Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-05 / 130. szám, szerda

1991. JÚNIUS 5. HAZAI KÖRKÉP LESZ-E ROMA ZENEISKOLA? INTERPELLÁCIÓ A PARLAMENTBEN A Szövetségi Gyűlés legutóbbi plenáris ülésén dr. Gejza Adam, a Népi Kamara képviselője az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat rögzítő alkotmánylevélre hivatkozva Jozef Mikloško szövetségi miniszterelnök-helyetteshez intézett interpellációjában a romák számára egy önálló zeneiskola létesítését szorgalmazta. A képviselővel felszólalása után beszélgettünk indítványáról. -Azt nem kell bizonygatnom, hogy a romák életében milyen fontos szerepet tölt be a zene. A múltban, de még napjainkban is a muzsika jelenti sokuk számára az igazi boldogságot és mentsvárat. Még nincs messze az az idő, amikor a zene volt megélhetésük egyetwn forrása - mondotta dr. Gejza Adam, majd elmondta, hogy a Roma Polgári Kezdeményezés (ROI) kérelmét a Szlovák Köztársaság oktatásügyi szervei azzal utasították el, hogy Kassán már van egy zeneiskola. -Ám az általunk javasolt intézmény elsősorban a népzenét tanítaná. A ROI gondoskodna helyiségekről, már kapcsolatban állunk azokkal a pedagógusokkal, akiknek ugyancsak szívügyük e zeneiskola létrehozása. Példaként vehetjük a világszerte ismert magyarországi Rajkó zenekart, amely nagy szolgálatot tett és tesz a magyar qs a roma népzenei hagyományok ébrentartása ügyének. Véleményem szerint az ilyen létesítmény engedélyezése is bizonyítaná, hogy ez a parlament is komolyan veszi a jóváhagyott emberi jogokat. Meggyőződésem: a roma zeneiskola létesítése fontos lépést jelentene nemcsak az emberi jogok kiteljesítése szempontjából, hanem több százezer roma nemzeti-etnikai kisebbségünk értelmiségének kialakításában is - összegezte álláspontját dr. Gejza Adam képviselő. SOMOGYI MÁTYÁS TÖMEGES ELBOCSÁTÁS A FÜLEKI KOVOSMALTBAN (Munkatársunktól) - Sajnos a május közepén kapott információk alapján megírt és anyagtorlódás miatt lapunkban múlt héten megjelent írás a Füleki Kovosmaltban eszközölt munkaerő-elbocsátások mértékét illetően már pontosításra szorul. Tekintettel a gyárban uralkodó összetett helyzetre, e héten a vállalati igazgató, Jaroslav Bakó mérnök személyesen tájékoztatta a sajtó képviselőit a legújabb fejleményekről, a munkaerő-elbocsátásokról és az ezzel összefüggő részletkérdésekről. Mivel a hazai és külföldi kereskedelmi partnerekkel folytatott tárgyalások mind ez ideig nem vezettek eredményre, a gyár raktáron lévő készletének értéke pedig már 80 millió korona körül mozog, és 110 millióra rúgnak a fizetésképtelen partnereknél lévő kintlévőségek, olyan kedvezőtlen és tarthatatlan anyagi helyzetbe került a gyár, hogy az Általános Hitelbank már nem hajlandó további hiteleket folyósítani neki. Mivel a gyártás volumenének, így a dolgozók számának fenntartása is képtelenség lett volna, drasztikus munkaerő-elbocsátásokat kellett megvalósítaniuk. Ez főleg május második felében következett be, így május 31-ével végül is több mint 1500 dolgozójuktól váltak meg. Június elsejétől így 564 főre csökkent a létszám, de az igazgató szavai szerint ez csak átmeneti állapot, mivel az elvégzett piackutatás értelmében júliustól fokozatosan ismét emelkedik majd a termelés és így a dolgozók száma is. Számításaik szerint ez év végéig 1000 körüli létszámra lehet számítani. Jelenleg egyes részlegeken, mint a szilárd tüzelésű kályhákat és tűzhelyeket, valamint a hőtárolós kályhákat gyártó részlegeken, teljesen beszüntették a munkát, de itt a fűtési idény közeledtével, előreláthatólag szeptember elsején újra kezdenek. A felmondásoknál - már amennyire lehetett - figyelembe vették azt, hogy egy-egy családból legalább egy személy maradjon a