Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-11 / 59. szám, hétfő

1991. MÁRCIUS 11. DOKUMENTUM A BÍRÓSÁGON KÍVÜLI REHABILITÁCIÓKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY (KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY) A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése az 1948-1989-es években történt egyes vagyoni és más sérelmek követ­kezményeinek mérséklésére törekedve, annak tudatában, hogy ezeket a sérelmeket s még kevésbé a korábbi időszak különféle igazságtalanságait, beleértve a német és a magyar nemzetiségű polgárokkal szembeni sérelmeket, sohasem lehet teljes mértékben orvosolni, de azon akarata megerősítésére törekedve, hogy hasonló sérelmek már sohase fordulhassanak elő, jóváhagyta az alábbi törvényt: ELSÓ RÉSZ A SZABÁLYOZÁS TÁRGYA 1.§ (1) A törvény vonatkozik olyan egyes vagyoni és más sérelmek következmé­nyeinek enyhítésére, amelyeket az 1948. február 25-től 1990. január 1-ig (a továb­biakban csak „irányadó időszak") követ­tek el pölgári jogi és munkajogi ügyletek­kel és igazgatási aktusokkal, ellentétben a demokratikus társadalom alapelveivel, amely tiszteletben tartja a polgárok jogait. Ezek a jogok kifejezésre jutnakpz Egye­sült Nemzetek Szervezete Alapokmányá­ban, áz Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozatában, valamint a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok ehhez kötődő nemzetközi egyezménye­iben. 1 (2) A törvény szabályozza az olyan igények érvényesítésének feltételeit is, amelyek a hatályon kívül helyezett va­gyon- és dologelkobzási, illetve lefoglalá­si büntetések határozataiból következ­nek, valamint az ilyen igényeknél a meg­térítés módját és mértékét. 2 (3) Ezt a törvényt nem alkalmazzák az olyan sérelmek mérséklésére, amelyeket külön törvény szabályoz. 3 (4) Ezt a törvényt nem alkalmazzák olyan sérelmek mérséklésére, amelyeket a mezőgazdasági termelésre használt föld átvétele okozott, beleértve a földhöz tartozó lakóházakat és gazdasági épüle­teket, erdei és vízfelületet. (5) Ez a törvény nem alkalmazható azokra az esetekre, ha a vagyont a sza­badságfosztás idején állami szempontból megbízhatatlan személyek, illetve faji ül­dözés következtében szerezték meg. 1/A külügyminiszter 120/1976 Tt. sz. hirdetménye A polgári és a politikai jogokról szóló nemzetközi egyezmény­ről,, illetve A gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezményről. 2/A bírósági rehabilitációról szóló 119/1990 Tt. sz. törvény 23. paragra­fusának 2. bekezdése, a 47/1991 Tt. sz. törvény szerinti módosításban. A 82/1968 Tt. sz. törvény, a 70/1970 Tt. sz. törvény szerinti módosításban. 3/Például a 298/1990 Tt. sz. törvény a szerzetesi rendek és a kongregációk valamint az olmützi érsekség közti va­gyoni viszonyok szabályozásáról és a 403/1990 Tt. sz. törvény az egyes vagyoni sérelmek következményeinek mérsékléséről, a 458/1990 Tt. sz. tör­vény szerinti módosításban. MÁSODIK RÉSZ A POLGÁRI JOGI ÉS AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI VISZONYOK TERÜLETE 2-§ (1)Az irányadó időszakban a polgári jogi ügyletekkel, igazgatási aktusokkal vagy egyéb jogellenes eljárással előidé­zett vagyoni és más sérelmek következ­ményei mérséklésének módja a dolog kiadása, pénzbeli megtérítése vagy egyes igazgatási aktusok hatályon kívül helyezése, esetleg társadalombiztosítási