Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-07 / 56. szám, csütörtök

7 KALEIDOSZKÓP Of sz6 1991. MÁRCIUS 7. KITŐL SZÁRMAZIK A LEVÉL? ÚJABB KÉRDŐJELEK JAN MASARYK HALÁLA KÖRÜL Minden valószínűség szerint, egyedülálló dokumentumot tett közzé a Rudé právo heti mellékletének, a České novinynak Idei 8. száma. Miroslav Šiška történész magyarázó szövegével közli Jan Masaryknak azt a Sztálinhoz intézett levelét, mely a CSKP KB egykori archívumából, Antonín Novotný személyi iratállagából került elő. Két gépírásos változat van a lap birtokában. A stilisztikai szempontból csiszoltabb, a Miroslav Šiška szerint „fiatalabb", az archívumban 1962 májifeában datált változat — minden nyelvi vagy egyéb beavatkozástól mentes — publikálása mellett döntöttek. A másik változat keltezés nélküli, az utolsó oldalán gépírásos megjegyzés található: franciából készült fordítás, mellette kurta, olvashatatlan aláírás. A dokumentum címe — Jan Masaryk utolsó, Sztálinhoz intézett levele — minden bizonnyal szintén a fordítótól származik. A levél puszta ismertetésének aligha lenne értelme. Az olvasó nyilván magára a szövegre kíváncsi.Ezért az alábbiakban azt minden lényeges mozzanat megőrzésével, de néhány, már ismert történelmi tény és utalás kihagyásával, tehát, némileg rövidítve közöljük. Marsall Url J Úgy határoztam, hogy levelet írok Önnek, életem utolsó perceiben, azután, hogy arra a végleges döntésre szántam el magamat, amelyet pár órán belül végre is hajtok. Tudom, hogy erről sok vita kerekedik majd barátaim, de ellenségeim körében is: az öngyilkosság ugyanis nem a politikus fegyvere, amennyiben nem tevékenységének csődjét szentesíti, avagy nem éppen e csődből fakadó közmegvetéssel szembeni megváltást jelenti. Apám már zsenge ifjúkoromban azt véste emlékezetembe, hogy a független Csehszlovákia sohasem létezhet Oroszországnak a közvetlen és hatékony, a germán pestissel szembeni küzdelemhez nyújtott segítsége nélkül. Ez az eszme bennem is épp oly mély gyökereket eresztett, mint a cseh politikusok többségében. Mindig is vallottuk, hogy Oroszországon kívül egyetlen más országgal sem számolhatunk a germanizálással szembeni védekezésünk során. München meghozta a kijózanodást azok számára, akik körünkben még Anglia hatékony szolidaritásában reménykedtek. Az amerikai államférfiakkal kialakult személyes kapcsolataim meggyőztek arról, hogy az Egyesült Államok csakúgy, mint Anglia, képtelen megérteni, hogy Csehszlovákia megvédése a germanizmussal szemben a világbéke egyik leghatékonyabb záloga. Emlékszem a moszkvai találkozóra, amelyre közös szerződésünk aláírását követően került sor. Akkor azt mondta Ön nekem, hogy a Szovjetunió továbbra is folytatja a szláv testvériség hagyományos politikáját és a fenyegetett helyzetben levő Csehszlovákiának nem kell félnie attól, hogy bármikor is újraéledhet a germán támadásba-lendülés. Rögtön a csehszlovákiai kormányválság kirobbanásának első pillanataitól fogva ismerni akartam a CSKP követeléseivel kapcsolatos személyes nézetét. Volt oly szíves, és Zorin úron keresztül, a kérdéseimre adott válaszként baráti levelet küldött nekem. Roppant hálás voltam Önnek nyíltságáért és őszinteségéért, ahogy a kényes kérdésekkel is foglalkozott benne. Kifejtette nekem, hogy a Szovjetuniónak megelőző biztonsági okokból szüksége