Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám, kedd

1991. JÚNIUS 4. ÚJ SZÓI KÖRNYEZETVÉDELEM 8 DOSSZIÉNYITO A Duna melléki ember lassan már két emberöltő óta kénytelen együtt élni a gondolattal, hogy a folyó béklyóba szorításának több évszázados terve végül is valósággá válik. A nagy döntés az ötvenes években született meg. Külön tanulmányt érdemelne reméljük, valaha erre is lesz valakinek energiája, hogyan is foiyt le akkor a döntéshozatal. Mindenesetre az abban az időszakban épp gőzerővel folyó sztálini szovjet óriáserőmíí-program minden bizonnyal nagy hatással volt rá. Tény, hogy kétkedők is mindig akadtak, eleinte csak biológus és vízgazdász körökből, később az emberi értékek átrendeződésével párhuzamosan csatlakoztak hozzájuk a születendő környezetvédelmi ágazatok képviselői. A hosszú idő ellenére lényegében azonos tervezőgárda reakcióként általában az ellenzők elhessegetésének igénytelenebb módszereit választotta. Igy aztán a tudomány tamáskodó embereiből a szocialista építés, a nép, a párt, majd napjainkra a szlovák nép és a szlovák gazdaság ellenségei lettek. A közelmúltig az effajta meggyőzés híí eszköze volt a sajtó Is. Ennek következtében a közvélemény meglehetősen jói kiismeri magát a várható kilowattok menynyiségében, de alig sejt valamit az értük fizetendő iszonyatos árból. Lapunk a közelmúltban több írásban próbálta pótolni évtizedes lemaradását. Most, hogy az erőművel összefüggő problémák megoldásáért folyó harc az utolsó fázisba érkezett, az eddigieknél is gyakrabban szeretnénk visszatérni a témára. Beszélgetéseket készítünk elő az egyes részterületekkel foglalkozó tudósokkal, akik közül még ma is sokan úgy érzik, hogy a műszaki szakemberek és a döntéshozó politikusok részéről még mindig nem nyilvánul meg őszinte érdeklődés eredményeik iránt. Ezenkívül szükségesnek tartjuk, hogy rövid tanulmányokban ismertessük a főbb gondokat, elképzeléseket. Reményeink szerint sikerül felvillantani a még megoldásra váró problémákat és rámutatni az .utánam az özönvíz" stílusú döntéshozatal veszélyeire. Természetesen várjuk olvasóinknak az üggyel kapcsolatos kérdéseit is. T.L A természetbe komoly beavatkozást jelentő építkezésekkel kapcsolatos ökológiai kockázati tényezők tudományos vizsgálata és értékelése általában a munkák előkészítésének első lépése. Csakis az így szerzett tapasztalatok teszik lehetővé az elgondolások idejében történő objektív megítélését. A Bős—Nagymaraosi Vízlépcsőrendszer viszont elrettentő példája lehet annak, hogy e fontos fázis elhanyagolása milyen hibákkal járhat. Ebben az esetben az előkészítés végig a technokrata tervezők kezében volt, így a nyilvánvaló ökológiai veszélyek ellenére sem biztosították ezek megbízható felderítését. A helyzetet jól jellemzi, hogy a Magyar és a Szlovák Tudományos Akadémia környezetvédelmi intézkedések kidolgozására hivatott együttműködése csak az építkezés ötödik évében, 1982-ben kezdődött meg. Ma már nyilvánvaló, hogy a nagyvonalú együttműködési tervezet ellenére a legfontosabb ökológiai tényezőkről mindmáig hiányzik a mind a két fél által elismert tanulmány. A tudományos köröknek e meglepő helyzet megváltoztatására tett legújabb erőfeszítéseiről kérdeztük dr. Milan Ružičkát, a SZTA Elnöksége Környezetvédelmi Bizottságának elnökét. ÉRVEKET ADUNK A POLITIKUSOK KEZÉBE A bó'si vízi erőmű kérdése túlpolitizálásának