Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám, szombat

1991. JÚNIUS 22. GAZDASÁG 5 E

urópa jövője szempontjából nagy jelentőségű döntésre készülnek a szomszédos Ausztriában. Ha minden a tervek szerint halad, június 24-én és 25-én Salzburgban az Európai Közösségek tizenkét tagállama és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásba (EFTA) tömörült hét ország (Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Ausztria, Liechtenstein és Svájc) ünnepélyesen aláírhatja azt a megállapodást, amely az Európai Gazdasági Térséget hozza létre. A több mint másfél esztendeje folyó tanácskozások az elmúlt hetekben gyorsultak fel, s a szabadkereskedelmi társulás elnöke a kemény brüsszeli alkudozások után lelkesen nyilatkozta, hogy „végre megvalósul a nagy politikai és gazdasági álom, létrejön az Európai Gazdasági Térség, az Északi-tengertől a Földközi-tengerig, az Atlanti-óceántól egészen Közép-Európáig". Az Európai Közösségek árnyékában Ma már egyértelmű, az Európai Közösségek a kialakuló egységes belső piacával fogja leginkább befolyásolni az Öreg kontinens gazdasági arculatát. Az olyan politikai megrázkódtatás, mint az öböl-háború, még inkább rávilágít a közös gazdasági és pénzügyi unió fontosságára, sőt ezen továbbmenve, a közös külpolitika és honvédelem szükségszerűségére. E megállíthatatlan folyamat hatása már most érződik az EKtagállamok vállalatainak stratégiájában, kormányaik, parlamentjeik döntésében. Ahogy egy francia politikus még 1989-ben megjegyezte, 1988ban a francia parlament által jóváhagyott törvényeknek több mint a fele az Európai Közösségek 1993. január elseje utáni egyesülését szolgálta. Az EFTA államai pedig nem akarnak a világ egyik legfontosabb gazdasági csoportosulásából kimaradni. A 340 milliós, óriási felvevőképességű piac kiaknázása akkor kecsegtet a legjobb esélyekkel, ha politikailag is közelednek az EK-hoz. A gazdaság ugyanis már régebben lépett ez irányba: az EFTA tagállamai 1988ban 15,1 milliárd dollárt ruháztak be külföldön, ebből az Európai Közösségek országaiban 10,1 milliárdot. A szabadkereskedelmi társulás óriáscégei immár 700 ezer embernek adnak munkát a tizenkettekben, továbbá az EFTA-ban tömörülő államok összesített külkereskedelmének 58 százaléka az E K-tagokkal bonyolódik le. nem fukarkodnak az olyan kormányok elítélésével, amelyek a terrorizmus támogatásával gyanúsíthatók, vagy diktatórikusak. A kisebbik baj, ha Ausztria az ilyen döntésekből semlegességére hivatkozva esetleg kimarad, és ezzel csökkenti a közös piaci vélemény erkölcsi súlyát. Ám ezek a közös döntések gyakran gazdasági következményekkel is járnak, bojkottal, embargóval, ilyenAZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉG EGYESÜLT ÁLMOK Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás hosszú ideig a háttérbe szorult a „nagy" Európai Közösségek mögött. Miután a nyugat-európai hatok 1957-ben aláírták az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról szóló szerződést, Nagy-Britannia, amely gazdasági és politikai érdekei miatt nem lépett be az EGK-ba, a vele szorosabban együttműködő kereskedelmi és gazdasági partnereivel 1960-ban létrehozta az Európai Szabadkereskedelmi Társulást. Az EFTA 1966 végéig teljesen megszüntette a tagállamok közötti külkereskedelmi forgalomban az ipari vámokat, a menynyiségi korlátozásokat. Az alapító Nagy-Britannia Dániával együtt 1973-ban kilépett a csoportosulásból, és belépett az EK-ba. Kemény feltételek Az Európában végbemenő viharos politikai változások lépéskényszerbe hozták a heteket. Semlegességük (Svédország, Ausztria, Finnország, Svájc, Liechtenstein) bizonyos mértékig teherré vált számukra. Ezt különösen Ausztria esete példázza, amely már 1989-ben beterjesztette csatlakozási szándékát a Közös Piacba, és éppen semlegessége volt az egyik ok, amiért Brüsszel elzárkózott a kérelme elől. Ugyanis a tizenkettek az integráció keretében politikai egyeztetést is megvalósítanak, s ennek keretében olyan kereskedelmi korlátozással az elítélt országgal szemben. És ha Ausztria kimarad, akkor gazdasági, kereskedelmi előnyre tehet szert - vetették a Közös Piac illetékesei szomszédunk szemére. A semlegesség kérdésénél nehezebben áthidalható probléma, hogy az Európai Közösségek diktálják a feltételeket az EFTA országokkal szemben. így a leendő gazdasági térség megvalósulása nagyrészt az utóbbiak kompromisszumkészségétől függ. Az EK Bizottságának a feltételei a következők: a tizenkét tagállam döntéseinek kötelező átvétele, az eddigi törvények, normák kötelező alkalmazása, az előző két feltétel megtartásának garantálása. Tehát a játékszabályok megfogalmazásából, jóváhagyásából kimaradna az EFTA, s ez különösen a termékek szabványainál, környezetvédelmi törvények meghozatalánál érintené negatívan a heteket, hiszen érdekeiknek nem tudnának érvényt szerezni. Jelenleg még három vitapontban jelentősek a nézetkülönbségek a két szervezet között: az EFTA kulcskérdésnek tekinti egy „döntőbíróság" létrehozását, mely a közösen elfogadott határozatok mindenki által való megtartására felügyel, továbbá nehéz egyeztetések várhatók a halászati és a mezőgazdasági ügyekben is. Természetesen, ha létrejön a megállapodás, s ha az a tervek szerint 1993. január elsején életbe lépne, még nem jelentené a hetek automatikus felvételét az Európai Közösségekbe. Csupán bizonyos előjogokkal lesznek felruházva, az egységes piac előnyeit élveznék, de annak irányításába bele nem szólhatnának. Tehát csak az EK „előszobájába" nyernének bebocsátást. Ezt kiküszöbölendő, nem egy EFTAtag komolyan gondolja a tizenkettek csoportosulásába való belépést. Belépőre várva Ausztria még 1989-ben beadta kérelmét, de akkor hűvös volt a fogadtatás. Svédország július elsején fogja kérni tagságát, jelentette be Ingvar Carlsson svéd kormányfő. Ez már csak azért is fontos, mert éppen Skandinávia meghatározó államáról van szó, és lépése erősen befolyásolná a norvég és a finn döntést. Ezt bizonyítja, hogy a norvégok hatvan százaléka belépne a brüsszeli szervezetbe, ha a svédek már ott vannak. A finnek elővigyázatosabbak, a csatlakozást abból a szempontból is mérlegelik - speciális helyzetükből kifolyólag -, hogy mit szól a tagsághoz Moszkva. Még a hűvös Svájc, a „fényes elszigeteltséget" választó alpesi ország is módosítja eddigi álláspontját. Három éve egy kormányjelentés nem tartotta ilyen égetőnek a kérdést. Általános az a érvelés, hogy Svájc már most tagja az EK-nak, hiszen importjának 71, exportjának 57 százalékát bonyolítja le a tizenkettek országaival. Mégis, nehogy lemaradjanak a többiektől, már óvatosan érdeklődtek a brüsszeli illetékeseknél. Az EFTA-országok biztosan hamarabb nyerik el teljes jogú tagságukat, mint a közép-kelet-európai államok. A volt szocialista országok most mintegy a saját jövőjüket tanulmányozhatják: nem tanulság nélkül való, hogy a tizenkettek együttesen tárgyalnak az EFTA-vai, s a belépési folyamatnak semmi köze az illúziókat kergető örömmámorhoz, hanem sokkal inkább egy tárgyszerű, az érdekeket megfontoltan érvényesítő tanácskozáshoz. (sidó) KELL A FÜGGETLEN ELLEN0RZES A ZÖLD KÖZIGAZGATÁS ELSŐ LÉPÉSEI Közigazgatásunk év elején megkezdett átszervezése során a környezetvédelemmel és az építésüggyel összefüggő feladatokat kivonták a belügyminisztérium hatásköréből, és a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal irányításával új hálózatot hoztak létre. így a környezetvédelmi gondok kezelése egyéb érdekektől független hivatalok kezébe került. Az „első száz nap" elteltével érdeklődtünk két járásban a „zöld" államigazgatás kezdeti tapasztalatairól. HOMBAUER FERENC, a Dunaszerdahelyi Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetője: - Járási és három körzeti hivatalunk január közepén alakult meg. Az azóta eltelt rövid idő alatt feltöltöttük a személyi állományt, bár a bérezés körüli kérdéseket csak április végére sikerült rendeznünk. A járási és a dunaszerdahelyi körzeti hivatal a volt jnb épületében működik. A somorjai hivatal körülményei optimálisnak mondhatóak, a nagymegyeri hivatal viszont szerény körülmények között dolgozik. Elsőként építésügyi részlegeink kezdték meg működésüket, e területen a nemzeti bizottságok megszűnése után is folyamatos volt az ügyintézés Fokozottan törődünk a természetvédelmi kérdések orvoslásával is. Elsősorban az elharapózó fakivágásokat igyekeztünk szabályozni, ezenkívül a már korábban is létező járási érvényű rendelet alapján megszerveztük az éticsiga védelmét. A helyi környezetszennyezési gondok elhárítását is elkezdtük. Ide a szemétlerakatok problémája, vagy például a nagyabonyi vegyi hulladékok eltávolítása tartozik. Az utóbbi időben egyre komolyabb gondot jelentenek a kaotikusan telepített kis kereskedelmi egységek, a butikok is. Elhelyezése nincs összhangban az érvényes településfejlesztési tervekkel, melyek megfelelő színvonalú kiegészítése mindmáig hiányzik. Szeretnénk, hogy a létesítményeket átgondoltan, legalább egy tanulmányban rögzített koncepció alapján helyezzék el. Nem szabad, hogy rövid távú érdekek miatt hosszú évtizedekre tönkretegyük a városképet. Egy körlevelet készülünk kiadni, melyben felhívjuk a polgármesterek figyelmét, hogy a vonatkozó rendelkezésekhez igazodva átfogó megoldást alakítsanak ki. Nincs szándékunkban, hogy csorbítsuk az önkormányzatok jogkörét, de az esztétikus városkép elsősorban az ott lakó polgárok érdeke. A településfejlesztési terveket az önkormányzat hagyja jóvá, mi - kívülállóként - az államot képviseljük. Ha már a tervezés fázisában sikerül összhangba kerülnünk, a későbbiekben elkerülhetjük a kellemetlen beavatkozásokat. Fontos feladatunknak tekintjük, hogy bekapcsolódjunk a bősi vízi erőmű problémájának tárgyalásába és megoldásába is. Sajnos, e tárgykörben közvetlen döntési jogunk nincs, a vízügyi-jogi kérdéseket a Pozsony-vidéki járás hatáskörébe utalták. Csak az építkezési területen kívüli részek gondjaihoz szólhatunk hozzá. Ismereteink alapján viszont azt mondhatjuk, egyelőre nincsenek garanciák a Csallóköz természeti értékeinek megmaradására, ezért a vízi erőmű beindítását jelenleg nem tudjuk támogatni. Főleg az ivóvízkészletekre, valamint a mezőgazdasági és az erdei földterület termőképességének megőrzésére gondolok. Elégtelennek tartjuk az erőmű és ezen belül is elsősorban a felvízcsatorna biztonságosságát, és ezért szeretnénk, ha független szakértők vizsgálnák meg az elvégzett munkák minőségét. Támogatjuk a SZNT környezetvédelmi bizottságának állásfoglalását, melyben leszögezik, hogy az erőműt értékelő szakmai bizottságok nem tudtak egységes véleményt kidolgozni, sőt jelentős véleménykülönbségek alakultak ki, elsősorban a Duna vízminőségét és az ivóvízbázis jövőjét illetően. Szerintünk főleg az ivóvízbázist nem szabad veszélyeztetni. Erdészként tudom, hogy mivel az erdők állapota Szlovákia egész területén leromlott és 30-50 éven belül nem várhatunk lényeges javulást, a jövőben nagy gonddal jár majd az ivóvíz nyerése. Eközben ez az egyetlen komoly forrás Szlovákia nagy részének