vállalat kötelékében. Mintegy 400-an pedig megkapták ugyan a felmondást, de ezzel együtt egy későbbi időpontra (július, augusztus, szeptember) szóló hivatalos munkaszerződést is, melynek értelmében a vállalat köteles nekik majdan foglalkozást, illetve munkát biztosítani- (polgári) A CHARTA '77 MEGFONTOLTSÁGRA INT HOL LESZ HAZÁNK? A Charta '77 a Csehszlovák Sajtóiroda révén felhívással fordult a közvéleményhez. A nyílt levél többek között leszögezi: „Napjainkban hazánk jövőbeli elrendezéséről döntünk. Milyen jövőt választanak maguknak nemzeteink? Hol lesz hazánk, kivel és hogyan élünk együtt? A Charta '77 azoknak a polgároknak a közössége, akik mindig egyértelműen elítélték a múlt rendszert és védték az emberi jogokat. Ha arra szólítanak fel, hogy cselekedjünk és döntsünk békében, megfontoltan, felelősségteljesen - nemcsak önmagunk, hanem a következő nemzedékek nevében is. Azok a tények, amelyeket most egymás szemére vetünk, azzal függnek össze, hogy évtizedeken keresztül elhallgatták a jogos nemzeti szükségleteket és visszaéltek a hazafias érzelmekkel. Az ebből fakadó gyűlölet azonban nem jellemezheti a mai nemzeteket. A cseheknek és a szlovákoknak meg kell érteniük, hogy egyes utakon nem kísérik majd egymást. Sorsdöntő lenne, ha lebecsülnénk a nemzeti identitást és központilag irányítanánk azokat az ügyeket, amelyeket a nemzeti és a helyi szervek jobban tudnak irányítani. Sorscsapást jelentene viszont, ha a gazdaság, a külpolitika, a honvédelem vagy más fontos terület nem tartozna az egységes politikához és a szövetségi állam egy fölösleges, kétségbe vont alakulattá válna. A Cseh és a Szlovák Köztársaság polgáraínak biztosnak kell lenniük afelől, hogy a közös államról kötött megállapodás nemcsak rövid időre vonatkozik majd, hogy kölcsönös összefonódásunk őszinte és mentes minden hátsó gondolattól. Valamennyiünknek biztosaknak kell lennünk abban, hogy közös államunk demokratikus lesz, barátian viszonyul a nemzeti kisebbségekhez, a szociális rétegekhez, s ellenáll a nemzeti, faji vagy bármilyen más összeférhetetlenség megnyilvánulásaival szemben. Nem vonható kétségbe, nemzeteink képesek arra, hogy önálló államot alakítsanak. A kérdés azonban az: jobban élnénk két önálló államban? Milyen árat fizetnénk valamennyien azért, hogy néhány pillanatig elégedettek lennénk a nemzeti állam megalakulása kapcsán? Országunkért sok becsületes ember áldozta életét és nemcsak szlovákok, csehek Morvaországból és Csehországból, hanem zsidók, németek, magyarok, romák, rutének..., olyan polgárok, akik meg akarták menteni a közös demokratikus hazát. Nemcsak elődeinkkel szemben vannak kötelességeink, hanem gyermekeinkkel és a még meg nem született utódainkkal szemben is. Ne terheljük gyermekeinket megfontolatlan viszályokkal, a nehezen elfelejthető vádaskodásokkal, a kölcsönös sérelmek keservével. Nem akarjuk, hogy ezek a gyerekek holnap összeférhetetlen ostobákként marasztaljanak el bennünket. A fejlett modern államokban sok embernek a hontalanság nehéz sorsa jutott. Ezzel szemben sokakat összeköt nálunk az együvétartozás érzése; összetartozunk, közösen építjük a hazát, közös otthonunkat. Vitánk tárgya hazánk további formája. Ez a legfontosabb dolog, valamennyiünknek most ez az elsődleges: az új viszonyok között, új, tiszta, barátságos otthont kell teremtenünk és jól kell róla gondoskodnunk. Erőnkből futja erre. ALENA HROMÁDKOVÁ, HELENA KLÍMOVÁ, HANA PONICKÁ, a Charta '77 szóvivői SORSOLÁS SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN ... ÉS TÍZ RÁDIÓMAGNÓ Nincsenek utazási korlátok többé. Legalábbis fizikai értelemben nincsenek. Mégsem mozoghat mindenki felszabadultan a nagyvilágban, mert sokakat gúzsba köt