Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám, szombat

1991. JUNIUS 22. .Ú/SZÓi HAZAI KÖRKÉP A KULISSZÁK MÖGÖTT ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE A kormányülésen megtárgyalt törvényjavaslatok közül legjelentősebbnek a nemrégiben elfogadott földtörvény végrehajtó javaslatát tartom, mellyel lehetővé válik, hogy a jpgaikban sértett jogos tulajdonosok ismét birtokukba vehetik földjeiket. Ezzel a törvényjavaslattal a nagy összekuszált tulajdonosi viszonyokat próbálják véglegesen megoldani. A tárgyi szabályozásokon kívül e kérdésben legfontosabb az időtényező, a földtörvény hatályosságának és a végrehajtó javaslatnak a kölcsönös összefüggése. A földtörvény hétfőtől lép érvénybe ezért volt nagyon sürgős, hogy az SZNT a június plenáris ülésén elfogadja a végrehajtó javaslatot. A törvénytervezetet a kormány többször napirendre tűzte, e héten harmadszor foglalkoztunk ezzel a témával, mivel vártuk, hogy a szövetségi parlament jóváhagyja. A képviselők is kidolgoztak egy azonos törvényjavaslatot arra az esetre, ha a kormányzat késik, s ezt tűzte volna napirendre mint képviselői kezdeményezést. Fontos volt a környezetvédelmi törvénytervezet megvitatása is, amely szövetségi javaslat. A kormányzat elutasította, azzal, hogy tárgyi és fontos illetékességi hiányosságok miatt át kell dolgozni. Az illetékes kormánybiztos tájékoztatta a kormányt a jelenlegi lakáshelyzetről, a beruházások csökkenéséről, és ennek hatásáról a lakásépítésre; a hőenergia árának emelése és a közeljövőben esedékes lakbéremelés következményeiről. Vázolta, hogy több lakáshasználó részben nem tud majd lakbért fizetni, de sokan vannak, akik szándékosan, spekulatív módon nem akarnak lakbért fizetni. A kormány feladatul adta a kormánybiztosnak, hogy dolgozzon ki egy átfogó javaslatot, melyben vázolja a lakbérbehajtás jogi lehetőségeit. -skFÖLDÜGYBEN H. SZ., Bodrogköz Magángazdaként szeretnék állattartással foglalkozni. A tulajdonomat képező terület körülbelül 3 hektár, de én nagyobb területen szeretnék gazdálkodni. Tudok-e bérelni a tulajdonos nélküli földekből és hogyan kell megindítani a bérleti eljárást? - A földtörvény lehetőséget ad a magángazdáknak arra, hogy a Szlovák Földalapból földet bérelhessenek. A Földalap létrehozását és a földbérlés módját egyedi jogszabályok szabályozzák majd. Amíg ezek a jogszabályok nem jelennek meg és nem lépnek hatályba, bérleti szerződést köthet más földtulajdonosokkal. MOLNÁR BÉLA, Dunaszerdahely Négyen vagyunk testvérek, édesapánk 1960-ban meghalt. A hat hektár földet a hagyatéki tárgyaláson beleegyezés nélkül a bátyám nevére írták, aki most nem hajlandó ebből ajándékozni, de kifizetni sem akar bennünket. - Sajnos, a hatályban levő jogszabályok nem adnak lehetőséget az örökölt földtulajdon osztásának kikényszerítésére. Dr. HÁJOS ZOLTÁN r . ÉVFORDULÓ A LÁTHATATLAN FRONTVONAL A HITLERI-SZTÁLINI GONDOLKODÁS KÖZÖS VONÁSAIRÓL Győztes nép, győztes állam - így jellemezte a hivatalos szovjet propaganda évtizedeken át azt a szerepet, amelyet a Szovjetunió a nácizmus megsemmisítésében játszott. Tudjuk, a vereséget a totálisan elterpeszkedő német fasizmus a szövetséges hatalmaktól szenvedte el, bár a Szovjetuniót roppant áldozatok és terhek vállalására kényszerítette az ország hitleri lerohanása. Nép és állam így - együtt és egymással - úgymond maradéktalanul azonosítva, ez a párosítás már annak a nagyhatalomnak az ideológiáját tükrözte, mely megerősödve került ki az élet-halálharcból. Persze