ellátására. Ezért azt állítom, hogy ha a vízi erőmű veszélyezteti ezt a kincset, akkor inkább számoljuk fel. Hoszszabb távon ez a befektetés nem éri meg. Örülök annak, hogy egyre erősödik a szándék, miszerint a Dunának ez a része háromoldalú természetvédelmi park részévé váljon. AUGUSTÍN ĽUBOMÍR, a Komáromi Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetője: - Az első száz napban a semmiből építettük ki a hivatalt. A nemzeti bizottságokból hozzánk átirányított emberekkel kezdtük a munkát, küzdenünk kellett a helyiségekért és más alapvető feltételekért is. Mivel az államigazgatás többi hivatalától eltérően mi nem tartozunk a belügyminisztériumhoz, a nemzeti bizottságok felszámolásakor nem szívesen engedtek át bárkit is a részünkre. Mindezek ellenére elmondhatom, hogy hivatalaink elsősorban tapasztalt szakembereket alkalmaznak. Túlnyomó részük felsőfokú végzettségű. Az építésügyi feladatokat komolyabb fennakadás nélkül átvettük. Az új önkormányzatok és egyéb hivatalok viszont gyakran még mindig nem ismernek bennünket eléggé. Több olyan esetről is tudunk, hogy minket megkerülve próbálták ügyeiket intézni, pedig a törvény egyértelműen ' kimondja, hogy hatáskörünkbe tartozik egyrészt a környezetvédelem - a vízügyi kérdéseket is beleértve, azonkívül a területfejlesztés és az állami építésügyi felügyelet. Több kellemetlen tapasztalatunk van a komáromi és néhány községi önkormányzathoz belépő új hivatalnokokkal. A nyilvánosság néha a felesleges bürokrácia újabb eszközének tekint bennünket. Szerintem viszont nagy szükség van arra, hogy az előbb említett kérdésekben független szerv ellenőrizze az önkormányzatokat. Ilyen fontos kérdésekben mégsem koncentrálódhat egy kézbe a döntés és az ellenőrzés folyamata. A korábbi jnb-től a természetvédelmi szavazatokat is átvettük. Jelenleg első fokon a körzeti, másodfokon a járási hivatal az illetékes. Mivel korábban sok hozzá nem értésen alapuló és ezért nem a kívánt hatást kiváltó intézkedés született, mindenképpen szükség van egy olyan szervre, mely képes megítélni az adott régió szükségleteit, a levegő és a vízszennyezés okait, a fakivágások szükségességét és a természetvédelmi területek állapotát. Az utóbbi időben például több engedély nélküli fakivágást derítettünk fel, a legsúlyosabb kihágás épp a komáromi városháza előtti téren történt. Gyors intézkedésre volt szükség akkor is, mikor hadseregünk a szovjet katonák által olajjal szennyezett földet a Vág árterébe kezdte kihordani. Sajnos, a polgárok még nem ismerik eléggé a környezetvédelmi hivatalok feladatát. Részünkről igyekszünk maximálisan a segítségükre lenni. így mikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyes helyekről körzeti hivatalaink csak körülményesen érhetők el, Nemesócsán, Bátorkeszin és Naszvadon kihelyezett részlegeket hoztunk létre, hogy ezzel is meggyorsítsuk az ügyintézés menetét. Persze, eltelik még egy kis idő, mire a polgárok jól kiismerik magukat az újjászervezett közigazgatás rendszerében. TUBA LAJÖS EGY RÉGIÓ PROBLÉMAI (Munkatársunktól) - A királyhelmeci és a nagykaposi képviselő-testület a minap a Királyhelmeci Városi Hivatal nagytermében tartotta meg első együttes ülését, melyen mindenekelőtt azokat a sürgős kérdéseket tárgyalták meg, amelyek megoldásához a tőketerebesi Járási Hivatalon kívül a kormány segítségére is szükség van. A képviselő-testület tanácskozásán - a következő nyilatkozatot fogadták el: 1. Kérjük a különböző céldotációkra a szlovákiai városok és falvak között szétosztott pénzösszegek nyilvánosságra hozatalát; 2. Kérjük annak megindoklását, hogy a komplex lakásépítésre kiutalt pénzeszközöket Nagykaposon 21 millió koronáról miért csökkentették 3,7 millióra, Királyhelmecen 15,4 millió koronáról 3,7 millió koronára. 