Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám, szombat

1991. JÚNIUS 8. FÖLDÜGYBEN IÚJSZÓM HAZAI KORKÉP ^•^•"""MMIW™ MII— FÉLIDŐ A PARLAMENTBEN EGY ÉVVEL A VÁLASZTÁSOK UTÁN ÉS ELŐTT AVAGY MENNYIT ÉR A MAGYAR KÉPVISELŐK SZAVAZATA Egy évvel ezelőtt lestük a képernyőt, párhuzamosan hallgattuk a rádiót. Izgultunk, vajon mit hoznak a negyven év után először rendezett szabad választások. Először is a társadalmi változást kierőszakoló és végrehajtó mozgalmaknak szurkoltunk. Azután természetesen a magyar képviselőjelölteknek, akiknek pártjai a választások előtti időszakban se voltak képesek közös nevezőjű program kidolgozására. Beérkeztek az első átfogó jelentések a pártok és mozgalmak vezérkaraitól, a választást irányító központi szervektől és természetesen a vidéket is megszálló munkatársainktól. Közben számoltunk: vajon hány magyar képviselő kerül be a Szövetségi Gyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba. A végeredményt örömmel nyugtáztuk és csak később fontolgattuk tárgyilagosabban, milyen erőt is képviselnek a törvényhozási szervekben. Milyen mértékben befolyásolhatják egy-egy javaslat elfogadását vagy visszautasítását? És nem utolsósorban saját javaslataik elfogadtatását. Nem volt nehéz megállapítanunk, hogy a magyar nemzetiségi mozgalmak választási eredményeik ellenére is csak úgy fogadtathatják el saját javaslataikat, ha ahhoz megnyerik a szlovák és cseh pártok képviselőinek támogatását. • A választások óta egy év telt el. Politikai színterünkön ez idő alatt vihart kavaró események zajlottak le. Nem egész egy évvel a választások után a szlovák kormánykoalícióban bekövetkezett változások felborították az erőviszonyokat. Nemrég eléggé szokatlan körülmények között Ján Čarnogurský személyében új miniszterelnök került a kormány élére. Ez már a kormánykoalíción belül is az erőviszonyok eltolódását jelentette. Ennek következtében a magyar képviselők szavazatai is nagyobb jelentőségre tettek szert. A jelenlegi kormánykoalíció (a Kereszténydemokrata Mozgalom, a kettészakadt Nyilvánosság az Erőszak Ellen Kučerák vezette szárnya, a Demokrata Párt és a Független Magyar Kezdeményezés) a százötven tagú Szlovák Nemzeti Tanácsban csak 67 szavazatot tesz ki. A kolaíció tehát kisebbségben van. így olyan helyzet alakult ki, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés 14 képviselőjének szavazata is eldöntheti egy-egy javaslat sorsát. E tény természetesen némileg bővíti a magyar képviselők lehetőségeit, mivel a kisebbségi kormánykoalíciónak az ellenzékkel szemben szüksége lehet az ő támogatásukra. A szlovák sajtóban közölt parlamenti matematikai számítások szerint az ő szavazataik sokat jelentettek a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének átalakítására tett javaslat visszautasításában. Lám, lám a Čarnogurský-kormány sorsát a magyar képviselők szavazatai is eldönthetik, pedig a kormányfő hivatalba lépésekor eléggé lekezelően (sőt visszautasítóan nyilatkozott) a képviselők pártjaival való együttműködésről... A különben bátor hangvételű Zmena című szlovák „független" hetilap most se szalasztotta el az alkalmat, hogy ezt a tényt is epés magyarázattal tálalja olvasóinak. Az emiitett szavazás eredményét elemezve megállapította, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés a koalíció partnere lett. Keserűen vonta le azt a következtetést, hogy a jövőben is a magyar képviselők szavazataitól függhet egy-egy javaslat elfogadása. Nem kis rosszmájúsággal idézi a Szlovák Nemzeti Párt képviselőjének korábbi megjegyzését, mely szerint ilyen körülmények között a Szlovák Nemzeti Tanácsot akár át is költöztethetnék Budapestre... Nem egyedülálló eset, amikor egyes körök a szlovák pártok civakodását is magyarellenes hangulatkeltésre használják ki. Ez lenne a gyógyír a szlovák politika súlyosbodó betegségére? Aligha. Egyáltalán, nehéz megérteni, hogy a napjainkban annyira szükséges nemzeti összefogás helyett (vagy talán annak érdekében?) mire jó a mások iránti gyűlölet szítása. A parlamenti megbízatási időszak félideje után különösebb elégedettségre nincs okunk. A választásokat követő