mindez a kötelezővé tett misztikus lelkesedés kétkedésnek helyt nem adó légkörében történt. Igaz, a hruscsovi olvadás láthatóvá tette a háború hamis heroizmustól megfosztott arcának emberi sebeit. Kiemelkedő művészi alkotások érzékeltethették azokat a fájdalmakat, amelyekkel a sztálini erőszak meghatványozta a háború sorscsapásait. Később, a brezsnyevi időszakban mindez egyszerre csak elhalványult, az emberközpontúságra lassan rátelepedett a győzelem eleve elrendelt pátosza. A gorbacsovi fordulat után szinte elemi erővel keltek életre az újkori szovjet és kelet-európai történelem fehér foltjai. Lehullt a lepel - főként a lapok hasábjain - Hitler és Sztálin viszonyának korábban elhallgatott fényeiről, Lengyelország felosztásáról, a balti államok bekebelezéséről és a kezdeti szovjet visszavonulás számos, féligazságoknál megrekedt értelmezéséről. Hitszegő támadás - ez a meglehetősen szépítő diplomáciai meghatározás még ma is ködösíti azt a kölcsönhatást, amely a fél évszázaddal ezelőtti gigászi összecsapás mögött munkált. A hitleri fasizmus és a sztálini rendszer ugyanis úgy lettek egymás halálos ellenségei, hogy közben rokonleikeik cinkosságával is számoltak. Azokban az 50 évvel ezelőtti júniusi napokban, amikor Sztálin sokkos állapotba került, alighanem beteljesedett André Maírauxnak a 20. század viszonyaira vonatkoztatott paradoxona: „Minden kommunizmus kiváltja a maga fasizmusát, és minden fasizmus életre hívja a maga kommunizmusát." Hitler és Sztálin egyaránt a demokratikus polgári értékrend kíméletlen, a véres diktatúra eszközeivel történő erőszakos felszámolására törekedett. Sokáig ennek csak a feltételezése is főbenjáró bűnnek számított. Ma már nem titok, hogy Sztálint a német támadás letaglózta. De ezt még sokan mostanság is csupán úgy kezelik, mint a saját nézeteinek tökéletességébe vetett beteges meggyőződés pillanatnyi megingását. Arról már kevesebb szó esik, hogy Sztálint alighanem egy számára még súlyosabb felismerés sodorta az összeomlás határára. Rá kellett ébrednie, hogy azokkal kell szövetkeznie, akiket leginkább gyűlöl - a polgári demokrácia híveivel. Végül is megtette ezt a lépést, válaszolt Churchill táviratára, de gondolkodásának eredeti rugói is működésbe léptek. Figyelemre méltó kijelentést tett ezzel kapcsolatban nemrégen Volkogonov tábornok az Amerikai Egyesült Államok moszkvai követségén rendezett történésztanácskozáson. Elmondta, hogy Moszkalenko marsalltól tudja: Berija kivégzését megelőzően nem készült írásos feljegyzés vallomásának valamennyi mozzanatáról. így például arról sem, hogy 1941 júliusában Sztálinnal és Molotowal együtt tal'álkoztak a Berlinnel közvetlen kapcsolatban álló bolgár követtel. Molotov vetette fel a Hitlernek szánt üzenetet: Állítsa le a támadást, a Szovjetunió ennek fejében lemond Ukrajna, Beloruszszia és a Baltikum egyes területeiről. Volkogonov tábornok maga hitelesnek tartja Berija közlését. Akkor viszont ezzel a despotikus gondolkodásmód újabb közös hitleri-sztálini nyomvonalai lepleződnek le - a népek, országok sorsa feletti cinikus ítélkezés. Erről vall a lembergi találkozásukról szóló legújabb hír is. Sztálinnak egyébként az sem okozott lelkiismeret-furdalást, hogy az NKVD német antifasisztákat szolgáltatott ki a Gestapónak. E gondolkodás közös vonásaira és azok összefüggéseire talán a művészeti megérzés ébreszt rá leginkább. Több mint 26 év után csak 1988-ban jelenhetett meg teljes terjedelmében Vaszilij Grosszman Élet és