Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-03 / 78. szám, szerda

1991. ÁPRILIS 3. VILÁGOSSÁG ama Ói szói HiT és ÉLET mnm 8 A HIT ISTEN AJÁNDÉKA BESZÉLGETÉS GÁBOR BERTALAN NAGYKAPOSI RÓM. KAT. ESPERESSEL — Gyermekkoromban meg nem gondoltam arra, hogy pap leszek. Ipariba is azért mentem, mert végre — hogy úgy mondjam — szabad akartam lenni. Otthon, falusi gyermek lévén, erős kézben tartották a nevelésemet. Nem azt mondom, hogy puritán módon neveltek bennünket, azt sem mondom, hogy bigottnak, de vott egy házirend, amit be kellett tartani. Például este, mielőtt úrangyalára harangoztak, otthon kellett lenni. Az volt az utolsó terminus. Mint gyermek, természetesen vágytam a szabadságra, vártam, hogy szabaduljak a szigorú keretek közül, hogy végre elkerüljek a szülői háztól. Kassára kerültem az ipari szakközépiskolába. Minden vasárnap misére jártam. Egyik alkalommal elmentem az Orsolyák templomába. Ekkor tőrtént a számomra döntő esemény, ami meghatározta pályámat Az ott működő lelkipásztor, mielőtt Kassára került, szülőfalumban volt plébános, mellette voltam elsőáldozó. Jópásztor vasárnapján, amikor is az egyház a papi hivatásokért imádkozik, könnyek között mondta, hogy ő az utolsó magyarul tudó pap. Feltette a kérdést híveinek: Mi lesz veletek, ki fog benneteket keresztelni, temetni, ki fogja anyanyelveteken hirdetni Isten igéjét? Őt 1957-ben szentelték, ez pedig '67-ben tőrtént, ezalatt az évtized alatt nem szenteltek magyarul tudó papot, tehát jogos volt a kérdés: mi lesz veletek? Es akkor én, aki nem láttam addig kispapot, azt mondtam magamban ott fenn a kóruson: Ne sírj, atya, majd én elmegyek! így kezdődött az én hivatásom. Az indíték kétirányú volt: az iskolában egészséges nemzetszeretetre oktattak bennünket, és ez a szeretet találkozott az isteni hívással. így lettem Isten kegyelméből lelkipásztor. ••nHBHBMMBHn „Miért gerjedtél haragra és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta" (Mózes 4, 6 7.) Ezekkel a szavakkal figyelmeztette Isten Káint a bűnre, amelyet nem kellett volna elkövetnie, ha meghallja az intést és .uralkodik rajta". Kain azonban nem volt ura indulatainak. Senki sem vitathatja komolyan a bűn létezését. Félelmetes hatalom az, amely szolgájává tette az embert, és amelynek rettenetes következményeivel naponta szembesülünk. Mindenki ismeri a bűn hatalmát a sajáf életéből és mindenki szenvedett már valamely tettének következményeitől.. A Világosság vasárnapi adása a bűn fogalmát próbálja meg több oldalról is megvilágítani. Póznán Edit református lelkész egy újszövetségi történeten, a gadarai ördöngös történetén keresztül közelíti meg a bűn fogalmát. A történetben egy nyomorult, a társadalomból kivetett, gyötrődő ember szerepel, aki már nem ura érzéseinek, akaratának, életének és értelmi képességeinek. A Szentírás szerint tisztátalan lélektől megszállt emberrel van dolgunk. Hogyan kerülhetett ilyen állapotba az az * ember? Vajon mindenki ki van-e téve ilyen fenyegetettségnek? Ezekre a kérdésekre keres választ a bevezető elmélkedés szerzője: „...minden bűn mögött a gonosz lélek van, minden bűn mögött a Sátán pusztító hatalma rejtezik. Amikor valaki nem fogadja ei Isten kijelentését, nem hallja meg hívását, számíthat arra, hogy tudatosan vagy tudattalanul, más szellemi hatalom hatása alá fog kerülni." A műsort egyházi zene és irodalmi szemelvények egészítik ki. Adásidő: vasárnap 8.30-tól 9.00-ig, ismétlés: péntek 13.30—14.00. -ma ZARÁNDOKÚT Április 7-én, vasárnap zarándokolunk el idén első ízben a kevéssé ismert, de szép és kedves búcsújáró helyre, amely ahhoz a drégelyi várhoz közel fekszik, amelyet 1551-ben Szondy György a török