Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-07 / 56. szám, csütörtök

1991. MÁRCIUS 7. HAZAI KÖRKÉP EGYÜTT, DE MÁSKÉNT JEGYZET - HÁROM KÖZGYŰLÉS UTÁN E

zekben a napokban a szlovákiai magyar közvélemény figyelmét'is az ország sorsát meghatározó belpolitikai események, a parlamenti viták, a jóváhagyott sarkalatos törvények, a Polgári Fórum kettéválása, legújabban pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban kirobbant személyi és politikai ellentétek kötik le, s ez így természetes. Más, ugyancsak fontos történések és tanácskozások ugyanakkor - legalábbis jelenleg - nem váltanak ki a jelentőségüknek megfelelő érdeklődést és visszhangot. Ez a megállapítás részben érvényes a három szlovákiai magyar politikai mozgalom közgyűléseire, amelyekre az elmúlt három hétvégén került sor. A tömegtájékoztató eszközök - a szlovák és a magyarországi televízió is - részletesen tudósítottak ezekről a tanácskozásokról, ám az alaposabb elemzések, kommentárok mind a mai napig váratnak magukra. Jómagam részt vettem mindhárom összejövetelen (már ahová bejutottam, ugyanis a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közgyűlése szigorúan zártkörű volt, csak a záró részre engedték be a sajtó képviselőit), bízvást elmondhatom hát, hogy van miról beszélni, írni, mert megítélésem szerint ezek a közgyűlések nemcsak a mozgalmak, hanem a szlovákiai magyarság egészének szempontjából is fontosak valtak. Az alapos elemzésekhez nyilvánvalóan bizonyos időre is szükség van, s erre a napilap adta keret sem elegendő, éppen ezért a teljesség igénye nélkül most három lényeges mozzanatot szeretnék megemlíteni. Mindhárom tanácskozásnak szinte állandóan visszatérő gondolata az volt, hogy a legfőbb ideje lezárni a kezdet, vagyis a kibontakozás és a politikai artikulálódás időszakát, az eddiginél jóval szervezettebben és tudatosabb politizálással kell további szakaszt kezdeni, készülni új feladatokra, elsősorban a jövő évi választásokra, a választási kampányra, amelynek előszele egyre inkább érződik belpolitikai életünkben. Kassán, az Együttélés Politikai Mozgalom küldöttgyűlésén és Galántán a Független Magyar Kezdeményezés tanácskozásán a két beszámoló és a vita is előtérbe helyezte azt az erősödő igényt, hogy ezek a mozgalmak alakuljanak párttá. A javaslatot mindkét helyen még nem tartották időszerűnek, ám nem vetették el. A gazdasági átalakulás, a piacgazdaság kemény realitása a méhészeket sem kerülte el. Sok olyan van köztük, aki a tavalyi méztermést a mai napig sem tudta értékesíteni. A feldolgozó, a galántai Medos azzal érvel, hogy nagy a raktárkészlete. Ha az értékesítésre nem talál lehetőséget, akkor mintegy 4000 tonna múlt évi méz a termelőknél marad. A rossz nyelvek szerint ez a helyzet azért állt be, mert korábban külföldről hoztak be olcsó, de rossz minőségű mézet, olyat, ami nem kellett a külföldi vevőnek. Ezt a feldolgozó tagadja, érvel és póttevékenységet keres, hogy dolgozóit ne kelljen elbocsátania. A gyengéd forradalom előtt kétségtelen, hogy az árpolitika nem mindenkor a piac igényei szerint alakult, egyes ágazatokat az állam támogatott. A mézzel is az volt a helyzet:, kilóját 35 koronáért vásárolták fel, a kiskereskedelmi ára azonban 32,40 volt. Aztán a nagykereskedelmi ára 46,60 koronára szökött fel. Ehhez hozzájön a kereskedelmi árrés (9 korona 40 fillér), s így a vásárló egy kiló mézért a múlt év júliusa óta már 56 koronát fizetett. S

őt, a Független Magyar Kezdeményezés vezetése és tagsága véleményem szerint tudatosan készül arra, hogy idővel - talán rövidesen - szabadelvű, polgári centrumpárttá alakuljon. Ezt a folyamatot kétségtelenül segíti, hogy a mozgalom politikai értékrendje egységes, a politizálás alapelveit tekintve teljes az összhang. Lényeges előrelépésnek tekinthetők azok a szerkezeti és szervezési változások is, amelyeket most hagytak jóvá. A mozgalom vagy párt kérdésében Kassán eléggé megoszlottak a vélemények, s ez a tény természetesnek mondható, hiszen az Együttélés tömegbázisa jelenleg sokkal nagyobb, ez a mozgalom többféle eszmei áramlatot - szabadelvű, konzervatív, kereszt(y)ény