örömmámor már csupán emlék. A gazdasági és társadalmi problémák a vártnál kedvezőtlenebbül alakulnak. A politikában a hatalmi törekvések háttérbe szorítják a józan megoldáskeresést. És kissé szorongva feltehetjük a kérdést, vajon a parlamenti szereposztásban a magyar politikai pártok és mozgalmak valóban a tőlük várt politikai teljesítményt nyújtották-e. A parlamentben letelt az első félidő. Megkezdődött a második. Sportzsargonnal élve, az ellenfelek játékát eddig se a tisztaság jellemezte, s félő, hogy a pártok és képviselők parlamenti szereplésüket a rohamosan közelgő választásokra való hangulatkeltésre összpontosítják. S nem kizárt, hogy a választási küzdelemben a durvább eszközöktől se riadnak vissza. A Národná obroda című napilap A hallgató többségből elnémított kisebbség? című cikkében megállapítja: „Ma a nemzetiségi szenvedélyek tompítása helyett felkorbácsolásuk szemtanúi vagyunk. A Tátra fölött szünet nélkül villámok cikkáznak... A tavalyi hallgató többségből az idén elnémított kisebbség lett, amelynek valahogy nincs a vérében a politikai ellenfelek ütlegelése, esetleg a parlament kapujának betörése." Igen, félő, hogy a választók az elmúlt egy év alatt kiábrándultak, elfásultak. Ez pedig óriási veszély, mert az új választások előtt a rikoltozó demagógok malmára hajthatja a vizet. ZSILKA LÁSZLÓ VARRÓGÉP '91 A konszolidáció időszaka politikai folklórjának egyik mérsékelt szellemességű terméke ez a mondat: A pártfunkcionárius nem vész el, csak átalakul. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy akit egyszer a párt igazgatói, párttitkári, központi bizottsági, szövetkezeti elnöki, képviselői székbe ültetett, az holtáiglan élvezhette a hatalomközelséget. A kivételek inkább csak a szabályt erősítették. A hozzánemértés a szó szoros értelmében kvalifikációt jelentett a felfelé bukáshoz. Annak már nagyon butának kellett lennie, akihez így szóltak: Használhatatlan vagy, téged megteszünk szakszervezeti vezetőnek. Időnként, persze, a szülőpárt vezetésén belül is kitört egy-egy botrány, és ilyenkor a plebsz lélegzetvisszafojtva leste a remélt változást, ami be is következett: a vétkeseket büntetésből kinevezték nagykövetnek, vagy tudományos dolgozónak. 1989 végén nem éppen kárörvendés nélkül gyakran mondtam: most majd megtanítjuk a derék apparatcsikokat kesztyűbe dudálni. Ma, 18 hónappal a forradalom után megállapíthatom, hogy a pártfunkcionáriusok elnyúlhetetlenségről szóló népi kiszólás egyáltalán nem mendemonda, hanem változatlanul érvényes, szinte már axiómának is beillő tétel. A kesztyűbedudálás-oktatásban pedig mérsékelt az eredmény. Egy axiómát nem kell bizonyítani. Mint ahogy a csallóközieknek sem kell különösképpen bizonygatni, hogy a párt bizalmát évtizedekig élvező földműves-szövetkezeti elnök a mai napig is elnök, és hogy a volt vállalatvezető úgy intézte a privatizálást, hogy „véletlenül" éppen ő vásárolhassa meg az össznépi tulajdonból magánkézbe kerülő ingatlant. Mások a bankszakmában bizonyítják nélkülözhetetlenségüket, és vannak kiérdemesült pártemberek, akik a kereskedelemben fektetik be összekuporgatott milliócskáikat, bizonyítva, hogy az apparatcsik nem vész el, csak átalakul. Mostanában, az iskolaigazgató-választás időszakában is sorra érkeznek a hírek, hogy a szocialista tanügyi bácsik is nem mindennapi rugalmasságról tesznek tanúbizonyságot, ha pozícióátmentésről van szó. Átalakulnak, átalakítanak, de úgy, hogy semmi se változzék meg. A lévai járásban is így van ez. A tavalyi igazgatóválasztások „eredményeként" a párt által kinevezett magyar igazgatók többsége a helyén maradt. Sőt, döntő többsége. Úgy tudjuk, hogy a lévai magyar tannyelvű alapiskola igazgatója képviselte azt a fehér hollót, amely a kivételt jelenti. A zselízi magyar tannyelvű alapiskola modellként is szolgálhat azok számára, akik kíváncsiak rá, miként megy végbe az iskolaügyi rendszerváltás. Nyustyin úr, a pártállami igazgató tavaly a választások első fordulóján ugyan 7 szavazattal kevesebbet kapott, mint ellenjelöltje, mégis ő maradt meg az igazgatói székben. A szavazás második menetében - ma már nem lehetne kideríteni, hogy miként - övé lett a szavazatok többsége. Most újból

