Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám, szombat

1991. MÁJUS 25. XŰJSZÓI MOZAIK KIT ZAVAR JAN PALACH? Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka ismeretlen tettes fehérre mázolta Jan Palach emlékdomborművét a prágai Károly Egyetem Bölcsészkarának épületén. A csehországi lapok szemérmesen, néhány sorban tájékoztattak az eseményről, az ember pedig elgondolodik: Kit zavar Jan Palach emléke? Azé a diáké, aki senkit nem küldött a halálba, a lágerekbe, aki senkire nem lőtt és senkit nem bántott. Azé a diáké, aki éppen az előbb felsoroltaktól tartott és a tiltakozás legradikálisabb formáját választotta. Tettét értékelhetjük bárhogy, egy dolog azonban biztos: a domborművet azok emelték, akik számára fontos Jan Palach emléke. És fontos lesz akkor is, ha száz réteg mésszel akarná is valaki eltakarni. A rózsaszínű tank ellen sokan emelték fel hangjukat r- pedig a tettes is ismert. Most hallgatnak az egyébként hangoskodók. Vajon miért? -laAZ ÁLLAMI SORSJÁTÉK NYERŐSZÁMAI A csehszlovák állami sorsjáték csütörtökön megtartott 351. húzásának nyerőszámai a következők: 300 000 koronás nyeremény: B 068 997; 100 000 koronás nyeremények: M 087 158, N 023 832, S 045 242; 50 000 koronás nyeremények: A 010 826, B 036 020, D 083 308, N 080 800, S 043 933, T 022 355; 20 000 koronát nyertek minden sorozatban a 074 324-es számú sorsjegyek; 10 000 koronát nyertek minden sorozatban a 044 397-es számú sorsjegyek; 5000 koronát nyertek minden sorozatban a következő számú sorsjegyek: 001 856, 055 249, 095 123, 095 703, 098 611; 1000 koronát nyertek minden sorozatban a 0386 és 6820-as számokra végződő sorsjegyek; 100 koronát nyertek minden sorozatban a következő számjegycsoportok bármelyikére végződő számú sorsjegyek: 167,199, 345, 398, 434, 488, 686, 717, 740, 972; 50 koronát nyertek minden sorozatban a 32-re végződő számú sorjegyek; 10 koronát nyertek minden sorozatban az 1-re és 8-ra végződő számú sorsjegyek. A következő húzás 1991. június 20-án Boskovicében lesz. (A nyertesek a számokat szíveskedjenek ellenőrizni a hivatalos nyereménylistán.) BŐS: LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ! A csehszlovák és magyar kormányküldöttség budapesti tárgyalásai óta látszólagos csend honolt a bősi vízerőmű körül. Ez, persze, csak a látszat, hiszen az összes érdekelt fél szorgalmasan dolgozott az általa helyesnek ítélt cél megvalósításán. Vladimír Mečiarnak, a Magyar Televíziónk közvetlenül a tárgyalások után adott interjújából kiderült hogy küldöttségünk felajánlotta a problémák tárgyilagos, a két fél szakértői által történő megvitatását. Véleménye szerint a politikának alkalmazkodnia kell a tudományhoz, hiszen a politikusok nem módosíthatják a természet törvényeit. Mečiar úrnak akkortájt már nem kellett attól tartania, hogy ezeket az információkat később számon kérik rajta. A küldöttség többi tagja viszont a helyén maradt, így joggal várhatjuk el tőlük, hogy álláspontjuk a tárgyalásokon képviselthez képest változatlan marad. Az ügyben érdekelt hazai politikusok már Budapesten járva is nagyon jól tudták, hogy az év elején a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia közt, a magyar fél kezdeményezésére ígéretes megbeszélések kezdődtek. Ezek a két kormányküldöttség tárgyalása után új lendületet kaptak, annak ellenére, hogy hazai részről a kormány hivatalosan mindmáig nem biztosított a munka anyagi fedezetét. A megkezdett együttműködés első komoly eredményei a jövő hónap folyamán várhatóak. Mindezek ismeretében sokak számára meglepetésként hatott, hogy a szlovák kormány május 21-i ülésén anélkül, hogy valamiféle új, perdöntő vélemény birtokába jutott volna, újra napirendjére tűzte ezt a kérdést. Igaz, most sem született meg a végső döntés, de a házon belüli ideiglenes megoldásra tett utalások nagyon világosan tudtunkra adják a jelenleg uralkodó áláspontot. Az is igaz, hogy szerepel egy, a magyar kormánynak adott utolsó esély egy újabb tárgyalás formájában. Ez a nagy sietség azért is érthetetlen, pont a jövő hónap során dől el, hogy a két ország szakemberei mikorra is lesznek képesek a még mindig nyitott szakmai kérdések tisztázására. A tudósok pedig már többször is kijelentették, hogy munkájuk eredményeképp érveket szeretnének adni a politikusok kezébe. Úgyszintén a jövő hónap folyamán fejezik be az ügyben érintett szlovákiai tudományos és kutatóintézetek a vízlépcső legneuralgikusabb pontját képező körtvélyesi víztározó problémáiról szóló jelentésüket. Ebben, a vízerűmű főberuházója megrendelésére, összefoglalják és részletesen dokumentálják a tározóval kapcsolatos sokéves kutatómunkájuk során megállapított veszélyeket. Ezeket a veszélyeket szokták a vízi erőművet jelenlegi formájában oly kitartóan védelmező egyes műszaki szakemberek azzal elintézni, hogy hipotetikusak, csak beszélnek róluk, de állításait senki sem tudja bizonyítani. Mindezek ismeretében tehát az lenne logikus, hogy a kérdésben nagy felelőséggel eljáró kormányunk csak a közeljövőben befejezésre kerülő munkák ismeretében döntsön további lépéseiről. Egyelőre nem ismeretes számunkra, mi is késztette őket erre a sietségre. TUBA LAJOS JÁN ČARNOGURSKÝ: CSEHSZLOVÁKIA NEM SZEGI MEG A TRIANONI EGYEZMÉNYT „Keddi ülésén a szlovák kormány még nem döntött a bősi vízi erőmű építésének C-alternatíva szerinti folytatásáról, csupán azokról a lépésekről hozott döntést, melyeket előtte kell megtenie. jóváhagyta a csehszlovák küldöttség áprilisi budapesti tanácskozásáról szóló jelentését, s a szövetségi kormány elé terjesztette a munkák folytatására vonatkozó irányelvjavaslatát, melyben a magyar féllel való .tanácskozás is szerepel. Tehát nincs szó a trianoni egyezmény megszegéséről" - mondotta tegnap a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának Ján Čarnogurský szlovák kormányfő. Antall Józsefnek, a magyar kormány elnökének azon kijelentésére reagált, melyben kifejtette, hogy az egyoldalú szlovák döntés megvalósítása, miszerint elterelnék a Duna vizét, a trianoni egyezmény komoly megszegését jelentené. Ján Čarnogurský szerint a bősi vízmű C-változat szerinti megvalósítása kényszer- és ideiglenes megoldást jelentene azonak a károknak a mérséklésére, melyeket a csehszlovák félnek okozott a magyar kormány az 1977-es szerződés megszegésével. Ez a változat nem számol több víz Dunából történő elterelésével, mint amennyivel a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről megkötött csehszlovák-magyar államközi szerződés számolt. Hangsúlyozta továbbá: nyilvánvaló, hogy a magyar féllel folytatják a különböző szintű tárgyalásokat, valamint azt, hogy ä különböző most folytatott kutatómunkák befejezésével a kormánynak meg kell hoznia saját döntését, és ez elől nem tér ki. ROKONSZENV, ELLENSZENV Már előre látom, hogy szubjektívre sikerül ez az írás. Pedig egy rendkívül racionális, sőt, azt is mondhatnám, hogy minden érzelmet nélkülöző adathalmaz a kiindulópontja. Egy táblázatról van szó, amelynek adatai arról számolnak be, hogy tegnapelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének tagjai közül ki hogyan „szerepelt" a bizalmi szavazás során. Minden képviselő tisztában volt vele, hogy nem csekély a tét. Arról volt tulajdonképpen szó, hogy nem válik-e még ingatagabbá Szlovákiában a politikai helyzet. Az SZNT Elnökségének minden tagja a helyén maradt, ami azt jelenti (félek, hogy csak egyelőre), nem lesz kormányválság, úgy tűnik, nem írnak ki idő előtti választásokat. De térjünk vissza az elnökségi tagok „szereplését" tükröző táblázathoz, amelynek adatai azt mutatják, hogy - egyik kollégám újságban leírt kárörvendő szavaival élve - ki alatt mennyire remegett meg a szék. Ivan Čarnogurský és Miroslav Kusý „vezetett", hiszen a 140 jelenlevő honatya közül 66 ellenük szavazott. De mindjárt utánuk következett Peter Tatár 63, illetve A. Nagy László 48 ellenszavazattal, František Mikloškótól pedig 47 törvényhozó vonta meg a bizalmát. Már leszögeztem: szubjektív vagyok, és ezúttal nem is próbálok tárgyilagos lenni. Az objektivitás kötelessége alól az a körülmény old fel, hogy a tavaly demokratikusan megválasztott szlovák képviselőház törvényhozóinak jelentős része immár nem is mímeli az államférfiúi szerepet, a racionális gondolkodást, hanem a szó szoros értelmében az ösztöneire hallgat, a hormonok által vezérelve cselekszik. Hogy a lakosság egy része ilyen politikusokat igényel, arról néhány hete mindennél egyértelműbben meggyőződhettünk. Amikor Václav Havel Pozsonyban járt, és a csőcselék úgy támadott rá az egész világ szeme láttára, mint egy meglincselésre érett gonosztevőre. A tömeg másik, szintén aljas ösztönöktől ihletett „jelenésének" akkor lehettünk tanúi, amikor az SZNT legutóbbi ülésének napján megostromolták a törvényhozás épületét. Aki pedig még több leckét kíván venni az ösztönökre épülő tömeghisztériából, az a hét bármelyik napján csak menjen el Pozsony főterére, a partizánszobor talapzatánál időzzön el 30 percet, és hitelesen tájékozódhat róla, milyen jövőt szánnak az országnak, a cseheknek, a magyaroknak és a zsidóknak a kommunistákkal szövetkezett nemzetiek. Ez az arctalan tömeg - mondaná a szociálpszichológus. És mondja is. Ilyenné tette az embereket a totalitarizmus négy évtizede. Csakhogy a törvényhozás - nem arctalan tömeg. Legalább is nem lenne szabad úgy viselkednie a parlament egyetlen képviselőjének sem, hogy első tekintetre kiderüljön: de hiszen ez azokkal azonosul minden gesztusával, minden a szónoki emelvényen eldadogott mondatával, akik ezt várják el tőle. Ivan Čarnogurský az ellene felhozott vádra így válaszolt: Most már el kell dönteni, hogy a pártállami titkosrendőrségnek hiszünk-e, vagy azoknak, akik tettekkel bizonyították, hogy ellene vannak a kommunista rezsimnek. Úgy gondolom, ez most a továbblépés alapkérdése. Igaza volt annak a képviselőnek, aki kérdésemre így jellemezte a jelenlegi szlovák parlamentet: „Körülbelül egyharmada kisebbrendűségi érzésben szenved". Első hallásra nem értettem, mire gondol. Tegnapelőtt óta tisztában vagyok vele. Sorra megjelennek lelki szemeim előtt a hordószónokok, akikkel a törvényhozás épületében az utóbbi hónapokban találkozhattam. Väjon nincs okuk a kisebbrendűségi érzésre, ha szellemileg egy Peter Tatárral kell felvenniük a versenyt? Vagy ha Miroslav Kusýval, netán František Mikloškóval kell szót váltaniuk? De más tényezők is közrejátszanak. Azt is nehezen tudják némely törvényhozók megbocsátani ezeknek az embereknek, hogy ők tettek valamit azért, hogy bekövetkezzék az, ami 1989. november 17-én bekövetkezett. Nem is olyan kiszámíthatatlanok, hanem viszonylag könnyen értelmezhetőek némely műkedvelő politikusok indítékai. TÓTH MIHÁLY EGYSÉGES LESZ? AZ ADÓTÖRVÉNYBEN SZÁMOLNI KELL A MEZŐGAZDASÁGGAL IS Nemrégiben Pozsonyban háromnapos nemzetközi tudományos konferencia zajlott a csehszlovákiai adórendszer tervezett reformjáról. A tanácskozáson a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által meghívott adószakemberek a csehszlovák adóreform végrehajtására tett dán javaslat alapvető téziseit vitatták meg. A konferencián jelen volt Lukács József is, aki a OECD meghívására Magyarországról érkezett. Mivel déli szomszédaink is küszködnek a gazdasági átalakítással, egyes területein valamivel mégiscsak előttünk tartanak, ezért kíváncsiak voltunk a véleményére. 0A konferencián megismerkedtek a csehszlovákiai adóreform végrehajtására ajánlott alapelvekkel. Mi a véleménye róluk? - A csehszlovákiai adóreform megvalósítására elkészített tervezet alapjában véve igazodik a piacgazdaságokban működő adórendszerekhez, vagyis azokat az adókat javasolja bevezetni, amelyeket ezekben az országokban is alkalmaznak. A konferencián elhangzott véleményeket hallgatva azonban el kell mondani, az adórendszer itt is csak akkor lehet működőképes, ha nem köztársaságonként alkotnak szabályokat, hanem az egész országban egységes adórendszer érvényesül majd. Az új adórendszer bevezetése nem lesz könnyű feladat, ráadásul azt az alig másfél évet, amely még hátra van bevezetéséig, katasztrofálisan rövid időnek tartom. Ebben látom a legnagyobb veszélyét annak, hogy a nüanszok tisztázására nem lesz elég idő. • Magyarországi tapasztalatok alapján hogyan értékeli nálunk az adóreform bevezetésének és működtetésének várható akadályait? - Már említettem, az egyik legfontosabb kérdés, hogy időben elvi politikai döntés szülessen arról, milyen legyen az adórendszer. Ha nem épül egységes alapelvre, illetve késik a törvényhozás, gondok lehetnek a megvalósítással. A magyarországi adótörvény tapasztalatai ezt egyértelműen bizonyítják. Feltehetően gondot okoz majd az is, hogy a lakosság nincs hozzászokva egy olyan kemény és szigorú adórendszerhez, amiről nem lehet alkudozni, amely alól nem lehet különféle kibúvókat keresni. S még egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet. A konferencián is elhangzott, a tervezet nem foglalkozik részletesen a mezőgazdasági termeléssel, az itt megtermelt javak adóelvonásával. A mezőgazdaságban végrehajtott privatizáció után magyarországi tapasztalatokra alapozva mondhatom, nagyon nehéz lesz nyilvántartani és adóztatni a kistermelőket. A termelő ugyanis azt mondhatja, ő nem tud könyvelni, csak a termeléshez ért. Ezt a nálunk fennálló problémát önöknél is kezelni kell majd. (tszl) KULISSZATITKOK ELMONDJA ZÁSZLÓS" GÁBOR Az ember, ha a legcsekélyebb nehézséggel találja magát szembe, azonnal bűnbakot keres. Szinte egyik napról a másikra döbbentünk rá, hogy az ország gazdasági helyzete nem éppen rózsás; ebből egyesek arra következtettek, hogy baj van a kormánnyal. Nem azzal, amely ilyen állapotokat teremtett, hanem azzal, amelyik erre rávilágított. A rossz gazdasági helyzetből következik, hogy szociális viszonyaink sem érik el mondjuk a svájcit vagy a svédet. Szidjuk a kormányt, szidjuk a parlamentet - anélkül, hogy pontosan tudnánk, mi a hatásköre, jogköre, milyen munkát végez. Ezt tisztázandó nyilatkozott lapunknak Zászlós Gábor, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. - A törvényhozó testület, a végrehajtó hatalom és a bíróságok képezik a vázát annak, hogy egy állam működőképes legyen. A legfejsőbb törvényhozó testület a parlament, nálunk az SZNT. A végrehajtó hatalom tevékenységének zömét viszont egy-egy állam gazdaságának megszervezése képezi. A bíróságoké az elfogadott, a transzformált politikai akarat kifejezése, a törvény betartása. A fejlett demokráciákban az általános bíróságokon kívül kereskedelmi, közigazgatási bíróságok is vannak. Reméljük, hogy a jogi szabályozásban és a hatalom megosztásában ebben az irányban halad majd a mi országunk is, és a sokszor deklarált törvény előtti egyenlőség valós tartalmat kap. Ez a változás az alkotmányok elfogadása után lesz érzékelhető igazán. Már most több olyan jogintézményt próbálunk fölújítani a jogrendünkben, amelyek tartalmilag azonosak az elfogadott klasszikus jogintézményekkel. Térjünk vissza azonban a kormányra. Ez a végrehajtó hatalom, amelynek legfontosabb feladata a gazdaság megszervezése. Belső felépítését illetően a kormány kisebb jogkörrel rendelkezik, az operatív dolgok megoldására hozták létre. A kormány tagjai kizárólag miniszterek, de a kormányüléseken több központi szerv vezetője is részt vesz. A tárcavezetők testületének ülésein születnek meg a kormány érdemi döntései. A kormányzat a döntéshozatalt szabályozza egy belső szabályozás alapján. Ebből adódik, hogy bizonyos - kevésbé jelentős - jogköröket a kormány átruház az elnökségre. A döntéseket kormányüléseken hozzuk, de amíg ide eljutunk, a tárcavezetők törvényjavaslatokat tesznek, és olyan fontos információkkal látják el a kormányt, amelyek a megbeszélések után a kormány további irányvonalának alapját képezhetik. A kormány terjeszti be a parlamentbe a legtöbb törvényjavaslatot; mint végrehajtó hatalom pedig főleg a gazdaság szabályozásával foglalkozik. A jelenlegi átmeneti időszakban a kormány e törvényjavaslatokkal próbálja szabályozni azt, ami eddig nem működött - az ország gazdasági szerkezetének átalakulásával párhuzamosan az állam azonban lassan kivonul a gazdasági életből és teret ad a vállalkozásoknak. A kormány döntéshozatalát egyébként a kormányhivatal készíti elő és szervezi meg. A kormányhivatal élén hivatalvezető áll, és irányításával a szakágazatok a tárgyalások olyan fontossági sorrendjét állítják fel, hogy ebben az átmeneti időszakban is működhessék az állami gépezet, a kormányzat, illetve megelőzhessük és kiküszöbölhessük azokat a szociális feszültségeket, amelyek napjaink nyilvánvaló velejárói. GRENDEL ÁGOTA REFLEX