Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám, hétfő

5 RIPORT ŰJSZÓI 1991. JÚNIUS 3. FELEMELKEDETT A SOROMPÓ ÚJ HATÁRÁTKELŐHELY LÉTESÜL? A magyarországi Cered és a medvesalji Tajti községek alig egy kőhajtásnyira vannak egymástól az országhatár két oldalán. A szélső házakat összekötő, mohával, fűvel benőtt köves út sorompóval van lezárva. A helybéliek még élénken emlékeznek arra, hogy a negyvenes évek közepéig szabadon látogathatták egymást a rokonok, barátok. Aztán mintha a vasfüggönyt itt is lehúzták volna - a két baráti szomszédos ország sokat emlegetett közeledését a határvonal sérthetetlenségében, a sorompó lelakatolásában látták az illetékesek. Ennek az állapotnak tavaly végeszakadt és felnyílt a sorompó. A közös európai ház és a határok átjárhatóságának eszméjét immár nemcsak hangzatos szólamok hirdetik. A nyitott határok napjain, személyigazolványuk felmutatásával végre a legrövidebb úton juthattak el a szomszédok, rokonok, barátok, ismerősök egymáshoz. A két község önkormányzatai megállapodtak, hogy minimális befektetéssel határátkelőhelyet lehetne létesíteni. Több ízben is tárgyaltak a külképviseletekkel ós az illetékes minisztériumi szervekkel. Az összefogásnak már részeredményei is vannak. Medvesalján elterjedt a hír, hogy hét szomszédos falu - Hidegkút, Vecseklő, Egyházasbást, Gömöralmágy, Ajnácskő, Péterfala és Dobfenek polgármesterei és önkormányzatai megtárgyalták az ügyet, majd kérvénnyel fordultak a Szövetségi Belügyminisztériumhoz. Bővebb tájékoztatást a kezdeményezőtől, Pál Ferdinándtól, Tajti község polgármesterétől kértem. Elmondta, hogy az átkelőhely könnyen megvalósítható lenne. A két falut összekötő út megvan, csupán apró javításokat kellene elvégezni és kb. nyolcszáz méteren aszfaltszőnyeggel beborítani a bekötőutakat. Számítások szerint ez 350-400 ezer koronába kerülne, de megegyeztek abban, hogy ennek az összegnek a felét a községek önkormányzatai teremtenék elő. Tehát hozzávetőlegesen 200 ezer koronára lenne még szükség. A vámhivatal épületét, mégpedig Cered község legutolsó családi házának megvételével és átalakításával, rövid időn belül átadhatnák. Az már biztos, hogy a kérvényezett időben, vagyis június elsejétől nem nyitják meg a határátkelőhelyet. Viszont a Szövetségi Belügyminisztérium képviseletében Zdenek Svabík már személyesen járt Tajtiban és felmérte a helyzetet. Bíztatólag szólt a határátkelő megnyitásának reális lehetőségeiről, de azt is aláhúzta, hogy a végső szót nem ő hivatott kimondani. Időközben megérkezett a belügyminisztérium írásbeli válasza is, miszerint a döntés július végén vagy augusztus elején államközi tárgyaláson születik majd meg. Egyelőre tehát maradnak a tervek és él a remény. Az azonban biztos, hogy augusztusban, októberben és decemberben A Tajtit Cereddel összekötő úton ismét szabadon sétálhatnak át az emberek. POLGÁRI LÁSZLÓ ESÉLYEGYENLŐSÉG? Márpedig mindig eljön az ideje az ígéretek valóra váltásának. Számon tartani is fölösleges, hányszor hallottuk ünnepélyesen vagy kevésbé ünnepélyesen kinyilvánítani, hogy a magyar irodalom egységes, tehát hogy a magyar író számára - függetlenül az állampolgárságától vagy a jelenlegi lakóhelyétől - esélyegyenlőséget kellene teremteni. Az irodalom deklarált egységének csak örülhetünk, azt jelenti ez, hogy szellemi termékeink egyazon kritériumok alapján kerülnek minőségi megmérettetésre, mint a magyarországi, erdélyi, újvidéki vagy bármely másutt termett irodalmi produktum. Az esélyek tehát azonosak. Nem ezt mutatja a gyakorlat, amelyik például a könyvesboltjainkban néz szembe velünk. Vagy például a magyarországi ünnepi könyvhét sátraiban. Az esélyegyenlőség itt egészen furcsán mutatkozik. Ha véletlenül egy könyv olcsóbb nálunk, akkor Magyarországon villámgyorsan fölemelik az árát az ottani árszínvonalra. A legfrissebb példa Cselényi László Acetilénágyak című verseskötete, amelynek az ára koronában 17.