Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám, csütörtök

HÍREK VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ* 1991. MÁJUS 16. KLAUS ELISMERI TÖBBET VETTEK KI A ZSEBÜNKBŐL, MINT AKARTAK Václav Klaus szövetségi pénz­ügyminiszter kedden New Yorkban vezető amerikai cégek képviselőivel találkozott. Ez volt egyhetes ameri­kai programjának befejező része, s ezt követően hazautazott. A mi­niszter az amerikai vállalkozók előtt a csehszlovák gazdasági reform új elveit elemezte. Egyebek között arra mutatott rá, hogy Csehszlovákia a reformok során gyorsabb ütemet diktál, mint bármely más közép-ke­let-európai ország. Hozzátette, hogy országunk továbbra is kész tartani ezt a tempót. Taglalta a privatizációs mechanizmusokat, rámutatva: a pri­vatizáció terjedelme és az a tény, hogy ezt viszonylag rövid idő alatt kell végrehajtani, nem teszi lehetővé a korábi külföldi tapasztalatok me­chanikus átvételét, hanem eredeti megoldásokra van szükség. Klaus pénzügyminiszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az év eleji ársokkon sikerült úrrá lenni, ellenőrzés alatt tartani az inflációt, úgyhogy a januári fejlődés­nek nem lenne szabad megismét­lődnie. A restriktív pénzügyi politika sokkal nagyobb „ fölösleget" ered­ményezett a költségvetésben, mint azt vártuk - mondotta a pénzügymi­niszter, hozzátéve, lehet, hogy az elfogadott intézkedések túlzottak voltak, ezért főleg a kereskedelmi bankok tanúsítottak átlagon felüli óvatosságot. De a helyzet ilyetén alakulását sokkal könnyebb megvál­toztatni, mint az ellenkező tenden­ciájú fejlődést. ÍGYSE VOLT JÓ,ÚGYSE LESZ JÓ... Újságíró sose kezdje személyes dolgainak magyarázásával a cikkét, mert az egyrészt etikátlan, másrészt nem érdekel senkit. Ezúttal mégis kivételt teszek. Beval­lom, nagyon készültem erre a kommentárra. Azt akartam megírni, úgy igazságos, hogy Stipe Mesic következzen most az államelnökség elnöki székében, de ha így lesz, az hihetetlenül kiélezheti a polgárháború szélére sodródott Jugoszláviában a helyzetet, a szerbek és horvátok közötti ellentéteket. Tito halála óta az államfői posztot Jugoszláviában egy kollektív testület tölti be. Éz az államelnökség, amely a hat tagköztársaság és a két autonóm terület képviselőiből áll. A rotációs elv szerint minden év május 15-én új elnököt választanak az államelnökség tagjaiból a testület élére. Sokáig bevált ez a nagyon demokratikusnak túnó gyakorlat, a cél éppen az volt, hogy mindenkire sor kerüljön egyszer, s egyik köztársaság se sajátíthassa ki a legfelsőbb hatalmat. E rendszer fogyatékosságait a mélyülő gazdasági válság és a kelet-európai váltás nyomán Jugoszláviában is bekövetkezett erózió hozta felszínre. Szándékos az erózió kifejezés a rendszerváltás helyett, mert Jugoszláviában ez utóbbi csak félig történt meg. Számtalanszor leírtuk az utóbbi hetekben: a szerbek és a horvátok viszonyának alakulásától függ Jugoszlávia sorsa. A szerb és a horvát nacionalizmus következményei voltak az utóbbi napok véres eseményei, és erre a viszályra vezethető vissza, hogy a „vetésforgót" felrúgva mégsem választották meg Mesicet. Eddig a szerb Boriszav Jovics töltötte be ezt a tisztet. A szerbek számára nem is az elnökváltás ténye elfogadhatatlan, hanem az, hogy a véletlen egybeesés folytán horvát nemzetiségű politikus töltötte volna be mind a három kulcspozíciót. Mert horvát a jelenlegi külügyminiszter és még a szövetségi kormány elnöke is. Ez utóbbi, Ante Markovics szintén épp elég nagy