hatalmas túlereje ellenében az utolsó emberig védett... Nem túlságosan ismert hely ez, ám amióta elmentem, havonta kétszer is elzarándokolok oda. Hont-Csitár a főúton Ipolyságtól négy kilométer után jobbra fordulva, a főúttól egy kilométernyire található. A fák közt egy aprócska templom bújik meg, barlangocska és a csodatévő forrás. A zarándokhelyet a nagytiszteletű honti plébános úr és hívei gondozzák. Ebben a meglódult időben erős hittel és könyörgéssel kell fordulnunk az Úristenhez, hogy őrizze meg egységünket. Kérjük a csitári Szűz Máriát, hogy könyörögjön érettünk. Zarándokoljunk oda együtt, így bizonyítva, hogy nem oszthatnak meg bennünket se nemzeti, se vallási határok. Menjünk és köszönjük meg. hogy Szűz Mária segített lerázni a diktatórikus hatalmat, s hogy egyetértésben élhetünk ezután. A szentmise április 7-én 10 óra 30 perckor kezdődik. A további zarándoklatok időpontjai: május 9., június 9., július 28., augusztus 18., szeptember 8., október 6., november 3 és december 8-a. JAN SUCHA Hohovce A MINDENNAPI ÉLET MÁGIÁJA Mágia, varázslat, bűvészei, szemfényvesztés... ós mindez furcsán párosítva a mindennapi élettel. így lehetne röviden jellemezni Szepes Mária könyvét. A szerző szerint a mágia erőt jelent, a képzelet önmegvalósító varázserejét. Az orvostudomány szerint a legtöbb betegség oka a félelem és a képzelőclés. Ha ez igaz, akkor a gyógyszert is „teremtő képzeletünkben kell rá keresnünk" — állítja az írónő, aki pszichológusként segít az olvasónak leküzdeni öngyötrő félelmeit, oldani feszültségeit. Megragadó Szepes Mária hite, mely szerint az ember képes saját sorsát pozitív irányba befolyásolni. A determináció olyan mértékben érvényesül sorsunkban, amennyire belső magatartásunk aláveti magát. Hogyan legyünk sikeresek, szerencsések? A választ a könyvben megtaláljuk. El kell érnünk, hogy környezetünk hozzánk alkalmazkodjék, hogy tekintéllyé váljunk. Mindehhez helyesen kell használni akaraterőnket, meg kell tanulnunk türelmesen várni, és ha kell, hallgatni. Céljaink érdekében sok mindent kell megtanulnunk a mindennapi élet mágiájából. Le kell küzdenünk az idegességet — idegtornát és fénykúrát kell tartanunk; és fejlesztenünk kell önbizalmunkat. Tudnunk kell, hogy az önbizalom félbehagyott dolgokon szivárog el. Tanuljuk meg az erős, egészséges, ruganyos, bizakodó ember attitűdjét, és a külső lassan belső atmoszférává válik. Akinek, mindez nem elég, az utolsó fejezetben az élet céljáról olvashat. Tán van, akit ez nem érdekel? -kr— Úgy tudom, visszajár egykori iskolájába, oktatni... — Kötelességemnek tartom valamiképpen viszonozni mindazt a tudást, tartást, emberséget, amit az ipari nyújtott. Igyekszem tőlem telhetően mindezt továbbadni a fiatalabb generációknak, ezáltal törlesztve mindazt, amit az iskolától kaptam. — A hitoktatást be kell-e vinni a gimnáziumokba, vagy rá kell bízni a fiatalokra annak az eldöntését, igényelik-e, s ha igen, milyen formában? — A fakultatív hitoktatás híve vagyok. Akiket érdekel, azoknak meg kell adni a lehetőséget, akiket nem érdekel, azokat nem szabad erőszakolni. Az erőszakos dolgoknak úgysincs igazi gyümölcsük. Ez a kérdés kissé bonyolult, mert azért nem lehet teljesen magukra hagyni a fiatalokat a döntéshozatalban. A mi generációnknak történelmi küldetése van: felfedni az igazi értékeket. Ezért úgy gondolom, hogy a szülőknek kutya Emelkednek az árak, romlik az életszínvonal, egyre nehezebben lehet megélni. Ez a napi beszédtéma fiatalok és idősek között egyaránt. Ezért nem is csodálkoztam, amikor egyik idős ismerősöm a minap könnyes szemmel megjegyezte, hogy már semmit sem tud venni a gyerekeinek és az unokáinak. Azzal