Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-08 / 82. szám, hétfő

1991. ÁPRILIS 8. ÚJ SZÓi GAZDASÁG 4 CSAK HAGYJANAK BENNÜNKET DOLGOZNI BESZÉLGETÉS EGY SIKERES VÁLLALKOZÁS TITKAIRÓL Az évtizedeken keresztül mindenható állami ipar és kereskedelem az év elején megkezdte remélhetően minél kiadósabb fogyókúráját. Mindez elsősorban a vásárlók érdekeit szolgál­ja még akkor is, ha az első három hónap tapasztalatai között egyelőre még túlsúlyban vannak a negatív élmények. Sajnos a megszű­nés előtt álló állami kereskedelmi vállalatok bármiféle minőségi javulás nélkül, példátlan árréseket használva a csillagos égig emelik termékeik árát. Egyelőre megtehetik, hiszen a magánkereskedelem és így a szorító konku­rencia még gyermekcipőben jár. Ez a helyzet minden bizonnyal rövid időn belül megváltozik és a kialakuló versenyhelyzetben helyükre ke­rülnek a manapság jócskán felborulni látszó minőségi- és árarányok. Az ellső fecskék közé tartozik é téren a komáromi KomBit. D kft. A Jókai Színház előterében megrendezett kiál­lításukon beszélgettünk Molnár Istvánnal, a társaság tagjával egyebek mellett az újszerű vállalkozói világnézetről. Legjobbnak lenni a piacon - Az itt látottak alapján a társaság szokatlanul tág tevékenységi körrel foglalkozik. Hogy alakult ki ez az összetétel? - Eredetileg még a Jednota fo­gyasztási szövetkezet számitóköz­pontjában dolgozva kezdtünk el, rhunkánk mellett számítógépekkel és felhasználói programokkal keres­kedni. Idővel a társaság kibővült, először kisgépekkel, később iroda­technikai eszközökkel is foglalkoz­tunk. Végül az év elején, amikor Csenger Sándor vezetésével korlá­tolt felelősségű társasággá egyesül­tünk, ehhez még egy tervező társa­ság csatlakozott. A tagok régi isme­rősök, baráti és vállalkozói körökből. Többségük a komáromi magyar gimnáziumban végzett és a kapcso­lat azóta sem szakadt meg. A sokré­tű tevékenység azzal az előnnyel jár, hogy ha valamelyikünk esetleg gyengébben teljesít, a többiek bizo­nyos mértékig kisegítik. Nagyon fon­tos, hogy az egyes ágazatokat kom­binálva - például a számítástechni­kát a programírással és a tervezés­sel - minőségi munkát tudunk vé­gezni. Különben is cégünk alapfilo­zófiája, hogy ha nem is a legolcsób­bak, de a lehető legjobbak legyünk a piacon. -A jelenlegi gazdasági válság körülményei közt ez az igényesség néni szűkíti be túlságosan a vevő­kört? : - Azt szoktuk mondani, hogy mi húsz év múlva is ezzel a tevékeny­séggel szeretnénk foglalkozni. Lehet egy jó üzletet csinálni a vevő rová­sára, esetleg jön még egy vevő és azután vége. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy aki nálunk vevő volt, az nem megy máshová, vagy ha el is megy, nemsokára visszatér. Például elektromos írógépet eladni nem nehéz. Viszont bebiztosítani a megfelelő hátteret - teszem azt a szabvány szerinti szlovák betű­készletet úgy, hogy a titkárnő vakon tudja használni -, ez már nem olyan egyszerű feladat. Azonkívül mi gya­korlatilag korlátlan ideig biztosítjuk minden cserélendő alkatrész - sza­lag, margarétafej - utánpótlását. Ez m olyan elem, amiben a többiek nagy része nem akar konkurálni ve­lünk, ez ugyanis rövid távon nem jár nagy haszonnal. Nekünk viszont megéri, elsősorban azért, mert a vá­sárló megszokja, hogy amit tőlünk vesz, az adott árkategóriában a leg­jobb. -A minőség iránti igény viszont eddig nem feltétlenül volt jellemző a hazai piacra. - Ez tény, pedig a minőségi árú sokszor nem kerül sokkal többe, mint az ún. bóvli. Amelyik vevőnek nem kell a minőség, annak nem mondjuk, hogy ne jöjjön hozzánk. Ellenkezőleg igenis megpróbáljuk meggyőzni, hogy az igényes áru az egyetlen, amibe érdemes beruház­nia. Idézhetném az ismert mondást is, miszerint nem vagyok olyan gaz­dag, hogy megengedjem magam­nak az olcsó dolgokat. Például a számítógépekhez használt nyom­dákkal tele a piac, mégis már a har­madik esetben fordult elő, hogy va­laki nálunk jelentkezett, mert az a nyomda, amelyet másutt olcsón vett, nem működik rendesen vagy gyakran hibásodik. Nem beszélve arról, hogy az általunk forgalmazott típusok három-négyszer gyorsab­ban dolgoznak és csak viszonylag kevésbé drágábbak. Ezek azok a dolgok, amelyekre rá szeretnénk szoktatni a vásárlókat. Sajnos elég kevés még a profi kereskedő a szak­mában. Hasonlóan igényesek va­gyunk a számítógépprogramok te­rén is. A különböző általánosan el­terjedt adatkezelő programok mellett forgalmazzuk például egy svájci cég programjának szlovák átiratát, amely egy vállalat teljes ügyvitelét tartalmazza és segítségével bár­mely nyugat-európai céggel kom­munikálni lehet. Ráálltunk az iroda­technikára is, hiszen országunkban e téren teljes nyomor uralkodik. A vi­lágon már sehol sem írnak indigóval, hanem az eredeti kópiát ott az irodá­ban tetszés szerinti példányban, fénymásolják. Nálunk viszont még az is megtörténik, hogy egy könyve­lőnek nincs számítógép az asztalán. - Különféle szerszámok, kisgé­pek hogy kerültek be a vállalko­zásba? - A régi rendszerben egyik külke­reskedelmi vállalatunk felbontotta a Hilti vállalattal érvényes szerződé­sét, egy országszerte kiépített háló­zatot rombolva ezzel szét. Tették mindezt egy másik cég ajánlatában bízva, csak ők tudják, hogy mit re­méltek ettől a partnertől. Az üzlet aztán nem jött össze, így az ország két szék között a földre pottyant. Erre a kiürült piacra terítjük újra a Hilti termékeit. Ezek a termékek sem a legolcsóbbak, de ha a világon valaki meglátja, hogy Hilti vagy Bosch, azonnal tisztában van vele, hogy mit várhat el az árutól. - A társaság tehát lassan bővül. - Legújabban egy minőségi ter­vezőgárda csatlakozott hozzánk. Ök idáig egy állami vállalat keretében dolgoztak. Az önállóság, a kereset és nem utolsósorban a biztonságér­zet hozta őket ide. Nekünk nem kell tartanunk attól, hogy munkanélküli­ek leszünk - inkább attól félünk, hogy annyi munkánk lesz, amit el sem tudunk végezni. Jogszabállyal a Hivatalokba - Gondolom, nálatok nem elég az állami szektorban általános latyma­tag munkastílus. - Munkaidőnk nem nyolc óra, in­kább 18. Sajnos, aki ma komolyan szeretne vállalkozni, esetleg még külkereskedelemmel is egybekötve, az szakmai tudásán kívül elsősor­ban jogásznak képezze ki magát. Ma már ugyan nem tipikus, de az elején, ha a vámosokhoz mentünk, nekünk kellett megmondani, hogy milyen szabály alapján kell az árut elvámolni. A hivatalokban általában nekünk kellett tanácsot adnunk, ho­gyan is kell elintézni azt, amit nekik kellett volna tudniuk. Ezeket a dol­gokat úgy lehet túlélni, hogy nem azt nézzük, mennyire fékeznek bennün­ket a környező akadályok, hanem abból kell kiindulni, hogy dolgozni kell. Nem tüntetni, sztrájkolni, ha­nem dolgozni, mert annak a látszatja előbb-utóbb megvan. Az adminiszt­ratív akadályokon egy vállalkozó nem tud változtatni, legfeljebb akkor, ha olyan tempót diktál, - amire mi egyelőre szerencsére képesek va­gyunk - hogy egyszerűen hajtja ma­ga előtt a hivatalokat. Ha egy szo­katlan kérésre valaki azt válaszolja, hogy ezt nem lehet, és én a szállító­levéllel együtt elé téve a jogszabályt bebizonýítom, hogy igenis lehet, legközelebb valószínűleg már ke­vésbé akadékoskodik. A hivatalno­kok nagy része nem veszi feltétlenül tolakodásnak az efféle hozzáállást. Végül is el kell ismerni, hogy ők sincsenek könnyű helyzetben, a hi­vatalok megszűnnek, újak alakulnak és még nem nagyon tisztázódtak az egyes hatáskörök sem. Indulás - kölcsönpénzből -Bizony manapság eléggé szi­szifuszi munka egynémely ügy elin­tézése. - Nem irigylem azt, aki most kezd vállalkozni. Nekünk még elég volt egy hivatalba elmenni, ma már négy intézi ugyanezt. Nem tudom meny­nyire jó ez, végül is az idő eldönti. Az én dolgom megtanulni - ha törik, ha szakad - a hivatali útvesztőkben való járást. Csak úgy szabad vállal­kozásba kezdeni, ha tudatában va­gyok annak, hogy aránytalanul több munka árán jutok esetleg csak annyi pénzhez, mint egy állami vállalatnál, de hosszú távon végül is meg kell, hogy érje. Egyrészt megvan az ál­landó bizonytalanság, hiszen nincs mögöttem egy állami vállalat, más­részt viszont tudom, ha jól fogok dolgozni, akkor a jövőben is lesz munkám, amit az állami szektorban a jelenlegi helyzetben sokan nem mondhatnak el magukról. - A tudás tehát lassanként felér­tékelődik. - Nálunk a kilenc alapító tag kö­zül nyolc mérnök. A kilencedik pedig kereskedő, akinek a vérében van a szakma. Nem igaz, hogy közülünk a nagy többség valamilyen óriási anyagi háttérrel indult. A tipikus in­kább az, hogy az első gépre min­denki úgy kérte kölcsön a pénzt. Aki bízik a kezében, lábában vagy az eszében - teljesen mindegy, az a lé­nyeg, hogy elkeljen a piacon - ne szégyellje magát, használja ki és ne sajnálja tőle a munkát. A jól végzett munkának van jövője és a mai rend­szer, ha nem is tökéletes, de leg­alább hagy minket dolgozni. TUBA LAJOS ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁS AZ ISTÁLLÓK HULLADÉKHŐJE A termelési költségek napjaink­ban nagyon is időszerű csökkenté­sének egyik módja az energiára for­dított kiadások mérséklése. Ez egyebek mellett alternatív energia­források kihasználásával is elérhető. Ilyen lehetőség a haszonállatok bio­lógiai hőjének a felhasználása, melyhez külföldön általában hőszi­vattyúkat alkalmaznak. Németországban például a tej hű­tésekor keletkező hőt hasznosítják. Először egyszerű hőcserélőben a tej 37 C-fokról 20 fokra hűl le, miközben a hűtővíz 28 Celsius-fokra felmeleg­szik. Ezután hőszivattyú alkalmazá­sával a tej hőmérséklete egészen 4 fokra csökken, és az így nyert hő a korábban már felmelegített vizet tovább hevíti, egészen 48-55 fokig. Ennek köszönhetően 1 liter tej 37 fokról 4 fokra történő lehűtése során 1,1 liter vizet 10 fokról 48 fokra sikerül felmelegíteni. Napi 14 ezer liter tejet feldolgozó berendezés al­kalmazásával évi 210 tonna barna brikett takarítható meg, így a beru­házás 1,2 év alatt megtérül. Ilyen típusokat például a svéd Alfa-Laval vállalat gyárt. E célra alkalmas hő­cserélőket hazánkban az STS Brno és a Topos Šluknov készít. Külföldön a mezőgazdaságban nagyon elterjedt hőszivattyúk leg­gyakrabban a biológiai eredetű hőt hasznosítják. Az Alva-Laval vállalat által gyártott Alfatherm Stall típusú berendezést az istállók meleg leve­gőjét hasznosítja víz (melegítésére és fűtési célokra. Egy 200 m 2 terüle­tű családi ház fűtésére negyven te­henes istállóból származó energia elegendő. Az Alfatherm­Hydro típu­sú berendezés szintén hőszivattyú alkalmazásával az épületek mikro­klímáját szabályozza. Az istálló ned­ves meleg levegője a párologtató­ban energiáját a hűtőfolyadéknak átadva lehűl, majd az így lecsapódó vizet a káros anyagokkal együtt el­vezetik. A hűvös levegő a konden­zátorban újra felmelegszik, és ekkor visszavezetik az istállóba. Az eredeti 20-30 Celsius-fokos, 80 százalékos relatív párataríalmú levegőből így hasonló hőmérsékletű, de csak 45 százalékos relatív párataralmú leve­gő nyerhető. A kellemesebb mikro­klímának köszönhetően javul a táp­szer kihasználása, és az esetleges energiafelesleget vízmelegítésre is fel lehet használni. A hőszivattyúk kipróbálására ha­zánkban is sor került. A vásárúti szövetkezet nyárasdi, 420 állatot befogadó tehenészetébe az LV-20 S jelzésű típust építették be. Az istálló meleg levegője a berendezés párologtatójába hajtva energiáját a hűtőközegnek (freonnak) adja át és így azt elpárologtatja. A freongő­zöket ezután kompresszorral egy kondenzátorba préselik, ahol lecsa­pódnak, és az így felszabaduló hő­vel vizet melegítenek. LV-20 S típu­sú hőszivattyú