Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-07 / 106. szám, kedd

5 INTERJÚ ÚJ szól 1991. MÁJUS 7. 66 KÖZSÉG, TENGERNYI GOND A FINN CSODA KÖRNYEZETKÍMÉLŐ BESZÉLGETÉS ZÁSZLÓS GÁBORRAL, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKÉVEL Finnország, e korábban eléggé középszerű skandináv állam a hetvenes évek vége óta óriási gazdasági növekedést ért el, s napjainkban a világ legfejlettebb országai közé sorolható. Az ottani, számunkra is példaértékű tapasztalatokról beszélgettünk Zászlós Gáborral, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettesével, aki nemrég hivatalos látogatáson járt Finnországban. Itthon még mindig előfordul, hogy gazdasági nehézségekre hivatkozva némelyek felesleges luxusnak tartják a természet megóvására fordított beruházásokat. Milyennek látja a finn állam környezetvédelmi politikáját? Nálunk a környezetvédelmi beruházások elsősorban a költségvetést terhelik, és a nehézségek következtében néha még valóban felbukkannak kétkedő vélemények. Mégis elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben e téren konkrét lépések történtek a helyi önkormányzatok szintjén éppúgy, mint az átszervezett államigazgatás keretein belül. Finnországban e tárgykör nagyon fejlett jogi szabályozásáról szerezhettünk tapasztalatokat. Bár ott a magántulajdon már régen szent és sérthetetlen, az állam csak akkor engedélyezi egy-egy beruházás megkezdését, ha egyebek mellett teljes mértékben tisztázták a környezetvédelmi összefüggéseket is. A legszigorúbb a vizek és az erdők védelme. A minisztérium közvetlenül a helyi önkormányzatokkal működik együtt, és a munka hatékonyságát a legapróbb részletekig jogi szabályozás biztosítja. Ez a beruházások előkészítésén kívül figyelembe veszi például az egyes ipari üzemek működtetésekor szóba jöhető kockázati tényezőket is. Ezenkívül ők már megengedhetik maguknak, hogy a jogi úton biztosított megelőzéssel azonos szinten kezeljék a gazdasági ösztönzést és ezen belül a bírságolási rendszert. A környezetvédelmi minisztériumban meggyőződhettünk arról, hogy nagyon kemény szankciókat alkalmaznak. Különben a finneknek, a többi skandináv néphez hasonlóan, a vérében van a természetféltés. Ebben is különböznek Közép-Európától. A finn gazdaság hagyományos ágazata többek között a papír- és cellulózgyártás. Nálunk ezek a legnagyobb szennyezők közé tartoznak. Hogyan oldják meg az ottani vállalatok ezeket a problémákat? A program keretében többek közt egy cellulózgyárba is ellátogattunk. Ez évente 300 ezer tonna fehérített cellulózt állít elő, ami megközelíti a szlovákiai cellulózgyárak összteljesítményét. A gyárat a lehető legésszerűbben működtetik. A tisztaság és a rend láttán önkéntelenül is az volt az érzésem, hogy egy élelmiszerfeldolgozó üzemben járok. Külön figyelmet érdemel az energiaellátás biztosítása. Ez nálunk még a viszonylag

v modern rózsahegyi gyárnak is komoly gondot okoz. Az általunk meglátogatott üzem zárt, gyakorlatilag önellátó energiahálózattal rendelkezik. Helyi önkormányzati szerveink nehezen lendülnek bele az évek során felgyülemlett ökológiai problémák megoldásába. Ezen a téren mi a gyakorlat arrafelé? Mint már említettem, teljes részletességgel kidolgozott szabályozók állnak az önkormányzatok rendelkezésére. Finnország 12 tartományában a környezetvédelemmel helyi szinten 15 hivatalos dolgozó (szakember) foglalkozik. A helsinki és a tamperei polgármesterektől kapott tájékoztató szerint szinte kizárt, hogy valaki meg tudjon kerülni valamilyen