időszakában örömmel fogadtuk a hírt, hogy a tárgykörrel tudományos szinten foglalkozó intézmények közti kapcsolatok az utóbbi időben újra intenzívebbé váltak. A múlt év végén Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia titkára az erőművel kapcsolatos további tárgyalásokra kért fel minket. Első találkozónkra idén februárban került sor, amikor is megállapítottuk, hogy a korábbi együttműködés csak részeredményeket hozott, melyek viszont az eddiginél intenzívebb közös munka kiindulási alapjául szolgálhatnak. Legközelebbi találkozónkra júniusban, nálunk kerül sor. Ezen szeretnénk összeállítani a bősi vízi erőművel kapcsolatos ökológiai kockázati tényezők katalógusát. Tervezzük egy egységes monitorháló kialakítását is a táj ökológiai jellemzőiben végbemenő változások megfigyelésére. Fontos az eddig elvégzett kutatások áttekintése és a felhasználható adatok összegyűjtése. Abból indulunk ugyanis ki, hogy a két akadémia közt mindössze egy keretszerződés kötésére van szükség, és a konkrét együttműködés az egyes intézetek közt valósul majd meg. A már korábban említett rizikókatalógus alapján szakértői csoportokat állítunk fel, amelyek azonnal hozzálátnak a még megfelelő szinten nem kutatott problémák megoldásához, s hozzálátnának a még kevésbé ismert tényezők vizsgálatához is. Azokról a kezdeti lépésekről beszéltem tehát, amelyekre mind a két kormány vár, hogy megtervezhesse további lépéseit. És a mi kormányunk képviselőit is olyan értelemben tájoztattam,. hogy ez a legjárhatóbb út a magyar féllel történő megegyezés eléréséhez. Úgy gondolom, képesek leszünk néhány kérdést rendezni, és kiválogathatjuk a továbbra is nyitott problémákat. Abban teljes köztünk az egyetértés, hogy a szakértői bizottságok csak a két fél tudósaiból tevődjenek össze, és külföldi szakértők segítségét csak abban az esetben vesszük igénybe, ha valamilyen kérdésben képtelenek leszünk megegyezni. Meghatározható már közelebbről az egyes bizottságok szakterülete? Egyelőre még nem, ez a már korábban említett katalógus tartalmától függ. A tartalom ismeretében döntjük el, hogy mely kérdéseket tudunk azonnal tisztázni, és melyek megoldásához szükségesek rövid, illetve hosszú távú kutatások. Ezenkívül a magyar oldalon kevésbé kiterjedt a monitorháló, ezért összhangba kell hoznia a két oldalon folyó munkát. Mivel a vízi erőmű építését illetően a magyar fél egyik feltétele épp a két akadémia közötti együttműködés, felhívtam Ivan Tirpáknak, a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság elnökének figyelmét, hogy a kormánynak az eddigieknél nagyobb figyelmet kellene szentelnie e kérdésnek. A munkába az akadémia intézetein kívül az egyetemeket és az ágazati kutatóintézeteket is be kellene vonni, így ugyanis összefoghatnánk az egyes területek legjobb szakembereit. Mi készen állunk a közös munkára, csupán a megegyezésre várunk. Szükséges azonban, hogy kormányunk is magáévá tegye ezt a kezdeményezést, és biztosítsa a szükséges anyagi hátteret. Ez történhet például az idei költségvetésben a bősi építkezésre fenntartott 1,5 milliárdos költségvetési keret terhére is. Milyen benyomásokat szerzett eddigi magyarországi tárgyalásai során? A magyarországi ökológusokkal, természetővédőkkel, illetve a parlament környezetvédelmi bizottságának tagjaival folytatott nem hivatalos beszélgetések során megállapíthattuk, hogy