Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám, péntek

1991. MÁJUS 23. MOZAIK " (MÉG) NEM KELL AZ ATOM SZOCIÁLDEMOKRATA-SZEMMEL (Munkatársunktól) - A Szlovákiai Szociáldemokrata Párt vezető tisztségviselői tegnap Pozsonyban mezőgazdasági programjukról tájékoztatták a sajtó képviselőit. Ezt megelőzően Boris Zala elnök néhány belpolitikai eseménnyel kapcsolatos állásfoglalásukat ismertette. A lusztrációval egyetértenek, de szerintük a parlamentnek előbb pontosan meg kell határoznia, hogy ki tekinthető titkosügynöknek. Ennek megfelelően nyilvánosságra kell hozni a névsort, hogy az egész folyamat végbemenjen. Különben az egyes személycseréknél újabb és újabb lusztrálásra lesz szükség, és fennáll a veszély, hogy közben megújulnak az ezt végző „káderosztályok". A párt nevében az elnök elítélte a tankfestést, és a CSNT szerdai ülésének azt a munkaprogramját, amelynek keretében a köztársaság esetleges kettészakadásával kapcsolatos intézkedéseket vitatták meg. Mezőgazdasági programját a párt a nagyüzemekre építi. Abból indul ki, hogy az élelmiszer-túlkínálat csak relatív, a termelékenység fokozása alapvető feladat, s erre a nagyüzemekben adottak a legjobb feltételek. Ezt véve alapul ellene vannak a felaprózódásnak, viszont szükségszerűnek tartják a földműves-szövetkezetek belső átalakulását. A csehszlovák mezőgazdaságnak nem a földművesszövetkezetek megléte volt a bűne, hanem az, hogy mindenben önellátó akart lenni. A földtörvényt az idő rövidsége miatt komplex módon még nem értékelték, de annak a földműves-szövetkezetek jogait korlátozó paragrafusait elítélik. A párt fontosnak tartja a következetes termelői érdekvédelmet, -efKONKURRENCIA AZ ÜZEMANYAGOK PIACÁN SHELL-KUTAK NÁLUNK IS REFLEX ELVTÁRSI HUNCUTSÁG Élvezkednek mostanában a formálisan már nem létező pártállami titkosrendőrség szélnek eresztett, vagy éppen rend-, demokrácia- és alkotmányvédő beosztásokba átirányított tagjai! A prágai és a pozsonyi parlamentben pedig a kommunista honatyák a sok mindent tudók biztonságérzetével mondanak véleményt elevenekről és holtakról. Annál intenzívebb az élvezkedés, annál nagyobb a magabiztosság, minél szaporábbak és zajosabbak a maszek lusztrálások következtében kirobbant botrányok. Miközben törvényhozóink már második esztendeje arról vitatkoznak, hogy miként lehetne fájdalommentessé tenni a néhány tízezer hivatásos fogdmeg és a 150 ezerre becsült besúgó elszámoltatását, lassan már oda fajul a helyzet, hogy a titkos dossziék segítségével az ŠtB-tagok számoltatják el a parlamentet, a kormányt, az egész közéletet. A Demikát kontra Ivan Čarnogurský ügy nyílt kirobbanása óta már a látszatra sem adnak a „cég" eddig visszavonulást mímelő tagjai; a rendőrtisztként grasszáló egykori titkosszolgálati kulcsember országnak, világnak tudomására hozta, hogy további dossziék is a birtokában vannak. A kommunista párt vezetői pedig hallgatnak, és legfeljebb ímmelámmal kiadnak egy-egy nyilatkozatot, állítván: a párt nem vett át a titkosrendőrségtől kompromittálásra felhasználható dossziékat. Ma még ezt állítják. De ha az eddigi módszerekkel folytatódik a lusztrálás, könnyen előfordulhat (és meg merem jósolni, hogy elő is fordul), hogy egy szép napon majd a pártközpont valamelyik íróasztalának egy fiókjából is előkerül egy „véletlenül" ottfelejtett iratköteg, amelynek segítségével majd képesek lesznek megbuktatni néhány minisztert. Ez azonban már egy további fejezete lesz a politikai iszapbirkózásnak, amelynek az a legjellemzőbb és legelgondolkoztatóbb vonása, hogy a mérkőzés helyét és időpontját az ŠtB-sek egyelőre még visszafogottan működő, de