Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám, hétfő

1991. JÚNIUS 24. NÉHÁNY SORBAN PUBLICISZTIKA, TUDÓSÍTÁSOK .ÚJ SZÓI PÁVASZEM, KATÓKA ES PAULINA ELMEGY BESZÉLGETÉS VARGA SZILVIÁVAL, A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ SZÍNÉSZNŐJÉVEL - Úgy hírlik, hogy színészdiplo­máján meg sem száradt a tinta, máris elszerződik Komáromból.... - Nem jó ezzel kezdeni egy be­szélgetést ... - Rendben van, de akkor kezdjük a három főszereppel. Nem akármi volt ez egy végzős színinövendék életében. -Kétségtelenül így van. Weörös Sándor Holdbeli csónakos-ában, Zerkovitz Béla Csókos asszonyá­ban és Tadeusz Róžewicz Fehér házassáq-á ban játszottam főszere­peket. Mindegyik másfajta munkát kívánt tőlem. A legtöbbet a Holdbeli csónakos Pávaszem szerepével dolgoztam. Úgy vélem, mesejátékot a legnehezebb játszani, összetett feladatot jelent a színész számára, fizikailag is nehéz csinálni, különö­sen egy ilyen mozgalmas mesét. Felhasználtam a néptánctudásomat, meg az éneklés is népdaljellegű volt. Majd az operett következett. Eleinte ódzkodtam a műfajtól, mert nem nagyon szeretem. Nem áll közel hozzám, s ha már zenés műfaj, akkor musicalt vagy rockoperát sze­retnék játszani. Tanáraim szerint is ez állna közelebb hozzám. A kíván­csiság, a megméretés lehetősége persze sodort magával. - Amikor beszélgetünk, a harma­dik főszerepét még alig próbálta ki, hiszen nemrég volt a bemutató. Az első két esetben hogyan érzékeli a sikert, a közönség olykor felszaba­dult tetszésnyilvánítását? - Sajnos, a Holdbeli csónakossal volt egy nagy tévedésünk, mivel szinte csak gyerekeknek játszottuk, holott az előadás a felnőttek számá­ra is érdekes lehet. Sőt, amolyan családi színházlátogatásra lenne jó alkalom. A gyerekek mindig spontán érzelmeik szerint reagálnak. Hálás közönség. A Csókos asszony eseté­ben másfajta sikert élek meg. Most már tudom, hogy mindhárom fősze­rep így könyvelhető el. Igaz, önma­gukban véve is ilyen jellegű szere­pek. Most már ott tartok, hogy nem tudnám mire vélni az elmaradó si­kert. Ha elmaradna a taps, akkor bizonyára én követném el a hibát. A Csókos asszony minden korosz­tálynak tetszik. Az idősebbeknek a dalok és a nosztalgiázás miatt, a fiataloknak meg a modern rende­zői értelmezés az érdekes. A Fehér házasság közönségéről még nem tudok sokat mondani, mert alig ját­szottuk. - Nem is erről, hanem érzéseiről kérdezném. Amikor a színfalak mö­götti sötétből elindul, beér a reflek­torfénybe, s ott a közönség, érzékeli a reagálását, mit gondol, mit érez magában? -Sokszor érzek félelmet, hogy elfelejtem a szöveget. Magától a szereptől nem félhetek, mert ad­digra már belém rögződött a játék. - Mostanában nagy színházi ese­mény a Fehér házasság. A nem mindennapi színésznői feladatok, obszcén szövegek, erotikus jelene­HARMINCEZER MAGYAR REFORMÁTUS DEBRECENBEN Debrecen valamennyi református templomában megszólaltak a harangok szombaton, a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának tiszteletére. A ren­dezvényen részt vett Göncz Árpád köz­társasági elnök és Antall József minisz­terelnök, aki beszédében rámutatott: nem véletlen, hogy ugyanabban az évben ke­rül sor erre a világtalálkozóra és II. János Pál pápa magyarországi látogatására. A magyarság történelmében, szellemi életében ugyanis a református és a katoli­kus vallás, a keresztyén és a keresztény értékrend évszázadokon át megtartó erőt jelentett, pótolhatatlan szerepet töltött be. Több mint