egyfajta szellemi korlát - a nyelvtudás hiánya. Idegen nemzet nyelvét megtanulni nem könnyű dolog. S ha nincs időnk, sem erőnk, a nyelvtanuláshoz, akár egy életre elveszettnek, kirekesztettnek érezhetjük magunkat. Azonban elektronikus zsebszótárral megszűnhetnek a nyelvi határok - állítja a TKD Gálán cég, amely a zsebszótárakat - különböző kivitelben - közel két hónapig kínálta lapunk hasábjain. S az a 107 érdeklődő, aki szerkesztőségünkben rendelte meg a szótárakat, 300 illetve 400 korona árengedményt kapott. A kedvezményes akció záróakkordjaként itt az újabb meglepetés: Merva Laura, Zselíz szépe, a TKD Gálán cég reklámjairól ismert kedves fiatal hölgy a minap tíz rádiómagnót sorsolt ki a megrendelők között. Merva Laura kezében tíz pénzesutalvány - a nyertesek nevével. (Jana Košnárová felvétele) A szerencsés nyertesek: Dr. Hauser Zsuzsa Bodnár Ferencné Kassa Szepsi Bartalos Elemér Heizer Anita Szap Bős Mészáros András Martin Šukola Vámosladány Szentpéter Gömöry Imre Rajczy László mérnök Ipolynyék Kassa Tóth Béla Mészáros Lajos Perbete Léva A rádiómagnókat a TKD Gálán cég postán küldi el. REFLEX VATTA Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot! (XVI. Lajos, 1789) Petr Miller, a szövetségi szociálisügyi miniszter aligha tanulmányozta az 1956-os magyar forradalom előtörténetét és általában a népfelkelések természetrajzát. Csak így történhetett meg, hogy amerikai útján fékként nem mocorgott ott tudatában a budapesti példa, amelynek az az egyik legfőbb tanulsága, hogy még egy nemszociális miniszter sem galoppírozhatja el magát a háryjánoskodásban. Vagy nevezzük illedelmesebben: az agitálásban és a propagandában. A magyar félmúlt kissé részletesebb ismeretében bizonyára takaréklángra tette volna fantáziáját. Mert eszébe jutott volna, hogy őfelsége a magyar munkásosztály annak idején nem utolsósorban azért lázadt fel, mert 1956 nyarán a nagyar népjóléti miniszter cikket közölt a Szabad Népben, és a cikk címe ez volt: Még soha sem éltünk ilyen jól! Igen, a gyengébbek kedvéért még felkiáltójel is volt a végén. Noha akkor már újrafelfedezte a melós, amit a háború végén egyszer már felfedezett: a dinnyelekvárt, a zsíroskenyér ebédet, a melaszból készült műmézet, és - a népi demokrácia dicsőségére - sűrűn gyakorolta a nadrágszíj-összehúzást. Petr Miller elgaloppírozta magát Amerikában. Szakszervezeti vezetők és szociálisügyi illetékesek előtt ismertette Csehszlovákia posztkommunista népjóléti védőhálóját, és hallatlan sikert aratott. Gratuláció gratulációt követett, és az egyik szakszervezeti főember megállapította: Csehszlovákiában a szociális védőháló vattával van kibélelve. Az még nem lett volna baj, hogy az Egyesült Államokban így látják a helyzetünket és azt így láttatja a miniszterünk. Az ilyen láttatást még kamatoztatni is lehet. Tőkebefektetési kedv formájában. Esetleg úgy, hogy megindul hozzánk Amerikából a turistaáradat. Á baj ott kezdődött, hogy Miller miniszter tíznapnyi Amerikában tartózkodás után el is hitte, amit a jenkik a hazai szociális védőhálóról saját tájékoztatói alapján vallottak. És hazatérve a sajtónak elújságolta: mértékadó amerikai szakszervezeti vezetők véleménye szerint a csehszlovákiai szociális védőháló vattával van kibélelve. Már többször tapasztaltam, hogy aki egyszer Amerikában járt, az egészen más emberként tér vissza. Az egyik jó barátom hat hónapot töltött az Újvilágban, már két esztendeje visszatért, és még mindig nem szokta meg a hazai viszonyokat. Már attól magánkívül van, ha az utcán telefonálni akar, és egymás után hat „kibelezett" készülékre bukkan. És utálkozva nézi nyolcesztendős Škodámat, és kihozza sodrából, ha a pincér hideg levest és meleg sört