Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám, szerda

9 KALEIDOSZKÓP 1991. MÁJUS 29. ELHANGZON A PARLAMENTBEN A Szlovák Nemzeti Tanács múlt heti tanácskozásának általános vitájáról már sokan és sokféleképpen mondtak véleményt. Egyben egyetértettek: elmarasztalták a felszólalók jelentős részét, akik periferikus jelenségekkel foglalkoztak, vagy a pártközi csatározások jegyében támadták, bírálták egymást. Szerencsére mindeközben elhangzottak azonban józan hangvételű, napjaink fontos kérdéseit boncolagató beszédek is. Ezek közé tartozik az alábbi két felszólalás, amelyeket kissé lerövidítve ismertetünk. CSÁKY PÁL (MKDM): TEKINTSÜNK ELŐRE ÉS NE HÁTRA HARNA ISTVÁN (EGYÜTTÉLÉS): MÉG SZÜKSÉG VAN AZ ÁLLAMI VÁLLALATOK KOORDINÁLÁSÁRA TÁVKAPCSOLÓ „ELŐRE FIAIM, ELŐRE MAGYAROK!" Belém szorult a lélegzet a hétfő esti Stúdió '91 kulturális hetilapot nézve. Gothár Péter filmrendező a Melodráma című új filmjének kezdő képsorai előtt nem akármilyen tényt adott kőire. Az 1968-as internacionalista megszállás előtti pillanatokban az akkori Magyar Népkőztásaság hadseregének katonái embert is öltek. Bevallom furcsa érzéseim támadtak. Nem az lepett meg, hogy katonák - s ebben az esetben magyar katonák - embert öltek. A puskás emberek előbb vagy utóbb, de inkább előbb, embert is ölnek, szorongassák bár fegyverüket Európának éppen ezen a fertályán. Sokkoló volt számomra, hogy miközben kollégáim szünet nélkül cikkeznek a szovjet hadsereg „ideiglenes" itt töltött huszonkét és fél esztendejének hét csapáshoz mérhető tombolásáról meg az áldozataikról, szembesülnöm kellett egy újabb elborzasztó ténnyel. Gothár Péter filmjének bemutatott részletében, amolyan igazi kommandós jelenetben, elmetszik a torkát egy csehszlovák határőrnek, majd egy másikba géppisztolysorozatot eresztenek. Ezt követően még hallottuk a magyar tiszt hangját: „Előre fiaim, előre magyarok!". Akkor már megfagyott bennem a vér is... A huszadik századig a magyar nemzeti történelem ilyen parancsszavaktól tatárdúlás, törökvész és osztrákuralom elleni harcokban volt hangos. El kellett jönnie a huszadik századnak, hogy az olasz frontok poklában, a Don-kanyar apokalipszisében és a kommunizmust védelmező,,segítségnyújtásban" blaszfémiává változzanak az ilyen kiáltások. Magyar filmesek a kommunista diktatúra gyengédnek is nevezett időszakában könyörtelenül szembenéztek történelmünk kataklizmáival, lelki meghasonlásaink okaival. Sára Sándor dokumentum-eposszá a Donnál elpusztult kétszázezer honvédnek állított emléket. Mégelőbb, a hatvanas években, a Cseres Tibor Hideg napok című regényéből készült az azonos című Kovács András-film, mely az újvidéki mészárlással való szembenézésre késztette a magyarságot. Cseres annak idején éppen egy majdani „közös szembenézés" szándékával írta meg a Hideg napokat, majd A bezdámi embert. Csakhát a szomszéd népek írói, filmesei nem csatlakoztak az egymással szemben elkövetett bűnök őszinte feltárásához. S lám, most is egy magyar filmes - Gothár Péter - tette fel a kérdést: érvényesek-e Közép-Európában az „ártatlan nép" és a „bűnös nép" fogalmak? így vetült tudatomba egymásra 1956 bátor kísérlete és 1968 gyáva eltiprása. Dehát várhatott volna-e valaki illúziótlanul mást Kádár Jánostól és fegyverhordozójától, mint ami végül is Újhelyen, Hidasnémetiben, Somoskőújfaluban, Ipolyságon, Komáromban, Medvén és Oroszvárott is történt hatvannyolcban? - Az ország és a történelmünk Afganisztánja volt - mondja Gothár Péter a vele készített beszélgetésben. És szemtanúkkal tudja bizonyítani, hogy a gyilkosság valamelyik határsorompónál annak.idején megtörtént. Nemzeti múltunk