Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-06 / 55. szám, szerda

1991. MÁRCIUS 6. HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZÓM VISZONYLAGOS NYUGALOM PAKRACBAN TOVÁBB DÚL A SZERB-HORVÁT NYILATKOZATHÁBORÚ JOHN MAJOR MOSZKVAI VILLÁMLÁTOGATÁSA GORBACSOV: SZÜKSÉG VAN A KÖZPONT BEAVATKOZÁSÁRA A GAZDASÁGBA NÉHÁNY SORBAN A horvátországi Pakracban, ahol a múlt szombaton fegyveres konfliktus robbant ki a szerbek és a hordátok között, viszonylag nyugodt a helyzet, bár normálisnak még egyáltalán nem nevezhető. Az iskolákban még szünetel a tanitás, a városban a jugoszláv hadsereg jármüvei és a horvát belügyminisztérium speciális alakulatainak tagjai járőröznek. Hivatalos jugoszláv források ismét tagadták azokat az állításokat, hogy az incidenseknek halálos áldozatai voltak Valószínű, hogy még nem teljesítették a jugoszláv államelnökség vasárnapi rendeletét, amely szerint Pakracban vissza kell állítani a március 2-a előtti helyzetet, kivonni onnan a horvát rendőröket és leszerelni a szerbek által felállított fegyveres milíciát. Hétfőn Pakracba érkezett Stipe Mesic, az államelnökség tagja és Josip Boljkovac horvát belügyminiszter, továbbá a szövetségi belügyminisztérium és a hadsereg néhány vezetőie. * Franjo Tudjman horvát elnök hétfői sajtóértekezletén Zágrábban kijelentette: az, ami Pakracban történt, csupán egy része annak a forgatókönyvnek, amelyet a horvát demokrácia felszámolására dolgoztak ki. Azt mondotta, megdönthetetlen bizonyítékai vannak arra, hogy az incidenst a jugoszláv hadsereg magas rangú tisztjei provokálták ki. Josip Manolic horvát kormányfő azt állította, a hadsereg pakraci intervenciójának - amelyről állítólag Boriszav Jovics (szerb nemzetiségű), az államelnökség elnöke döntött, nem pedig az elnökség, mint kollektív testület - célja a helyzet kiélezése és a Horvátországban élö szerb kisebbség akcióinak támogatása volt, hogy más horvát településekre is kiterjesszék a szerbek és a horvátok közötti konfliktust. Manolic szerint a horvát belügyminisztériumi alakulatok beavatkozásának oka az volt, hogy a pakraci rendörparancsnok, aki szerb nemzetiségű, letartóztatta és lefegyverezte a horvát rendőröket, kijelentette, hogy nem rendeli alá magát a horvát belügyminisztériumnak, s felettes szervének, a horvátországi szerbek által nemrégiben létrehozott autonóm terület, Krajina állítólagos külön belügyminisztériumát ismeri el. A horvát vezetés a szerb kisebbség akcióit a legálisan megválasztott köztársasági szervek elleni lázadásnak tekinti, a horvátországi szerbeket pedig a Slobodan Milosevics-féle szerb rezsim „ötödik hadoszlopának". Tudjman hon/át elnök hegemonizmussal vádolta Milosevicset, Milosevics pedig usztasának nevezte Tudjmant, és minden lehetséges módon igyekszik lejáratni a hon/át kormányt azáltal is, hogy felemlegeti azt a háború alatti népirtást, amelyet a fasisztabarát horvátok követtek el a szerbek ellen. John Májor brit kormányfő hétfőn érkezett huszonnégy órás munkalátogatásra Moszkvába. 0 az első nyugati kormányfő, aki a párizsi csúcskonferencia óta a Szovjetunióba látogat. Major tegnap délelőtt találkozott a Kremlben Mihail Gorbacsowal. Megbeszéléseik érintették az új biztonsági rendszer megteremtését az öböl térségében, továbbá a leszerelési kérdéseket, a Szovjetuniónak nyújtandó európai segélyeket és a balti köztársaságok problémáit. A brit miniszterelnök tegnap reggel még a Kremlben tett látogatása előtt találkozott a brit nagykövetség épületében a három balti köztársaság képviselőivel, xxx Mihail Gorbacsov hétfőn nyilatkozott a szovjet televíziónak. Elsősorban az ellátási és gazdasági gondokról