Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-25 / 97. szám, csütörtök

MOZAIK ÚJ SZÓ* NEM CSAK A DRÁGULÁS... . KEVESEBB GYEREK ÉTKEZIK AZ ISKOLÁKBAN • OTT VÁSÁROLNAK, AHOL OLCSÓBB t JUT GYÜMÖLCSRE, ÉDESSÉGRE? ELTÉRŐ ÁRAK t SOK MÚLIK A SZAKÁCSOK LELEMÉNYESSÉGÉN Minden család megérzi az élelmiszerárak emelkedését. Körültekin­tőbben vásárolunk, keressük az olcsóbb recepteket és bizony van, amirpl le kell mondanunk. Természetesen az alapanyagok drágulása miatt többet kell fizetnünk az üzemi konyhákban, de az iskolai étkezdék­ben és óvodákban is. Mit tesznek az óvodai és iskolai konyhák vezetői azért, hogy a gyerekek a lehetőségekhez mérten ízletes, az ésszerű táplálkozás követelményeinek is megfelelő kosztot kapjanak? Erre a kérdésre keresték a választ munkatársaink több iskolában és óvo­dában. Vágsellye - Bartíšeková Mária, a gimnázj/jm konyhavezetője: Nem éltünk a lehetőséggel és február óta nem emeltük az étkezés árát; Ez annak köszönhető, hogy a beszer­zési árakat egyelőre tartani tudjuk. Többnyire nagykereskedelmi árakon vásárolunk, és kihasználjuk, hogy a földműves-szövetkezetektől ter­melői áron vehetjük a húst. Ennek ellenére kevesebben étkeznek, mint szeptemberben. A csökkenés nagyjából 10-15 százalékos mind a középiskolások, mind az alapisko­lások esetében. Mivel nem emeltük az árat, nem ezért hagytak el. Sok diák édesanyja elveszítette a mun­kahelyét, otthon van, így kifizetődőbb meleg étellel várni a családot. Galánta - Mayer Katalin, a gim­názium konyhavezetője: Április else­jétől emeltük az árakat. Nem csak arról van szó, hogy nem jönnénk ki a régi normából. A gyermekeknek is vannak igényei, nem elég levest és valamilyen főételt tenni az asztalra, jó, ha van gyümölcs, tej, itt-ott egy kis édesség. Az emelés után nem nagyon csökkent a kosztosok szá­ma. Szeptemberben 620 ebédet főz­tünk, ezen a héten 490-et, de a csökkenés folyamatos. Sok anyu­ka otthon maradt, otthon főz a csa­ládnak, sokan beutaznak, és főleg a negyedikesek rohannak haza a ta­nítás után. A csökkenést nem az áremelés számlájára írnám. Egyéb­ként: ha olcsó zöldséghez, gyü­mölcshöz jutok tavasszal, vagy talá­lok valamilyen megoldást, visszatér­hetünk a régi normához és a régi árhoz. Bodrogszerdahely - A helyi ma­gyar és szlovák tanítási nyelvű alap­iskolák közös étkezdéjében csök­kent a kosztosok száma. Tavaly - amikor az alapiskola alsó tagoza­tos tanulói még 3,80 koronáért, a fel­ső tagozatosok pedig 4,30 koronáért kaptak ebédet - 204 gyermek étke­zett. Ma viszont - amikor az ebéd ára 6,10, illetve 7,10 korona - csak 144-en élnek ezzel a lehetőséggel. Sajkó Márta konyhavezetőnő szerint ez részben az árdrágulással magya­rázható, részben pedig azzal, hogy néhány gyermek édesanyja az utób­bi időben elvesztette munkáját. Hogy a csökkenés ne nagyon emel­je a főzés költségeit, a konyha vállal­ta az egyik helyi ipari üzem 40 dolgozójának ellátását is. Ha a konyha a tejtermékek és hús mel­lett minden további élelmiszert a he­lyi üzletben vásárolna, s nem a Jed­nota tőketerebesi nagyraktárából, ahol valamivel olcsóbb az áru, akkor az ebéd előállítási költsége maga­sabb lenne. Pozsonypüspöki - Krammer Éva, a Magyar Nevelési Nyelvű Óvoda főszakácsa: 54 óvodásra fő­zünk, s tőlünk hordják a közeli kise­gítő iskola 25 tanulójának is a kosz­tot. Április elsejétől kénytelenek vol­tunk az óvodások napi étkeztetésé­nek díját 9,40-re emelni. Igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy olcsóbban jussunk hozzá a nyersa­nyaghoz. Eddig még naponta kaptak a gyerekek gyümölcsöt. Ahol lehet, takarékoskodunk, magunk sütjük a kalácsot, gyúrjuk a tésztát. Leg­több bosszúságunk a pozsonyi Mi­lex vállalattal van. A tejszállítók rendszeresen „megfújnak" 1-2, sőt 3 liter tejet, ami 15 gyermek tízóraija. Otília Rokošná, az alapiskola konyhafőnöke: Tavaly még 480 ta­nuló járt ebédre, ebből 80 romagye­rek ingyenjegyet kapott. Idén nem emeltük az ebédjegyek árát, egyelő­re kijön 6,10-ből, illetve 7,10-ből egy adag ebéd. Igaz, a kosztosok száma 206-ra csökkent, ebből 63-an a helyi magyar iskola diákjai. A zöldséget, gyümölcsöt a cseklészi szövetkezet­ből lényegesen olcsóbban tudjuk be­szerezni. A szülőkkel való megegye­zés alapján sütemény nincs, s gyü­mölcsöt is csak hetente egyszer adunk. A Milex szállítóira itt is pa­nasz van, ládánként 1-2 liter tej rendszeresen „eltűnik". Kassa - Az iskolaév elejétől be­vezetett 42 százalékos díjnövelés a kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban fő­leg az utóbbi két hónapban érezteti hatását. Míg az iskola 553 tanulója közül két hónappal ezelőtt 525-en ebédeltek az iskola éttermében, je­lenleg 480-an. A csökkenés nyilván összefüggésben van azzal is, hogy növekedett azoknak az édesanyák­nak a száma, akik elvesztették mun­kájukat. Az étteremnek 250 fős a ka­pacitása, így szűkös körülmények között dolgoznak a szakácsnők. Marta Krešňaková, az iskolai ét­kezde főnöke elmondta, hogy az alapanyagok beszerzésével csak ja­nuárban volt gondjuk, de Nagy Edit, az iskolai magánbüfé tulajdonosa, ekkor is a segítségükre sietett. Ter­mészetesen nagyobb részt még az állami üzletekből vásárolnak, de azokkal a magánvállalkozókkal és termelőkkel is keresik az együttmű­ködést, akiknek a higiénikusok en­gedélyezik termékeik árusítását. Rimaszombat - A járási iskola­ügyi hivatal tájékoztatása szerint nem egy óvodát éppen az áremelé­sek miatt a múlthoz képest keve­sebb gyerek látogat. Voltak helyek, ahol csökkenteni kényszerültek az osztályok számát, de előfordult, hogy érdeklődés híján bezárták az óvodát. Kisebb falvakban, így Ve­cseklőn, Barcán, Beretkén közös konyha alá vonták az óvodát és a helyben működő alsótagozatos is­kolát. Az alsótagozatosak egyéb­ként 7,70-et fizetnek, míg a felsőta­gozatosok maximum 9 koronát. . A járás alapiskolái közül a Rima­szombathoz tartozó Dúsa úti lakóte­lepen a legkritikusabb a helyzet. Itt mintegy 700 roma él, s a lakótelep­nek külön óvodája és alsótagozatos alapiskolája van. Az iskolai étterem­ben decemberben még 120 gyerek étkezett, háromnegyed részük ín­gyen. Most, mivel sokgyermekes családokról ván szó, 4-5 korona körül mozogna az egy tanulóra eső napi kosztpénz, de sokan ezt sem tudják fizetni. Januártól mintegy 50 személlyel csökkent az étkezők szá­ma. A három osztályos óvoda már két osztályosként működik, és más változások is várhatók. Érsekújvár - A tavalyihoz képest a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskolában is csökkent a kosztosok száma, a 960 tanuló közül 450-en, 150-nel kevesebben járnak ebédre. Az okot nem is a drágulásban keres­hetnénk, hiszen az 1-4. osztályosok 80 fillérrel, a nagyobbak 90 fillérrel fizetnek csak többet az ebédért. A 10 százalékos drágulás a mai élelmiszerárak mellett a nullával egyenlő. A kicsik 6,90-et, a nagyok 8 koronát fizetnek a bőséges kosz­tért. Az egy főre eső „norma" 8,70, illetve 10,30 korona és a járási okta­tási osztály minden gyerek ebédjé­hez 1,80-at, illetve 2,30-at pótol. Bo­na Judit, az étkezde vezetője egye­lőre nem nyugtalankodik, ilyen nagy számú kosztos mellett még belefér a keretbe. De azért jól meg kell nézni, mit vásárol az ember, s tudni kell, mi hol olcsóbb. A húst közvetlen a húsüzemből kapják, átlag 5 koro­nával olcsóbban kilóját, ugyanígy a tejüzemben valamennyi tejtermé­ket kedvezményes áron veszik. Hogy mi lesz akkor, ha a zöldség ára felugrik, nem tudni. Azok a családok gyermekei, ahol az egy főre eső megélhetési költség nem éri el a lét­minimumot, egy koronával olcsób­ban kapják az ébédet, de csak 5-6 gyerekről van szó. Ennyi pénzből otthon lehetetlen kihozni a kosztot. A jövőben alighanem többen étkez­nek majd az iskolában. TÁVKAPCSOLÓ MÁST LÁT A SZEM, MÁST HALL A FÜL Naponta több országból su­gárzott tévéhíradókat, hírmaga­zinokat, ilyen-olyan hírösszefog­lalókat van alkalma nézni az em­bernek mostanában. Szeren­csénk van, hiszen a tájékoztatá­sunk cseh, magyar vagy szlovák ,, minőségeit'' összemérhetjük az ZDF, a BBC vagy éppen a CNN adásaival is. Megérne néhány napot arra szánni, hogy megvizsgáljuk, ugyanabból a kép­anyagból milyen tévés hírt kreál a BBC, az MTV, a ČST vagy újabban az ST. Talán vannak szakemberek, akik kimutatják egyszer, hogy például a tegnap­előtti szlovák nacionalista tünte­tésről miként tudósítottak a kü­lönböző tévéállomások. Kétségtelenül érdekes megál­lapításokra juthat az a tömeg­kommunikációs szakember, aki egy kicsit is rendszeres fogyasz­tója a közvetlenül vagy a műsor­szóró műholdakról felkínált híra­dóknak. Történt ugyanis, hogy április 17-én a Morvaország és Szilézia területi egyenjogúságá­ért tüntető kb. ezres létszámú csoport előtt Bárta úr, az ismert szélsőséges cseh - pardon: morva - politikus szónokolt. Morva címerek és zászlók, mor­va pepitasasok emelkedtek a magasba. Egy nappal később ugyanezek a képsorok a buda­pesti tévéhíradóban már azt a telefontudósítást ,,illusztrál­ták", amelyben egy izgatott férfi­hang arról beszélt, amit egy má­sik szélsőséges párt, a Pánis úr vezette Szlovák Egység művelt a pozsonyi Hviezdoslav téren. Láttuk tehát a morvaországi önrendelkezésért rendezett tün­tetésről készült képeket, s hallot­tuk az izgatott férfihangot. Tisz­tességesen elmondta, hogy Jo­zef Tiso háborús bűnös kivégzé­sének 44. évfordulóján tüntetést és ünnepi szentmisét tartot­tak a szakadó esőben, párszáz ember részvétélével. Kétségtelen, hogy a Magyar Televízió Híradójában ily szuve­rén módon vegyített kép- és hanganyag legfeljebb a magam­fajta nézőket zavarja. Különben meg minek erőltetné meg magát a híradó szerkesztősége? Cseh­ország, Morvaország, na és Szlovákia? Egy kutya mind - legalábbis szerintük. Láttam én már karón varjút. Meg azt, hogy nemrég ugyanan­nak a szerkesztőségnek a mű­helyében készülő A HÉT című hírmagazinban a kelet-európai posztkommunista országok par­lamentjeiről készítettek riportot. Neves magyar honatyák mérics­kélték, hol jobb, hol rosszabb, illetve mitől igazán jobb a ma­gyar parlament a szomszéd né­pek parlamentjeinél. Csoda-e, ha eközben a prágai Szövetségi Gyűlésről mutatott képek vala­mikor a pártállam utolsó vonag­lásának napjaiban készültek. Még a szocialista címer lógott a márványfalon, még ismert kommunista vezetők ültek az el­nökségben. .. Akkor legyintettem az egész­re. Javíthatatlan álmodozók vár­hatják csak el, hogy ne csak a taxis sztrájkról legyen tisztes­séges tudósítás a magyar televí­zióban, de a pár millió magyar­nak hazát (legalábbis a nyugal­mas haza majdani reményét) adó országokban történtekről is. Az már teljesen mellékes in­termezzónak tetszett, amikor Forró Evelyn - nem tudom há­nyadszor - rosszul értette meg a legismertebb környezetvédő, zöldpárti