Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám, kedd

FORMA-1 KUDARCRA ÍTÉLVE ÉS GYŐZELEMRE SZÜLETVE 1991. JÚNIUS11. KIT BÜNTET? Emlékeznek még? Micsoda viharokat váltott kl már az 1986-os Mundialén meghosszabbított meccsek utáni büntetőpárbaj. A tavalyi világbajnokság során ismét hevesen vitatkoztak róla, hogy most - a CZ Beograd-Olympique Marseille BEKdöntőt követően újra fellángoljanak a szenvedélyek. Az ember mindig valamilyen megmagyarázhatatlan hiányt érez minden egyes tizenegyes döntés után. Valaki azt mondta, ha tetszik, ha nem, marad a tizenegyes rúgás... Nem tetszik. Sok mindenért. Például a tizenegyes szó angol eredetije (penalty) büntetést jelent. Ezzel a nagy valószínűséggel gólt hozó rúgással eredendően csak a 16-oson belül elkövetett szabálysértések egy részét büntették. Ma már a 120 perc után döntetlenre álló tétmérkőzések résztvevőit is. A döntésképtelenség büntetést érdemel?! Vagy inkább konstruktív, az igazság felé közelítő megoldást? Az utóbbi valószínű. Persze! könnyű a szót szaporítani — mondhatja az olvasó teljes joggal. De jóval bonyolultabb rámutatni a sötét erdőből kivezető útra. Tökéletes, mindenkit kielégítő és meggyőző javaslat nincs. Néhány megjegyzés erejéig azonban ejtsünk szót a 11-esekről. Már csak azért is. mert sokak szerint minden más megoldás csak jobb lehet. Egyszóval tizenegyes. Van, de nem kell szeretni. Mégpedig azért nem, mert az effajta döntés inkább a rúgó (és védő) játékos pillanatnyi lelkiállapotáról tanúskodik és nem tényleges tudásáról. (Beckenbauer: „A tizenegyeseknél már nem a lábak döntik el, gól lesz vagy sem, hanem az idegek és a szerencse; ezért a sportszerűség érdekében mást kellene kitalálni..." Arról, aki bizonyos szintre eljutott a futballban, nagy valószínűséggel elképzelhető, hogy be tud rúgni egy tizenegyest. Olyan közismert labdarúgókról, mint Maradona, Dragan Sztojkovics, Amoros vagy korábban az 1966-os vb-n Piatini, Socrates és Zico, pedig szinte már istenkísértés feltételezni, egy vacak büntetőt nem tudnak értékesíteni. Pedig nem tudtak... Nos. mit lehetne a tizenegyesek helyett bevezetni? Itt van például a sokat emlegetett „hirtelen halál". -Más szavakkal: a hosszabbítás az első gól megszületéséig tartana, abban a pillanatban bekövetkezik a szenvedő fél „hirtelen halála". Ez nem újdonság. Az észak-amerikai profiliga (NHL) jégkorongozói rutinszerűen alkalmazzák a Stanley Kupában. Ellenzői a humánumra hivatkoznak, mondván, embertelenség módot adni az esetleg két óránál is tovább tartó maratoni csatákra. Ezek hallatán talpra ugrik az ellentábor: ha az érdekeltek tudják, hogy kizárólag góllal rövidíthetik meg szenve déseiket, alkalmasint mindent elkövetnek a játékidő kurtításáért. Kimerészkednek a védőállásból, máskülönben a meccs hajnalhasadtáig is tarthat. De ha 11 es rúgásokra spekulálnak. hátrálhatnak, ameddig csak akarnak. Elképzelhető viszont a büntetőrúgások amerikai változata. Ez a verzió látványos, ráadásul megszüntetné a tizenegyesek végrehajtása, Illetve hárítása körüli vitákat. Ma már alig akad kapus, aki ne mozdulna el a rúgás előtt, és az ítéletvégrehajtók sem adnak sokat arra, hogy a szabályok szellemében folyamatos mozgással hajtsák végre a rúgást. A bírák szinte soha nem rendelnek el ismétlést, pedig ahogy például az idei BEK-döntő során is láthattuk, majdnem minden büntetőnél elmozdultak a kapusok. Szóval az amerikai módi szerint a végrehajtónak a félpályáról indulva, meghatározott időn belül rúgóhelyzetbe kell kerülnie, a kapus pedig akár kifutással is megpróbálhatja hárítani a gólt. Igy a 11 -es sorozat sokkal inkább emlékeztetne a labdarúgás egy-egy elemére. Álljunk a „büntetőpártiak" oldalára? Mindegy. A gond akkor kezdődik amikor az érdekeltek alapos megfontolás után beépítik