Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-07 / 56. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZÓM 1991. MÁRCIUS 7. Mesic: PAKRACBAN NEM VOLT POGROM PROBLÉMÁK A JUGOSZLÁV VÁMOSOKKAL A jugoszláv államelnökség legu­tóbbi ülésén azt tekintette át, milyen . a biztonsági helyzet a horvátországi Pakrac városban nemrégiben kirob­bant zavargásokat követően. Megál­lapítása szerint lassan megnyugod­nak a kedélyek, de a testület rendel­kezéseit csak jókora késéssel és csupán részlegesen valósítják meg. Mint ismeretes, az államelnökség még vasárnap felszólított arra, hogy Pakracban helyre kell állítani a már­cius 2-a előtti,viszonyokat. Az állam­elnökség a lakosság körében ural­kodó félelemre, bizalmatlanságra - ami egyebek között abban is meg­nyilvánult, hogy a Szerbek egy része menekül Horvátországból - utalva biztosította a közvéleményt arról, képes arra, hogy minden jugoszláv állampolgár számára garantálja a biztonságot. Felszólította a politi­kai szerveket, mindennemű tárgya­láson tartózkodjanak az erő alkal­mazásától vagy a vele való fenyege­tőzéstől. Stipe Mesic, a jugoszláv államéd nökség tagja, aki ebben a testület­ben Horvátországot képviseli, kije­lentette, hogy Pakracban nem kö­vettek el pogromot a szerbek ellen, s minden ilyen értelmű állítás csu­pán a belgrádi propaganda hazug­ságát bizonyítja. Mesic egyébként kedden otthagyta az államelnökség tanácskozását, tiltakozásul amiatt, hogy a testület anélkül kezdett a Horvátországban kialakult helyzet­ről tárgyalni, hogy előzetesen tájé­koztatták volna e köztársaság legfel­sőbb szerveit. „Normális emberek nem lőnek egymásra, és éppen ezt akarta elérni a belgrádi horvátelle­nes propaganda. Araikor ez a szá­mítás nem vált be, akkor vádlottak padjára kívánta ültetni Horvátorszá­got, ezúttal azzal az indokkal, hogy onnan a Vajdaságba és Szerbiába menekülnek az emberek" - mon­dotta Mesic, hozzáfűzve, hogy az események mögött azok a szervek állnak, akik autóbuszokkal érkeztek Horvátországba, polgárháborúval ijesztgetik az embereket, felajánlva nekik, hogy biztonságos helyre szál­lítják őket. Csehszlovákia belgrádi nagykö­vetsége ismételten felhívja a cseh­szlovák állampolgárok figyelmét, ha Jugoszláviába utaznak, vagy átutaz­nak az országon, csak személyes szükségleteik kielégítésére vihetnek be árucikkeket. Az utóbbi időben ugyanis egyre több kellemetlen vitá­ba keverednek állampolgáraink a ju­goszláv vámosokkal. Az újonnan alakult magán utazási irodák attrak­tív utakat szerveznek Isztambulba, ahol állampolgáraink sok olcsó árut vásárolnak. Hazatéréskor azonban problémáik támadnak a jugoszláv határon. A jugoszláv vámosok nem akarják beengedni az országba azo­kat az autóbuszokat és magángép­kocsikat, amelyekben több áru van a személyes fogyasztásra szántnál. Az ilyen cikkeket azután közvetlenül a határon át kell adni a jugoszláv szállítónak, aki biztosítja azok Cseh­szlovákiába juttatását vasúton, vagy kamionnal. És ez nem olcsó mulat­ság. Például a múlt szombaton a di­mitrovgradi határátkelőhelyen fél napon át vesztegelt több csehszlo­vák autóbusz, de más példákat is lehetne még sorolni. SZÜKSÉG VAN AZ ARABKÖZI ERŐKRE (Folytatás az 1. oldalról) arra, visszaszolgáltatja Kuvaitnak az elrabolt repülőgépeket, készpénzt és aranyat, valamint az elhurcolt műkincseket is. Ugyancsak a bagdadi rádió szá­molt be arról, hogy az elnök azonnali hatállyal elrendelte a gyermekeknek szánt tej, a cukor és a szappan fejadagjainak 25 százalékos emelé­sét. A jegyrendszert azután vezették be Irakban, hogy az ENSZ elrendel­te a gazdasági embargót. John Major Kuvaitban Elsőként a szövetséges államok vezetője közül John Major brit kor­mányfő tegnap váratlanul egynapos látogatásra érkezett Kuvaitba. Újságíróknak azt mondta, hogy a közel-keleti válság