — bár erre most Ayrton Senna sikersorozata kissé rácáfolt —, ki lesz a következő világbajnok. Az idénykezdet előtt szinte csak arról 'ehe­tett hallani, a Ferrari rettenetesen készül, 1979 után újra vb-t akar nyerni. Valóban, a téli próbáik sikeresek voltak, novemberben, decemberben remekül ment a piros „tűzgolyó". Ahogy Ron Denis, a McLaren főnöke mondta, a téli világbajnokságot ismét megnyerték, csakhogy ez nem számít. A puding próbája az, hogy megeszik, a versenyautóké pedig a futamokon való helytállás. Es itt bizony az „ágas­kodó lovacska" egy akadályt sem vett könnyedén, mit könnyedén, mindegyi­ket leverte! Az első két megméretteté­sen (Phoenix, Interlagos) még csak­csak tartották magukat, gyűjtöttek né­hány pontot, de aztán jött Imola — mondhatni hazai pályájuk — és mit csinált erre a két francia, a professzor és az új szupersztár? Pros t professzor, mint egy kezdő, már a felvezető kör­ben kicsúszott a pályáról. Az autóver­senyzésben sok mindenre lehet kifo­gást találni a verseny alatt — rossz volt a motor, a felfüggesztés, a pálya, bármi. De hogy egy háromszoros vi­lágbajnok, aki több mint 10 millió dol­lárt keres egy évben, több száz ember munkáját és sokmillió olasz szurkoló reményeit a verseny előtt a sírba vi­gye, az már szégyen. Ugyanígy Alesi, aki forrófejűségéről tett tanúbizonysá­got, képtelen három vagy négy kört várni az előzésre, már az első kettő­ben akarja megnyerni a versenyt. Pó­rul is járt, a vizes pályáról a legelején kicsúszott. Apropó, több mint száz ember munkája! Köztudomású, a Ferrari óri­ási apparátussal, szinte korlátlan pénz­ügyi kerettel rendelkezik. Háromszáz mérnök dolgozik a csapatnak; a hie­rarchia legtetején Gianni Agnelli, a FI­AT cég elnöke áll, majd jön a cég vezérigazgatója, a Ferrari vezér­igazgatója, különböző helyettesek, technikai igazgatók, de valahogy a sok bába között elveszik a gyerek, mármint egy igazán jó kocsi. Az is­tállónak a két versenyzőn kívül van még három tesztpilótája, két próbapá­lyája, saját motorja, mindene. Ennek ellenére nemcsak a McLaren-Honda gyorsabb és jobb, hanem a Williams­Renault is. Különösen ez utóbbi tény fájhat a legpatinásabb csapatnak, hogy a Renault, amely inkább kis au­tóiról híres, egy olyan motort produkál, amely gyorsabb, mint a csak gyors és erős motorokat tervező Ferrari. Hi­szen nincs olyan sportkocsija, amelyik ne érne el 250 kilométeres végsebes­séget, és nincs olyan Renault, amelyik ezt akárcsak megközelítené (persze szériaautókra gondolok). A sok kudarc láttán menesztették Cesare Fioriót, a technikai igazgatót, s az eredmény? A Kanadai Nagydíjon idő előtt mindkét járgányuk kiállásra kényszerült. Egyébként a montreali fu­tam negatív szenzációja, hogy a négy nagy csapat, tehát a McLaren, a Fer­rari, a Williams és a Benetton nyolc autója közül mindössze kettő „élte túl" a nagydíjat. Mégpedig Nelson Piquet. mint nem várt első, és Riccardo Pat­rese, mint harmadik helyezett. A ka­nadai viadalnak — ha volna ilyen ver­seny is — két erkölcsi győztese volt: az egyik a már említett Patrese, aki sajgó nyakkal indult, mivel az edzésen más hibájából odacsapta autóját, majd a futamon defektet kapott, de még így is dobogós lett. A másik, Ni­gel Mansell, akit a balszerencse