harmincezer hívő vett részt a nagyerdei stadionban tartott istentiszte­leten, amelyen Tőkés László, nagyváradi püspök hirdetett igét, az Isten velünk, ki ellenünk gondolatkörben. Kifejezte re­ményét, hogy a magyar reformátusok kö­vetkező világtalálkozójára már Erdélyben kerülhet sor. Kocsis Elemér, házigazda, a tiszántúli református egyházkerület püspöke beje­lentette, hogy a mostani találkozón meg­vitatták a Magyar Reformátusok Világszö­vetsége megalakításának lehetőségét. A debreceni rendezvény tegnap gyüleke­zeti találkozókkal, zenés áhítattal és más műsorokkal ért véget. -y-f Szombaton Pozsonyban tartotta soros ülését a Csemadok Országos Választmányának vezetősége. Bauer Győző elnök beszámolt azokról a megbeszélésekről, melye­ket az ÖV vezetőségének megbízá­sából a Rákóczi Szövetség, a Szé­chenyi Társaság, valamint a Matica slovenská képviselőivel folytatott. A Rákóczi Szövetség különböző pályázatokkal kívánja támogatni a csehszlovákiai magyar szellemi életet, ugyanakkor szeretné, ha fo­lyóirata, a Rákóczi Hírvivő, rendsze­resen eljutna a csehszlovákiai ma­gyar olvasókhoz is. A Széchenyi Társaság felajánlotta annak az em­léktáblának az elkészítését, melyet a legnagyobb magyar, gróf Széche­nyi István születésének 200. évfor­dulója alkalmából Pozsonyban he­lyeznének el, a Csemadok Pozsonyi Választmánya által szervezett városi kulturális napok idején, ez év októ­Veszprémbe szerződik. Mi igaz ebből? - Minden. - Ezek szerint a Holdbeli csóna­kost Komáromban rendező Vándor­fí László, aki nemrég Veszprémben eléggé viharos körülmények között lett igazgató, hívta meg önt? - Nemcsak engem, hanem Ran­csó Dezsőt is. Nagyon jó volt vele dolgozni, precíz, maximalista rende­zőként ismertük meg. Most, amikor igazgató lett, ajánlatot tett, hogy egy évadra leszerződtet bennünket. Úgy gondoltuk, ez az évad mindenkép­berében. A Matica slovenská képvi­selőivel folytatott megbeszélésről szólva Bauer Győző elmondta, hogy konstruktív és tárgyszerű volt. Üdvö­zölte Jozef Markušnak, a Matica slovenská elnökének javaslatát, hogy minden évben közösen ren­dezzék meg Szlovákia népeinek kul­turális napját. Jozef Márkus szerint elképzelhető, hogy Szlovákia új al­kotmánya az állampolgári elvből in­duljon ki. Úgy vélekedett: a kollektív bűnösség elvét el kellene vetni, de hozzátette, hogy ez összetett kér­déskör. A Matica slovenská elnöke sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyik kijelentését, mely szerint a nemzetiségek problémáját úgy kellene megoldani, hogy diaszpórát kell csinálni belőlük, a szlovák sajtó rosszul idézte. Sidó Zoltán, az ÖV főtitkára be­számolt a Nyitrai Pedagógiai Kar dékánjánál tett látogatásáról, adásait is lássam. Elutazhassak, be­szélgethessek, vitatkozhassak, lás­sak és mindenekelőtt gondolkoz­zam. Ehelyett estéről estére játszot­tunk. - Bennem megfogalmazódik a ri­deg megállapítás: maguk is elmen­nek. A néző féltése és önzése egy­szerre munkál bennem. Úgy vélem, nagy szükségünk van magukra, a fi­atalságukra, a tehetségükre, a szak­mai tudásukra. Gyorsan és mellőz 1 hetetlenül. Ugyanakkor féltem is magukat. Jaj, nehogy úgy járjanak, mint elődeik, akik eltűntek a magyar­országi süllyesztőben! - Igen, én ezt megértem. Ugyan­akkor mindenkinek tudnia és látnia kell, hogy a Jókai Színház - ha már itt vagyok - maximálisan ki akar használni. Hívtak vendégjátékra a pozsonyi Divalo na Korze- ba (Színház a Korzón) is, de ha itt maradok, nem teszik ezt nekem