és baloldali értékrend alapján politizálókat - tömörít és több nemzetiség érdekeit igyekszik fölvállalni. Ez a tény mindenképpen bonyolítja a párttá válás folyamatát, s nem zárja ki a politikai differenciálódás lehetőségét sem. A beszámoló és több felszólaló is ugyanakkor nyíltan szólt arról, hogy kialakulhat olyan belpolitikai helyzet, amikor szükséges és nagyon fontos lesz a mozgalomból pártot vagy pártokat alakítani. Úgy vélem, igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy párttá - legalábbis elméletben - leghamarabb a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom válhatott volna, hiszen a tagság politikai értékrendje, eszmei orientációja teljesen egyértelmű, s a politizálásban, továbbá a szervezeti életben gazdag és ösztönző hagyományokra támaszkodhatnak. Mindannyian tanúi voltunk és vagyunk, hogy milyen - jórészt szubjektív - okok nehezítik a szlovákiai magyar keresztények politikai és szellemi önösszeszedését. A sorok rendezése a vezetőség és a tagság belügye, joga és kötelessége. Mi csak abban reménykedünk, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom végre kellő súllyal lesz jelen a hazai magyar és az egész szlovákiai közéletben. Erre a szerepre azért is égetően szükség lesz, mert régiónkban a keresztény értékek erőteljes reneszánsza várható, s különösen Szlovákiában szélesedhet a kereszténydemokraták politikai bázisa, amelyet egyébként a tavalyi helyhatósági választások már részben előrevetítettek. M

indenképpen biztató jelnek tekintem, hogy talán alábbS ha már szabad a vásár - a többletkiadásokra hivatkozva a Medos is megtoldotta az eladási árat 6 koronával. A kereskedelem az óv elején úgy érezte, hogy eljött az az idő, amikor a mézért kilónként 23 korona rabattot számolhat fel, így alakult ki a jelenlegi 75,80 koronás ár. Míg a felvásárlási ár a régi maradt, a feldolgozó 13,8 százalékkal emelte a méz árát, a kiskereskedelem pedig 141 százalékkal a rabattot. Egyszerű matematika: A termelő 35 koronát kapott egy kilóért - 40-et ígérnek az idei évre -, a kereskedelemnek pedig 23 korona haszna van rajta. Természetesen neki is vannak költségei, de hogy a feldolgozó és az értékesítő a felvásárlási árhoz 40 korona 80 fillért tegyen hozzá, az már elfogadhatatlan. Ha drága a méz, kétségtelen, hogy kevesebb fogy belőle, s elszomorító, hogy a többgyermekes családok - bár az ésszerű táplálkozás szempontjából szükség volna rá - nem engedhetik meg magunknak a rendszeres mézvásárlást. Marad tehát az a megoldás, hogy a kisterhagynak a fenekedő indulatok, az egymás elleni acsarkodások. Kassán a főbeszámoló néhány általánosító és túlzottan radikális kitételei ugyan egyes küldöttekben és más jelenlevőkben aggodalmat keltettek, ám végülis mindhárom tanácskozást nem a konfrontáció, hanem az együttműködés igénye, a szlovákiai magyarság képviseletét felvállaló felelősségérzet jellemezte. Többen hangsúlyozták, hogy negatív programmal, mások ócsárlásával nem lehet eredményesen politizálni, s ha a mozgalom egyes képviselői folytatják a vádaskodásokat, akkor a szlovákiai magyarság nagy része kiábrándul, elfordulhat a közélettől, ami nemzeti kisebbségünk jelene és jövője szempontjából végzetes lehet. Éppen ezért szükséges a minimális konszenzus elérése, amelynek lényege, hogy mindhárom mozgalom alapvetően a szlovákiai magyarságot képviseli és szolgálja: más politikai eszközökkel, más értékrend alapján. Ezt a másságot tisztelni kell, persze, - kulturált színVonalon. Vagyis az elvi, tényekre alapozó kritika nem téveszthető össze az útszéli hangnemmel, az érvek nem helyettesíthetők sértegető jelzőkkel. A nyitottságot, az együttműködési készséget mindhárom mozgalom dokumentumai hangsúlyozzák. Remélhetően az elvi nyilatkozatokat mielőbb tettek követik, s ilyen vonatkozásban is fontosnak tartom Duray Miklós felszólalását a Független Magyar Kezdeményezés közgyűlésén. D

unaszerdahelyen, Kassán, Galántán is többen szóltak a szlovákiai magyar tömegtájékoztatás szerepéről, politikai orientációjáról. A kereszténydemokrata küldöttek azt szorgalmazták, hogy a mozgalom tevékenysége kapjon nagyobb nyilvánosságot és a vezetőség aktívabban politizáljon. Galántán joggal bírálták a sajtót azért, mert olykor nem tájékoztat kellő szinten és rugalmasan a belpolitikai eseményekről, adós marad a háttérinformációkkal, a hozzáértő elemzéssel. Ezek valóban megszívlelendő észrevételek. A legtöbb kritika kétségtelenül Kassán érte a sajtót, főleg az Új Szót. Itt azonban a reális igények, a megalapozott bírálatok és a szubjektív meglátások, sőt a féligazságok . meglehetősen összekeveredtek. Jómagam is megalapozott kérésnek tartom, hogy az Együttélés meló kiáll a piacra, és a felvásárlási árnál drágábban ugyan, de kiskereskedelminél lényegesen olcsóbban értékesíti szorgos méhei múlt évi munkájának gyümölcsét. A galántai Medos pedig a csipketea feldolgozása és exportálása mellett a fagylaltpor és a sós rudacskák gyártásának bevezetésétől várja a megváltást. Minden bizonnyal célszerűbb lenne, ha a készleteket olcsóbban és mielőbb értékesítenék. Nem tudom, milyen hosszú ebben az esetben a szavatossági idö, de a hosszabb raktározás mindenképpen rontja a minőséget, meg aztán többletkiadással is jár. Hogy a méheknek a mézgyűjtés mellett a mezőgazdaságban más szerepük is van, azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni. Egyes mezőgazdasági nagyüzemekben ezért is foglalkoztak méhészettel - tegyük hozzá, nem elég' gazdaságosan. Ugyanis egy kiló mézet 80-100 koronáért tudtak csak előállítani, s ez a méhészetek sorozatos felszámolásához vezetett. 1961-ben a nagyüzemekben 65 ezer család méh volt, ma alig 14 ezer. Mivel azonban a termelési Politikai Mozgalomnak legyen rendszeres közlönye, időszakos újságja, kiadványa, melyek révén kapcsolatot tart a tagsággal, rendszeresen tájékoztatja őket. Teljesen más kérdés a lapok, köztük az Új Szó függetlensége. Többen úgy vélekedtek, hogy a sajtó csak akkor független, ha ellenzéki, ugyanis a magyar szavazatok jelentős részét megszerző Együttélés is jelenleg ebbe a táborba tartozik. Részletesen kellene szólni arról, hogy egy mozgalom mikor és hol ellenzéki, hiszen például az Együttélés nagyon sok dél-szlovákiai önkormányzatban helyi szinten éppenséggel kormányzó párt, meghatározó politikai erő, de e kérdéskör részletes taglalását most mellőzöm. Azt viszont mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a függetlenség nem jelent sem szükségszerűen kormánypártiságot, sem pedig ellenzékiséget. A függetlenség szuverén véleménynyilvánítás, bizonyos közösségi és egyéni értékrend alapján. Elkötelezettségünk egyértelmű: a szlovákiai magyarság szolgálata, érdekvédelme. Valamennyi munkatársunk ilyen társadalmi és erkölcsi indíttatás alapján mond szuverén véleményt belpolitikai és más eseményekről, jelenségekről. Mindig az olvasó dönti el, hogy milyen színvonalon és mennyire tisztességesen tesszük a dolgunkat. E

lhangzottak olyan féligazságok és vádaskodások is, amelyekre szükségtelen a válasz. Egy kivételt azonban hadd tegyünk. A tömegtájékoztató eszközök többször is beszámoltak arról, hogy az egész nemzetiségi sajtó kért anyagi támogatást, nemcsak az Új Szó, éspedig a szövetségi kormánytól. A mai napig egy fillér támogatást nem kaptunk, csak halvány ígéreteket - Prágában. Ez az igazság. A három helyszínen a sajtót illetően is a konstruktív hangnem volt a jellemző. Előremutatónak és jó alapnak tartom azt a tervezetet, amelyet Galántán Tóth Károly terjesztett elő. Ez a dokumentum rögzíti a szlovákiai magyar pártok közötti együttműködés elveit és szorgalmazza, hogy a politikai erők szavatolják szellemi életünk - többek között a Csemadok és a sajtó - autonómiáját, pártsemlegességét. Remélhetően ezek a magvas gondolatok is termékeny talajra lelnek. SZILVÁSSY JÓZSEF költségek az árliberalizálás következtében 50 százalékkal növekedtek, félő, hogy jövőre már csak ennek a fele lesz meg, s hogy a példát a kistermelők is követik majd, mivel a Medos ragaszkodik a 35-40 koronás felvásárlási árhoz. Jó volna, ha újabb, sót több mézfeldolgozó üzem jönne létre Szlovákiában, végre lenne konkurencia, hogy ne csak a feldolgozó és az értékesítő járjon jól, hanem maga a termelő is megtalálja a számítását. A múlt év októberének végén Szlovákiában 480 ezer méhcsalád volt, ebből 130 ezer olyan kistermelő tulajdonában, akik csak kedvtelésből foglalkoztak méhészettel, s a mézet nem értékesítették. Velük nem lesz probléma, de hogy a többiek hogyan reagálnak majd a kialakult helyzetre, azt ma még nehéz megmondani. Csak azok maradnak talpon, akik alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez. És csak abban lehet reménykedni, hogy az idei nyár kedvező lesz az ősz pedig hosszú. Mindvégig csupán csak mézről beszéltünk, pedig említést érdemel többek között a virágpor, a méhviasz és sok más alapanyag, amelyet, ha nem lesz elég méh, külföldről kell majd behozni. Nemcsak a mára, a holnapra, hanem a holnaputánra is gondolni kell, addig, amíg nem késő. (németh) VISSZHANG VALÓBAN PARTTALAN VITA? Már a Csemadok galántai járási konferenciáján úgy éreztem, hogy a felszólalásomban foglalt véleményemet vagy nem elegendően fejtettem ki, vagy nem mindenki akarta megérteni. Gondoltam, majd a lényeget írásban szélesebb nyilvánosság elé tárom, de végül is úgy döntöttem, hogy majd az Országos Közgyűlésen precízebben fogalmazok. Erre február 25-én megjelent T. Szilvássy László cikke: Ne parttalan vitát címen. Ebben valójában rólam is szó van, csak éppen az nem derül ki, hogy mit akartam. Más csatornákon pedig az terjedt el, hogy a Csemadokot támadtam. Ezért szükségesnek látom közzé tenni felszólalásom lényegét. De miről is volt szó? A kézhezvett programnyilatkozat javaslatban ez állt: „Megszilárdítani kapcsolatunkat a járásunkban működő három politikai mozgalommal (MKDM, Együttélés, FMK), hogy sajátos nemzeti kisebbségi problémáinkat együttesen oldjuk meg, s lépjünk fel jogos igényeink teljesítése érdekében." „Tagságunk állandóan értékelje a Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban tevékenykedő képviselőink munkáját, hogy' az 1992-ben esedékes választásokon méltó jelölteket indíthassunk." Feltettem a kérdést: kik a mi képviselőink? Talán a volt koalícióbeliek, vagy már talán az FMK-sok is? A többi magyar nemzetiségű képviselő nem? A jelöltek indíttatása 1992-ben pedig a politikai mozgalmak feladata lesz, nem pedig a Csemadoké, ameddig kulturális szervezet marad. Javasoltam, hogy a politizálás a politikai mozgalmaknak a feladata legyen, azért a Csemadok ilyen értelemben ne politizáljon! Ne a Csemadok válassza szét az itt élő magyarokat, hanem kulturális alapon integrálja ókét! Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ne akarja a.Csemadokot kisajátítani egyetlen politikai mozgalom se! A demokrácia felé haladva kell, hogy a társadalmi életünk színskáláján minden reális politikai mozgalom legyen jelen! A magyar mozgalmak - a párhuzamos beállítottságú mozgalmakkal együtt szorosan valósítsák meg a politikai célkitűzéseiket, mintegy vertikálisan beépülve a társadalom egészébe. Ugyanakkor a Csemadok kulturális alapon integráljon bennünket, senkit sem mellőzve. Kell, hogy a „nagy kórusban" benne legyen minden szólam, minden hang, a mély basszustól az angyali gyermekhangokig. Dr. HAIWIERLIK RUDOLF, a tudományok kandidátusa MEGKÉRDEZTÜK Ml TÖRTÉNT A TITKOS TELEFONHÁLÓZATTAL? A kommunista rendszerben a kapcsolattartás az arra érdemesek között külön vonalakon történt. Hosszú évekig a kiváltságosak szolgálatában állt az úgynevezett titkos telefonhálózat is. Mi lett á sorsa nyolcvankilenc novembere után? - kérdeztük Robert Martinkó-\ó\, a pozsonyi Posta- és Telekommunikációs Igazgatóság igazgatóhelyettesétől. - Hozzáférhetővé tettük mindenki számára. Továbbra is üzemben van, nem titkos már az állomások tulajdonosainak jegyzéke sem. Ha valakinek van rá pénze, bekapcsoltathatja. Átalánydíjban kell fizetni, havonta 1500 koronába kerül. Olyannak éri meg igazán, aki rengeteget telefonál. Nyolcvankilenc novembere óta a felére csökkent a hálózat leterheltsége, szabad kapacitásunk tehát van bőven. Egyetlen hátránya, hogy csak belföldi hívásokra alkalmas. (jmk) MITŐL KESERŰ Ä MÉHÉSZEK SZÁJÍZE? MONOPOLHELYZETBEN A FELDOLGOZÓ • MIÉRT GYÁRTANAK SÓS RUDACSKÁKAT A MEDOSBAN? • EGYRE KEVESEBBEN FOGLALKOZNAK MÉHÉSZEITEL