Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-02 / 102. szám, csütörtök

GAZDASAG ÚJ SZŐ— A VIHARFELHŐK SZÉTOSZLOTTAK, DE... MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUNKÁSKÉPZŐK JELENÉRŐL ÉS JÖVŐJÉRŐL i yy i. iviMJuo č.. Néhány hónappal ezelőtt - ahogy írtuk - Damoklész kardja lebegett a szakmunkásképzők fölött. Többüket a megszűnés veszélye fenyegette, mivel a nagyvállalatok kisebb egységekre való szétesésével, valamint egyes kereskedelmi-szolgáltató szervezetek megszűnésével elvesztették fenntartójukat. A viharfelhők időközben eloszlottak (a szakmunkásképzők jogi személyként állami költségvetésből dotált szervezetek lettek), ennek ellenére még számos probléma vár megoldásra. Alžbeta Kvočekovávai, az SZK MÉM nyitrai Nevelési és Oktatási Központja munkásfoglalkozásra felkészítő osztályvezetőjével a mezőgazdasági szakmunkásképzők jelenéről és jövőjéről beszélgettem. Nem kerülnek az utcára - Szlovákiában a reszortnak 62 szakmunkásképző intézete van, ezek közül korábban tíz - élelmiszeripari, mezőgazdasági gépészeti, illetve építészeti - iskola volt vállalati tulajdonban. Az ide vonatkozó rendelet szerint januártól valamenynyinek a minisztérium a fenntartója, az irányítással pedig intézetünket bízták meg. Eddig a hozzánk tartozó iskolák közül egy sem szűnt meg, és ilyen jellegű veszély a jövőben sem fenyeget. A naptári évre az iskolák fenntartásához szükséges pénzfedezet biztosított, tehát egyetlen tanuló sem kerül az utcára. Az osztályvezető rövid összegezése megnyugtató, de azért problémák is akadnak. A vállalatok fizetésképtelensége a szakmunkásképzőket is érinti, és főleg a munkahelyi gyakorlati képzésben okoz gondot. Azok az üzemek, amelyeknek a bérek kifizetésére is alig van pénze, a gyakorlati munkáért még a csökkentett bért sem hajlandók megadni. Gondokat okoz, hogy a részben államilag dotált és a részben üzemi hozzájárulást kapó intézetek az utóbbi összegek átutalásának késése miatt időszakos pénzhiánnyal küszködnek. Fennáll a veszély, hogy a vállalatokhoz hasonlóan egyes szakmunkásképzők is fizetésképtelenné válnak. - Mi lenne a megoldás? - Szerintem az átmeneti két-három évben, amíg a vállalatok pénzügyileg megerősödnek, valamennyi iskolának teljes egészében állami költségvetésből dotált szervezetté kellene válnia, és a termelő szervezetek az iskolai alaphoz arányosan járulnának hozzá. Tudom, hogy az erdőgazdasági, vízgazdálkodási és faipari minisztérium hatáskörébe tartozó szakmunkásképzők is hasonló gondokkal bajlódnak. A szülők zsebe is megérzi Tavalyhoz viszonyítva a reszort 62 szakmunkásképzőjébe (amelyek közül 12 iskola 72 osztályában tanulók 15 százaléka magyar anyanyelven tanulja a szakmát) az új tanévre mindössze nyolc százalékkal jelentkezett kevesebb tanuló. További, ugyancsak kedvező és megnyugtató adat, hogy a mintegy négyezer végzősből mindössze 218 az olyan, aki különböző okokból nem tudott elhelyezkedni. Volt, aki többek között azért nem, mert a szülő vállalkozásba kezdett, s fiát-lányát ő foglalkoztatja. A pozitiv tényekkel szemben sajnos olyanok is vannak, amelyek tavalyhoz viszonyítva lényegesen más helyzetet teremtenek, és növelik a taníttatási költségeket. - Amíg korábban a szakmunkásképző iskoláinkba jelentkezetteknek megközelítőleg a kilenctizede kötött szerződést az őt taníttató szervezettel, addig most fordított a helyzet. Az új évfolyamba jelentkezettek kilencven százalékával egyetlen üzem sem volt hajlandó szerződést kötni. Ezek a tanulók, mivel nem áll mögöttük üzemi vállalat, amely taníttatási költségeiket fedezné, „állami gyerekek" lesznek. Taníttatási költségeiket az állam vállalja magára. Ez a mi 62-iskolánkban havi 8,5 millió koronát