a helyzet romlásával párhuzamosan elszemtelenedő hivatásosai határozzák meg. Egyszer már feltettem a kérdést: vajon kinek az érdeke, hogy továbbra is hétpecsétes államtitokként kezeljék a hivatásos titkosrendőrök listáját, illetve a 150 ezer besúgó kartotékjait? A „titkosítás" mellett szólók érvei közismertek: nem szabad az érintetteket, családtagok százezreit kitenni skandalizálásnak. Félünk a skandalizálástól, és ennek köszönhetően az ŠtB még mindig aktív munkatársai olyan botrányokat robbantanak ki, hogy beleremeg az egész társadalom, és - főképp Szlovákiában - mármár a parlamentáris demokrácia is veszélybe kerül. Az ember feltételezi, hogy egy kormányfőnek (ha akarja) van annyi lehetősége, hogy megállapítsa, miniszterei, főhivatalnokai múltjának vannak-e fehér foltjai. Marián Čalfa 1991. március 24-én azt nyilatkozta, hogy „március végéig minden pozitívan lusztrált személy távozik beosztásából". Most viszont a parlamenti vizsgálóbizottság jelentésében ez áll: „A miniszterek és miniszterhelyettesek között 6 személy volt a titkos munkatárs kategóriában, 8 személy pedig ŠtBmunkatárs volt". A miniszterelnök azóta már „megmagyarázta" a félreértést, mondván: „A bizottság jelentésében szereplő adatok nem voltak frissek, még januárból származnak. Egyébként is, a kormányt június végéig megtisztítják a titkosrendőrségi emberektől..." Tehát újabb határidő... Márpedig a jelenlegi helyzetben semmi sem árt annyira a társadalom közérzetének, a kérdések tisztaságának, mint a válság elhúzódása. A parlamenti bizottság végre megtette, amit már régesrég meg kellett volna tenni: javasolta, hozzák nyilvánosságra az štB hivatásos munkatársainak és besúgóinak teljes névsorát. Ez azonban - véleményem szerint - önmagában nem elegendő. A titkosrendőrség teljes irattárát is hozzáférhetővé kellene tenni az érintett személyek viselt dolgainak felderítésére. így nem kellene attól tartani, hogy ugyanúgy bírálják el azt is, aki - szorult helyzetben lévén - kényszerből írta alá az együttműködési nyilatkozatot, de utána senkit sem jelentett fel, meg azokat is, akik szorgalmasak és élenjárók voltak munkatársaik befeketítésében. Sokszor a legegyszerűbbnek látszó módszerek a leghatásosabbak. Reméljük, a parlament elfogadja a titkos iratok közzétételéről szóló javaslatot. Leghatásosabban ezzel lehetne kicsorbítani a pártállam legfőbb támaszának méregfogát. Ha nem fogadja el, még többen tekintik úri huncutságnak a politikát. TÓTH MIHÁLY ÚJRA DRÁGÁBBAN? LESZNEK KÉTNYELVŰ BIZONYÍTVÁNYOK Sokakat foglalkoztat napjainkban a kétnyelvű bizonyítványok kérdése. Komáromi fogadónapján többen fordultak ebben az ügyben Bauer Edithez (Együttélés), aki nyomban magyarázatot kért az oktatási minisztérium illetékesétől. - Mit sikerült megtudnia? - Az Učiteľské noviny 19. száma közölte a minisztérium egyik munkatársának cikkét, amely ismét kétségbe vonta a kétnyelvű bizonyítványok jogosságát. Megtudtam, hogy ez a cikk egyéni véleményt, nem pedig a minisztérium álláspontját tükrözi. Ľudovít Fliegel, a minisztérium illetékes főosztályának vezetője elmondta, hogy azok az iskolák, amelyek megrendelték a kétnyelvű bizonyítványokat, meg is kapták őket. az érettségi bizonyítványok kivételével. Ugyanis Ivan Cyri! kéviselő parlamenti interpellációja után leálltak a nyomdai munkák,'és még nem sikerült behozni a lemaradást. Valószínűleg megkésve, de ezeket is megkapják majd az iskolák, feltéve, hogy rendeltek kétnyelvű nyomtatványokat. Erről már tájékoztatták az igazgatókat is. Mivel magyarázta Fiieger úr sokak által bírált álláspontját ebben a kérdésben? - Ő szakmai szempontból