módosítások eszközlése, a) ha ezt a törvény kifejezetten előírja; b) ha erre olyan jogszabályok rendel­kezései szerint került sor, amelyeket ez a törvény hatályon kívül helyez vagy c) ha ez politikai üldözés, illetve az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat sértő eljárás következ­ménye volt. (2) Ebben a törvényben politikai üldö­zés alatt a személyek olyan sérelme ér­tendő, a) amely demokratikusan motivált poli­tikai és társadalmi cselekedeteikkel és polgári magatartásukkal közvetlen kap­csolatban sújtotta őket, illetve b) annak volt a következménye, hogy bizonyos társadalmi, vallási, vagyoni vagy más csoporthoz, illetve réteghez tar­toztak. (3) Ebben a törvényben általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjo­gokat sértő eljárás alatt olyan cselekvés értendő, amely ellentétben áll a törvény 1. paragrafusa 1. bekezdésében rögzített alapelvekkel. Ha a tulajdonjogot az irány­adó időszakban az 1945-1948-as évek államosításáról szóló rendelkezései alap­ján vonták meg, megfelelő kárpótlás nél­kül. a jogosult személyeknek e törvény szerint igényük keletkezik, amely külön törvény alapján érvényesíthető 4 4/Az állami vagyon más személyekre, vállalkozási célokra történő átruházá­sáról szóló... /1991 Tt. sz. törvény. ELSŐ FEJEZET POLGÁRI JOGI VISZONYOK 3-§ JOGOSULT SZEMÉLYEK (1) Jogosult az a természetes személy, akinek dolga állami tula|donba került a törvény 6. paragrafusában rögzített esetekben, amennyiben a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság állampolgá­ra és állandó lakhelye területén van. (2) Ha az a személy, akinek dolga állami tulajdonba került a 6. paragrafus­ban rögzített esetekben, az 5. paragrafus 2. bekezdésében rögzített határidő eltelte előtt meghalt, vagy e határidőn belül holt­nak nyilvánították, jogosultaknak minősül­nek - amennyiben a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgárai és állandó lakhelyük területén van - az aláb­bi sorrendben feltüntetett természetes személyek: a) a hagyatéki eljárásban előterjesztett végrendelet szerint az általános örökös; b) a végrendelet szerint a részörökös, de csak örökrésze arányában; ez nem érvényes, ha az örököst a végrendelet szerint csak egyes dolgok vagy jogok illetik meg; ha áz örököst a végrendelet szerint a dolognak csak egy része illeti meg, amelyre a 6. paragrafus értelmében vonatkozik a kiadás-kötelessége, akkor csak erre a dologra jogosult; c) egyenlő arányban annak a személy­nek gyerekei és házastársa, akinek dolga a 6. paragrafusban rögzített esetekben átment az állam tulajdonába. Ha a gyerek meghalt az 5. paragrafus 2. bekezdésé­ben rögzített határidő letelte előtt, helyette pgosultak az utódai, illetve a közülük meghalt gyerekei; d) annak a személynek szülei, akinek dolga a 6. paragrafusban rögzített esetek­ben állami tulajdonba került; e) annak a személynek testvérei, akik­nek dolga a 6. paragrafusban rögzített esetekben állami tulajdonba került s ha közülük valaki meghalt, akkor helyette a gyerekei. (3) A 6. paragrafus 1. bekezdése f) pontjában rögzített esetekben jogosultak az ott feltüntetett személyek; ugyanez vonatkozik a 2. bekezdés c)-e- pontjára. 