Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám, kedd

1991. MÁJUS 21. ÚJ szól HIT és ÉLET 8 VALLOMÁSOK (IC R. 12 éves. Szülei két hete adták állami gondozásba. Az Indoklás szerint X. R. többször meglopta szüleit. Egyetlen gyerek. Az osztályfőnöke szerint matematikából és fizikából a legjobb az osztályban. Osztálytársa} gyakran verik.) — Körülbelül fél évet jártam hittanra. Bár szüleim nem vallásosak, ők javasolták. Az elején szerettem járni, de utána meguntam. Mindig ugyanazt mondták. — Ha lehetne három kívánságod, mit kéméi? — Hallottam egy történetet, amelyben volt egy öregapó, akivel találkozott egy ember, és az öregapó megkérdezte, mi a három kívánsága. Figyelmeztette: a legfontosabbról nefe ledkezzen meg, s az ember mégis megfeledkezett. Utólag jött rá, hogy helyet kellett volna kérnie a mennyben, mert bajba került, és felkerült a mennybe, és lent a pokolban sem volt helye. Egyébként én nem hiszek a mennyországban, mertafelhőkben az ember akkor sem élne meg, ha ezer lelke volna, mert ott nincs oxigén. — És a másik kettő? — A második, hogy kerüljek ki az intézetből, a harmadik, hogy lássak egy delfint, mert sokat olvastam róluk és szeretem a delfineket. Milyen furcsa, hogy én tudok róluk, de ők nem tudnak rólam. — Hol van Isten? — Nekem azt mondták, hogy Isten mindenhol van. Az, hogy mindenhol van, szerintem mese, vagy valami. Mégha nagyon gyorsan száll ide-oda, akkor is kell várni egy keveset. Szerintem ezért kell imádkozni. Csak azt nem tudom, hogy ha több ember egyszerre imádkozik, akkor mit csinál Isten. (L. G. 13 éves. Intézetben nőtt föl. Édesanyja 5 éves korában meghalt, édesapjáról semmit sem tud.) „Egy éve lehetett, hogy megpróbálkoztam a halállal. Jött a levél a tanácstól a nagyapámnak, hogy áttesznek egy másik intézetbe. Nála voltam aznap, úgyhogy én bontottam föl a levelet. Patkánymérget vettem be. Ha meghaltam volna, valahol a pokol és a mennyország között lennék. Gyakran gyónok. Ilyenkor ritkábban jutnak az eszembe a bűneim. Egyszer, amikor rendőrök vittek, azért imádkoztam, hogy durranjon ki a kocsi gumija. Ki is durrant. A haláltól nem félek. Nem tetszik ez a világ. Ocsmány. Ocsmány vagyok én is. Mindig lopok. Szemét dolog lopni. A börtöntől nagyon félek. Mindig más-más intézetbe szoktak tenni. Loptam egy raktárból öt ej ram m ciánt. Most azzal fogom megpróbálni. Azt nem tudom, hogyha mégis a mennybe kerülök, és ha ott se lesz jó, és ha ott is öngyilkos leszek, hová kerülök. Gondolom, a pokolban is van cián. Talán büntetésből megint megszületek. A legjobb hétéves koromban vott. Akkor még nem loptam, és nem is akartam öngyilkos lenni. Nem volt miért. Akkor még nem vertek, hogy lopjak. Egyszer egy pasi után vittem a diplomatatáskáját, mert fent felejtette a villamoson. Persze ez nem általános. Úgyse tudok megváltozni, hiába ígérgetem magamnak. Úgyis lesz alkalom egyszer..." (0 A Donum vitae olyan emberek hivatalosan is bejegyzett csoportosulása, akik már hosszú évek óta kötelességüknek tekintik az élet védelmét. Tevékenységük főleg a természetes családtervezés, a magzatvédelem, az eutanázia problémaköreire irányul, de érinti a testi és lelki rokkantak védelmét is. — A Donum vitae orvosi csoportosulás, vagy bárki a tagjává válhat? — Mindenkit szívesen látunk, aki meggyőződése alapján, céljaink értelmében cselekszik. Tehát kiáll az élet védelme mellett a fogamzás pillanatától kezdve a természetes halálig. Mi szabad társulás vagyunk, nincs alapszabályzatunk, tagsági díjat sem kell fizetni. —

: Hallottam, hogy már évek óta rendeznek természetes családtervezéstanfolyamokat, ám Pozsonyban még nem került rá sor. — Sajnos, ez a város a mi érdeklődési területünket tekintve vak és süket. Kassán, Eperjesen, Zsolnán, Homonnán, Besztercebányán,-' Vrútkyban, Túrócszentmártonban, Alsókubinban már tíz éve működnek ilyen jellegű nevelési központok és tanácsadók, többnyire a templom vagy egyházközség mellett. Pozsonyban viszont mindmáig nincsenek stabil embereink, s központunk sem. — Nem történt még meg, hogy felvilágosító munkájuk során valaki a fejükhöz vágta: a keresztény látásmódot akarják ráerőszakolni? — Eszünk ágában sincs erkölcsi erőszakot alkalmazni. Mi „csak" azt szeretnénk elérni, hogy mindenki hozzájusson a szükséges információkhoz, melyek nélkül nem teljes az igazság, tehát a választás lehetősége is jelentősen leszűkül. Itt van pl. az abortuszkérdés. A lakosság többsége azt hiszi, hogy a művi terhességmegszakítás teljesen ártalmatlan dolog, s hogy a magzat a fejlődés korai szakaszában csupán tehetetlenül vegetáló, minden emberi funkciót nélkülöző szövetcsomó. Hát ez óriási tévedés. A fogamzás pillanatától kezdve teljes értékű emberek vagyunk. Amikor az anya rájön, hogy másállapotban van, a magzat szervei már működnek, a szíve dobog, folyamatos a vérkerinEMBERVEDELEM A BÖLCSŐTŐL A SÍRIG BESZÉLGETÉS DR. ŠTEFAN HORVÁTHTAL, A DONUM VITAE KÉPVISELŐJÉVEL gés, az idegrendszer is működik, az öröklődés képlete is már egyszer s mindenkorra „bevésődött". Hogy a felnőttek képtelenek meglátni a magzatban az embert, az épp az informálatlanság következménye. Viszont ha mindezt elmondjuk nekik, talán elgondolkodnak azorí, hogy az abortusz nemcsak testi-szomatikus szempontból elfogadhatatlan lépés. Méry Gábor felvétele Én nem ítélem el a terhességmegszakításhoz folyamodó nőket. Legalább annyiban hibáztatom a társadalmi környezetet, a férjet vagy élettársat, akik cserbenhagyták őket a nehéz pillanatban, de az orvost is, aki rosszul tájékoztatta őket. Ezek a nők gyakran életük végéig lelkiismeretfurdalástól szenvednek, hiába gyónják meg akár hússzor a bűnüket, nem tudnak tőle szabadulni. Papoktól tudom, hogy a haldoklók leggyakrabban két dolgot idéznek fel, mint életük nagy tévedését, s ez a két dolog a hűtlenség és az abortusz. Az élet elleni vétek a legsúlyosabb bűn, hisz nincs még egy olyan érték, mint az élet. Az emberi élet a legnagyobb ajándék. — Míg külföldön működik egy komplex „abortuszmegelőző" rendszer, addig nálunk a felelős szervek, így az Egészségügyi Minisztérium is folyton csak az abortusz tarthatatlanságáról beszél anélkül, hogy a megelőzésért is tenne valamit. Nemrégiben például a miniszter azt mondta, hogy a szexuális nevelés egyáltalán nem függ össze az abortuszokkal, s hogy ez nem is tartozik az ő hatáskörébe. Mindig csak a következményről beszélnek, az abortusznak mintha az abortusz lenne az oka, és nem más... — Amiről ön beszél, valóban óriási üres térség. A szexuális nevelés — bár én inkább családi életre való nevelésnek nevezném, mert ez egy komplexebb témakört ölel fel — nincs intézményesítve. Ez a „nevelés" többnyire abból áll, hogy eljön az orvos az iskolába (ha gyermekgyógyász, az a jobbik eset, de többnyire nőgyógyászt hívnak...), és a fogamzásgátlásról beszél. Nekem az a véleményem, hogy ha egy fiatalnak erről kell először hallania, akkor joggal hiheti, hogy a nő és férfi kapcsolata nem több a szexnél, s hogy az egyetlen dolog, amire törekedni kell, a terhesség megelőzése. Persze az orvos által felkínált természetellenes és többnyire ártalmas módszerek alkalmazásával. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a fiatalokban nem él a nemiség iránti tisztelet, s hogy cselekedeteikben sokszor önmaguk emberi méltóságát tapossák sárba... — Ön szokott előadásokat tartani fiataloknak? — Előfordult néhányszor, valamelyik tanító jóvoltából, aki megkockáztatta a meghívást... — Valóban kockáztatni kellett? — Igen. Egyik tagunkat, aki egészségügyi nővér, többször is kihallgatták annak idején... Mi nem terjesztettünk semmiféle ideológiát, csakis szakmai felvilágosítást végeztünk. Csakhát az egyház támogatta tevékenységünket, és ez gyanús volt. A hatalom akkori letéteményesei azt már nem vették észre, hogy ezzel a környezetellenes életmóddal magunk alatt fűrészeljük az ágat. Hisz Európa ma már kihalóban lévő kontinens. A világ többi tájáról úgy tekintenek ránk, mint múzeumra... — Önök egy teljesen új szemléletmód meghonosításán (vagy újraelfogadásán) fáradoznak. Nem lehet, hogy sok ember erre azt válaszolja: ma, amikor megélhetési gondokkal küszködünk és többet kell dolgozni, mint azelőtt, senki se kívánja tőlem, hogy a lelkemen is „dolgozzam"? — A természetes családtervezés nem vallási kérdés. Az ember fiziológiája minden népnél, minden fajnál azonos, a méhnyakváladék is egyforma európai, ázsiai, fekete és fehér nőknél. Tehát valóban az élethez való hozzáállás kérdése az egész, és ennek megváltozása gyakran csodákat művel. Én még ma is kapok olyan emberektől leveleket, akiket tíz éve tanítottam meg a Billings-féle módszerre*. Ezek többnyire alacsonyabb műveltségű, egyszerű, de erkölcsileg mégis magas fokon álló emberek, akik elmondják, hogy a módszer segítségével elsősorban nem a családtervezést tanulták meg, hanem az egymással való kommunikálás módját. Felfedezték egymás értékét. Mert az a férfi, aki ismeri fe lesége szervezetének működését, nagyobb tisztelettel tekint asszonyára. Ő pedig, látva férje viselkedését, jobban, másképpen fogja szeretni. Azoknál a pároknál, ahol ez az ismeret hiányzik, hiányzik a kölcsönös kommunikáció is. A kapcsolat csupán a testiségre redukálódik. A szerelem egykettőre elillan, a házasság könnyen felbomlik, mert nincs meg a mélyebb összetartó erő. — Tegyük fel, hogy sokan alkalmaznák a Billings-módszert, csak éppen nem tudják, hogyan kell. Ki ad nekik felvilágosítást? — A nőgyógyászoktól ezt hiába várják. Rendeléskor nincs idejük előadásokat tartani, munka után pedig nem hajlandók erre, nem beszélve arról, hogy sokan nem ismerik ezt a módszert, s az Ogino-Knaus féle eljárás változatának tekintik, holott itt másról van szó. Különben szerte a világon az a helyzet, hogy nem nőgyógyászok terjesztik a módszert. Billings úr is neurológus, a felesége pedig gyermekorvos. Én radiológus vagyok... — Arra céloz, hogy ezen a területen is az önsegítő kezdeményezéseké a jövő? — így van. Számítunk az egészségügy alkalmazottaira, de legjobb módszernek az ún. „cuppleto cupple"-t tartom, amikor egy házaspár, aki már hosszabb ideje sikeresen alkalmazza a Billings-féle metódust, megtanítja rá a rokonság vagy a baráti kör valamelyik házaspárját, azok megint továbbadják, amit tanultak, és így tovább. (Aki többet szeretne megtudni a szervezetről, vagy akár a természetes családtervezésről, a következő címre írhat: Donum vitae, Smreková 5, Žilina.) LAMPL ZSUZSANNA * (A Billings-féle módszer lényege, hogy a méhnyakváladék állagából megállapíthatók a termékeny napok. — A szerk. megj.) AZ ESTERHAZY-KAPOLNA Verebélyen a Cseresznye utca végén, a falu szélén, ott ahol a lápos rétek következtek, állott a szerény, de gondozott kápolna. Története, legendája a 17. századba nyúlik vissza, a nagyvezekényi véres csata idejére. 1652. augusztus 26-án Nagy vezekény és Nemcsény határában Forgách Ádám érsekújvári kapitány hadai, egyesülve a verebélyi csapatokkal, megverték, csúfosan megfutamították a négyezer harcosból álló török hadat. Történelmünknek és Zsitva völgye történelmének nagy napja volt a fényes győzelem, de nagy árat fizettek érte a magyarok. A magyar seregnek 550 áldozata volt, köztük három Esterházy-fivér: Ferenc, László és Tamás maradt holtan a csatamezőn. A legenda szerint a negyedik, Gáspár sebesülten üldözte a törököt egészen Verebély határáig, ahol végkimerültségben holtan hullott le lováról. Néhány esztendővel később, 1699-ben az Esterházy család kápolnát építtetett Gáspár emlékére a Cseresznye utca végén, ahol állítólag a hősi halottat egykoron elhantolták. A nagyvezekényi ütközetnek van egy másik emléke is, az „oroszlán bronzszobor", Markup Béla alkotása, Nagyvezekény határában, amelyet 1896ban a milleneumi ünnepségek idején állíttattak. A verebélyi Esterházy-kápolnáról sajnos már csak múlt időben beszélhetünk, mivel a városrendezés, az új lakónegyed építésekor, a hetvenes évek legelején lebontották, mert „útban volt" a lakótelepi út építésénél. Dr. Trubíni Jozef pedagógus szerint a város akkori gazdái és az építők önkényesen cselekedtek, mert a végleges döntés a kápolna ügyében még nem volt birtokukban. Egy kisebb kitérő, körforgalom építésével a kápolnát meg lehetett volna menteni. A kápolna lerombolásánál dolgozó munkások elmondták, hogy csontvázat is találtak, amelyen a ruhafoszlányok még épek voltak. Szakember számára könnyen megállapítható lett volna, hogy valóban Esterházy Gáspár pihent-e a kápolna alatt? MOTESÍKY ÁRPÁD Szerkeszti: BALÁZS F. ATTILA