Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-22 / 94. szám, hétfő

1991. ÁPRILIS 22. ÚJ szói INTERJÚK KÖZÖS MÚLT - KÖZÖS JÖVŐ? BESZÉLGETÉS SCHWARTZ ÁRPÁDDAL, A GÖMÖRI RÉGIÓ ELNÖKÉVEL Szlovákiában jelenleg 23 olyan regionális társulás van, mely egy-egy térség közös gondjait, problémáit igyekszik felkarolni és megoldásukat az önkormányzati szervek hatha­tós támogatásával szorgal­mazni. Érdekes módon a tár­sulások a szocialista rendszer által „kikényszeritett" járási és kerületi határokat figyel­men kívül hagyva, a közös tör­ténelmi múltban keresik a te­rületi integritás kiindulópont­jait. A március második felé­ben alakult 'Gömöri Régió is ezt tette, annál is inkább, mert az egykori Gömör megyét mesterségesen és logikátla­nul, antidemokratikus mód­szerekkel kijelölt határvonalak osztották két járásra, söt két kerületre. A társulás terveiről annak megválasztott elnöké­től, Schwartz Árpádtól, Tornai­fa polgármesterétől kértem rö­vid tájékoztatást. - Tudomásom szerint a Gömöri Régió a jelenlegi Rozsnyói és Rima­szombati járást öleli fel. Úgy hírlik, önök ezt tekintenék a jövőben ese­dékes területi átszervezés elfogad­ható alternatívájának. - Szívem szerint az új közigazga­tási határokat hasonlóképpen húz­nám meg. Közös múltunk, tradíció­ink vannak, éppen ezért úgy érzem, nemcsak a múltban, hanem a jelen­ben és a jövőben is szót tudunk egymással érteni. Kétszáztizenhá­rom kis és nagy településről, köz­ségről, illetve városról van szó. Az alakuló közgyűlésünkre, melyet Pel­sőcön tartottunk, 104 érdekelt tele­pülés vezetője jött el, de ez nem jelenti, hogy a többieket nem érdekli a dolog. Sajnos, sok apró, egy­kétszáz lakosú falu van ebben a ré­gióban, többen a szomszéd község elöljáróival küldték el a beleegyezé­sükről és támogatásukról szóló nyi­latkozatot. - Úgy tudom, az alakuló közgyű­lésen szervezési kérdésekkel is fog­lalkoztak. Vannak-e újabb fejlemé­nyek e téren? - Az alakuló gyűlés résztvevői el­fogadták a Gömöri Régió alapsza­bályát és megválasztottak egy 13 tagú választmányt. Ennek én lettem az elnöke, az alelnöki tisztséget pe­dig Imrich Ondréšik, Rozsnyó város polgármestere látja el. Folyamatban van az egyes szakbizottságok létre­hozása. A Szlovákiai Városok és Községek Társulásának választmá­nyában ketten képviseljük régiónkat. A szervezeti és szervezési kérdések további megoldása, a tervek konkre­tizálása azért is fontos, mert érzé­sem szerint űr tátong a falusi önkor­mányzatok és a minisztériumok kö­zött. Ezt a hiányt a körzeti hivatalok­nak és részben nekünk kellene pó­tolni. - Milyen közös gondok, kérdések foglalkoztatják a szóban forgó régió lakosságát, illetve a társulás vezető­ségét? Mi szerepel munkater­vükben? - A két járásnak sok a közös vonása, sok a megoldásra váró fela­data. Ezt a gyér munkalehetőségek­re, az iparosítás alacsony fokára, az ennek ellenére fellelhető ökológiai problémákra, a régió rossz gazda­sági és szociális helyzetére éppúgy vonatkoztathatjuk, mint a cigánykér­désre, a lakosság migrációjára, az egészségügyi ellátásra és még sok egyébre. Ebből adódnak azok a fő feladatok, melyek teljesítésében mi is szeretnénk segíteni. Mindeneke­lőtt nyereséges üzemek megterem­tésére és a súlyos gondokkal, sőt sok esetben létkérdéssel küzdő vál­lalatok megsegítésére gondolunk. POLGÁRI LÁSZLÓ NINCS PIAC ELLENŐRZÉS NÉLKÜL A SZABADÁR A GYÁRTÓ ÉS A KERESKEDŐ „ÜGYE" • KI VÉDI MEG A FOGYASZTÓT? • A VEVŐ LEGFELJEBB NEM VÁSÁROL Korábban a fogyasztók alig vették tudomásul a kereskedelmi ellenő­röket. Az árliberalizáció óta viszont egyre gyakrabban halljuk: az eladók azt csinálnak, amit akarnak, senki sem ellenőrzi, mit mennyiért kínál­nak. Valóban így van ez? - tettük fel a kérdést Černýné Mitterhauszer Mártának, a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség központi igazgató­jának. - Mi az árképzést nem tudjuk be­folyásolni, ebben nincs beleszólá­sunk. Az ármegállapítás a gyártó és a kereskedő hatáskörébe tartozik, és a szabadáras piacon csak rajtuk múlik az ár. A fogyasztók ezt csak úgy tudják befolyásolni, hogy nem veszik meg a terméket, tehát bizo­nyos nyomást gyakorolnak a keres­kedőre, adja olcsóbban, mert külön­ben a nyakán marad a portékája. Az eladónak viszont kötelessége, hogy feltüntesse az árat, az árcédula nem »hiányozhat az áru mellől. - Tehát az árakat nem tudják el­lenőrizni? - A szerződéses árakat nem, mert ezeket megegyezés alapján ál­lapítják meg, de például a maximális árak - ez többek között a burgonyá­ra is vonatkozik - betartását ellenő­rizzük és túllépés esetén bírságo­lunk. A magánkereskedő akár 5000 korona büntetést is kaphat, az álla­mi, illetve a szövetkezeti boltra pedig 50 ezer koronáig terjedő büntetés róható ki. Azt is ellenőrizzük, hogy a termék ós ára összhangban le­gyen a szavatossági időn belül kí­nálják, és a csomagolás se legyen kifogásolható. Alapvető kötelessé­günk, hogy meggyőződjünk az ela­dás becsületességéről és a higiéniai előírások megtartását is megköve­teljük. Szlovákiában az állami keres­kedelmi vállalatoknak 14 ezer, a fo­gyasztási szövetkezeteknek pedig 8000 egységük van, az egyre sza­porodó magánkereskedőkről már nem is szólva. A Szlovákiai Keres­kedelmi Felügyelőség viszont összesen 240 munkatárssal dol­gozik. - Valóban kevesen vannak ah­hoz, hogy valamennyi boltban rend­szeresen felügyeletet tartsanak... - Az ellenőrzéseket csupán tevé­kenységünk egyik részének tekint­jük. Munkatársaim előre kidolgozott terv nélkül naponta járnák a bolto­kat, a vendéglőket. Jelentősnek tar­tom a fogyasztóknak nyújtott más jellegű - a fejlett piacú országokban is jól ismert - segítséget. - Milyen segítségre gondol? -Arra törekszünk, hogy a fo­gyasztónak minél ésszerűbb és egy­szerűbb útmutatást adjunk ahhoz, hogy a piacon tájékozódni tudjon. Fel szeretnénk kérni a minőségelle­nőrző intézeteket és az állami ellen­őrző intézeteket, hogy az összeha­sonlítható termékekről szerzett is­mereteiket a lakosság számára hoz­záférhetővé tegyék. Olyan fogyasz­tói folyóirat megjelentetésére gon­dolok, amelyben az említett össze­hasonlító vizsgálatok eredményeit közzétennénk. Itt van például az osztrák Konsument című lap. Egyik számában az osztrák piacon forgal­mazott sörfajtákat - a hazai gyárt­mányúakat és az importáltakat - ha­sonlítják össze, s így a fogyasztó maga választhatja ki, melyiket érde­mes megvásárolnia. Nagyon tanul­ságos a mikrohullámú sütőben al­kalmazható edények tesztje, de megemlíthetem a gyermekkerékpá­rokat összehasonlító táblázatokat is. Tehát a konkrét leírások alapján dönt a fogyasztó egy-egy típus mel­lett, figyelembe véve a termékek tulajdonságait és az árat. A szak­szerű leírásokból kitűnik, hogy gyak­ran az azonos minőségű termékek árai sokban különböznek. - Tudna hazai példát említeni? - Ilyen részletes összehasonlí­tásról nem tudok beszámolni, de az első fecske megjelent nálunk is. Munkatársaim Pozsony 20 boltjában jártak és 12 fajta wolkment hasonlí­tottak össze. Elsősorban az eladási árakra voltak kíváncsiak. Nagyon meglepődtek, amikor azt tapasztal­ták, hogy a háztartási cikkeket for­galmazó vállalat üzleteiben a Toshi­ba típusút 1290 koronáért kínálják, s ugyanezt a Tatran-Bednár ma­gánboltban 2390 koronáért veheti meg a vásárló. Ez is jelzi, hogy egyre inkább érdemes körülnézni a piacon, hogy feleslegesen ne dob­junk ki ezer, sőt több ezer koronát. - Említette, hogy a fogyasztókkal szorosabb kapcsolatot kívánnak kia­lakítani. Hogyan? - Elsősorban úgy, hogy panasza­ikat minden esetben felülvizsgáljuk és a jogos kifogásaik nem maradnak elintézetlenül, illetve a szabálysértő­ket felelősségre vonjuk. Szívesen vesszük észrevételeiket is. A köz­vetlen kapcsolatot pedig úgy képzel­jük el, hogy Pozsonyban rövidesen megkezdjük a „fogyasztói szerdák" szervezését: munkatársaim, illetve az illetékes szakemberek találkoz­nak a vásárlókkal és válaszolnak kérdéseikre. Úgy gondolom, ezek az összejövetelek hasznosak lesznek, mert aktivizáljuk az embereket, hogy ők maguk is jobban ügyeljenek a ke­reskedőkre, mi viszont konkrét ta­pasztalatokat szerzünk a fogyasz­tóktól és ennek alapján további lépé­seket tehetünk érdekeik védelméért. - Eddig főleg arról beszélgettünk, milyen a helyzet a boltokban. Az állami vállalatok és a fogyasztási szövetkezetek eladói gyakran felhá­borodnak, hogy velük szemben igen szigorúak az ellenőrök, míg az utcai árusok... - Csak az állami és a szövetke­zeti kereskedelem ne nagyon hábo­rogjon! Tulajdonképpen az ő árpoliti­kájuk ellensúlyozásaként engedtük meg az utcai árusítást. Mert mi volt az első lépésük a liberalizáció után? A gyártók és a kereskedelem kiadá­saikat - amelyek a tehetetlenség és szervezetlenség, vagy éppen a túl­szervezettség következményei - mind a fogyasztóval akarják megfi­zettetni. Épp a tehergépkocsiról kí­nált olcsóbb termékek konkurenciá­jával sikerült az árakat leszorítani. Vegyük például a vajat. Negyed kiló­ért közel 30 koronát kértek! Amikor a tejüzem autójáról 15,50-ért lehe­tett megvenni, egyre kevesebben mentek a boltokba. Sajnos, a meleg beálltával ezt az árusítást meg kel­lett tiltanunk. De a reakció máris jelentkezett: újra 18 koronára szö­kött fel a vaj ára. Kinek van tehát igaza? - Többen azon a véleményen vannak, hogy a piacgazdaságban nincs szükség ellenőrzésre, hisz maga a piac ellenőrzi és a konku­rencia megoldja a problémákat. Mi a véleménye erről? - Ezzel a nézettel én nem értek egyet. Az ellenőrzésnek a piacgaz­daságban is megvan a maga helye, még akkor is, ha egyesek felesle­gesnek tartják. A piacgazdaságban ugyanúgy megmarad a gyártó-ke­reskedő-fogyasztó háromszög. A termelő és a kereskedő megtudja védeni érdekeit. Na és a fogyasztó? Ót ki védi meg? Neki nincs laborató­riuma, hogy bizonyítani tudja a ter­mék kifogásolható minőségét! Ezzel szemben a gyártó és a kereskede­lem így gondolkodik: ha már elkészí­tettem, ha már felvásároltam, min­denképpen el kell adnom az árut. Ezért indokolt, hogy fokozottabb mértékben ellenőrizzük a piacot. DEÁK TERÉZ BANKSZAKEMBER A FIZETÉSI MÉRLEGRŐL HIÁNYPÓTLÓ MANÓVEREK Új alapokra épülő gazdaságunkban megnövekszik a bankszféra szerepe is. Sőt, bizonyos tekintetben pótolhatatlanná válik. Vajon miiven tennivalókkal kell szembenéznie a gazdasági reform első hónap­jai után a Csehszlovák Állami Banknak? Melyek a legnagyobb bajok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolt a minap egy pozsonyi szemináriumon hallgatóságának Jaromír Záhradník igazgatóhelyettes. Ebből válogattam. • Mibe került eddig gazdasá­gunknak az idén mutatkozó külke­reskedelmi visszaesés? Hogyan le­het ezt pótolni? - Nagyon is kedvezőtlen szá­munkra, hogy romlottak a csereará­nyok a keleti tömb országaival, min­denekelőtt a Szovjetunió viszonyla­tában. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy csak hat hónap elteltével fizetik meg a kiszállított árut. Aztán itt az Öböl-háború: Csehszlovákia gazda­sága is megérezte a gazdasági blo­kád következményeit. S nem utolsó­sorban, de megemlítem, néhány nyugati ország gazdaságában a depresszió jelentkezik, ami felvevő piacuk beszűkülésében mutatkozik meg. Mindezek együttvéve az év első három hónapja alatt fizetési mérlegünkben 5-6 milliárd dolláros hiányt eredményeztek. Ha még lé­tezne a tervhivatal, akkor most 150 milliárd koronás mínuszt kellene el­könyvelnie, de mivel nincs, így az állami banknak kell hiteleket keres­nie a fizetési mérleg egyensúlyba hozására. • Milyen lehetőségeink kínálkoz­nak erre? - Hitelért egyaránt fordulhatunk a Nemzetközi Valuta Alaphoz, a Vi­lágbankhoz, az Európai Közössé­gekhez és a huszonnégyeket tömö­rítő államokhoz. Tehát nem gond, hogy pénzt szerezzünk, inkább a törlesztésével van bajunk. Idén ugyanis képtelenek lennénk vissza­fizetni. Hitelezőinkkel megállapod­tunk, hogy ebben az évben csak 2,5 milliárd dollárt kell megtérítenünk, a mérleghiányunk mintegy 40 szá­zalékára felvett hiteleket pedig a kö­vetkező tíz év folyamán fizethetjük vissza. • Valóban a Nemzetközi Valuta Alap diktátuma alatt vagyunk? - Bizonyos értelemben igen. Igaz, nem kényszerítenek arra, hogy tőlük vegyünk fel hitelt. De ha a Vi­lágbankhoz, az Európai Közössé­gekhez, vagy a huszonnégyekhez fordulunk kérésünkkel, ők mindjárt az Alaphoz fűződő viszonyunkat fir­tatják. Ha az Alap garanciát vállai, akkor ők sem ódzkodnak a hitelnyúj­tástól. Ellenkező esetben maradna a valutapiac, ami nem éppen kedve­ző lehetőség. • Utólag megítélve is jó lépésnek tartja a korona háromszoros leérté­kelését? - Nemigen kínálkozott más lehe­tőség. Kereskedelmi bankjainkban 600 millió dollárral csökkent a valu­taállomány, nem számolhattunk az­zal, hogy a nyugati bankok újabb összegeket helyeznek nálunk letét­be. Felszökött a lakosság devizavá­sárlási láza. A vállalatok igyekeztek a határidőnél korábban törleszteni fizetési kötelezettségeiket, miköz­ben készleteket halmoznak fel. Eb­ben a helyzetben kénytelenek vol­tunk a korona leértékeléséhez folya­modni. Más hitelforrásokra nem szá­míhtattunk, s így eléggé szűkre sza­bott manőverezési korlátok közé szorultunk. Számításaink szerint a vállalati szféra akkortájt 68 milliárd koronát költött deviza- és készletvá­sárlásra. Ha ez nem következik be, akkor mára aligha jött volna össze a vállalatok országos méretekben 65, Szlovákiában 27 milliárdos fize­tésképtelensége. • Kivitelünket szinte patthelyzet­be hozta a szovjet piac összeomlá­sa. Hogyan tudunk továbbra is ott­maradni? - Legutóbb három kormánykül­döttségünk járt a Szovjetunióban, hogy mind szövetségi, mind köztár­sasági szinten a csehszlovák áru elhelyezésének lehetőségeiről tár­gyaljon. Hogy valóban életbevágó kérdésekről van szó, azt az is bizo­nyítja, nálunk eddig az ipari ágaza­tokban dolgozó munkaképes lakos­ság 10 százaléka termelt szovjet megrendelésekre. Egy csomó gyár szinte csak erre szakosodott. Az mindenkinek világos, hogy piacot kell váltanunk. De nem megy egyik napról a másikra, az sem feltétlenül szükséges, hogy teljesen kivonul­junk onnan. Viszont a szovjetunió­beli árukihelyezésnek pillanatnyilag elsősorban fizetési akadályai van­nak: a Nemzetközi Valuta Alap for­gatókönyve nem teszi lehetővé a Szovjetunió további hitelezését, így nincs módunk több hónapos megtérülési idővel eladni nekik áru­inkat. Ezért próbálkozunk a nemzeti pénznemekben, vagyis a koronában és a rubelben történő elszámolás­sal, akárcsak a közös vállalatok ala­pításával. Utóbbiakra a hitelkötele­zettség sem vonatkozik. • Mennyire vált be a korona bel­ső átválthatóságának bevezetése? - Elárulhatom, devizakészletünk­kel aránylag jól állunk, s ez a válasz­tott mechanizmus működését jelzi. Például március folyamán az áruk és szolgáltatások kiviteléből és be­hozatalából származó bevételek és fizetések különbözete 114 milliárd dollárt tett ki. Ennek ismeretében képesek vagyunk a dollár 28 koro­nás árfolyamának megőrzésére, ami nagyon közel áll a valós értékviszo­nyokhoz. Például április 4-én a koro­na és a német márka, valamint a ko­rona és az amerikai dollár hivatalos árfolyama már csak 4 százalékkal tért el a feketepiacon tapasztalt cse­rearányoktól. Ha így haladunk tovább, egy idő múlva felszámolhat­juk a behozatali illetéket, és engedé­lyezhetjük a hitelre történő impor­tot. J. MÉSZÁROS KÁROLY KILENCVEN ÚJ UTCANÉV FEKETE SERIFEK A KÜLVÁROSBAN IS A Főpolgármesteri Hivatal rend­szeres sajtótájékoztatójának minapi vendége dr. Jozef Olejár, a ružinovi városrész polgármestere volt. Tö­mören ismertette a 75 000 lakosú, egyik legnagyobb alapterületű vá­rosrész rekonstrukciós tervét. Első­ként a štrkoveci lakótelepen tervez­nek városfejlesztést, egy korszerű szolgáltató központ felépítését, me­lyet majd magánvállalkozóknak ad­nak bérbe. Tanulmány született a régi panelházak felújításáról, amely megvalósításához külföldi cé­gek jelentős tőkebefektetéssel járul­nak hozzá. Hamarosan 225 lakást újítanak fel, ezek majd magántulaj­donba megvásárolhatók. Könnyíteni szeretnének a kis­gyermekes anyák helyzetén is. A gyermekbölcsődék vezetőivel való megegyezés alapján lehetőség nyí­lik a gyermekgondozáson lévő anyák gyermekeinek egy-két órás, esetleg fél vagy egész napos böl­csődei elhelyezesere. íviajus eiseje­től hetes bölcsődék üzemelnek majd, arra az esetre, ha az anya kórházba kerülne. Május elsejétől itt is munkába lépnek, az AZOPO ma­gáncéggel kötött megállapodás alapján, a fekete serifek, akik a la­kosság védelmét és biztonságát szavatolják. Szóba kerültek az április elsejével megváltozott utcanevek. A kilencven névváltozásból 68 a ligetfalusi lako­sokat érinti. Bár a magisztrátus munkatársai személyesen ragasz­tották ki a ligetfalusi és más belváro­si buszmegállókban a térképeket, melyeken megkülönböztetésképpen színes ceruzával vannak kijelölve a megváltozott nevű utcák, ennek ellenére a lakosság körében nagy a tájékozatlanság, a káosz. A Térké­pészeti Vállalat a hónap végére ígéri Pozsony új térképének megjelené­sét, s új térképek kerülnek majd a kivilágított hirdetőoszlopokra és buszmegállókra is. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents