Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám, hétfő

3 MOZAIK 1991. MÁJUS 20. GARANCIÁKAT - DE SZANKCIONÁLÁSI LEHETŐSÉGEKET IS VILLÁMINTERJÚ DR. TÖTTÖSYISTVÁNNÉ FŐOSZTÁLYVEZETŐVEL Pénteken este hagyta el hazánkat az a négytagú magyarországi küldöttség, melynek feladata Ján Pišút és Andrásfalvy Bertalan oktatási miniszterek ma kezdődő budapesti találkozója előkészületeinek lezárása, illetve a hónapok óta folyó előkészületeken végrehajtandó utolsó „simítások" elvégzése volt. Ittlétének két napja alatt a küldöttség tárgyalt az SZK Oktatási, Ifjúsági és Sport Minisztériuma 22. főosztályának képviselőivel, kötetlen hangú beszélgetésen vett részt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetőségével és a már említett főosztály munkatársaival, ellátogatott a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába és Gimnáziumba, péntek délután, közvetlenül az elutazása előtt pedig hazai magyar pedagógusokkal találkozott az oktatási minisztérium tonkházi kastélyában. Dr. Töttösy Istvánnét, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának és egyben a küldöttségnek a vezetőjét a tonkházi találkozó után kérdeztük meg: Mit vár a két miniszter ma kezdődő találkozójától, illetve hogyan értékelné szlovákiai tárgyalásait, eredményeit? - A két oktatási miniszter találkozójától én személy szerint nagyon sokat várok, mivel - s ebben Fliegel úr, a szlovák oktatási minisztérium 22. főosztályának vezetője is egyetért velem - e mostani munkalátogatásunk során sokkal nyitottabb volt a légkör, kevesebb a feszültség, mint a korábbiakban. Olyan dolgokat is kimondtunk, melyeket azelőtt csak kerülgettünk, például hogy három tantárgyban, mely az együttműködésünk neuralgikus pontja lehet, a történelem, a földrajz és bizonyos értelemben az irodalom; vagy hogy nem elég a magyartanároknak a képzését és továbbképzését szervezni, mert a módszertani továbbképzés lehetőségét mindenkinek az anyanyelvén kell megadni. Úgy érzem, hogy mindkét részről - nagyon higgadtan - mindvégig azokat a lehetőségeket kerestük, amelyek közelebb hoznak-hozhatnak egymáshoz. Nevezetesen, mondjuk azt, hogy hogyan lehet az iskolarendszereinket oly módon nyitottá tenni, hogy közeledjenek egymáshoz, az iskolarendszer minden típusához vonatkozóan átjárhatóak legyenek. Egy kicsit konkrétabban; minél előbb létre akarjuk hozni a közös tantervés tankönyvbizottságokat. Az anyagi nehézségek - nem is olyan esetleges - felmerülése miatt én felvetettem, hogy próbáljunk meg közösen létrehozni egy olyan tanszergyártó céget, amely lehetővé tenné, hogy a nálunk élő szlovák nemzetiség és az itt élő magyar nemzetiség tanszerekkel történő ellátása olcsóbb és zökkenőmentesebb legyen. A legfontosabb problémát egyébként látszólag a pedagógusok továbbképzése jelentette, de van nekünk, illetve személy szerint nekem egy másik vesszőparipám is, éspedig az anyanyelven történő szakmunkásképzés, szakmaadás, valamint a tanárképzőkön kívüli más főiskolák és egyetemek elvégzésének lehetősége, amit — természetesen - szintén felvetettem a tárgyalásokon. - Egészében véve tehát pozitívan értékeli a munkalátogatásuk eredményeit? - Igen. Elmondtam Fliegel úrnak is" és most is csak azt mondhatom: nekünk arra kell törekednünk, hogy az „odafönt", illetve tulajdonképpen a két minisztérium középszintjén megfogalmazott