beszélt. Kijelentette: mélyülnek a válságjelek az ellátásban, a fogyasztói piaci helyzet egyre romlik, ami szükségessé teszi a központi szervek közvetlen opertív beavatkozását. Beszámolt a kormány aznapi üléséről, amelyre meghívták a köztársaságok vezetőit, valamint a legnagyobb ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőit. A fő téma az volt, hogy nem teljesitik a gazdasági megállapodásokat a köztársaságok és az unió közti kölcsönös szállításokról, valamint az élelmiszerellátásról. Az év első két hónapjának gazdasági eredményei több köztársaságban a vártnál rosszabbak voltak. Ennek következménye, hogy nem teljesitik az említett szerződésekét. Az államfő szerint feltétlenül meg kell szilárdítani a gazdasági és a pénzügyi fegyelmet a vállalatok kapcsolataiban. Kijelentette, a kormány célprogramja változatlanul a piacgazdaságra való áttérés. A VILÁGSAJTÓBÓL A The Independent brit napilap tegnapi számában arról irt. hogy a kivonuló szovjet csapatok Csehszlovákiában es Magyarországon romhalmazt, elpusztított könyezetel hagynak maguk utan. Példaként hozta fel a Sliači repülőteret, ahol például a lakóépületeken egyetlen ép ablak sem maradt. Még a hazfalakat is áttörték, a mosdók és a WC-kagylók eltűntek. De mindez még elhanyagolható az ökológiai károkhoz képest. Kelet-Európában nagy kiterjedésű katonai területek vannak szinte átitatva olajjal, szennyezettek a folyók, az ivóvízforrások. CsehszloJól értesült forrásokra hivatkozva az Interfax hírügynökség azt jelentette, hogy az elmúlt hét végén állítólag befejezték az új szövetségi szerződés tervezetének kidolgozását. A hírügynökség úgy tudja, 27 köztársaság - köztük nyolc szövetségi, az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Belorusszia, Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizia, Tádzsikisztán és Türkménia - meghatalmazott képviselői aláírták a tervezetet. Azerbajdzsán képviselője nem írta alá a dokumentumot, bár kidolgozásában részt vett. Nem vettek részt viszont a tanácskozáson Litvánia, Lettország, Észtország, Moldova, Grúzia és Örményország képviselői. A dokumentumot aláíró köztársaságok képviselői egyetértettek abban, hogy Szerződés a szuverén államok szövetségéről legyen a dokumentum címe. Csak Belorusszia ragaszkodik ahhoz, hogy a szovjet szocialista köztársaságok szövetsége szerepeljen a cimben. xxx Az állambiztonságról szóló törvény tervezetével foglalkozott tegnap a szovjet parlament. Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke terjesztette elő ezt a napirendi pontot a parlament egyik kamarájában, a Szövetségi Tanácsban. Szerinte a törvény megfelelő módon veszi figyelembe az állampolgárok érdekeit és összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal. Krjucskov bírálta, hogy a kelet-európai különleges szolgálatok volt vezetőit felelősségre vonják. Azt állította, Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban és az NDK-ban ezek az emberek „becsületesen dolgoztak rezsimjük javára", az eljárás velük szemben jogilag megalapozatlan, emberi szempontból pedig igazságtalan. i/aMduan az elnagyolt szovjet bázisok talaját szinte magaskemencékben keli tisztára egetni. A napilap tájékoztat arról is. hogy a szovjetek túlzott követeléseket támasztanak a hátrahagyott ingatlanokért, s kifejti azt a véleményét, hogy az általuk okozott károk sokszorosan meghaladják ezeknek az értéket. A szovjet katonáknak arról beszélnek, hogy a csapatkivonasról kötött szerződések Csehszlovákiával és Magyarországgal téves lépések voltak. Valószínű, hogy kivonulásuk Lengyelországból még ennel is sokkal bonyolultabb lesz - írta a The Independent. F