meglehetősen kevéssé tájékoztatottak a nálunk kidolgozott és véleményezett alternatívák műszaki paramétereiről és egyéb vonatkozásairól. Például a D változat, amelynek egyébként már több alválto-zata is létezik, lehetőséget ad az általam javasolt lépcsőzetes megoldás megvalósítására is. Nem egyszerre, hanem szakaszosan döntenénk a vízi erőmű sorsáról, s így lehetőség nyílna bizonyos munkák folytatására és befejezésére. A tudományos vizsgálatok befejezése után a kockázati tényezők ismeretében sor kerülhetne a leggazdaságosabb és környezetvédelmi szempontból elfogadható változat megvalósítására. Konkrétan: a tározó helyett egyelőre mindössze kettéválasztanánk a Dunát, és a régi mederben a korábbinak megfelelő mennyiségű víz folyna. Áramtermelésre pedig csak magas vízállás esetén kerülne sor. így időt nyernénk a nyitott kérdések lezárásához. Tapasztalataim szerint egy ilyen megoldás elfogadható lehetne a magyar fél számára is. A kormányküldöttségek áprilisi budapesti találkozója után nekem az volt az érzésem, hogy a magyar kormány az építkezés teljes leállítását szeretné elérni, és együttműködésüktől is azt várják, hogy olyan fokú veszélyeztetést bizonyít, amely ezt szükségessé teszi. Én azt gondolom, hogy az általunk folytatott tárgyalások során a magyar fél nem hangoztatta egyértelműen a felszámolás szükségességét. Igyekeznek objektíven megítélni a dolgokat, és hangsúlyozzák, hogy a politikának nem szabad befolyásolnia a tudósok álláspontját. Célunk, hogy kormányaink számára az ügy megoldására lehetőséget adó objektív anyagot dolgozzunk ki. Nem szeretnénk már előre eldöntött megoldásokról bizonygatni, hogy azok jók-e vagy rosszak. Vladimír Mečiar kijelentette, hogy a Magyarországról kapott szakmai anyagok tudományos ismeretterjesztő színvonalúak. Mi erről az Ön véleménye? Ezek az anyagok eléggé általánosak. Rendelkezésemre áll a Magyar Tudományos Akadémia által ebben az ügyben az utóbbi tíz évben elfogadott összes álláspont, és nyilvánvaló, nem az ôsszeš kérdéssel foglalkoztak a szükséges részletességgel. Több dolog kiegészítésre szorul, az érvelés gyakran eléggé általános. Márpedig ha szakmai szinten sikerülne megegyeznünk néhány dologban, mindkét oldalon érveket adnánk a politikusok kezébe, és így lehetővé válna valamiféle megegyezés. Mikor várhatunk ettől az együttműködéstől már tudományos szempontból is megbízható eredményeket? Azokat a kockázati tényezőket, amelyeket már megfelelő mértékben ismerünk, az év végéig szeretnénk tisztázni. A rövid távú programokat a jövő év végéig, a hosszú távúakat pedig 1995ben fejeznénk be. TUBA LAJOS ENERGETIKAI BANÁNHÉJ AVAGY A BŐSI VÍZI ERŐMŰ BEFEJEZÉSÉNEK RÉGI-ÚJ ELKÉPZELÉSE 1989 novembere után a nemzeti egyetértés kormánya a feltétlenül szükséges karbantartáson kívül leállíttatta a bősi vízi erőmű epítkezésén folyó összes munkát Az újjáalakított SZNT is jóváhagyta ezt Felmerül a kérdés, vajon ez az építkezésből időközben „kiugrott" magyar fél indokai iránti jó szándék megnyilvánulása, vagy mindössze időhúzó politikai manőver volt. A környezetvédők kezdeményezéseinek köszönhetően először két, majd hat bizottság alakult, és megkezdték az építkezés befejezése hét lehetséges változatának véleményezését. Nagy részük az energetikai szempontoknál átfogóbb megközelítésben igyekezettvégezni a munkáját A parlamenti választások után a gazdasági gondok