képviselő és a bősi víz­lépcsőt ellenző csoport vezetőjé­nek szlovák nyelvű nyilatkozatát. Diplomáciai bonyodalom lett be­lőle. Csekélység. Nem vezetek listát az efféle ,, ügyetlenségekről". Az sem ér­dekel, hogy kiknek, milyen érde­kük fűződik ahhoz, hogy efféle kommunikációs balfogásokkal manipulálják a tévénézőket. Csupán jelezni szeretném, hogy nem mindig azt látja a szem, amit hall a fül. Innen már csupán egyetlen ,,kapcsolásra" van az az eset, amikor a látott száj mon­dott valamit, s a nézó mást hal­lott. Ki érti ezt? DUSZA ISTVÁN MIT ÁLLAPÍTOTTAK MEG A KERESKEDELMI ELLENŐRÖK? HIÁNYCIKK A BECSÜLETESSÉG Az előadók és a vendéglősök az elmúlt héten sem várták tárt karok­kai a Szlovákiai Kereskedelmi Felü­gyelőség munkatársait. És nem örül­tek annak sem, hogy 312 féle, 196 636,45 korona értékű árujuk for­galmazását leállították. 166 esetben bírságolták meg a helyszínen a sza­bálysértőket, és azok 18 990 korona büntetést fizettek. A 165 nagyobb „fogyatékosság" elkövetőivel a jegyzőkönyvek alapján a kereske­delmi felügyelőség foglalkozik majd. A pozsonyi Magnet utcai Mototech­nában olyan hiányokat tártak fel, hogy az ügyet a rendőrségnek to­vábbították. Bizonyára valamennyiünket felhá­borítanak az alábbi adatok: a felü­gyelőség munkatársai 371 ellenőrző bevásárlást végeztek, s ezek 52 százalékánál a kelleténél többet számoltak nekik. A vásárlások során a legtöbb „tévedést" - 64,4 száza­lékos arányban - Közép-Szlovákiá­ban tapasztalták, Szlovákia főváro­sában pedig 56,9 százalék volt a számlahibák aránya. Nézzünk néhány konkrét adatot is. A pozsonyi Zlatá Rybka büfében a magánkereskedő a Kalmadel sajt kilóját 70 koronáért adta 61,30 he­lyett, az Encián sajt darabjáért pedig nem 6,10-et, hanem 6,50-et kért jogtalanul. A Zdroj nagyszombati Palárik utcai boltjában a csontos­marhahúst 29 korona helyett 36-ért, a Szliácsi szalámit 47 korona helyett 55-ért, az inovecit pedig 55 korona helyett 58-éct próbálták eladni az ellenőröknek. A besztercebányai Jednota 335-ös számú üzletében 5,80 helyett 6,10-ért árusították a burgonyát. Az ellenőrök kimutat­ták: már 3000 kilogrammot adtak el magasabb áron, s ezáltal 900 koro­na jogtalan haszonhoz jutottak. Szliácson a Jednota 185-ös számú boltjában a tartós tejet 10,20-ért árulták, pedig a rendes ár 8,80. A losonci Nógrádi Vendéglátóipari és Szállodák egyik egységében 3,60 helyett 5 koronáért árulták a töltött zsemlét, a borókapálinkát pedig lite­renként 20 koronával drágították meg. A pozsonyi Lermontov utcai 005-02-es számú élelmiszerboltban a sertéshúskonzervet 15 koronáért kínálták 10,50 helyett. A Jednota 01-076-os számú cermanyi üzleté­ben az Ovocit szirupot 14,50-ért kapták meg az ellenőrök, pedig csak 12 koronába kerül. De nem csupán az élelmiszereket adják „felárral" az eladók. A pozso­nyi Radvánska utcai 042-02-es szá­mú üzletben az Azúr mosóport 18,50-ért adták (a valódi ár 17), a Datót 31-ért (a valódi ár 29), a kó­kuszszappant 6,20-ért (valódi ára 5,80). A legnagyobb becsapásokról ér­demes külön szólni. A már említett Mototechna-üzletben azonkívül, hogy az ellenőrök 25 026,20 korona értékű árut találtak a pult alatt, ami­kor 936,40 koronáért bevásároltak, 520 korona 10 fillérrel számoltak nekik többet. A Miletiő utcai 728-03 számú húsboltban az 55,20 koronás vásárláskor 20,10 koronával kértek többet a kelleténél. A Zdroj privigyei 027-es számú üzletében fehér babot árultak, amelyről nem tudták felmu­tatni a szállítólevelet, ráadásul a 12 koronás kilónkénti árat önkényesen 25-re emelték. D. T. 1991 .