teljesítménye 7 Celsi­us-fokos külső hőmérséklet és 45 Celsius-fokos vízkilépés esetén kb. 20 kW. A gellei gépállomás által felszerelt berendezés megbízhatóan működik, megtérülési költsége 5,4 év. Az állattenyésztés hulladékhőjét külföldön széles körben hasznosít­ják. Az energiatakarékosság e for­mája csökkenti a költségeket, és hozzájárul a termelés gazdaságos­ságának javításához. JÁN JURÍČEK mérnök, kandidátus FÉNYEK A KÓRHÁZBAN (Munkatársunktól) - Interlux né­ven kétnapos nemzetközi szakmai tanácskozás zajlott az elmúlt napok­ban Besztercebányán a világítóbe­rendezések legújabb fejlesztési irányzatairól. A rendezvényről a je­lenlevő nyugati cégek szakemberei­nek részvételével sajtótájékoztatón számoltak be az újságíróknak. A be­mutatkozó nyugati cégek elsősor­ban az egészségügyi intézmények elektromos megvilágításának lehe­tőségeit taglalták. Az elhangzottak szerint csak a meglévő lámpaburkolók javasolt cseréjével, mintegy 40 százalékos energiamegtakarítás érhető el. A fej­lett, környezetkímélő és energiata­karékos megvilágítási rendszerek bevezetésével nemcsak a kórhá­zakban és a többi egészségügyi in­tézményben, hanem az élet minden területén jelentős energiamennyisé­yet ienetne megtakarítani. Amint azt az OSRAM, Knoblich Licht és LITE cégek képviselői elmondták, a drá­gább berendezések hosszú távon olcsóbbak, a beruházások a jelenle­gi és várható energiaárak mellett alig több mint két év alatt megtérül­nek. A kérdés csak az, hogy a ko­moly forráshiánnyal küszködő egészségügyben például jut-e pénz a felkínált lehetőségek megvalósítá­sára. A restruktív gazdaságpolitika alapelveinek ismeretében a közeljö­vőben erre valószínűleg nem jut pénz. Az együttműködési készség mindenesetre a nyugati partnerek­nél továbbra is fennáll, az érsekújvá­ri Elektrosvitból például nemrégiben negyven szakember látogatott el a Knoblich Licht céghez, a LITE pedig Twist néven közös vállalko­zásba fogott egy pozsonyi vállalko­zóval termékeinek a hazai piacon való értékesítésére. -tszl­OLCSÓBB, MINT A KŐOLAJ DÍZELOLAJ - REPCÉBŐL Nem titok, hogy a mezőgazdasági termelés költségeit nagyban növelik a magas üzemanyagárak. A trakto­rok és teherkocsik működtetése per­sze hajtóanyag nélkül elképzelhetet­len. Nos, ezzel mindenki tisztában van, de ötletes megoldással az üzemanyagköltségekből mégiscsak meg lehet valamennyit takarítani - legalábbis ezt állítják az Eperjesi járásban az olajrepce-termesztő szövetkezetek vezetői, akik biohaj­tóanyag-készítő részvénytársaságot alapítottak. Az ötletet a Bécstől mintegy 30 km-nyire levő Asperhoffenből vet­ték, ahol 239 osztrák farmer működ­tet egy mezőgazdasági vállalatot, s a traktorok hajtóanyagát olajrepcé­ből, illetve napraforgóból nyerik. Amint ottjártunkkor, az eperjesiek­nek elárulták, 1500 tonna repce­magból 500 tonnányit tudnak készí­teni, méghozzá úgy, hogy az előállí­tási költség 50 százalékkal alacso­nyabb a kőolaj fogyasztói áránál. Ez az osztrák mezőgazdasági vállalat a bioüzemanyagot nem eladásra, hanem saját szükségletei kielégíté­sére készíti. Amint elmondták, egy hektárnyi olajrepcéből 10 hektár évi műveléséhez nyernek elegendő üzemanyagot. Az eperjesiek Kendicében az as­perhoffenihez hasonló üzem létre­hozását már el is kezdték. Az üzem­csarnok már készen van, s a szük­séges technológiát is rövidesen szállítja a túrócszentmártoni nehéz­gépgyár. Úgy érezzük, hogy a törek­vés mindenképpen indokolt és fi­gyelmet érdemlő, hiszen amellett, hogy a bioüzemanyag olcsóbb, mint a kőolajból nyert, a környezetet is alig szennyezi - s ugye ez sem mellékes szempont. A kendiceiek kezdeményezése már a Kassai já­rás olajrepcét termesztő gazdasá­gainak is felkeltette az érdeklődését, s nyilvánvaló, hogy az ötlettel a Bod­rogközben és a Csallóközben is ér­demes lenne foglalkozni. (-szák)

Next

/
Thumbnails
Contents