elveket melyek minden bizonnyal bekerülnek egy magasabb szinten aláírással „szentesített" jegyzőkönyvbe - ne lehessen alacsonyabb fokon, mondjuk a napi gyakorlatban kisebb érvényű rendeletekkel félresöpörni, kijátszani. Úgy vélem, olyan szerződést kell kötnünk, amely garanciát nyújt arra nézve, hogy a szerző fél betartsa a bennefoglaltakat, de szankciókat is az ellen, aki nem tartja be. (kajó) ROMÁNIA SZTRÁJKOK, TÜNTETÉSEK, INCIDENSEK REFLEX MEGKÉSETT EMLÉKMULUSZTRÁLÁS Szabályos forradalom esetén általában órákon belül sor kerül a megdöntött rendszer jelképeinek eltávolítására. Söt, 1789. július 14-én a franciák éppen a Bastille lerombolásával kezdték a forradalmat, és azóta is egyfolytában ezen a napon tartják Párizsban a nemzeti ünnepet. A budapestiek sem sokat teketóriáztak 1956 októberében Sztálin bronzba öntött szobrával; drótkötelet kötöttek a nyakába, kerítettek valahonnan egy traktort, és örömrivalgás közepette porba döntötték. A történelmi igazságtevés hasonló példáit még hosszan sorolhatnám. Nálunk szabálytalan volt az 1989. november 17-i forradalom. Gyengéd volt. Bársonyos. így történhetett meg, hogy hónapokkal, fél évvel, egy évvel később még össznépi vitákra került sor a rendszer emlékmüvei további sorsának dolgában. Volt, aki sérelmeket emlegetve, a tömérdek Lenin-, Gottwald- és milicistabronz rövid úton való beolvasztására voksolt, volt aki művészeti zsűrizést javasolt, egyesek pedig politikai tapintatot emlegettek arra hivatkozva, hogy az ókori latinokról is ránk maradtak a császárszobrok, pedig a Cézárok között is voltak, akik vérszomjasságban csak alig maradtak le Sztálin és tanítványai mögött. Végül is "bölcs megoldást választottak az illetékesek: depozitba szállították a szobrokat. Egyszer talán majd eljön egy békésebb korszak is, és lehetőség nyílik egy világraszóló giccsparádé megrendezésére a szocreál stílusirányzat gyöngyszemeiből. Május 9-én azonban újból napirendre került az emlékműprobléma. A prágai Képzőművészeti Főiskola egyik növendéke rózsaszínre mázolta az évek óta magas gránittalapzaton álló 23-as tankot, amely fővárosunk a szovjet hadsereg általi felszabadítását volt hivatva emlékezetünkbe idézni. 1968 augusztusa óta Csehszlovákiában sokan háklisak vagyunk a szovjet tankokra. De nem mindenki. Van, aki azt a 23 évvel ezelőtti augusztusi akciót második felszabadításnak tekinti. Ezek a másképp gondolkodók perceken belül összeverődtek a 23-as tank körül, és régi szokásukhoz híven, .gyalázkodó szavakkal követték a fiatal képzőművészt, aki úgy találta, hogy a rózsaszín vidámabb szín a tábori zöldnél. Parázs, sőt tetlegességig terjedő vita bontakozott ki. A happeningre (meghívottként) olyanok is eljöttek, akik éveket töltöttek 1968 után börtönben, ezeket a kommunista párt jelenlevő (még mindig szilárd) magvához tartozó tagjai leköpdösték és tettleg is bántalmazták. A képzőművész-növendéket közbotrány okozás címén perbe fogták, mire a Szövetségi Gyűlés 13 képviselője vásárolt 30 kg olcsó rózsaszín festéket, és a közben újból tábori zöldre festett páncélost ismét rózsaszínűre mázolta. De most már tökéletesen; még az ágyúcső is e kevésbé harcias színben pompázik. És most a parlament is arról vitatkozik, hogy illik-e vagy sem törvényhozóknak rózsaszínre mázolni egy tankot, meg az ország lakossága is izgalommal figyeli a fejleményeket. Én személy szerint úgy vélem, hogy honatyákhoz méltatlan egy tank rózsaszínre festésére vállalkozni, amikor a törvényalkotás házában ott vár félig készen a földtörvény, és elsősorban minden erőt az alkotmányozásra kellene összpontosítani. Mindazonáltal nem tudom megállni, hogy le ne írjam: az embernek, de az országnak is minden mulasztásért meg kell fizetnie. Most fizetünk azért, hogy túlságosan bársonyos volt ez a forradalom. Fizetünk azzal, hogy a törvényhozásban a régi rendszer jelképeinek eltávolításáról szóló vitában a kommunisták a hangadók. Azzal, hogy Gottwald unokái ma a jogállamiságra hivatkozva követelhetik a tankmázoló diák szigorú megbüntetését. Azzal, hogy (noha ezt nem akarjuk beismerni) másfél évvel a forradalom után a közéleti vezetők lusztrálását voltaképpen a letűnt rezsim fő titkosrendőrei irányítják, mert lehetőség van a kezükben maradt titkos dossziék (vagy másolataik) kiszivárogtatására. Azzal, hogy Szlovákiában előfordulhat: a kommunista párt lesz a mérleg nyelve. A tankfestési affér többet jelez önmagánál. Érdemes róla eltűnődni. Ezt a jelképet már réges-rég be kellett volna olvasztani. f TÓTH MIHÁLY VÁSÁRLÓFOGÁS - MINOLTA MÓDRA Május második hetében kétnapos termékbemutatót tartott Pozsonyban a világhírű japán Minolta cég. A rendezvény gyorsmérlegéről Karel Ruseke

t, a Minolta Csehszlovákia korlátolt felelősségű társaság igazgatótanácsának tagját kérdeztem. Romániában az elmúlt hét folyamán újra érezhetően megnövekedett a szociális és a belpolitikai feszültség. Országszerte sztrájkokra, tüntetésekre, incidensekre került sor, melyek résztvevői kifejezték elégedetlenségüket a kormány politikájával. A tiltakozó akciók kiváltó okai a rohamosan romló élet- és munkakörülmények, a csökkenő életszínvonal, a mélyülő gazdasági válság. Máramaros megyében, mely közel fekszik Kelet-Szlovákiához a problémák még nemzetiségi színezetet is kaptak, éles konfliktus alakult ki a helyi román és ukrán nemzetiségű lakosság között. Két nagy, ukránok lakta község - Repedea és Poienile de Sub Munte, melyeknek együtt mintegy 18 ezer lakosuk van - úgy véli, hogy az állami legelők és földek felosztásakor megrövidítették őket. A föld pedig ezen a szegény vidéken a megélhetés egyik alapforrása. A két község lakói már napok óta tiltakozó akciókat tartanak és rendszeresen elvonulnak a közeli szovjet határra, hogy a Szovjetunió segítséget kérjék. Mivel a román hatóságok tétlenkednek, a két falu lakossága a hét közepén elfoglalt majdnem ezer hektár legelőt, ami természetesen nem tetszik az így megkárosított szomszédoknak. Ezek válaszképpen eltorlaszolták az utakat és megbénították a vidék forgalmát. Nem messze onnan, Kolozs megyében két nagy szomszédfalu egyike úgy oldotta mg a vitát, hogy villával, kapával, ásóval felfegyverkezve egyszerűen elpusztította a magáénak tartott, de most a másik birtokában levő földek termését. Az anyagi kár félmillió lei. A földosztás körüli konfliktusoknak már több halálos áldozata is van. Elégedetlenek a szövetkezeti dolgozók is, mert az állam nem akarja már támogatni az ágazatot és az élelmiszeripart. Ezért csütörtökön a szakszervezetek felhívására mintegy 800 ezer mezőgazdasági dolgozó kétórás általános figyelmeztető sztrájkot tartott. A kormány nem reagált. Tiltakozó akciók sora robbant ki több ipari nagyvállalatban is. A dolgozók elégedetlenek voltak az áprilisi fizetésekkel. A problémák gyökere abban rejlik, hogy a vállalatok alig termelnek, és nem mindig saját hibájukból. Roman kormánya ugyanis igen gyorsan, minden előkészítés nélkül „önállósította" a vállalatokat, mégpedig úgy, hogy szinte megoldhatatlan problémák keletkeztek az anyagellátásban, a vállalatok közti kapcsolatokban stb. Egyszóval nagyon kaotikus helyzet alakult ki, de a kormány továbbra is mossa a kezét. Pedig a dolgozók elégedetlenségét Petre Roman a saját bőrén is tapasztalhatta pénteki látogatása alkalmával a bukaresti Faur Gépipari Művekben. Amikor a munkások tudomást szereztek arról, hogy a kormányfő az üzemben van és tárgyal a vezetőséggel, valamint a szakszervezetekkel, összegyűltek az igazgatósági épület előtt, s követelték a kormány lemondását, gondjaik orvoslását. Románt távozásakor kifütyülték, lehurrogták és már-már inzultálták. Szóhoz sem engedték jutni, amikor beszélni akart. A biztonsági szolgálat embereinek úgy kellett kimenekíteniük főnöküket a feldühödt tömegből. KOKES JÁNOS, Bukarest • Miért éppen most és miért Pozsonyban láthattuk a Minolta-technikát? -Ennek egyszerű a magyarázata: április 1-től kezdte meg tevékenységét a Minolta Austria leányszervezeteként a Minolta Csehszlovákia kft, amely cégünk egyedüli képviselője az országban. Saját szlovákiai hálózatunkon belül Pozsonyban, Besztercebányán és Kassán kereskedelmi és szervizközpontunk van, ahol a vásárlók működés közben nézhetik meg és válogathatnak a csehszlovák piacon kínált gépeinkből. Kétnapos, árusítással egybekötött szakkiállítások sorozatát nyitottuk meg ezen a rendezvényen. Legközelebb május végén Zsolnán, majd utána június 24-én és 25-én Komáromban mutatkozunk be az érdeklődőknek. • Mi iránt volt a legnagyobb kereslet? -Másológépeket és telefaxokat forgalmazunk a csehszlovák piacon. Nem panaszkodhatom: sokrétű, szinte az egész kínálatuknkat felölelő érdeklődés mutatkozott. Mindegyik vásárló szükségleteinek megfelelően válogathatott. # És elégedett a kiállító is? -Az eddigi gyakorlattól eltérően összegzést nem készítünk. Elsősorban a kapcsolatkeresésre, az új érdeklődők feltérképezésére számítottunk. Most ők mérlegelik ajánlatunkat, döntenek, aztán újra kapcsolatba lépünk velük és pozsonyi tanácsadóközpontunk közvetítésével folytat(hat)juk együttműködésünket. • Sokan vannak? - Mondhatnám igen. Valószínűleg rájöttek: termékeinkhez átfogó szolgáltatást kínálunk. Ragaszkodva az országszerte plakátjainkon olvasható szlogenünkhöz, megrendelőinknek igyekszünk megbízható háttérbázist teremteni. És ez nem üres reklámfogás, mögötte konkrét lépések rejlenek. Pótalkatrészraktárakat létesítünk, bővítjük szervizhálózatunkat és a lehetőségekhez mérten látjuk el szerelőinket. Hogy gyors és kiváló munkát végezhessenek. Meggyőződésünk: így számíthatunk a vásárló teljes elégedettségére. (jmk) HATÁRKŐ VOLT? POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS JABLONCÁN Kevés település fekszik olyan szép környezetben, mint Jablonca, a kies Szilicei-fennsík keleti hegyoldalába ékelődő Torna-patak völgyének „legeldugottabb" és az utóbbi évtizedekben talán legkevésbé fejlődő községe. Legkevesebbet fejlődött? Lakossága az elmúlt évtizedekben alaposan megcsappant. A krónika szerint a múlt század