Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-05 / 54. szám, kedd
1991. MÁRCIUS 5. ÚJ SZÓ, HAZAI KORKÉP 4 REFLEX VALLOMÁS VAGY VÁDASKODÁS? ÚJRA BABINSKÝ A POLITIKAI PORONDON MITŐL E NAGY IDEGESSÉG? Az 1989 novembere utáni politikai iegnagyobb baklövése az volt. hogy a törvényhozás - sajnos nem utolsósorban Václav Havel elnök kezdeményezésére - két évben állapította meg az első szabad választások utáni parlamenti ciklus időtartamát. Ezzel a miniszterektől kezdve az egyszerű újságolvasókig mindenki tisztában van, és - hallgatunk róla. A kormánykoalíció pártjainak vezetői idegesen, az ellenzéki vezérek pedig reménykedve hallgatnak. Az idegesség oka az időhiány, a reménykedés pedig - kissé leegyszerűsítve a dolgot - a ..minél rosszabb, annál jobb" taktikáján alapszik, ami - akárhogy szemléljük is a világot - nem szívderítő. Tehát ne csodálkozzon senki, hogy a politikai életből úgyszólván teljesen kiveszett a konstruktív ellenzék fogalma. Ma már minden politikus az 1992 nyarán esedékes választásokra gondol. Csak ezzel magyarázható az egész politikai életben tapasztalható idegesség. A kormánypártiak tisztában vannak vele. hogy a totalitarizmus csődtömegének felszámolására és az új irányzatok beindítására vállalkozó politikai erők - főképp ha mindössze két esztendő áll rendelkezésükre - csak ..leéghetnek", hiszen népszerűtlen intézkedések nélkül elképzelhetetlen a gazdaság talpraállítása. Ugyanakkor az ellenzékiek azzal vannak tisztában, hogy e ..leégésből" politikailag profitálni lehet. Sőt, extraprofit is elérhető, ha az alpári populizmus és a nacionalizmus kínálta eszközöket is igénybe veszik. Márpedig igénybe veszik, összekapcsolják, így szükségszerűen létrejön egy, a történelem során már számtalanszor kialakult politikai stílus, a nacionalista populizmus. Hogy létrejön? Már létre is jött! Ha csak a periférián mozgó politikai tömörülések élnének a- politikai populizmus lehetőségeivel, könnyen napirendre térhetnénk az ilyen jelenségek fölött, hiszen mindig is úgy volt amióta világ a világ, hogy az ellenfelék kiaknázták a másik fél gyengeségét. Van párt, amelyik kultúrátltan teszi ezt, van amelyik primitíven. Viszont aligha térhetünk napirendre a primitívségen, ha látjuk, hogy tisztességesnek ismert pártban, vagy mozgalomban alkalmaznak kétes tisztaságú módszereket. Országos megrökönyödést váltott ki, ami Pozsonyban vasárnap este a televízióban lejátszódott. Az állampolgárok milliói által mindaddig egységesnek tudott Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom egyik kulcsembere, Milan Kňažko drámai hangon bejelentette, hogy Szlovákia fő politikai erejének Koordinációs Bizottsága utasítást adott Mečiar miniszterelnök tévébeszédének megcenzurázására. A kormányfő megsértődött, és miniszterével ,,üzent" a lakosságnak. Az emberek pedig értetlenül találgatták: hogyan lehet, hogy a tegnap még egységesnek hitt mozgalomban világraszóló botrány tört ki? Késő este a televízióban újból megjelentek a botrány főszereplői. Kňažko miniszter és Mečiar miniszterelnök kivételével. A tévé igazgatója elmondta, hogy a miniszterelnök megcenzúrázása nem éppen úgy történt ahogy azt Milan Kňažko állította, Jozef Kučerák is utalt arra, hogy lusztrálásával kapcsolatban vált feszültté a közte és a miniszterelnök közötti kapcsolat. Sok mindent nem tudott meg a néző, azzal azonban mindenképpen tisztában van, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetésében nincs olyan egység, amilyenről beszélnek. Úgy tűnik, mindenáron az egység látszatát akarják kelteni a NYEE vezetői, és nem hajlandók arra, amit Csehországban a Polgári Fórum vezetése már megtett. A PF-ben kettévált a VáclavXlaus, illetve a Pavel Rychetský vezette csoport, és - nem dőlt össze