szálka a szerbek szemében, nyugatorientált reformel­képzeléseit a posztkommunista szerb kormányzat csak nagyon nehezen nyeli le. Illetve kénytelen volt eddig lenyelni, hiszen még Bush elnök is személyes támogatásáról biztosította Markovicsot. De térjünk vissza Mesichez. Nem kizárt, hogy egy másik horvát személyiséget talán még el is fogadtak volna a belgrádiak, de neki „túl sok van a rovásán". Az államelnökség alelnökeként is következetesen a hon/át érdekeket és álláspontot védelmezte. A leköszönő Jovics azt mondotta: „Jugoszlávia a sorsa minden itt élő nemzetnek és nemzetiségnek". Amire Mesic azt válaszolta, a köztársaságok akarata fog dönteni az ország sorsáról. Ugyanakkor Jovics a jelenlegi föderáció megőrzéséről beszélt, Mesic viszont azzal replikázott, hogy Jugoszlávia csak akkor marad fenn, ha szuverén köztársaságok laza szövetségévé alakul át. Más búnei is vannak Mesicnek. Például többször összerúgta a port a hadsereggel, amelynek a tisztikara döntő mértékben szerbekből áll, s amely most Horvátországban kibővített jogköröket kapott - a polgárháború megakadályozása érdekében. Két nappal ezelőtt, amikor Mesic még azt hitte, hogy megválasztják, kijelentette: bízik abban, jól együtt tud majd működni a katonákkal. De mindenki tudja, szívesen venné, ha Blagoje Azics vezérkari főnök távozna. Jogi szempontból példa nélküli helyzet állt elő. Azzal kezdtem, Mesic megválasztása növelné a feszültséget. De az sem csillapítja, hogy nem választották meg, mert most a horvátok lesznek elégedetlenek. MALINÁK ISTVÁN BUSH A CSÚCSTALÁLKOZÓRÓL SZOVJET ÉS AZERI AKCIÓK HEGYI KARABAH ÖRMÉNYEI ELLEN George Bush amerikai elnök keddi washingtoni sajtóértekezletén közölte: nem tudja megerősíteni azt a szovjet szóvivői bejelentést, hogy nyárra kitűzték volna a csúcstalálkozót. Bush elmondta továbbá, az a gondolat, hogy Mihail Gor­bacsovot meghívják a hét vezető nyugati ország júliusi londoni csúcstalálkozójára, mélyebb megfontolást érdemel. Erről a kérdésről konzultálnia kell a másik hat ország vezetőivel. Mint mondotta, véle­ménye szerint a találkozó csak akkor lenne célszerű, ha Gorbacsov részvétele pozitív fejleményt hozna. A grúz parlament rendkívüli állapotot hirdetett ki Dél-Oszétia közigazgatási központjában, Chinvaliban - tájékoztatott tegnap a TASZSZ hírügynökség. A rövid hír szerint tegnap késő este hirdették ki a rendkívüli állapotot, amelynek egy hó­napig kellene érvényben maradnia. A vá­rosban tovább folytatódnak az összecsa­pások a grúz és az oszét lakosság között. A rendelet részét képezi az éjszakai kijá­rási tilalom. Az Örményországban és Azerbaj­dzsánban állomásozó szövetségi fegyve­res erők aktivitása kedden Hegyi Kara­bahra összpontosult. Független források szerint a szovjet katonák azerbajdzsán rendőrök kíséretében hétfőn körülzártak mintegy 10 dél-karabahi falut és több örményt letartóztattak. A hivatalos szovjet hírügynökség az akciót a személyi iratok ellenőrzésével magyarázta és biztosított róla, hogy az őrizetbe vett személyek túlnyomó többségét már szabadon en­gedték. A TASZSZ azonban elismerte, Hegyi Karabahban az örmények között pánik tört ki, mivel aggódnak az esetleges erőszakos kitelepítés miatt. Vazgen Ma­nukjan örmény kormányfő jereváni sajtó­konferenciáján azzal vádolta a szövetségi központotot, hogy le akar számolni az örmény néppel és legálisan megválasz­tott képviselőivel is. Ezzel ellentétben Ba­kuban azt álítják, hogy Hegyi Karabahban az illegális örmény fegyveres