Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-23 / 95. szám, kedd

1991. ÁPRILIS 23. HAZAI KÖRKÉP 4 A KIÁLLÍTÓK MÁR KÖLTÖZHETNEK Amikor néhány hónappal ezelőtt elő­ször voltam jelen az Általános Csehszlo­vák Kiállítás szervezőbizottságának ülé­sén, nagyon vegyes érzelmeket keltettek bennem, az ott hallottak. Szinte triviális kérdések röpködtek pénzügyi biztosítás­ról, szállításról és egyáltalán: az egész kiállításról. Mindez arra utalt, hogy Cseh­szlovákiában bizony eléggé tájékozatla­nok voltak a rendezvényről. Nos, a héten megtartott bizottsági ülés már teljesen más képet mutatott. A leg­főbb felügyelő és a főépítész beszámolója szerint Prágában biztatóan jól haladnak a dolgok. A szlovák szervezők is alig tettek fel kérdéséket, tehát úgy tűnik, hogy ami hihetetlennek tűnt - vagyis 12-31 hónap alatt megrendezni egy ilyen hatalmas, hat hónapig tartó kulturális, gazdasági és gasztronómiai rendezvényt a kiállítási terület újjáépítésével együtt - mégis csak megvalósul, s a százéven­ként megnyíló bemutató 1791 és 1891 után 1991-ben sem marad el. Már április elsején átadták az első felépített pavilont, s e hónap végén a kiál­lítók az utolsóba is megkezdhetik a beköl­tözést. A prágai kiállítási terület (a volt Julius Fučík Művelődési és Pihenőpark) szinte teljesen átalakult, s csák a főbejá­ratnál látható és műemléknek számító ipari palota, meg a szomszédos épületek őrizték meg eredeti külsejüket. Akik már most azon gondolkodnak, hogy az első napokban ellátogatnak a ki­állításra, azok számára elmondhatom, hogy az állandó bemutatók közül a Retro 1791-1891 történelmi visszapillantást ta­kar, a Száz év munka Prága, Pozsony építőművészet! és emlékműfelújítási kiál­lítás, de az üveg- és porcelángyártás reprezentációja is. A Természeti és civili­záció néven pedig környezetvédelmi, postatörténeti, mezőgazdasági kiállítást, gyermekvilág pavilont, kereskedelmi és utazási bemutatót találunk. De felújult itt a Laterna Magica is, amely az Üzenet a következő generációknak című műsor­ral mutatkozik be. A május 15. megnyitás után az időszaki kiállítások közül a számí­tástechnika, a hangszer-, a sport- és turisztikai, valamint egy építészeti bemu­tató tekinthető meg 7-10 napig, (szénási) ZUHANÓREPÜLÉSBEN A GAZDASÁG (Munkatársunktól) - A hónapok óta emlegetett gazdasági hanyatlás tényada­tait ismertették tegnap Pozsonyban a Szlovák Statisztikai Hivatal képviselői. Az adatok tanúsága szerint Szlovákia gazdasága az év első negyedében zuha­nórepülésben tart a leépülés, a gazdasági válság irányába. Az elhangzottak alapján ugyan még nem vagyunk a gödör alján, ám a béka alfele már nagyon közeli perspektíva. Csak néhány adat: az előző év hasonló időszakához viszonyítva az ipari termelés értéke több mint 15 milliárd koronával volt kevesebb. A legnagyobb mértékű csök­kenést a ruházati ipar ,,érte el", itt több mint 30 százalékos a kiesés. A textilipar­ban, az energetikában, a tüzelőanyag­gyártásban és a bőriparban is 20 százalé­kon felüli a termeléscsökkenés. A vissza­eséssel párhuzamosan a dolgozók lét­száma is jelentősen csökkent. Az építőiparban ugyancsak sivár a kép. A beruházási kínálat csökkenése csaknem 4 milliárd korona értékű terme­léskiesést, s a dolgozók létszámának csaknem 27 ezres csökkenését okozta. A mezőgazdaságban az év elejei ka­tasztrofális mértékű áremelések követ­keztében radikálisan visszaesett