a világ. Tovább működik mind a parlament, mind a kormány. A csehországi mozgalom mert lépni, végrehajtotta azt, ami elkerülhetetlen volt, mig Szlovákiában még mindig ragaszkodnak a látszategységhez. Nincs kizárva, hogy ez a szlovákiai és a csehországi politikai kultúra színvonalának különbségével is összefügg. És valószínű, az is szerepet játszik, hogy a NYEE-ben egyik szárny sem meri vállalni a legközelebbi választások veszélyeinek ódiumát. Pedig a cselekvési krízis miatt az egész mozgalom jövője veszélybe kerülhet. Ennek a szélsőséges nemzeti populisták örülnének az legjobban. TÓTH MIHÁLY IGAZSÁGOSAN, SZENVEDÉLYEK NÉLKÜL -A Cseh Köztársaság jövőbeli államjogi rendezésére vonatkozó kérdést csak ä cseh, a morva és a sziléziai! nép, a Cseh Nemzeti Tanács és a cseh kormány válaszolhatja meg. Ez a Cseh Köztársaság szuverén joga - mondotta Alexander Dubček a Szövetségi Gyűlés elnöke, a čSTK-nak adott interjújában a Morvaországban és Sziléziában a hét végén megtartott gyűlésekkel kapcsolatban. Szlovákia szuverenitásának kinyilvánítását úgy értelmezte, mint a nemzet önrendelkezési jogát. Már a huszonkét évvel ezelőtti alkotmányos törvény szerint is minden köztársaságnak külön alkotmánya lett volna és csupán a katonai beavatkozás akadályozta ezt meg. A mai körülmények között a probléma megoldása nehezebb és bonyolultabb. A lusztrálásról a Szövetségi Gyűlés már döntött, tehát nem vitatéma, hogy feddhetetlenségi vizsgálatnak vetik-e alá a Szövetségi Gyűlés képviselőit és a szövetségi kormány tagjait. Ezzel kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy nem követnek el újabb sérelmeket a titkosrendörséggel folytatott együttműködés kivizsgálása során. Nem tekinthető minden együttműködésnek. A lusztrálást kulturáltan, szenvedélyek nélkül, igazságosan kell végrehajtani. Ellenezte, egy a tömegpszichózis szítását, be kell tartani a törvényt, de ugyanakkor tudatosítani azt is, hogy ez a társadalom már „tisztogatást" átélt, amelyek során hibákat követtek el és ezekre az ártatlan gyermekek fizettek rá. A névsorok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban elmondotta, hogy ez ellentétben állna a jogszabályokkal. Arra a kérdésre, hogyan értékeli társadalmunk alakulását a legutóbbi gazdasági és törvényes intézkedések után, leszögezte, hogy nem akarunk visszatérni az elsó burzsoá köztársaság tőkés rendszeréhez. Sokan kételkedve fogadják azokat a szavakat, amelyek a piacgazdálkodással összefüggésben a gazdasági aspektusokat is kiemelik. Ezért is tárgyalunk az osztrák, olasz vagy skandináv partnerekkel. A fejlett európai országok közé akarunk tartozni. Véleménye szerint a demokratizálási folyamatoknak a városok és községek önkormányzatának megerősödéséhez kell vezetniük. Tanulnunk kell a környező fejlett országoktól, mert ellenkező esetben a demokrácia nem lehet sikeres. SZEMBENÉZÉS i. Ha a politikában valamikor élt az erkölcs és a politikusok erkölcsösek voltak, akkor csakis az igazmondás minősítette erkölcsösnek cselekedeteiket és egyéniségüket. Következetesen igazat mondani a politikusok számára annyit jelent, hogy a legvégső esetben is beismerik hibáikat, tévedéseiket, jószándékkal eltökélt cselekedeteik hiábavalóságát, tekintélyvesztésüket, a politikai pályára való alkalmatlanságukat, politizálásuk csődjét stb. Eredményeikről szólni, amikor az előbbieket már mások nyíltan beszélik, nem más, csak üres propaganda, a valóság elkendőzése. Mindezt előrebocsátva az is leszögezhető, hogy a hatalom biztonsága tudatának mértékével egyenlő arányban nő a hatalommal felruházottak - császárok, királyok, köztársasági elnökök, miniszterelnökök - hazugsága. Közérthetőbben: minél erősebb hatalmat, népszerűséget érez egy politikus, annál kevésbé