olyan, amilyen. Megszépíthetetíen és elcsúfíthatatlan. Ideig-óráig működhetnek ideológiák, amelyek nevében titkolják a tényeket, de a szembenézés a határnak az innenső oldalán élő magyarokat is kötelezi. Még annak az árán is, ha akadnak majd olyanok, akik ezúttal éppen Gothár Péter filmjét fogják mutogatni, hogy tovább szítsák a magyarellenes hangulatot. Persze Gothár eddigi filmjeit látva, dőreség lenne ezt a filmjét pusztán erre a megtörtént esetre leszűkíteni. Olyan ember a film főhőse, aki hatvannyolc nyara után húsz évet ült. Nem kell sokat találgatni, hogy kinek a börtönében. DUSZA ISTVÁN FOGADÓNAP Az egyes politikai mozgalmak képviselőinek fogadónapjai több célt szolgálnak: tanácsot adnak az állampolgároknak, tapasztalatokat szereznek a törvényhozói munkához és tájékoztatják a választókat a Szlovák Nemzeti Tanács munkájáról. Az Együttélés képviselői a tervek szerint minden héten tartanak valahol fogadónapot, tehát gyakorlatilag minden járásban minden héten lenne egy fogadónap. Nappal van a félfogadás, este pedig nyilvános beszélgetés. Dr. Szabó Rezső, az Együttélés politikai Mozgalom képviselője legutóbb Érsekújvárban fogadta a polgárokat, este héttől pedig mintegy kétszáz érdeklődő jelenlétében beszélgettek. Folyik a Szlovák Köztársaság és a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság alkotmányának előkészítése. Ezzel kapcsolatban különböző problémák merülnek fel. Ezek közé tartozik elsősorban a Szlovák Köztársaság jövendőbeli helyzetének kérdése. Az alkotmányok kidolgozása bonyolult folyamat, amely során más fontos problémákat is meg kell oldani. Ezek közül az egyikre szeretném felhívni figyelmüket. A Szlovák Köztársaság területén viszonylag nagy százalékban élnek a nemzeti, etnikai és felekezeti kisebbségekhez tartozó polgárok. Hosszú évszázadok óta közös hazában élnek a szlovák nemzetiségű polgárokkal, lojálisak, mindennapi becsületes munkájukkal hozzájárulnak anyagi és szellemi javaink gyarapításához. Nem beszélhetek valamennyiük nevében, ezért csak az MKDM-Együttélés képviselői klubjának nevében szólok. Teljes mértékben támogatjuk a szlovák nemzetnek az egészséges, becsületes és igazságos önmeghatározásra irányuló törekvését. Meggyőződésünk, hogy ez a folyamat olyan megoldáshoz vezet, amely méltó és egyenjogú helyzetet szavatol a Szlovák Köztársaság polgárainak a civilizált Európában. Az új alkotmányoknak a szlovák nemzet helyzetének megoldásán kívül rendezniük kell az említett kisebbségek helyzetét is. Ennek a sajátságos és érzékeny kérdésnek a megoldása nélkül aligha beszélhetnénk magasszintü demokráciáról, alaptörvényünk toleranciájáról. A kisebbségek helyzete lényegében 1968-tól nem változott. Ezt a helyzetet rögzíti többé-kevésbé az emberi jogok alkotmánylevele, amelyet tavaly novemberben szavaztunk meg. A mai helyzetnek két támaszpontja van: 1. bizonyos kisebbségeket nemzetiségekként határoz meg, melyek teljes jogú és egyenrangú államalkotó részét képezik köztársaságunknak; 2. az említett alkotmánylevél 24. és 25. fejezete felsorolja ezeknek a nemzetiségeknek bizonyos jogait. Meg kell állapítanom, mindezek ellenére a mindennapi életben gyakran ütközünk problémákba, amelyekről most nem A 15,2 milliárdos költségvetési fölösleggel indokolt forgalmiadó-csökkentés nem túlságosan jelentős, a szövetségi kiskereskedelmi forgalomban mindössze 3-3,5 milliárd koronát tesz ki. A csökkentést semmiképpen nem a költségvetési fölösleg tette lehetővé, más, politikai okai voltak ennek. Az SZK állami költségvetési kiadásai az első negyedévben 23,1 milliárd koronát tettek ki, az éves kiadások 19,5 százalékát. Az éves tervezett költségvetési bevételnek 24,6 százaléka a negyedévi bevétel. A bevétel és a kiadás közötti 6,1 milliárdos különbség tehát nem a bevételi terv teljesítéséből, hanem főleg abból következik, hogy az állami költségvetés kiadási tételeit nem merítettük ki a tervezett mértékben, ez pedig már nem értékelhető egyértelműen pozitívumként. A köztársasági és a szövetségi állami költségvetés nagyon sebezhető. A költségvetés összeállításakor a gazdasági fejlődés derűlátó változatából indultunk ki, 5 százalékos recesszióval számoltunk. Sajnos, az eredmények sokkal rosszabbak a vártnál, a gazdasági visszaesés Szlovákiában már most 12 százalékos. A munkanélküliek száma május 10-ig 128 ezerre nőtt (Szlovákiában naponta 1000 fővel növekszik a számuk), a fogyasztói árak a múlt év decemberéhez viszonyítva 35,9 százalékkal növekedtek, az infláció mértéke pedig április 30-án meghaladta a 30 százalékot. Úgy vélem, e parlamentben mindenki számára nyilvánvaló, hogy gazdaságunk kedvezőtlen alakulása az objektív belső és külső körülmények alakulásának is a következménye. De a kormányok konkrét gazdaság-politikai lépéseinek fogyatékosságai is megnyilvánultak ebben. Mire gondolok? A restiktív kötlségvetési és pénzügyi politika volt az egyetlen, amelyet a kormányok a kereslet csökkentésére, ezzel a makroökonómiai egyensúly megteremtésére, az infláció fékezésére és a költségvetési többlet megteremtésére alkalmazhattak. Az első negyedévi akarok beszélni. Egyet azonban elmondok: míg 1989-ig a nagyhatalmú pártvezetőknek magyaráznunk kellett mi is az a tolerancia, a két vagy több nyelvűség, a kölcsönös tisztelet és különböző módon követeltük ezek megtartását, napjainkban is arra kényszerülünk, hogy emlékeztessük erre a mai hivatalnokokat. Ugyanazokat a fogalmakat kell továbbra is magyaráznunk és követelnünk megtartásukat. Közben valamennyiünknek tudatosítanunk kell; a demokráciában a jogok követelése nem etikus és teljesíthetetlen mások jogainak becsületes elismerése nélkül. Ezért, fel szeretném hívni figyelmüket erre a tényre, hogy egyrészt felajánljam, másrészt kérjem a hangnem, a hozzáállás és a gyakorlat megváltoztatását. Arra, hogy az új alkotmányok ezen a téren többet nyújtsanak, mint amennyit elődeinknek 1968-ban sikerült elérniük. A 20. század kilencvenes éveiben egészen más elvek és normák érvényesülnek, mint hatvan, negyven vagy húsz évvel ezelőtt. Európában az emberek gondolkodásmódja és tudata teljesen megváltozott, így például a németek és franciák viszonya, akiknek ellentétes érdekeik évszázadokon keresztül fegyveres konfliktusok veszélyét rejtették magukban, egészen más lett. Ma, a nemzetek intelligens, humánus, gyümölcsöző együttélését példázza. A nemzetiségi probléma pozitív megoldásának példájaként említeném a finnországi svéd kisebbség és a DélTirolban élő osztrákok helyzetét, a nemzetek és nemzetiségek együttélését Svájcban vagy a Benelux államokban. Mi is Európához tartozunk, büszkén magunkénak valljuk Európa több évszázados kulturális és szellemi értékeit. A parlamentben a legfontosabb lépésre készülünk, és én derülátó vagyok. Nem tudok elképzelni perspektivikusabb munkát, mint a köztársaság alaptörvényének előkészítését. Kérem önöket, hogy tekintsenek évtizedekkel és évszázadokkal előre és ne hátra. Az egész világ és utódaink munkásságunk alapján értékelnek majd bennünket. Bizonyítsuk, hogy olyan munkát tudunk végezni, amelyre valamenynyien büszkék lehetünk és amellyel példát mutatunk másoknak. gazdasági eredmények azonban tükrözik, hogy a restrikció túlméretezett volt, mert megteremtődött ugyan a költségvetési többlet, de ez csupán az árnövekedésnek és a megvalósíthatatlan