sors című háborús regénye. Ebben többször is megszólaltatja azt a német Obersturmbahnführert, aki filozófiai diplomával rendelkezik és többek között azon kesereg, hogy Hitler megtámadta a Szovjetuniót. „Mikor egymásra nézünk, nemcsak egy gyűlölt arcba, hanem tükörbe is nézünk... Mi, a győztesek, önök nélkül magunkra maradunk, egyedül maradunk az idegen világgal, amely gyűlöl minket." Számos érdekfeszítő fejtegetés tárgyává vált Grosszman regénye. Borisz Orlov történész úgy értékeli a művet, hogy annak főszereplője maga az emberi szabadság. Szerinte a háború kimenetelével megindult a „ szavak nélküli vita a győztes nép és a győztes állam között." ötven év távlatából a Szovjetunió elleni támadás egyre inkább olyan megvilágításba kerül, amely az ember mindennemű totalitárius megnyomorítása ellen nyitott - akkor még láthatatlan frontot. KISS JÓZSEF REFLEX MEGFÉLEMLÍTETT ANONYMUSOK Mit cselekedjék az ember, ha névtelen levél kerül az íróasztalára? És mi a teendő, ha másnap, harmadnap is hoz aláíratlan panaszlevelet a posta? Van úgy, hogy többet is... Könnyű ám azt mondani, hogy: a névtelen levél a papírkosárba való! A múltkor én is ezt a megoldást választottam. Elolvastam, gombóccá gyűrten, és repült a szemétkosárba. A következő napon két Anonymus epistolája jutott ugyanerre a sorsra. Harmadnap is érkezett egy, elolvastam, és - a papírkosárban felgyülemlett cigarettacsikkek, szalonnabőr, sajtpapír és más lim-lom közül előkotortam az enyészetnek szánt leveleket. Az egyiket Galántán adták postára, a másik Gömörből érkezett, a harmadik Zselizről... Egy héttel később már csinos gyűjteményem volt belőlük. Ma pedig már szinte degeszre tölthetem velük a táskámat. Tematikai szempontból két nagy csoportba osztható e vallomások több mint háromnegyede: az egyikbe azokat soroltam be, amelyek az iskolaigazgató-választásokkal foglalkoznak, a másikba pedig a földműves-szövetkezeti tagság közérzetének ábrázolására „szakosodottakat". Semmi kedvem erőszakoltan általánosítani, összehasonlíthatatlan dolgokat összehasonlítani, de a levelek tartalma alapján ki merem jelenteni, hogy az iskolarendszer jövőjének formálása és a mezőgazdasági szövetkezetek átalakítása a dél-szlovákiai magyarságot leginkább érdeklő kérdések közé tartozik. És a névtelen levelek sokasága alapján hadd vonjak le még egy következtetést: aligha a véletlen műve, hogy - főképp ami az iskolák életével kapcsolatos állásfoglalásokat illei - oly kevesen merték aláírásukkal is hitelesítve vállalni a véleményüket. Összesen három olyan iskolaügyi témájú levelet kaptam, amelynek írója úgy bírálja az igazgatóválasztási gyakorlatot, hogy utána „be is mutatkozik". Az egyik ilyen levelet egy nyugdíjas tanítónő írta. És megjegyezte: „Nekem már nem árthat senki". Két levelet pedig pályamódosító pedagógus írt. Egyikük számítóközpontban vállalt állást, a másik vállalkozóként próbál a jövőben érvényesülni, ők nem írták le, hogy „Nekem már nem árthat senki", de nyilvánvaló, hogy az ő bátorságuk is abban gyökeredzik, hogy függetlenítették magukat a tantestülettől, amelyben korábban működtek. Óhatatlanul felmerül a kérdés: Annyi nyúlszívű pedagógus van manapság Dél-Szlovákiában? Szerintem nem félős, hanem inkább megfélemlített tanítókról és tanárokról van itt szó. És hasonlóképpen azt is leszögezhetjük, hogy a földműves-szövetkezetek tagsági viszonyának problémakörét taglalok zöme sem azért felejti el a nevét aláírni, mert eleve félénk a természete, hanem mert naponta