az állat­tenyésztési termékek felvásárlása. A ja­nuári meredek zuhanást februárban és márciusban a fogyasztói kereslet és az árak alakulása ugyan mérsékelte, de még így is csaknem 30 százalékkal kevesebb vágóállatot, 20 százalékkal kevesebb te­jet és több mint 4 százalékkal kevesebb baromfit vásároltak fel, mint az előző év hasonló időszakában. Közismert, hogy a fogyasztói árinde­xek 1990. decemberéhez viszonyítva szintén kedvezőtlenül alakulnak. Az év első negyedében 135,9 százalékos nö­vekedést mutatnak, bár ezt a számadatot a statisztikában kiemelt, reprezentatív árufajták árindexéből számítják ki. Hogy a gazdasági élet komoly válságban van, azt a munkanélküliség alakulása is mutat­ja. Legfrissebb adatok szerint Szlovákiá­ban a nyilvántartott munkanélküliek szá­ma meghaladja a 100 ezret (106 874), s ez év januárjához viszonyítva a létszám csaknem 80 százalékkal emelkedett. A munkanélküliek száma Szlovákiában elérte a foglalkoztatottak létszámának 4,2 százalékát. A legnagyobb mértéket a Ri­maszombati járásban (8,4 százalék), a Nagymihályi a Kassa-vidéki és a Nyitrai járásban (6-7 százalék) jegyzik. A statisztika olyan mint a fürdőruha, sokat megmutat, a lényeget azonban el­takarja. Az adatok ismeretében úgy tűnik, jobb ha nem is vagyunk (leszünk) kíván­csiak a meztelen valóságra. Azt úgy is átéljük. —tszl— PARTNERKERESÉS - KÖZVETÍTŐ NÉLKÜL BESZÉLGETÉS JOZEF BAKŠAY KÜLKERESKEDELMI MINISZTERREL Amint arról tegnapi számunkban hírt adtunk, az elmúlt hétvégén Dunaszerdahelyen kétnapos szemináriumot tartottak a közös vállalatok alapításának gazdasági és jogi feltételeiről. Az előadók közt volt Jozef Bakšay külkereskedelmi miniszter is, akivel a rendezvényről, illetve a legidőszerűbb külkereskedelmi kérdésekről beszélgettünk. • A kétnapos konferencián magyarországi, ausztriai és szlo­vákiai vállalkozók vannak jelen, s külkereskedelmi miniszterként bizonyára van véleménye erről a találkozóról és a hasonló kezde­ményezésekről. - Az ilyen jellegű találkozók, ta­nácskozások mindkét fél, tehát a vállalkozó és a gazdasági irányí­tásban részt vevő miniszter, tanács­adó, banki és egyéb gazdasági szakember számára nagyon hasz­nosak. Egyrészt a problémák sze­mélyes, közvetlen megismerése, másrészt pedig az információcsere szempontjából. A mi szempontunk­ból nagyon fontos, hogy az érdekel­teket megismertessük a külkereske­delmi minisztérium külkereskedelmi tevékenységre és általában a gaz­dasági reformra vonatkozó új állás­pontjaival, számunkra, kormányhi­vatali dolgozók számára pedig fon­tos, hogy visszajelzést kapjunk in­tézkedéseinkkel kapcsolatban, megtudjuk, a vállalkozói szféra mi­ként reagál döntéseinkre. Az ilyen kölcsönös tájékoztatások nélkül aligha hozható jó döntés. És azért is hasznosnak tartom az ilyen találko­zókat, mert olyan cégek képviselői találkozhatnak egymással, amelyek egyéb körülmények között nehezen teremthetnének kapcsolatot. Itt há­rom országból, Magyarországról, Ausztriából és Csehszlovákiából ér­kezett vállalkozók vannak jelen, amit nagyon fontosnak tartok. Azért, mert ez a terület a múltban a kereskedel­mi tevékenység szempontjából egy egységes területet képezett, amely­re a jövőben is építeni kellene. Per­sze, nem az Osztrák-Magyar Mo­narchia elvén, hanem az európai gazdasági integritás elvén. • Miniszter ür előadásában vá­zolta a külkereskedelmi tárca egy­re inkább kikristályozódó