egyveres incidens tőrtént március 4-én. a két Korea közötti demilitarizált övezetben. A hírt az észak-koreai KCNA hírügynökség közölte, mondván, hogy dél-koreai katonák rakétákkal lőtték a „(ront keleti szektorát". A KNDK állomáshelyének térségére rengeteg repesz hullott, s ez veszélyeztette az ottani személyzet biztonságát. A KCNA szerint az incidens a tüzszüneti megállapodás durva megsértését jelenti. És egy másik .hír a térségből: 30-év óta most először rendeznek helyhatósági választásokat DélKoreában. Ézt Ro Te Vu államfő jelentette be, mondván, hogy a demokrácia megújítása felé tett rendkívül fontos lépésről van szó. A helyhatósági választásokat március 26-án tartják. B

onnban a német politikusok és a sajtó is üdvözölte, hogy a szovjet parlament ratifikálta a Németország jövőjéről kötött (2+4) szerződést. Helmut Kohl kancellár azt mondta, hogy ez a remény és a béke üzenete egész Éurópa számára. s Genscher külügyminiszter is nagy megelegedéssel szólt a moszkvai döntésről. A napilapok kommentárjai aláhúzták, az okmányt így már mind a négy nagyhatalom, parlamentjei jóváhagyták, s Németország csak most vált ismét szuverénné. J

an Krzysztof Bielecki lengyel kormányfő tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Németországba érkezett. A legnagyobb figyelmet az együttműködésről és a jószomszedságról szóló szerződések, valamint a gazdasági kérdéseknek szentelik. Bielecki azt mondta, a lengyel út Európába Németországon keresztül vezet, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a halárokról szóló szerződést még nem ratifikálták, és az ügynevezett nagy szerződés kimunkálásáról a targyalások megtorpantak. E

gyelőre nem öltött tömeges méreteket a donbaszi, a kuzbaszi és a karagandai bányászsztrájk, am az emiitett szénmedencében nagy a feszültség. A 250 donbaszi bányából hatban. Kuzbaszban pedig csak három bányában szünetel a munka. Karagandaban 26 bánya van, a hét végén 22-ben sztrájkoltak, de hétfőn már mindenütt (elvették a munkát. A roszlovi kerülel 49 bányájából csak keltőnek a munkásai lamogatták sztrájkoló társaikat. I

smét növekszik az Albániából Olaszországba menekülök száma. Tegnap reggel futott be Otranto kikötőjébe egy hajó. 13 menekülttel a fedélzetén. Lassan megközelíti az ezret azoknak a száma, akik az elmúlt tíz nap alatt értek partot Olaszországban. A menekültek zömét 35 évesnél fiatalabb férfiak teszik ki. Otranto. az 5000 lakosú kisváros sürgős segítséget kér a római kormánytól, mert önerőből nem tudja ellátni az albánokat. V

áclav Havel közelgő belgiumi látogatásával foglalkozott tegnapi számában a Le Soir cimü napilap. Arról tájékoztat, hogy Václav Havel is feliratkozik azon ismert személyiségek listájára, akik a brüsszeli szabad egyetemtől megkapjak a „Doctor honoris causa" titulust. Az érdekesség kedvéért: a királyi család három lagja rendelkezik már vele, továbbá a második világháborúban győztes hatalmak államfői, Nelson Mandela. Andrej Szaharov, Salvador Allende. Alexander Dubček és mások szerepelnek a listán. W

ashington elutasította azt az egyiptomi kérést, hogy gyakoroljon nyomási Izraelre, s vegye rá Tel Avivot, kapcsolódjon be a Közel-Keleten a tömegpusztító fegyverek felszámolásáról folytatott párbeszédbe. A hírről egy ellen-' zeki egyiptomi napilap számolt be. hozzáfűzve: az USA és Nagy-Britannia ragaszkodik ahhoz, hogy a fegyverek felszámolásáról folytatott tárgyalások csupán az arab országokra korlátozódjanak. Az USA állítólag Egyiptomra gyakorolt nyomást, hogy ne folytassa saját nukleáris programját annak ellenére, hogy az kizarólag békés célokat szolgai. H