derekán és századunk első harmadában majdnem hatszáz lakosa volt - több, mint szomszédos Körtvélyesnek, s közel annyi mint Szádalmásnak - ma viszont alig 300, s ezzel az említett községek sorában biztos sereghajtó. Kevés szántóföldje és hatalmas erdősége, fiataljai többségének nem adott megélhetési lehetőséget, ezért igen sokan az ingázás helyett az elköltözést választották. Többségük talán azért is lett hűtlen szülőfalujához, mert ott építkezési zárlat volt, s ugyanakkor a körzetesítési politika a kisiskolát is elvitte onnan. Jablonca majd 20 éve nem önálló település. Az egyesítések „aranykorában" közigazgatásilag Körtvélyessel lépett frigyre és élt mostanáig közös háztartásban. A legutóbbi helyhatósági választásokig félig-meddig újból önálló. A legfontosabb „bírói teendőket" eddig a körtvélyesi polgármester látta el. Ugyanis május 18-án ismét urnához léptek a helyiek, hogy megválasszák az önkormányzat fejét. Erre a tisztségre korábban senki sem vállalkozott ma pedig két jelölt van. Az 52 éves Rákay Ilona és a 39 esztendős Angyal Zoltán. Mindketten a tornai cementgyárban dolgoznak, s mindketten tagjai a kilencfős jabloncai önkormányzatnak. - Korábban nem vállalták jelölésüket, most mégis. Miért? - érdeklődtem a tőlük minap: Angyal Zoltán független jelölt: - Megvallom őszintén, én elégedett vagyok a munkahelyemmel, szeretem a munkámat, ezért korábban azt mondtam, vállalja el a falu vezetését más. Mi tagadás, ha most megválasztanának, akkor is csak másodállásban végezném a polgármesteri teendőket. Hogy mégis indulok, abban részemről az döntött, hogy itt születtem, itt nőttem fel, szeretem ezt a falut, s ha ilyen poszton senki sem hajlandó intézni a helyi közügyeket, akkor én megpróbálom. Rákay Ilona, az Együttélés Politikai Mozgalom jelöltje: - A közügyek iránti felelősségérzetből értettem egyet a jelölésemmel. Nem vagyok tősgyökeres jabloncai. Körtvélyesről származom, de megszerettem ezt a községet. A tervekről nehéz nyilatkozni, hiszen nem tudom mire futja majd a községi kasszából. Ugyanakkor kevés a fiatal, a lakosság többsége nyugdíjas. Igaz, ők aktív társadalmi életet élnek, járnak a klubjukba, csigatészta-készítéssel pénzt is szereznek maguknak, de... Az óvoda valószínűleg félnapos lesz, mivel csak fél tucatnyi a gyerek. Vízvezetékünk van, csatornahálózat nincs. A Magyar és Szlovák Televízió II. csatornáján sugárzott adását nem foghatjuk... - Haraggal válnak el Körtvélyestől vagy békében? Angyal Zoltán: - Szó sincs haragról. A körtvélyesiek is ugyanolyan természetesnek tartják a különválást mint mi. Hogy aztán, miként végződik a válás, azt.nem tudom. Mindenesetre az osztható vagyont igazságosan el kell osztani. Nincs sok. Van egy kis helyi üzem, amely a két falu egyesülése után indult be. Körtvélyesen felújították a művelődési házat, ott áll a volt közös helyi nemzeti bizottság irodája. Mi ismét szegényebbek vagyunk. Rákay Ilona: - A két önkormányzat kinevez egy bizottságot, ügyvédet fogadunk és remélem békésen megosztjuk közös vagyonunkat. Polgármesterválasztás volt a hétvégén Jabloncán. Hogy jelentős határkő lesz-e ez az esemény a Rozsnyói járás kis településének történetében, az később derül ki. Mindenesetre a községükhöz hű lakosok szeretnék, ha az lenne. (gazdag) Szombaton Angyal Zoltánt választották Jablonca polgármesterévé.