4-§ KÖTELEZETT SZEMÉLYEK (1) Kötelezett-személyek az állam vagy azok a jogi személyek, amelyeknek e tör­vény hatályba lépésének napján a dolog birtokukban van, kivéve: a) a külföldi vagyonrészesedésü válla­latokat és kereskedelmi társaságokat, amelyeknek társai vagy részvényesei ki­zárólag természetes személyek. Ez a ki­vétel ažonban nem érvényes, ha jogi személyektől 1990. október 1-e után szerzett dolgokról van szó; b) idegen államokat. (2) Kötelezett személyek az olyan ter­mészetes személyek is, akik ai dolgot az . államtól szerezték meg, amely a törvény 6. paragrafusában rögzített feltételek kö­zött rendelkezhet felettük, mégpedig azokban az esetekben, amelyekben ezek a személyek az akkor hatályos előírások­kal ellentétben vagy jogtalan előnyök alapján tettek szert a dologra, továbbá az ilyen személyek közeli hozzátartozói is, ha a dolgot ezek a személyek rájuk átru­házták. A DOLOG KIADÁSA 5-§ (1) A kötelezett személy írásos felszólí­tásra kiadja a dolgot a jogosult személy­nek, aki bizonyítja igényét a kiadandó dologra s leírja az állam általi átvételének módját. Ingóság esetében azt is bizonyí­tani kell, hogy az hol található. Ha több a jogosult személy s a 2: bekezdés sze­rinti határidőben közülük csak egyesek támasztanak igényt, az egész dolgot ki­adják nekik. (2) A jogosult személy a kötelezett sze­mélyt a dolog kiadására a törvény hatály­ba lépése napjától hat hónapon belül szólíthatja fel, különben megszűnik igénye. (3) A kötelezett személy a jogosult sze­méllyel egyezséget köt a dolog kiadására s azt legkésőbb 2. bekezdésben rögzített határidő letelte utáni harminc napon belül kiadja neki. Ingatlan esetében ezt az egyezséget be kell jegyeztetni az állami közjegyzöségen, amely hasonlóképpen jár el, mint az ingatlan átruházásáról szóló szerződés bejegyzésénél. (4) Ha a kötelezett személy a 2. bekez­dés szerint nem tesz eleget a felszólítás­nak, a jogosult személy igényét a bíróság útján érvényesítheti az e törvény hatályba lépése napjától számított egy éven belül. (5) Ha a dolgot kiadják, azok a szemé­lyek, akiknek a 2. bekezdésben rögzített határidőben érvényesített igényeit nem elégítették ki, igényeiket bíróság útján érvényesíthetik azokkal a személyekkel szemben, akiknek a dolgot kiadták, még­pedig az e törvény hatályba lépésének napjától számított egy éven belül. (6) Az egyezség 2. bekezdés szerint kért bejegyzéséért közjegyzői illeték vala­mint az ingatlan kiadásával kapcsolatban igazgatási illeték nem vethető ki. 6-§ (1)A dolog kiadásának kötelessége vonatkozik azokra az esetekre, amelyek­ben a dolgot az irányadó időszakban átruházták az államra a) a Polgári Törvénykönyv 453. parag­rafusa vagy a 87/1950 Tt. sz. törvény 287. paragrafusának a) betűje alapján, a 67/1952 Tt. sz. törvény szerinti módosí­tásban; b) azon nyilatkozat és szerződés alap­ján, amely kivándorlás esetében a köve­telés engedményezéséről szólt (ún. le­mondó nyilatkozat); c) mivel a külföldön tartózkodó polgár a dolgot köztársaságunk területén hagyta; d) kényszerű ingatlanajándékozási szerződéssel; e) gyorsított árverési eljárással az álla­mi követelések kielégítésére; f) bírósági határozat alapján, amely ér­vénytelennek nyilvánította azt a szerző­dést, amellyel az állampolgár, mielőtt kül­földre távozott, más személyre ruházta át a dolgot, ha az érvénytelenné nyilvánítás oka a köztársaság elhagyása volt. Ebben az esetben azonban jogosult személy a dolog szerződéses megszerzője, még akkor is, ha ez a szerződés nem lépett hatályba; g) kényszerhelyzetben, feltűnően előnytelen feltételek között kötött adásvé­teli szerződéssel; h) hagyatéki eljárásban az örökségről kényszerhelyzetben való lemondással; i) kárpótlásos kisajátítással, ha a létező dolog sohasem szolgálta azt a célt, amelyre kisajátították; j) kárpótlás nélküli kisajátítással; k) az akkori hatályos jogszabályokkal ellentétben végrehajtott államosítással. (2) A dolog kiadásának kötelessége vonatkozik az 1. bekezdésben nem rögzí­tett további esetekre is, amelyek a törvény 2. paragrafusa 1. bekezdésének c) pontja alá esnek, valamint azokra az esetekre is, amelyekben az állam jogalap nélkül vette át a dolgot. 7§ (1)A jogosult személynek olyan álla­potban kell a dolgot kiadni, amilyenben az a kiadásra vonatkozó írásbeli felszólítás kötelezett személynek való kézbesítésé­nek napján volt. (2) Ha a kötelezett személy e nap előtt szerződést kötött a kiadandó ingatlannal kapcsolatos építkezési, rekonstrukciós és korszerűsítő munkálatokra, esetleg egyéb szerződést erre az ingatlanra, akkor egyezséget kötnek arról, hogy a jogosult személy átvállalja-e s milyen mértékben az ilyen szerződésből következő jogokat és kötelezettségeket. (3) Ha a kiadásra kerülő ingatlan álla­pota elvétele óta annyira leromlott, hogy haladéktalan építés nélkül nem használ­ható lakás, termelés, kereskedelem vagy más szolgáltatások céljára, akkor a jogo­sult személy az ingatlan kiadása helyett a 13. paragrafus alapján pénzbeli kártérí­tést kérhet. (4) Ha az ingatlan annyira felértékelő­dött, hogy a jogosult személy írásbeli felszólítása postázásának napján ára je­lentősen meghaladja eredeti árát, a jogo­sult személytől függ, vajon pénzbeli kárté­rítést kér a 13. paragrafus szerint vagy az ingatlan kiadását. Ez utóbbi esetben a jo­gosult személy a kötelezett személynek megtéríti az előző mondatban említett két ár közötti különbözetet. A két árat az e törvény hatályba lépésének napján ér­vényes árrendelkezések szerint állapítják meg. (5) A 4. bekezdés értelmében járnak el abban az esetben is, ha a dolog szerves részévé vált más dolognak. 8-§ (1) Nem adják ki azokat az építménye­ket, amelyek az alapvető átépítés követ­keztében elveszítették eredeti építészeti­műszaki jellegüket. (2) A kötelezett személy, eltekintve a 3. bekezdésben rögzített esetektől, kö­teles kiadni azt a telket, amelyen a már nem létező építmény állt. (3) Nem adják ki azt a telket, amelyen már a telek áRam általi átvételét követően emeltek építményt. (4) A jogosult személynek nem adják ki azt a telket, amely személyi használatba került. (5) Ha a jogosult személynek a dolgot nem adták ki, az 1 -4. bekezdésben rögzí­tett esetekben pénzbeli térítés illeti meg a törvény 13. paragrafusa szerint. (6) A nemzeti műemlékké nyilvánított dolgot nem adják ki addig, amíg a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács nem fogad el új törvényt a műem­lék igazgatásáról és védelméről. 9§ (1) A kötelezett személynek a dolgok­kal gondos gazdaként kell bánnia egé­szen a jogosult személyeknek való kiadá­sukig; e törvény hatályba lépésének nap­jától ezeket a dolgokat, részeiket és tarto­zékaikat nem adhatja más személy tulaj­donába vagy használatába, kivéve a la­káscsere-egyezmények alapján a lakás átadásáról és átvételéről szóló egyezmé­nyek megkötésének eseteit. Az ezzel el­lentétben álló jogi ügyletek érvénytelenek. (2) A 10. paragrafus rendelkezései nem érintik az olyan kár megtérítéséhez fűződő jogot, amelyet a kötelezett sze­mély okozott a jogosult személynek az 1. bekezdésben rögzített kötelességeinek megsértésével. 