taktikai repertoárjukba a büntetőciklust. Ezt tették a tavalyi világbajnokságon, ezt tették a jugoszlávok (még büszkék is voltak rá!) a bari BEKfináléjában (korábban a Steaua). A futball sok egyéb elemének rovására bosszantóan óvatoskodtak, ügyeskedtek, húzták az időt, szabálytalankodtak, „élve" nem engedték el maguk mellett az ellenfelet, nem előre, hanem hátra és keresztbe passzolgattak, ahelyett, hogy a két órán belüli döntés eszközrendszerét, támadójátékot és egyáltalán a játékot „komponálgatták" volna. Valószínűleg azt mondták magukban: csak gólt nem kapni, aztán bízzunk a semmiben... Az amúgy is „sápadó" sportágat újabb kórokozó fenyegeti. Ez az eredménye annak, hogy — az egyik tudósító szellemes és találó megállapítása szerint — a labdarúgók ma már bankbetéttel bélelt futballcipőben játszanak. Játszanak? Ez azért túlzás. Legfrisebb példa erre a 13 nappal ezelőtti elszomorító BEKdöntő. (T.V.) Bariban, a legrangosabb kontinentá lis torna döntője előtt még optimistán csengtek Franz Beckenbauer szavai. Negyvennyolc órával a belgrádi Crveria Zvezda elleni, szerencsétlen vereség után még át- és átjárja a csalódás „Ferenc császár" mondókáját. A nagyember nem válogatja meg a szavait: }Megette a fene.... Ez volt az első gondolatom. A jugoszlávok egyszerűen nem érdemlik meg a kupát, hiszen mi jobbak voltunk..." A francia bajnok technikai igazgatója túlontúl rutinos róka ahhoz, hogy hagyja magát a csúszós jégre csalogatni. Korábban ugyanis már kiszivárgott, hogy a Marseille taktikáját illetően vitája támadt Raymond Goethals edzővel. Beckenbauer amellett kardoskodott, hogy Vercruysse kapjon helyet a kezdőcsapatban. Goethals ezt elutasította. Mint kiderült, ez súlyos melléfogás volt. „Utólag minden sokkal áttekinthetőbb" — intézi el a világfihoz illő nagyvonalúsággal a kényes kérdést a német világsztár, holott a vereség 100 000 márkának megfelelő prémiumtól fosztotta meg. Annál letörtebb benyomást keltett a milliomos elnök, Bernard Tapie, aki „szomorú színielőadásnak" nevezte a mérkőzést és csalódottan beismerte: „Megtanultam, hogy kizárólag a pénzzel nem lehet mindent elérni." >. Letargiáját valószínűleg csak súlyosbítja Beckenbauer végleges elhatározása, hogy a francia kupadöntő napján végleg megválik az Olympique együttesétől. („Kezdetben igen nehéz volt, de mindeni összevetve tanulságos időt töltöttem Marseille-ben. Hogy hol folytatom tovább? Egyelőre sehol. Visszamegyek az osztrák hegyek közé és megfontolom a különböző lehetőségeket. Valószínűleg a reklámszakma feladatai kerülnek érdeklődésem előterébe. de az is lehet, hogy jó darabig semmit sem csinálok, ami munkára hasonlít...!") Szülőhazájában régen kialakult az a vélemény, hogy Beckenbauer bármibe kezdjen is, a siker szinte ragad a kezéhez. A szerencse kegyeltje volna? („Ugyan, ugyan... Nem elég kinyitni az ablakot és arra várni, hogy a szerencse vagy előbb, vagy utóbb berepül Odahaza. Kitzbüheiben megvannak a lel jegyzéseim, amelyeket a világbajnokság előtt az ellenfeleinkről készítettem. A Crvena Z/ezda legveszélyesebb játékosairól gyakorlatilag mindent tudtam. Mégsem sikerült Márpedig ha a szorgalomhoz laza. magabiztos hozzáállás párosul, úgy valóban ki lehet kényszeríteni a szerencse segítségét. Görcsölve, fogcsikorgatással semmit sem lehet elérni. Ezen a ponton buktunk el.") Ezzel a beállítottsággal jutott túl a marseille-i vendégszereplésének legnehezebb akadályain Röviddel munkába állás után a szurkolók körében igen népszerű GéralcJ Gili, a szakvezető elZico, mint másodosztályú „japán" futbaľlista? Az ember szeme tálnagyságúra kerekedik az ámulattól, és hirtelenjében nem tud értelmesebbet kinyögni, mint, hogy: „Azanyrryaköcsögit. nem hittem volna, hogy ilyet is megélek..." Pedig megéltük Arthur Antunes Coimbra. művésznevén Zco, március elején múlt 38 éves. Éppen egy esztendeje, hogy kinevezték Rió állam ifjúsági és sportügyi államtitkárává. Pompás választás. A legújabb kori brazil labdarúgás leghíresebb, legnagyobb becsben tartott csillagát érdemes odaállítani a háládatlan, mégis nagy társadalmi fontosságú posztra. A „Fehér Pelé" a jelek szerint szerfelett kényelmetlenül feszengett süppedős hivatali karosszékében, visszasírta a labdapattogást, a stoplicsattogást, visszakívánkozott a fehér mészcsíkok határolta zöld gyep birodalmába. így kötött ki rajtaütésszerűén Japánban Kezdetben úgy hírlett, hogy a Mitsubishi reklámembereként kama toztatja majd világméretű népszerűségét, aztán csak előrukkolt a farbával: hároméves szerződést írt alá a Sumitomo Metal FC együttesével. És ahogy a fotósok kedvéért fogpasztamosollyal parolázott Jasuo Singu klubelnökkel, alkalmasint nem a bankszámlájára bepotyogó 3.3 millió dollár derítette virágos kedvre Húszesztendős profi pályafutás alatt keresett ő annyit, hogy jelesebb ünnepeken akár aranydukátokat szórhatna a nép közé. mint hajdan a koronás uralkodók... A Flamengóval nyert brazil bajnokságot, gólkirályságot, Libertadores Kupa- és Világ Kupa-diadal után a japán másodosztályban? A nyolcvanas évek futballjának atyamestere, három világbajnokság hőse. a Falcao, Zico, Socrates trió gyémánttengehagyta a klubot, és a kikötővárosban futótűzként terjedt el az a hír, hogy Beckenbauer, a marseille-i születésű edzőt túrta ki állásából. A német maestróval szemben tanúsított hangulat pillanatok alatt a fagypontra süllyedt. („Teljes félreértés uralkodott. Gili ugyan -mindig hangoztatta, hogy szívesen dolgozik velem, de amikor vonzó ajánlatot kapott a Bordeaux-tól. nem sokáig teketóriázott. Az emberek pedig szentül hitték, hogy én fűrészeltem el alatta az ágat. Ezzel bekövetkezett az. amit mindenáron el akartam kerülni: ismét pályaedzői feladatokat kellett ellátnom Ehhez viszont nekem már nincs igazán nagy kedvem. Amikor pedig kirobbant a francia labdarúgóbotrány, betelt a pohár. Volt olyan edzés, hogy a fél csapat hiányzott, mert a rendőrség kihallgatásra rendelte be a játékosokat. Ezt a cirkuszt azután már nem voltam hajlandó eltűrni, és új edzőt- követeltem. Tapie elfogadta az érvelésemet és közös véleményünk alapján szerződtette Goethalst.") Az elnök neve akarva-akaratlanul újra és újra felbukkant a beszélgetésünkben. Az Olympique sorsának tengelyében a 48 éves milliárdos áll. („Tapie csodálatra méltó meggyőző készséggel rendelkezik. Nélküle soha sem kötöttem volna ki a francia tengerparton. Kereken kijelentette: azért szerződtetett. hogy Európa Kupa-sikerre vezessem gárdáját. Most önkritikusan kénytelen vagyok beismerni, a magam posztján én sem tudtam eleget tenni a feladatnak...") A „francia kaland" befejeztével a 103 válogatottságot megélt és két világbajnoki címet (egyet játékosként, egyet edzőként) szerzett labdaművész azonnal a találgatások özönét váltotta ki. Ismételt bejelentését, hogy pihenésre vágyik. senki sem veszi komolyan. A legfrissebb „kacsa" szerint a beteges Ernst Happel örökét veszi át az FC Tirolnál, Innsbruckban. Beckenbauerból — hosszú unszolásra — mindössze annyit lehetett harapófogóval kihúzni, hogy Olaszországba semmilyen körülmények között sem megy. („Bármelyik vezető egyesület mellett döntenék is. ott azt várnák el tőlem, hogy első nekifutásra legalább a bajnokságot nyerjük meg. Ha nem sikerülne. már szedhetném is a sátorfámat. Akkor már inkább az amerikaiaknak segítek az 1994-es világbajnokság előkészítésében. Egy hónapra szíves-örömest átugranék hozzájuk, de évekre már nem. Jobb itt. Kitzbüheiben, a csendben, a nyugalomban, feltéve persze. ha nem zaklatnak szüntelenül...") Kifakadását nem lehetett félreérteni. Már a focicsászár ^m a régi... STEFAN LÁZÁR lye, a Selecaóban 88 mérkőzést játszott és 66 gólt ért el. a világválogatottban is megfordult. Most meg vén fejjel felcsap a Sumitomo acélművek alkalmazottjának, a Tokió tói 100 kilométerre fekvő Kasima városában szórakoztatja majd a nagyérdeműt, mondjuk a Nissan FC elleni másodosztályú rangadón... A Sumitomo Metal Indrusties nevű vállalat máris nevezte együttesét az 1993-ban induló profi bajnokság küzdelmeire és ehhez állítólag nélkülözhetetlen Zico jelenléte. Mondja Singu elnök. Zico meg olyasmiket mondogat, hogy ha Roger Milla elboldogult 38 évesen, akkor ő sem esik majd át a labdán. Minden nap kispályázott meg rögbilabdázott, kifogástalan az erőnléte. Gólt lőni pedig a japán másodosztályban sem szégyen. A homo sapiens törzsfejlődésének újabb szakaszához érkezne, ha megszűnne csodálkozni. Még nem tartunk itt Ugyanis tálnagyságúra kerekedik a szemünk és csak annyit tudunk hebegni, hogy: „A teremburáját, Zico a japán másodosztályban!?" (török) Közhelyként hangzik, de így van: a Forma-1 minden egyes futama bővelkedik váratlan fordulatokban, előre nem látható eseményekben. Nagyon nehéz megjósolni, ki nyeri a következő versenyt — bár erre most Ayrton Senna sikersorozata kissé rácáfolt —, ki lesz a következő világbajnok. Az idénykezdet előtt szinte csak arról 'ehetett hallani, a Ferrari rettenetesen készül, 1979 után újra vb-t akar nyerni. Valóban, a téli próbáik sikeresek voltak, novemberben, decemberben remekül ment a piros „tűzgolyó". Ahogy Ron Denis, a McLaren főnöke mondta, a téli világbajnokságot ismét megnyerték, csakhogy ez nem számít. A puding próbája az, hogy megeszik, a versenyautóké pedig a futamokon való helytállás. Es itt bizony az „ágaskodó lovacska" egy akadályt sem vett könnyedén, mit könnyedén, mindegyiket leverte! Az első két megmérettetésen (Phoenix, Interlagos) még csakcsak tartották magukat, gyűjtöttek néhány pontot, de aztán jött Imola — mondhatni hazai pályájuk — és mit csinált erre a két francia, a professzor és az új szupersztár? Pros t professzor, mint egy kezdő, már a felvezető körben kicsúszott a pályáról. Az autóversenyzésben sok mindenre lehet kifogást találni a verseny alatt — rossz volt a motor, a felfüggesztés, a pálya, bármi. De hogy egy háromszoros világbajnok, aki több mint 10 millió dollárt keres egy évben, több száz ember munkáját és sokmillió olasz szurkoló reményeit a verseny előtt a sírba vigye, az már szégyen. Ugyanígy Alesi, aki forrófejűségéről tett tanúbizonyságot, képtelen három vagy négy kört várni az előzésre, már az első kettőben akarja megnyerni a versenyt. Pórul is járt, a vizes pályáról a legelején kicsúszott. Apropó, több mint száz ember munkája! Köztudomású, a Ferrari óriási apparátussal, szinte korlátlan pénzügyi kerettel rendelkezik. Háromszáz mérnök dolgozik a csapatnak; a hierarchia legtetején Gianni Agnelli, a FIAT cég elnöke áll, majd jön a cég vezérigazgatója, a Ferrari vezérigazgatója, különböző helyettesek, technikai igazgatók, de valahogy a sok bába között elveszik a gyerek, mármint egy igazán jó kocsi. Az istállónak a két versenyzőn kívül van még három tesztpilótája, két próbapályája, saját motorja, mindene. Ennek ellenére nemcsak a McLaren-Honda gyorsabb és jobb, hanem a WilliamsRenault is. Különösen ez utóbbi tény fájhat a legpatinásabb csapatnak, hogy a Renault, amely inkább kis autóiról híres, egy olyan motort produkál, amely gyorsabb, mint a csak gyors és erős motorokat tervező Ferrari. Hiszen nincs olyan sportkocsija, amelyik ne érne el 250 kilométeres végsebességet, és nincs olyan Renault, amelyik ezt akárcsak megközelítené (persze szériaautókra gondolok). A sok kudarc láttán menesztették Cesare Fioriót, a technikai igazgatót, s az eredmény? A Kanadai Nagydíjon idő előtt mindkét járgányuk kiállásra kényszerült. Egyébként a montreali futam negatív szenzációja, hogy a négy nagy csapat, tehát a McLaren, a Ferrari, a Williams és a Benetton nyolc autója közül mindössze kettő „élte túl" a nagydíjat. Mégpedig Nelson Piquet. mint nem várt első, és Riccardo Patrese, mint harmadik helyezett. A kanadai viadalnak — ha volna ilyen verseny is — két erkölcsi győztese volt: az egyik a már említett Patrese, aki sajgó nyakkal indult, mivel az edzésen más hibájából odacsapta autóját, majd a futamon defektet kapott, de még így is dobogós lett. A másik, Nigel Mansell, akit a balszerencse sohasem kerül el. A brit pilóta az első kanyar végétől vezette a mezőnyt, de az utolsó, tehát a 69. körben néhány száz méterrel a cél előtt hirtelen lelassult, majd megállt. „A hajtűkanyar előtt visszakapcsoltam, de utána már nem működött a félautomata sebességváltó. A kocsi üresben gurult még néhány métert, ám aztán 800 méterrel a cél előtt a motor lefulladt' — panaszolta a tragikus hős. Lehet kritikus szemmel is nézni Mansell kudarcát. Az utolsó körben 57 másodperccel vezetett a második helyen száguldó előtt. Miért kellett hát a végletekig hajtani a motort abban a fullasztó melegben, mikor elég egy-két másodperccel is nyerni? Néhány körrel azelőtt, még új körrekordot állított fel. Mit próbált ezzel bizonyítani? Nem csoda, hogy elfogyott a benzinje. Ha az 1991-es szezon eddigi produkcióin végigtekintünk, Ayrton Senna neve úgy különül el a többiekétől, mint McLaren kocsija mondjuk egy Trabanttól. Mérlege az idényben több mint pompás: négy futamban négy alkalommal az első rajtkockából indulhatott, és négyszer győzött. Hogy a legutóbbi versenyen motorhiba miatt nem diadalmaskodott? „Még a legjobb versenyző sem tud mindig nyerni" — nyilatkozta „szerényen". A szakemberek csak szuperlatívuszokkal jelzik a győzelemre született pilóta teljesítményét. Senna már eddig gyorsabb volt bárki másnál, de most elmondható, higgadtságban is felülmúlja ellenfeleit. Félelmetes tudását versenytársai szintén értékelik: „Ayrtonnak szeretnék mindenekelőtt gratulálni. Mert amit csinált, arra csak egyetlen szó van: csodálatos!" — nyilatkozta Mansell Monte Carlo után. Hiába, így változnak az idők, így változnak az emberek. Mert ugyanez a Mansell néhány éve a belgiumi Spában egy ütközésük utáni kicsúszást követően, mint megvadult bika törtetett be Senna után a McLaren-boxba és ököllel vett elégtételt Ayrtonon vélt, vagy valós sérelméért! Örvendetes, hogy nemcsak a McLaren, Ferrari vagy a Williams „magánügye" a bajnoki pontok elosztása. Az új Benettont John Barnard, az aranykezű konstruktőr tervezte, akinek remekmüveivel több bajnokságot nyert korábban a McLaren. Most íme, Nelson Piquet a Benetton megragadó színeiben pompázó kocsijával nagydíjgyőzelmet aratott Kanadában. Kedvező hír, hogy a Jordan-istálló, amely csak az idén kezdett versenyezni a Forma-1-ben, máris pontokat szerez. Sőt, a legutóbbi futamon mindkét versenyzője bekerült a legjobb hat közé! San Marinóban valósággal arattak a kis csapatok, melyeknek létkérdés, hogy időnként az első hat között szerepeljenek. Jó volt Martinit (Minardi) a negyedik helyen látni és a két Lotuspilótát, Hakkinen és Baileyt az ötödiken illetve a hatodikon. Legközelebb június 16-án, a Mexikói Nagydíjon mutatkozik be a Forma1 cirkusza. A tengerszint feletti nagy magasság, a ritkább levegő megint megkeverheti a kártyákat, .mint a páradús, fülledt idő Montrealban. Végezetül, esélylatolgatás helyett a vb-pontverseny állása 5 futam után: 1. Senna (McLaren) 40 p. 2. Piquet (Benetton) 16, 3. Prost (Ferrari) 11, 4.-5. Berger (McLaren), Patrese (Williams) 10, 6. Modena (Tyrrell) 9. (sidó) A „FEHÉR PELÉ" A JAPÁN MÁSODOSZTÁLYBAN A CSÁSZÁRBAN NEM DÜHÖNG A MUNKAKEDV SPORTEXTRA 8