jogszabályt. Ha mégis előfordul kihágás, azt könyörtelenül büntetik. Mivel közvetlenül a minisztériumnak vannak alárendelve, a helyi hivatalnokok rendkívül széles jogkörrel rendelkeznek. Az is igaz viszont, bogy támogatást is tudnak nyújtani. Alanen úrtól, a Finn Városok és Falvak Egyesületének elnökétől megtudtuk, hogy saját oktató központjukban többek közt környezetvédelmi szakembereket is képeznek, illetve a hivatalok alkalmazottai számára továbbképzéseket tartanak. Idehaza a környezetvédelmet szintén minisztériumi szintű szerv felügyeli, mely járási és körzeti hivatalokat irányít. Ezek átvették a területfejlesztéssel és az építkezések engedélyeztetésével kapcsolatos ügyintézést is. Reméljük, hogy épp függetlenségük következtében az eddigieknél szigorúbban ügyelnek majd az előírások megtartására. Sikerül valamit átvenniük az ottani tapasztalatokból? Látogatásunk legfőbb célja az ottani környezetvédelmi mechanizmusokkal, azok összetételével, az alkalmazott jogi és közgazdasági eszközökkel, illetve a helyi és a központi szervek működésével való ismerkedés volt. Ezeket a tapasztalatokat a most folyó jogalkotói mynka és az államigazgatás újjászervezése során hasznosítjuk. Ezenkívül több vállalkozó is kapcsolatba lépett velünk. Az így felmerülő lehetőségekről egyenesen az érintett vállalatok vezetőit tájékoztatjuk. Például Jan Gube úr, a cseh-finn kereskedelmi kamara munkatársa a szlovákiai energetikai ipar képviselői számára tett nagyon érdekes ajánlatot. Ezzel kapcsolatban már megkezdődött az érintettek közti találkozó szervezése. Tamperében is meglátogattunk egy vállalatot, mely többek közt kazánokba építhető kéntelenítő berendezéseket gyárt. Ezek alkalmazásával környezetkímélő módon használható fel a Szlovákiában előforduló rossz minőségű barnaszén is. Ők már kapcsolatba léptek tolmácsi kollégáikkal. Végezetül kicsit eltérek az eddigi témánktól. Tudjuk, hogy a Finnországban élő nemzetiségek jogai példaértékűek az egész világ számára. Mi érzékelhető ebből egy ilyen rövid látogatás alatt? Helsinkiben mozogva önkéntelenül is feltűnt, hogy az utcák, terek kétnyelvűen vannak megjelölve. Ott az embereket már rég nem foglalkoztatja a nemzetiségi probléma. A találkozók során magas beosztású partnereink egymás közt gyakran svédül beszélgettek, ennek ellenére soha nem tapasztaltam a feszültség legkisebb jeleit sem. A parlamentben épp a kormány összetételéről tárgyaltak, és a finn elnök beszédének legfontosabb részeit svédül is kiemelte. Ehhez tudni kell, hogy a nemzetiség a lakosság hét százalékát teszi ki. Legtöbben a svédek vannak, de például épp most készítenek elő egy nagyszabású konferenciát a háromezres lélekszámú lappok # nyelvének egyenrangúsításáról. Én nagyon bízom abban, hogy a józanul gondolkodó többség nálunk is a jogállamiság felé vette útját. Ha komolyan gondoljuk európai integrálódásunkat, az a néhány megnyilvánulás, amelynek a közelmúltban is tanúi voltunk a pozsonyi főtéren, remélem, csak rossz álom marad. TUBA LAJOS oolitikai erőt jelentenek. Erről el kellene gondolkodni. Önről közismert, hogy meggyőződésével és írásaival rendszeresen szemben találta magát a hatalommal, a cenzúrával. A Viszonyok megváltoztak, milyennek látja hát ma a szabad sajtó, a független újságírás helyzetét; a politika és az újságírás viszonyát? Azt gondolom, hogy országainkban a sajtó nagyon jó. S mivel időnként az Új Szót és a többi szlovákiai magyar újságot is olvasni szoktam, megállapíthatom: a fejlődés szinte