10. § (1) A kötelezett személy a kiadásra kerülő dolgokkal kapcsolatban a jogosult személlyel szemben nem érvényesíthet semmiféle pénzbeli vagy más igényt. Eh­hez hasonlóan a jogosult személy, akinek a dolgot kiadták, a kötelezett személlyel szemben csak azokat az igényeket érvé­nyesítheti, amelyeket ez a törvény rögzít. (2) Ha az ingatlant az állam általi átvé­tele napján pénzintézeti követelések ter­helték, amelyeket az ingatlan átruházásá­nak korlátozásával biztosítottak s külön előírások szerint egyenlítették ki őket, a jogosult személy megtéríti az állam által kiegyenlített összeget. (3) Ha a dolgot kiadása, napján zálog­jog terhelte, s a dolgot kiadták a kötelezett személynek a kötelmét ki kell egyenlítenie vagy másképp fedeznie. (4) Ha az állam az átvett dologért vé­telárat vagy térítést fizetett, akkor a dolgot átvevő személy köteles a kifizetett össze­get visszaadni az illetékes államigazgatá­si szervnek. Ha a jogosult személy a ki nem adott dologért pénzbeli térítést^ kér, az említeti összeget a térítés összegéből levonják. 11-§ Ha az ingatlant személy adja kí s nem az állam, akkor igényelheti a dolog kifize­tett vételárát. Ezt az igényt a köztársaság illetékes központi államigazgatási szervé­nél kell érvényesítenie. 12. § (1) A jogosult személy az ingatlan át­vételének napján átveszi annak a bérbe­adónak jogait és kötelezettségeit, aki egyezményt kötött a lakás átadásáról és átvételéről, illetve szerződést az átvett ingatlan nem lakáscélokatszolgáltó helyi­ségeinek bérletéről (2) A lakások és a nem lakáscélokat szolgáló helyiségek eddigi használóinak a kiadásra kerülő olyan ingatlanokban, amelyek a) a diplomáciai és a konzuláris képvi­seletek tevékenységét; b) egészségügyi és szociális szolgálta­tások nyújtását, c) okdatásügyi szükségleteket, d) kulturális intézmények üzemelését, e) egészségkárosodott személyek munkarehabilitálását és foglalkoztatását, szolgálják, igényük keletkezik azzal a jogosult személlyel szemben, akinek az ingatlant kiadták, hogy velük egyezséget kössenek a lakások használatáról és a nem lakás­célokat szolgáló helyiségek bérbe-vételé­ről, mégpedig a Polgári Törvénykönyv, a nem lakáscélokat szolgáló helyiségek bérbe- és albérletbe adásáról szóló tör­vény és a kötődő jogszabályok szerint. A jogosult személy ezt a szerződést leg­hamarabb az e törvény hatályba lépése napjától eltelt tíz év után mondhatja fel. A jogos személynek ez a kötelezettsége az emiitett időszakban átszáll minden további tulajdonosra. (3) Ha a jogosult személy nem egyezik meg a 2. bekezdésében rögzített lakás és a nem lakáscélokat szolgáló, a 2. bekez­désben említett helyiségek bérleti díjában és fizetésének módjában, akkor az általá­nos érvényes árrendelkezések szerint a bérleti díj szintjét az illetékes államigaz­gatási szerv határozza meg. (4) A lakás vagy a nem lakáscélokat szolgáló helyiségek használóját, aki az építészeti előírásokkal összhangban, sa­ját költségére a lakást és a nem lakáscé­lokat szolgáló helyiségeket felértékelő módosításokat hajtott végre, térítés illeti meg, amelyet az érvényes árrendelkezé­sek szerint állapítanak meg, mihelyt meg­szűnik használati joga. 13. § (1)A jogosult személynek pénzbeli kárpótlás csak olyan ingatlanért jár, ame­lyet nem adhatnak ki neki, illetve ha ezt e törvény 7. paragrafusának 3-5. bekez­dése alapján kéri. (2) Abban az esetben, ha a polgárnak ingatlant magába nem foglaló egész va­gyonát az állam olyan bírósági határozata alapján vette át, amelyet már hatályon kívül helyeztek, illetve hatályon kívül fog helyezni a bírósági rehabilitációról szóló 119/1990 Tt. sz. törvény, a 47/1991 Tt. sz. törvény módosításában, esetleg olyan határozat alapján, amelyet ez a törvény helyez hatályon kívül, a jogosult személyt 60 ezer korona kárpótlás illeti meg, ame­lyet az 5. bekezdésben rögzített módon folyósítanak. (3) A pénzbeli kárpótlásra vonatkozó kérvényt a köztársaság illetékes központi államigazgatási szervének kell benyújta­ni, legkésőbb e törvény hatályba lépésé­nek napjától számított egy éven belül, illetve attól a naptól számított egy éven belül, amelyen jogerőre emelkedett a do­log kiadását elutasító ítélet. (4) A köztársaság illetékes központi államigazgatási szerve a 3. bekezdés szerinti kérvény alapján a jogosult sze­mélynek pénzbeli kárpótlást ad legkésőbb a kérvény kézbesítésének napjától szá­mított 6 hónapon belül. (5) A pénzbeli kárpótlás módja legfel­jebb 30 ezer korore pénzben, továhhá ért lyeknek nincs á..amik gük. A készpénzben szintjét a Cseh Közt illetve a Szlovák Köz rendeletileg határozze dés szerinti pénzbeli k nok értékelésére voi hatályba lépésének r rendelkezések szerinl (6) Ha a 3. paragi szerint nincs jogosi a pénzbeli kárpótlás 2. bekezdése szerint j' adják, de csak értékpe nek nincs állami köles MÁSC FEJE IGAZGATÁSI 1 14. JOGOSULT S (1) Jogosultak a tői sában említett szeméi állami tulajdonba I 16. paragrafusában rö (2) Jogosultak aze személyek is, akiknek szervek más sérelmek vény 16., 17. és 18. p e lyon kívül helyezett ha 15. < KÖTELE SZ'VIÉI Kötelezett személy mint a jogi személye 1. bekezdése szerint személyek a 4. paragr szerint, ha a dolgot az amely használati jogát ragrafusa 1. bekezdés rülmények között ny a köztársaság illetéke igazgatási szervei (a tő tusa és 17. paragraf dése). 16. j (1) Hatályukat vesz zatok, amelyek a 88/1 értelmében a vagyone szabták ki. (2) E törvény előző rint járnak el, ha a v magába foglalt. Ha ne igazodik a 13. parag séhez. (2) A három hónap vatartásért és szabac tésért a köztársaság államigazgatási szervi pótlást a 119/1990 23. paragrafusában, ŕ törvény módositásábí lek szerint. 17. (1) Hatál, ves munka-táboromól szól törvény szerint az ilye ról hozott határozatok, Nemzeti Tanács mur kulatok létesítéséről s; Tt. sz. rendelete szeri tok, ha csak a korábbi san nem bizonyítottál sen vagyoni bűnesetei 1 személyről van szó. (2) A köztársaság államigazgatási szerv kárpótlást nyútani a borban vagy a munkás tokban töltött időért, í a 47/1991 Tt. sz. tör törvényven rögzített n 18. (1) Hatályukat ves; es években kiadott amelyekkel a katonák; latuk idején műszaki sorolták valamint a 92 mi törvény 39. paragr; leges katonai gyakori; szaki segédzászlóalja (2) Hatályukat vesz tok, amelyekkel a diái kizárták a közép-, fe képesítést nyújtó isko tikal üldözések és az; emberi jogokat és sza tő eljárásnak volt a kö nulmányi rehabilitálás miniszterének rendelk

Next

/
Thumbnails
Contents