Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-27 / 99. szám, szombat

1991. ÁPRILIS 27. HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ SZÓ* A MULT ADOSSAGA HÁROMOLDALÚ TANÁCSKOZÁS A SZLOVÁKIAI KONVERZIÓRÓL (Munkatársunktól) - Közismert a szlovákiai fegyvergyártás nehéz helyze­te: a fegyverek iránti kereslet az ismert okokból alaposan megcsappant, az ágazat olyan helyzetbe került, hogy erejéből nehezen mozdulhat el a mélypontról. Különösen, ha lépten-nyomon tisztázatlan játékszabályokba ütközik. A Fémipari Szakszervezeti Szövetség, közismertebb nevén a KOVO központi bizottságának kezdeményezésére jött létre az a mondhatni három­oldalú tanácskozás, amelyen a legfelsőbb szövetségi és szlovákiai kor­mányszervek, a fegyvergyártásban érdekelt vállalati vezetők és a vállalatok szakszervezeti képviselői vettek részt. A szövetségi kormány részéről többek között jelen volt Vladimír Dlouhý gazdasági miniszter, a szlovák kormány részéről Ján Čarnogurský kormányfő, Jozef Belcák gazdasági miniszter, valamint *a szlovák pénzügyminisztérium több képviselője. A többórás tanácskozást követően Ján Čarnogurský, Vladimír Dlouhý, Jozef Belcák, a KOVO szakszervezeti szövetség részéről pedig Jozef Tynka és Jozef Krumpolec rövid sajtótájékoztató keretében értékelte a tanácskozást. KI A GYŐZTES? GORBACSOVOT VÁLTOZATLANUL BÍRÁLJÁK • JELCIN SIKERNEK TARTJA A TIZEK KÖZLEMÉ­NYÉT • ROBBANÁS TALLINNBAN Tegnapi számunkban már röviden be­számoltunk arról, hogy Mihail Gorba­csov az SZKP KB plénumü lésén csötör­tökön felajánlotta lemondását, mondván, már belefáradt az örökös bírálatokba, a párt sorsa számára fontosabb a főtitkári tisztségnél. E szűkszavú közleménynél érdemlegesebb információkat nem is kaptunk, csupán az éjszakai és a tegnap reggeli híradások ismertették bővebb ter­jedelemben az eseményeket. A Gorba­csov-bejelentés után mintegy 90 perces szünetet tartottak, gyorson összehívták a politikai bizottságot, amely egyhangúlag azt az álláspontot képviselte, hogy Gor­bacsovnak jelenleg nem szabadna felad­nia a legfelsőbb pártvezetői tisztséget. Vlagyimir Ivasko, a főtitkár helyettese ezt követően tájékoztatta a központi bi­zottság tagjait a pártvezetőség vélemé­nyéről. Szavazásra bocsátották, hogy fel­vegyék-e a napirendi pontok közé a főtit­kár távozását. Ez ellen 322-en szavaztak, 14-en tartózkodtak, csupán 13-an mond­tak rá igent. Mindezek ellenére Gorbacsovnak to­vábbra is éles kritikákat kellett végighall­gatnia, amelyek egyrészt a szövetségi vezetés politikáját, másrészt személye­sen őt támadták. Sokan hangoztatták fenntartásaikat a Pavlov-féle válságkeze­lő programmal kapcsolatban, amelyet kedden a parlament jóváhagyott. A fel­szólalók szerint ez a program nem szol­gálja a nép érdekeit. Gorbacsovnak azt vetették a szemére, nem tartja tisztelet­ben a „kollektív munkastílust", hogy a lé­nyeges kérdésekben egyedül dönt, de az is elhangzott, hogy nem tanúsít kellő határozottságot. Alekszandr Dzaszohov a késő esti órákban megtartott sajtóértekezleten kö­zölte, a plénumülés határozatot fogadott el, amely egyebek között támogatta a szovjet államfő és 9 köztársasági veze­tő közös nyilatkozatát a szovjetunióbeli válság leküzdését célzó halaszthatatlan intézkedésekről. Hasonló magatartásra szólította fel a három balti köztársaság, továbbá Grúzia, Örményország és Mol­dávia vezetőit, akik a nyilatkozatot nem írták alá, mivel nem is voltak jelen. A hatá­rozatban az SZKP KB síkraszállt azért, hogy a párt két- és sokoldalú párbeszédet folytasson más politikai szervezetekkel és mozgalmakkal. A KB titkársága feladatul kapta, hogy ennek érdekében tegyen konkrét lépéseket. A tizek említett nyilatkozatával foglal­kozott az orosz parlament ülésén Borisz Jelcin, akinek az