fantasztikus! Mindegyikben van elolvasásra érdemes dolog! Az más kérdés, hogy vannak emberek, akik megriadnak a vélemények sokféleségétől. Tájainkon nem feltétlenül népszerű a szabad sajtó. Én azt hiszem, hogy nekem, mint politikusnak el kell viselnemn azt, hogy a sajtó keményen bíráljon, mégha olykor igazságtalanul is. Nekem liberális emberként, azért kell harcolnom, hogy engem az újságok akár lehülyézhessenek! Ehhez ragaszkodom! Hogy miért? Ez a biztosíték, hogy ne lehessen kijátszani a népet. Azt hiszem, a szabad médiák az egyik legfontosabb fegyverünk ebben az átmeneti időszakban. Nagyon bátorítónak tartom, hogy az újságírók az egész térségben meg tudták teremteni a szabad sajtót. Mert például Romániában amelyet jól ismerek meglehetősen vacak politikai rendszer uralkodik, de a sajtó kiváló! Lényegében egyedül folytatja azt a szabadságharcot, amelyet másutt az ellenzék vállalt magára. Az újságírókra hihetetlenül nagy feladatok várnak. SOMOGYI MÁTYÁS Rátki János felvétele A rimaszombati járás népességét tekintve nem tartozik a legnagyobbak közé, viszont településeinek magas száma 132 a tagolt és nagyterületű járások közé emeli. Nem véletlen, hogy januárban a járás képviselői négy körzeti hivatal létrehozását kérték. A minisztérium azonban a feledi körzet megalakítását feleslegesnek tartotta. Igy a rimaszombati körzet hatvanhat településével ismét egy sorból kilógó monstrum lett. Igaz, kiemelt jogkörrel ruházták fel. Beta Tibor mérnőkkel, a hivatal igazgatójával az indulásról és a kezdeti nehézségekről beszélgettem. Egy olyan terület új hivatalának élén áll, melynek javarészt magyar nemzetiségű a lakossága. Ide tartozik a járás azon része, mely a múltban különböző okoknál fogva nem lett iparosítva különösen a központtól távol eső Medvesalján gyérek a munkalehetőségek. Milyenek az első benyomásai? Az ipar hiánya nem jelent egyértelműen hátrányt, mert egyrészt ép maradt a természet, másrészt az itt élő emberek most szabadon vállalkozhatnak, és úgy tapasztaltam, vállalkoznak is. Ajnácskő vagy Gömöralmágy megüti egy átlagos fejlettségű nagyközség színvonalát. A Medvesalján a múltban sokan dolgoztak az építőiparban és most, amikor az állami építőipari vállalatok leépülnek, a szakembereknek lehetőségük nyílik az önállósulásra. Sajnálatosnak tartom, hogy a mezőgazdaság az eltelt negyven év alatt nem talált magára igazán ebben a térségben, így ez sem tekinthető biztos megélhetési forrásnak. Sokan megfordulnak a járási székhelyen, de nem tudják, melyik hivatalhoz is tartoznak, hol kézdjék az ügyintézést... Nem csodálkozom azon, hogy sokan nem tudják, hová, kihez forduljanak. Véleményem szerint az államigazgatási apparátus sok részre tagolódik és eléggé nehézkes. Ráadásul vannak olyan szakterületek mint például a mezőgazdaság, üzlethálózat és idegenforgalom, energetika és a vállalkozói szféra amelyeknek ügyintézése a járás területén csak nálunk lehetséges. Egy-két esetben vannak átfedések, de ezt úgy kell venni, hogy minden még csak kialakulófélben van. Felméréseik alapján a minisztériumi szervek döntik majd el, hol és mit kell korlátozni, esetleg bővíteni. Sok esetben úgy érzem, a körzeti hivatalok ütközőpontot jelentenek a községi önkormányzatok és a járási hivatal között. Viták folynak például az anyakönyvi hivatalokról, gondolom, ebben a körzetben is.. Sajnos, így igaz. Nézeteltérések vannak a községek, mint tulajdonosok, és köztünk, mint üzemeltetők között. Persze nem ez az egyedüli ütközőpont. Megoldatlan a hivatalvezetők