Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám, kedd

PUBLICISZTIKA ÚJ szói ELLENSÉGKERESES HELYETT EGYÜTTGONDOLKOZÁS A CSEMADOKRÓL Messzire mutató tudatosságot bizonyít az a három tanácskozás, amelyre rövid három napon belül került sor. A Csemadok OV elnöke először a szakmai társaságok elnökeivel beszélte meg azokat a gondokat, amelyek a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége átalakulásában nemzeti kisebbségünk kultúrájának fejlesztését segítő minden tényezőt érintenek. A nemrég megtartott országos közgyűlés legnagyobb félreértése az volt, hogy a széles körű tanácskozás előtt egy, most már csak bizonytalanul körvonalazható érdekcsoport tudatosan hangulatkeltésre rendezkedett be a társaságok ellen. Leghatékonyabb manipulációjuk az volt, hogy állítólag a hét szakmai társaság sok százezer koronát kap, a Csemadok amúgyis szűkös költségvetéséből. Kevésbé volt hatásos — elvégre a tények az állítás ellen szóltak —, hogy a társaságok valamifajta ellen-Csemadokot szerveznek. Ezeket az állításokat a közgyűlésen többen is bizonygatták. így állt elő az a helyzet, hogy a társaságok és az egyre átgondoltabb érvekkel regionális tagolódást sürgetők csoportja szövetségesre találtak egymásban. Érthető tehát, hogy a Csemadok elnöke fontosnak tartja a tényállás tisztázását, a vélemények újbóli határozott megfogalmazását. Május 19-én az országos választmány vezetősége döntött az elvégzendő feladatok fontossági sorrendjéről, meg bizonyos állásfoglalást is elfogadott a nagy, országos jellegű művészeti fesztiváljainkkal kapcsolatban. Megfontolandó lenne, ha a szűkszavú hírlapi tudósítás mellett bizonyos mértékig összegző közleményt is kiadnának egy-egy vezetőségi ülés után. Ez is segítené azt, hogy a Csemadok alulról építkező struktúráját ne csak az alapszabály deklarálja, hanem a rendszeres és pontos tájékoztatás nyomán kialakuló azonosságtudat. Valamivel igazán akkor azonosulhat egy ilyen jelentős tömeget alkotó tagság, ha tájékozott, vagyis: tájékoztatják. Gyakorlatilag is fel kell adni a körleveles központi utasítgatások módszerét. Elvégre, a majdani területi jellegű szerveződéseink, az alapszervezeteink és a társaságaink autonóm módon fognak dönteni az őket érintő dolgokban. Legutoljára Bauer Győző azokkal az újságírókkal, politikusokkal vitatta meg a Csemadokról alkotott elképzeléseit, akik valamilyen formában a közgyűlés előtt a sajtóban véleményt nyilvánítottak kultúránk intézményes gondozójáról, vagyis a Csemadokról. Ez a majd háromórás beszélgetés, amelyre a meghívottak fele sem jött el, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy szükség van a párbeszédre, s a sajtóban nyilvánosságot látott kulturálatlan vélemények, személyeskedések eredője is feltárható. Feltéve, hogy az érintettek nem kötik az ebet a karóhoz, tudatosítva erkölcsi kötelességüket és véleményük közérdekűségét, hajlandók egymással sžóba állni. Az utólagos tévedések és félreértések elkerülése végett közlöm, hogy mindaz, amit leírok, szubjektív gondolkodás eredménye. Tehát nem valamifajta konszenzus a harmadik „elnöki fórum" nyomán. Éppen ezért azt sem tudom, ki mennyire volt megelégedve azzal, amit a megbeszélésen kapott. Személy szerint, elkötelezett híve vagyok az ilyen szintű, kulturált beszélgetéseknek. Még akkor is, ha nyilvánvalónak látszik: vannak, akik a Csemadok ügyeibe az alkalmazott jogán szólnak bele, míg a magamfajta inkább a közös ügy iránt érzett felelősség és szakmai indíttatás kényszerétől hajtva. Ez lényeges különbség, hiszen a beszélgetés gerjesztőjeként megjelölt sajtóvitában is ez a két, egymástól homlokegyenest különböző egzisztenciális helyzet és érdek váltotta ki egyesekből a személyeskedő, olykor kulturálatlan hangot. Nem is taglalva azokat a szituációkat, amelyekben — meggyőződhettem már róla — egyesek a köszönőviszonyt sem hajlandók fenntartani. Velük szemben mégiscsak vagyunk néhányan, akik még tévedéseinket sem szégyelljük bevallani. így aztán nem véletlenül értettünk egyet abban, hogy a következő két évben a Csemadok regionális tagolódásának és a szakmai társaságok működésének tisztázása mellett, a kulturális munka filozófiájának a megváltoztatása lesz a legfontosabb. Ebben döntő szerepet kell elfoglalnia a kisebbségi kultúra szakmai és gazdasági jellegű menedzselésének. Tévedés azt hinni, hogy a menedzselés csupán a mindenáron való „pénzszerzést" jelenti. Sokkal több annál. Egyetlen, éppen ezért bizonyára nem eléggé meggyőző példaként említem a következőt. Egyre-másra bukkan elő a Csemadok regionális területein a szakértői munkával szembeni bizonyos fajta bizalmatlanság. Helyette ismét teret követel magának a hatvanas-hetvenes évekből ránkmaradt szemlélet, amely az „amatőr művészet" és a „műkedvelés, amatőrizmus" összemosásával téveszti meg az embereket. A tájékoztatás szerint az első vezetőségi ülésen olyan vélemények is elhangzottak, amelyek nyomán például az amatőr színjátszó mozgalomnak valamifajta eszmeiség nevében kellene működnie. Ha tényleg ezt kívánják valakik, akkor ez az eszmeiség egyetlen dolog lehet: a művészeti igényesség. Ez ellen még az sem kellően súlyos érv, hogy valamely amatőr színjátszó csoportunk állítólag Ausztráliába utazik a Csárdáskirálynő című operettet bemutatni. Ez nem szakmai kritérium, hanem nemzeti kisebbségünk kultúrája kommersz elemének az ügyes menedzselése. Ebben semmilyen színházművészeti szempopt nem játszik szerepet. így aztán nem meglepő, hogy az idei Jókai Napok még el sem kezdődtek, de már vannak, akik bukásról, csődről, szakmai sikertelenségről szónokolnak. Kétségtelen tény, hogy olyan helyzetben találtuk magunkat, amikor minden országos jellegű fesztiválunkon kiszámíthatatlan dolgok következhetnek be. Ezen éppen az nem segítene, ha mondjuk a Jókai Napokon minden, versenybe benevezett színjátszó csoport — tekintet nélkül produkciójuk minőségére — részt venne. Rosszallják azt is, hogy a hat hazai együttes mellett hat külföldi, illetve szlovák csoport is résztvevője lesz a fesztiválnak. A hat vendégből az egyik jugoszláviai szlovák és a másik nagyszombati. Őket a Matica slovenská látja vendégül, és természetesen fedezi ^ költségeiket. A négy további Kárpátaljáról, Erdélyből és Magyarországról érkezik. Itt jegyzem meg, hogy 120 szálláshelyet ad a fesztiválnak a dél-komáromi önkormányzat. Szeretnénk, ha a mi együtteseink szakmai gyarapodását szolgálnák az idei Jókai Napok. Örülnünk kellene annak is, hogy négy olyan diákszínpadunk dolgozott az idén, akik be is neveztek a versenybe. Nem tértem el eredeti témámtól, csupán a megváltoztatandó filozófiánkat illusztráltam. Ennek bizonyára része lesz kultúránk nyitottsága is. Végre lehetőség adódik a más orKőzösségileg, egyénileg keressük a helyünket. Jóféle ajánlatok közt válogathatunk, többek között szívélyesen invitálnak bizonyos Házba, ha jól emlékszem, Európai Ház a neve, nem tudom, hány csillagos turistamárasztalóról van szó, bizonyos ám, hogy összkomfortos; csalogatnak aztán egészen egyszerűen Európába is, ami érzésem szerint nem más, mint a régebben nyugatnak titulált térsége e játszótérnek. Erre nyomban föl is húztam az orrom, de kérem, talán én sem vagyok egészen Európán kívüli, tévedhetetlennek nem nevezhető tudomásom szerint pont az én szülőhazámban van állítólag Európa geometriai kellős közepe. Aggaszt a tudat, hogy utóvégre az Európa nevű játszótér, amelyet annyira reklámoznak, nem csupán e középtől napnyugat felé rendelkezik kiterjedéssel, hanem ellenkező irányba is, bár csekélyebb mértékben. Van aztán még délnek folytatása, de arrafelé kevésbé invitálnak valahogy. Úgyhogy mindjárt gondoltam, nézzünk szét azon a vidéken is. Vettem magamhoz, amire ilyenkor szükség lehet, mondjuk a belépő meg egyéb költségek kifizetésére, néhány kőkemény valutát, fölnyergeltem a — na, mi mást — Škodámat és irány: délkelet. Kezdetben nem látszott semmi meglepő, útközben azonban mindinkább elcsodálkoztam az utak kevéssé remeknek mondható állapotán. Gondoltam is, ide világkiállítást hozni bátorság és badarság egyben, márpedig egy Hortobágyot kihagyni ebből a világraszóló heccből, mint amilyennek az Expo ígérkezne, kész pocsékolás. De hát ők ott jobban tudják, talán kiépítenek addigra ide egy autópályát, de az is lehet, hogy lovasfogattal fogják szállítani a tömegeket ezen a szakaszon, az nemcsak stílusos és romantikus, hanem a jelenlegi útviszonyoknak meg is felel. Utamon mindinkább sűrűsödtek a fellegek, s mire az általam kiválasztott határátkelőhelyhez, Biharkereszteshez értem, kimondottan ömlött az eső. Újra. Mert addig sem kímélt, csupán egy-két lélegzetvételnyi negyedórára. Amit alig lehetett észrevenni, ugyanis a pocsolyákból fölcsapó víz azt a remek illúziót keltette az autósban, hogy folyamatosan zuhog. (Az ötletet ajánlom a világkiállítók figyelmébe, különös tekintettel a délibábbal való kombináció lehetőségére.) A határon aztán megingott eddigi földrajzi ismereteimbe vetett hitem. Hosszas várakozás után a körülményeket s a látottakat most mellőzöm, csak röviden utalok rá, hogy a határmenti falu és az átkelőhely közötti mintegy három kilométeres szakasz aznap nyilván fölvonulási területté nyilváníttatott. Erre engedett következtetni ugyanis az egyik oldalon föl, a másikon alá vonuló tömeg mozgása. Különösnek találtam, hogy egyik irányból ez a tömeg hatalmas, ám egészen horpadt, üres szatyrokkal, táskákkal közlekedett, a másik irányba viszont roskadozott a degeszre tömött málhák alatt. E fölvonulás sodrában időnként az autóval áthaladni próbálkozók hosszú sorával is foglalkoztak a hivatalos szervek. Sajnos velem is. A román határőrtiszt — micsoda fess fiatalember, mondta volna rá jóízlésű, idős nagynéném, a férfinem rajongója— ugyanis útlevelem vétele után azonnal közölte a véleményét, amit én hirtelen nem értettem tisztán, mivel nem tudok románul. Rutinos határátkelő lévén azonban sejtettem, hogy ilyenkor illik megmutogatni egyéb kellékeimet, amelyek nélkül az ember Európában lehetőleg nem mászkál. Nyújtottam tehát a valutapapírt, a dollárokkal teli borítékot, no meg az újságírói igazolványt. Utóbbit fölöslegesen, mert kizárólag szlovák nyelven vezetett adataimat egyedül belföldön tudom hasznosítani. (Máme svoj jazykový zákon, hádam sa nebudeme hanbiť za svoju slovenčinu — válaszolták illetékesek annak idején az újságíró szövetségben arra a fölszólalásra, hogy talán mégis több nyelven kéne feltüntetni az igazolvány szövegét, ahogy már ez hasonló európai szövetségekben szokásos.) A sziklából faragott arcú fess tisztnek azonban nem lehetett humorérzéke, mert arca se rezdült, mikor mindezeket a papírra nyomtatott szamárságokat, úgymint Franklin, Jackson, Washington (mert apró is volt nálam) arcmásait, meg a sokkal kevésbé hatásos, de saját mosolyomat megörökítő igazolványomat undorodva visszatolta, s ismételten közölte velem a lényeget. Tanácstalanságom és hervadó önbizalmam ekkor valószínűleg az arcomra költözött, mert segítségemre érkezett egy román vámtiszt. Bár kevésbé volt fess, magyarul szólt, s megtudtam tőle, hogy nem rendelkezem meghívólevéllel, annak híján pedig Románia kapui számomra csukva maradnak. Érzékeny huzavona kezdődött ezután, a vámtiszt mindinkább rádöbbent arra, hogy gálád módon a határőr szívének meglágyítására akarom őt fölhasználni, mégpedig hol igazságokat, hol hazugságokat latba vetve. Először közöltem, hogy hivatalos úton megyek Kolozsvárra. Kőarcú elhárító mozdulatottett. Ekkor közöltem, hogy a tengerpartra megyek nyaralni. Kőarcú közben néhány málhacipelő útszágokban élő kisebbségi sorstársainkkal való megismerkedésre, közvetlenül találkozva az amatőr művészetet művelőkkel, s nem protokolláris és egyéni találkozások szintjén. A közép-európai kisebbségek és többségi nemzetek kapcsolataira tekintve, józan fejű csehszlovákiai magyar nem teheti szóvá az idei Jókai Napok dramaturgiáját. Egymást megismerve tudatosíthatjuk igazán önmagunk helyét ebben a régióban. Nem utolsósorban megmérettetése lesz ez a csehszlovákiai magyar amatőr színházművészetnek is. Ilyen jellegű kapcsolatteremtések nélkül aligha sikerül egymásra találnunk. Helyette marad az a pártállamban gyakorolt viszony, amelyben mindennemű érintkezést a más országban élő sorstársainkkal vezetői szinten szabályoztak és valósítottak meg. Ezen a vitán egyikünk azt is megfogalmazta, hogy a következő egy esztendő lesz a legnehezebb a Csemadok életében. Addigra ugyanis a szűkös költségvetésen kívül alig számíthatunk a vállalkozóink adóköteles jövedelméből leírható támogatásra. Ugyanakkor a szövetség vállalkozásai is akkorra érnek be igazán. A szemléletváltás fontos elemének tekintjük, hogy a Csemadokban egyérteíműen ketté kell válnia a döntéshozó és a végrehajtó hatalomnak. Hatalomról beszéltünk, hiszen a Csemadok vezetősége és tisztségviselői az alulról szerveződő képviseleti rendszerrel együtt szinte kultúránk egészét irányítják. Két év alatt bizonyára több vitában is tisztázódik, hogy a választott döntéshozó tisztségviselők mellé a végrehajtó pozíciókba pályázati úton, komplex kultúramenedzselési projekteket kidolgozó és megvalósító szakemberek kerülhessenek. Ezzel is esélyt adnánk azoknak a fiataloknak, akiket ismeretlenségük okán aligha választana meg a Csemadok legfelsőbb testülete. A vita nem ért véget. Bauer Győző elnök szerint is szükség van arra, hogy minden érintett, személyes érdekeit félretéve, kapcsolódjon a Csemadokhoz, benne a társaságokhoz vagy a regionális szerveződésekhez. Valószínű, hogy a Csemadok minden tagolódása, kulturális differenciálódása ellenére sem veszíti el jelentőségét. Hajléka lesz minden jószándékú törekvésnek, terepe lesz termékenyítő vitáknak, és garanciáját adja — nemzeti kisebbségi kultúránk révén — létünknek. DUSZA ISTVÁN levelét kezelte rezzenéstelen arccal. Közöltem,.hogy átutazóban vagyok, úticélom Bulgária. Kőarcú elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a velem folytatott nemtelen párharcnak, néhány bővített mondattal kollégáját s engem elintézett, majd otthagyott. Ezek után a vámos minden további rábeszélés és magyarázatkövetelés, valamint segélykiáltás elől elzárkózott. Egyetlen mozdulat maradt, amellyel kijelölte: a járdaszigeten, a beton virágtartók közt hol férek át a kocsival az ellenkező irányú oldalra, visszafelé. Mit volt mit tenni. Visszaúton azzal a morbid gondolattal játszadoztam, vajon milyen érzés lett volna ugyanezt megélni vonaton, amikor éjjel egykor szállítják le az embert egy apró és elhagyatott határállomáson, a májusi dermesztő zivataros hidegben, hogy ott várjam be a másnap déltájt visszafelé tartó gyorsot. Mikor hazaértem, kiderült a turpisság. Míg én úton voltam, a román külügyminisztérium volt olyan szíves, és meghozta szigorító rendelkezéseit a csehszlovákiai turisták számára, mintegy válaszként a korábbi csehszlovák intézkedésekre, melyekkel hatóságaink a romániai menekültek özönét kívánták megakadályozni. Ha te nekem így, én teneked úgy. Az elv helyes, a kérdés csupán az, hány csehszlovák állampolgár tartózkodik pillanatnyilag romániai menekülttáborokban. Ami pedig geográfiai ismereteim korrekcióját illeti, hajlamos vagyok elhinni, hogy Európa nem ott van egészen, ahol én azt hittem. Szívesen indulok újabb fölfedező utakra az ügy tisztázása érdekében, egyedül az késleltet, hogy nem tudom még, kinek a meghívólevelére lenne szükségem, ha Európába kívánok elvetődni legközelebb. BROGYÁNYI JUDIT 1991. MÁJUS 28. IAPSZÉLEM TORZÍTÁSOK NÉLKÜL A Nové slovo idei 17. száma közzétette azt a nyílt levelet, amelyet Vladimír Kohúcik, a belügyminisztérium egykori munkatársa intézett Rudolf Barák volt belügyminiszterhez. Az utóbbi időben Barák olyan nyilatkozatokat tett, amelyek Gustáv Husáknak, Viliam Širokýnak és több más kommunistának a Tiso-féle szlovák állam alatti magatartásával kapcsolatos mozzanatokat tartalmazta. így például dr. Suckýnak, a szlovák állam biztonsági hivatalának egykori tisztségviselőjére, a kommunistaellenes ügyosztály vezetőjére hivatkozva közölt Gustáv Husákra nézve erkölcsileg elmarasztaló értesüléseket. Rudolf Barák nyilván belügyminiszterként, 1956 után juthatott ilyen információk birtokába, amikor dr. Sucký börtönben ült. (Ma már nem él.) Vladimír Kohúcik nyílt leveléből megtudható, hogy a Svoboda-hadtestből leszerelve lépett belügyi szolgálatba. Fiatalon részt vett az illegális fasisztaellenes mozgalomban, és kíváncsiságtól hajtva annak idején több kényes kérdést tett fel a börtönbüntetését töltő dr. Suckýnak. így például arra is rákérdezett, hogy miként viselkedtek a kommunisták a szlovák állam idején, a kihallgatások során. Sucký válasza így hangzott: „Nézze, kolléga úr, ami Širokýt illeti, nem egészen így áll a dolog, ahogy az újságok írták, s ahogy elterjedt róla, hogy becsületesen viselkedett. Viliam Široký vallomásának hitelességét úgy is igyekezett alátámasztani, hogy elárulta: egy récsei szőlőskertben hordóban elrejtve találhatók a kommunista röplapok... Pár nap múlva a kommunista párt néhány munkatársát a röplapok átvétele közben tettenérve sikerült letartóztatni, később többüket is. A kihallgatások során Ďuriš és Benada volt a legkitartóbb... De a legkeményebb és legveszedelmesebb ember dr. Gustáv Husák volt. Sejtettük, hogy kommunistaként nem tétlenkedik, de soha semmit nem tudtunk rábizonyítani." .Sucký szerint a brünni Gestapo Širokýval rendkívül kesztyűs kézzel bánt, s a vallomása annyira hiteles volt, hogy nem is kellett erőszakhoz folyamodni. A nyílt levél szerzője utal arra, hogy annak idején elterjedt: Barák a Suckýtól szerzett értesüléseket átadta Novotnýnak, a Novotnýval kapcsolatos terhelő adatokat pedig kiszolgáltatta Širokýnak. S amikor a két korifeus összekülönbözött, előhozakodtak egymás múltbeli bűneivel. Végül is tisztázták, honnan is származnak értesüléseik, és Barák kegyvesztett lett. így került sor a letartóztatására. A levélben utalás történik arra is, hogy az ún. burzsoá nacionalisták elleni per idején megpróbálták kijátszani a bebörtönzött Alexander -Mach személyét is. A szlovák állam volt belügyminisztere azonban tagadta, hogy találkozott volna Gustáv Husákkal. Ha másként vall, alighanem kihasználták volna Husák ejlen. Éppen ezen a ponton veti Vladimír Kohúcik Barák szemére a tények meghamisítását, s emel szót a múltnak és az egyes személyiségeknek elfogultságtól mentes megítéléséért. Még egy érdekes adalékkal szolgál a szóban forgó levél. A szerző ismerte dr. Príkopát, aki a szlovák állam idején Sucký munkatársa volt. Príkopa azt állította neki, hogy értékes információkat szolgáltatott Ladislav Novomeskýnek. Lehetséges, hogy Príkopa még él, valószínűleg Pozsonyban, s minden bizonnyal tisztázhatná az említetteket. -sfEURÓPAI KALAND