Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-19 / 92. szám, péntek

1991. ÁPRILIS 19. VÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP VILÁGPIACI MEGMÉRETÉS UTÁN A keleti piac összeomlott, szomszédaink csak módjával vásárolnak tőlünk, tehát nincs más hátra, mint előre. Előre a legnehezebb érvényesülés, a világpiac felé. Ott van fizető - és jól fizető - kereslet, de van annál' is nagyobb verseny. Verseny, mégpedig a kínálat oldalon. Oda nem vihetünk akármit, mert bizony könnyen „ránk szárad". De van-e egyáltalán mit odavinni? Nos, éppen ennek felmérése volt a legfőbb küldetése a közszükségleti cikkek nemzetközi vásárának Brünnben, amely sorrendben ugyan a 22. volt, de akár egyessel is jelölhetnénk, új számozást kezdve, hiszen több mindenben különbözött az előzőktől, mint amiben hasonlított. A vásár igazgatója az igazság pillanatának nevezte ezt az (eddiginél kevesebb) öt napot, amikor „üvegbúra" nélkül voltak kénytelenek konfrontálni termékeiket hazai gyártóink azzal a külföldi konkurenciával, amellyel a világpiacon tal ál• koznak majd. Hogy ott milyen lehet a tolongás, azt jelzi, hogy ezek a külföldiek nemcsak barátkozni, aranyérmet nyerni és még csak nem is dicsekedni, hanem elsősorban eladni jöttek, hozzánk. Ha ugyanis piacgazdasággá reformálódunk, akkor a világpiac magától eljön hozzánk, ad, vesz, kínál és mustrál, és csak azzal kell majd házalnunk, amit máshol még jobban, (még olcsóbban) megcsinálnak. Mit mutatott a vásár-tükör? Egy kis gondolati sétát téve újra belepillanthatunk. Az első megálló a textil ^konfekció illetve a fehérnemű kínálata. Nem vagyok éppen szakértője az anyagoknak, s talán a divatot is csak négy-öt lépésről követem, de azt megtudtam állapítani, hogy valami elmozdult a minőség irányába. De ezt csak néhány igazán szép kelme, jól szabott ruha, gyerekeknek is tetsző gyerekholmi mutatta. A pavilonnyi hazai anyag és öltözék együttesen még mindig egyformának, kissé szürkének tűnt a külföldről érkezett „butikosra" fogott bemutatók mellett. Hiába, a mai divat nem a szolid diadala, s ezt csak most kezdjük felfedezni. Az öltözködés elengedhetetlen és meghatározó kelléke a cipő. Ha azt keressük, amivel versenyre kelhetünk a konkurenciával, véleményem szerint éppen valahol itt találhatjuk meg. Persze, lehet, hogy egyelőre még csak a kiállításokon. Nem tudom, kibírja-e az új modellek talpa a hét mérföldet, nem áll-e szög a sarkunkba ha felhúzzuk, mert próbálni nem lehetett, nézni viszont volt mit. Akár a zlíni, akár a partizánskéi, akár a többi cipőgyár termékeit vesszük, állták az összehasonlítást bármely más országból érkezett lábbelivel. Egyébként hogy cipőt nálunk még mindig tudnak csinálni, arra egy példa: a világhírű Puma cég eddig két lábbeli gyártását honosította meg a mi Botanánkban, de máris tovább bővíti az itt gyártott típusokat, úgyminden, ami eddig KGST-piaci partnereink számára kívánatos volt, csakhogy már itt volt a külföldi kínálat. Szebb is, jobb is a miénknél. És még az sem nyom a latban, hogy olcsóbbak vagyunk, hiszen teniszezni, futni, sízni az megy, akinek elég ideje van rá, márpedig arrafelé, amerre most mi tekintgetünk, az idő pénz is. Talán annyit tanulhatnánk el új versenytársainktól, hogy még a legnagyobb sportszergyárak sem gyártanak mindent, a tollaslabdától a nyolcevezős hajóig. A cseh porcelán. Még (még!) mindig fogalom. hogy ezután nemcsak futó- és kosárlabdacipők, hanem akár hazai Puma futballcipőt is vásárolhatunk majd. Ahol viszont nem rúgunk labdába, az a szórakoztató elektronika. Brünnben ott volt az összes jó nevű távol-keleti és nyugat-európai cég, meg azok is, akik inkább a kisebb pénzű vásárlót vették célba, csak Amiben legközelebb vagyunk a világhoz (Miloš Knour felvételei) Most pedig újra a napos oldalra, Porcelán- és üvegiparunk továbbra is fogalom maradhat a világban, mert van még mivel előrukkolni, de azért... Nos, nehéz dolog e nagymúltú iparág bírálata, de észre kell venni azt, hogy évek óta keveset változik a választék, s hogy a feltörekvő gyártók, sincsenek olyan messze tőlünk. És még egy dolog. Az üveg- és porcelánholmi vásárlása ízlés dolga, márpedig tudjuk, hogy ízlésből is legalább annyiféle van, mint pofonból. Ha nem igazodunk hozzá teljes szélességében, akkor bizony jönnek majd az első üzleti pofonok is. Végül még valami, ami általában a közszükségleti cikkek fokmérője, a bútor. Itt nem tapasztalhatunk áttörést sem a külföldi, sem a hazai kínálatban. Ezt talán úgy érthetjük, hogy a mi piacunk egyelőre nem érdekes a külföld számára (kisebb dolgunk is nagyobb annál, minthogy kicseréljük a bútort) a hazai gyártóknak pedig pénzükDe kerülne a termékváltás. Akkor pedig minek váltsanak addig, amíg a külföld nem konkurál. Hát ennyi benyomás maradt meg bennem a kiállítási séta, vagyis inkább rohanás után, hiszen ha egy ekkora vásáron az ember majdnem mindent látni akar, igencsak szaporáznia kell a lépteit. Egy mondatban azonban vissza kell térni a leglényegesebbhez, ahhoz lehetett-e úžletet kötni és kötöttek-e. Akikkel módom volt beszélni, állították, hasznukra vált a vásári jelenlét, hiszen ismerkedtek, szerződést kötöttek. És ez jó hír az utca emberének is, mert akár befelé jön az áru, akár kifelé megy, nekünk, akik vásárolunk, de egyben termelünk is, mindenképpen hasznunk lehet belőle. (szénási) AZ ELSŐ LÉPÉSEKET MAR MEGTETTEK KÖZHASZNÚ MUNKÁT VÉGEZHETNEK A MUNKANÉLKÜLIEK A Rimaszombati Munkahivatalban már több mint 3700 állásnélkülit tartanak nyilván, ami a munkaképes lakosság több mint 5 százalékának felel meg. Van ugyan pénze az átképzésre a járásnak, de a szervezés késik, mert a munkáltatók, az üzemek, vállalatok maguk sem tudják, mi lesz a sorsuk, hogyan alakul majd a gyártásprofiljuk. Fizetésképtelenségük pedig egyszerűen lehetetlenné teszi az olyan új beruházásokat, melyek nyereségessé tehetnék termelésüket. A járási munkahivatalban ezért örömmel fogadták azt a március második felében kiadott, 88/91 -es számú minisztériumi rendeletet, mely egyebeken kívül a munkanélküliekkel végeztethető közhasznú tevékenységről szól. Tokár Zsuzsa igazgatótól megtudtam, hogy a hivatal már megtette az első lépéseket, és az önkormányzatok is érdeklődtek az új lehetőségek iránt. E hónap végétől két dolgozójuk foglalkozik majd ezzel a területtel, és rövidesen kinevezik a héttagú pályázati bizottságot is. A szakemberekből álló bizottság az előírások betartását és az esetleges viszszaélések elkerülését szolgálja majd, illetve dönt a munkaerőt kérők kérvényeinek jogosságáról. A munkaügyi hivatal a közeljövőben további lépéseket is tesz: minden község elöljárójának elküldi az említett minisztériumi rendelet fotókópiáját, rövidesen pedig összehívják a polgármestereket, hogy bővebb információkat és felvilágosítást nyújtsanak a lehetőségekről és ezek gyakorlati megvalósításáról. (polgári) REFLEX MŰKÖDÉSKÉPES KORMÁNYT! Szinte le sem merem írni, annyira nyilvánvaló az alapiskolai tankönyvbe kívánkozó tény, hogy a parlament törvényhozó és ellenőrző szerv, a kormány pedig az ország legfelsőbb végrehajtó testülete. Valószínű, hogy e alaptény figyelmen kívül hagyásának a következménye, hogy Szlovákiában kormányválság van. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen nem éppen botránymentes kettéválása után a szó szoros értelmében a Szlovák Nemzeti Tanács szeme láttára olyan viszály tört ki a szlovák kormányban, hogy a jelenlegi keretek között már nincs is mód a normális viszonyok helyreállítására. Már olyan hírek szárnyra keltek, hogy annyira szétzilált a szlovákiai politikai helyzet, hogy csak idő előtti választásokkal állapítható meg, milyenek is valóságban az erőviszonyok. Maratoni, ülést tartott az SZNT Elnöksége, hogy megállapítsa, mendemondák-e azok a hírek, amelyek Mečiar miniszterelnök személye körül keringenek, vagy pedig tényeken alapszanak. Igaz, az újságírókat nem engedték be a parlament elnökségének üléstermébe, ahol a miniszterelnököt meghallgatták, a vizsgálat után azonban egyes dolgokra František Mikloško, az SZNT elnöke is utalt, és bizonyos dolgokat Vladimír Mečiar is elmondott. A parlamenti elnökség lényegében a miniszterelnök szavahihetőségéről akart meggyőződni. Ez így elég „meredeken" hangzik, de ez a tény. Ugyanis a kormány első embere utazásaival kapcsolatban, bizonyos titkosrendőrségi dokumentumokkal összefüggésben és a kormány eddigi teljesítményének értékelésekor olyan kijelentéseket tett, amelyek enyhén szólva többféleképpen is értelmezhetőek. Úgy is értelmezik őket. Mind a politikai pártok, mind a lakosság, mind az újságírók. Mindenki úgy interpretálja a dolgokat, ahogy neki a legjobban megfelel. A VPN Demokratikus Szlovákiáért platformja például kiváló tettként prezentálta, hogy Mečiar Ukrajnában járva 100 ezer új munkaalkalmat jelentő megrendeléseket ütött nyélbe. A munkanélküliségtől tartó emberek tízezrei és a munkanélküliek ezt szívesen elhitték. Komoly közgazdászok viszont kapásból bebizonyították az ilyen üzletkötések légbőlkapottságát. Azt is tisztázni kell, mégpedig most már véglegesen, milyen tábornokokkal miről tárgyalt Vladimír Mečiar a Szovjetunióban, illetve hogy mitől indíttatva állította egy tömeggyűlésen, hogy csak tréfálkozott, amikor a szovjet generálisokkal való találkozást emlegette. Valószínű, hogy a titkosrendőrségi iratok kérdése volt és lesz a miniszterelnök-beszámoltatás legkényesebb pontja. „Hogyan került az asztalomra az a néhány titkosrendőrségi irat?" így kérdezi Vladimír Mečiar is, de a lusztrációk által felkorbácsolt fantáziájú egyszerű ember szintén felteszi ezt a kérdést. Ugyanis egy dologgal még a közéletben legjáratlanabbak is tisztában vannak: egy miniszterelnöki dolgozószoba nem átjáróház, amelybe tetszés szerint bárki besurranhat, hogy borítékokat helyezzen el a házigazda íróasztalán. Az ilyen hivatalban mindig ott van a biztonsági ember, ott vannak a munkatársak és a titkárnők. A miniszterelnök újságírók előtt elejtett szavaiból arra lehet következtetni, hogy széthullóban van a szlovák kormány. Tehát működésképtelen a legfelsőbb végrehajtó szerv. Tegnapelőtt még úgy tudtuk, hogy csak két miniszterelnök-helyettest menesztene a kormányelnök - Jozef Kučerákot és Vladimír Ondrušt -, nem sokkal később azonban kijelentette, hogy Zászlós Gábort szintén leváltaná. Kis idő múlva további nevekkel bővült a leváltandó kormánytagok listája. Szlovákia miniszterelnökének kijelentései alapján az a benyomása támad az embernek, mintha teljesen szabad kezet kapott volna a parlamenttől. Pedig - ez nyilvánvaló - nem kapott. Ha ez megtörtént volna, az visszalépést jelentene arra felé, amitől jó másfél esztendeje elszakadtunk. Tény azonban, hogy Szlovákiában a parlament nem úgy teljesíti ellenőrzési funkcióját, ahogy kellene. Minél „erőteljesebb", minél nagytermészetűbb egy kormányelnök, annál inkább résen kellene lennie a törvényhozásnak. Márpedig Vladimír Mečiar „erőteljes" is és nagytermészetű is. TÓTH MIHÁLY LEBUKÁS - KÖVETKEZMÉNYEKKEL? MINISZTERÜNK ESETE A MAGYAR VÁMŐRÖKKEL Új botrány-borzolja a belpolitika vizeit. Az ügy a szövetségi külkereskedelmi miniszter, a kassai származású Jozef Bakšay körül robbant ki. Bakšay az egyesek szerint rejtélyes körülmények között elhunyt Slavomír Stračárt váltotta föl a miniszteri székben, s nem túl hosszú működése alatt több bírálat érte, többek között az is, hogy egy késleltetett olajfölvásárlással 22 millió kárt okozott a hazai költségvetésben. Most le akarják járatni a minisztert egy három évvel ezelőtti, a magyar-szlovák határon történt „botlásáért". A h0t elején Vojtech Veselý a Pravdában „leplezte le". Közétette ugyanis azt a dokumentumot, amelyet 1988. november 12-én vettek föl a tomanádaskai határátkelőhelyen, s amelynek tanúsága szerint Jozef Bakšay, kassai lakos, középiskolai tanár, valutaüzérkedésnek megfelelő bűncselekménnyel vádolható. Annak minősül ugyanis az a tény, hogy a nevezett személy jelentős értékű elektronikai cikkeket akart törvénytelenül átcsempészni a határon. A jegyzőkönyv pontosan fölsorolja a lefoglalt tárgyakat: CD-lemezjátszó, sztereomagnók, video- és magnókazetták. Mindez 97 060 forintot ért. A megyei vámparancsnokság még ugyanabban az évben tárgyalta az ügyet, majd eltekintett a büntetéstől, viszont a magyar állam javára elkobozta a tárgyakat. Mi is történt? Bakšay úr a vámtiszt fölszólítására, mit visz át a határon, nem vallotta be a fent leírt tárgyakat, ámde azok vámvizsgálatkor az autó hátsó ülése mögül előkerültek. A cikk írója szerint ez a tett nem egyéb, mint csempészés. Márpedig miféle bizalmat élvezhet - akár külföldi, éppenséggel magyar partnereivel tárgyalva - egy miniszter (aki mellesleg a vámosok főparancsnoka is), ha múltjában efféle kompromittáló cselekedetek találhatók. Manapság, amikor a lusztrálások, az erkölcsi feddhetetlenség követelménye nagyon érzékenyen érinti a közélet szereplőit, aligha lehet csodálkozni azon, hogy szorgos újságírók gondosan végigbogarásszák politikusaink magánéletét is. A miniszter úr bevallotta, az eset valóban megtörtént. Szavai szerint az elektronikai cikkeket a leánya kapta egy németországi barátuktól sikeres érettségi vizsgájáért. A rádiósmagnók eredetéről azért nem szólt, mert tartott az államvédelmi hatóságok kivizsgálásától: hol keresendő az aktív nyugat-németországi kapcsolat? Ezért választotta az „egyszerűbb", ám kockázatosabb utat. Pecchére. Azóta a szlovák napilapok rendre szellőztetik az ügyet. Egyszeriben különféle homályos foltok tűnnek föl Bakšay úr múltjából. A Nový Slovák kommentátora például azt sem zárja ki, hogy létezik egy dokumentum, miszerint Bakšay urat annak idején eltanácsolták, sőt eltiltották a tanári pályáról. A tárca sajtótitkára közben sajtótájékoztatót tartott, de sok újat nem tudtunk meg. Lényeges, hogy a miniszter nem zárkózott el az újságírók elől, s elismerte az ellene fölhozott vádakat. Tény, hogy az ügy nem vet jó fényt a külkereskedelmi tárcára. (bit) éppen mi nem voltunk sehol. Noha bátorságban itt sincs hiány, mert például bemutatkozott egy hazai magánvállalkozás, amely éppen szórakoztató elektronikai kellékek, egyelőre csak keverőpultok gyártásából próbál megélni. De hazai magnetofont vagy videokamerát például már nem is láttam. A következő hazai termékcsoport - amely kissé csalódást okozott - az a sportszerek kínálata. Nem mintha nem lettek volna tetszetős dolgok, sőt a turisták örömére a régen áhított könnyű kis sátrakkal és újabb hátizsákokkal is bővült a skála. Volt