által is szorongatott Vladimír Mečiar veszette kormány már a nyár folyamán kinyilvánította eltökélt szándékát, miszerint a gazdaságilag „legelőnyösebb" változat alapján befejezi a bősi vízi erőművet. A természetvédők, az újságírók, de a nagy nyilvánosság meglepetésére is a kormány felvetette, hogy abban az esetben, ha a magyar féllel folytatott tárgyalások rövid időn belül nem vezetnek eredményre, megkezdik egy pótmegoldás munkálatait Ennek a valaki által találóan „dacvariánsnak" elnevezett pótmegoldásnak az előkészítését még a november előtti kormány kezdte el. Ütőkártyaként aztán néhány héttel a CSSZSZK-nak és a Magyar Köztársaságnak az erőművet illető további közös munkáját tárgyaló pozsonyi kormányfői találkozó előtt játszotta ki. A tervezet nem számol a magyar oldalon elhelyezkedő objektumokkal, és a Dunát az eredeti mederben húzódó határvonalról csehszlovák felségterületre terelné át. Ennek következtében az egész ügy nemzetközi konfliktussal fenyegetett. Az egész elképzelés abszurditását többek közt az is jellemzi, hogy épp az 1977-es szerződés megszegésével szerették volna meggyőzni a magyar felet a szerződés megtartásának szükségességéről. Eközben afüggetlen szakbizottságok továbbra is hét változattal foglalkoztak. Bősön pedig, ha csendben is, de tovább folytatódott az építkezés. A magyar féllel folytatott tárgyalásokat továbbra sem sikerült kivezetni a zsákutcából. A szlovák kormány ez év január 17-ei ülésén tudomásul vette ugyan a befejezés felvetett hét változatát, s megbízta Viliam Oberhauser erdő- és vízgazdálkodási minisztert és a bősi vízi erőmű kormánybiztosát, hogy biztosítsa az erőmű C variáns alapján történő befejezése műszaki megoldásának megtárgyalását és megítélését. Ennek előzményeként Viliam Oberhauser kijelentette, hogy a C variáns megvalósításához nem lesz szükség a magyarfél beleegyezésére. Tehát újra csak a már jól ismert dacváltozat került előtérbe. Amikor az SZNT környezetvédelmi bizottságának tagjai magyarázatot kértek a kormánytól, Vladimír Ondruš, a szakbizottságok tevékenységének koordinálásával megbízott miniszterelnök-helyettes a kérdés újbóli felvetését a Zöldek pártja politikai manőverének minősítette. A dacvariáns kiválasztását a legtöbb bizottság tagjai tevékenységük megcsúfolásának tekintették. Bebizonyosodott, hogy megbízásuk mindössze a gazdasági körök valódi szándékainak ideiglenes elkendőzésére szolgált A döntést az ún. gazdaságitermelési bizottság ajánlata alapján hozták meg. E bizottság érvelésében a járványügyi, tájökológiai, ökozoológiai és vízgazdálkodási szempontokat másodlagosnak ítéli, és újra csak az energetikaigazdasági szükségleteknek rendeli alá Mivel ezt a bizottságot az erőmű eredeti tervek alapján történő befejezésében és kihasználásában közvetlenül érdekelt szakemberek alkották, a zöldek nem tekintik őket függetleneknek. A testület a kormánykörök minden igyekezete ellenére sem hivatott az összes bizottság eredményeinek összesítésére és kiértékelésére. Ezúttal egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a C változat mindössze a magyar félre kifejtett nyomás eszköze lenne. Mikuláš Huba, az SZNT Elnökségének tagja a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségének elnöke nemrég egy interjúban arra figyelmeztetett, hogy az illetékes minisztériumokra (például a Szlovák Környezetvédelmi