van az orosz—cseh szövetség szelleméhez maradéktalanul hű prágai kormányra. Zorin úr olyan értelemben beszélt velem, hogy Series köztársasági elnök és jómagam az Ön határtalan bizalmát élvezzük, miközben a Nemzetgyűlés tele van árulókkal és a Szovjetunió esküdt ellenségeivel, akik államcsínyt akarnak végrehajtani, teljesen új irányvételt szabni külpolitikánknak, hogy konfliktust idézzenek elő Oroszország és Amerika között, ami Csehszlovákiában polgárhábórúhoz vezetne. Egyes, Zorin úr által közölt tények valóban riasztóak voltak, ha nem is fogadhattuk el valamennyi fejtegetését. Mindenképpen rendkívül érzékletesen vetette fel a kérdést, amikor rámutatott arra, hogy a kommunista párt követelései semmiképp sem irányulnak az ország szovjetizálására, hanem a cseh kommunisták hazafias kötelességéről, a szláv kölcsönösség iránti kötelezettségéről van szó. Zorin úr felszólított, hogy támogassam a Beneš köztársasági elnöknél interveniáló Klement Gottwaldot: máig is él emlékezetemben súlyos könyörgő hangja, amint kijelentette, nagy szükség van rá, hogy Masaryk fia megvédje Csehszlovákiát, a szláv szolidaritást és a világbékét, elősegítve az országot fenyegető polgárháborús veszély elhárítását. Engedtem az Ön érveinek és támogattam Zorint a Benešsel folytatott tárgyalásain, melyek előtt írásos és szóbeli megerősítést kapKINCSES ELŐD MAROSVÁSÁRHELY FEKETE MÁRCIUSA • 16, Telefonon kértem Cojocaru Constantin tábornokot, Maros megyei katonai parancsnokot, hogy a hadsereg lépjen közbe, akadályozza meg az etnikumközi összecsapásokat. Cojocaru tábornok először azt mondta, nem áll elég erő rendelkezésére, majd a román támadás megindulása után, az újabb telefonhívásra bejelentette, intézkedett, hogy a katonaság közbelépjen. A telefonbeszélgetések után, mivel figyelmeztettek, hogy a román tüntetők egyre agresszívebbek, s félő, hogy a magyarok kifogynak a béketűrésből, felkértem Scrieciu első alelnököt, hogy próbáljuk meggyőzni a tömeget — a románokat ő, a magyarokat pedig én —: nincs helye az erőszaknak. Öt óra előtt néhány perccel beszéltem a tömeghez, a kővetkezőket mondván: (...) Sajnos, úgy látszik, olyanok is vannak, akiknek nem tetszenek a békés tüntetések, és megpróbálják megzavarni. Kérem, ne hagyjuk magunkat provokálni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a forgatókönyv a régi, megint provokálni akarnak, azt akarják bebizonyítani, hogy mi destabilizáljuk az országot, mert el akarjuk szakítani Erdélyt. És ez akkor természetesen nagyszerű indokul szolgálna egy katonai diktatúra bevezetéséhez. Mi nem kérünk egyebet, mint egyenjogúságot. Egy magyar szekciót az orvosin, egy Bolyai iskolát. Ennek semmi köze a területi igényekhez. (...) Ezek olyan aljas manipulációk, ezeknek estünk áldozatul annyiszor, s most megpróbálják manipulálni a közvéleményt, és ebből a szempontból 'sajnos nagyon hibás a bukaresti TV is, amelyik egy csomó hazugságot átvett. Scrieciu Ion (románul): Nyugalomra hívok fel minden jelenlévőt. (...) Ne válaszoljanak a provokációra. Felhívom a Grand Hotel előtt álló románokat, hagyják el a helyet. Egyik fél se hagyja magét provokálni, mert nem szép, hogy így viselkedjünk. Nagyon kérem, hagyják el a Grand Hotel előtti teret, és menjenek haza. Scrieciu loan: A szobortól is menjenek haza (az Avram Jancu szoborra