tesz az asztalára ... Pedig hát ezek mind olyan apróságok, amelyeket mi, Amerikában nem jártak az élet természetes velejáróinak tekintünk. Petr Miller miniszter is más emberként tért vissza Amerikából. Csak ne úgy nyilatkozott volna az újságoknak, ahogy nyilatkozott! A dolgozó még bízik Václav Havelban. Még mindig az a hír járja, hogy Miller úrnak van szociális érzéke, és nem véletlenül került a népjóléti minisztérium élére. Hangulatteremtő értéke volt azoknak a filmtudósításoknak, amelyek régi munkahelyén mutatták be, ahol odaállt a pöröly mellé, és millió tévénéző szeme láttára percek alatt kikovácsolt egy alkatrészt. Sőt, sokat mondok, talán túlzok, de meg merem kockáztatni: ma még Klaus úrban is bízik a lakosság többsége, pedig az ő blazirtsága, tölényessége, mindentjobbantudása és hajthatatlansága már-már égbekiáltó. Lerobbant állapotunkban sokan (talán a többség) így gondolják: lehetséges, hogy valóban mindent jobban tud. Azt is bizonyítja ez, hogy tisztában vagyunk vele, honnan érkeztünk a válságba, és hogy még nem következett be a legrosszabb: a reménytvesztés. így azután a megoldás keresésében a többség talán még egy húron pendül azokkal, akik vállalkoztak a válság leküzdésének irányítására. Petr Miller bizonyára nem volt formában, amikor azzal dicsekedett, hogy milyen szépnek látják a csehszlovákiai válságkezelést Amerikában. Ez sokakban rossz vért szült. Nem kis veszélyt jelent, ha a nép úgy látja, hogy vezetői nincsenek tisztában a helyzettel. A kivattázott védőhálóról szóló nyilatkozat nem járult hozzá a bizalom erősítéséhez. TÓTH MIHÁLY AZ ELLENŐRÖK SOK FOGYATÉKOSSÁGOT TÁRTAK FEL A MAGÁNKERESKEDŐK SÍM ANGYALOK Sok kicsi sokra megy - állapítottam meg, amikor végiglapoztam a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség múlt heti ellenőrzéseiről szóló jelentést. És azt is hozzátehetem: a piacon a helyzet változatlan, a vevőket továbbra is minden második vásárláskor becsapják a boltokban. A felügyeletek munkatársainak 383 ellenőrző bevásárlása ezt bizonyítja. Szinte nincs különbség aközött, hogy állami, szövetkezeti boltban vagy magánkereskedőnél vásárolunk-e. Ugy látszik az eladók mindenütt mások megkárosításával akarnak meggazdagodni. Pedig azt hittük, majd „maszek" becsületes lesz... íme néhány példa, amelyek ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. A pozsonyi Vörös Hadsereg utcában J. Okša hentes nem fillérezik, ő felkerekíti a szalámi, az angolszalonna, a sertés- és a marhahús árát. Szímőn Kovács Márta élelmiszerboltjában 14,20 helyett 16.90 koronáért vették az ellenőrök a kristálycukor kilóját, a finom darát pedig 3.90 helyett 4 koronáért adta. Nyitrán Rudolf Vajda a téli burgonyát árusította felárral: 6.40 helyett 9 koronáért. Hozzá hasonlóan számlázott Besztercebányán Aladár Kníz, Ján Ostradecký pedig Mártonban 8 koronáért árusította a burgonya kilóját. A vrannói Vendéglátóipari Vállalat alkalmazottjai még a helybéli nyugdíjasotthon lakóit is megkárosították. Az otthonban 15.50 koronáért árusították a kristálycukrot. Egyéb fogyatékosságokat is feltártak az ellenőrök: a pozsonyi Stará sladovňában a 153,20 koronás számlájukon 15.20 korona „többlet" volt. Egyrészt szűken mérték az italokat, de a húsból is az előírtnál kisebb adagot szolgáltak fel nekik. A privigyei Tempo húsboltban 40 kilogramm sertéshús árusítását tiltották meg, mert a megengedettnél vastagabb zsírréteg volt rajta, a körmöcbányai Zlatý dukát büfében pedig 3910 korona értékű fagylaltport találtak, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Ellenőrzéseik során öszszesen 270 féle, 88 668,40 korona értékű élelmiszer további forgalmazását állították le lejárt szavatossági idő miatt. D. T.