aláírása szintén megta­lálható az okmányon. Az ő értelmezése szerint ez a dokumentum az Oroszorszá­gi Föderáció nagy győzelme, mivel Gor­bacsov most a kézjegyével erősítette meg, hogy a köztársaságokat szuverén államoknak tekinti. Ennek bizonyítására elmondta azt is, hogy a Gorbacsov által előterjesztett szövegtervezetet a tanács­kozás során alaposan átdolgozták, vi­szont „Oroszország a maga javaslataiból egy jottányit sem engedett". Elmondta még, a tízoldalú értekezlet résztvevői egyetértettek abban, az autonóm alakula­tok az új szövetségi szerződést nem fog­ják önállóan aláírni, hanem csupán azon köztársaság delegációjának a tagjaként, amelynek a részét képezik. Tegnap Tallinnban az Észt KP helyi székházában bomba robbant. A hírt a TASZSZ közölte, hozzáfűzve, hogy az észt fővárosban az idén ez volt már a negyedik pokolgépes merényiét.' Senki sem sebesült meg. Hivatalos észt forrá­sok szerint a Moszkva-barát erők provo­kációjáról van szó, ezek ellenzik Észtor­szág függetlenségét, és örömmel vennék a szovjet fegyveres erők beavatkozását. Az észt kormány 20 ezer rubel jutalmat ígért annak, aki az elkövető nyomára vezet. A KURDOK NEM HISZNEK SZADDAMNAK NÉHÁNY SORBAN Ján Čarnogurský többek között kiemelte: Mai tanácskozásunk fő célja az volt, hogy közös megoldást találjunk a fegyvergyártási problé­mákra. Egy 5 pontból álló jegyzék­ben foglaltuk össze a tanácskozás eredményeit, főleg a távlatokat ille­tően, és pontos terminusokat is tar­talmaz ez a jegyzék. Konkrét megol­dásokat műst nem tudtunk javasolni, mivel ez kissé bonyolultabb feladat. Ami viszont az érintett vállalatok fej­lesztési programjait illeti: konkrét döntés született, hogy május 31-ig e vállalatok kötelesek a szövetségi gazdasági minisztérium elé terjesz­teni fejlesztési elképzeléseiket, jú­lius 31-ig pedig a különböző szinte­ken kell dönteni ezekről a kérdések­ről. A mai találkozó záradékaival valamennyi fél egyetértett, s jó alap­nak tartják ezt a következő lépések­hez. Persze, a ma elfogadott prog­ram teljesítését folyamatosan ellen­őrizzük majd. Találkozónk befejező részében hangsúlyoztam a jelenle­vőknek, hogy a konverziós program sikere, és általában gazdasági visz­szaesésünk megállítása azon múlik, hogy az egyes szférákban miként teljesítjük a névre szóló feladatokat, és azon is, milyen feltételeket terem­tünk a nyugodt munkához. Vladimír Dlouhý: Az állítás, hogy eddig nem csináltunk e téren sem­mit, hogy nem léptünk, nem teljesen igaz,mert a szövetségi kormány ta­valy hozott határozatot a gyártás folytatására, a szlovák kormánynak idei, 6-os számú határozata is erre irányult. Ezen kívül az a vélemé­nyem, hogy a konverziót is a reform keretében kell megoldanunk. A gaz­dasági reform három hónapja tart, következményeit tapasztaljuk, és itt az ideje, hogy határozzunk a követ­kező lépéseinkről. Ezt célozta a mai találkozó is. Jómagam nagyon örü­lök, hogy jelen lehettem. Szerintem lényeges, hogy tisztáztuk: mit tehet, illetve nem e kérdésben a szövetsé­gi kormány, mit tehetnek a köztársa­sági kormányok. A konverzió szerin­tem olyan óriási adóssága a múlt­nak, amelynek megoldása egyálta­lán nem lesz egyszerű és egyértel­műen sikeres. Arról van szó, hogy - kissé populistán kifejezve maga­mat - olyan megoldást kell talál­nunk, amely a lehető legkevésbé fáj. Jozef Belcák: Szlovákia gazda­sági minisztereként nagyra értéke­lem ezt a tanácskozást, s főleg azt, hogy ilyen összetételben ültünk le. Ami a szlovák kormány tevékenysé­gét illeti ebben a vonatkozásban, a következőket hangsúlyoznám: az itt már említett idei 6-os számú hatá­rozatunk intézkedéscsomagot java­solt, s a vállalatokkal együttműködve nagyon szorgalmasan dolgozunk azokon a tervezeteken, melyeket a szövetségi kormány elé terjesz­tünk. Minisztériumunkon mintegy 80 fejlesztési programot tartalmazó ter­vezet van, s folyik ezek szelektálá­sa. Véleményünk szerint ezekből eddig 13 a megfelelő, s tovább dol­gozunk a tervezetek értékelésén az­zal, hogy a már említett határidők­ben konkrét elképzeléseket terjeszt­hessünk be a szlovák, illetve a szö­vetségi kormányba. Jozef Krumpolec: Nagyon elé­gedettek vagyunk a tanácskozás eredményeivel, olyan sorrendben beszéltünk a kérdésekről, ahogy azt kértük. Véleményünk szerint ugyan a szövetségi kormány igyekezett enyhíteni a konverziós gondokon, de úgy tapasztaltuk, hogy ezek csak részleges megoldások voltak. Már­cius végi határozatunkban leszögez­tük, hogy ragaszkodunk az ilyen szintű tanácskozáshoz, s örülünk, hogy ezt sikerült elérnünk. Tömören összefoglalva: elégedettek vagyunk, s reméljük, hogy a mai ígéretek nem maradnak papíron. A mi dolgunk egyelőre az ellenőrzés. -P9~ (Folytatás az 1. oldalról) szerzett tapasztalatokra, s azt mon­dotta, hogy Szaddamnak nem lehet hinni. A kurdoknak ezért ragaszkod­niuk kell biztonságuk garantálá­sához. Hírügynökségek szerint a tárgya­lások az autonómiáról a jövő héten, Szaddam vasárnapi születésnapja után folytatódnak. A Reuter kom­mentárja szerint több száműzetés­ben élő iraki kurd vezetőt szinte sokkolta, amikor a televízióban lát­ták, hogy Talabani miként ölelkezik Szaddammal. Namik Kemal Kilic török pénz­ügyminiszter arról tájékoztatott, Irak tárgyalásokat folytat Törökországgal egymillió tonna búzaliszt vásárlásá­ról (200 millió dollár értékben). Az üzletet valószínűleg a jövő héten kötik meg. Ankara azzal számol, hogy az elkövetkező hónapokban további egymillió tonnát adnak el Iraknak. A Londonban megjelenő Finan­cial Times napilap két riportere és két másik személy életét vesztette Kuvaitban, amikor gépkocsijuk egy olajmezőn, az égő olajkutak közelé­ben kigyulladt. A kuvaiti brit nagykö­vetség jelentése szerint a baleset szerdán este történt, Ahmadi város közeiében. Itt van egyébként a Ku­vait Oil Co. társaság központja, az újságírók itt akartak interjút készí­teni. M arián Čalfa szövetségi minisz­terelnök csütörtökön a késő éjszakai órákban fejezte be háromnapos hivatalos látogatását Nigériában. Tárgyalópartne­reivel aláírta a záróközleményt, amelyben tükröződik mindkét fél érdeke a kereske­delmi és a gazdasági együttműködés el­mélyítésében. E sko Aho, a 36 éves centrista politi­kus, Finnország történetének legfia­talabb miniszterelnöke csütörtökön ismer­tette kormánya névsorát. A kabinetben, negyedszázada először, csak a polgári pártok képviselői kaptak helyet, és az is először fordult elő Finnországban, hogy a 17 miniszter közül 7 nő. Az eddig kormányzó koalíció választási veresége után a centristák, a konzervatívok, a svéd liberálisok és a keresztény liga tagjai tárgyaltak az új kormányról, amelyben végül nyolc tárcát a centristák, hatot a konzervatívok, kettőt a svéd liberálisok, egyet a keresztények kaptak. J ames Carter egykori amerikai elnök csütörtökön kijelentette: itt az ideje, hogy kivizsgálják azokat a híresztelése­ket, amelyek szerint Ronald Reagan állí­tólag tárgyalásokat folytatott Teheránnal az 1979 és 1980 között Iránban fogva tartott amerikai túszok szabadonengedé­séről. A tájékoztatások szerint William Casey, Reagan választási kampányának főnöket, majd a CIA igazgatója megegye­zett az iráni képviselőkkel, hogy az ameri­kai túszokat csak az elnökválasztások után bocsátják szabadon. Carter megje­gyezte, már az 1980-as választási kam­pány idején is kapott hasonló információ­kat, akkor azonban nem szentelt nekik figyelmet. A túszokat egyébként röviddel azután engedték el, hogy Reagan letette a hivatalos esküt. ^^ütörtökön este az amerikai Kong­V/b resszus szenátusa háromnapos vita után jóváhagyta az 1,46 billió dollá­ros szövetségi költségvetést. A szenáto­rok a tavalyihoz hasonló nagyságú védel­mi kiadások mellett szavaztak, ám eluta­sították a kormány kérését, hogy csök­kentsék az egészségügyre fordítandó eszközöket. Három milliárd dollárt vontak meg az űrprogramtól, a tudománytól és a rendőrségtől. A költségvetés nem szá­mol a forgalmi adó növelésével sem, amelyet Bush elnök szorgalmazott. W ashington 1975, vagyis a vietnami háború befejezése óta először döntött róla, hogy humanitárius támoga­tást nyújt Hanoinak: egymillió dollárt szán a vietnami háborús rokkantaknak. Ez a lé­pés a kölcsönös kapcsolatok javítását célozza. Mindezt Richard Solomon, az amerikai külügyminiszter kelet-ázsiai és csenes-óceáni ügyekben illetékes helyet­tese közölte. Solomon szerint a kormány döntésének meg kellene könnyítenie John Vessey tábornoknak, Bush elnök rendkívüli megbízottjának helyzetét. B ár elöljárói intézkedés elmulasztá­sával elkövetett jelentős hátrány okozásában bűnösnek találta a bíróság Pallagi Ferenc volt magyar belügyminisz­ter-helyettest, állambiztonsági csoportfő­nököt és Horváth József nyugalmazott : rendőrvezérőrnagyot, a belbiztonsági mi­nisztérium csoportfőnökét, mégis elége­dett a katonai bíróság megrováskisza­básával. Pallagit és Horváthot azzal vá­dolták, hogy 1989. október 23-a után a módosított alkotmány szellemében igyekeztek befolyásolni a belső biztonsági szolgálatot, hogy szüntesség meg a pár­tok, csoportosulások, akkor még ellenzé­kinek tekintett politikai személyiségek ellenőrzését, figyelését. G eorge Bush amerikai elnök tájékoz­tatta a Kongresszust, szándékában áll megadni Csehszlovákiának a kereske­delmi kedvezményeket az ún. kereske­delmi preferenciák globális rendszerének keretében. Ezt az AFP hírügynökség kö­zölte. E rendszer alapján egyes terméke­ket vámmentesen exportálhat az USA-ba az adott állam. A legnagyobb kereskedel­mi kedvezményeket Csehszlovákia már tavaly megszerezte. L egkevesebb 26 tamil szeparatista vesztette életét a srí lanka-i hadse­reg legújabb támadása során a szigetor­szág északi részén - közölte tegnap a ka­tonai szóvivő. Hozzáfűzte: az offenzíva során 6 katona is elesett, húszan pedig megsebesültek. F erdinand Marcos egykori fülöp-szi­geteki diktátor családja abban az esetben térhetne vissza hazájába, ha visszafizetné az államnak az elsikkasztott 5 milliárd dollárt. E kompromisszumos megoldás lehetőségéről David Castro, a Marcos-vagyonnal foglalkozó különle­ges elnöki bizottság vezetője jelezte ma­nilai sajtóértekezletén. V égtelenül hosszú a szovjet hiánycikkek és hiányosságok listája, egy dologban azonban mindig is bővelkedett ez az ország: tervekből, programokból kiválóan el volt és el van látva. Folyóeltérítési szuperterv, a nem feketeföldű övezet fejlesztésének terve, élelmi­szerprogram, s nem utolsósorban maga a nagy kísérlet: a peresztrojka - hogy csak a legutóbbia­kat említsem. S a peresztrojkán belül annyi szép és jó elképzelés - ki tudja mind számon tartani. S a héten megszületett a legújabb: a Pavlov­kormány válságkezelő programja. Azt hiszem azonban, hogy ez is ugyanolyan sorsra jut, mint a korábbiak, megmarad programnak. Igazából még azok sem hisznek benne, akik jóváhagyták. A kétnapos vita során több képviselő mondott rá igent, de kétségeit is egyértelműen kifejtette. Mi is a program lényege? Valójából nem másról van szó, mint a reformközgazdászok ősszel elvetett, ún. 500 napos programjának szelídített változatáról. Azt túl radikálisnak talál­ták a képviselők, ennek meg az a baja, hogy az eredetit rossz irányban szelídíti. Talán ha most került volna a Satalin vezette csoport terve a par­lament elé, akkor elfogadják. Közben ugyanis olyan rohamosan