csoportok fokozták aktivitásukat. Az azerbajdzsán képviselők ezzel összefüggésben figyel­meztették arra, a köztársaságban csak azoknak garantálják a biztonságot, akik tiszteletben tartják az azerbajdzsán és a szovjet törvényeket. A moldován parlament nem fogadta el a köztársaság függetlenségéről szóló tör­vénytervezetet. Alekszander Mosanu, a parlament elnöke még a szavazás előtt korainak nevezte a probléma megvitatá­sát. Véleménye szerint erre a moldáviai népszavazás után kerülhet sor. Mint is­meretes, Moldávia sem volt hajlandó már­ciusban megrendezni a Szovjetunió jövő­jéről szóló referendumot és jelezte, az önálló állam létrehozásának gondolatával foglalkozik. WINNIE MANDELA HAT ÉVET KAPOTT Félő, hogy tovább élezi a helyzetet, s még a Dél-afrikai Köztársaság jövőjéről folytatott tárgyalásokat is veszélybe so­dorja az, hogy kedden Johannesburgban 6 évi börtönre ítélték Winnie Mandelát. Az élő legenda feleségét, aki maga is világszerte ismert polgárjogi harcos, em­berrablásban való bűnrészességért ítél­ték el. Nelson Mandela, aki 15 hónappal ezelőtt szabadult 27 évi rabságból, azt mondotta, hogy a felesége elleni ítélet nem sodorja veszélybe a kormánnyal folytatott megbeszéléseit. Mint ismeretes, Mandela és Frederik de Klerk, vagyis az ANC és a pretoriai kabinet az ország jövőjéről, lényegében a hatalom újrae­losztásáról tárgyal, Mandela optimizmusa ellenére megfigyelők attól tartanak, hogy a felesége elleni február eleje óta tartó per és az ítélethozatal feltépi a régi sebeket, amelyek de Klerk államfő reformprogram­jának köszönhetően lassan kezdtek be­hegedni. Figyelembe kell venni, hogy a feketék lakta negyedekben véres harc folyik az ANC, valamint a zulukat tömörítő Inkatha között. Mától a K mediaprint esa -Kapa árusainál is megtalálható a HGti IFI ÚP-485 M ost lesz vagy nem lesz közel-keleti ren­dezési konferencia? Ez az, amit egyszerűen lehetetlen kihámozni a .so­katmondó hallgatásokból, szenvedélyes nyilatko­zatokból, a sima modorú diplomaták semmitmon­dó szóáradatából, a sűrűn váltakozó elutasító vagy támogató állásfoglalásokból. Erre a legfris­sebb példa a keddi nap: a térségben tárgyaló amerikai és szovjet külügyminiszternek címezve Izrael figyelmeztette a két nagyhatalmat, ne akar­janak mindenáron összehívni egy olyan konfe­renciát, melynek koncepciójával és elveivel az érintettek mindegyike nem ért egyet. Magyarán: Izraelnek nem tetszik sem az amerikai, sem a szovjet javaslat, bár tény, hogy ma már csak kis különbségek vannak e kettő között. Nem törte le ez a célzatos figyelmeztetés Baker és Besszmertnih tárgyalókedvét: a szovjet diplomácia vezetője Szaúd-Arábiából előbb még egyszer Damaszkuszba utazott, talán, hogy ő próbálja Asszad elnököt rávenni arra, amire Baker nem tudta, s csak ezután repült Genfbe, ahol Arafattal találkozott. Az amerikai külügymi­niszter pedig Jordánia uralkodójával ült tárgya­lóasztalhoz, s mielőtt visszatért volna Jeruzsá­lembe, hogy újra megbeszéléseket folytasson a megszállt területek palesztinjainak képviselői­vel, igazán szenzációs bejelentést tett. Közölte, valamennyi fél egyetért azzal, hogy az USA és a Szovjetunió védnökségével megtartsák a ren­dezési konferenciát, mégpedig a Biztonsági Ta­nács 242. és 338. számú határozata alapján. Ki mond igazat és ki ködösít? Nem lehet tudni. Az érdekeltek közé tartozik ugyanis Izrael, termé­szetesen a palesztinok, Szíria, Egyiptom, Jordá­nia, bizonyos vonatkozásban ide sorolható Liba­non is, meg a