fizetése, hisz hivatali kötelességeik teljesítése nem tölti ki teljes munkaidejüket. Kétféle megoldás mutatkozik: vagy más munkát is adunk nekik és mi fizetjük őket, vagy az önkormányzat részére is végeznek tevékenységet s ezért az önkormányzattól kapják majd a bért. Ha már az anyagiakat említette, megkérdezném, mire jut és mire nem a rendelkezésükre álló pénzből? Nem jut mindenre, mert jelenleg ideiglenes költségvetéssel dolgozunk. Nem tisztázott a helyzet, sőt, a községek vagyonáról szóló törvény újabb változásokat hoz majd; a földtörvény jóváhagyása pedig újabb gondokat vet fel. A hivatal működését az állami ellenőrző szerveken túl a lakossági visszajelzések is minősítik. E téren milyen tapasztalataik vannak? Az embereket bosszantja, hogy nem sikerül mindig az illetékesekhez fordulniuk. Minden esetre, mi türelmesek és megértó'ek igyekszünk lenni a félfogadásnál, szolgálat- és segítőkészek az ügyintézésnél. Egyelőre az emberek türelmetlenek, a hivatalnokok magas számára panaszkodnak. Mi 67-en vagyunk, 66 községre. Hogy ez sok-e vagy kevés? Bárhogy is van, mi egyelőre ennyien fogunk dolgozni, remélhetőleg a lakosság megelégedésére. POLGÁRI LÁSZLÓ POLGARORSZAGOT SZERETNÉNK... PRÁGAI BESZÉLGETÉS TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓSSAL A közelmúltban a Szabad Demokraták Szövetségének küldöttségével Prágában járt Tamás Gáspár Miklós, a MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, az SZDSZ parlamenti képviselője. A politikus a rendszerváltás előtti időszakban Erdélyben és Magyarországon is az ellenzékiek kiemelkedő személyiségei közé tartozott. Itt-tartózkodása alkalmával beszélgetett vele prágai munkatársunk. Nyugat-barát párt vagyunk Képviselő úr, Magyarországon a politikai színtér, akárcsak nálunk, eléggé felkavartnak tűnik. Melyek azok a főbb problémák, amelyek a legjobban érzékeltetik a neuralgikus pontokai? A legnagyobb kormányzó párt, az MDF és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ gazdaságfilozófiája között szembetűnően nagy a különbség. Az MDF óvatosan, fokozatosan akartváltozást végrehajtani, de ez, amint ezt tapasztalhatjuk, nem vált be. Mi, a szabad demokraták egy olyan rendszert szeretnénk, ahol az állampolgárokat atörvérry nemcsak egymással, hanem az állammal szemben is védi. Azokat is védeni akarjuk, akik valamilyen kérdésben kisebbségben vannak. Az egyént, a családot akarjuk védeni az állammal, a társadalom túlnyomó erejével szemben. Ezt a kormánypártok anarchiának érzékelik, mi meg azt gondoljuk, hogy ez a szabadság. Különbségek vannak közöttünk külpolitikai tekintetben is. Szerintünk Magyarországnak kis ország lóvén a kelet-közép-európai térségben óvatosan és szerényen kellene politizálnia, a határainkon túli magyar kisebbségek ügyében is. Ezek a kisebbségek kénytelenek együtt élni az ottani többséggel, amelyet jóindulatra kell inspirálni a kisebbség iránt. Reálisan tudomásul kell venni, hogy a kisebbségi kérdés folytán a magyarság függő helyzetben van szomszédaitői, s lépéseinknek a kisebbségekre nézve is következményei vannak... Az SZDSZ ugyanakkor nem kevésbé hazafias és nemzeti párt, mint a kormánypárt, de kétségkívül mások a hangsúlyaink. Mi következetesen Nyugat-barát párt vagyunk. Azt szeretnénk, ha Magyarország „egyszerű" európai ország lenne, . mint például Hollandia, Dánia vagy Belgium. Szeretnénk, ha hazánk, az említett országokhoz hasonlóan, jómódú, öntudatos és büszke polgárország lenne. AzSZDSZ intenzíven fejleszti külföldi, s közöttük csehszlovákiai kapcsolatait. Az itteni politikai színtér kikristályosodása még nem fejeződött be, de önök nyilván tudják, melyek az SZDSZ-hez legközelebb álló pártok A groteszk az, hogy hozzánk tulajdonképpen nagyon sokan állnak közel. Én itt, Prágában, például a hozzám személyesen is közelálló neokonzervatív ODA (Polgári Demokratikus Szövetség) vezetőjével, Daniel Kroupával. beszélgettem, aki ugyancsak filozófus. Kiválóan megértettük egymást, hasonlóan gondolkozunk. Ugyanakkor bennünket, mint régi ellenzékieket, barátság fűz olyan emberekhez is, mint Havel elnök vagy Jií Dienstbier. Számomra Váelav Klaus számos gazdasági elképzelése is roppant rokonszenves. Tény, hogy bennünket régi barátság és szolidaritás fűz a chartásokhoz. Ennek ellenére nem titkoljuk: nézeteink másként alakultak, jobbra tolódtunk. Remélem, hogy szinte minden politikai erővel beszélőviszonyban és a többiekkel is korrekt kapcsolatban tudunk maradni. Vonatkozik ez a megállapítás a szlovákiai politikai színtér szereplőire is? Nyilvánvaló, hogy a NYEE-nek a Vladimír Mečiar nevével fémjelzett, vehemensen nemzeties szárnyával a magyar politikai erőknek, bárkik is legyenek, nagyon nehéz fenntartani a kapcsolatot, bár ezt is meg kell kísérelni. Tudjuk, hogy Fedor Gál csoportja kh sebbségben van, s azt is, hogy a hozzánk hagyományosan közel álló FMK szintén kis politikai csoport. Mi tágítani szeretnénk kapcsolatainkat Szlovákiában is. Egyrészt nyitni szeretnénk atöbbi magyar szervezet felé, másrészt szemügyre szeretnénk venni, kivel lehetne a szlovák politikai erők közül kapcsolatot fenntartani. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy a szlovák-magyar megbékélés ne szimbolikus aktusokban, hanem a napi valóságban fejeződjön ki. S ez nagyon nehéz. Nem titok, hogy a szlovák politikai élet egyes jelenségei aggasztóak számunkra. , Különösen azok, amelyek a magyar embert az önérzetében sértik. Amin érdemes elgondolkodni Említette, hogy az SZDSZ a szlovákiai magyar mozgalmak felé is nyitni szeretne. Milyen elképzeléseik vannak ezen a téren? Úgy hiszem, eljött az ideje annak, hogy az SZDSZ is leüljön az Együttéléssel egy nagyon komoly beszélgetésre. Természetesen anélkül, hogy ezzel az FMK-beli partnereinkkel szemben illojálisok volnánk. Nekem Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom vezetője régi barátom. Sokatfoglalkoztam ügyeivel, amikor üldözték. Nagyra becsülöm őt, és még számos embert az Együttélésből. Ismerem az Együttélés programszerű dokumentumait is, s ezek nagyon színvonalasak. Az Együttéléshez azonban nemcsak az a tény vonz bennünket, hogy ez egy igazán erős mozgalom, hanem az is, hogy elképzeléseikben nagyon értékes elemek találhatók. Meg kell mondanom, hogy a magyar kereszténydemokraták közül Püspöki Nagy Péteren kívül, akit szintén nagyra tartok sajnos, személyesen nem ismerek senkit. Véleményem szerint nagyon jó volna, ha az egyes szlovákiai magyar szervezetek, illetve magyarországi pártok közt nem egyoldalú pártkapcsolatok lennének. Örülnénk annak, ha segíteni tudnánk abban, hogy valamiféle egység alakuljon ki a szlovákiai magyar mozgalmak között. Mi ebbe, természetesesen, nem akarunk beleszólni, de úgy,vélem, ez az egység kívánatos lenne. Én, mint erdélyi, elmondhatom: ismerek egy nagyon pozitív példát a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét, amelyben legalább akkora ellentétek vannak, mint az itteni magyar politikai mozgalmak között, mégis megtudtak maradni egy szervezetben, s nagyon komoly