Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám, hétfő

5 MOZAIK LÁTSZATDEMOKRÁCIA A TANTESTÜLETBEN AVAGY MIKOR SZERVEZ KLIKKET AZ ISKOLAIGAZGATÓ? A vélemények szembesítése, a vita természetes velejárója a közösségi munkának. Nem mentesek tőle a pedagógusközösségek sem. És ez hasznos is mindaddig, amíg segíti a különböző elvi álláspontok áthidalását, erősíti a testületi szellemet, a pedagógusok között kialakult emberi,,munkatársi kapcsolatokat, amíg nem fajul kicsinyes, sértő személyeskedéssé, fullasztó légkört teremtő torzsalkodássá, és nem vezet a testületi egység megbomlásához. A testületi szellem (kialakításában az iskola vezetésének, mindenekelőtt azonban az igazgatónak van meghatározó szerepe. Irányító, ellenőrző és szervező munkájában fontos kívánalom, hogy szilárd erkölcsi értékrendet képviseljen, és hogy magatartása a nevelés igényelte nyugodt légkört eredményezze. A pedagógus ugyanis jól érzi magát és jól végzi a munkáját - a kettő feltételezi egymást -, ha nyugalom, biztonság, egyszóval feszültségektől mentes légkör uralkodik az iskolában. A minősítés, az értékmérés igen érzékeny tényező az igazgató és a beosztott viszonyrendszerében. Kiterjed a pedagógus szakmai tudásának, munkájának, magatartásának, szakmai továbbképzésben való részvételének a megítélésére, valamint a nem szakmai jellegű, önként végzett iskolai tevékenységiének az elbírálására. Kivételesen a teljesítménytől független mutatóknak - például az iskolában eltöltött évek számának, az életkornak - a méltánylására is. De hogyan végzi az igazgató a pedagógusok minősítését, differenciálását, jutalmazását, esetleg elmarasztalását? Szubjektíven. Hiszen szinte nincsenek olyan - a pedagógusi munkakört pontosan körülhatároló és teljességében átfogó - objektív kritériumok, melyek az értékelésben megbízhatóan segítenék. (A nevelői tevékenység minden részletét nem lehet - és nem is szükséges - tételes szabályokba foglalni. Ha ilyesmire törekednénk, a nevelői munka sajátos természetével kerülnénk ellentmondásba.) Marad tehát a szubjektív minősítés, ami tulajdonképpen nem lebecsülendő és nem föltétlenül rossz. Sőt! A tantestület szívesen támogatja az olyan igazgatót, akinek a mércéje hiteles, aki képes a beosztottak magatartásában a pozitív személyiségvonásokat érvényre juttatni, mert szakmailag jól fölkészült, céltudatos, koncepciózus és erkölcsileg támadhatatlan. Aki az iskolaszervező tevékenységébe egyenrangú partnerként vonja be munkatársait, kíváncsi képességeik fejlődésére, igényt tart a kezdeményezésükre, ugyanakkor nyilvántartja mindenki sikereit és kudarcait, és nem egyedi jelenségek, hanem folyamatok alapján alkot-véleményt. Elmarasztalja viszont az olyan igazgatót, akit ítéletalkotásában, magatartásában nyilvánvaló részrehajlás és elfogultság vezet. Akinek melléfogásai valamilyen rejtettebb indítékú szemléleti torzulásból erednyek, s egyrészt az értékek, a szellemi-jellembeli kvalitások, a lelkiismeretes munka alaptalan lebecsülésében nyilvánulnak meg, másrészt a középszerű érdemtelen és indokolatlan felmagasztalásában. Ha az igazgató nem képes az önellenőrzésre, nincs erkölcsi alapja, hogy elmarasztaljon, elismerő szavainak pedig nincs jelentőségük! Elhibázott döntései alapvetően változtatják meg a tantestület klímáját is. A rossz testületi szellemet jelzi az egyének közötti feszültség, bizalmatlanság, gyanakvás, robbanékony hangulat, illetve az elzárkózás, visszahúzódás, a merev, visszautasító magatartás. Ez az áldatlan állapot sodorja a testület tagjait az intrikák és a pletykák pedagógushoz méltatlan útvesztőibe, vezet a klikkek kialakulásához, s melegágya egy tartóssá fajuló, elmérgesedett folyamatnak. Az igazgató által kipécézettek, akik magukra nézve tudatosan a rosszat választják, mert nem tudnak elvtelenül alkalmazkodni, joggal érzik hátrányosnak a megkülönböztetést. Egy ideig jól-rosszul tűrik a sorozatos megaláztatásokat, ám egyszer odakiáltják az eb ura fakót. S hiába