Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA - HÍREK ÚJ SZÓ* EURÓPAISÁG NINCS BALOLDAL NÉLKÜL DUNA-TAJIELETRE KELES JÁSZI OSZKÁR HAZATÉRÉSE • BUDAPESTEN MA HELYEZIK ÖRÖK NYUGALOMRA HAMVAIT (Folytatás az 1. oldalról) gon az MSZP és a szociáldemokrata párt? És mi a különbség a két párt között? -Szeretném hangsúlyozni, hogy nem haragszom egyetlen politikustársamra sem. Ez nem szubjektív megítélés kérdése. Két tényt kell látni. Az egyik: a tavalyi parlamenti választási kampányban az MSZDP vezetése rendkívül szélsőséges hangvételű kampányt folytatott. Esetenként még szélsőségesebbet, mint a polgári pártok. Márpedig egy baloldali szociáldemokrata párt-*nak semmitől sem kell annyira óvakodnia, mint a szélsőségektől. A másik: sajnos, ez a párt nemhogy nem egységes, hanem tele van feszültségekkel és botrányokkal. Természetesen, ez az ő gondjuk és bajuk, mi nem szólunk bele az ó dolgukba. Megítélésem szerint a Magyar Szocialista Párt egyáltalán nem szorul arra, hogy együttműködjön az MSZDP vezetésével. • A távolabbi jövőt illetően sokan lehetségesnek tartják az MSZP és a szabaddemokraták összefogását. Mi a véleménye távlatilag egy MSZPSZDSZ kormánykoalícióról? Ugyanis tudomásom szerint az önök szakértői közreműködtek a szabaddemokraták gazdasági programjának kidolgozásában is. - Ez igaz, a szabaddemokraták gazdasági programjának kimunkálásában MSZP-szakértők is részt vettek, de hozzátenném, hogy természetesen mindegyik program önálló, tehát a miénk is. Egyébként a két párt között normális az együttműködés, miközben jelentős nézetkülönbségeink is vannak. Ami a kormánykoalíció lehetőségét illeti: mind a két pártnál azon múlik, milyen előnyre tesznek szert. Jelenleg egyik sem, sem a szabaddemokraták, sem mi nem vagyunk olyan erőben, helyzetben, hogy kormányra kerülhessünk. Hogy aztán mit hoznak majd az elkövetkező hónapok - nem évek, mert itt már hónapokról van szó -, azt nehéz megjósolni. • Dnök most támogatták a szakszervezetek sztrájkfelhívását? - Igen, a parlamenti pártok közül egyedül mi támogattuk az MSZOSZ jogos követeléseit, és én nagyon örülök annak, hogy végül is megállapodásra jutottak a kormánnyal. • Hogyan értékelné röviden a magyar kormány eddigi tevékenységét? Például mit tart a kormány legnagyobb hibájának? - Ne haragudjon, nekem alapelvem az, hogy külföldön a magyar kormány tevékenységével nem foglalkozom, és most sem teszek ez alól kivételt. • Mi a véleménye a jelenlegi magyar külpolitika lépéseiről azon országok viszonylatában, amelyekben a magyar kisebbség jelentős létszámban él? - Én már másutt is elmondtam, és most, a Mikloško úrral folytatott beszélgetés során is, hogy kevés azon kérdések száma, amelyekben nemzeti konszenzus van, de a külpolitika tekintetében az van. Akadnak ugyan helyzetek, események, amelyekben eltérnek álláspontjaink. Nálunk is előfordulnak - ahogy Szlovákiában is - szélsőséges hangok, de mindenképpen aláhúznám, hogy a kisebbségek ügyében a következőket kell figyelembe venni. Az első: a kisebbségek dolgaiban alapvetően a demokratikus rendszer megszilárdulása, a tényleges kibontakozás, a szociális-gazdasági problémák megoldása hozhat végleges megoldást, ha egyáltalán létezik ilyen ezen a területen. A másik: mi Magyarországon magunkra nézve követendőnek tartjuk, és gondolom, a szomszédokra az úgyszintén érvényes, hogy a kisebbségeknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, mert őket a belső feszültségek sokkal nagyobb mértékben sújtják, mint a többségi nemzetet. Ez már viszont a kormányok és a parlamentek felelőssége. És végül a harmadik: én nem hiszem, hogy Magyarországon akad számottevő erő, amely valamiféle határrevízióra törekedne, igaz, akad egy-két szélsőséges eiem. A lényeg az, hogy a politikai közvélemény döntő többsége Magyarországon azon van, hogy kiegyensúlyozott, normális, a kialakult helyzetet tiszteletben tartó politikát folytassunk. • Sokan úgy látják, a közép-kelet-európai országok egymás közötti kapcsolatai most eléggé alacsony színvonalon vannak, mindenki azzal törődik, hogyan jusson vissza Európába. Ön miként látja ezt? - Sajátos helyzet alakult ki, arról van szó, hogy a politikai rendszerváltás még nem mindenütt történt meg. Vannak súlyos belső politikai konfliktusok, a régi kapcsolatrendszer összeomlott, helyette gyakorlatilag nincs új. Egy átmeneti állapot van - s ez különösen gazdasági téren érvényes - ami feltehetően még sokáig fog tartani, mindaddig, amíg az új gazdasági rendszer ki nem alakul valamennyi országban. A nyugati kapcsolatok ebből a szempontból sajátos módon előnyben vannak, mert igaz, hogy negyven évvel ezelőtt ezektől elszakítottak bennünket, de utána fokozatosan megkezdődött az építkezés. Tehát nyugati viszonylatban inkább a folyamatosság megerősítéséről beszélhetünk. Míg Kelet-Európában teljesen újra kell rendezni a kapcsolatokat. Ez egy objektív szituáció. Másfelől pedig úgy látom, hogy nem nagyon tudtunk mit kezdeni egymással ebben az új helyzetben. Gyakorlatilag egyetlen közép-keleteurópai országnak sincs, vagy nem volt a közelmúltig kialakult koncepciója a szomszédok viszonylatában. Ebbe a helyzetbe nem szabad belenyugodni, létszükséglet a jószomszédi viszony egymás között. • On, mint a parlament külügyi bizottságának elnöke és a külügyi bizottság befolyással tud lenni a magyar külpolitika alakítására? - Mindenképpen. Nagyon sok lényegi kérdést vitatunk meg a bizottságban, a Varsói Szerződéshez való viszonytól a szomszédokkal való kapcsolatokig, tárgyalunk a szomszédos országok parlamentjeivel és a nyugatiakkal is. Jó néhány kezdeményezés a külügyi bizottságtól indult el. • Kissé személyes kérdés: nem érzi úgy, hogy a nemzetközi politikai életben sokkal jobban elismerik önt, mint a jelenlegi magyar politikai életben? ön például magas német kitüntetést kapott a határok megnyitásáért. - Persze, a külföldi elismerés nagyon jólesik, de a döntő az, hogy nagyon šok levelet, telefont, gratulációt kapok magyar állampolgároktól. Szóval az a fontos, hogy az egyszerű emberek hogyan ítélik meg egy politikus tevékenységét. MALINÁK ISTVÁN J

ászi Oszkár úgy búcsúzott az élettől 1957 februárjában, az amerikai Oberlinben, hogy lélekben otthon járt. Halálos ágyán Ady-versek röpítették a távoli szülőföldre. De tudta és maga is úgy akarta, hogy az anyaföld csak akkor lehet nyughelye, ha ott önnön szelleme is szabad életre kel. Demokrácia és nemzetiségi együttélés összeegyeztetése Jászi hitvallásának sarkköve. Örökségének pátriája így az egész Duna-táj. Prófétikus utópiának nevezték a történészek Jászi nemzetiség-politikai koncepcióját, felfogása ugyanis többször illúziónak bizonyult. A mai nemzedékeknek számot kell vetni Jászi azon felismerésével, hogy a politikai demokrácia önmagában nem biztosíték a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölésére. Tudatos eszmei ráhatásra van szükség, miközben egymást erősíti a demokratikus társadalmi-politikai struktúrák kialakulása és az a gondolkozás, mely a dunamenti sorsközösség tudatát a legtágabb értelemben vett nemzeti érdek rangjára emeli. Hosszú időn át még a történelmi szakirodalomban sem eshetett szó Jászi Oszkárnak a Duna-táji népek békés demokratikus együttélését szorgalmazó, a két háború közötti időszakban kimunkált elképzeléséről: a dunai konföderációról. Jászi gondolatai az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása utáni viszonyokhoz - így a csehszlovákiai államisághoz is kapcsolódva - a mindekori jelennel érintkeztek. A szlovákiai magyarságnak az elmúlt negyven év során felnőtt generációi a történelemkönyvekben legfeljebb azzal a megállapítással találkozhattak, hogy Jászi Oszkár felemelte szavát a Monarchia alávetett népeinek elnyomása ellen. Ezzel viszont elválaszthatatlanul együtt járt az értékleszállítás: a nemzeti önrendelkezési jog védelmében nem volt következetes, mert ragaszkodott a történelmi Magyarország egységéhez. Persze, mindez Jászi szemléleti fejlődésvonalából kiszakítva jelentkezett. Ugyanakkor a rendkívül képlékeny szlovákiai közgondolkodásban az elmúlt évtizedek során lefojtva ugyan, de a két világháború közötti konzervatív indíttatású, nacionalista megítélések is hatottak. A kisebbségi közegben könnyen befogadásra talált az a hamis megítélés, amely Jászi Oszkárt, Károlyi nemzetiségügyi miniszterét, tette meg egyik bűnbaknak a szinte akadálytalan kisebbségi sorsba zuhanásért. A középiskolai ismereteket továbbgondolva, Jászi Oszkár alakja szorosan összefonódott azzal az adys lázadással, amely hada! üzent a félfeudális történelmi Magyarország elmaradottságának. Csak az irodalmi tananyagot kiegészítő történeti korkép villanthatta fel a figyelmes szlovákiai magyar diák számára Jászi Oszkár szellemi szerepvállalásának terepét. Megtudhatta például, hogy a századfordulón létrehozta a kor legszínvonalasabb magyar társadalomtudományi folyóiratát, a Huszadik Századot, majd vezetője lett a Társadalomtudományi Társaságnak, mely a társadalom demokratikus megváltoztatását tűzte ki célul, és hogy Jászi felfigyelt a szervezett munkásság erejére. K