költségvetési kiadásoknak köszönhetően. A költségvetési kiadások megszorítása az árak emelkedésével együtt veszélyeztetik a költségvetési szféra működését. Az első negyedévi gazdasági eredmények, a rossz gazdasági kilátások és a költségvetési szféra szinte kilátástalan helyzete sejteti, hogy az idén aligha tudjuk megteremteni a költségvetési többletet. A kormányok által érvényesített eddigi gazdaságpolitika komoly hibája volt, hogy viszonylag kis figyelmet szentel az állami vállalatoknál felgyülemlett hibák megoldásának, illetve e vállalatok gazdasági környezetben történő koordinálásának. Az állami szektor ilyen nagyarányú jelenlétekor nem támaszkodhatunk arra, hogy ezt a koordinációs szerepet a piac, illetve a piaci mechanizmus biztosítja. Hiszen ez csak most van születőben, a magánszektorral együtt. Hiányzik a versenykörnyezet, a piac infrastruktúrája. Hangsúlyozom, hogy az állami szektorhoz tartozó vállalatok kormány általi ideiglenes koordinálásának semmi köze a letűnt rendszer központi irányításához. Ennek a koordinációs tevékenységnek csupán az állami szektorhoz tartozó vállalatok vonatkozásában kell megvalósulnia, miközben a bővülő magánszektort az ugyancsak bővülő piac szabályozza. Amíg az állam a tulajdonosa a termelőeszközöknek, tulajdonosi funkciót is be kell töltenie, noha ettől távlatilag meg is akar szabadulni. A kormánynak éppen ezért világos szerkezetváltási koncepciójának kell lennie. A vállalkozó szubjektumok, a hazaiak és a külföldiek egyaránt - a közvéleménynyel együtt - tudni szeretnék, milyenek kormányunk fejlesztési és visszafejlesztési szándékai gazdaságunk egyes területein. • Hányan keresték fel a képviselő urat? - Tizennyolcan. Három csoportba sorolhatnám őket. Az első csoportba azokat, akik közügyekkel, a második csoportba tartozók magánügyekkel jöttek, a harmadik csoportot pedig a panaszosok alkották. A legtöbbek magánügyekkel fordultak hozzám. Főleg a földtörvénnyel kapcsolatban, de ez akkor még korai volt. Amikor az illetőnek igaza van, de nem tudja, hol és hogyan kezdje ügye intézését, az ember tud tanácsot adni. Viszont előfordul, hogy évek óta lezárt ügyekkel fordulnak hozzám. Ezekkel rendszerint már a kerületi bírósághoz, sőt a köztársasági elnökhöz is fordultak, s ilyenkor nincs más lehetőségem, minthogy meghallgassam őket. • A közügyek milyen jellegűek voltak? - A nagylóti református egyházközség képviselői kértek segítséget, a volt református iskolaépületet és a templom előtti területet, amely bizonyíthatóan az egyházé, vissza akarják szerezni. Az iskolaépülettel kapcsolatban eredményes volt az igyekvésük, viszont a templom előtti térrel problémák vannak, mert "azt nemrégiben telkeknek osztották ki, s az egyiken már meg is kezdték az építkezést. Ezt szeretnék bírósági úton leállíttatni. Felkeresett az érsekújvári polgármester. Az egyik városrész lakóitól petíciót kapott, hogy a telkeket az előző nemzeti bizottság nem egészen szabályosan utalta ki. Az építkezést a lakosok le akarják állíttatni. A polgármester a járási ügyészséghez fordult, az ügyészség tett is bizonyos lépéseket, ám közben figyelmeztette a polgármestert, hogy ne ezzel foglalkozzon, hanem cserélje le végre a kétnyelvű táblákat. • Óriási előny, hogy ön jogász, S így tanácsokat tud adni. - Igen, ugyanúgy, mint Rózsa Ernő egyúttal, ilyen jellegű segítséget is nyújthatok. • Mi a benyomása az eddigi fogadónapokról? - Nagyon fontosak és hasznosak. Egyrészt a polgár érzi, hogy valaki törődik vele. Persze, jöttek idős nénik, akiknek a legfontosabb az volt, hogy elmondhatták a gondjukat, s általában ki is derült, nem akarnak mást, mint kipanaszkodni