megoldását még mindig számtalan probléma akadályozta. Úgy vélekedett azon­ban, most minden korábbinál na­gyobb esély van a krízis megoldá­sára. Major Moszkvából érkezett Ku­vaitba. Találkozott az állam vezetői­vel és a brit katonákkal, akiknek mindenképpen a helyszínen akart köszönetet mondani részvételükért a háborúban. Kedden, egy héttel az iraki egysé­gek távozása után korlátlan időre bevezették az éjszakai kijárási tilal­mat. Ez este 22 órától reggel 4 óráig van érvényben. A hivatalos hírügy­nökség szerint az intézkedés célja, a biztonság és stabilitás helyreállí­tása. A kuvaiti hadsereg képviselője közölte, az egységek alapos házku­tatásokat terveznek a főváros azon negyedeiben, melyekben a palesztin lakosság túlnyomó többsége él. Ezt a döntést azzal indokolta, hogy az iraki megszállás idején kb. 100 ezer palesztin érkezett illegálisan az emírségbe. A szóvivő azt mondta, jelenleg kb. 11 palesztin csoport te­vékenykedik az országban, ezek külföldről érkeztek. Hangsúlyozta', házról házra fognak járni, bár el akarják kerülni a nyílt összecsapást a kuvaitiak és palesztinok között. Nem akarnak megszabadulni a pa­lesztinoktól, de mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy az egyes csoportok egymás ellen harcoljanak. Tény, hogy egyre nagyobb a fe­szültség a kuvaitiak és a palesztinok között. A teheráni rádió arab nyelvű adása szerint a hatóságok több pa­lesztint kivégeztek, mert együttmű­ködtek az irakiakkal. Kuvait ezt a hírt hivatalosan cáfolta. Ezzel kapcsolat-­ban Ahmed Szabah külügyminisz­ter Damaszkuszban kedden azt mondta, a kormány ki akarja zárni az ellenséges erőket minden közös­ségből, amely Kuvaitban letelepe­dett. Jelezte, kiutasítanak az or­szágból mindenkit, aki Irakkal szim­patizál. Érdemes megjegyezni, hogy az iraki invázió előtt kb. félmillió palesztin élt Kuvaitban, és többsé­gük a megszállás után is ott maradt. Damaszkuszi megállapodás A szíriai fővárosban tegnap befe­jeződött Egyiptom, Szíria és a hat öböl menti arab ország külügymi­nisztereinek tanácskozása a közel­keleti problémáról. A miniszterek hangsúlyozták annak szükségessé­gét, hogy az ENSZ égisze alatt összehívják a közel-keleti nemzet­közi békekonferenciát. Úgy döntöt­tek, létre kell hozni az arabközi biz­tonsági erőket, melyek garantálják az öböl térségének békéjét és biz­tonságát. Az arabközi erők magját azok az egyiptomi és szíriai egysé­gek alkotnák, amelyek most Szaúd ­Arábiában és a környező országok­ban állomásoznak. Szó volt arról is, hogy az öböl menfi gazdag államok olajbevételekből hozzájárulnak Egyiptom és Szíria fejlesztéséhez. Teheránba érkezett Alekszandr Belonogov szovjet külügyminiszter­helyettes, hogy tárgyaljon a „minő­ségileg új helyzetről, amely Irakban alakult ki a csúfos katonai vereség után. Érdekes tény, hogy szintén Teheránban tartózkodik Szaadun Hammadi iraki alelnök, aki Raf­szandzsani iráni elnöknek hozott üzenetet Szaddam Husszeintől. Az üzenet tartalmáról nem kaptunk je­lentéseket. Kezdődhet a kivonulás Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője kedden este azt mondta: a Dél-Irakban folytatódó harcok esetleg lassíthatják az amerikai egy­ségek kivonulását a térségből. Ugyanakkor hangsúlyozta, az ame­rikaiaknak nem áll szándékukban beavatkozni ezekbe az összecsapá­sokba. Washingtoni hírek szerint ma hagyják el az első egységek az öböl térségét. A Pentagon azt jelentette, hogy elsőként a 82. ejtőernyős had­osztály tagjai térnek vissza az Egye­sült Államokba. Az Andrews légitá­maszponton személyesen Bush el­nök fogja fogadni őket. GORBACSOV-KOHL TELEFONBESZÉLGETÉS A SZOVJET CSAPATKIVONÁS MENETRENDJE LETTORSZÁGBAN POKOLGÉPEK ROBBANTAK Mihail Gorbacsov szovjet állam­fő kedden este telefonon beszélt Helmut Kohl német kancellárral. Véleménycserét folytatva a szovjet -német szerződések ratifikálásáról, Kohl nagyra értékelte, hogy a szov­jet parlament hétfőn három megálla­podást ratifikált, szerinte ez óriási jelentőségű a két ország és nép kapcsolatainak további alakulása szempontjából. Gorbacsov erről azt mondta, ez a realizmus megnyilvá­nulása és annak megértése, hogy a hasonló dokumentumok szilárdít­ják a jó kapcsolatokat. A TASZSZ hírügynökség szerint szóba kerültek az Öböl-háború befejeződésével és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok­kal összefüggő kérdések is. A Die Welt napilap tegnap arról számolt be, hogy a hét végén inkog­nitóban Németországban járt Dmit­rij Jazov marsall, a Szovjetunió vé­delmi minisztere. A bonni kormány képviselője akinek a nevét az ABN hírügynökség nem közölte, meg­erősítette ezt a hírt, de nem volt hajlandó kommentálni. A Die Welt szerint Jazov Jénában járt a szovjet egységeknél, néhány katonának ki­tüntetéseket adott át és beszédet mondott a pártkáderek előtt. A szö­vetségi kormány meglepetéssel rea­g'ált Jazov be nem jelentett látogatá­sára, mivel - írta a lap - az a szokás, hogy Bonnt előre tájékoztatni kellett volna egy ilyen magas személyiség látogatásáról. Berlinben tartott kedden sajtóér­tekezletet Matvej Burlakov vezér­ezredes a szovjet nyugati hadsereg­csoport főparancsnoka. Kijelentette: a Szovjetuniónak érdeke, hogy 1944 végéig a tavaly kötött szovjet-német megállapodásnak megfelelően ki­vonja csapatait a volt NDK területé­ről. Az idén a kontingens 25-30 százalékát vonják ki, a következő két évben 30-30 százalékukat, a ka­tonák maradék 10-15 százalékát pedig 1994-ben. A Szovjetuniónak a keletnémet területeken 388 ezer katonája van, családtagjaik száma 184 ezer. Továbbá 5000 harckocsi, 620 harci repülőgép, 790 helikopter és 2,5 millió tonna lőszer van a keleti tartományokban. A szovjet egységek már átadták a Bundeswehrnek a katonai objektu­mok 40 százalékát, ezek értéke 800 millió márka. Burlakov szerint a Né­metországban lévő szovjet katonai létesítmények értéke eléri a 10,5 milliárd márkát. A szovjet félnek ér­deke, hogy a visszaadott objektu­mokat értékesítse és a befolyt összegből lakásokat építsenek a ka­tonák számára. Ugyanezen a sajtó­értekezleten jelentette be Burlakov, hogy a parancsnoksága alá rendelt egységekből már 191 katona és 39 tiszt dezertált. A szovjet parlament két kamarája első olvasatban kedden külön jóvá­hagyta az állambiztonsági szervek­ről szóló törvény tervezetét. Ez be­határolja a KGB tevékenységének jogkörét, kötelességeit, működésé­nek elveit, valamint az ellenőrzési rendszert is. A Szovjetunióban még sosem szabályozta a parlament által elfogadott törvény az állambiztonsá­gi szervek tevékenységét. Eddig az 1959 márciusában jóváhagyott ren­delet volt érvényben, de azt nem a parlament, hanem a kormány és az SZKP Központi B :zottsága fogad­ta el. Lettországban a hadsereg és a belügyi csapatok objektumaiban teg­napra virradó éjszaka három nagy­erejű pokolgép robbant. A robba­nások nem követeltek emberáldoza­tokat, de az épületeken jelentős ká­rokat okozott. Az egyik bombát egy 12 emeletes rigai házban helyezték el, ahol tisztek családjai laknak. A másik a rendőriskola közelében robbant, a harmadik pedig súlyosan megrongált egy hidat, amely a Riga közelében állomásozó legfontosabb katonai egység laktanyájához veze­tő úton van Adazsi községben. PETR PITHART MOSZKVÁBAN Ivan Szilajevnek, az Oroszor­szági Föderáció kormányfőjének a meghívására tegnap háromnapos hivatalos látogatásra Moszkvába ér­kezett Petr Pithart cseh miniszterel­nök. A Seremetyevói repülőtéren Pithartot és Jan Vrba cseh ipari minisztert Nyikolaj Malisev, az orosz kormány alelnöke üdvözölte. Jelen volt Rudolf Slánský, hazánk moszkvai nagykövete is. Közvetlenül az elutazás előtt Petr Pithart újságírók