vitathatatlannak tartja a kétnyelvű bizonyítványok létjogosultságát. Szerinte nem lenne logikus, sőt törvényes sem, ha a tanulók nem kapnának az adatokat az oktatási nyelven is tartalmazó bizonyítványokat, amikor az iskolatörvény tartalmazza az anyanyelven való tanulás jogát. -rELSŐFOKÚ BALESET VOLT A Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű tájékoztatási osztálya tegnap a Csehszlovák Sajtóirodának a következő információt adta: Az A-1-es erőműben, a hasadóanyagot előkészítő berendezésen, a már felhasznált hasadóanyag elszállításával kapcsolatos munkákat végezték. Eközben 11.25 órakor mintegy 50 liter rádióaktív folyadék került a padlóra. A munkahelyet a dozimetrikus szolgálat dolgozói azonnal lezárták. A munkát végző személyzet közül senki sem szenvedett sugárfertőzést, és a környezetet sem károsította meg rádioaktív anyag. A történteket értékelte az atomerőmű rádioaktív biztonsági osztálya és az esetet elsőfokú rádioaktív balesetnek minősítette. Az érvényes előírások értelmében elsőfokúnak minősül az a helyzet vagy esemény, amikor a felszabadult rádioaktív anyagokat lokalizálták és szennyező anyag nem került a környezetbe. A baleset minősítése után az A-1-es erőmű szolgálattevő műszakvezetője az előírásoknak megfelelően tájékoztatta az illetékeseket, köztük a rendőrséget is az eseményről. Állampolgáraink nem nagyon szeretik az atomerőműveket, és nincsenek nagy bizalommal az energetikának ebbe az irányba fejlesztése iránt. Ez derül ki abból a szociológiai vizsgálatból, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete végzett a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság és a gazdasági minisztérium megrendelésére. „ Amint azt az utóbb említett minisztérium képviselője a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, azért volt szükség erre a felmérésre, mert az első nyári hónapokra el kell készülnie Szlovákia új energetikai koncepciójának és természetesnek veszik, hogy tudják, miként viszonyul az ország lakossága az energetikai ipar továbbfejlesztésének egyik lehetséges irányát jelentő atomerőművekhez. De szolgálhat ez a statisztika arra is, hogy az egyes szervezetek, környezetvédő kezdeményezések is - akár mellette, akár ellene vannak az atomenergia felhasználásának - tiszta képet kapjanak az állampolgárok véleményéről, amelyre „látatlanban" nagyon gyakran hivatkoznak. Nos, ez a „szociális referendum" módszerével végzett felmérés egyéb érdekes részeredmények mellett azt mutatja, hogy Szlovákia lakosságának mintegy 40 százaléka (pontosan 39,9) ellenzi az atomerőművek építését, további csaknem 30 százalék nem nyilvánít ez ügyben véle(Munkatársunktól) - A vállalati regiszterbe történt bejegyzés után a Shell Czechoslovakia részvénytársaság (SCAS) képviselői Prága után tegnap Pozsonyban tartottak sajtótájékoztatót. M. B. Dale, a társaság vezérigazgatója röviden ismertette a világ legnagyobb olajtársaságának a tevékenységét. A Royal Dutch Shellt 1907-ben alapították, azóta több mint száz vállalata van a világ különböző részén. Olaj- és földgázkutatást végez az egész világon, 29 országban van olajfinomítója, és állandóan keresi az újabb lehetőségeket hálózata szélesítésére. A SCAS az eddigi kutatások és a többi országok tapasztalatait felhasználva az ország egés; területén 100-200 benzintöltő állomás létesítését tervezi. Öt éven belül nagyobb részüknek már működnie ményt és a lakosság 30 százaléka támogatja ezeknek az energiaforrásoknak az építését. Ezek a statisztikai eredmények egyébként nagyon hasonlítanak azokra, amilyenekre francia földön jutottak az ottani kutatók. Ami az atomerőmű-ellenesség