le­hetővé. Nem tudom, milyen elvek alapján történik mindez, de tény, hogy nem tetszik az, ami itt folyik. Ha ide szerződöm, úgy tartják: élet­fogytiglan itt kell lennem. ígérték, hogy megengedik a vendégszerep­léseket is, de szerződésbe ez nem kerülhetett bele. - Magánillúzióm az, hogy nálunk színház iránti érdeklődésről beszél­hetünk, míg más helyeken nincs közönség? - Ez így van. Hónapokkal előre el vannak adva a jegyek, s jön a kö­zönség. Még a Fehér házasság ese­tében sem lehet szó valamifajta kis­polgári tartózkodásról, bár nagyon féltünk a fogadtatásától. Vitatkoznak róla az emberek, próbálják megfej­teni, értelmezni az üzenetét, a gon­dolatiságát. - Vagyis: valamifajta színházi kö­zeg veszi körűi a társulatot, önök mégis elmennek... - Ennél sokkal bonyolultabb ez az állapot. A társulatot nézve már most tapasztalhattunk olyan véle­ményeket, melyek szerint nekünk be kell állni a sor végére, s majd meg­látjuk a dolgok alakulását. Az őszin­teség légköre hiányzik leginkább. Mondják egymás között, utcán, öltö­zőben, de amikor ki kellene állni és nyíltan véleményt mondani a szín­ház dolgairól, akkor nagyokat hall­gatnak. Sok emberre felnéztem, mert jó színészek, de nagyon sokat változott a véleményem az emberi magatartásukkal kapcsolatban. - Vehetjük úgy, hogy megszakad a reményteljes komáromi színházi megfiatalodás? - Nem hiszem, hogy megszakad­na. Mi sem akarunk végleg távozni. S jönnek az újak, mert nemcsak mi voltunk főiskolások. Nem tudom el­hinni, hogy mindenki arra a rögzült állapotra vágyna, amit itt talál. Az sem kizárt, hogy a színház vezetése kénytelen lesz változtatni ezen az állapoton és saját szemléletén. - Remélem, majd meglátjuk. DUSZA ISTVÁN amelynek során a magyar tanárok képzésének problémáit vitatták meg. A Csemadok ÖV vezetősége aggasztónak találja, hogy csökken­tették az első évfolyamba felvehető magyar hallgatók számát, és hogy még mindig nem írtak ki pályázatot újabb tanári állások betöltésére a magyar tagozaton. A Csemadok ÖV vezetősége ezt követően megtárgyalta ez évi mun­katervét. A korábbi gyakorlattal el­lentétben, az ÖV vezetősége ezen­túl rendszeresen ülésezik majd Po­zsonyon kívül is' A tanácskozáson értékelték a közelmúltban lezajlott Csemadok-rendezvényeket, és úgy döntöttek, hogy az országos feszti­válok megrendezésére a jövőben pályázatokat írnak ki. Megvitatták a Csemadok ÖV és vállalatai gazda­sági helyzetét, a vezetőség különö­sen a Csemart gazdálkodásával és tevékenységével kapcsolatban adott hangot aggodalmának. -lamér­B udapesten szombaton közölték, hogy a szovjet csapatok kivonulása utáni, az anyagi kérdések rendezéséről folytatott tárgyalások második napján sem közeledtek az álláspontok. Mindkét kormánymegbízott, Annus Antal, illetve Viktor Silov is ragaszkodott korábbi elkép­zeléseihez. A szovjetek nem ismerik el például a szovjet hadsereg által hátraha­gyott használhatatlan objektumokról ké­szített magyar listát - ez hozzávetőleg 30 milliárd forintot tesz ki. Magyar részről hozzávetőleg 100 milliárd forintra becsülik a környezeti károkat s ebből a szovjet fél csak 2 milliárdot hajlandó elismerni. El­utasítja a magyar félnek azt a követelését is, amely szerint a történelmi építmények­ben keletkezett 5 milliárd dolláros kárt a szovjet félnek kellene állnia. A védelmi minisztérium szóvivője ugyanekkor közöl­te, hogy a tárca által létrehoztott ellenőrző csoport még öt szovjet katonát talált Ma­gyarország területén. Mivel a végleges kivonulás napja a múlt szerdán volt, ezért minden szovjet katona ottlétét illegálisnak tartják. H ozzávetőleg 10 százalékos lesz 1995-ig a volt NDK területén a gaz­dasági növekedés. Ezt a müncheni gaz­daságkutató intézet állítja legújabb jelen­tésében. Az idei előrejelzés szerint Né­metország nyugati tartományaiban a gaz­dasági növekedés 3 százalékos lesz, a keletiekben viszont 20 százalékos csö­kenéssel számolnak. A német szakértők szerint ez a tendencia az év vége felé lelassul és a hanyatlást fokozatosan fel­váltja a növekedés. A lekszandr Besszmertnih szovjet kül­ügyminiszter a Berliner Zeitung né­met napilapnak adott nyilatkozatában azt mondotta, mielőbb hozzá kell látni az összeurópai biztonsági szerződés kidol­gozásához, amely megakadályozná az új európai demokráciák destabilizálódását. Besszmertnih azzal érvelt, hogy több ke­let-európai országban etnikai-nemzetisé­gi zavargások vannak, drámai módon csökken az ipari termelés. Kijelentette, hogy a NATO nem lehet egész Európá­ban a biztonság alapja. M ég mindig nem tudott egy világos programdokumentumot kidolgozni Németországban a Demokratikus Szocia­lizmus Pártja (az egykori NSZEP). Ez a tanulság vonható le a párt Berlinben magtartott második kongresszusának ta­nácskozásából. A programbizottság pél­dául azt akarta, hogy a párt hivatalosan is mondjon le az erőszakról, mint a hatalom megszerzésének eszközéről. A szocializ­mus fogalmát pedig úgy értelmezte, mint a „permanens demokratizálást, amely fel­öleli a társadalmi élet összes területét". Az ortodox kommunista platform hívei ezt azzal utasították el, hogy „szociálre­formizmus", s hangsúlyozták, hogy a vi­lág megismerésének egyedüli módszere a marxizmus. N araszimha Rao, India új kormányfője a néphez intézett első üzenetében azt hangsúlyozta, hogy Radzsiv Gandhi brutális meggyilkolása óriási veszélyt je­lent az ország stabilitására és egységére nézve. Az éppen véget ért választásokat viszont úgy értékelte, azok megerősítet­ték, hogy Indiában a demokrácia életké­pes. Figyelmeztetett: kormánya kemé­nyen fellép a terrorizmus minden formája ellen. Veszélyesnek nevezte a Kasmír, Pandzsáb és Aszam szövetségi államok­ban lévő szeparatista mozgalmakat. Le­szögezte, az új kabinet a gazdaságra kívánja fordítani a legnagyobb figyelmet, s mint mondotta, a lakosságnak bizonyos áldozatokat kell hoznia annak érdekében, hogy megőrizhessék India gazdasági füg­getlenségét. B erlin nem kíván magának szövetségi tartományi státust, hanem Branden­burg tartomány része akar lenni, s ezt a tartományt Berlin-Brandenburgnak hív­nák. Ezt Eberhard Diepgen, Berlin főpol­gármestere mondotta a Berliner Morgen­post című napilapnak adott nyilatkozatá­ban. Azt hangsúlyozta, hogy miután az ország vezető szervei Bonnból átköltöz­nek Berlinbe, a jövőbeni német főváros­nak meg kell szabadulnia minden fölösle­ges funkciótól. Tehát úgy csatlakozna Brandenburghoz, hogy a tartomány köz­pontja továbbra is Potsdam lenne. H at hónapig zárva lesz a Fülöp-szige­teken a Clark Field amerikai katonai támaszpont, amelyben súlyos károkat okozott a Pinatubo tűzhányó. A támasz­pont személyzetének jelentős részét erre az időre visszaszállították az Egyesült Államokba. A másik amerikai támaszpon­tot, a partvidéken fekvő Subic Bayt két­három héten belül ismét működőképessé íehet tenni. tek szokatlansága mennyire viseli meg? Egyáltalán lehet-e valamifajta tehertételről beszélni? - Néhány jelenet