3. Kérjük egy kormánybizottság létrehozását városaink valós helyzetének és szükségleteinek megítélésére. (Esetleg az SZNT bizottsága is elvégezhetné a helyszíni kivizsgálást.) 4. Polgáraink szükségleteit és kérelmeit figyelembe véve, kérjük az általános és különleges államigazgatási szervek tevékenységének átértékelését. 5. Kérjük, hogy azoknak a beszolgáltatásoknak egy része, amelyek a vállalatoktól az állami költségvetésbe folynak, maradjanak ott, ahol ezeket képezik, és fordítsák a lakosság gazdasági, szociális és kulturális igényeinek kielégítésére. Konkrétan: a város 20 százalékkal részesedjen a vállalatok 55 százalékos nyereségadójából. Egyidejűleg kérjük, hogy a város részesedése a béradóból ne 13, hanem 50 százalékos legyen. 6. Kérjük, hogy a környezet szennyezéséért kirótt illetékek és bírságok a térség tulajdonában maradjanak, és a helyi ökológiai problémák megoldására használják fel, tehát nem az állami alapok növelésére. 7. Kérjük a Tőketerebesi Járási Hivatalt, hogy a királyhelmeci és nagykaposi vállalkozók ügyeinek gyorsabb és hatékonyabb ügyintézése érdekében állandó jelleggel nyisson ügyintézési kirendeltséget mindkét körzeti hivatalban. 8. A községek rendezéséről szóló 369/1990-es sz. (Tt.) SZNT-törvény 5. paragrafusa alapján az önkormányzatokra kérjük átruházni az anyakönyv vezetését, a szabálysértési eljárások és az oktatásügyek intézését. 9. Kérjük a körzeti hivatalok vezetőit, hogy vizsgálják meg a regionális sajtó helyzetét, és teremtsék meg az újraindításuk feltételeit. 10. Kérjük, hogy a lokalizációs illeték része legyen az adóalapból levonható kiadásoknak. Ez az illeték segíti ugyan a településeket, de problémát okoz a vállalatoknak, és végül is a lakosságot sújtja, mert a termékek árának emelésében nyilvánul meg. A királyhelmeci és nagykaposi képviselő-testület első együttes ülésén úgy döntöttek, hogy a tíz pontban foglalt kérdések megvitatására és rendezésére küldöttséget menesztenek a kormányba. (-szák) NEMZETKÖZI ELISMERÉS Francia-csehszlovák vegyesvállalat (Munkatársunktól) - A sajtóirodák már hírül adták, hogy június közepén Madridban átadták a „Kereskedelmi presztízs" nemzetközi díjat, amelyet a menedzserek nemzetközi szervezete évente ítél oda azoknak az exportáló vállalatoknak, amelyek termékei megbízhatóságukkal és a legszigorúbb minőségi követelményeknek megfelelő paramétereikkel a világpiacon is megállják a helyüket. Az idén immár 21. alkalommal kiosztott nemzetközi elismerést a Brezová pod Bradlom-i PSB állami vállalat is megkapta. A nemzetközi piacokra való rendkívül sikeres belépés kapcsán, amelyet ez az elismerés is bizonyít, csütörtökön sajtóértekezletet tartottak a dróthálókat, rugókat és a rugógyártáshoz szükséges gépeket, berendezéseket gyártó vállalat képviselői. Az elhangzottakból kiderült, hogy a gazdasági átalakítás programját a vállalatban valóban komolyan vették, veszik, hiszen például az 1988-as egymillió koronás exportjukat már 1990-ben 45 millióra emelték, s az idén valószínűleg mintegy 100 millió korona értékben visznek majd ki árut. A vállalat vezetői elmondták azt is, hogy a kormány különleges engedélyével nemrégiben csehszlovák-francia vegyesvállalatot hoztak létre a Dirickx francia céggel. Az új vegyesvállalat előnye, hogy a legyártott termékek jelentős részét a francia partner saját üzlethálózatán keresztül értékesíti. A vegyesvállalat megalapításával kapcsolatos konkrét esetek azonban azt bizonyítják, hogy sajnos, nálunk a sokat emlegetett és megváltóként várt nyugati tőke megjelenése és működtetése enyhén szólva nem problémamentes. -tszl-