okait illeti, ezek között a felmérést végző csoport vezetője első helyre tette az úgynevezett Csernobil-szindrómát, mondván, hogy ez volt az az esemény, amely szinte az egész világ közvéleményét az atomerőművek ellen fordította. Szerintem azonban a leginkább figyelemre méltő adata ennek a felmérésnek, hogy az állampolgároknak több mint a fele egyáltalán nincs tisztában Szlovákia energetikai helyzetével, azzal, hogy önellátó-e az ország, s hogy milyen lehetőségei vannak az energetikai problémák megoldásának. Inkább a vízi-, a nap-, a szélenergia, illetve a biogázok hasznosítását látnák célszerűnek, nem gondolva azzal, hogy ezek a fogyasztásnak csak töredékét lennének képesek fedezni. Ennek talán az is az oka, hogy az ilyen alternatív energiaforrások az utóbbi időben jelentős sajtót kaptak. Egyébként a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság sem túlságosan atomerőműpárti. Úgy véli, hogy előbb a takarékosság és az alternatív energiaforrások minden lehetőségét ki kell használni, csak azután következzen az atomerőmű-telepítés. -szénkbiiene. Az autópályákon, fontosabb közlekedési csomópontokban és nagyobb városok mellett új benzinkutakat épít. De kilátásba helyezte a már meglévők korszerűsítését, átépítését, ha a Benzina, illetve Benzinol felkínálja neki. Az együttműködéshez megfelelő feltételek kellenek, a bérbeadásnak, illetve a vételárnak elfogadhatónak kell lennie. S mit kínál a részvénytársaság? Speciál- és szuperbenzinen kívül ólommentes benzint, Shell-kenőolajokat, autókozmetikumokat. Érdeke, hogy mielőbb beinduljon a piacgazdaság, kialakuljon hálózata mert hosszú távon számol az olajfinomításban való részvétellel is, és az ipar, Valamint a mezőgazdaság számára különféle vegyszerek forgalmazását is tervezi. S ami számunkra új lesz, nyugati mintára a benzinkút mellett autómosó, étterem és üzlet is épül. -tgáJúlius elsejétől néhány - eddig még maximált árú - termék fogyasztói ára változni fog. A tejé s tejtermékek, a tojás, a burgonya, a disznóhús, valamint néhány egészségügyi és pipere termék árszabályozása véget ér. Miről van szó? - kérdezte meg a pénzügyminisztérium illetékeseit a Rudé právo tudósítója. Jana Fürstová mérnök, a pénzügyminiszter helyettese szerint az árszabályozás megszüntetése a mosóporokat, papírszalvétát, csomagolópapírt, vatták és kötőszereket, valamint az ásványvizet érinti. A piacgazdaság bevezetésével további termékek árregulációjának megszüntetése is várható, és ezekről a lépésekről a pénzügyminisztérium idejében tájékoztatni fogja a fogyasztókat. Várható-e az intézkedés bevezetése után hasonló ársokk, mint ahogyan az januárban történt? Bizonyára nem, a miniszterhelyettes szerint nem kell félni újabb árrobbanástól, főleg az élelmiszereknél nem. Nem szabad elfelejteni, hogy az élelmiszer-ipari termékek nagyarányú drágulása után már láthatóak voltak a piacgazdaság első jelei - csökkent a kereslet, aminek köszönhetően még az árszabályozás maximális lehetőségeit sem használták ki a feldolgozó és forgalmazó vállalatok. A további áremelésekkel az élelmiszer-ipari vállalatok csak saját lábuk alól húznák ki a talajt. Ezenkívül további regulációs mechanizmusok maradnak érvényben, hiszen az élelmiszer-ipari vállalatok az árakba csak a gazdaságilag megindokolható tételeket vetíthetik, s ezt már eddig is megtették. Ahol viszont várható egy komolyabb árrobbanás, az az illatszerek és az egészségügyi kellékek fogyasztói ára. Hogy milyen mértékben, ma még nehéz megjósolni. Mindenesetre a mosópor, a szappan, a fogkrém, a toalettpapír stb. annyira mindennapi szükségletnek számítanak, hogy a