szokatlan volt. Szagos és hangos testi folyamato­kat a nyílt színen kell imitálni, amin a próbákon jót mulattunk. Persze meg volt ennek a vidámságnak az a veszélye, hogy a közönség előtt is elvidámkodjuk a dolgot. Beke Sán­dor rendező úr figyelmezteti is arra, hogy nehogy visszafogjam magam. Ha megírta a szerző és nem szé­gyelte magát, akkor én miért szé­gyelném magamat. Végülis a mono­lóg egésze azért született meg, hogy a közönsé­get szembesítse a nemiség kérdé­sével. - A sikamlós dolgok eljátszása során nem kerül szembe civil énjé­vel? Paulina ve­gyülete az ártat­lanságnak és a bővérüségnek. Ezt a kettősséget finom átmenetek­kel érzékeltette. Mennyiben oko­zott ez nehéz­séget? - Nincs mesz­sze az az idő, amikor még ma­gam is a serdülés gondjaival küszködtem. Színészi fel­adatként meg kellett oldanom, s eb­ben az intuíció, a beleérzés is segí­tett. Olyan típusú lány, aki nincs túlnevelve, nincsenek gátlásai, szemben a másik lánnyal, akit szinte lelki béklyóba kötött a nevelés. Az életet a maga teljességében akarja megismerni. Nem filozofál, nem töp­reng az érzelmei fölött. Ezért egész­ségesebb lelkületű. Sokkal életreva­lóbb felnőttként, nem lesznek lelki gondjai. - Hyen szerepek után kezdő szí­nésznőként hogyan tátja a színhá­zat, a társulatot? - Kezdetben éreztem egy kis tá­volságtartást, főleg a nők körében. Ez az évad a fiatalokra lett alapozva, s abban igazat adok nekik, hogy róluk kissé megfeledkeztek. -Színészek körében nem esik szó arról, hogy valamifajta színház­építés, a közönség visszahódítása is feladat lehet? - Valószínűleg úgy gondolták, hogy mi is szép lassan beolvadunk közéjük, s majd fokozatosan - mire megöregszünk - megszerezzük a főszerephez való jogunkat. - Meg talán azt is gondolhatták, hogy szép lassan fel is oldódnak az állóvizekben, miközben statiszta­szerepekre kényszerülnek. - Nem statisztaszerepekre szer­ződtem ide. Nem lett volna értelme. - Térjünk akkor vissza beszélge­tésünk elejéhez. Hírét vettem, hogy Varga Szilvia Tadeusz Róžewicz Fehér házassága ban Paulinát játssza a Komáromi Jókai Színház színpadán. (Nagy Teodor felvétele) pen megéri a próbálkozást, meg már maguk a felajánlott szerepek sem akármilyenek. Ez azonban nem zár­ná ki, hogy mi itt is dolgoznánk. Meg is egyeztünk, Beke Sándorral, hogy amennyiben nem lennénk annyira elfoglaltak, új szerepeket is vállal­nánk. Meg hát a régieket továbbra is játszanánk. - Talán maga is érzékeli, mennyi­re eluralkodott mondataiban a felté­teles mód. - Nem akarjuk, hogy velünk ugyanazt megtegyék, amit a Skron­ka Tibivel megtettek. Minden darab­ban főszerepet játszott, minden da­rabban ott volt. Ugyanez történik Kovács Ildikóval is. Jó, rendben van, játszani kell, szükségünk van a szín­padra, a deszkák poros szagára, de nem készülhetünk ki két évad alatt, hogy aztán már csak ötlettelenül, bábuként kóvályogjunk a színpadon. Ha mi itt maradunk, bennünket is így kezeltek volna. Ebben az évadban is ez történt, bár még csak főiskolás voltam. Ingáztam Pozsony és Ko­márom között. A főiskolán két da­rabban játszottam, a Szarvaskirály­ban és a Kopasz énekesnőben. Kér­tem, hogy legalább a színházban ne osszanak rám minden főszerepet. Adjanak két főszerepet, hogy legyen időm feltöltődni. - Hátrányára volt? - Nem volt hátrányomra, de a szakmai fejlődéshez az is hozzá­tartozik, hogy más színházak jó elő­ÜLÉSEZETT A CSEMADOK 0V VEZETŐSÉGE JOZEF MÁRKUS - EZÚTTAL MÁSKÉNT

Next

/
Thumbnails
Contents