vigasztaltam, hogy adott már nekik eleget az életben. Nem akarom idézni egész beszélgetésünket, csak azt szeretném mondani, hogy hatására még este is azon gondolkoztam, milyen ajándékot is adhatnánk szeretteinkenk, ami nem kerül sokba, és mégis értékes. Aztán — mintha a Szentlélek megvilágosított volna — felötlött bennem, hogy tulajdonképpen mindnyájunknak rengeteg rejtett kincsünk van, csak megfeledkeztünk ro'avagy igen mélyre elástuk. Ezek az aranynál, ezüstnél, gyémántnál is értékesebb kincsek a következők: szeretet, jóság, barátság, önzetlenség, megbocsátás, áldozatvállalás, segítőkészség, részvét, megértés, béketűrés, empátia, tolerancia, szerető simogatás, jóságos tekintet, elnéző mosoly, ölelésre széttárt kar, barátian nyújtott jobb, vigasztaló, biztató szó, szívünk melegének, szeretetének átsugárzása a másikra, és még sorolhatnám tovább. Ezek a világ legértékesebb kincsei, és bármennyire is tékozoljuk őket, nem leszünk szegényebbek. Ha valakinek szeretetet adunk, nemcsak őt gazdagítjuk vele, hanem kötelességük felmutatni az igazi értékeket gyermekeiknek, nem rájuk kényszerítve egy kultúrvilág megismerését, de befolyásolva őket. A Bibliát kezdetben legalább mint kultúrtörténeti értéket meg kel! szerettetni a fiatalokkal, utóvégre a hit Isten ajándéka; vannak, akik nem is mm • /'•» Mk ľ fLilly fnw ; M magunkat is. Ha minden ember kinyitná rejtett kincsei tárházának kapuját, és egy napon kölcsönösen elkezdenénk osztogatni egymásnak lelki javainkat, minden anyagi gond, infláció ellenére egyszerre csak gazdagodni kezdene az ország, a világ. Lehet, hogy most sokan mosolyogva azt gondolják: micsoda naivitás, micsoda idealizmus. De ha mégis megpróbálnánk élni vele, előbb-utóbb biztosan meglenne a pozitív eredménye, és pénzbe sem kerülne. Kérem, vegyék a fáradságot, próbálják ki egyszer: mosolyogjatehetnek arról, hogy hitetlenek, egyszerűen olyan körülmények között nevelkedtek, ahol nem volt meg az indíttatás. Az, aki nem kapta meg a hitnek az ajándékát, az nem kisebb értékű ember, sőt, ha valaki törekszik lelkiismerete szavára hallgatni, aszerint élni és tenni a jót, arról azt mondjuk, hogy anonim keresztény. Ő talán maga sem tudja, de ha jót tesz, akkor biztos ő is teljesíti küldetését. — A rendszerváltás óta megnőtt az érdeklődés a vallás iránt? — Igen. Bár én azelőtt is minden évben nyolcvan-kilencven egyermeket készítettem fel elsőáldozásra itt Kaposon. Igaz, hogy egy kicsit az ujjamra vertek, nyakamra járt az egyházügyi titkár, mert jelentették, hogy minden szombaton hitoktatást tartok. A szlovák gyermekeket szlovákul, a magyar gyermekeket magyarul oktattam, elsősorban a Szentírás ismeretére, mert Adyt, József Attilát, és egyáltalán az irodalmat nem lehet megérteni bibliai ismeretek nélkül. Az egyház küldetése az ember egyéniséggé formálása. Most már lehetőség van arra, hogy szabadon hirdessük az Igét. Vannak hitoktatók, akik besegítenek, mert itt Kaposon kétszázötven gyermek jelentkezett hitoktatásra. — Az iskolában? nak mindenkire a családban, a munkahelyen, a boltban az elárusítóra, a villamoson tülekedő szomszédjukra stb. Ne nézzünk haragos, szúrós szemmel, hanem emberséges, simogató tekintettel. A vélt vagy szándékos sérelmet ne akarjuk azonnal lángoló bosszúvággyal megtorolni, hanem próbáljunk megbocsátani. Ha valaki ideges, türelmetlen velünk, gondoljunk arra, hogy valójában mindnyájan egy cipőben járunk, és őt is ugyanúgy szoríthatja a cipő, mint engem, neki is hasonló, vagy talán még súlyosabb gondjai lehetnek, mint nekem. Ha férjünk később jön haza, ne támadjunk rá azzal: „Hol a fenében voltál mostanáig?!" Inkább mondjuk azt: „De jó, hogy itthon vagy már, nagyon vártalak!" Biztosan hálásan mosolyog majd ránk, és ezzel elkerültük a lelket mérgező veszekedést. Gyermekeinknek se tegyünk folyton szemrehányást, hogy elhanyagolnak bennünket. Gondoljunk arra, milyen rettenetes rohanás ma az élet, szegényeknek úgyszólván semmire sincs idejük, és a saját családjukkal is törődniük kell. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetükbe, akkor sok mindent más szemmel látunk majd. Próbáljuk meg feléleszteni a szívünk mélyén szunnyadó szeretet lángját. Hiszen olyan nagyon jó szeretni, szeretetet adni és kapni. PARRAGHY JOHANNA — Igen, az iskolában. Természetesen százalékban ez nem sok, de a múlthoz képest azért valami. — A papi utánpótlás terén vannak változások? Magyar gyerekek jelentkeznek teológiai főiskolára? — Az idén hat magyarul tudó kispapunk jelentkezett a szepesi szemináriumba. A hatvan-egynéhányból ez nem sok, de hál' Istennek, nem is kevés. Három egyházmegyének: Rozsnyónak, Kassának és a Szepességnek Szepesváralján van a papneveldéje. Itt nyolc magyarul tudó kispapunk van. — És hány magyar egyházközségnek nincsen katolikus papja? — Csak a kassai egyházmegyében huszonhárom olyan egyházközség van, ahol szükség volna magyarul tudó papra. Ökumenikus szellemben együttműködnek más felekezetek papjaival? — Amióta Kapósra kerültem, törekszem arra, hogy a többi egyház papjaival keressük azt, ami összetart bennünket, és nem azt, ami elválaszt. Nem merném azt mondani, hogy mindent megtettünk, ami lehetséges. Sokkal többet tehetnénk azért, hogy ez a kölcsönös közeledés még hatékonyabb legyen. Mentségünkre talán azt lehetne felhozni, hogy eléggé sok a muhkánk, kevesen vagyunk, az igények nagyok, és ahhoz, hogy méginkább közel kerüljünk egymáshoz, többet kellene beszélgetnünk, találkoznunk, mert egységet nem lehet építeni kölcsönös ismeretség nélkül. Mert azt tudjuk szeretni igazán, akit megismerünk; ha nem találkozunk, nem ismerjük egymást. Sok lehetőséget nem használunk ki, de ismétlem: kevés az időnk, a saját híveinket sem tudjuk megfelelően ellátni, Én legalábbis sokkal többet szeretnék adni, és nem mindig sikerül. B. F. A. VALLÁSSZABADSÁG (?) A demokrácia — a sok rossz mellett — meglepett bennünket néhány jó dologgal is: bárki gyakorolhatja vallását, hitét szabadon kinyilváníthatja. A 20-as, 30-as, 40-es korosztály zöme gyermekkorában megismerte ugyan a vallás alapjait, hitoktatáson is részt vett, de kapcsolata az egyházzal ezután megszűnt. Az újrakezdés nagyon nehéz. Elsősorban azoknak, akik, bár lelkük mélyén vallásosak maradtak, templomba nem jártak. Tették — tettük — ezt nemtörődömségből, kényelemszeretetből, vagy egyszerűen azért, mert tiltva volt. Gyermekeink már szabadon és szívesen járnak hittanra és templomba is, s nagyon nehéz kérdésükre válaszolni, amely előbb-utóbb elhangzik: „Ti miért nem jöttök?" Valóban — miért nem? A ránk szakadt vallásszabadsággal, úgy látszik, nem tudunk mit kezdeni. A templomba a kihagyott évek után nehéz újra elmenni. Segíthet a többi hívő tapintata. Azoké, akik ha egy új arcot fedeznek fel maguk között, nem teszik ki kíváncsi szemek kereszttüzének, s nem teszik szóbeszéd tárgyává. Nem tartozom azok közé, akik azt remélik, hogy ha a vallás szigora újra elterjed, a társadalom megváltozik: csökken a bűnözés, az emberek jobbá, megértőbbé válnak. Hiszem viszont, hogy akinek sikerül az újrakezdés, gazdagabbá lesz. Hiszen minden embernek szüksége van lelki békéjének megtalálására. A hit ebben igen nagy segítség, s tagadhatatlan, hogy a templomban eltöltött órák igazi megnyugvást, megbékélést hoznak. KOHÚT LÁSZLÓNÉ Tallós Szérkeézti: BALÁZS F: AÍTÍLÄ AJÁNDÉK, AMELY NEM KERÜL PÉNZBE