-, forintban viszont 195.-. Eddig arra panaszkodtunk, hogy a magyarországi sajtótermékek ára drágul érthetetlen módon nálunk. Most a fordítottja történik. Ez az esélyegyenlőség? (b. t.) FALU A JÁRÁS SZÉLÉN A jámbor „Szent Vendel" két tenyerét összeteszi, úgy tekint az országúti közlekedőkre, oldalán szütytyő, könyökével lapátfélét szorít magához, lába mellett bikaborjú pihen. Békesség minden erre járónak. Karátsony úr és ő hitvese Terézia ,,tsináltatták" az Úrnak 1838-ik évében a faluvégi szent szobrát, amely egykedvűen hallgatja Pozsonyeperjesen a déli harangszót. ^Lomb se rezdül, gaz sem hajlik a langyos délidőben a falu 259-es számú portáján. Az idő vasfoga kikezdi az elhagyatott tornácos vályogház tetőzetét, bent a horpadt szenesvödör, a támlája vesztett szék még dolog közben került a helyére, akárcsak a gerendaszegre akasztott kifakult kabát: bármikor használhatók, de nincs ki tovább tegye őket. A tavalyi Új Szó decemberi száma sárgállva hever a küszöbön. Elköltöztek? Kihaltak? A vízparton, az egykori pionírtábor felé vezető soron is meghalt az öreg S. néni, de idejött a fia, a meszszi Csehországból. Gyöngülő magyar nyelvtudással, feleségestül, apró gyermekével. Másfél éve laknak a faluban, a napcserzett sovány fiatalasszony télrehúzza a száját, bizony, nehéz megszokni. De a falubéliek mind jók hozzájuk, nem mondhat senkire panaszt, a kis lurkó magyarul is érti, amit szólnak hozzá. - Tudja, ha nem zárnák be örökké a kaput - mondja a kísérőnk -, de Szent Vendel, a pásztorok védőszentje úgy behúzódnak, eleinte nem is volt senki, akivel beszélgetni tudtak volna. Az Irénke úgy-ahogy megtanult tőlük a maga tört szlováksága mellé csehül, most vele barátkozik az aszszonyka, de igen maguknak valók. Leszakadt a mennyezet Színmagyar falu, magyar az iskola í.s, ide járnak még a tökésiek meg a csótvaiak. A majd kétszáz tanulóval tizenöt pedagógus foglalkozik. Jó iskolaként tartják számon, a gyerekek szerepelnek a matematikai és fizikai olimpiákon, s a tehetségkutató versenyeken országos megmérettetésben is helytállnak. Tóth Erzsébet igazgatóhelyettes - néhány évig maga is itt tanult, ebben a szűk folyosójú iskolában, ahol még öltözők sincsenek, s ahol ezeken a keskeny folyosókon volt kénytelen tornázni minden gyerek, míg végre föl nem épült a tornaterem. Meg is sínylettq a plafon ezt a terven kívüli igénybevételt, levált a mennyezet, nemrég csináltatták meg. Most a tornateremben sportkörök működnek s a napokban kaptak magasugráshoz szükséges habszivacsszőnyeget, a helyi szövetkezet vásárolta az iskolának. Orosz helyett német nyelvet oktatnak, pedagógusból nincs hiány, bár biológusra szükség lenne. Amúgy remek biológia szertára van az iskolának, tele kitömött madarakkal, legutóbb fönnakadt a villamosvezetéken egy hattyú, mindjárt hozták az iskolába, nem akarják-e kitömetni. Persze, hogy kitömették, van hát szép fehér hattyú is, taneszköznek. Berendeztek nyelvi laborokat, írásvetítővel, magnóval, számítógép is akad. Új igazgató is lesz, most alakult meg az iskolaszék, augusztusra már új fölállásban ül össze a tantestületi vezetőség. Csak a megbecsülés hiányzik - véli Tóth Erzsébet -, évekbe telik, míg a szülő elismeri majd a pedagógus munkáját. Szemléletváltásra lenne szükség, az pedig hosszú folyamat. És így sokkal nehezebb dolgozni. Én azért bizakodó vagyok - teszi hozzá. Ballagunk a napsütötte utcákon, aznap éppen nincs áram faluszerte. Bejelentették, tudja is mindenki, mégis picit megbénítja az életet. Bugár László gépkocsilakatos műhelyében is inkább csak nézegetik az autókat, mint szerelik. Maszek műhely, munka van bőven, csak győzzék. Száll be a por a hídépítkezés felől, a falut középen szeli majd végig a gépkocsiforgalom, jobb lett volna az országutat kívüle vezetni, de a szövetkezeti földalapból nem adtak területet. így ha jövőre elkészül a híd, a főút menti kertekből igencsak óvatosan kell ki-be járni, a gyerekekre is jobban kell majd ügyelni. Folyik az újhagyma és a retek fölvásárlása, szorgos nép lakja ezt a falut, ágas-bogas rokoni szálak fűzik őket össze. dául évek óta is ide hozzák a gyerekeket. Háromra csökkentették az alkalmazottak számát, a többi munkaerőt idénymunkára, szerződéssel veszik föl. Új víztisztítót kapott a telep, ez volt a legutolsó beruházás. Takarékoskodni kell, ügyesen kalkulálni, hogy minél olcsóbban lehessen a gyerekek ittléte. Tejet és húst Ez a cseh legényke már ért magyarul most már nem Dunaszerdahelyről hozatnak, hanem innen, a helyi gazdaságból vásárolnak, így megtakarítható a szállítási költség. Tavaly, a nemzetiségi heccek idején volt egy kellemetlen esetük, a mártoni gyerekek mellé szakácsnőket is küldtek, merthogy nem bíznak meg a magyar asszonyokban. No, lett aztán sűrű bocsánatkérés, maguk is rájöttek, mennyit ér a szóbeszéd, s mi a kézenfekvő igazság. Jöttek is hamarosan a hálálkodó levelek, az elégedettek képeslapjai. Az idő megrágja, a holnap elviszi „Pionírtábor" - szlovák szakácsnőkkel Alacsonyan áll a víz a Kis-Duna medrében, nyaralók övezik a partot, halászkunyhótól emeletes palotáig akad itt minden. Az egykori füzes helyén most jegenyék lombjában motoz a szél. - Errefelé lehet fürödni, a régf fűrészmalomnak meg még gátja is volt, jól megemelte a vízszintet - emlékezik vissza Szalay Katalin. A pionírtábort (ó, hol vagytok már pionírok!) üzemelteti a férjével együtt, ő a konyháért felelős meg a büféért, gondoskodik a gyerekek ellátásáról. A férje gondnok, ügyeli a rendet, javít, szerel, karbantart. Megdrágult minden, a szülők nehezebben fizetik az erdei iskolát, télen nem is volt vepdégük, de most már lekötötték, hál'isten a nyári hónapokat. - Hja, nagy a konkurencia, mindenki kapkodja az üdülni vágyókat. És hát az eperjesi tábor nem éppen a legkomfortosabb. Közösek a zuhanyozók, hiába, húsz éve épült - mondja a tábor gazdasszonya. 270 gyereket fogadhatnak egyszerre, a kis faházakon és a központi épületeken kívül sátrakat is tudnak állítani, ágyakkal. A konyha kitűnően föl van szerelve. Jó is a híre a tábornak, a csehországi Teplicéből pélKeressük a vízparton a hírevolt malmot. Nincs messze a tábortól - megdöbbentő az enyészet, az összeomlás képe. Rozsdás fogaskerekek, foghíjas lapátok, bedőlt tetőzet, korhadó deszkák, gazba vesző sínpárok. Fűrészmalom volt egykor, rendbe lehetett volna hozni, a tervek elkészültek, csak a pénz hiányzott. Estefelé bizonyára lidércek, vizimanók laknak itt. Múlt századi német novellák világa csap föl a félárnyékból, az időrágta szerke"zetek, morzsolódó gerendák enyészetének hangulata. Kávéra vágyik a nézelődő, s bár áram nincs, a garázstérben csinosan berendezett maszek eszpreszszó tulajdonosa szívesen invitál befelé, tábori fözőn egy-kettő elkészül a forró ital. Jól esik megpihenni. Közben betérnek az iskolások, kinek üdítő, kinek cukorka, rágó kell, - s kerékpáron, munkaruhában érkeznek a szomjazok, a kis fecsegésre vágyók, hogy politizáljanak, hogy kipanaszkodhassák magukat, hogy összeállítsák a hétvégi házépítéshez a kalákába bevonhatók listáját. Mert tervezni kell, jön a holnap, megint lesz áram, a dolog, a kert, a ház, a jószág vár, s ha elkészül, amire erejüket szánják, majd még tán horgászásra is marad idő. Mire beáll az alkonyat, a faluvégi Szent Vendel is fáradtan „lehunyja" a szemét, s a pásztorok védőszentjének lába mellett lustán „ásít" a békés bikaborjú. BROGYÄ

NYI JUDIT Jövőre ígérik az új híd és a főút átadását Méry Gábor felvételei ML LESZ APAPÍRHULLADÉKKAL? A hulladék tárolása, főleg a volt szocialista országokban okoz gondot. Ezekben, így hazánkban is a hulladékot a legtöbb esetben szemétként kezelték és kezelik. A települések környékén a volt kavicsbányákat, a mélyedéseket már csaknem mindenütt feltöltötték, s maholnap a háztartási hulladék tárolása olyan gondokat fog okozni, amilyenre eddig nem is számítottunk. Pedig a hulladékot, annak egy részét hasznosítani lehetne. Ugyanis, ennek ötven százaléka papír, hat százaléka fém és egy százaléka textil. Ha tehát szét válogatnánk, évente félmillió tonna másodlagos nyersanyagot nyerhetnénk. Ezzel 25 százalékkal csökkenthetnénk az évi nyersanyag-behozatalunkat, ami 15 milliárd koronás megtakarítást jelentene. Ez pedig már jelentős összeg. A legmostohábban a papírhulladékkal bánunk, pedig ez az egyik legértékesebb másodlagos nyersanyag. Egy tonna papír feldolgozásával 2,51 köbméter fát lehetne megtakarítani. 110 tonna papírhulladékkal egy hektár százéves erdőt menthetnénk meg a kivágástól. Százezer tonna papírhulladék újrafeldolgozásával az erdő megmentésén és a villamosáram megtakarításán kívül a cellulózgyárakban több mint háromezer munkás szabadulhatna fel. Őket az ágazat más területén lehetne alkalmazni. A cellulózgyártás csökkentése a környezetvédelem szempontjából is igen jelentős feladat lenne. Csakhogy hazánkban az évente felvásárolt, mintegy 480 ezer tonna papírhulladéknak alig húsz százalékát tudjuk feldolgozni. Egyrészt, mert ezek között 140 ezer tonna olyan hulladék van, amelyet papírgyáraink nem tudaak feldolgozni. Éppen ezért a hulladékfelvásárló ezt exportálni kénytelen. Nyereség azonban ugyancsak kevés van ebből. A világpiacon ugyanis olyan nagy a kínálat, hogy a hazai export növelése nem kívánatos, azaz ráfizetéses. Szlovákiában h^rom papírgyár, a harmaneci, a rózsahegyi és a párkányi foglalkozik hulladékpapír feldoglozással, de mi az a 125 ezer tonna, amit évente fogadni tudnak. Egy csepp a tengerben. Jónéhány évtizeddel ezelőtt a zlíni Papíripari Kutatóintézetben kidolgozták azt az eljárást, hogyan lehet az újságpapírról vegyi úton eltávolítani a festéket, csakhogy a szabadalmat eladtuk a nyugati országoknak, ahol ma is síkeresen alkalmazzák. Az említett gyárakban a hulladékpapír feldolgozásának a technológiája elavult, új gépi berendezésekre volna szükség. A szakemberek véleménye szerint megérné erre a célra pénzt költeni, hiszen a befektetés anyagilag is megtérülne, és évente több tíz hektár erdőt menthetnénk meg, és több ezer kilowatt villamosáramot takaríthatnánk meg, aminek ugyancsak szűkiben vagyunk. Manapság példaként divatos nyugati szomszédjainkat emlegetni. Ausztriában a jövő évtől bevezetik a hulladékpapír kötelező értékesítéséi, s ezzel elérik, hogy a jelenlegi 150 ezer tonna felvásárlása a kétszeresére növekszik. Az erdőben gazdag ország ugyanakkor évente 600 ezer tonnát importál. Nálunk is készült törvény a hulladékról, amely mind az értékesítés, mind a feldolgozás terén hathatós javulást hozhat majd. Ezt remélik tőle a környezetvédők és a szakemberek is. Ez azonban a lakosságtól felvásárolt papírhulladék mennyiségének növelésére nem lesz nagyobb kihatással. Pedig elég jól kiépített felvásárlóhálózatunk van - csupán Pozsonyban 42 - de a konkurencia létrehozása nélkül a monopolhelyzetben lévő hulladékfelvásárló vállalatok nehezen térnek le a megszokott útról, hiszen az számukra kényelmesebb és biztonságosabb. Igaz, már ezen a téren is vannak magánvállalkozók, de ezek inkább megveszik a rézhulladékot, kilónként 15 koronáért, majd kétszeres áron adják tovább és nem bajlódnak a hulladékpapírral, ami számukra csak filléres hasznot hoz. Az új törvény életbelépése, az esetleges adókedvezmény a felvásárló üzemek 'részére sokat nyomhat a latba, meghozhatná a várt eredményt. S piacgazdaságról lévén szó, a felvásárlási ár kialakítása is ösztönözheti az üzemeket és az állampolgárokat arra, hogy a feldolgozható hulladékot másodlagos nyersanyag céljraira értékesítsék. (németh)