a bőszült hajsza az új és újabb módszertani kampányok jegyében, ha teljesítetlen marad az ember legfőbb törekvése: a másik tisztelete, megbecsülése alkalmi és tartós kötődésekben egyaránt. Ma már tarthatatlan a diktatórikus, autokrata vezetési módszer. A vezető nem felsőbbrendű, mindentudó lény. Szüksége van a többiek tapasztalatára, ötleteire, leleményességére, egyetértésére és támogatására. Ezért helyes, ha nyíltan feltárja a gondokat. Mert csak annyi bizalmat várhat beosztottjaitól, amennyit nekik előlegez. Aki nem hallgatja meg beosztottjai kérését, észrevételeit, érveit, és nem reagál a megjegyzéseikre - így adva tudtukra, hogy keresztülnéz rajtuk emberi, pedagógusi értékeikre és jobbra törekvésükre nem tart igényt -, az nem méltó az „első az egyenlők között" kitüntető megkülönböztetésre! Aki a maga szerény eszközeivel erkölcsi, elvi, szakmai irányításra és koncepciózus magatartásra sem képes, pozíciójának megtartása és megerősítése végett, a viszonylagos testületi egység kialakításának ürügyén - ügyes manőverezéssel - erős klikket szervez maga köré, melynek tagjai védik, fedezik, támogatják egymást. Látszatra ugyan demokrácia van, de a „többség" véleménye csoportérdekeket tükröz. Addig-addig gyúrja tehát a testületet, amíg annak kisajátíthatatlan, szabadabb szellemű tagjait kiközösíti, a hízelkedő, meghunyászkodó maradék pedig - vele együtt - biztonságban vegetál. Egy közösség fejlettségi színvonalát, az emberi kapcsolatok minőségét persze nem azon kell mérni, előfordulnak-e súrlódások vagy sem, hanem azon, hogy azok miből erednek, milyen gyakoriak, valamint azon, hogyan és mennyi idő alatt tudja megszüntetni őket az igazgató és a közösség - együtt. Hiszen nem nehéz belátni, mennyivel összehangoltabb az iskola, ha falai között a demokrácia légköre a természetes közeg, és az iskola igazgatójának vezetési módszereit nem a gáncsoskodás és az akadékoskodás jellemzi, hanem a konfliktusmentes, harmonikus együttélésre való törekvés. A demokrácia az iskolában elsősorban szemlélet és magatartás kérdése. Szorosan összefügg az igazgató, a pedagógus emberi minőségével. ,,Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni" - írja Juhász Gyula, majd így folytatja:,,De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék". (mb) 1991. MÁJUS 13. ŐK IGY CSINÁLJÁK Nagyon sok újdonságot tudhattunk meg a Pozsonyi Főpolgármesteri Hivatal sajtótájékoztatóján, melynek vendége ezúttal dr. Miloš Lampert, Pozsony-Újváros polgármestere volt. A polgármester nem kis büszkeséggel számolt be eddigi eredményeikről. Városrészük 45 tagúra tervezett hivatalában eddig 32 munkahelyet töltöttek be pályázat útján, s hivataluknak már menedzsere is van. Választóik bizalmának megnyerésére naponta fogadóórát tartanak, de ha ügyfeleik máskor érkeznek, akkor sem küldik el őket. Érdekességként megemlíthetjük, a hivatal alkalmazottait, először a polgári szertartásokat végzők, retorikai tanfolyamon vesznek részt. Az elmúlt héten a városrész egyegy lakótelepén tartottak nyilvános gyűlést, melyen a mindennapi problémákat, gondokat beszélték meg. A fűtéssel, melegvíz-szolgáltatással, közellátással és közlekedéssel kapcsolatban elhangzott panaszok alapján a polgármester levéllel fordult az érintett szervezetekhez a felmerült fogyatékosságok orvoslása érdekében. Választási programúknak megfelelően a négyéves időszakra 150 konkrét tervet dplgoztak ki, hogy külföldi tőkebefektetési szándék esetén ajánlatokat tudjunk tenni. Nem kis gondot jelent a 38 négyzetkilométer alapterületű, több mint 430 ezer lakosú városrészben a közterületek és a zöldövezetek karbantartása, az Istrochém (volt Dimitrov Vegyi Müvek) környezetszennyezése, az idősekről való gondoskodás és a munkanélküliség. A helyi művelődési házban hamarosan megnyílik a munkanélküliek klubja, ahol pszichológusok és szociológusok foglalkoznak az állást keresőkkel, s tanácsot adnak, milyen átképzésben vegyenek részt. Ily módon a munkanélküliek éreznék a támaszt, a törődést, s remélhetőleg nem menekülnének az alkoholizmusba. TÓTH ÁGNES SZŰZ ANYÁK Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egész Angliát izgalomban tartja, illetve vitára készteti egy szűz anya, illetve immár a szűz anyák ügye! A Brit Terhességi Tanácsadó Szolgálat bejelentette, hogy egyik klinikáján mesterséges megtermékenyítésre készítenek elő egy, a húszas éveiben járó hölgyet, aki szűz és az is akar maradni! És amennyiben sikerül a kezelés, úgy világra jön az a gyermek, aki - bármilyen abszurdnak tűnjék is - világrajövetelével szünteti meg anyja szüzességét! Tehát - gyermekáldás nemi kapcsolat nélkül. Tara Kaufmann doktornő, -aki a tanácsadó szolgálat birminghami klinikáján dolgozik, így fogalmaz: - Sok olyan nő van, akinek sohasem volt szexuális kapcsolata, most sincs, és talán a jövőben sem lesz, de mégis akar gyereket! A fiatal szűz lánynak már vannak követői, mert a tanácsadó szolgálat három további lányt is kezel, akik szintén „szűzen" akarnak szülni, a klinika spermabankjának segítségével. - Miért baj az, ha egy anya egyedül neveli a gyerekét? Ez sokkal jobb a gyermek számára, mint egy rossz házasság! - vélik a leendő szűz anyák, akik talán éppen szüleik példájából okulva választják a gyermekáldásnak ezt a módját. Ä brit konzervatív képviselők máris támadásba lendültek, s ha nem is mondják ki nyíltan, hogy ez a megoldás súlyosan sérti a férfiúi hiúságot, hisz az apa szerepét egy injekcióstűbe felszippantott spermaadag játssza, annál inkább hivatkoznak a gyerek érdekeire, az apátlanul felnövő fiúk vagy lányok problémáira, így hát humanitárius, pontosabban gyermekvédő alapon követelik a „szűz" szülések betiltását. Virginia Bottomley egészségügyi miniszter ellenzi a szűz szülések betiltását, de kilátásba helyezte, hogy ősztől kezdve szigorúbb ellenőrzési rendszert vezetnek be, s elsősorban a meddő nők esetében engedélyezik a mesterséges megtermékenyítést. H. M. LEVÉL SVÉDORSZÁGBÓL „MÉGSEM MEGTERHELTEK" Vízum nélkül tanulmányozhatók, érhetők el már nyugati minták úgyszólván minden területen, melyek között nem kivétel a pedagógia, az iskolaszervezés sem. Oktatásügyünk azonban még mindig mintha állni látszana, a néhány szervezeti-formai változástól eltekintve. Olykor meg a spanyolviasz felfedezésével foglalatoskodik. Nem azt mondom, hogy az oktatásügyben is egy az egyben vegyünk át mindent, ami nyugati, hisz az lehetetlen is olyan múlt után, amilyen a miénk, de azt igen, hogy, a mi viszonyainkhoz igazítva, rugalmasan alkalmazhattunk volna már néhány módszert, eszközt, gyakorlati fogást, struktúrát, amely még pénzbe sem került volna. Ebben a helyzetben, úgy gondolom, pusztán érdekességként is érdemes közzétennem az alábbi részletet egy levélből, melyet tanárnő ismerősöm juttatott el hozzám. Barátnője írta nemrégiben, aki néhány évvel ezelőtt Svédországba ment férjhez. Azelőtt itt volt magyar pedagógus, rendkívül művelt ember, ha emlékezetem nem csal, a hetvenes években írást is közöltünk tőle lapunkban. íme a részlet. „Az iskola. Itt a közelben egy 820 fős alapiskola van, tágas, világos, folyosók, tantermek, küiönszobák; a tágas folyosókon könyvespolcok (millió könyv rajtuk, szerintem), körülhatárolt kis sarkak, szobák, ahol 2-10 gyerek különvonulva tanulhat, olvashat stb. - az órák alatt is gyerekeket találunk itt, kisegítő tanárral tanulnak vagy külön feladatokat oldanak meg stb. A könyvek bármikor elérhetők, illetve visszatehetők; a falakon a gyerekek kisebb-nagyobb (!) rajzai. A személyzet. Nyolcvan fő, ebből 60 tanító; van itt konyha, étterem, büfé, sportcsarnok, orvosi rendelő, napközi, tanári dolgozószoba (folyóiratok, íróasztalok kb. 10 írógéppel, másológép), néhány kisebb gyűlésterem, egy nagyobb kávézó (kávé - 10 óra körül fölszolgálva, plusz szendvics, sütemény), a főnököknek külön szobák, öltöző (tanári), kis szekrények a tanítóknak (postaláda stb.), a folyosók között átrium, virágoskert padokkal, az osztályok előtt öltöző, vécé (2 -osztálynak), illetve kint gyülekezőtér, hatalmas tér dühöngeni, kicsit távolabb szabad sportpályák. A környezet. Zöld lakónegyed, családi házak, emeletes házak, templom (az iskolával szemben), posta, üzlet, gyógyszertár stb. A lakók - a svéd középosztály, nagyon kevés bevándorló (idegen), sok az elvált szülő. Szóval nagyon jó, hangulatos környezet, ilyen szempontból szerencsém van; van jópár problémás iskola is Malmöben (bevándorlók gyerekei 80-90 százalékban, rengeteg gond - lopás, csavargás, bűnözés, kábítószer). Az iskola - alap (1-3), közép (4-6) és (7-9) felső tagozat. Azt egyik negyedik osztályban vagyok - órahallgatás, egy kevés tanítás. 11-12 éves gyerekek; tanítás 8.20-14 (14.20) ó. Bár ez soknak tűnik, mégsem megterheltek a gyerekek, mert sok a szünet, pihenő van beiktatva - a leghosszabb 11.10-12 óra között, amikor ebédet kapnak. Az. óra 20-30 perc, olykor szinte észrevétlenül átmegy a svéd óra számtanba, van még angol, földrajz (Svédo.), történelem (most középkor), torna, zene (vagy az osztályban, vagy közös éneklés egy csodálatos zeneteremben, a nyitrai főiskola aulája kicsiben); a 4-6 évf. gyerekei együtt énekelnek, zongorakíséret, a szöveg kivetítve előttük; az első alkalommal bámulatos volt számomra. Textil és fa - műhelymunka (a lányok varrógépen varrnak). A tanteremben polcok, asztalok, fiókok (a gyerekek munkáinak), kis dobozok (feladatlapok, olló, ragasztó stb.), telefon, (városi vonal), kazettás rádió, írásvetítő, lehúzható vásznak a vetítéshez, faliújságok (nagyobb felülettel, mint otthon), tele a gyerekek munkáival. A tanítás, tanulás. Ritka a frontális munka (olykor egy magyarázat, pl. osztás, néhány új angol szó, a melléknév bemutatása), szóbeli kikérdezés; a gyerekek általában önállóan vagy 2-4 fős csoportban dolgoznak egy megadott témán (ez lehet pl. egy hétig tartó feladat), egy idő után általában írásban beszámolnak tevékenységükről, illetve tesztet töltenek ki. Rengeteg sokszorosított feladatlappal dolgoznak. A feladatok nem nehezek, sok idő van a begyakorlásra. Tankönyvet használnak (gyakorlás, olvasás), de az nekik nem szentírás. Tantárgyanként 3-10 könyv között választhat a tanító; persze vannak egykönyves korszakok és tantárgyak - angol, számtan stb. Sok a kiegészítő olvasókönyv - földrajz, történelem, irodalom, biológia stb. Osztályzás. Bizonyítvány csak a 8.-9. évfolyamban. Bukás nincs. A tanító külön számon tartja a gyerekek eredményeit (eredménytelenségeit), ezt közli a szülővel - félévenként egy beszélgetés a szülővel. Pl. írnak egy tesztet, mondjuk: a középkor. 8 kérdés, pontok a válaszokra,: max. 13 pont, közepes teljesítmény 8,5 pont, a 10-11 pontos válasz: jó. A gyerekek osztályozása tehát pontokkal történik. És viszonyítás: gyenge, átlagos, jó. Az órákon nincs büntetés, megrovás, legorombítás, a leggyengébb megnevezése, de dicséret sincs! Cél: dolgozzon mindenki a saját képességei szerint (ez történik az önálló tanulás, foglalkozás során) , és tanuljon (meg) felelősséget érezni munkája iránt! Ez a felfogása az én gyakorló tanítómnak (egy 35-40 éves férfi; különben elég sok férfi tanár van ezen az iskolán), és véleménye szerint így gondolkodik az iskolán a középtagozat tanítóinak 90 százaléka, az egész országban a 60 százaléka. Amit én láttam: a gyerekek elég jól veszik a lapot, dolgoznak önállóan (a 27

0tanulóből 4-5 lustálkodik). Amit én megbámultam: a számtan órára bejön 1-2 tanító, leülnek a gyengék mellé és segítenek, illetve kivonulnak egyikükkel, másikukkal - ők a speciális tanítók. A szülő bármikor bejöhet az órára: leül a gyereke mellé és végighallgatja az órát, órákat. Ismét csoda: ha hiányzik a gyerek, bejön a szülő és elviszi a leckét, a feladatlapokat. Házi feladat tulajdonképpen nincs (olyan otthoni értelemben), lehet otthon olvasni, készülni, de nincs h. f. - ellenőrzés, kikérdezés. Két órát tartottam (30-30 perc) - nyelvtan (melléknév); beszámoló Csehszlovákiáról." (Közzéteszi: bodnár)