étfőn az Európai Közösségek külügyminiszterei úgy döntöttek, hogy felújítják a Szovjetuniónak nyújtandó gazdasági segítségről folytatott tárgyalásokat. A párbeszédet a tizenkeltek januarban szakították meg a litvániai és leitországi véres események miatt. E kel balti köztársaságban akkor több mint húsz ember vesztette eletei. A tervek szerint 330 millió dollár értékű gyorssegélyt kapna Moszkva élelmiszerekből, és 670 milliós hitelt élelmiszerek vásárlására. Brüsszeli diplomaták szerint e segely egy részét Lengyelországon es Magyarorszagon keresztül lehetne megvalósítani. Romanianak es Bulgáriának 134 millió dolláros élelmiszersegélyl szavaztak meg. Hírmagyarázatunk Sokan tartanak tőle, hogy az, ami Pakracban, ebben a 10 ezer lakosú kisvárosban történt, egy polgárháborúnak az előszele. Egyik tagköztársaság vezetése sem tett az utóbbi hónapokban-hetekben olyan lépéseket, amelyekkel legalább mégpróbálták volna visszafogni a nacionalista szenvedélyeket, ellenkezőleg: a pártok és a politikusok inkább meglovagolták azt, a parlamenti választásokon való sikeres szereplés reményében. A pakraci események talán kijózaníthatják a politikusokat, ellenkező esetben könnyen elszabadulhat a pokol. Azért írom, hogy talán, mert ennek egyelőre semmi jele, Horvátország és Szerbia között dúl a nyilatkozatháború, a kölcsönös vádaskodások hangneme sem éppen az önmérsékletet bizonyítja. Ha a most történtek közvetlen hátterét tekintjük, elsősorban azt kell hangsúlyozni, rendkívül élezi a feszültséget és növeli a bizonytalanságot az, hogy a süketek párbeszédének elkeresztelt jugoszláv csúcssorozaton az álláspontok közelítésére tett kísérletek rendre kudarcba fulladnak. E tanácskozásokon a jugoszláv államelnökség tagjai, a köztársaságok első emberei, a szövetségi kormány és a parlament vezetői vesznek részt. A legutóbbi fordulót éppen Pakrac előtt egy nappal tartották, de a horvát elnök nélkül. Tudjman a távollétével tüntetett az ellen, hogy az államelnökség nem vonla vissza a horvát „illegális félkatonai alakulatok" lefegyverzéséről hozott döntését, és továbbra is ragaszkodik Martin Spegelj horvát védelmi miniszter letartóztatásához. Öt a jugoszláv hadsereg elleni katonai lázadás előkészítésével vádolják. Ezúttal két tervezetet vitattak meg a csúcson, az egyik a jövőbeni jugoszláv állam közös funkcióiról, a másik pedig arról szólt, milyen lesz az alkotmányjogi eljárás valamely köztársaság kiválása esetén. Abban állítólag egyetértettek, hogy közös honvédelemre, külpolitikára és piacra van szükség, s az emberi jogok védelme terén is egységes eljárás kell. De e közös érdekek konkrét megvalósítási formáit illetően már nagyon eltérőek voltak a vélemények. Amin nem is lehet csodálkozni. Az első tervezethez hozzá kell fűzni, egyelőre nagyon eltérnek az elképzelések arról, hogy milyen is legyen az új jugoszláv állam. És ez a lényeg, ebben kell keresni a feszültség okait. Horvátország és Szlovénia fenntartja magának a jogot a kiválásra, legfeljebb egy nagyon laza konföderációt tart elképzelhetőnek. Szerbia és Crna Gora a jelenlegi föderáció híve, Bosznia-Hercegovina és Macedonia valamilyen, a kettő közötti megoldást szeretne. Kisebb-nagyobb mértékben mind az öt köztársaság csökkentené Szerbia eddigi hegemóniáját. Ami a válság kezelését illeti, szerintem a jelen pillánatban talán a konföderáció lenne a legésszerűbb megoldás, hiszen valamelyik köztársaság teljes kiválása, vagy Jugoszlávia teljes szétesése beláthatatlan következményekkel járhatna, tényleg reálissá tenné a polgárháborút. A jugoszláv belső halárok megrajzolásakor ugyanis nem vették figyelembe a nemzetiségi szempontokat. Például Szerbia értésre adta, azt akarja, hogy a szerbek ne külön-külön államokban, hanem egy államban éljenek. A legnagyobb szerb ellenzéki párt vezére nemrégiben kijelentette, legyen hát háború a horvátokkal, legalább visszaszerzik történeími jussukat: Horvátország és Bosznia-Hercegovina területének jelentős részét. MALINÁK ISTVÁN Kuril-szigetek TOKIÓNAK KETTŐ KEVÉS A Jomiuri Simbun című napilap tegnap azt állította, az áprilisban Japánba látogató Mihail Gorbacsov felajánlja Tokiónak a négy vitatott Kuril-szigel közül keltó visszaadását. Az 1956-ban kötött, de. nem érvényesített kétoldalú megállapodás alapján fogja felajánlani Tokiónak a Habomaí és a Sikotan szigetet. Szergej Ahromejev marsall Gorbacsov katonai tanácsadója már a múlt héten említést tett arról, hogy két szigetet visszaad. Tokió azonban mind a negy szigethez ragaszkodik, ezek visszaadasal tekinti a békeszerződés és a gazdasági kapcsolatok normalizálása feltételének. L