tapasztalja, hogy tanácsos csínyján bánni az őszinte szóval. Tehát a földművelő ember sem természetéből adódóan félénk, hanem inkább megfélemlített. Vegyük szemügyre közelebbről a tantestületekben kialakult helyzetet, illetve az iskolaigazgatók és a szülők viszonyát. Megjelent az iskolaigazgatók megválasztásáról szóló központi rendelkezés, amely fő vonalaiban inkább azt sugallja, hogy a pártállam idején kinevezett igazgatót most már mással kell helyettesíteni. De csak sugallja. Mert, ugye, szemérmesek vagyunk. Azt már ki mertük jelenteni, hogy a bolsevizmus érája alatt tönkretették az oktatási rendszert, de azt egyetlen központi tanügyi bácsi sem meri (aláírásával megerősítve) elrendelni, hogy mindenütt vonják le a személyi konzekvenciákat is. Ráadásul úgy fogalmazták meg a központi rendelkezést, hogy kiskaput is hagytak a régi igazgatók egy részének nagy örömére. Es (a félénkek megfélemlítetté tétele szempontjából ez alapvető fontosságú) nagyon sok helyen a „kiskaput" tekintették „főbejáratnak". Értsd ezen azt, hogy számos iskolában a leendő igazgató kiválasztásánál, jelölésénél eleve és nem utolsó helyen számoltak a birtokon belül levőkkel. Próbáljuk magunkat beleélni a beosztott pedagógusok és a szülők helyzetébe. Vajon megengedheti-e magának azt a luxust egy időtlen idők óta mindig a pártállami igazgató által irányított tanító, hogy ilyen viszonyok között egyik napról a másikra Oroszlánszívű Richárddá változzék? Vajon - a gyermeke jövőjéért aggódva - véleményt mer-e nyilvánítani egy szülő, ha látja, hogy valószínűleg továbbra is nélkülözhetetlenné nyilvánítják a korábban elmozdíthatatlanná nyilvánított iskolaigazgatót? Mostantól kezdve egyetlen névtelen levelet sem dobok a papírkosárba. Ezeket is elolvasom, örömmel veszem, elteszem tanulok belőlük. De még nagyobb örömmel venném, ha a panaszlevélírók - bízva az újságíró titoktartási kötelességének érvényesítésében - a nevüket is elárulnák. TÓTH MIHÁLY ORVOSI TANÁCSADÓ MITŐL FÁJ A FEJÜNK? A fejfájás nem halálos betegség, egyszerű tünet csupán, de nagyon meg tudja kínozni az embert. Nagyon kevesen vannak, akik nem tudják, mi a fejfájás. Természetesen a fejfájás sem a szervezet öncélú kellemetlenkedése önmagával szemben, hanem nagyon fontos jelzés, hogy belül valami nincs rendben. A furcsa az, hogy az agy sejtjei érzéketlenek a fájdalomra. (Ki ne emlékezne Karinthy Frigyes fantasztikus utazására saját koponyája körül!) Mechanikus ingerlésre csak a fej bőre, a koponya csonthártyája, az agyi erek és az agyhártyák egy része reagál fájdalommal. Más kérdés, hogy a test minden részéből érkező fájdalominger az agy közvetítésével válik tudatosított fájdalomérzetté. Azt a laikusok is tudják, hogy a fejfájás nem mindig a fejben keletkezik; gyomorrontás, fertőző betegség, gerincpanasz és sok más, fejen kívüli megbetegedés is járhat fejfájással. Az ilyen fejfájást az orvostudomány tüneti fejfájásnak (szimptomatikus cefalea) nevezi. A tüneti fejfájások közé soroljuk a fogakból, szemből, orrmelléküregből, fülből kiinduló fájdalmakat is és azokat a nyilvánvaló eseteket, amikor a fájdalom sérülés, vagy a fej lágy részeinek gyulladása következtében jelentkezik. Az agy megbetegedéseiből származó fejfájásnak is nagyon sok fajtája van. A leggyakoribbak (migrén, vazomotoros fejfájás) pontos okát nem ismerjük, a háttérben nem húzódik meg az agy szervi (anatómiailag kimutatható) megbetegedése. Ezekre a tünetekre érvényes Murphy egyik törvénye, amely szerint: „Ha az orvos megnevezi betegségedet, az még nem jelenti, hogy tudja, mi is az." Nem szervi betegség, hanem rendszerint kóros rászokás áll a gyógyszerek okozta fejfájás hátterében. Nagyon nagy problémát okozhat a fejfájás okát kereső orvos számára a pszihogén (lelki eredetű) fejfájás. Rendszerint ugyanis nem jelentkezik tiszta formán. A fejfájás szubjektív tünet, csak a beteg leírása alapján lehet felismerni, osztályozni. Ugyanazt a belső érzést viszont minden ember más módon érzékeli, éli át és írja le. A skála egyik végén vannak azok, akik súlyos fejfájással is dolgoznak - ami ugyan hősies dolognak néz ki, de a háttérben súlyos betegség is lappanghat és előfordul, hogy a beteg túl későn fordul orvoshoz. Súlyos fejfájással (vagy ami még rosszabb, fejfájással és tablettákkal) autót vezetni pedig nem hősiesség, hanem életveszélyes hazardírozás. A másik véglet az az ember, aki a legkisebb tünet hatására is ágynak esik, aztán elrohan tizenkét specialistához és bebeszéli magának, hogy agydaganata van. Ráadásul a pszihogén fejfájás rendszerint valamilyen létező fejfájást szokott utánozni. A diagnózist felállító orvos feladata azért sem könnyű, mert a fejfájásnak lehet az agyon belüli szervi oka is. Az agy ugyan nem fáj, de az agydaganatok, agyvérzés, az agyi. és gerincvelői folyadék mennyiségének változása ingerelheti az agyszövet körüli fájdalomra érzékeny képleteket és ez fájdalmat okoz. A migrén. A felnőtt lakosság 10-15 százaléka orvosi magyarázat nélkül is jól tudja mit jelent ez a szó - az igazat megvallva pontos okáról az orvostudomány sem tud sokkal többet, mint a szenvedő alanyok. Maga a kifejezés a görög „kemieránia" elferdítéséből származik, ezzel jelölték az ókori orvosok a rohamokban jelentkező és a fél fejre kiterjedő kínzó fejfájást. A migrén rohama hirtelen kezdődik és rendszerint néhány óráig tart. A rendkívül intenzív, sokszor lüktető vagy hullámokban jelentkező féloldalú fejfájást az agyi működés zavarai kísérhetik. Ezek gyakori formája a fényre, hangra való túlérzékenység, különleges jelenség a szkotóm (a látótér egy részének kiesése). Gyakori az erős hányinger és a hányás is. A fájdalom rendszerint fokozatosan csökken, a beteg elalszik és rendszerint panasz nélkül, de megviselten ébred. A roham jelentkezhet minden előjel nélkül, de a migrénben szenvedő (és ebben az esetben a „szenvedő" jelző nem üres stilisztikai fordulat) betegek rendszerint tudják, mi válthat ki nálunk rohamot. A leggyakoribb provokáló tényezők a következőek: aromás ételek (csokoládé, eper, citrom, sajt); alkohol; éhezés, az étrend megváltoztatása; alvászavar, kialvatlanság; menstruáció; túl nagy forróság a strandon, szaunában; túl erős fény (télen a szikrázó hó); stresszhelyzet várása stb. A migrén rendszerint fiatal felnőttkorban jelentkezik először és gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. A rohamok gyakorisága nagyon különböző. Évente egy-két rohamot még el lehet viselni, de a hetente esetleg többször jelentkező rohamok pokollá teszik az életet. Ilyenkor természetesen kórházi kivizsgálásra és intenzív kezelésre van szükség. Régen azt hitték, hogy az agyi erek összehúzódása, majd az ezt követő elernyedése okozza a fájdalmat. Ez az elmélet ma már nem érvényes, de legújabb, ígéretes, kísérleti adatokból még nem lehet pontos és mindent megmagyarázó elméletet felállítani. Valószínű, hogy a betegség az agy egyik kémiai hírvivő anyagának, a szerotoninnak az anyagcserezavarával függ össze. (Folytatjuk)