Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-16 / 89. szám, kedd

1991. ÁPRILIS 16. I ÚJ SZÓ A HIT és ÉLET 8 VILÁGOSSÁG „Mindennapi életünkben, kapcsolatainkban szükségünk van a bennünket körülvevő, megértő, támogató. segítő környezetre: családra, barátokra, munkatársakra. Olyan emberekre, akikre mindig lehet számítani, akik bajban, nehéz helyzetekben nem hagyják cserben az embert, s akik talán még szeretik is őt." így kezdi bevezető elmélkedését Mórocz Ernő martosi református lelkész a pozsonyi rádió magyar adásának egyházi félórájában, amely az emberi kapcsolatokon keresztül Krisztussal való kapcsolatunkra világít rá. Figyelmeztet e kapcsolatok meglazulásának vagy elszakadásának veszélyeire is: „A Sátán érti a dolgát. Mindig tudja, hol és hogyan lehet megrontani kapcsolatainkat, elvenni a békességet. Ezt nagyon sok bibliai példa is igazolja. Józsefet saját környezete veti ki magából, saját testvérei dobják a kútba, majd adják el rabszolgának. A hatalmas erejű, legyőzhetetlen Sám• sont rpeny asszony a, Delila árulja el és juttatja ellenségei kezére. Dávid király ellen pedig saját szeretett fia, Absolon lázad fel, megkeserítve apja életét. De nemcsak a Bibliában, a mindennapi életben is találunk ilyen szomorú példákat," Az elmélkedés azonban nemcsak ezekre mutat rá, hanem mindjárt megoldást is kínál. Krisztusban mindannyian testvérek lehetünk. Ha az ő szeretete költözik be szívünkbe, másként látjuk a világot és embertársainkat. Akkor a másik embernek nemcsak hibáit, bűneit és gyarlóságait látjuk meg, hanem annak terheit, bajait és elesettségét is. Meghalljuk sóhaját és felébred bennünk a segíteni akarás. „Isten azt kívánja tőlünk, hogy a mindent eltűrő és megértő szeretet közelebb hozzon bennünket egymáshoz"— hangzik az elmélkedés zárómondataiban. A műsort irodalmi szemelvények és a taizéi közösség énekei gazdagítják. A közvetítés időpontja: vasárnap 8.30 és péntek 16.05. - ma EVANGELIUM ANYANYELVEN 1990. július 8-án mutatta be első miséjét szülőfalujában, Magyarfaluban a csángó-magyar nemzetiségi pap, Bogdán István. A nagy egyházi eseményre nemcsak a falu, hanem a környék csángó-magyar katolikus hívei is összegyűltek. A templom teljesen megtelt, sokan a templomon kívül hallgatták a misét. Bogdán István a Szent Evangéliumot a csángók anyanyelvén — magyarul — olvasta fel. Emiatt a két koncelebráló román nemzetiségű pap az oltárnál ledobálta miseruháját, és elhagyta a szertartást. Cselekedetük mélységes döbbenetet váltott ki a hívek körében. Ismeretes, hogy kb. kétszázötvenezer csángó-magyar él a mai Románia keleti részében, Moldvában. A csángókat minden eszközzel igyekezett a bukott Ceausescu-rendszer elrománosítani. A magyar nyelvű iskolákat bezárták, és meggátolták, hogy a hívők vallásukat anyanyelvükön gyakorolják. Sőt, lasiban román nyelvű katolikus teológiát hoztak létre, hogy a csángó teológusok ne tanulhassanak Gyulafehérváron magyarul. Ilyen körülmények között kezdi papi hivatását Bogdán István is. Román kollégái nem mulasztották el az alkalmat, hogy közöljék vele: (szerintük) tilos a csángóknak anyanyelvükön, magyarul hirdetni Isten Igéjét... EGYSÉGRE JUTNI A HITBEN BESZÉLGETÉS DR. SZEIFERT FERENCCEL, A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR KÜLDÖTTJÉVEL — Esztergom környékén születtem, Csolnokon. Ez német nemzetiségi falu volt, mellette szlovák falvakkal. Ráadásul bányászközség. Úgyhogy az én gyermekkoromban még természetes volt, hogy a bányászok valamennyire mindhárom nyelvet tudták, bár én csak magyarul és németül tudtam. Dédanyám még tudott szlovákul. Akkoriban is elég nacionalista volt egész Európa, s Magyarországon ha nem is üldözték, de lenézték egyik-másik nemzetiséget, például a szlovákot. Otthon magyarul beszéltünk, de én a játszótársakkal már németül. Mošt egy szlovák faluban, Pilisszentléleken vagyok, és öreg fejjel kezdek szlovákul tanulni. Nemzetiségi ügyekkel mindig is foglalkoztam. Ennek okán Paskai bíboros engem küldött el az 1989 pünkösdjén Bázelben összehívott ökumenikus kongresszusra. Ez óriási jelentőségű volt, mert első alkalommal történt meg, hogy a katolikusok nem csupán megfigyelőkként, hanem teljes jogú szavazókként vettek részt az ökumenikus mozgalomban. Ezt a kongresszust egy német professzor, Weiszácker hívta össze, akinek nézete szerint a világ problémáin már csak az egyházak tudnak segíteni. Egy hétig tartott, a világ minden tájáról voltak ott résztvevők. Három fő témaköre: igazságosság, béke és a teremtés megóvása, illetve környezetvédelem. Nagyon komoly záródokumentumot dolgoztak ki, de hát ez inkább elméleti alapvetésű. A döntő azonban az, hogy ezeket a dolgokat át kell a gyakorlatba ültetni. Én ezt konkrétan Pilisszentléleken próbálom meg. — Kérem, határozza meg az ökumenizmus fogalmát. — Konkrét formában az egységre törekvést jelenti az egyházak között. Ennek van egy teológiai vonala: teológiailag egységre jutni a hitben. Ezt teológusok tárgyalják. Van egy szentségi vonala: vehet-e egy katolikus úrvacsorát? Ezeknek a kérdéseknek is dogmatikus vetületei vannak. Végül pedig a gyakorlati téren való együttműködés, együtt imádkozás, együtt cselekvés. Ez utóbbi terén semmi akadály nincs katolikus részről. Sőt, a katolikus álláspont, hogy ezt hozzuk előtérbe — a teológusok közben tárgyalhatnak —, mert nem lehet ináról holnapra megvalósítani az interkommuniót, ami azt jelenti, hogy a szentségeket kölcsönösen kiszolgáltatjuk mindenkinek. A Bázelből elinduló folyamat eredményességét egy háromnapos utókonferencia keretében értékelték Mülheimban. Itt arra a következtetésre jutottak, hogy a folyamat erősen lelassult. Én ennek okát főleg abban látom, hogy elméleti síkra csúszott az egész. Sokszor másodrangú kérdések tárgyalásával töltik el az időt, holott az égető kérdések gyakorlati megoldását kellene előtérbe helyezni. Az előző konferenciák tapasztalata után a temesvárit nagyra értékelem, mert végre konkrét feladatokkal foglalkozott. Egyébként Tőkés László is ezt kérte számon: hogy ne mellébeszéljünk, hanem a problémákkal konkrétan foglalkozzunk. — Melyek voltak ezek a problémák? — Például az, hogy sokkal határozottabban kell elítélni a nacionalizmust, ha az egyházon belül jelentkezik, ha az egyház ezt eltűri, vagy netán támogatja. Ennek kapcsán minden résztvevő elmondta konkrét tapasztalatát. Úgy gondolom, ehhez én sokat tudtam hozzáadni, mert a Magyar Püspöki Karban megalakították a Justitia et Pax nemzetiségi bizottságot, melynek