1 megejtették a választásokat, és Nyustyin igazgató úr alulmaradt. Tímár tanító úr 16 szavazatot kapott, Török tanító úrra tízen szavaztak, és további két jelölt összesen 5 szavazatot kapott. A volt igazgató ezt tudomásul vette. És a végeredmény: Nyustyin úr lett az igazgató. Mégpedig úgy, hogy „bevetették" a régi jó módszereket. Aláírásokat gyűjtöttek, és mondani sem kell, hogy az akció szervezésében a volt pártfunkcionáriusok játszották a főszerepet. Elérték, hogy újból jelölték az egykori igazgatót. Mégpedig első helyre került a jelölőlistán. Úgy megmanipulálták a dolgot, hogy Nyustyin elvtárs végül is 5:7 arányú többséget kapott. Az iskolatanácsban pedig senki sem vette észre, hogy megsértették az igazgatóválasztásra kiadott szabályzatot. Úgy tűnik, mégsem egészen tehetségtelen Nyustyin igazgató úr. Tud szervezni, tehát mégis ráragadt valami a járási pártbizottság elnökségében eltöltött évek alatt. De azért nem ártana mégis utána nézni, hogyan szervezték meg az aláírásgyűjtést és milyen nyomásoknak engedve nem hozott döntést az iskolatanács már azt megelőzően, hogy a régi igazgató is rákerült a jelöltek listájára. Ismert anekdota: Novák úr egy varrógépgyárban dolgozik. Minden nap elcsen a munkahelyéről egy alkatrészt, mert feleségét karácsonyra varrógéppel akarja megajándékozni. Már több varrógépre való alkatrész van a házában. Nekifog, összeszereli. Azonban akárhogy is csinálja, mindig csak gépfegyverré állnak össze az alkatrészek. Működésbe lépett nálunk is a pártállam-leépítési gépezet. Olyan gépezet ez, amelynek egyik végén törvényeket dobálnak be, meg petíciókat és aláírási listákat, a másik végén pedig minden fordulatnál egy nélkülözhetetlen kommunista exapparatcsik hull ki belőle. TÓTH MIHÁLY KULISSZATITKOK ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE 1. Név megadása nélkül kérdezik: Mikor lép hatályba a földtörvény? - A kihirdetése napján, tehát, amikor megjelenik a Törvénytárban (várhatóan a jövő héten). 2. Jobbágy Gyula, Komárom. Mivel az elhalálozás idején csak egy utódra írták az összes örökölt földet, most tudni szeretné, mi a teendő, hogy szétírják a többi örökös nevére. - Egyedüli lehetőség, ha ajándékozás vagy adásvételi szerződés formájában átruházza az átvevő örökös a többi örökösre a vagyonrészüket. 3. Mazákné, Vereknye. Szülei már meghaltak. Az 1950-es évek elején elkoboztak tőlük egy cséplőgépet (az akkori Gép- és Traktorállomás). Tudni szeretné, hová fordulhat ez ügyben. - A kártérítésben köteles személy ez esetben a Gép- és Traktorállomás, vagy amennyiben már nem létezik, az a jogi személy, melybe a traktorállomás beolvadt. Kártérítési igényét ehhez a szervhez kell eljuttatni. Az elkobzott cséplőgép feltehetőleg már nem létezik, de értéke átszámítható a mai árakra. Az átszámítást kormányrendelet szabályozza. Dr. VILÁGI OSZKÁR FÖDERÁCIÓT AZ EGYENJOGÚSÁG ALAPJÁN (Munkatársunktól) - A politikai pártok és mozgalmak legközelebbi, Kroméŕížben tartandó alkotmányelőkészítő tanácskozása résztvevőinek a Polgári Mozgalom megküldte elképzeléseit a szövetségi alkotmány legfontosabb fejezeteiről. Ezt a javaslatot ismertették az újságírókkal tegnap a PM vezetői. Bevezetőül Pavel Rychetský szövetségi mi n iszterel nök- helyettes kifejtette: a PM véleménye szerint az elmúlt öt hónapban alapvető törés állt be a cseh-szlovák viszonyban, mégpedig cseh oldalon, s ennek az okai a szlovák szeparatizmus és nacionalizmus egyes megnyilvánulásai. A PM úgy látja, fennáll a veszélye annak, hogy népszavazás esetén a cseh közvélemény tanúsítana túlságosan irracionális és érzelmi fűtöttségű álláspontot. A PM álláspontja szerint csakis két- vagy többtagú, a tagok egyenjogúságán alapuló föderáció jöhet számításba, s az alkotmány alapját a CSK és az SZK szövetsége képezné. Elismeri, hogy a cseh és szlovák nemzet önrendelkezési jogát, beleértve a teljesen önálló állam elkülönülés útján való létrehozásának jogát is, nem lehet kétségbe vonni. Ám ilyen lépésről egyedül népszavazás dönthet. Az alkotmány következetesen elválasztaná egymástól a törvényhozói, a végrehajtó és a bírói hatalmat. A PM a föderáció legfelsőbb alkotmányozó testületeként egykamarás parlamentet tart a legmegfelelőbbnek. Az alkotmány részét kellene képeznie a januárban jóváhagyott, az alapvető emberi jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevélnek. A PM módosításokat javasolt az illetékességekben is. Szövetségi hatáskörbe kell helyezni pl. a szociális biztosítással kapcsolatos törvényhozói, költségvetéssel kapcsolatos és végrehajtó tevékenységet, az adórendszert, az emberi jogok és szabadságjogok szabályozását, a biztosítási rendszert és az ún. nagyenergetikát is. A köztársasági elnököt az 1920. évi alkotmánynak megfelelő jogkörrel kellene felruházni. A PM a kormány törvényhozó testülettel szembeni kollektív felelősségének a híve, azaz a parlament csupán az egész kormánytól vonhatná meg a bizalmat. Szükség esetén a köztársasági elnök hivatalnokkormányt is kinevezhetne. Jiŕí Dienstbier, a PM elnöke, miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a csehszlovák-német szerződés előkészületeiről szólva elmondta: nincsenek ellentétek a határokat illetően, s a müncheni döntés kérdésének megoldásában sincsenek problémák. A vagyonjogi kérdéseket e szerződésen kívül kell rendezni. (sm) Számunkra e héten, a legjelentősebb belpolitikai esemény a szövetségi kormány ülése volt, amelyen a kisebbségi lapkiadás támogatását tárgyalták meg. Április 11-e után a szövetségi kormány ismét napirendre tűzte és jóvá is hagyta a nemzeti és etnikai kisebbségek lapkiadásának támogatását. A határozat értelmében 1991-ben 28 millió koronával segítik a kisebbségi lapokat. Ebből az összegből 21 millió koronát Szlovákiában használnak fel, az Új Szó 4 millió, a Hét 3,1 millió koronával részesedik. Ez az intézkedés kivételes és kizárólag 1991-re érvényes. A kormányhatározat feladatul adta a pénzügyminiszternek, hogy az összeget utalják át az érintett lapoknak és Jozef Mikloško alelnöknek, hogy ez év július 15-ig dolgozza, ki a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya kisebbségi és etnikai politikájának elveit. Azért tekintem fontos eseménynek a döntést, mert téved, aki természetesnek tartja az állami dotációt. Az állam egyik funkciója, hogy támogassa a kisebbségeket, és az alkotmányban is rögzített feltételeket szavatoljon számukra. A lapok nem csak azért kapták ezt az összeget, mert a gazdasági szerkezetváltás következtében nehéz anyagi helyzetbe jutottak; ezt az intézkedést átfogóan kell értelmezni. A 23/ 91-es alkotmánytörvény 3. részének 21., 24. és 25. cikkelye világosan kimondja a kisebbségek jogait. Ez az alkotmánytörvény az alapvető emberi jogok dokumentuma, amely összhangban van a hasonló vonatkozású európai szabályokkal. Ezért lep meg, amikor egyes hazai magyar lapokban nem értékelik a pozitívumokat, hanem állandóan alattomosságról, elnyomásról írnak. Ugyancsak jelentős belpolitikai esemény volt a Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának kétnapos, rendkívüli konferenciája Privigyén. Tudjuk, hogy sem az anyagiak elosztása, sem a jogi szabályozás nem ideális. Az ország költségvetését azonban jóváhagyta az SZNT. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, és a községek polgármesterei a jogalkotásra és a pénzre hivatkoznak, nem mindenütt használják ki a jogszabályok adta lehetőségeket, főleg a nem kötelező - fakultatív - adók kivetését. Elfogadtam azt az érvet, hogy amennyiben teljes mértékben élnek a jogszabályok adta lehetőségekkel, akkor sem lenne rózsás a községek anyagi helyzete. S egyébként a lakosság pénztárcája is kiürült. A kormányzat tudatosítja, hogy a helyi közigazgatásban nincs minden rendben. Látni kell, hogy a községi törvény tervezetét beterjesztése után a parlamenti képviselők változtatták meg oly módon, hogy pillanatnyilag több közigazgatási szerv működik, mint amennyit az ország annak idején meghirdetett. Úgy tűnik föl, a helyi közigazgatás teljesen atomizálódott. Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk a kormányban. A közigazgatás egyes részeit úgy akarjuk megreformálni, hogy azok megfelelően töltsék be funkciójukat. -skREFLEX