Minisztériumra) bizonyíthatóan nyomás nehezedik, hogy alárendelt szerveiknél biztosítsák a szükséges építkezési és vízjogi engedélyek kiadását. Mi is történik tulajdonképpen? A kormány, valószínűleg a restriktív politika következtében kialakuló pénzügyi nehézségek miatt, elállt a vízi erőmű építésének ökológiai szempontokból történő átértékelésétől. Ez ugyanis tovább késleltetné a befejezést, ezenkívül költséges kutatásokat és drágább beruházást jelentene. Ezzel szemben Jozef Dubnícek volt szlovák építésügyi miniszter szerint az eredeti tervekhez igazodó befejezés az év végéig lehetővé tenné a létesítmény üzembe helyezését Ez azonnali haszonnal járna, egyrészt a beruházotttöbb mint 13 milliárd korona megmentése által, másrészt a működés során kitermelt hárommilliárdos évi bevétel formájában (ez utóbbi adat helyességéért a szerző nemv állal felelősséget, bár első kézből származik). Önálló C változat valójában nem létezik, a megoldás mindössze a létesítmény eredeti tervek alapján történő befejezésének előkszítésére szolgál. Az effajta beállítottság „ideológusai" lelkük legmélyén azzal számolnak, hogy idővel a magyarfél is „észhez tér", és nekifog a nagymarosi lépcső építésének. A helyzet viszont az, hogy a dunai vízlépcsőket eredetileg javasló magyarok számára a nagymarosi lépcső segítségével megvalósított bősi csúcsrajáratás soha nem volt túlságosan előnyös. Ugyanis jelentősen megdrágította az építkezést, ami már a hatvanas-hetvenes évek során is jelentős megterhelést jelentett a magyar gazdaság számára Csehszlovákiának végül is a KGST segítségével sikerült elérnie a jól ismert változat elfogadását. A nemzetközi szerződést Magyarország csak hosszú habozás után írta alá Miután a későbbiekben is megpróbált kiugomi az egészből, a kitartó csehszlovák partner osztrák vállalkozók közvetítésével „segített", akiknek ez a füstbe ment hainburgi tervek után nagy lehetőséget jelentett Munkájukat viszont Magyarország 20 évig fizette volna. Tehát újabb előnytelen helyzet. Ha minden körülmények közt tartanánk magunkat az 1977-es szerződéshez, ez nemzetközi jogi szempontból valószínűleg nem oldaná meg a problémát Az effajta szerződések elsődleges eleme a kölcsönös előnyösség, minden más tulajdonképpen csak függeléknek tekinthető. Ráadásul különféle régebbi és újabb, mindmáig túlságosan nem szellőztetett tanulmányok szerint az ökológiai és vízgazdálkodási szempontból optimalizált bősi erőmű, a nagymarosi lépcső és a csúcsrajáratás nélkül, hosszú távon még Csehszlovákia számára is sokkal előnyösebb lenne. Lenne, ha nem léteznének különféle rövidlátó motívumok. Igy kormánykörökben megszületik az állásfoglalás: Ha ma döntenénk az erőműről, biztosan nem ezt a megoldást választanánk. A legújabb frázis pedig így hangzik: A lehetséges rossz változatok iegjobbikát szeretnénk megvalósítani. Új kampány indul tehát ezúttal az erőmű mellett. Újra szóhoz jutnak az eredeti technokrata megközelítésnek a társadalom által egyszer már majdnem teljesen félreállított szószólói. Újra művük nagyszerűségével és sokoldalúságával érvelnek. Csak most a Kereszténydemokrata Mozgalom támogatását élvezik. Még attól sem rettennek vissza, hogy televíziós kamerák előtt kijelentsék: terveik annyira tökéletesek, hogy az építkezés által érintett területen a jövőben nemzeti parkot lehet létesíteni. Lubo Rabay Ekopanoráma, Pozsony 5/91 (rövidítve)