előterjesztéseit én itt elmondtam, s úgy láttam, hogy nagyon pozitívan fogadták ortodox, katolikus és protestáns részről is. — Melyek az előterjesztés legfőbb pontjai? — Ki kell mondanunk azt, hogy a nacionalizmus kétszáz év óta Európában minden nemzetet megfertőzött. Az egyházakra is hatott. Ez azért nagyon fontos, mert másképp úgy tűnhet, hogy ebben esetleg csak a román vagy a szlovák egyház bűnös, és elfelejtjük saját hibáinkat. Viszont úgy tudunk csak egymással kezet fogni, ha elismerjük, hogy mi is hibáztunk. Most már nem, mert tanultunk belőlük, de valamikor mi sem voltunk ezektől a hibáktól mentesek. A másik dolog a papság és a papnövendékek tudatos történelmi nevelése. Mert a többségi nemzet sosem látja a kisebbségit. Az egyoldalú tájékoztatás pedig félrevezető. A Püspöki Kar csatlakozik a nemzetiségek újjáélesztésének programjához, a kétnyelvűség bevezetéséhez, mindezt az állammal együttműködve. Tehát az oktatás kiépítése a cél, a nemzetiségek nyelvén is. Ez egybeesik azzal a modellel, amivel én Pilisszentléleken próbálkozom: a szlovák nyelvet újra bevezetni az általános iskolától az egyetemig. Ezzel párhuzamosan nemzetiségi istentisztelet és hitoktatás. A német községeket is bevonnánk ebbe. Esztergomban egyetem és főiskola indulna szlovák és német tagozattal. A Püspöki Kar másik célja az, hogy hasson oda: az állami könyvekben minél előbb helyet kapjon az objektív történelemszemlélet, annak a nemzetiségi történelmi vonatkozása is. Ahogy én, ugyanúgy mások is elmondták a problémájukat. Én is rengeteget tanultam, aminek segítségével otthon, Magyarországon még konkrétabban tudjuk majd a saját bajainkat orvosolni, ami vissza fog hatni akár Romániára, akár Csehszlovákiára. Ez az igazi ökumenikus gyakorlat, ami elindul, és amelynek folytatódni is kell. (Keresztény Szó) AZ EGYHÁZ I. Az egyház legfőbb jellemvonása az, amit az Apostoli Hitvallás mond róla: egy, egyetemes és keresztény. Ennek az Egyháznak különböző felekezetei vannak: római katolikus, görög katolikus, evangélikus, református stb. Léteznek továbbá önálló országos egyházi szervezetek: Szlovákiai Evangélikus stb. Az igazán keresztény felekezetek legfőbb jellemzője az, hogy mindenekelőtt az Ige alapján állnak, Krisztust vallják az Egyház fejének és szolgálatukkal úgy kívánják előmozdítani minden ember javát és üdvözülését, hogy általa Isten dicsérete folyjon a világban. Az Egyetemes Keresztény Egyház láthatatlan. Láthatóvá alapsejtjeiben, a konkrét gyülekezetekben válik. Tagjai mindazok a kiválasztottak, elhivatottak, akik a keresztségben részesültek és magukat Krisztus követésére, az evangélium, a jó hír megélésére és terjesztésére szánták. Az Egyház, amint azt a Bibliában olvassuk, Krisztus teste, tehát nemcsak organizáció, hanem mindenekfölött organizmus. Az Egyház szeretetközösség is és rendelt szolgálatát végezve megtartó erőt sugároz. Olyan melegséget, békességet — minden fogyatékossága, gyarlósága ellenére is — amelyre az embernek szüksége van. Az Egyház nem emberi elhatározásból jött létre, mint bármely más szervezet, szövetség, társaság, hanem Isten végzése folytán. Bár nincsenek pusztító harci eszközei, mégis fennmarad, :túlél rendszereket, pártokat, hadseregeket, birodalmakat. Nem erőszakszervezet, de azoknál mégis erősebb. Erejének forrása az Isten áldozatos szeretete, amelyből bizalommal, hittel merít. Mit jelenthet, mit adhat az Egyház, a gyülekezet az embernek? A megváltottság boldog bizonyosságát, a megélt szeretet-közösség páratlan élményét, az emberré válás reális igéretét, védettséget, biztonságot. Minden igazi gyülekezet éltető közösség, mely a túlélés esélyét kínálja a pusztító erőszak, sorvasztó fondorlat, megsemmisíteni akaró gonoszsággal szemben. Az ember közösségi lény, a gyülekezeti élet igazi közösségi magatartásra vezet. A gyülekezetnek olyannak kell lennie, mint egy nagy család, melyben mindenkinek helye, feladata és jogai vannak. Miként az emberi testnek is minden tagja sajátos feladattal bír és mindenik fontos, azonképpen a gyülekezet tagjai is. Az egyházi életnek egyik igen fontos és kiemelkedő helye a templom. Mindazok, akik a Krisztus áldozatáért felkínált kegyelmi ajándékot, az üdvösséget óhajtják, akik felüdülésre, gyógyulásra, benső békességre vágynak, azok keresik és meg is találják Isten házát, a gyülekezet lelki otthonát a templomot, mely által gyorsabban és biztosabban juthatunk élő, éltető közösségre Istennel és egymással. Bizonyosra vehető, hogy ezt sokan átélték. Az ajtók mindig nyitva vannak a kereső lelkek előtt. Az Egyház nem akol, de az Egyház népe nyáj, melynek egy Pásztora van. Jézus Krisztus. ERDÉLYI GÉZA, ref. lelkész ISTEN HÁZA címmel sorozatot indítunk, amelyben Szlovákia templomait, imaházait, kápolnáit, zsinagógáit mutatnánk be. Kérjük olvasóinkat, a helytörténettel foglalkozókat és Isten szolgáit, hogy 2-3 oldalnyi terjedelemben írják meg templomuk, valamint egyházközségük rövid történetét. Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik... Alakítsam át, használjam fel az évek múlásával növekvő árnyakat: a gyöngülést, az elszigeteltséget, amikor nem tárulnak elém új távlatok... Krisztusban, az Omegában találjak lehetőséget, hogy fiatal maradjak, vidám, lelkesedő, vállalkozó kedvű. Még ne tekintsem „bölcsességnek" azt, ami csak melankólia, közömbösség. kiábrándultság. Adjak helyet a közelgő végnek, fölemelő szerepet szánjak hanyatló napjaimnak. Ahányszor csak ezt mondtam: „Készen vagyok", mindig ezt jelentette „Nekifeszülök annak, ami előttem van"... ...Fogadjam á halált úgy, ahogyan az Omega-Krisztusban jön el, azaz fejlődésem érdekében... ...Belül is, kivül is mosolyogva, szívesen fogadjam, ami rám vár. Omega-Jézus, add, hogy hátralévő napjaimmal s főleg halálommal Téged szolgáljalak, hirdesselek, mutassalak meg az embereknek, mindig és mindvégig!... P. TEILHARD DE CHARDIN ESTELEDIK. Jézus, szívszakadva bízom Rád utolsó munkás éveimet, halálomat. El ne gyöngítsék azt, amit vágyvavágytam Teérted befejezni... A kegyelmek kegyelme az az ajándék, hogy jól érem meg a véget: ahogy leghathatósabban szolgálhatom az Omega-Krisztus dicsőségét! Egyetlen szenvedély uralja életemet: növeljem Krisztus és a Világ szintézisét. Tehát szeressem mindkettőt, különösen az Egyházban élő Krisztust, a legfőbb tengelyt... Egyesülés a Halál által, az egyesítő Halál... Végül az imádásraméltó vár reánk... Megyek Öelébe, aki jön felém.,. Szerkeszti: BALÁZS F. ATTILA Méry Gábor felvétele