jogi fel­tételeit. Úgy tűnik, az exportálni szándékozók útjában egyre keve­sebb jogi akadály áll, mégis... Az export korántsem a várakozások­nak megfelelően alakul, az import a korona háromszori leértékelése ellenére nem csökken, ellenkező­leg, növekszik. Miként lehetne kedvező fordulatot elérni vállala­taink exporttevékenységében? -Az export, mint olyan, több szempontból sajátos. Az első szem­pont a történelmi, hiszen az elmúlt negyven évben exportunk 50 száza­léka a szovjet piacra irányult. Hosz­szú távú kétoldalú egyezmények alapján folyt ez a tevékenység. Pon­tosan megszabták, mit, milyen áron vásárolunk, illetve adunk el, tekintet nélkül az adott exportlépés gazda­ságosságára. Persze, az új gazda­sági modellre való áttéréskor óriási nehézségek következtek be expor­tunkat illetően is. Közben a szovjet gazdaságban bekövetkezett a ma már mindenki által jól ismert lehetet­len állapot, tehát az oda irányuló exportunk nem politikai okok miatt csökkent. Ez egyszerűen az ottani gazdasági helyzet következménye, nincs pénzük külföldi áruk vásárlá­sára. Míg tavalyelőtt külkereskedel­mi kapcsolatainknak több mint a 43 százalékát a Szovjetunióval folyta­tott kapcsolatok képezték, addig a múlt év végére ez már ennek csak a felét képezte. Ez egy normálisan működő ország számára katasztró­fát jelent. Persze, sem mi, sem ter­melőink nem képesek a gyors szer­kezetváltásra, termelési feltételeink azonnali megváltoztatására. Ez te­hát óriási gondot jelent, akárcsak a másik probléma, pontosabban a fegyvergyártás kérdése. Szlováki­ában a fegyvergyártás az utóbbi tíz esztendőben soha nem volt nyere­séges, gazdasági elemzéseink egyértelműen tükrözik ezt. Lehetsé­ges ugyan, hogy az adott gyár ré­szére ez a termelési profil nyeresé­get hozott, de csupán azért, mert hatalmas kormányhitelekből fedezte kiadásait. A kormányhitelt pedig a 16 milliós lakosság rovására nyúj­tották. A letűnt rendszer kormány­szervei által hozott döntésekből kö­vetkezően nagyösszegű követelé­seink vannak, többek között Szíriá­val, Irakkal, Iránnal, az Arab térség más országaival és azoknak a térsé­geknek az országaival szemben, amelyekben politikailag akartunk hatni. A harmadik ok pedig a KGST felbomlása. Különösen az NDK-pi­acnak úgyszólván a teljes beszűkü­lése jelent számunkra nagy kiesést. Bizonyos lépéseket teszünk, főleg a szovjet piac felé. Találtunk egy módszert, amely reméljük, megol­dást jelenthet a szovjet piac vonat­kozásában. Ennek az lenne a lénye­ge, hogy árut áruért alapon keres­kednénk majd egymással, éspedig úgy, hogy az áru értékét világpiaci árakon szabnánk meg, mert a mos­tani korona-rubel árfolyam teljesen irreális. A módszerrel elkerülhetnénk a Szovjetunió keményvaluta-hiá­nyából eredő gohdokat. • Mit jelenthetne ez az exportá­ló vállalataink számára? - Véleményem szerint a múltbeli árucsere-forgalmunknak legalább a 80 százaléka felújítható lenne. Persze, az csakis a vállalatokon mú­lik, miként élnek majd ezzel a lehe­tőséggel. A talajt minisztériumunk előkészíti számukra, szakembereink éppen ezekben a napokban vannak a Szovjetunióba, hogy pontosítsák a feltételeket. Tehát nem az állam adná el termékeiket, maguknak kell megkeresniük a partnereket. Ehhez a korábbi kapcsolatok jó alapul szol­gálhatnak. Termékeikért olyan áru­féléket kell behozniuk a Szovjetunió­ból, amelyet akár egy harmadik pia­con is értékesíthetünk. Kereskedő­inknek tudatosítaniuk kell, hogy a kereskedelem nem más, mint a pénz állandó forgatása. Persze, ez a megoldás csak rövid távra szóló célunk, a hosszú távú gazdaságunk szerkezetváltása jelenti ezen a téren is. Csehszlovákia már nem gyárthat mindent, a tűtől a tankig, összpon­tosítanunk kell valamely csúcsszín­vonalú termékünkre, az ebből szer­zett pénzből pedig megvesszük, amire szükségünk van, amit mások olcsóbban, színvonalasabban képe­sek gyártani. • Miniszter ür. Az ön nevét most csempészési ügyben szel­lőzteti a sajtó. Talán ha néhány mondattal szólna erről az esetről. -A tényt nem tagadom, annak idején valóban elkoboztak tőlem né­hány elektronikai cikket, amelyet né­metországi barátomtól kaptam aján­dékba. A tranzitállomáson nem je­lentettem, mert ott nincs bejelentési kötelezettsége a csehszlovák ál­lampolgárnak, s az elkobzott árut a későbbiekben sem kértem vissza, tehát az ügyet lezártnak tekintettem. Talán csak annyit az egészhez, aki csempészni akar, az bizonyára nem a legkisebb forgalmú határátkelőhe­lyet választja, ahol a vámőrök min­den utast alaposan megvizsgálnak. És még valamit: bizonyára nem vé­letlen, hogy az ügyet a kommunista sajtó szellőztette, amelynek munka­társa - nem akármilyen szintű segít­séggel - csakis belügyi anyagokból juthatott ehhez az információhoz... • Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRÚD KI JÖN, HA MEČIAR MEGY? Óvatosan araszolgat a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége Vladimír Mečiar fölöttébb esedékes leváltása, visszahívása irányában. Óvatosan, hiszen Mečiarnak valóban kiváló sajtója van. Talán sohasem fogjuk megtudni, mi játszott nagyobb, meghatározóbb szerepet abban, hogy a szlovák újságírók annyira ,,kifuttatták" őt a lapokban; azok a bizonyos, véletlenül az íróasztalra került titkos dossziék vagy az a készsége, hogy minden kérdésre kapásból volt hajlandó válaszolni, illetve kérdezés nélkül is hosszasan szónokolni. Sőt, még azzal is tisztában volt, milyen közönség előtt mit kell mondania, s mit nem mondhat (Komáromban például nem ismételte meg véletlenül sem, hogy fasiszták és kollaboránsok lennénk, a külföldi újságírókkal tartott találkozóján a nyelvtör­vénnyel kapcsolatos tüntetések résztvevőinek fasizmusáról szólt, stb.). Pontosan kiszámított kijelentés volt az is, hogy ő, a kormányfő nem fogja felszólítani híveit, álljanak ki mellette, lépjenek sztrájkba, tüntessenek. Egy ilyen kijelentés után ugyanis nem kellett már ilyen felszólítást tennie - most megtette. A Mečiar-hivok értettek a szóból, nem szabad üzenetre várniuk. Amint nyilvánosságra került a vizsgálat híre, tömegesen érkeztek a sztrájkkal való fenyegetődzések. Értett a szóból a Szlovák Nemzeti Tanács is. Mečiar azonnali visszahívása esetében számolnia kellett volna újabb éhségsztrájkolókkal (esetleg ugyanazokkal?), sztrájkok­kal, tüntetésekkel. így most fokozatosan adagolják a közvéleménynek a feltehetőleg nem tegnap szerzett értesüléseket arról, hogy Mečiar államvédelmi információkat használt fel legalábbis a zsarolás fogalmát megközelítő módon, hogy itt vagy ott felhőtlenül „dezinformáló" kijelentéseket tett... Felkészítik a közvéleményt Mečiar visszahívására, felváltására. A kormányfőt visszahívni azonban nemcsak a közvélemény, a 91 százalékos támogatás miatt nehéz. Sokan (főként a parlamenti folyosókon és a sajtóban) azt rebesgetik, vagy abban bíznak, (?) aligha akad, aki vállalná Mečiar funkcióját. Ez talán érthető is lenne, hiszen a parlamenti választásokig fennmaradó egy év alatt a kor­mánynak számtalan népszerűtlen intézkedést kellene meghoznia, felelősséget vállalnia az életszínvonal csökkentéséért stb. Mečiar mindezeket a népszerűtlen jelenségeket az ellenségképek pajzsával hárította el. Azt a benyomást keltette, hogy Szlovákia minden bajáért mások hibáztathatóak. Az SZNT araszolgatási taktikája szemmel láthatóan Mečiarnak sem volt ellenére. Szakadár társaival együtt végigjárta Szlovákiát, korteskedett saját platformja mellett. S mert mindezzel valószínűleg mégsem tudja megőrizni posztját, előtérbe kerül a kérdés: ki lép a helyébe, mely párt állít kormányfőt? Kormányfőt rendszerint a győztes, a legerősebb parlamenti párt állít. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen kettészakadása után azonban már aligha beszélhetünk róla, mind a legerősebb parlamenti pártról. Ha pedig mégis a NyEE alakít kormányt, állít kormányfőt, melyik „szárnya" lesz a győztes? És egyáltalán, megállapodásra tudnak-e jutni a történtek után? Ma a legerősebb parlamenti párt a Kereszténydemokrata Mozgalom. Ján Čarno­gurský viszont már három héttel ezelőtt kijelentette, mozgalma akkor vállalja a kor­mányalakítást, a kormányfői posztot, ha senki más nem vállalja. Ki jöhet még számításba? A jelenlegi kormánykoalícióból a Demokrata Párt (a kormánykoalíció tagja ugyan az FMK is, de, ugye senki sem ringatja magát abban az illúzióban, hogy a szlovák parlament elfogadna egy magyar nemzetiségű kormányfőt). Kevésbé irreális, de azért mégis nehezen elképzelhető, hogy a parlamentben alig egy-két képviselővel rendelkező DP adjon kormányfőt Szlovákiának. Vannak, persze, a koalíción kívül álló, nagyobb, több képviselővel rendelkező pártok is. Például a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja. így nem meglepő, hogy František Mikloško és a parlamenti pártok vezetőinek szombati találkozóján felmerült a kormánykoalíció átalakításának kérdése. Nehéz lenne azonban a koalíciót úgy átalakítani, hogy az ne okozzon radikális változást Szlovákia politikájában. A NyEE feltehetőleg sohasem lépne koalícióra a Szlovák Nemzeti Párttal (a Mečiar féle platformról ez már inkább elképzelhető). A keresztényde­mokraták kijelentették már a választások idején, hogy sohasem ülnek egy asztalhoz a kommunistákkal (az időközben történt névváltoztatás aligha befolyásolja ezt a határo­zatukat), habár az már elképzelhető, hogy meg tudnának állapodni a Szlovák Nemzeti Párttal, Mečiar platformjával, a Demokrata Párttal, sőt még a Zöldek Pártjával is. Ez nyilván elég is lenne egy új kormánykoalíció létrehozásához, ha a régi képtelennek bizonyulna arra, hogy megállapodjon a kormányfő személyében. Bárhogy is lesz, többé-kevésbé biztosra vehető, hogy a szlovák politikában erősödni fog a nemzeti vonal, s csupán emlékeinkben él majd a Gál-féle politikai liberalizmus, mint kormánypolitika. FEKETE MARIAN MIÉRT KELL ÚJ TÖRVÉNY A MATICÁRÓL? (Folytatás az 1. oldalról) magyar képviselőjének tartózkodása mel­lett elfogadásra javasolta. A bizottságban nézeteltérések a tervezet második, a Ma­tica slovenská feladatait taglaló paragra­fusának f pontjával kapcsolatban merül­tek föl. Eszerint a Matica feladatai közé tartozik olyan, szakértőkből és a nyilvá­nosság képviselőiből álló csoportok szer­vezése is, melyek a Szlovákia nemzetisé­gileg vegyesen lakott területein élő szlo­vákok helyzetével hivatottak foglalkozni. A bizottság néhány képviselőjének az ülés után az alábbi kérdést tettük fel. - Mi a véleménye a törvénytervezet egészéről, illetve milyennek tartja a 2. paragrafus f pontjának elfogadott változatát? Berényi József (FMK): A törvényter­vezet számomra elfogadhatatlan, mivel lehetőséget teremt arra, hogy a Matica slovenská beleszólhasson az államigaz­gatási szervek munkájába, vagy lega­lábbis véleményezhesse azt. Ez sérti a parlamentáris demokrácia kereteit, hiszen a politikai és a társadalmi szervezeteknek élesen el kell különülniük egymástól. Nem tudom továbbá támogatni a ter­vezetet a második paragrafusának f pontja miatt sem, mely - az eredeti válto­zatában legalábbis - azt a fajta gettóhan­gulatot viszi be a törvénytervezetbe, amely szerint a nemzetiségek békés egy­más mellett éléséhez hazánkban felügye­lőre van szükség. A bizottságunk által végül elfogadott változat szerintem egy kicsit homályosabbá teszi az egészet, a lényegen azonban mit sem változtat. Jozef Filipp (SZNP): Ami a törvény­tervezet egészét illeti, véleményem sze­rint némileg korlátozza a Matica slovens­ká hajdani történelmi küldetését. Lehet, hogy csak az egyszerű ember beszél belőlem, de én a szlovák nemzet több évszázados elnyomása után valami ün­nepélyesebbet, veretesebbet vártam. Va­lami olyasmit, ami ha nem is az egész tervezetben, de legalább a bevezetőjében méltóképpen hangsúlyozta volna a Mati­ca létének megalapozottságát. A tervezet második paragrafusának ,,f" pontjával kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy nem vagyok elégedett a bizottságunk által jóváhagyott változa­tával. Meg vagyok győződve arról, hogy az utolsó mondatrész kihúzásával bizo­nyos értelemben újra korlátozzák azon tevékenységeket, melyeknek tulajdon­képpen a szlovák nemzet lassú megszű­nését kellene megakadályozniuk. Štefan Nižňanský (DBP): Szerintem a törvénytervezet, ahogy azt Jozef Mar­kuš, a Matica elnöke is kimondta, lehető­séget ad a Matica slovenskának arra, hogy teljes mértékben azt a tevékenysé­get fejthesse ki, amit szívesen végezne, illetve amit végeznie kell. Amikor a tör­vénytervezet 2. paragrafusa f pontjának megtárgyalására került sor, meglepőd­tem, hogy az eredeti változatban olyan szándékok is felfedezhetők, amilyeneket Bauer Edit felfedezni vélt, amikor azon­ban elgondolkodtam a dolgon, arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy jobb előre látni az ilyen eshetőségeket, ezért is sza­vaztuk meg végül azt a változatot, amely­ből kimaradtak a nemzetiségileg vegye­sen lakott területek. Bauer Edit (Együttélés): Maga a tör­vénytervezet egy bizonyos mértékben csalódást okozott számomra, mert jogi szempontból egy kissé elnagyolt, egyes részei a fércmunka minden ismérvét ma­gukon viselik, és azt hiszem, hogy normá­lis körülmények között egy ilyen terveze­tet a bizottságunk visszaadott volna. A tervezet második paragrafusának f pontja, eredeti változatában - szerintem - olyan kompetenciákat ad a Matica helyi szervezeteinek, amelyek messze túlha­ladják a Matica küldetését, és ez bennem egy bizonyos mértékig félelmet váltott ki. Az elfogadott változat jóval megfele­lőbb, mint az eredeti, de a rendelkezés ilyen formában is meghaladja a Matica küldetését. (kajó)

Next

/
Thumbnails
Contents