Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓI 1991. JUNIUS 20. AZ MKDM ELNÖKSÉGÉNEK ÉS KÉPVISELŐI KLUBJÁNAK ALLASFOGLALASA A KESZULO ALKOTMANYOKROL Az MKDM Elnöksége és a képviselők testülete 1991. májusában foglalt állást első alkalommal az alkotmányok ügyében. Állásfoglalásunk egyik lényeges pontja volt egy kerekasztal-beszélgetés kezdeményezése, elsősorban a másik két kisebbségi politikai mozgalommal, amely az alkotmányokkal kapcsolatos fő kérdéseket lett volna hivatott tisztázni. Szerettük volna, és a jövőben is szeret­nénk elkerülni, hogy ezt a témát bárki is pártcsatározások kiprovokálására, exhibicionizmusra vagy akár a választási előkampány céljaira használja fel. Ezért a kerekasztal megvalósulása előtt nem hoztuk nyilvánosságra véleményünket. Tekintettel azonban arra, hogy mind az FMK, mind az Együttélés a közelmúltban publikálta a témakörrel kapcsolatos állásfoglalását, úgy véljük, ilyen helyzetben a mi választóinknak, tagjainknak, de egész kisebbségi mikrotársadalmunknak is joga van megismerni véleményünket. Mivel ismeretesek mind a CSSZSZK, mind a tagállamok alkotmánytervezetei, állásfoglalásunk ezen dokumentumokhoz igazodva, a konkrét kérdéskörökhöz véle­ményt alkotva készült. Hangsúlyozzuk, hogy itt az ún. optimális megoldási javas­latainkat foglaljuk össze, a politikai helyzet esetleges nagyarányú módosulá­sával a mi javaslataink is változhatnak. I. ÁLTALÁNOS ALAPELVEK Mozgalmunk az életképes föderáció rögzítését javasolja az alkotmányokban. Az illetékességeket a célszerűség és nem presztízsokok szempontjából javasoljuk megosztani. A kisebbségi jogköröket szö­vetségi szinten javasoljuk kezelni, csak­úgy, mint az általános polgári szabadság­jogokat; esetleges megsértésük esetén a szövetségi alkotmánybíróság legyen il­letékes. Ugyanakkor üdvözlendőnek tar­tanánk a szövetségi alkotmányban rögzí­tett kisebbségi jogok megismétlését a Szlovák Köztársaság alkotmányában is (ún. teljes alkotmány). Az államjogi szerződés valamely for­mája csak úgy fogadható el számunkra, ha nem veszélyezteti az állam jogi konti­nuitását és ha a résztvevő jogi szubjektu­mok állampolgárainak akaratát rögzíti; ezenkívül tartalmazhatja az állam beren­dezkedésének legfőbb alapelveit. Az alkotmány filozófiája szempontjából egyértelműen az állampolgári megközelí­tést tartjuk optimálisnak. A kollektíva - esetünkben a nemzet - szempontjából való megközelítés számunkra csak akkor elfogadható, ha ugyanott, ugyanolyan jogi szinten deklarálják a kisebbséggel kap­csolatos jogi megoldásokat is. Amennyi­ben az alkotmányok tartalmaznák az ál­lamszövetségből való kilépés lehetőségét is, ezt két részben kell, hogy tegyék: a döntés pontos meghatározásával, majd az utána következő eljárási lépések pon­tos leírásával 5 éves időtartamra, hogy biztosítva legyen a társadalom jogi, gaz­dasági stb. kontinuitása. Az alkotmányokban a nyitott társada­lom elvét tartjuk alapvetően deklarálandó­nak, az egyenrangú állampolgárok sza­bad társadalma szellemének rögzítését. A kisebbségi problémakör perspektivikus megoldása érdekében szakemberekből álló bizottság felállítását javasoljuk. Támogatjuk a hatalmi ágak teljes szét­választását, a teljeskorű jogállam kiépíté­sét. A szövetségi állam területi elven való felépítését üdvözöljük. Az alkotmányban csupán a gazdasági alapelvek rögzítését javasoljuk, a részletesebb gazdaságszer­vezési elvek rögzítése a kormánypolitika feladata. Az erős parlament hívei va­gyunk. II. POZITÍV AJÁNLÁSOK - a szövetségi állam és a tagállamok jogi egységének fenntartása; - a jogilag tiszta megfogalmazások alkalmazása; - az alkotmányok kölcsönös kompatibi­litása, továbbá a nemzetközi joghoz való illeszkedésük; - a kollektív jogok szabad gyakorlása (lásd még V. pont és a társulási törvény), - minden állampolgár köteles lehetősé­gei, adottságai és saját szabad választá­sa alapján olyan tevékenységet kifejteni és olyan funkciót elvállalni, amely hozzá­járul a társadalom szellemi és anyagi fejlődéséhez; - az állam támogatja a kultúra, a tudo­mány és a kutatás fejlődését, védi a terü­letén élő kisebbségek identitását, elismeri az egyes régiók szabad szervezkedési jogát, támogatja az egyes vidékek jellegé­nek megőrzését; - az állam szavatolja a vallásszabad­ságot, az egyes felekezetek szabad mű­ködését, az állampolgárok ezirányú igé­nyeinek teljes kielégítését az olyan kultu­szok kivételével, amelyek az erkölcsöt vagy a törvényeket sértik. III. NEGATÍV MEGKÖTÉSEK Mozgalmunk meghatározott egy mini­mális határt, amelynek megsértése ese­tén az alkotmányok képviselőink számára elfogadhatatlanná válnak. Ezek: - kizárólagos nemzetállam deklará­lása, - a kisebbségek kizárása az államalko­tó alanyok körül, - a definiálatlan államnyelv beveze­tése, - az állam jogi kontinuitásának meg­szakadása, nem alkotmányos módszerek esetleges alkalmazása, - első- és másodrangú állampolgárok bármilyen formában való megkülönbözte­tése, - egyéb diszkriminatív elemek beépíté­se az alkotmányokba. IV. A TÉTELES KISEBBSÉGI JOGOK TÁRGYKÖRE Eme témakör tárgyalásánál tudomásul kell vennünk, hogy az alkotmány, mint az állam alaptörvénye, a kisebbségi jogok részletes szabályozására jellegénél fogva nem alkalmas. Ezért az alkotmányba a ki­sebbségijog-kezelés alapköveit kell be­építeni, a részletes szabályozás az alkot­mányhoz kapcsolódó, alkotmánytörvény erejű, átfogó kisebbségi törvény hatáskö­rébe tartozik. Ennek kidolgozása vélemé­nyünk szerint egy széleskörű kisebbségi kerekasztal feladata lenne, amely munká­ban a politikai mozgalmakon kívül részt kellene vállalniuk a kisebbségi társadalmi, kulturális és egyéb szervezeteknek is. Ezt a feladatkört két részre kellene osztani: 1. a kisebbségi mikrotársadalom optimális modelljének kidolgozása, 2. e modell jogi rögzítése kisebbségi törvény formájában. Az alkotmányokkal kapcsolatos konk­rét javaslataink: ... cikkely: (1) Minden állampolgárnak joga szaba­don megvallania nemzetiségét. Az elnem­zetietlenítés bármely formája tilos. (2) Akármely nemzethez, nemzeti vagy egyéb kisebbséghez való tartozás senki­nek nem lehet sem előnyére, sem hátrá­nyára. ... cikkely: (1) Mindazon állampolgároknak, akik a nemzeti, etnikai vagy egyéb kisebbség­hez tartoznak, az állam az egyenjogúság elve alapján garantálja a minden téren való fejlődést, főképp: a) azt a jogot, hogy egyénileg és a ki­sebbség többi tagjaival együtt fejleszthes­sék saját kultúrájukat, b) az anyanyelvi sajtóhoz való jogot, információk terjesztését és befogadását anyanyelvükön, c) a kisebbségi szervezetekben való csoportosuláshoz való jogot, d) az anyanyelven való művelődés jo­gát a bölcsődétől a főiskoláig és iskola­rendszerünk autonóm igazgatásának jogát, e) nyelvünk szabad használatának jo­gát hivatalos ügyintézés során, f) az anyanyelv szabad használatának jogát a magánéleten kívül a társadalmi-, az egyházi- és a közéletben, g) a kisebbségi ügyek intézésében való részvétel jogát, h) a korlátlan kapcsolattartás jogát más államokban élő, azonos nyelvű és kultúrá­jú polgárokkal, i) specifikus parlamenti képviselet jogát (ombudsman), j) az államigazgatásban való arányos részvétel jogát, k) az állami támogatás és ajándékok elfogadásának jogát önálló kulturális in­tézményeik fenntartása érdekében, I) az önigazgatáshoz való jogot m) nemzetközi, nem állami szintű szer­ződések megkötésének jogát, amelyek tiszteletben tartják az egyes területi egységek kulturális és történelmi együvé tartozását, függetlenül az államhatároktól, n) olyan szervezetek létrehozatalának jogát, amelyek nemcsak konzultatív, de döntési hatáskörökkel is fel vannak ruház­va a kisebbségi ügyeket érintő kérdések megoldásához és a régiók önigazgatásá­nak kérdéseiben, o) jogukat kereszt- és vezetéknevük­nek anyanyelven történő anyakönyvezé­sére és szabad használatára, p) a törvények és egyéb jogszabályok anyanyelven való nyilvánosságra hozata­lának jogát, r) a helység- és földrajzi neveknek sa­ját nyelvükön való szabad használatát, (2) Az (1) bekezdésben felsorolt jogok forrása a történelmi, kulturális és erkölcsi értékek iránti kölcsönös tisztelet, a köl­csönös tolerancia és a mássághoz való jog tisztelete. Az állam ezzel kinyilvánítja, hogy elismeri a kisebbségek kultúrájának értékeit és specifikus helyzetüket. A ki­sebbségeket a demokratikus jogállam po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturális pluralizmusa tevékeny részeseinek tekin­ti. Elismeri, hogy kultúrájuk különleges védelemre méltó. ^ (3) A részleteket egy átfogó kisebbségi alkotmánytörvény fogja szabályozni. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy nyilat­kozatunk elvi hozzáállásunkat tükrözi. Amennyiben a jelen választási időszak­ban nem sikerül terveinket maradéktala­nul megvalósítanunk, a nyitott kérdések képviseletét a következő választási idő­szakban is felvállaljuk. JELCIN NEM KOLDUL AZ EK ISMÉT SZÁLLÍT ÉLELMISZERT A SZOVJETUNIÓNAK A hivatalos látogatáson az Egye­sült Államokban tartózkodó Borisz Jelcin orosz államfő a tegnapra vir­radó éjszaka a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövetségén amerikai vállalkozókkal találkozott. Egyértel­műen kijelentette, nem koldulni jött Amerikába, és felszólította a beru­házókat, vállalkozzanak Oroszor­szágban, keressenek azon, amiből az orosz népnek is haszna lesz. Állást foglalt a piacgazdálkodás és a szabadkereskedelem mellett, és hozzáfűzte, bízik abban, már fel­hagytak a kísérlettel, amelyet mar­xizmusnak neveztek. A jelenlevőket biztosította arról, az orosz parlament rövidesen elfogadja azokat a tör­vénymódosításokat, amelyek meg­nyitják a köztársaságot a külföldi beruházások előtt. Közvetlenül megérkezése után a Washington közelében fekvő And­rews légitámaszponton rövid nyilat­kozatot adott az újságíróknak, amelyben kijelentette, feltételezi, hogy látogatásával közvetlen párbe­széd következik Oroszország és az Egyesült Államok között a szoro­sabb és stabilabb szovjet-amerikai együttműködés érdekében. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője Jelcin látogatásával kap­csolatban megjegyezte, az amerikai képviselők meg akarják hallgatni né­zeteit. Jelcin tegnap a törvényho­zókkal találkozott, ma pedig fogadja őt George Bush elnök. Vitai i j Ignatyenko, a szovjet el­nöki szóvivő megerősítette, hogy Mihail Gorbacsov az út előtt talál­kozott Borisz Jelcinnel. Maga Gor­bacsov pedig pozitív tényezőnek ne­vezte Jelcin amerikai útját. Az elkövetkező hat hónap során a^ Európai Közösségek összesen 105 ezer tonna élelmiszert szállít a Szovjetunióba. Értéke 250 millió ECU, vagyis 300 millió dollár. Az első szállítmány, amely Németor­szágból származik, már megérke­zett Moszkvába, ötven tonna gyer­mektápszerről, s közel ugyanilyen mennyiségű tejporról van szó. A szállítmány elosztásáért a szovjet Vöröskereszt a felelős, de a KGB is feladatul kapta az esetleges vissza­élések megakadályozását. A segély döntő részét igyenesen osztják szét, csak 10 ezer tonna tejport fognak eladni, az így befolyt összegből biz­tosítják a szétszállítást a Szovjet­unió területén. A Baltikumból a szovjet belügyi csapatok elitalakulatának (OMON) újabb támadásáról érkezett jelentés. A lett-litván határon, Vytanis város­ban támadták meg a vámhivatalt. Hasonló támadás ért egy másik vámhivatalt litván területen. Itt a vá­mosokat megverték, elszedték do­kumentumaikat, az épületet pedig felgyújtották. BOSI EROMU AZ EP BUDAPESTET TÁMOGATJA Az Európa Parlament nagyra értékeli a magyar országgyűlésnek a bösi vízi erőművel kapcsolatos döntését, amely a környezetvédelmi problémákhoz való nagyfokú felelősségtudatról tanúskodik. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján az Európai Közösségnek is az a véleménye, hogy az erőmű befejezése komoly ökológiai károkat okozna - jelen­tette ki tegnap Pedro Bofill, az Európa Parlament környezetvédelmi bizottságá­nak elnöke a magyar honatyákkal meg­tartott találkozóján. Az E P nem avatkoz­hat be két ország szuverén jogaiba, de megpróbálhatja Csehszlovákiát probté­maérzékenyebb hozzáállásra bírni. Vi­szont amellett, hogy az EP kifejezetten támogatja a magyar álláspontot, szeretné a „lehető legóvatosabb" álláspontot kép­viselni ez ügyben. Az EP környezetvédelmi bizottsága a közeljövőben a magyar álláspont esz­mei támogatásáról szóló javaslatot ter­jeszt az Európa Parlament elé. ÚJRAHÁZASULÓK H etven évig éltek a szovjet köztársaságok egy rossz házasságban, amelytől most sem tudnak szabadulni. Akadtak köztük merészek, akik becsapták az ajtót, de nem biztos, hogy igazán okosan cselekedtek. Előfordulhat ugyanis velük, hogy a közös vagyonból semmit sem kapnak, viszont a válási költségeket nekik kell állniuk. Mert a család mellett kitartók most újraházasodnak, osztozkodnak a hozományon. Félretéve a hasonlatokat: nagyon úgy néz ki a dolog, hogy a szövetségben maradó kilenc tagköztársaság a központ hathatós segítségével mellőz minden nagyvonalúságot a távozni akaró hattal szemben, sót esetleg még az elemi tisztességről is megfeled­keznek. Novo-Ogarjevóban zajlott az a tárgyalássorozat, amely kimunkálta az új szövetségi szerződést. A 9 + 1 államfő megegyezését mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy közben kompromisszumra jutott, szót értett egymással Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin. Közösen hozták tető alá az orosz államfő és az Oroszországi Föderációhoz tartozó autonóm köztársaságok vezetőinek megállapodását is. Tisztességesnek tűnik, de hogy működőképes lesz-e, az a jövő kérdése. Sikerült elosztani a jogköröket is - igaz, ezt is kcisit felemás módon. A védelem a központ feladata lesz, a belbiztonság, de a külgazdasági kapcsolatok és a külpolitika is pedig amolyan közös ló. Ennél is aggasztóbb, hogy bár bejelentették, a tervezet elkészült, nem tisztázott egyértelműen az új unió finanszírozásának elve. A központ két, sőt három párhuzamos adórendszer mellett van - helyi, köztársasági és szövetségi adókat vezetnének be -, míg a két legnagyobb tagköztársaság, Oroszország és Ukrajna szerint az lenne a helyes, ha a szövetségi kassza egyedüli bevételeit a köztársaságok befizetései képeznék. A többiek hajlandók elfogadni Gorbacsov és tanácsadói érvelé­sét, hogy a központ arányosan osztaná el ezeket az eszközöket a nagy, központi beruházási programok keretében. Kérdés, mi van akkor, ha az adott köztársaság nem kér ebből a beruházásból? Visszakapja a rá eső részt? Vagy köteles alávetni magát a központi döntésnek? Még csak részleteiben ismert a szerződéstervezete, de már most egyértelmű, hogy kemény viták elé néznek a köztársasági parlamentek, s valóságos kis csata várható a szovjet legfelsőbb tanácsban. Ezért tűnik túl optimistának Gorbacsov állítása, hogy az új szövetségi szerződés, amely által megszületik a Szuverén Szovjet Köztársaságok Szövetsége, még az idén hatályba lép. Hatalmas viták lesznek nyilván akörül is, hogyan viszonyuljon az unió azokhoz a köztársaságokhoz, amelyek teljes függetlenségre törekszenek, s ezért nem írják alá ezt a dokumentumot. A nagy baj - mégpedig a központ számára - az lesz, hogy a leszakadók komoly én/hez jutnak: a régi unió megszűnt, az újhoz nem csatlakoztak, tehát semmi dolguk Moszkvával. Ami szigorúan jogi szempontból igaz is. Más azonban a tényleges helyzet. Tisztázni kell a tulajdonviszonyokat, s főleg azt, ki kinek tartozik. Moszkva szerint a köztársaságok kaptak sokat az uniótól, a leszakadók szerint viszont az unió az adósuk. Eddig sem zajlottak simán ezek a konzultációk, s valójában csak a baltiakkal kezdődtek el úgy-ahogy, Grúzia, Örményország és Moldova még hozzá sem látott a rendezéshez. A készülő szövetségi szerződés bizonyos fokig kitér ezekre a problé­mákra, de nem hiszem, hogy az ajánlott megoldásokat a hat köztársaság sietne elfogadni. Nem előnyös számukra az sem, hogy teljes áron megvegyék az úgymond szovjet vagyont, majd azt előnyös feltételek mellett bérbe adják az új uniónak, s az sem, hogy vegyes tulajdonba menjenek át az érintett objektumok, melyekben a szovjet részesedés minimum 50 százalékos kell, hogy legyen. A harmadik változat valóban már szankció: az üzemeket leszerelnék és elszállítanák. S hol van még a megállapodás a kölcsönös kereskedelem feltételeiről? h ň egoldás csak egy kínálkozik: ha már egyértelműen csődöt mondott az állítólagos IVI szerelmi házasság, amely anno csak egy kétes ideológiát kapott nászaján­dékba, ideje lenne egy valóban érdekházassággal próbálkozni. Az új házassági szerződés kidolgozását pedig szakértőkre bízni, akik nem hagyják magukat elragadtatni fellángoló érzelmeiktől. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN "^^ákutcába jutott hétfőn Luxemburg­4Ĺ.O ban az Európai Közösségek és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagországai külügyminisztereinek tárgya­lása a közös „európai gazdasági térség" létrehozásáról. A nyugat-európai partne­rek tanácskozását a spanyol halászoknak az izlandi vizekre történő behatolásával kapcsolatos probléma blokkolja. Madrid olyan évi kvótákat követel Izlandtól, ame­lyek elfogadhatatlanok a másik fél számá­ra. A tizenkettek diplomáciai vezetői lu­xemburgi ülésükön megegyeztek abban, hogy július 15-én Brüsszelben kezdenek tárgyalásokat az európai energetikai chartáról. Az összeurópai energetikai együttműködés hozzájárulna az energia­források lehető legésszerűbb kihasználá­sához. Z achary Taylornak, az Egyesült Álla­mok 1850-ben elhunyt, tizenkettedik elnökének földi maradványait hétfőn ki­emelték a Lousville-ben levő családi sír­boltból. Az akciót a floridai Clara Rising fizette és szervezte, ő ugyanis könyvet ír Taylorról, akit véleménye szerint meg­mérgeztek. Zachary Taylor 16 hónapi el­nöklés után halt meg az irodájában. He­lyére az akkori alelnök, Millard Fillmore került, s éppen ó az egyik gyanúsított, eltehette láb alól Taylort. Aki déli szárma­zású volt, szembeszállt a rabszolgaság­gal, s állítólag ezért mérgezték meg. Cla­ra Rising szerint, ha Taylor életben ma­rad, nem robbant volna ki a háború Észak és Dél között. Fillmore ugyanis támogatta a délieket és a rabszolgatartókat, s politi­kájával polgárháborúba sodorta az or­szágot. S an Salvadorban több mint 130 elítélt, köztük 53 „politikai" fogoly szökött meg a fővárosi börtönből a baloldali felke­lők támadása és az ezt követő három óráig tartó harcok után. Ezt René Hernan­dez Valiente igazságügy-miniszter közöl­te kedden. Sajtóértekezletén elmondta, a harcok során összesen 15 személy vesztette életét: kilenc fogoly, négy parti­zán és két katona. A Mariona börtön elleni támadásra abban az időben került sor, amikor a mexikói Querétarban tárgyalá­sok folytak a kormány és a partizánszer­vezet képviselői között. M ekka elővárosában kedden mintegy 100 ezer iráni zarándok vett részt az Amerika- és Izrael-ellenes tüntetésen. A tiltakozó nagygyűlésen, amelyen ott volt Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter is, nem került sor semmilyen incidensre. Há­roméves szünet, valamint az Irán és Sza­úd-Arábia közötti diplomáciai kapcsolatok felújítása után az irániak először indulhat­tak zarándokúira Mohammed szülőhelyé­re. Megfigyelők szerint Velajati jelenléte a nagygyűlésen garantálta, hogy ne ke­rüljön sor olyan tragikus összecsapások­ra, mint 1987-ben, amikor mintegy 400 tüntető vesztette életét. K ína jelezte: csatlakoznak a két nem­zetközi fegyverzetellenőrzési -szer­ződéshez. Ezt a Pekingben tartózkodó Reginald Bartholomew amerikai külügy­miniszter-helyettes jelentette ki. Keddi sajtókonferenciáján elmondta, Kína fonto­lóra vette, hogy csatlakozik az atomso­rompó-szerződéshez és a rakétatechno­lógiák ellenőrzési rendszeréről szóló megállapodáshoz. Ha Kína úgy dönt, hogy betartja a második megállapodást, akkor nem adhatna el M 11 -es és M 9-es rövid hatótávolságú rakétákat. Peking ugyanis a közelmúltban tájékoztatott róla, ilyen rakétákat szeretne eladni Pakisztán­nak, illetve Szíriának. J org Schönbohm, a keleti német had­seregcsoport parancsnoka közölte, hogy a Németországot egykor elválasztó határ mentén több mint 30 ezer akna van elrejtve. A Flensburger Tageblatt című napilap szerint Schönbohm kijelentette, a Bundeswehr felkutatja azokat az akná­kat, amelyek a volt keletnémet határőrség bejegyzéseiben szerepelnek. M ario Vargas Llosa perui író lemon­dott a négy évvel ezelőtt megalapí­tott Szabadság Mozgalom nevű párt elnö­ki tisztségéről - közölte a Reuter hírügy­nökség. Az író-politikus állítólag azért mondott le, hogy eleget tegyen munkakö­telezettségeinek Németországban, ahon­nan később az Egyesült Államokba uta­zik. Ott a Harvard Egyetemen fog dolgoz­ni. Mario Vargas Llosa a tavalyi elnökvá­lasztások egyik esélyes jelöltje volt, ám a második fordulóban legyőzte ót Alberto Fujimori.

Next

/
Thumbnails
Contents