konferencián megfigyelői státust óhajtó hat Öböl menti arab ország. Vegyes egy társaság, szó se róla. S a kép még tarkább lesz, ha kiegészítjük a két nagyhatalommal vagy ép­pen a világszervezettel a Biztonsági Tanács szintjén. Ez nem zárható ki, még akkor sem, ha Izrael igencsak ágál az ENSZ szerepvállalása ellen. A Samir-féle vezetés ugyanis nagyon sajá­tos módon kedvezően ítéli meg a világszervezet FELKAVART HOMOK szerepét egészen addig, hogy döntött a zsidó állam létrehozásáról, de már figyelmen kívül hagyja ennek a határozatnak a másik részét is, amely a palesztinai arab állam létrehozásáról rendelkezik. Onnantól kezdve pedig magával szemben egyenesen ellenségesnek tekinti az ENSZ-et. Való igaz, hogy a világszervezet egye­nesen egy országot sem ítélt el olyan sokszor, mint Izraelt. De tény az is, hogy az elítélő határozatok rendre felsorolják azokat a korábbi döntéseket, melyeket Izrael nem méltóztatott fi­gyelembe venni. Persze, túlkapásoktól sem men­tes ez a határozatdömping. Éppen ezért jelentet­te be a főtitkár, visszavonják azt a dokumentu­mot, amely elítéli a cionizmust, mint a rasszizmus egyik formáját, sőt, bizonyos vonatkozásban pár­huzamot von a cionizmus és a fasizmus között. Samir kormányfő, a 76 éves veterán politikus közben továbbra is azt hajtogatja, hogy ő aztán egy tenyérnyi izraeli földet sem ad vissza a pa­lesztinoknak, márpedig a két említett ENSZ­határozat nem rendelkezik másról, mint éppen az utóbbi időben olyan sokat emlegetett „területet békéért" rendezési elvről. Mégpedig olyan mó­don, hogy alkalmazásában a világszervezetnek igenis nagyon fontos szerep jut. Akkor ki beszél mellé? Samir vagy Baker? Mert azért nehezen tudom elképzelni, hogy az amerikai külügymi­niszter a vágyait tényeknek feltüntetve minden alapot nélkülöző kijelentéseket tegyen. Hogy a si­ker személyes érdeke, az vitathatatlan: ha ne­gyedik missziója is teljes kudarccal végződik, akkor bizonyára át kell adnia a stafétabotot, talán éppen Bush elnöknek. Vagy a kormányzat más tagjának, ami sokkal nagyobb vereség lenne. De még ebből a szempontból sem tartom valószínű­nek, hogy képes lenne egyszerűen hazudni. Azt már sokkal inkább, hogy ebben a vérre menő játszmában (is) más a felszín és más képet mutat a mély. Ami mindaddig nem baj, amíg a kettős játék, a titkos diplomácia a jó ügyet, ebben az esetben a kompromisszumos rendezést szol­gálja. B aj csak az lehet, ha kiderül, valamelyik fél kettőnél is több vasat tart a tűzben, s port hint azok szemébe, akik az érdekek egyeztetésének nem könnyű és hálátlan felada­tát vállalták. Merthogy a tét nagy. Talán még annál is nagyobb, mint amilyen a Kuvait elleni iraki agresszió után forgott kockán. Az Öböl­háború nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az érin­tettek és a nemzetközi közvélemény felkavarta a közel-keleti viszályra hosszú évek alatt rátele­pedett fullasztó homokot. Ha most hagyják, hagyjuk, hogy ismét maga alá temesse a remé­nyeket, legközelebb talán csak egy újabb háború lesz képes ismét felkavarni. Az meg kinek jó? GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN K edden az angolai parlament jó­váhagyta a tűzszünetről szóló szerződést és a 16 éve tartó polgár­háború békés rendezéséről szóló további dokumentumokat. Ezeket május elsején Portugáliában para­fálták a luandai kormány és az ellen­zéki UNITA szervezet képviselői. A dokumentumok végleges aláírá­sára május végén Lisszabonban ke­rül sor. A béketárgyalásokon részt­vevő