előtt úgy nyilatko­zott, e látogatással kísérletet tesz­nek a konkrét problémák megoldá­sára, s inkább gazdasági, mintsem politikai problémákról van szó. A köl­csönös kereskedelem Csehszlová­kia és a Szovjetunió között válság­ban van, de úgy véljük, hogy ennek főleg technikai okai vannak és nem más jellegűek - mondotta a kor­mányfő figyelmeztetve arra, hogy egyelőre még nem találták meg a kölcsönös elszámolások megfele­lő módját sem. így megesik, hogy egész csehszlovák ipari ágazatok többé-kevésbé raktárra termelnek, mivel nincs garantálva termékeink átvétele a Szovjetunió részéről. FOROG A SZERENCSEKERÉK Ne feledje a világ, hogy a nagy háborúk mellett vannak kisebbek is. Európa északi megosztott szigetországában, a végső célig folytatódik a harc - figyelmeztet az ír Köztársasági Hadsereg (IRA). Elfogadhatatlan, kímélet­len ez a háború, amelyet Észak-Írország lakossága nevében immár 21 éve folytat e terrorista szervezet a brit fennhatóság megszüntetése ellen, az elszakadásért Nagy-Britanniától. Jellemző az IRA-ra, hogy mindig kiérzi ós kivárja a megfelelő pillanatot, így történt most is. Pár hónapos szünet után újabb hadjáratot indított, s jól időzítette. Akkor csapott le, amikor a világ az öböl-háború és a fokozott terrorveszély miatt a megszokottnál érzékenyebben reagált az erőszakra. Sikerült is elérnie elsődleges célját, visszaterelni a figyelmet Ulster elfelejtett problémájára. London, amely a közel-keleti konfliktussal volt elfoglalva, nem reagált „kellőképpen" a terroristák decemberi egyoldalú tüzszünetére, sőt mondhatni, ignorálta ezt a lépést - mint általában az IRA-döntéseket -, ami igencsak felbőszítette a Hadsereg aktivistáit. Olyannyira, hogy a fanatikus gyilkosok bemerészkedtek a brit királyság szívébe, s ott profikhoz méltó módon hajtották végre akciósorozatukat. Február elején három aknával lepték meg John Major miniszterelnököt, illetve a kormányépületben ülésező hadikabinetet. Óriási döbbenetet váltott ki, hogy London központjában fényes nappal sikerült áttörni a megrendíthetetlennek, szilárdnak vélt biztonsági falat. A rések megmaradtak: pokolgépek robbannak a londoni pályaudvaro­kon, bombákat hatástalanítanak az angliai vasúti csomópontokon, emberek halnak és sebesülnek meg ulsteri vendéglőben. Fenyegető telefonhívásaival az IRA állandó készültségben tartja a rendőrséget, s rettegésben a lakossá­got egész Nagy-Britanniában. A terroristák naponta forgatják meg a szeren­csekereket ... nemcsak sajátjukat, hanem egyúttal a védtelen polgárokét is. Ezek után óriási diplomáciai érzékre és nagy szerencsére lesz szüksége Peter Brooke-nek, az északír ügyekkel foglalkozó brit miniszternek is, aki másfél éve próbálkozik közvetíteni a kettéosztott Írország újraegyesítéséért küzdő katolikusok, és a brit fennhatóságot támogató, többségben levő protestánsok között, igyekszik tárgyalóasztalhoz ültetni a szembenálló felek legális képviselőit. Ám az IRA kíméletlen hadjárata „felrobbantotta" a meg­békélés minden reményét, Brooke kezéből kicsúsztak az ulsteri szálak, összeszedni őket nehéz lesz, hiszen a londoni kormány most valószínűleg még visszafogottabb lesz, az északír unionistáknak pedig újabb oka van arra, hogy hátat fordítsanak a köztársaságiaknak. (urbán) NÉHÁNY SORBAN B ielecki lengyel kormányfő, aki tegnap Bonnban a gazdasági, valamin! a pénzügyminiszterrel, továbbá Vogel SPD-elnökkel és Lambsdorff FDP-elnök­kel tárgyalt, tegnap fejezte be németor­szági látogatását. A Helmut Kohl kancel­lárral még kedden folytatott tágyalásaiból kiderült, hogy a felek a határszerződést, valamint a jószomszédi kapcsolatokról szóló úgynevezett nagy szerződést még a nyári szünet előtt a parlamentek elé kívánják terjeszteni. Bielecki egyébként a Német Szövetségi Bank elnökével is találkozott, s a