tesz ki. Megtudtam, hogy a vállalatok megtagadta hozzájárulást ez az összeg sem fedezi. A taníttatási költség tanulónként (az iskola jellegétől függően) havi 1,5-2,5 ezer korona, s a tétel keretében a diákotthoni elszállásolás havi 40-60, a (jelenlegi) napi kosztdíj pedig 29,60 korona. Ez utóbbi két tételre sajnos a 8,5 millió koronából sem futja, így a szerződés nélkül tanuló diákok szüleinek kissé mélyebben kell belenyúlni a zsebükbe. Az illetékes szerint kedvező fordulat csak két-három év múlva várható, amikorra a mezőgazdaságban végbemegy a szerkezeti átalakulás, fejlődésnek indul a magánszektor és a mezőgazdasági üzemek is túljutnak a mélyponton. Olyan helyzet áll elő, amikor nemcsak az állam erkölcsi kötelessége lesz a munkásfoglalkozásra készülő fiatalokkal való törődés, hanem a vállalkozók és a munkáltatók érdeke is. Új életszemlélet, új szakok Talán felesleges hangsúlyozni, hogy a már említett nyolc százalék átlagszám. Vannak mezőgazdasági szakmunkásképzők, amelyekben a jelentkezők száma a tavalyival egyenlő (sőt azt meghaladja), s vannak iskolák, amelyek iránt az átlagosnál lényegesen kisebb az érdeklődés. Ez utóbbiak sorába a/ok tartoznak, ahol az iskola igazgatójával az élen a pedagógusok és a szakoktatók „átaludták" az elmúlt időszakot. Nem ismerték fel, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek alkonyával együtt egyes specializált tanulmányi szakoknak is befellegzett. Aki csak állattenyésztő szakot végez el, az abból, amit a ma földművesének tudnia kell, vajmi keveset kap. Szerencsére több iskolában máris változtattak. A lányok számára 19 szakközépiskolában már szeptembertől bevezetik a mezőgazdaságvállalkozás szakot. Négy év (illetve érettségi nélkül három év) alatt a tanulók elsajátítják a növénytermesztés és az állattenyésztés alapjait, megtanulják a gépírást, megismerkednek a könyvelési és a konzervipari alapokkal, és megszerzik az autóvezetői jogosítványt. A magángazdálkodó feleségtípusává válnak, s egyben jó családanya-jelöltekké, mivel a tananyagból a családi nevelés és a gyermekegészségtan alapelvei sem hiányoznak. További tíz szákmunkásképzőben a fentihez hasonló, hároméves szak nyílik, a mezőgazdaság és szolgáltatások a vidéken névvel, negyven iskolában pedig fiúk-lányok számára az ugyancsak hároméves földműves szakot vezetik be. Ennek tartalma regionális jellegű lesz, vagyis az adott vidék vállalkozó földművesét neveli fel. Mindezen túl már formálódnak a további elképzeléseink. Az üzemek kérésére valószínűleg megszűnik a harmadik évet követő négyhónapos gyakorlati foglalkozás. A kötelező kilencéves oktatás bevezetésével párhuzamosan a szakmunkásképzők hároméves tanulmányi idejének egy évvel való lerövidítésével kell számolni, és a tervekben szerepel már egy iparos-karbantartó szak bevezetése, amely a falu sokoldalú „szakiiát" formálná meg. Végül egy jó tanács a szakmunkásképzők igazgatóinak, pedagógusainak és szakoktatóinak. Ne várják ölbe tett kézzel, amíg az illetékes pedagógiai intézetek kidolgoznak számukra egy tantervet. A helyben lakó tanítók ismerik a szükségleteket, és saját kezdeményezésből felmérhetik a helyi igényeket. A nyitrai központ minden kezdeményezést örömmel fogad, mert hiába lesz pénz, ha nem lesz érdeklődő. Tanuló nélkül pedig nem iskola az iskola. EGRI FERENC ...A VÉGREHAJTÓK IS MEGJELENHETNEK A piacgazdaság rugalmasabb ügyintézést, megfelelő garanciát kíván • Jegyzékbe veszik a kölcsönért folyamodókat • Törlesztési gondok - vagyis néha nem jó kezesnek lenni Gazdasági életünkben az utóbbi néhány hónap alatt sok minden megváltozott. Többet fizetünk az élelmiszerért, a közszükségleti cikkekért, a szénért, az üzem- és az építkezési anyagért stb. Emelkedett a tömegközlekedési eszközök viteldíja, többet fizetünk a rádióért, a tévéért. Ezekkel a tényekkel szembe kell néznünk. Ha például valaki építkezni akar, vagy bútort akar vásárolni, esetleg vállalkozással próbálkozik, kénytelen kölcsönt felvenni. Ez ugyan nem szégyen, de intézése nemegyszer már-már megalázással jár. Kezeseket kell keresni, barátokat, rokonokat vagy ismerősöket meggyőzni arról, vállaljanak értünk, illetve kölcsönünk visszafizetésére kezességet. A Szlovák Állami Takarékpénztár által nyújtott kölcsönöket két részre oszthatjuk. Egyik részük - ez a kisebb - a konverciós hitelek, amelyek után a pénzpiacon ma érvényes kamatot kell fizetni. A másik részük az úgynevezett „szociális" kölcsönök, lakásépítésre, lakás vételére, bútor és háztartási eszközök vásárlására, illetve az ifjú házasoknak folyósítják. A kamat aránya 1 és 2,7 százalék között mozog. A múlt évben a takarékpénztár szociális kölcsönre 5 milliárd 401 millió koronát" fizetett ki, 611 millió koronával többet, mint az előző évben. Ebből 2 milliárd 796 millió korona volt a fiatal házasoknak lakásépítés céljára folyósított hitel, ez 214 millió koronával volt több, mint egy évvel korábban. Mindent egybevetve, a lakosságnak nyújtott ún. szociális jellegű kölcsön tette ki a hitelként folyósított összeg 75,3 százalékát. Ez a takarékpénztárnak a múlt évben 600 millió „veszteséget" - egy részét a kormány ugyanis megtéríti - okozott. Ha a szóban forgó kölcsön összegét konverciós kölcsönként használták volna fel, az említett összeget nyereségként könyvelhették volna el. Bár az utóbbi években a pénzintézmények, a bankok egész sora jött létre, alacsony kamatlábú hitelek és kölcsönök folyósítása azonban to-> vábbra is csupán a takarékpénztár feladata, amely igyekszik a lehetőségéhez mérten eleget tenni az ez irányú feladatainak. Az év első két hónapjában a fiatal házasoknak 441 millió korona kölcsönt folyósítottak: ez az összhitelfolyósítás 43,8 százalékát teszi ki. A számok maguk helyett beszélnek, s ha kis mértékben is, de megkérdőjelezik az ez irányú kölcsönök további folyósítását, amelyek irányszámait kormányszinten határozzák meg. A kölcsönök folyamatos folyósításához szükséges a betétek összegének további növekedése, ugyanakkor figyelembe kell venni a tartozások visszafizetésének arányát is. A járási takarékpénztárak maguk döntik el, hogy helyileg milyen célú kölcsönt részesítenek előnyben. Ott, ahol nagyobb az érdeklődés, mint a lehetőség, a kölcsönért folyamodókat sorrendi nyilvántartásba veszik. „Sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha rajtunk kívül más pénzintézmények is folyósítanának alacsony kamatlábú kölcsönöket. Piacgazdaságról beszélünk, de a kezünk meg van kötve" - vélekedik a kialakult helyzetről Alojz Ondra mérnök, a Szlovák Takarékpénztár igazgatója. Piacgazdálkodás ide vagy oda, a takarékpénztár nem tehet mást, mint hogy igyekszik a lassan már sorban álló kölcsönre várók igényeit kielégíteni. Nem titok, hogy ma már nagyobb összeg esetében figyelembe veszik a kérelmező anyagi helyzetét, hogy esetenként az autó is a kezesség egyik eszközévé válik, mégpedig úgy, hogy bejegyzik a jármű forgalmi engedélyébe. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézmény tudta nélkül az autót nem lehet eladni. Nagyobb gépek esetében is használnak hasonló eljárást. Ennek ellenére növekszik azok száma, akik a saját vagy a rajtuk kívül álló okok - munkanélküliség - miatt a felvett kölcsönt nem tudják, elvétve nem akarják törleszteni. A jóhiszemű kezesekre kerül s sor, rajtuk igyekszik a takarékpénztár behajtani a tartozást. Holnap vagy holnapután a végrehajtók is megjelenhetnek lakásunkban. Az állami pénzintézmény nem hagyhatja veszni a pénzét. Ezért is várható, hogy az úgynevezett szociális kölcsönök száma a jövőben csökkenni fog. Az emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy az adott helyzetben jól jön a pénzintézménytől kapott összeg, de ha azt nem célszerűen használják fel, bizony nehéz visszafizetni. Olyan tények ezek, amelyekkel mindenkinek szembe kell néznie. (németh) NYÍLÁSKÉP (Méry Gábor felvétele) LAPSZÉLEN MIT SÜT A BOLLETJE PÉKJE? Eredetileg üzletkötésre szólt meghívó. Tárgyalások valóban folytak a két fél között, de a tájékoztatóra csak az egyik érkezett meg. A Zdroj képviselőinek nem fütotta az idejükből, a holland bolletje cég viszont kihasználta az alkalmat, s rögtönzött árubemutatóval egybekötött kóstolót hozott össze. S míg ízlelgettük a péksüteményeket, egyre többet tudtunk meg a gyártóról, termékeiről, szlovákiai törekvéseiről. Tartós pékipari különlegességek sokasága kínálta magát a tálcákon. Bármelyiket vettem a számba, csak elragadtatással szólhattam róla. Micsoda ízskála, micsoda választék! Kollégáimmal csak ámultam és bámultam, hol tart az ésszerű táplálkozás csúcskonyhája. Mert a Bolletje viszonylataihoz képest . valóban a fellegekben jár. Kínálatával mindnyájunkat megcéloz, de a diétára szorultakat sem a visszataszító ízekre szoktatja. Olyan falatokat ad nekik, melyek fogyasztása közben eszükbe sem jut a kirekesztettség, á határtalan finomságvágy. Hogy is jutna, hisz mindegyik darabkája jó érzést kelt az emberben. Könnyen emészthető, kalóriaszegény és tartós készítmények. Étvágygerjesztő csomagolásukban egy évig (!) is megőrzik eredeti tulajdonságaikat. Diétázóknak készülnek, de nemcsak a betegek fogyaszthatják. Kenyeret, péksüteményt is bármikor pótolnak. Sós és édes változatukat szintén kínálják. Legújabb csemegéjük a mogyoróval töltött sós pálcika. De a kenyérpótló, kétszersültre emlékeztető szeletek is számtalan körjtéssel találhatók reggelire és uzsonnára, hidegen és melegen, zöldséggel és gyümölccsel. Ebből hoznak be rövidesen Szlovákiába, ahol állítólag szinte az egész választékra van igény. Úgy hírlik, a pozsonyi és a nyugat-szlovákiai Zdroj üzleteiben már júniusban kaphatók lesznek. Áruk még nincs, ám kenyérkészítményeik egyegy /csomagját Csehországban 23 koronáért árulják, s az élelmes szlovákiai kiskereskedők szintén ilyen áron kínálták már tájainkon. Csak behozatalról lehet szó. Az ősrégi holland receptek szerint készülő tartós pékipari termékek előállítását senkire sem hajlandók rábízni. Számítógép-vezérlésű, teljesen automatizált gépsorokon folyik a gyártás, zárt körben, az alapanyag minőségének mérésétől a csomagolásig az emberi kéz beavatkozása nélkül. Hiába láttuk filmkockákon, hiába hallottunk hosszasan a termelés fortélyairól, nem igen van elképzelésem arról, mit csinálhat a pék a Bolletje sütödékben. Mindenesetre a cég emblémájába belekerült, hogy mindenfelé kínálja az automaták készítményeit. Büszkék a hollandok arra, hogy a kelet-európai országok közül először Csehszlovákiában sikerült üzletet kötniük. Hetvenkilencben a Tuzex vásárolt az első szállítmányokból, meglehetősen korlátozott menynyiségben. Tavaly már Csehországban is megjelentek, s most Szlovákiát próbálják elérni. Olyannal jönnek, amiből abszolút hiány van errefelé. Elfogadható áron biztosan lenne igény a Bolletje-készítményekre. Nem kevesen szükségből kényszerülnének rá, mások megengedhetnék maguknak. Tapasztalatból állítom: sokunkat könnyen az egészséges táplálkozás „kelepcéjébe" csalnának velük. Hogy mennyire szükségünk lenne az ilyen, mind többünket foglyul ejtő csapdára, azt egészségünk riasztó statisztikai adatai jelzik a legjobban. J. MÉSZÁROS KÁROLY