angolai küldöttség vezetője azonnal Lisszabonba utazott, hogy a megállapodás ratifikálásáról tájé­koztassa a portugál közvetítőket. R omániára gazdasági katasztrófa vár, ha nem sikerül elegendő támogatást szereznie külföldről - je­lentette ki Mugur Isarescu, a nemze­ti bank vezetője a Tineretul Liber című ifjúsági napilapnak adott teg­napi nyilatkozatában. Románia fize­tésképtelenségét sikerült megaka­dályozni azzal a hitellel, amelyet a Nemzetközi Valuta Alap nyújtott Bukarestnek. Románia most további intézményekkel tárgyal a pénzügyi segélyről. Egy másik napilapban Isarescu nyíltan panaszkodott: a Nyugat két ok miatt nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy pénzt kölcsönözzön Romániának. Első­sorban a munkaerkölcs és -fegye­lem jelentős csökkenése, másodsor­ban pedig a politikai destabilizálódás miatt. T okióban 67 éves korában el­húnyt Abe Sintaro egykori japán külügyminiszter. A Reuter hír­ügynökség ezzel összefüggésben a kormányzó konzervatív Liberális Demokrata Párt meg nem nevezett képviselőjére hivatkozva azt írta, hogy a párt második legbefolyáso­sabb frakciója vezetőjének, vagyis Abe Sintarónak a halála befolyással lesz a párton belüli egyensúlyra, s valószínűleg Kaifu Tosiki miniszter­elnök pozíciójára is. B onnban tegnap ismét a német­-lengyel szerződés végső megfogalmazásáról folytatott tár­gyalásokat Hans-Dietrich Genscher, az FDP elnöke, külügyminiszter és Wolfgang Bötsch, a CSU képviselő­csoportjának elnöke. A találkozóra egy nappal azután került sor, hogy május 27-re napolták el a koalíciós partnerek „csúcsértekezletét" a do­kumentumjavaslatról. Az FDP kül­ügyi szóvivője rendkívül élesen elítél­te a CSU akadékoskodását. A Ke­resztényszociális Unió ugyanis töb­bek között azt kifogásolja, hogy a szerződésben nem helyeződik kel­lően nagy hangsúly a Lengyelor­szágban élő német kisebbség nyelv­használati jogára. Q«ófiában a parlament elé ter­O£m jesztették az új alkotmány tervezetét, amelyet a nagy nemzet­gyűlésben képviselt összes politikai erő részvételével dolgoztak ki. Rö­viddel ezelőtt azonban 39 ellenzéki képviselő „felfüggesztette" részvé­telét a legfelsőbb törvényhozó testü­let plenáris ülésein és elhagyta a ta­nácskozótermet. Ezek a képviselők, akik a legnagyobb bolgár ellenzéki koalíció legradikálisabb tagjai, telje­sítették ígéretüket, hogy amennyi­ben május 15-ig nem oszlatják fel a nagy nemzetgyűlést és július 14-re nem írják ki az új választásokat, kivonulnak a parlamentből. U jabb zavargások robbantak ki kedden Brüsszel Molenbeek ne­gyedében, ahol főleg színesbőrű be­vándorlók élnek. 200-300 fiatal megtámadta a helyi rendőrkapi­tányságot, kirakatokat törtek be, par­koló gépkocsikat rongáltak meg és a helyszínre vezényelt rendfenntartó erők egységeit kövekkel, gyújtópa­lackokkal dobálták meg. A rendőr­ség szóvivője közölte, senki sem sérült meg. Hozzáfűzte: letartóztatá­sokat nem hajtottak végre, ám a kü­lönböző fegyvereket elkobozták. Philippe Moureaux miniszterelnök­helyettes véleménye szerint, a keddi zavargásokat előre előkészítették, a belga televízió szerint ezeket fla­mandok robbantották ki. G eorge Bush amerikai elnök ked­den közölte, hogy az amerikai hírszerzők, a CIA igazgatói tisztsé­gébe Robert Gatest javasolja- Az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója eddigi helyettesének William Webs­tert kellene felváltania, aki a múlt héten mondott le. Gates jelöléséről a Kongresszus szenátusa dönt.

Next

/
Thumbnails
Contents