tartja fontosnak az általánosan összetett igazság keresését. Minek tenné, hiszen ott az egyetlen, az igazolt, az ünnepelt, a népszerű igazság, amély a sajátja. Minden más igazság, vélemény, a „legszentebb", a „legforradalmibb", a „Legünnepeltebb", a „legcsodáltabb", a „legkarizmatij<usabb" vezér hatalmát veszélyezteti, gyengíti. Számára mit sem ér a nép és az uralom - a népuralom: demokrácia - oszthatatlansága, ha már egyszer fölülre került. Mindenáron, eszközöket sem válogatva, igazságokat nem mérlegelve mond valamit, ami valódi ugyan, de az Stanislav Babinský immár hat esztendeje újra meg újra a figyelem középpontjába kerül. Sokáig Árva királyának tartották, vörös bárónak, akinek mindent szabad, akire törvények, erkölcsi normák nem is vonatkoznak, mert a pártállam legfőbb elvtársainak a cimborája. Korrupt ügyeiről, sikkasztásairól, különböző orgiákról annak idején legendák keringtek. Amikor elítélték és börtönbe zárták öt, talán ezért sokan úgy vélekedtek, hogy ő csupán áldozat volt, kishal: az igazi cápák, a hiénák továbbra is szabadlábon maradták,,'., Egy évvel ezelőtt Stanislav Babinský újra hallatta a hangját, perújrafelvételét, sőt rehabilitációját kérte. A lipótvári börtönlázadás során az elítéltek megválasztották őt szóvivőjüknek, de Babinský csak a saját ügyével törődött. Emiatt társai nagyon feldühödtek rá, életveszélyesen megfenyegették, ezért más börtönbe kellett őt átszállítani. Babinský - akit ma egyre gyakrabban a szlovák Ösztap Bendernek neveznek - jelenleg rokkantsági nyugdíjat kap és szabadlábon szorgalmazza á perújrafelvételt. Ugyancsak egy esztendeje a Nové slovo sorozatot indított, amelyben dr. Ladislav Hanniker ügyész föllebbentette a fátylat Babinský kihallgatásának, pere előkészítésének körülményeiről. A sorozat váratlanul félbeszakadt, méghozzá dr. Tibor Böhmnek, a Szlovák Köztársaság akkori legfőbb ügyészének utasítása alapján... Dr. Hannikert szinte perceken belül a legfőbb ügyészségről áthelyezték a városi bíróságra. Nos, ez a kínos epizód újra felélesztette a közvélemény kedélyeit... A teljes sorozat egyébként éppen e napokban jelenik meg könyvalakban, Árva királya címen. Babinský az elmúlt héten újra a nyilvánosság elé lépett, éspedig nem is akárhol. A Polgári Fórum napilapjában, az Občanský denník február 27-i számában készítettek vele interjút Nitky vedou k VPN a k parlamentu (A szálak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalomba és a szövetségi parlamentbe vezetnek) címmel. Ebben a beszélgetésben Babinský tulajdonképpen megismétli azt, hogy ő magas rangú elvtársak és urak áldozata. Az elvtársak listája: Colotka, Janák, Lenárt, Luhový, Chňoupek. Babinský azonban meglepő kijelentést is tett. Pártfogói között említette ugyanis a VPN és a Szövetségi Gyűlés mai igazságnak csak töredékét, vagy megnyomorított hányadát tartalmazza. Ráadásul, mint ravasz és kezét, száját tartó uralkodó, udvari csepűrágóját küldi el a néphez: „mondjon igazat"! Mit neki a nép? Ha csörgősipkás kegyeit beszél, s dicséri császárát, királyát, köztársasági elnökét vagy miniszterelnökét - a nép feltételezhetően vele együtt ünnepli majd szeretett politikusát. És mily csekélység, hogy az esetlegesen keletkező politikai gubanc, igy már nem a karizmatikus politikus nyakára, hanem a csepűrágóéra szorul! Jaj, á mindenkori udvaribolondoknak, ha szórakoztatás helyett uralkodójuk politikájába ártják magukat! II. a szabadságban másokkal egyenlő, a méltóságban első legyen." — mondta a neves Cicero, a Marcus Antonius elleni első Philippicá-ban, a római köztársaságot felemelő választott polgárról. Ilyen legyen a köztársaság első embere. Egyenlősége ne sértse méltóságát, és méltósága ne sértse mások egyenlőségét. Olyan intelem ez a politikusoknak, amelyet az erkölcsöt adó igazmondás közben nem szabadna elfelejteniük. ,,Én bizony olyan ember vagyok, aki mindig megvetettem az olyan tapsot, amellyel a nép kedvében járó polgárokat köszöntötték. Ha azonban ez a legfelső, á középső és a legalsó réteg, egyszóval mindenki egységes megnyilvánulása, s ha azoknak kell menekülniük, akik korábban a nép tetszésével találkoztak, akképviselőit is. Többes számban szólt ugyan, de csak egyetlen nevet említett: Milan Čičét, aki ma tudvalévően a Népek Kamarája alkotmányjogi bizottságának az elnöke. Megtudhatjuk az interjúból még azt is, hogy Babinský egyik védőügyvédje nem más, mint dr. Tomáš Sokol, aki ma a Cseh Köztársaság igazságügyi minisztere. Ez sem akármi, tehetjük hozzá. Az interjú érthetően nagy vihart kavart. Milan Čič fölszólalt a parlamentben, ahol pontról pontra cáfolta Babinský vádaskodásait. Ezeket az érveket ismételte meg a pozsonyi rádióban is, hozzátéve: nem érti, hogy a Polgári Fórum napilapja miért alacsonyodik le a bulvársajtó hírhedt módszereihez. Két nap múlva, tehát március elsején az Občanský denník újabb beszélgetést közölt. Az interjúalany ezúttal Milan Čič volt. A szlovák politikus többek között kijelentette: - Babinský soha nem volt sem a cimborám, sem a cinkosom. Nem vadásztam, nem vendégeskedtem nála, semmilyen lakomán, mulatozáson nem vettem részt, parasztbútort és más ajándékot sem kaptam töle. Amikor elítélték, én professzor voltam a Komenský Egyetem Jogi Karán, csak jóval később letten igazságügyi miniszter, következésképpen a tárgyalást és az ítéletet nem befolyásolhattam. Tény, hogy Babinský tavaly levelet írt a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének, amelyben súlyos sértegetésekkel és vádaskodásokkal illetett. Ám ezt a levelét néhány nap múlva visszavonta, s tőlem pedig - ugyancsak levélben - bocsánatot kért. Arra a kérdésre, hogy mi oka lehet Babinskýnak arra, hogy szinte szüntelenül bírálja Milan Čičet, az érintett így válaszolt: - Azt hiszem, azért gyűlöl engem, mert igazságügyi miniszterként nem javasoltam Václav Havelnak azt, hogy kegyelemben részesítse. Ugyanis Babinský sokféle és Súlyos törvényellenességet követett el. Az újságíró végezetül azt kérdezte a szlovák politikustól, egyetért-e a perújrafelvétellel? - Igen - hangzott a válasz. - A legfőbb ideje, hogy a bíróság tárgyilagosan mérje föl, hogy ebben az évek óta húzódó ügyben kik a vétkesek és milyen mértékben. A jelek szerint tehát Babinský továbbra sem tűnik el a politikai porondról ... H. M. kor a tapsot nem tapsnak tekintem, hanem ítéletnek" - mondta még a neves római szónok ugyanabban a beszédében. III. Volt nemrég a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) politikai mozgalomnak egy döntéseket hozó országos parlamentje. Azon demokratikus módon döntöttek arról, hogy a parlamenti választásokon győztes mozgalmat képviselő kormányelnök - Vladimír Mečiar - nem lehet a politikai mozgalom szlovákiai tanácsának az elnöke is. Tették ezt bizonyosan a demokrácia nevében, hiszen így elkerülték egy meghatározó politikai erő (a VPN) és a szlovák koalíciós kormány elnöki hatalmának koncentrálását. Nagy kár, hogy a mozgalom bizalmat kapott vezetői mindezek után „elhanyagolható" erejűnek tekintették Szlovákia szuverenitását hangoztató frakciót. Végülis, most rajzolódott ki, hogy ennek a frakciónak a meghatározó egyéniségei Vladimír Mečiar, Milan Kňažko és Ján Budaj. a Szlovákiai politikai életre figyelő olvasó mindeddig csak azt tudhatta, hogy Ján Budaj és csapata létezik. A vasárnap estére várt miniszterelnöki tévébeszéd helyett Milan Kňažko, a külügyi kapcsolatok miniszterének magánvádbeszéde hangzott el a VPN vezetői és demokratikus többsége ellen. Ez a most már kirajzolódott frakció a végrehajtó hatalomban elfoglalt helyét illetően sem elhanyagolható. Kétségtelen, hogy ennek elhallgatása a jobbközép mozgalom vezetőinek nagy hibája. Sajnos, nem ez volt az elsó. Vasárnap délelőtt a Mit hozott ez a hét? című műsorban Soňa Szomoiányiová politológus nacionalista és populista irányzatnak nevezte a „gyengécske" frakciót. A VPN csúcsvezetéséhez tartozó politológusnak részben igaza van. Ezt Milan Kňažko beszéde igazolja. Számára nem a mozgalom demokratikusan szavazó parlamentje, hanem a nemzeti és populista szólamok voltak a fontosak. Vegyük csak sorra vádjait: cenzúrát emlegetett, holott Zeman úr, a tévé igazgatója az Aktuality hírmagazinban cáfolta állítását. Kommunista pártokhoz hasonlította a VPN-t. A szövetségi kormány šzékértolóiriak nevezte a meg nem nevezett politikusokat. Sejtetni engedte, hogy Mečiar urat valakik a kulisszák mögül támadják. Demagóviával vádolta azokat, akik „nemzeti populizmusnak" nevezik frakciójuk politikai vonalát. Drámai hangon védelmezte a miniszterelnököt és a VPN-t azoktól, akik „saját érdekeiket" akarják előtérbe helyezni. Homályosan utalgatott egy megfoghatatlan hatalom manipulálására, s közben kisajátította a VPN forradalmi érdemeit, amelyet állítólag csak az 6 frakciójuk képvisel. Kétségbe vonta a VPN vezető garnitúrájának mandátumát, tehát közvetve legitimitását. Holott olyan emberek vannak ebben, mint Alexander Dubček, Marián Čalfa, Józef Kučerák, František Mikloško, Peter Tatár és sokan mások. Működik a miniszteri klub, amely eleve megosztja a Kňažko úr által koncentrált hatalmi „politbúrónak" nevezett csoportot. Az objektív szemlélő összehasonlítja, hogy a szlovákai politikai pártok és mozgalmak közül csak a liberális mozgalmak osztják meg az irányító hatalmat egymás között, míg olyanok, mint a Keresztény Demokrata Mozgalom vagy az Együttélés egyszemélyes hatalomra alapozzák a mozgalmat. Még emlékezhetünk arra, hogy a Szlovák Nemzeti Párt ugyanezzel vádolta a VPN-t. Mi másról lehet itt szó, mint egy gyengülő politikai hatalommal rendelkező frakció populista megnyilvánulásáról. Kétségtelen, hogy Mečiar úr népszerű politikus. Amolyan ötvözetét képviselő Vit'azosiav Móric nemzeti radikalizmusának, Ján Čarnogurský katolikus többértelműségének és Peter Weiss szociáldemagógiájának. Az ilyen politikust tehát mindenkinek van oka valamiért szeretni, és főképpen sajnálni, ha a hatalmi karrierjét a kormányalakításra szabad, demokratikus választásokon jogot szerzett VPN demokratikus közgyűlése nem erősíti tovább. Igen olcsó politikai fogás ez utóbbi tényt sze-. mélye elleni támadásnak minősíteni. Arról már Kučerák úr Mikloško urak beszéltek az Aktuality-ben, hogy Mečiar úr miért ellenzi oly vehemensen a feddhetetlenségi vizsgálatokat. IV. / Ki mond igazat? Ki hazudik? Egyelőre nem lehet világos és egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy Kňažko úrra Kučerák és Mikloško urak rábizonyítottak néhány hazugságot. Viszont az is tény, hogy a VPN vezetői által elhanyagolható erőnek tartott frakció igen erős politikai hatalommal rendelkezik, ha el tudta érni akárcsak e nyilvánvaló hazugságok tévébeli közzétételét. Ugyanakkor Mečiar úr igencsak gyenge érveket sorakoztatott fel a várható parlamenti feddhetetlenségi vizsgálat ellen. Ráadásul az sem igaz, hogy a VPN koordinációs központja valaha is vissza akarta hívni a miniszterelnököt. A tévéképernyő előtt ülö emberek többsége nem ilyen szinten tájékozott, s Milan Kňažko és Vladimír Mečiar ezt lovagolták meg, és most bizonyára tapsolva sajnálja őket a nép. De emlékezzünk csak Cicero szavára: ,,... mindig megvetettem az olyan tapsot, amellyel a nép kedvében járó polgárokat köszöntötték." DUSZA ISTVÁN KI MOND IGAZAT? KI HAZUDIK?