romlik a szovjet gazdaság helyzete, hogy itt már nem lehet kísérletezgetni, itt határozottan tenni kell, de mintha senki sem merné vállalni a kockázatot és a felelősséget mindazért, amivel egy huszárvágás járna. Azok, akik már Gorbacsov előtt is részesei voltak a ha­talomnak, körömszakadtáig ragaszkodnak a kol­lektív döntés és kollektív vezetés kényelmes felelőtlenségéhez, nem hagyják magukat elza­varni a húsostáltól, nem nagyon izgatja őket, hogy másoknak esetleg kenyér sem jut. Pavlov elképzelései szerint alapvetően új ter­melési kapcsolatokat, a társadalmi szükségletek­re összpontosító piacgazdaságot kell kialakítani. Ha illene csipkelődni egy kormányfővel, akkor azt mondanám erre: megint itt van valaki, aki felfede­zi a spanyolviaszt. De ennél sokkal rosszabb, hogy a kormányfő hallani sem akar a gazdasági folyamatok felszabadításáról, az állami beavat­kozás megszüntetéséről. Szerinte a gazdasági, piaci eszközöket adminisztratív módszerekkel BEPROGRAMOZVA kell kombinálni, sőt a kényszer eszközeit is alkalmazni kell. Elvetette ugyan a konzervatív kommunisták ötletét, hogy fél évre vezessenek be rendkívüli állapotot az egész országban, de egyes ágazatok, területek esetében azt nem tartja kizártnak, hanem egyenesen hasznosnak. Márpedig nem hiszem, hogy lehetséges akár egy lassú, erősen korlátozott privatizálás is, ha a ban­kok kezét megkötik. És ez csak egy példa a prog­ram számtalan ellentmondása közül. Nem valószínű az sem, hogy most majd a kül­földi tőke sietni fog a Szovjetunióba csak azért, mert Pavlov meggondolta magát, s már nem látja benne minden gond egyik fő okozóját. A tőke mindig óvatos, persze, kockáztat is, de csak bizonyos garanciák mellett. Csakhogy a Szovjet­unióban nincsenek garanciák. Először a KGB-t szabadították rá a vegyes vállalatokra, utána pedig egy sor tekintélyes, a jó hírére nagyon adó külföldi bankot gyanúsított meg éppen Pavlov azzal, hogy piszkos rubelügyleteikkel aláaknáz­zák a szovjet gazdaságot. Máris hatástalannak tűnik a hónap elején el­rendelt drasztikus áremelés, hiszen a polcok ugyanolyan üresek, mint korábban. Vagyis követ­kezménye nyilván csak egy lesz: tovább fog növekedni az infláció. Pedig közben már veszély­be kerültek az áremelés kapcsán beígért kom­penzálások is, mivel az állami költségvetés hiá­nya már az első negyedévben meghaladta az egész évre tervezett deficit végső határát. Felté­telezték, hogy ez 26,7 milliárd rubel lesz, de már most 31,1 milliárd. A hiány legfőbb oka, hogy a tagköztársaságok nem fizetik be hozzájárulá­saikat a központi kasszába. Oroszország például az idén még semmit sem fizetett, tartozása a tavalyi elmaradásokkal együtt 48 milliárd. Ennek a fegyelmezetlenségnek azonban nem gazdasági, hanem politikai okai vannak. Még mindig nem kész az új szövetségi szerződés, pedig Gorbacsov a néppel már megszavaztatta, hogy éppen ennek alapján maradjon fenn az unió. S bár a tömeg igent mondott (már ahol), de a köztársaságok vezetői óvatosak. Nem sietnek a befizetésekkel, mivel nem tudni még, mit kell majd nekik finanszírozniuk, s mit fog fizetni a köz­pont. A héten a tizes csúcson állítólag született komoly előrelépés a szerződés felé, mégpedig annak köszönhetően, hogy Gorbacsov és Jelcin hosszú idő után ismét képes volt elérni egy kompromisszumot. Jelcint ezért hívei máris bírál­ják, Gorbacsovnak viszont éppen ennek köszön­hetően sikerült legyőznie a KB-ülésen a konzer­vatívokat. M intha ez is be lenne programozva. Ami­kor úgy tűnik, most aztán nincs tovább, ezt Gorbacsov már nem úszhatja meg, mindig kap egy mentőövet vagy legalább egy szalmaszálat. S szinte mindig olyanoktól, akiktől talán ő maga sem várná. De mit kapnak a jóte­vők? GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents