Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-16 / 89. szám, kedd

1991. ÁPRILIS 16. ,ÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP LEGALIZÁLNI AZ J,ILLEGÁLISÁT" MIKOR SZÜLETIK TÖRVÉNY AZ ORVOSI KAMARÁKRÓL? Az SZNT egészségügyi és szociális bizottságának legutóbbi ülésén - a képviselőkön kívül — megjelentek az Orvosi Kamara, a Fogorvosi Kamara és a Gyógyszerészek Kamarájának szemmel láthatóan izgatott tisztségviselői. Nyugtalanságuk oka érthető. <Nekik, (c|e Szlovákia valamennyi orvosának és gyógýszerészének) nagyon fontos, hogy végre, az egy éve tartó érthetetlen huzavona után, megszülessen az orvosi kamarákról szóló törvénytervezet elfogadható verziója. Joggal várják el, hogy végre legalizálódjon eddigi „illegális" tevékenységük. Valóban így lesz? Dr. Peter Tatár a bizottság elnöke a jelenlevőkkel közölte, hogy a kormány legutóbbi ülésén elutasította a törvénytervezet megvitatását. A miértre nem tudott válaszolni, mivel nem tudott kapcsolatba lépni egyetlen kormánytaggal se. Sajnos, nem segített neki az ülésen megjelent egészségügyi miniszterhelyettes sem. Úgy látszik, főnöke, a miniszter őt sem tájékoztatta. Tudni kell, hogy a kormány még januárban néhány megjegyzéssel kiegészítette az akkori törvénytervezetet, kérve a bizottságot, vegye figyelembe észrevételeit. Ki tudja miért, minden maradt a régiben, s ezért minap a kormány - teljesen jogosan - nem foglalkozott a törvénytervezettel. A bizottsági ülésen az SZNT legiszlatív osztályának szövegmódosításait figyelembe véve a képviselők kénytelenek voltak mondatonként újrafogalmazni a törvénytervezet szövegét. Mi a késedelem oka? - kérdeztük az ülésen jelen levő dr. Roman Kováétól az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökétől. - Nem értem az időhúzás okát, amely nemcsak az orvosok, hanem a betegek életét is nehezíti. Nem csoda, hogy az orvosok nyugtalanok. Jól tudjuk, az állami egészségügy pénzszűkében van, ezért a közeljövőben nem tud foglalkoztatni annyi orvost, mint manapság. A magánpraxist folytató orvosok viszont a kamarától kapnák majd működési engedélyüket. Ám ehhez törvény kell. Úgy érzem, az államigazgatás fél attól, hogy a kamarákban tömörülő orvosok, gyógyszerészek kikerülnek az ellenőrzése alól. A betegek védelmére hivatkoznak, mintha nekik más volna az érdekük. Ha sérelem éri a beteget, az Orvosi Kamarához fordulhat. Ha nem kap kielégítő választ, elmehet az egészségügyi minisztériumba, ha ott nem orvosolják panaszát, as bírósághoz fordulhat. A kormánynak, a minisztériumnak tehát nem kell féltenie a pácienset az orvostól. Az orvos érdeke a beteg minél jobb ellátása. Úgy érzem, el kel érni, hogy a minisztérium és a kamarák között egyenrangú partneri viszony alakuljon ki. Azért szeretném, ha addig ülnénk, vitatkoznánk a törvénytervezet végső megszövegezése felett, míg az nem készül el. Ha el is készül, elfogadása még odébb van. Megvitatja a kormány, az SZNT összes bizottsága, biztosan további módosító javaslatok hangzanak el. Ezután ízekre tépik az SZNT plénumülésén, majd sor kerülhet megszavazására... Nem kérdeztük meg, vajon az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és sorolhatnánk... bizottság tagjai érdemben hozzá tudnak-e szólni a kamarákról szóló törvénytervezethez? Ha igen, ám tegyék dolgukat. De ha nem, bízzanak meg az egészségügyi bizottság tagjainak döntésében, nekik érdekük, tiogy jó, hasznos törvényt alkossanak. (péterfi) lllllllllllllllllllilillllllllllllllll GALÁNTAI VILLÁMINTERJÚK (Folytatás az 1. oldalról) - Az ilyesmi csak demokratikus közegben lehetséges. Engem viszont Dunaszerdahelyen kifütyültek, itt pedig Varga Olivért hurrogták le még délelőtt. - Önök elfogadják a független képviselői státuszt is? - Ha nem áll be kedvező fordulat a mozgalom stílusában és szellemiségében, akkor - kényszermegoldás gyanánt - igen. JANICS KÁLMÁN: „Átmeneti válságról van szó," - Doktor úr, ön a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tiszteletbeli elnöke. Miként látja hát a mozgalomban kialakult patthelyzetet? - Nyugtalanság tölt el annak kapcsán, ami a galántai közgyűlésünkön történt. Szerintem a mozgalom új szárnyának megalapítása elhamarkodott kijelentés volt, de talán túl kemény volt az MKDM reakciója is. Szerencsére, a választások csak egy év múlva lesznek, addig talán elsimulnak a jelenleg áthidalhatatlannak tűnő nézeteltérések. - ön elfogadja, hogy a „ négyesfogat" tagjai független képviselőként szerepeljenek a prágai parlamentben? - Elképzelhetőnek tartom, hogy magyar képviselőkként sikeresen működjenek a Szövetségi Gyűlésben. Sőt! Ezt el is várom tőlük. Valószínűtlennek tartom viszont, hogy valamiféle „ellen-kereszténydemokrata" mozgalmat tudjanak kiépíteni. Őszintén szólva, ez nem is lenne előnyös, mert ez csak tovább gyöngítené erőinket akkor, amikor az utóbbi hónapokban az elmúlt hetven év alatt sohasem tapasztalt feszültség állt be a szlovák-magyar viszonyban. Emlékszem, a nép körében még a háború utáni időszakban sem volt annyira magyarellenes a hangulat, mint mostanában. Tény ugyanis, hogy még a deportálások időszakában is tömegesen álltak ki szlovákok a magyar nép mellett. Jelenleg viszont alig-alig tapasztalni ilyesmit. A Miroslav Kusý körül csoportosulókon kívül nemigen hallani olyan hangot, mely ellenezné a soviniszta uszítást. - Remélem nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy úgy láttam: itt Galántán többször ön is ellene szavazott a vadonatúj alapszabályzat egy-egy pontjának... - Én sem értek egyet valamennyi sorával, de az elfogadását mindenképpen jobb megoldásnak tartom, mint a nyílt szakadást, amit csak széthullás követhet. - Mozgalomalapító elnökként nem próbálja meg elsimítani a közgyűlésen kipattant konfliktust? - Szerintem átmeneti válságról van szó. Igyekezni fogok hát úgy befolyásolni az ügyeket, hogy a jövőre újra erős választási koalíciót tudjunk létrehozni. BUGÁR BÉLA: „Ez előre kifundált akció volt!" -Az MKDM elnöke kudarcként vagy sikerként könyveli el a mozgalom IV. országos közgyűlését? - örülök, hogy végre olyan alapszabályunk van, amely mind a tagság, mind az elnökség vagy a választmány számára a valóban hatékony munka feltételeit biztosítja. Ez mindenképpen siker. - Szerepelt azonban Galántán egy másik, első látásra sokkal mozgalomszerűbb alapszabályjavaslat is. Azt, lényegében tárgyalás nélkül, lesöpörték az asztalról... - Novitzky Béla, e javaslat szerzője későn nyújtotta be javaslatát, így az alapszervezeteinkhez sem tudtuk továbbítani. Az pedig nem igaz, hogy az új alapszabályzatunk pártszerű lenne. Mindössze arról van szó, hogy az elnökség számára a gyors intézkedés lehetőségét teszi lehetővé, hiszen a napi politika bizonyos ügyeiben olykor egyik napról a másikra kell reagálni. - Véleménye szerint eléggé demokratikus mozgalom az MKDM? - A rossznyelvek szerint nem, de most megpróbáltuk azzá tenni. - Közgyűléseiken például az önök képviselői nem rendelkeztek szavazati joggal... - Most már nem így van, az új alapszabályzat ezt is rendezi. Döntéseink zömét közösen fogjuk hozni. Velük és a tagsággal is, elvégre a politizálási stílusunkon múlik, hogy lesz-e tömegbázisunk. - Miként látja ön: szakadásra vagy ,,csak" belső villongásokra került sor Galántán? - A legszívesebben mindig a tényekhez ragaszkodom: a közgyűlés hozott egy határozatot, amely szerint a mozgalom elhatárolja magát a más platformot alakító személyektől. A nyilatkozat bejelentése előre kifundált akció volt. - Értsem úgy, hogy az elnökség eleve elzárkózik azok elől, akik nem egy követ fújnak vele, netán másként gondolkodnak? - Meggyőződésem, hogy ebben az esetben nem mi rúgtuk fel a demokrácia elvét. Több ízben is és őszintén szerettünk volna tárgyalni az új platformot bejelentő képviselők csoportjával. Ha viszont a Galántán tapasztalt fordulat a demokrácia egyik formája, akkor két különálló világban élünk. - Képviselőként ön is tagja a prágai parlamentnek. Valószínű, hogy az MKDM új platformját kikiáltott négy honatya független képviselőként fogja folytatni parlamenti pályafutását. Ez pedig akarva-akaratlanul szükségessé teszi, hogy kialakítsák a közös szótárhasználat elvét... - Ez nyilvánvaló. Természetesen, az ilyesmi csakis a kölcsönösségre épülhet. Én, legalábbis a parlamentben, az együttműködést fogom szorgalmazni. (miklósi) NEMZETI ÉS MÉG NEMZETIBB Szlovákiában a politikai viszonyokat most egy kimondott és egy még ki nem mondott, de tényként általánosan elfogadott realitás jellemzi. Vladimír Mečiar néhány héttel ezelőtt, a VPN két szárnya viszályának kirobbanásakor nyíltan megmondta: ha úgy akarja, az egész nemzet egy emberként felsorakozik mögötte. Ján Čarnogurský viszont nem mondta ki, de tényként mindenki elfogadja, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom a szlovák parlamentben bármikor megbuktathatja a miniszterelnököt. Ilyen előzményekkel, illetve ilyen körülmények között alakult ki Szlovákia politikai életében az az állóháború, amelynek következményeit lépten nyomon érezzük. Miközben a szemben álló felek a lövészárkukból időről időre lövéseket adnak le egymásra, parlamenterek is felkeresik egymást az ellentáborban, és az eseményeket közkatonaként szemlélőknek akár az is lehet a benyomása, hogy talán még el is rendeződnek a problémák, civilizáltan folytatódhat a parlamenti munka, a kormányzati tevékenység, és nem kell idő előtti választásokat kiírni. A Politikai élet ziláltságát látva azonban attól kell tartani, hogy ennek a patthelyzetnek - miközbén a politikusok és a politikai pártok kalkulációkat végeznek - végül majd az egész ország látja kárát. És sokan felteszik a kérdést: vajon mi gátolja meg a kereszténydemokratákat a kormányfő megbuktatásában? Hiszen ':ény és való, hogy ha úgy akarnák, a KDH által kiválasztott személyiségnek most csak be kellene sétálnia a miniszterelnöki dolgozószobába, hogy elfoglalja a bársonyszéket. A kereszténydemokrata vezetők az ország érdekeire hivatkoznak, és tartózkodó magatartásukat a politikai élet stabilizálásának szükségességével próbálják magyarázni. Ugyanakkor mindenki látja, hogy a válság elhúzódása nem érdeke az országnak, és a politikai élet jelenlegi körülmények közötti stabilizálása is csak hiú ábránd. Az a kiábrándító igazság, hogy a kereszténydemokraták taktikai okokból most még nem tekintik alkalmasnak az időt a miniszterelnök megbuktatására. Számukra most - a legközelebbi választásokon való szereplésük szempontjából - az a legelőnyösebb, ha a népszerűtlen intézkedéseket egy más politikai pártból származó miniszterelnök vezetésével működő kormány hozza meg. Tehát minél hosszabb ideig működik Mečiar vezetésével a kormány, annál nagyobbak lesznek a feszültségek, így az új választásokon annál nagyobb eséllyel indulhatnak. Mindebből jól látható, hogy a jelenlegi viszonyok között is alkalmazható a „minél rosszabb, annál jobb" már olyan sokszor bevált módszere. Vladimír Mečiar már sokszor meglepte az országot, így nagyon valószínű, hogy most is tartogat néhány meglepetést a tarsolyában. Lehet, hogy a miniszterelnöki székben maradás esetén a választások időpontjának közeledtével majd hoz néhány népszerű intézkedést. Az ilyen intézkedést azonban a kereszténydemokraták könnyen a „legközelebbi botránynak" minősíthetik. (Talán még emlékeznek rá az olvasók, amikor a kereszténydemokraták elnöke nemrég azt mondta: most még marad Vladimír Mečiar, egészen a legközelebbi botrányig). A KDH lépéselőnyben van azzal, hogy rajta múlik, Mečiar melyik lépését minősíti „legközelebbi botránynak". Kétségtelen, hogy a kereszténydemokrata mozgalomnak sokkal nagyobb a mozgástere, mint a Demokratikus Szlovákiáért néven szereplő VPN-frakciónak, és módszerei is kulturáltabbak. A Mečiarirányzat felé gravitálok azonban pillanatnyilag többen vannak, így a minőséget ellensúlyozza a mennyiség. Vladimír Mečiar rendszerint csak általánosságban beszél a nemzeti szempontokról, és általában azt a benyomást igyekszik kelteni, mintha nem tudna róla, hogy már nagyon ordas nemzeti irányzatú politikai tömörülések is letelepedtek a táborában, és a kommunisták is bebocsájtást nyertek. A miniszterelnök nyilván bízik erőteljességében, „rábeszélőképességében" (amiről például a Jozef Markuš Matica-elnőkkel folytatott televíziós vitájában is tanúbizonyságot tett). Kérdés azonban, hogy amikor majd kenyértörésre kerül a sor, amikor színt kell vallani, képes lesz-e szembeszállni a nacionalista áramlattal. És még nagyobb kérdés: egyáltalán szembe akar-e vele szállni. A Kereszténydemokrata Mozgalom kétségkívül nacionalista irányzatú politikai tömörülés. Nacionalista a jobbik fajtából. Vladimír Mečiar egy liberális politikai mozgalom reprezentánsaként lett Szlovákia miniszterelnöke. Azt most ne firtassuk, hogy mennyire liberális személyiség ő és mennyire demokrata. A lényeg az, hogy nagyon erősen nacionalista politikai erők emelték pajzsukra, és ennek komoly veszélyei vannak. TÓTH MIHÁLY HELYÉRE KERÜL A KOMÁROMI KLAPKA-SZOBOR A komáromi képviselőtestületnek és a város polgárainak egyik legjelentősebb történelmi és kulturális tette Klapka György, a negyvennyolcas szabadságharc legendás tábornoka szobrának a városháza előtti térbe való eredeti formájában történő visszaállítása. A komáromiak régi vágya teljesül az újbóli szobor-avatással. A szabadságharcos tábornok emlékezetét mindig megbecsülés övezte, ennek bizonyítéka, hogy Komárom városa már 1896-ban szobrot készíttetett Klapka Györgyről, melyet Róna József budapesti szobrászművész készített. Közel öt évtizedig állt a város főterén. 1945-ben ledöntötték, majd két évtizedig az öreg vár udvarán feküdt a szemétdombon. 1265-ben Komárom IV. Béla királytól városi kiváltságokat kapott. Ennek 700. évfordulója alkalmából sok-sok lelkes polgár hozzájárulásával 1965-ben ismét felállították a szobrot. Igaz, hogy nem az eredeti helyére és talapzatára, de a városháza közelében levő parkba. A szobrot Nagy János szobrászművész restaurálta. Most, 1991 májusában megismétlődik a 95 évvel ezelőtti Klapka-szobor avatása. Nem könynyű feladat előtt áll a polgármesteri hivatal, a szobor helyreállítása alkalmából ugyanis a főtér helyreállítását is betervezte. Világos márvány és szienit kockák kirakásával, az eredeti négy öntött kandeláber visszahelyezésével, valamint a két fasor kialakításával próbálják a főtéren a századfordulói hangulatot feleleveníteni. A mozaikból előkerül a városháza előtti kút alaprajza is, amely nem kis történelmi jelentőséggel bír, hiszen a díszkutat 1878-ban a város Salvátor János főhercegnek adományozta. E munkálatok közben folyik magának a szobornak a helyreállítása. A szobrot ezúttal is a nagy tapasztalattal rendelkező Nagy János komáromi szobrászművész restaurálja, ő faragja a felső szoboralapzatot is. Az eredeti szobor egy bástyaszerű talapzaton állt, amelyet süttői márványból Mag Gyula szobrászművész farag újra. Érdekességként megemlítjük, hogy a szobor első ledöntésekor a kard vége letörött. Közben ez az ereklye is előkerült, úgyhogy a szobor teljes pompájában áll majd a főtéren. E nemes ügyet a városi képviselők mellett a Csemadok komáromi városi szervezete is támogatja, amely az ügyben gyűjtést rendezett. A szobor a tervek szerint május elején kerül a helyére, amikor is a Klapka- vagy más néven a Komáromi Induló dallamára lehullik a városvédő tábornok szobráról a lepel. Klapka tábornok neve ismét eggyé forr Komárommal, emléke és szelleme újra visszatér a város ódon falai közé. SZÉNÁSSY ÁRPÁD mérnök, Komárom város alpolgármestere REFLEX