célzott, ahol néhány órával korábban gyülekeztek a románok). A tömeg megnyugtatására Hunyadi András rendező és Illyés Kinga is fellépett. Hunyadi András: Mondok valamit, aminek nagyon fognak örülni. Illyés Kinga művésznő fog szavalni önöknek. tam arra nézve: a kommunista párt nem él vissza a helyzettel, hogy magához ragadja a hatalmat és országunkban olyan gazdasági, politikai elveket vezessenek be, amelyek teljesen idegenek népünk és történelmünk számára. Bizonyosan tud arról, hogy interveniálásomnak meghatározó szerepe volt, s Beneš elnök ezután adta beleegyezését az új Gottwald-kormány létrehozására; ezzel az ország megmenekült a polgárháborútól és a Szovjetunióval való szakítástól. így mind a köztársasági elnökkel, mind pedig hazámmal szemben kockára tettem erkölcsi felelősségemet. Hamar megértettem azonban, hogy a kommunista pártnak a legcsekélyebb mértékben sem állt szándékában a nekem tett ígéretek betartása. A hivatalban levő kormány ebben az országban már semmit sem tehet. Olyan rendszer uralkodik, amelyben törvények teszik lehetővé az „akcióbizottságok" létrehozását. Emberek letartóztatására kerül sor, akiknek egyedüli vétkük, hogy a háború előtt harcoltak a kommunisták ellen. Ezeket az embereket börtönbe vetik, olyan esetekben is, amikor Oroszország barátairól, a vele való baráti szövetség híveiről van szó, az akcióbizottság saját minisztériumomban semmissé nyilvánítja döntéseimet és utasításokat ad hivatalnokaimnak. Ez azt jelenti, hogy nálunk kifejezetten szovjet rezsimet vezettek be azzal a különbséggel, hogy a szovjeteket „akcióbizottságnak" hívják. Csehszlovákiában nem beszélhetünk szabadságról. Ennek helyébe az elnyomás lépett, amelyet egyetlen párt gyakorol politikai ellenfeleivel szemben, ami által előkészül a talaj az autoritatív rendőrállam számára. Természetesen nyilvánosan beismerhetném hibáimat, hangzatosan lemondhatnék, harcot kezdhetnék a Gottwald-kormány és annak politikája ellen. Ugyanakkor ez harcot jelentene az On kormánya, Oroszország törvényes kormánya ellen! Nem vagyok egyedül, akit félrevezettek Zorin ígéreteivel; nem vagyok egyedül, aki lemond a szabadság eszményeiről, ha ez a harc egyben Oroszország ellen irányul. Nem élhetek szabadság nélkül. De nem is harcolhatok érte, mert Jan Masaryk nem teheti — közvetve sem —, hogy harcba kezdjen Oroszország és annak kormányzata ellen. Az Ön — általam Beneš elnöknek tolmácsolt — ígéretei letéteményesének, saját lelkiismeretem túszának érzem magam, amennyiben ezeknek az ígéreteklllyés Kinga: Költők szavát hoztam el, kedves barátaim hozzátok. Költők szavát, akik soha erőszakhoz nem folyamodtak. Csak a tiszta humánum, á lélek, az igazság nevében írtak és beszéltek. (Következtek a csúnya idó'khöz szóló szép versek.) Miután visszatértem az irodámba, telefonértesítést kaptam, hogy a felfegyverzett, leitatott román parasztok elindultak Régenből. Ebben a helyzetben két döntési lehetőség kínálkozott — vagy mindenki hazamegy a térről, vagy mindenki ottmarad. Ezért újból kiálltam a tömeg elé, és a következőket mondtam: (...) Valóban, most öt órakor megkezdődik a parlament, tehát az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Bürójának a marosvásárhelyi és nemzeti kisebbségi helyzettel foglalkozó gyűlése. Hogy meddig tart, azt természetesen nem lehet tudni. Valószínűleg sokéig, mert rendkívül nehéz és komplikált a helyzet. Most itt az a kérdés, hogy mit csináljunk? Megvárjuk a bukaresti döntést? A székház előtti tüntetők válasza: Megvárjuk! nek a betartásához ragaszkodom. Nem marad más hátra, mint meghalni, de egészen csendben, hogy tettem ne szolgáljon ürügyül azoknak, akik Csehszlovákiában polgárháborút akarnának kirobbantani. Még van ideje arra, hogy elálljon országom szovjetizálásától. Igyekezzék, mert rövidesen már késő lesz. Jan Masaryk Jelentkezett a tanú Miroslav Šiška történész a közlést bevezető magyarázatában a levél eredetén és eredetijén töprengve hangsúlyozza, hogy ez ideig semmit sem tudunk arról, miként, milyen úton-módon került a két (néhány apró stilisztikai árnyalatban eltérő) fordítás Novotný birtokéba. Az is csupán feltételezhető, hogy az eredeti — ha egyáltalán van — franciául íródott. Igy számos kérdést sorakoztat fel: Léteznek-e további fordítások és másolatok? A Sztálinnak szánt levélhez még Jan Masaryk lakásán akadtak rá, vagy már a célbajutás közben? Kik? A mi ŠtB-nk vagy a szovjet KGB? Az esetleges francia változat hiteles eredetének tekinthető-e? Egyáltalán, hol található az eredeti? A kérdésszövevényből egyikre-másikra időközben ilyen-amolyan válasz kínálkozni látszik. A levél külső jegyeit ismertetve, Miroslav šiška a fordítónak tulajdonított olvashatatlan aláírással kapcsolatban feltette a kérdést: vajon jelentkezik-e az illető? S a tanú előkerült, de nem az egykori fordító személyében. A pozsonyi Národná obrodával — mely rövidített formában szintén közzétette az állítóla§

os levelet — közölte a pozsonyi tefan Košír mérnők, a csehszlovák hadsereg egykori őrnagya, aki 1948 nyárutóján a vezérkar II. (hírszerző) osztályán dolgozott, hogy volt a kezében a szóban forgó dokumentum, vagyis Jan Masaryk Sztálinhoz intézett levelének fényképmásolata. „A franciából lefordított mostani levél gondolatmenete egyezik azzal, amit én másolatban olvastam, de sokkal élesebbek a megfogalmazásai. (Persze ez a fordítással is magyarázható.)" — idézi a lap a volt katonatisztet. Közlése szerint a levélhez a hadsereg vezérkarának II. osztályáról származó megjegyzéseket is csatoltak. Az önmaga által feltett kérdésre — hogyan került a levélmásolat hozzájuk — így válaszolt: „Amikor nyilvánosságra hozták, hogy megtalálták Jan Masaryk holttestét a Cernín-palota udvarán, összeült a Nősek belügyminiszter vezette bizottság és Jan Én: Kérem szépen, ha ez az általános vélemény, akkor nagyon lényeges, hogy mindenki a helyén maradjon, ne oszoljon szét a tömeg. És nagyon fegyelmezett legyen, mert ha csak egyesek maradnak itt, ki lehetünk téve mindenfajta támadásnak. Tehát akkor ez egy kollektív felelősség, akkor mindenki itt kell, hogy maradjon, egymásra kell ügyelnünk. Ezt csak így lehet elképzelni. Tömeg: Most vagy soha! Én: Mindenesetre arra is kell gondolnunk, hogy esetleg védekeznünk is kell, A vásárhelyi rádióban javasoltam, olvassák be a következő közleményt: aki haza akar menni, az menjen haza, aki ki akar jönni, az jöjjön ki, mert szükség lehet rá. Azért kellett olyan gyorsan dönteni, mert a magyar nyelvű adás csak 18 óráig tartott. Néhány perc múlva be is következett (18 órakor) a román támadás. A hang- és képfelvételek ezt így rögzítették: Nézz oda, áttörték, Jézus Mária kihajtották a teret, fejszével, jaj, hát meg kell bolondulni! Ilyet életemben nem éltem! Vasvillával! Ne, jaj, leesett. A katonaság hol van?! Masaryk asztalán két lepecsételt levelet találtak. Az egyik Sztálinnak a m&sík Jan Masaryk nővérének volt címezve. Nősek a Sztálinnak szánt levelet elküldte Moszkvába. Ott lefordíttatták egy szovjet ezredessel. Ő később Masaryk levelét átadta a hírszerzésnek Berlin angol övezetében, ahol menedékjogot kért. Nemzetvédelmi minisztériumunk illetékes osztályának elöljárója az a Hanus ezredes volt, aki a második világháború idején Londonban valószínűleg kapcsolatban állt az Intelligence Service-el. Feltételezésem szerint a levél fényképmásolatát megkapta valamelyik ügynökünk, aki azt eljuttatta az angolokhoz. A francia nyelvű másolatról semmit sem mondtak, arról nem tudtam. Annak a másolatnak, melyet én is láttam, a Hadtörténeti Intézetben kellene lennie." Segít a szovjet fél? Ennyi olvasható a Národná obrodában. Úgy tűnhet, hogy mindez homályt eloszlató fejlemény. A valóság azonban ennél minden bizonnyal bonyolultabb. Egyébként a Rudé právo idézi Marie Davenport amerikai írónőt, Jan Masaryk menyasszonyát, aki regényében hivatkozik egy meg nem nevezett férfira. Az illető' Jan Masaryk öngyilkosságáról igyekezett meggyőzni ó't. Az írónő azt is tudni vélte, hogy Jan Masaryk valamiféle politikai végrendelet és egy neki szánt magánlevél megírásának gondolatával foglalkozott, s e leveleket állítólag elvitte Clementis Nosekkal együtt, de Nősek megakadályozta, hogy a levél eljusson hozzá. Jan Masaryk egyik volt titkára úgy emlékszik, valamikor 1952—1954 között hallott arról, hogy Franciaországban állítólag létezett egy ilyen levél. Miroslav Šiška fölöttébb szükségesnek tartja annak megvilágítását, hogy a dokumentum korábban nem látott napvilágot, s hogy miként sikerült 43 éven át azt rejtegetni. Az előkerülés körülményeinek vizsgálata és a belső kritikai szövegelemzés elvégzése egyaránt elkerülhetetlen. Vajon Masaryk gyónási titkának feltárulása a halála körüli rejtélyek nyitjává is válik-e? — kérdezi a történész. Ehhez azonban, a Rudé právo véleménye szerint, arra lenne szükség, hogy a kételyek eloszlatásában közreműködve a szovjet fél is hozzáférhetővé tenné archívumai anyagait. <sf) Mire irodámból kimentem az erkélyre, láttam, hogy a magyarok kezdenek visszaszállingózni és a románok java része is húzódott vissza a Grand Szálló elé. A kővetkező szavakkal csitítottam a tömeget: — Úgy kell csinálni, hogy vessünk véget a harcnak. Igyekezzünk, hátha sikerül. Állítólag jön a katonaság. Mindenesetre, ne támadjunk. Ne támadjunk, csak védekezzünk! Gyertek vissza a palota elé, középre. Gyertek vissza, ne * szaladjatok. Visszamentem az irodámba és mindenfelé telefonáltam, Cojocaru tábornok megígérte, hogy végre jön a hadsereg.(A magyar tüntetők 5 óra után azt skandálták románul: jöjjön a hadsereg.) Mint annyiszor, most is felötlik bennem a kérdés: mi lett volna, ha nem mi hívjuk a hadsereget? Megérkezésük után a következőket mondtam: — Itt a katonaság, elfoglalják a helyüket. Nem szabad semmit csinálni velük. Most mindenki maradjon a helyén. Mindenkit megkérek, maradjon a helyén. A katonasággal senki ne foglalkozzon. Magyarok, maradjatok a helyeteken. Tömeg: Most vagy soha. (Kedden folytatjuk.)