ÁPRILIS 2 5. NEHÉZ A MÚLTTÓL BÚCSÚT VENNI... „A Csehszlovák Magyarok De­mokratikus Szövetsége valóban nyi­tott kulturális érdekvédelmi szerve­zetté vált, s a politikai mozgalmaktól függetlenül, alulról építkezve igyek­szik kifejteni tevékenységét, szem előtt tartva, hogy legfontosabb alap­egysége az alapszervezet, koordi­náló és programalkotó fórumai pe­dig a járási és központi választott szervek" - szögezték le más egyéb mellett a Csemadok tőketerebesi já­rási konferenciáján, így összegezve a legfontosabb változásokat. A fenti, tényként közölt helyzetje­lentést, végighallgatva a konferencia tanácskozását, lényegében nincs okom elutasítani. De azt sem hall­gathatom el, a valóságban inkább azt tapasztaltam, hogy a lényeges változások a Bodrogközben és az Ung vidékén is csak most kezdőd­nek, ám korántsem mindenütt. Úgy tűnik föl, hogy a Csemadoknak is nehéz búcsút vennie a múlttól. A ré­gi beidegződések nem egy köz­ségben mintha még most is működ­nének, fentről jövő utasításra vár­nak, ahelyett, hogy bíznának saját erejükben, felismerve azokat a cse­lekvési lehetőségeket, melyek ki­használásával gazdagíthatnák kö­zösségük kultúráját. Szomotoron, Zemplénben, Bodrogon például olyan embert is nehéz találni, aki hajlandó lenne elvállalni a Csema­dok alapszervezetének elnöki tisz­tét. Hosszú éveken át Vajkócon, Veskócon, Iskén, Kisgéresen, Bacs­kában, Szinyérben, Tiszacsernőben és Szolnocskában is csak formáli­san létezett a Csemadok-szervezet. Csak tavaly születtek újjá. Ennek természetesen lehet örülni, de an­nak már nem, hogy a Tőketerebesi járásban megcsappant a Csema­dok-tagok száma. Engem megle­pett, hogy ennek okait a konferenci­án nemigen firtatták. Magyarázat nyilván többféle is akadna. Lehetne arra hivatkozni, hogy az elmúlt idő­szakban az emberek többsége in­kább a pártokban és politikai moz­galmakban próbált aktivizálódni, és a Csemadokra nem futotta idejük­ből. De más okokat is fel lehetné sorakoztatni, aminek természetesen csak akkor lenne értelme, ha az eredmény valqs felmérésre, tényfel­táró munkára épülne. Ezt nem vé­gezték el, pedig, ha a Csemadok a Tőketerebesi járásban is változni és változtatni akar, a helyzet, a té­nyek alapos ismeretére van szük­ség. A titkárság azonban egyedül nem végezhette-végezheti el az em­lített munkát. Sajnos, az elmúlt esz­tendőben meglehetősen magára ha­gyatottan dolgozott, ugyanis a járási választmány negyvenöt tagjából a mindössze kétszer összehívott ta­nácskozáson alig jelentek meg húsznál többen, ráadásul az elnök­ségi tagok fele el sem járt az elnök­ségi ülésekre. Ha ehhez hozzáte­szem, hogy 1990-ben a Csemadok­központból senki nem volt a „keleti végeken" - akkor a kép még kevés­bé megörvendeztető. Mindenesetre, a járási konferen­cia változtatott a Csemadok járási választmányának és elnökségének összetételén, s Fuksz Sándor sze­mélyében új elnököt választottak, aki a Csemadok fő feladatául az egyéniség szabad fejlődésének elő­segítését jelölte meg, emellett hang­súlyozta, hogy a szlovákiai magya­rok kulturális érdekeinek védelmé­ben a szövetség politizáljon is. A Tő­keterebesi járásban ez idő tájt a Csemadok leginkább Nagykapo­son volt képes új dolgok kezdemé­nyezésére, egyebek között kiválóan működik ott az Erdélyi János Népfő­iskola. Aktivitásukat dicséri, hogy Ungi táj címmel színvonalas regio­nális lap kiadását kezdték meg, és ha a város önkormányzata rugalma­sabb lesz, szeptembertől a népfőis­kola mellett egy magyar tanítási nyelvű magán-alapiskola is nyílik. (szaszák)

Next

/
Thumbnails
Contents