vásárlók itt is rákényszeríthetik a piacot az emelés mérséklésére. Mindenesetre bármilyen mesterséges szabályozás csak árthatna a piaci folyamatokban, hiszen a gyártót és a forgalmazót érdekeltté kell tenni abban, hogy nagyobb választékban és eladhatóan gyártsa vagy forgalmazza termékeit. Ezt a mesterséges szabályozás meggátolná, s a régi, szabályozott és állandó áruhiánnyal jellemezhető állapotokat hozhatná viszsza. Hogy néhány hónap múlva még drasztikusabb módszerekkel kelljen esetleges hibás döntéseket helyrehozni. (Feldolgozta: -ász-) TÁVKAPCSOLÓ BARA MARGIT ÖRÖK HONVÁGYA Első „felnőtt" mozizásaim egyik nagy nőélménye fűződik személyéhez. A hatvanas évek elsó felében, mint személyi igazolvánnyal rendszeres esti mozilátogatói jogot szerzett emberke, rövid egymásutánban két filmjét is láthattam. Az egyik a Bakaruhában volt, amit végül is alig tudtam követni, mert Darvas Iván udvarlásait, Bara Margit rátarti válaszait látva és hallva kamaszos szégyenérzet kerített hatalmába. Becsuktam a szememet, s talán még a fülemet is befogtam, hogy ne halljam a felnőttek csodálatát és könnyeit kiváltó jeleneteket. Arra is emlékszem, hogy mégcsak véletlenül sem mentem el arra az előadásra, amelyre szüleim váltottak jegyet. Akkor még könnyű volt, hiszen például a nagy szlovák-magyar internacionalista testvériséget bizonyítandó, a Peter Karvaš írta Éjféli misét, amelyben Bara Margit játszotta az egyik főszerepet, háromszor is vetítették egyetlen napon. Teltházakkal. Akkor még jártunk moziba, mert alig volt tévékészülék a faluban, meg aztán kamaszodásunk felnőttes pózai között külön helye volt a mozizásnak. Aztán Bara Margit eltűnt a filmvászonról, és elhagyta a színpadot. Huszonhat év után a TV 2 portréfilmjében megjelent a képernyőn egy szomorú mosolyú színésznő. Szűkszavúan, nemes egyszerűséggel fogalmazva mondta el, hogy örök honvágya van Kolozsvár, s szülőföldje után. Természetes állapot, de természetellenessé akkor válik, ha a szülőföldjéről bármilyen okból is eltávozott embert nem fogadják be, meggyötrik és megalázzák, megrágalmazzák és ártatlanul megbüntetik. Nem tudom, hogy Karády Katalin óta volt-e ekkora dívája a magyar filmnek. Igazi idol, akiben a szerénység és a tehetség a testi és lelki szépséggel is párosult. Tökéletes médium a színészi irigység, a szakmai féltékenység kiéléséhez. Meg is tették vele mindazt, amit a hozzá hasonló „ idegenből" jött tehetségekkel a magyar színház- ós filmművészetben mindig is megtettek. Olykor a szürkék, a másodhegedűsök, de sokszor a hozzá hasonlóan tehetségesek. Rettenes erő kellett ahhoz, hogy a magyar filmeket több-kevesebb rendszerességgel látó nézők körében oly nagy népszerűséget tudatosítva, elhagyja a pályát. Még erősebb lélek kellett ahhoz, hogy ennek tudatában kilépjen a filmgyári fényszórók fénykoréból, s a mindennapokban „csak" az anya szerepét játssza el. Bara Margit nem lett öngyilkos, nem emigrált Nyugatra. Ottmaradt, ahol saját elmondása szerint sohasem találta meg az otthont, és... - leírom - a hazát. Számomra több volt ez a vallomás, mint egy színészönportré. Gondolkodóba ejtő figyelmeztetés: nagykockázatot vállal az, aki bármilyen okból is elhagyja szülőföldjét. Feltéve, hogy nem életveszély fenyegeti, s a maradással életét tenné kockára. Bara Margitot hallgatva eszembe jutottak azok a színészeink, akik - elidegeníthetetlen emberi joguk volt hozzá - elmentek közülünk. Bizonyosan sikert, népszerűséget, jómódot áhítva. Vajon valamikor lesz-e annyi hitük és lelkierejük, hogy egyszer bevallják: sikereiktől csak a honvágyuk és a csalódásuk volt nagyobb? DUSZA ISTVÁN MEZŐGAZDASÁG