so­hasem kerül el. A brit pilóta az első kanyar végétől vezette a mezőnyt, de az utolsó, tehát a 69. körben néhány száz méterrel a cél előtt hirtelen lelas­sult, majd megállt. „A hajtűkanyar előtt visszakapcsoltam, de utána már nem működött a félautomata sebességvál­tó. A kocsi üresben gurult még né­hány métert, ám aztán 800 méterrel a cél előtt a motor lefulladt' — pana­szolta a tragikus hős. Lehet kritikus szemmel is nézni Mansell kudarcát. Az utolsó körben 57 másodperccel vezetett a második helyen száguldó előtt. Miért kellett hát a végletekig haj­tani a motort abban a fullasztó me­legben, mikor elég egy-két másod­perccel is nyerni? Néhány körrel az­előtt, még új körrekordot állított fel. Mit próbált ezzel bizonyítani? Nem csoda, hogy elfogyott a benzinje. Ha az 1991-es szezon eddigi pro­dukcióin végigtekintünk, Ayrton Senna neve úgy különül el a többiekétől, mint McLaren kocsija mondjuk egy Trabanttól. Mérlege az idényben több mint pompás: négy futamban négy al­kalommal az első rajtkockából indul­hatott, és négyszer győzött. Hogy a legutóbbi versenyen motorhiba miatt nem diadalmaskodott? „Még a leg­jobb versenyző sem tud mindig nyer­ni" — nyilatkozta „szerényen". A szakemberek csak szuperlatívu­szokkal jelzik a győzelemre született pilóta teljesítményét. Senna már eddig gyorsabb volt bárki másnál, de most elmondható, higgadtságban is felül­múlja ellenfeleit. Félelmetes tudását versenytársai szintén értékelik: „Ayrton­nak szeretnék mindenekelőtt gratulál­ni. Mert amit csinált, arra csak egyet­len szó van: csodálatos!" — nyilatkoz­ta Mansell Monte Carlo után. Hiába, így változnak az idők, így változnak az emberek. Mert ugyanez a Mansell néhány éve a belgiumi Spában egy ütközésük utáni kicsúszást követően, mint megvadult bika törtetett be Sen­na után a McLaren-boxba és ököllel vett elégtételt Ayrtonon vélt, vagy va­lós sérelméért! Örvendetes, hogy nemcsak a McLaren, Ferrari vagy a Williams „ma­gánügye" a bajnoki pontok elosztása. Az új Benettont John Barnard, az aranykezű konstruktőr tervezte, akinek remekmüveivel több bajnokságot nyert korábban a McLaren. Most íme, Nelson Piquet a Benetton megragadó színeiben pompázó kocsijával nagy­díjgyőzelmet aratott Kanadában. Ked­vező hír, hogy a Jordan-istálló, amely csak az idén kezdett versenyezni a Forma-1-ben, máris pontokat szerez. Sőt, a legutóbbi futamon mindkét ver­senyzője bekerült a legjobb hat közé! San Marinóban valósággal arattak a kis csapatok, melyeknek létkérdés, hogy időnként az első hat között sze­repeljenek. Jó volt Martinit (Minardi) a negyedik helyen látni és a két Lotus­pilótát, Hakkinen és Baileyt az ötödi­ken illetve a hatodikon. Legközelebb június 16-án, a Mexi­kói Nagydíjon mutatkozik be a Forma­1 cirkusza. A tengerszint feletti nagy magasság, a ritkább levegő megint megkeverheti a kártyákat, .mint a pá­radús, fülledt idő Montrealban. Vége­zetül, esélylatolgatás helyett a vb-pont­verseny állása 5 futam után: 1. Senna (McLaren) 40 p. 2. Piquet (Benetton) 16, 3. Prost (Ferrari) 11, 4.-5. Berger (McLaren), Patrese (Williams) 10, 6. Modena (Tyrrell) 9. (sidó) A „FEHÉR PELÉ" A JAPÁN MÁSODOSZTÁLYBAN A CSÁSZÁRBAN NEM DÜHÖNG A MUNKAKEDV SPORTEXTRA 8

Next

/
Thumbnails
Contents