magukat. Ilyenkor az ember úgy érzi, orvos is, pap is. De mindenkit meg kell hallgatni, s ha lehet, vigasztaló szavakat mondani. Mást nem tehet az ember. Viszont aminek nagyon-nagyon örülök - még egyszer sem fordult elő, l.ogy panaszt tettek volna a közigazgatás, illetve a községi képviselőtestület ellen. (kopasz) EGÉSZ ÉVBEN FŐIDÉNY Korábban a határátkelőhelyeken nyár elején kezdődött a nagyobb megterhelés, ma viszont egész éven keresztül olyan a forgalom, mint máskor a fő turistaidényben volt. Az emberek nemcsak azért utaznak, hogy új tájakkal, emberekkel ismerkedjenek, hanem a legtöbb esetben azért, hogy külföldön szerezzenek be olyasmit, amire szükségük van, s ami a hazai piacon hiánycikk. Az utazók között sok az olyan, aki bizonyos árucikket azért hoz be, hogy nyereséggel továbbadja. így a szolgálatot teljesítő vámtiszteknek bőven akad munkájuk. Amint dr. Miroslav Hanuljak, a Szlovák Központi Vámhivatal igazgatója elmondta, gyakran előfordul, hogy állampolgáraink magukkal viszik külföldre régi autójuk rendszámtábláját, és a kint vásárolt gépkocsit mint régóta használt sajátjukat akarják behozni. A vámtisztek már jól ismerik azokat, akik úgymond havonta igyekeznek új vagy használt gépkocsit különböző módon behozni. Február elsejei hatállyal novellizálták a vámtörvényt. Ez lehetővé teszi fegyveres vámőrség létrehozását. Tagjai nemcsak a határátkelőhelyeken, hanem az államhatár mentén is teljesítenek majd szolgálatot. Abaújnádasdon és Füleken meg is kezdték feladatuk ellátását. A határ mentén 15 kilométeres sávban bárkit ellenőrizhetnek, hogy elejét vegyék a csempészésnek. A formálódó vámőrségbe országos viszonylatban négyezer fiatalt - ebből Szlovákiára 1400 esik - vesznek fel, közép- illetve felsőfokú végzettséggel, olyanokat, akik letöltötték tényleges katonai szolgálatukat, és nem idősebbek 35 évesnél. Feladatuk az ország gazdaságának védelme, annak megakadályozása, hogy a zöld határon behozott csempészáru adómentesen kerülhessen értékesítésre. -njAPRÓHIRDETÉS KÖSZŰHETNMVANÍTAS • Mély fájdalommal moncJunk köszönetet mindazoknak, akik 1991. május 1-jén elkísérték utolsó útjára a hodosi temetőbe a drága jó édesanyát, anyóst, nagymamát és dédmamát, özv. Ridli Júliát, aki váratlanul, búcsúszó nélkül távozott közülünk. Megköszönjük a sok szép virágot, koszorút és vigasztaló szót, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1630 • Mély fájdalommal mondunk köszönetet mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a dunaújfalusi temetőbe a drága jó édesanyát, nagyapát, anyóst, id. Mucska Ferencet, aki 77 éves korában, 1991. május 22-én a jó Isten nevében örökre eltávozott szerettei köréből. Köszönetet mondunk a sok szép virágért és a részvétnyilvánításokért. Gyászolják: bánatos fia: Vendi, Feri, menye: Margit és unokái: Katika, Gabika, Ferike, Józsika Ú-1674 • Kontakt bankjáték, 600 + 50 korona! Már belépéskor 200 korona nyereség. Német márka bankjáték, 25 DM vagy 600 korona. Érdeklődni telefonon lehet: Dunaszerdahely i járás - 962 11. Ú-1643 • Eladó 3 éves vemhes kanca kiskocsival együtt. Cím: Bíró Vojtech, 930 10 Dolný Štál 270. Ú-1652 • Eladó Š-100-as, valamint betonkeverő. M. E. Veľký Meder, Táborská 68. Ú-1639 • NOVÁTORnál vásároljon személygépkocsi-utánfutókat, kerti kisgépeket. Tel.: Košice (095)376 43. * Ú-1635 • Vennék Petroff zongorát. Cím a hirdetőirodában. Jelige: Komáromi járás. ÚF-553 • Angoltanárt keresünk a Dunaszerdahelyi járásban. Jelige: Sürgős. Ú-1671 • Álláshoz segítem Ausztriában. Nyelvtudás nem szükséges. Válaszborítékért tájékoztatom. A leveleket a hirdetőirodába kérem ,, Biztonság" jeligére. Ú-1672