ésőbb - a hatvanas évek közepén -, amikor Magyarországon gyarapodni kezdtek a Jászi gondolatvilágát elemző írások, az érdeklődő szinte minduntalan szembe találta magát a korlátok hangsúlyozásával. Ezekből leginkább az derült ki, hogy mennyire szemben állt a marxizmussal, miközben a Jászi-kép azért egyre árnyaltabbá vált. Fordulat azonban csak a nyolcvanas évek elején, a halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos emlékülés után következett be. Ekkor vált egyértelművé, hogy a Jászi-örökség megítélésében nem lehet mérvadó a marxista eszmeiség és az arra épülő ideológiai kizárólagosság optikája: gondolatait és politikai cselekedeteit közvetlenül, önmagukból kiindulva a történelmi valósággal kell szembesíteni. Ennek a szemléleti áttörésnek a hatása azonban Csehszlovákiában az akkori közállapotok merev gátjaiba ütközött. Már az is eredménynek számított, hogy 1988ban a csehszlovák-magyar történész vegyesbizottság cseh nyelvű tanulmánykötetében egyáltalán napvilágot látott Litván Györgynek, a Jászi-örökség kitartó ápolójának, Jászi Oszkár csehszlovákiai kapcsolataival foglalkozó, problémafelvető tanulmánya. Ebben ugyanis hangot kapott Jászinak a masaryki-beneši köztársasággal vállalt szolidaritása, de a csehszlovák állameszmét terhelő nacionalista szűkkeblűség bírálata is. Hasonló beállítottság jellemezte Szarka Lászlónak: Dunai Konföderáció egy álom realitása című tanulmányát, mely 1986-ban Magyarországon az ellenzéki Századvégben jelent meg. Ugyanekkor, alighanem véletlenségből az érdeklődő csehszlovákiai olvasó hazai könyvtárakban is hozzájuthatott Hanák Péternek ahhoz a könyvéhez, amely közérthető formában, élvezetes stílusban ismertette Jászi Oszkár dunai patriotizmusának fejlődéstörténetét. Hanák Péter kismonográfiája a szlovákiai magyarság számára kiváltképp értékes, azonosságtudatot erősítő mozzanatokat tartalmaz. Kiterjed a második világháború utáni, a szlovákiai magyarság kitelepítése és erőszakos asszimilációja elleni Jászi-tiltakozások ismertetésére is. Ezeket egyébként a dokumentumközlés teljességével, s annak érzelmi többletével csak most ismerheti meg a magyar olvasó. Éppen napjainkban kerül könyvárusi forgalomba Magyarországon Duna-táji barátságok és viták címmel - Litván György és Szarka László összeállításában - a flexió-kiadványok negyedik köteteként az a dokumentumgyűjtemény, amely érzékletes képet nyújt Jászi Oszkár emberi nagyságáról. Jászi és Vámbéry Rusztem nemcsak történelmi és politikai érvekkel leplezi le a kollektív felelősségrevonást és a reszlovakizáció antihumanizmását, hanem egyenesen fasizmusnak nyilvánítja azt. Személyes tekintélyük latba vetésével már-már megalázkodva próbálnak hatni Benešre. „Az alulírottak a szerénytelenség vétke nélkül elmondhatják a leghatározottabban állást foglaltak azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket a magyar revizionista rendszer és ennek ügynökei indítottak a csehszlovákiai demokrácia ellen, melynek ön, Elnök úr, volt a legfőbb képviselője" - olvasható Benešhez intézett levelükben. Milyen keserű emlékek fakadhattak fel Jászi Oszkárban e sorokat papírra vetve! A húszas évek elején a Károlyi-emigráció bécsi diplomáciai ügyintézőjeként tapasztalnia kellett, hogy Beneš és köre csupán politikai eszköznek tekinti az arra irányuló igyekezetet, hogy Csehszlovákia és a Kisantant meghiúsítsa a magyarországi revizionista reakció tartós berendezkedését. Nem vesztette el a közép-európai népek demokratikus együttműködésébe vetett hitét, de volt ereje elutasítani a Masaryk köztársasági elnök által felkínált professzori állást. Az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Ki tudja, vajon a szlovákiai magyarság második világháború utáni sorsa iránti aggodalma közepette eszébe jutottak-e az értetlenségnek azok a megnyilvánulásai, amelyeket a harmincas évek elején a Sarló-mozgalom részéről tapasztalt? Jó lenne tudni, megmaradt-e Jászi emlékezetében, hogy pár évvel később viszont a népfront-szellemiségű Magyar Nap, - amelynek szerkesztői között ott voltak az egykori sarlósok is - 1937-ben már a „Dunavölgyi megbékélés nagy előharcosának" nevezte Jászi Oszkárt, aki „a demokráciák harcos összefogása mellett foglal állást". Egy Jászi-levelet közölve kapott hangot a fenti jellemzés a Magyar Nap hasábjain. A levelet a lap spanyolországi munkatársához, Cseresznyés Sándorhoz intézte. Sajnos, a Jászi-életművet számontartó, nemrég megjelent bibliográfiában ez az adat nem szerepel. A fenti levél Jászi Oszkár mélyen gyökerező fasizmusellenességéről vall. A fasizmus leverésétől alighanem azt várta, hogy a Duna-táji népekben a második világháború után felszabadulnak a demokratikus összefogás belső erőforrásai. Nem így történt. Tapasztalnia kellett, hogy a kommunizmust, mint erőszakos hatalmi és nagyhatalmi rendszert elutasítva beigazolódik magatartásának logikája. Nem adta feľa reményt, hogy a jövőkép, amelyet Amerikában egyetemi tanárként kialakított, nem értelmetlen fáradozás. Az egykori állami integritás helyett a Duna-táji regionális integrálódás mellett tett hitet. Az összefogás kiteljesedését a korábbi „Keleti Svájccal szemben" a közép-európai konföderáció kialakulásában látta, amely a nemzeti szuverenitást és a demokráciát, a békés, nemzeti szövetkezést egyesíti. A

mai helyzet arra mutat, hogy mindez továbbra is csupán lehetőség és perspektíva. Hanák Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy „Jászi nem konkrét működési tervet, nem kodifikált mintát, hanem egy lényeges élettapasztalatot és tanulságot hagyott örökül." Jászi dunai patriotizmusának életre kelése alighanem a közép-európai változások tétje. KISS JÓZSEF 1991. JÚNIUS 17. NÉHÁNY SORBAN A

usztria nagyobbik kormányzó pártjának szombaton Linzben befejeződött kongresszusán a résztvevők megígérték, hogy továbbra is támogatni fogják a közép-keleteurópai politikai és gazdasági reformok megvalósítását. A kongresszuson a szocialistáról a korábban használt szociáldemokratára változtatták vissza a párt nevét. Franz Vranitzky kancellárt elsöprő többséggel megerősítették az Osztrák Szociáldemokrata Párt elnöki tisztségében. M

ihail Gorbacsov szovjet államfő látogatást tesz az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban (BERD), megismerkedik annak a pénzügyi intézménynek a tevékenységével, amely segíteni akar az új demokráciáknak. Ezt Jacques Attali, a BERD elnöke jelentette ki szombati moszkvai sajtóértekezletén. Tájékoztatta az újságírókat: Gorbacsovval a Szovjetunióban kialakult gazdasági helyzetről és a reformprogramról tárgyalt. Mint mondotta, a bank a privatizáció elősegítéséhez és a pénzügyi infrastruktúra létrehozásához kíván műszaki jellegű támogatást nyújtani a Szovjetuniónak. G

eorge Bush amerikai elnök lehetségesnek tartja, hogy az öböl-háború idején a szövetségeseknek nem sikerült az irakiak összes titkos nukleáris üzemét megsemmisíteni. Ezért indítványozta: Szaddam Husszein működjön együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsával, és bizonyítsa be, hogy valóban teljesíti a tűzszüneti határozat előírásait. E

dward Kennedy Csehszlovákiába készül. Erről a Washingtonban tartózkodó Fedor Gál, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Szlovákiai Tanácsa Elnökségének tagja tájékoztatta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítóját. Gál, aki az etnikai kisebbségekről szóló tudományos konferencián vesz részt Washingtonban, pénteken találkozott az amerikai szenátorral. L

ondonban szombaton a királyi család „teljes díszben" jelent meg a II. Erzsébet királynő 65. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Ott voltak a hercegek, grófok, a nemesség többi képviselői, valamint a brit kormány tagjai. Emberek ezrei üdvözölték a Buckingham-palotánál nyílt hintóban elhaladó királynőt, a mellette lovagló Fülöp herceget és Károly trónörököst, valamint a következő kocsiból integető Diana hercegnőt, 6 éves fiát Harry herceget és a királynő 90 éves anyját. K

edden a magyar pénzügyminiszter a gazdasági kabinet elé terjeszti a privatizáció gyorsítását szolgáló javaslatát. Kupa Mihály elmondta, elképzelései szerint a privatizáció az állam központi irányítása helyett az érdekegyeztetésen alapul majd. N

émetország háború utáni történetében az egyik legnagyobb újfasiszta akcióra került sor szombaton Drezdában. A szélsőjobboldali és a neonáci szervezetek mintegy 1500 fiatal tagja vett részt azon a tüntetésen, amelyre osztrák és holland szélsőségeseket is meghívtak, s amelyet a május 31 -én lelőtt vezetőjük, Rainer Sonntag temetése alkalmából rendeztek. Az akcióra több mint 1600 rendőr felügyelt. B

ejrúti jelentések szerint szombaton libanoni muzulmán partizánok bombatámadást hajtottak végre a Dél-libanoni Hadsereg járőrei ellen, az ún. biztonsági övezettől mintegy 5 kilométerre levő falu közelében. A források áldozatokról nem számoltak be. A támadásért az Irán-párti szélsőséges csoportok vállalták a felelősséget. D

él-Afrika több városában szombaton emberek tízezrei vettek részt az Afrikai Nemzeti Kongreszszus (ANC), a Dél-afrikai Kommunista Párt és a szakszervezetek által rendezett tiltakozó tüntetésen. A résztvevők követelték az egymással rivalizáló ANC és az Ankatha mozgalom közötti véres összecsapások befejezését, valamint az új ideiglenes kormány megalakítását. (Archív felvétel)