itvánia után Észtország és Lettország is nemet mondott Moszkvának, köszönik, nem kérnek többet bábáskodásából, függetlenné akarnak válni. A hivatalos végeredmények szerint Észtországban a lakosság 82,8 százaléka ment el szavazni, 77,8 százalékuk válaszolt igennel a kérdésre, szeretnék-e a független és demokratikus Észtország felújítását. Lettországban a választásra jogosultak 87,6 százaléka járult az urnákhoz, közülük 73,7 százalék szeretné függetlennek és demokratikusnak látni a köztársaságot. Még a vártnál is jobbak ezek az eredmények, hiszen Észtország lakosságának csak kb. 65 százaléka észt, a többi jobbára ukrán és belorusz. Lettországban még kisebb a lettek aránya, mindössze 57 százalék. Vagyis nemcsak a többségi nemzetiségűek szavaztak az elszakadás mellett, hanem a kisebbségiek jelentős része is. Ez határozottan rácáfol Moszkva állításaira, miszerint a Baltikum orosz nyelvű lakossága ellenzi az elszakadást, fél a nemzetiségi elnyomástól, a „burzsoá restaurációtól", attól, hogy ha ezek a köztársaságok kiválnának az unióból, elüldöznék őket. Nem tagadható, hogy vannak ilyen félelmek, s az orosz nyelvűek sérelmezik a balti nyelvtörvényeket is, de ezek a fenntartások távolról sem akkorák, mint amekkorákra azokat Moszkvában igyekeznek felfújni. Március 17-én lesz a központ által szervezett népszavazás a Szovjetunió megőrzéséről, de jelentősége már most kétséges. A három balti köztársaság már véleményt nyilvánított, Moldova, Grúzia és Örményország közölte: nem vesznek részt a voksolásban, mivel ki akarnak válni. Örményországban például szeptember 21-én tartják meg a saját népszavazásukat az elszakadásról. Ez a hat köztársaság kinyilvánította, nem hajlandók elfogadni, hogy róluk mások döntsenek. A köztársaságok véleményét viszont a közMÉG KÉT NEM pont nem hajlandó figyelembe venni, nem ismeri el ezeknek a népszavazásoknak a törvényességét. Bármilyenek is lesznek tehát a voksolás eredményei 11 nap múlva, mindenképpen marad a mostani patthelyzet, s vele együtt a feszültség, a meddő víta, a jogkörök tisztázatlansága. Gorbacsov és környezete azzal érvel, nincs értelme szétverni az uniót akkor, amikor világszerte egyre erősebbek az integrációs tendenciák. A kiválni igyekvők ellenérve: független államok szövetsége ellen nincs is kifogásuk, a jövőbeni együttműködés alapjául szolgálhatnak többek között azok a kétoldalú szerződések, melyeket Oroszország köt sorra az egyes köztársaságokkal. Nem tagadják a baltiak és a kaukázusiak sem, hogy szükségük van a gazdasági együttműködésre a többi köztársasággal, de annak módjáról maguk akarnak dönteni. Ebben mellettük szól az is, hogy a központból irányított szovjet gazdasági rendszer gyakorlatilag teljesen összeomlott, és még csíráit sem látni valami újnak, amire építeni lehetne. Vagyis a kétoldalú szerződések rendszere tűnik az egyedüli járható útnak már most is, hogy jogilag még létezik az unió. M

oszkva egyszerűen nem tud elfogadható alternatívát ajánlani, az új szövetségi szerződés még mindig nem készült el, de szavazás már lesz a megújuló unióról. Ez éppen annyira logikátlan, mint - sajnos - az utóbbi időben egyre több központi döntés, kezdve az élelmiszerárak késői emelésével, s a háromnapos pénzbeváltással bezárva. Nincs olyan központi program, amely vonzó lenne a szovjet átlagnál valamivel fejlettebb köztársaságok számára. A menekülésüket az unióból nem is annyira a nemzeti vagy politikai okok indokolják, mint inkább az a félelmük, hogy ugyanúgy lerobbannak, mint a szövetség maga. Gorbacsov ezt mintha nem lenne hajlandó észrevenni. Pedig figyelmeztető lehetne számára az a tény, hogy komolyabb fenntartások nélkül csak a szegény közép-ázsiai köztársaságok ragaszkodnak a szövetséghez, bízva abban, hogy még mindig kapni fognak. Csakhogy akik adhatnának, azoknak már elegük lett a rájuk kényszerített önzetlenségből. Amire hajlandóak, az a kölcsönösen előnyös együttműködés. Ennyi és nem több. GÖRFÖL ZSUZSA