pénzügyek kapcsán írta azt a General Anzeiger című napilap, hogy napirenden szerepelt az adósságok befagyasztásának kérdésében Lengyel­országnak nyújtandó támogatás. A len­gyel kormányfő ezzel kapcsolatban emlé­keztetett arra, hogy Nagy-Britannia és az USA 1953-ban elengedte Németország adósságai hozzávetőleg 60 százalékának a visszafizetését. M inden politikai foglyot szabadon bocsátanak Albániában még a már­cius 31-i parlamenti választások előtt-je-­lentette be a televízióbán Ramiz Alia, az ország legfelsőbb vezetője. A 215 politikai őrizetesből 108-nak azonnali szabadon bocsátását is elrendelte. Az olasz televí­ziójának adott interjújában azt állította, hogy Albánia a demokrácia felé halad, majd pedig azt, hogy az albánok százai gazdasági, és nem politikai okokból me­nekülnek Olaszországba. Egy tegnap dél­utáni gyorshír szerint több ezer ember vonult Tiranának abba a negyedébe, ahol a külföldi diplomáciai képviseletek van­nak. Követelték, hogy engedjék be őket a na'gykövetségekre, ahol vízumot kap­hatnak. Olyan értesülést is kaptunk, ame­lyek szerint a délelőtti órákban a hozzáve­tőleg 3000-es tömeg összecsapott a ren­dőrség speciális alakulataival. Csi-csen kínai külügyminisz­vb ter, aki Budapesten járt hivatalos látogatáson, Jeszenszky Géza külügymi­niszterrel, Göncz Árpád államfővel és An­tall József miniszterelnökkel is tárgyalt. Megelégedéssel szólt a kelet-európai helyzet alakulásáról, amely szavai szerint összhangban van a szovjet-amerikai vi­szony fejlődésével. A kínai helyzetet úgy jellemezte, hogy a belső stabilitás eléré­sére törekednek. Kifejtette, hogy mélyül a szakadék a gazdag Észak és a szegény Dél között, s Peking a megoldást az új politikai és gazdasági rend kialakításában látja. Az eredeti programtól eltérően a kí­nai diplomácia vezetője nem vett részt a parlament ülésén, mert a törvényhozás külügyi bizottsága szerint az adott helyzetben nem időszerű a találkozó a kí­nai külügyminiszterrel. Tegnap már több napilap is bírálta ezt a lépést, mondván, fontosabb a jó diplomáciai viszony Pe­kinggel, minthogy a parlamentben a sze­mére vessék a másfél év előtti Tienan­men téri eseményeket. P árizs és Bonn egyetért abban, hogy a nyugati tizenketteknek létre kell hozniuk a gazdasági és pénzügyi úniót (UEM), közös fizetőeszközzel és egyetlen központi bankkal, abban viszont eltér a véleményük, hogy milyen gyorsan ha­ladjanak e cél felé. Ez a tanulság vonható le mindabból, ami a franicia-német gaz­dasági és pénzügyi tanács párizsi ülésén elhangzott. Franciaroszág szerint az egységes fizetőeszköz és közös bank létrehozásáról szóló határozatnak már az UEM második szakaszában érvénybe kellene lépnie, vagyis 1994-ben. Bonn szerint erre a harmadik szakaszban kelle­ne sort keríteni, azaz leghamarabb 1997­ben. V áglav Havel csehszlovák államfőnek ítélték oda a washingtoni Nemzeti Demokrata Intézet Averell Harriman Dí­ját. A kitüntetést az államfő nevében Rita Klimová nagykövet vette át. A washingto­ni intézet ezzel fejezte ki Václav Wavelnak elismerését a demokrácia helyreállítá­sáért Csehszlovákiában. Az idei másik kitüntetett az amerikai Lane Kirkland, az AFL-CIO szakszervezeti központ elnöke. P erez de Cuellar ENSZ-főtitkár nyilat­kozatot tett közzé a nemzetközi nő­nap alkalmából. Az idei március 8-i ünne­pet a menekült nőknek szentelik. Ezért a világszervezet főtitkárának nyilatkozata hangsúlyozza, hogy fokozni kell a védel­mük és megsegítésük érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítéseket. Megállapítá­sa szerint egyetlen nő sincs olyan nehéz helyzetben, mint azok, akik rákényszerül­tek' a menekülésre. A világban jelenleg hozzávetőleg 15 millió menekültet tarta­nak nyilván, ennelg^ felét hozzávetőleg nők teszik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents