Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-28 / 74. szám, csütörtök

11 SPORT MEGLEPŐEN SIMA GYŐZELEM . CSEHSZLOVÁKIA-LENGYELORSZÁG 4:0 (2:0) (t-sz) - A barátságos labdarúgó­mérkőzés első perceit a tapogatózó játék jellemezte, a vendégcsapat csak a védekezéssel törődött. Az első negyed órában nem is történt említésre méltó esemény, bár Hapal nagyon igyekezett a hazai közönség előtt meghálálni Máčala edző bizal­mát. Később feljött a csehszlovák válogatott, előbb Kukleta a kapufát találta el, majd a 28. percben Danék kiugratása után Kuka 12 méterről lőtt a hálóba. Nem sokkal a gól után Kosecki egyedül tört a kapura, de lövését Mikloško üggyel-bajjal véd­-te. A lengyel válogatott kapusa, Wan­dzik egy összecsapásnál megsérült, s helyét Sindorczuk foglalta el. Ku­bík 18 méteres szabadrúgása csak hajszállal szállt a kapu fölé. A 42. percben Moravčík a félpályán át vezetgette a labdát, amikor észre­vette, hogy a vendégek „portása" kinn áll a büntetőpont-tájékán, és 40 méterről a hálóba talált. Strejlau mester tanítványai a má­sodik játékrész elején ugyan me­zőnyfölényt harcoltak ki, de ez nem tartott sokáig. Az első tíz perc után a Kubík által irányított gárda egymás után dolgozta ki a gólhelyzeteket, a befejezéseknél azonban hiányzott a kellő összpontosítás. Pecko, a Slovan gyors szélsője is szóhoz jutott, s a 79. percben ő lett a fősze­replő: Kubík akciója után Danék jóü­temű beívelését senkitől sem zavar­tatva fejelhette a kapuba. Négy perccel később Pecko elfutása után a Tirol gólzsákja, Danék öt méterről védhetetlen fejessel állította be a végeredményt. A lengyel válogatott csalódást okozott, meglepően gyenge teljesít­ményt nyújtott. Egyedül a Törökor­szágban profiskodó csatár Kosecki hívta fel magára a figyelmet, helyze­teit azonban rendre elpuskázta. A ha­zai együttes védelmét nem tették komoly próbára a vendégcsatárok, a középpályások közül pedig Kubík és Moravčík játéka emelhető ki. A 8000 néző előtt lebonyolított mérkőzés játékvezetője Wieser (osztrák) volt. CSEHSZLOVÁKIA: Mikloško (77. p. Kouba) - Kocián (80. p. Šilhavý), Tittel, Kadlec - Hapal, Moravčík, Kubík, Kula, Kukleta (46. p. Frýdek), - Danék, Kuka (73. p. Pecko). LENGYEL­ORSZÁG: Wandzik (38. p. Sidor­czuk) - Jakolcewicz, Kaczmarek, Gebura (65. p. Jegor), Lesiak - Kosecki, Warzycha, Tarasie­wicz, Prusik (77. p. Cebuna) - Warzycha, Furtok. Nyilatkozatok a mérkőzés után - Milan Máčala: ,,4:0-ra győzni egy olyan csapat ellen, amely tele van tűzdelve Európa-szerte játszó ide­genlégiósokkal, nem szükségei kü­lönösebb kommentárt, Andrzej Strejlau: „Az ellenfélnek csak gratulálni tudok, egyértelműen jobbak voltak, főleg a gyorsaság terén múlták felül játékosaimat." AZ I. JÉGKORONGLIGA DÖNTŐ MÉRKŐZÉSEI UTÁN „NEM PANASZKODNI KELL..." JIHLAVA: TIZENKETTEDSZER A CSÚCSON Hat évvel ezelőtt volt utoljára bajnok a Dukla Jihlava jégkorongcsa­pata. Akkor, 1985-ben aligha gondolta valaki, hogy ennyit kell majd várni a katonacsapat következő, tizenkettedik diadalára. A szakem­berek nagy része azt hangoztatta: nem „ízlett" a jihlavaiaknak a play off-rendszerben lebonyolított bajnokság. Lehet, ám egy biztos: szeren­cséjük sem volt! Emlékezzünk csak: 1986-ban a kassaiak elleni finálé­ban büntető ütésekkel maradtak alul, egy évvel később pedig a „gyors halál" döntött, s a Pardubice örülhetett az elsőségnek. Aztán hullám­völgybe került a Dukla, majd az idén Jaroslav Holík ismét összehozott egy ütőképes gárdát... OPTIMIZMUS DÉL-AFRIKÁBAN A Dél-afrikai Köztársaság sportjának olimpiai visszafogadását vizsgáló NOB­bizottság Louis Pienaar sportminiszternél, majd Frederik de Klerk államelnöknél tett látogatással folytatta munkáját. Az állam­elnök biztosította a NOB küldöttségét ar­ról, hogy júniusban eltörlik az utolsó apartheid törvényeket, azaz eleget tesz­nek az olimpiai visszafogadás alapvető feltételének. A jelenleg még érvényben lévő apartheid törvények többek között korlátozzák a feketék földdel kapcsolatos tulajdonjogait, előírják a színes bőrűek­nek, hogy hol lakhatnak és kötelező a bőrszín nyilvántartása is. De Klerk ál­lamelnök derűlátóan nyilatkozott, s kije­lentette, hogy a kórmány a visszafogadás érdekében igyekszik pozitív irányba befo­lyásolni a sportszervezeteket és az egy­ségre ösztönzik őket, amely a visszatérés másik feltétele. A NOB különbizottsága szerdán fejezi be helyszíni szemléjét. Részletes jelenté­süket a NOB végrehajtó bizottsága április végén Barcelonában tartandó ülésén tár­gyalja meg. A visszatérés ügyében a NOB júniusi teljes ülésén, Birmingham­ben határozhatnak. (t) » SPORTHÍRADÓ • NÉHÁNY EREDMÉNY az NHL mér­kőzéseiből: Philadelphia - Pittsburgh 1:3, Calgary - Vancouver 7:2 (Reichel egy góllal járult hozzá a győzelemhez), Bos­ton - Quebec 7:4, New York Rangers - New Jersey 3:3, Toronto - Chicago 2:2, Washington - Buffalo 2:4, Los Angeles - Edmonton 2:0. • A SAN ANTONIO-I női tenisztornán (az összdíjazás 225 ezer dollár) a cseh­szlovák Zrubáková 6:4, 2:6, 7:6 arányban győzött a 8. helyen kiemelt amerikai Ma­gers ellen. További eredmények: Shriver - Reggi 6:3, 6:3, Graf - Keller 6:2, 6:1, Szeles - Labat 6:0, 6:1. • JAN - OVE WALDNER (svéd) ve­zeti 4450 ponttal a legfrissebb európai asztalitenisz ranglistát a francia Gatien (3775) és a svéd Appelgren (3700) előtt. * • GENFBEN JÁTSZOTTÁK a férfi kosárlabda KEK döntőjét: PAOK Szaloni­ki - CAI Zaragoza 76:72 (31:36). A mér­kőzést 8000 néző tekintette meg, mely­nek legtermékenyebb játékosa Prelevics volt, aki 31 ponttal járult hozzá csapata győzelméhez. A siker kovácsa kedden este még akkor is űzte, hajtotta védenceit, amikor már nyilvánvaló volt: a Duk­lától nem lehet elvenni az aranyér­met. Hiába, ő és társai a jégen mindig teljes erőbedobással koron­goztak. S ezt a mester is maradékta­lanul megköveteli: „Nem panaszkodni kell, s kifo­gásokat keresni. Nincs értelme szidni a lebonyolítási rendszert, nem helyénvaló az unalmas és fárasztó bajnokságra hivatkozni! Hanem dolgozni, edzeni kell, méghozzá keményen. Nincs igaza annak, aki azt mondja: nem jut idő a tréningre. Igenis, jut! A kezdet kezdetén kijelentettem: bajnokok akarunk lenni! És ezt nem adják ingyen. Akinek nem tetszett, attól elbúcsúztunk. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy sikerült - és gratulálok a fiúknak, valamennyi­en kitettek magukért." Megérdemelten lett bajnok a Jih­lava; kezdettől fogva egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, kitűnően osz­totta be erejét, s a hajrában, a play off-sorozatban csúcsformában ko­rongozott. Az elődöntőben a kassai­aknak, a fináléban pedig a litvínovi­aknak semmi esélyük sem volt. A döntő harmadik összecsapásán ugyan lazítottak a katonák, ám egy nappal később brillíroztak. Szenzá­ciós játékkal küldték „padlóra" a há­zigazdákat (7:0), akiknek erejéből még a becsületgólra sem tellett. Aki látta a meccset (a tévé is közvetítet­Utoljára hat évvel ezelőtt ünnepeltek a jihlavai jégkoron­gozók; 1985 után kedden este ismét elhódították az aranyérmet. Az el­sőségért járó serle­get Oldrich Svo­boda, a katonák egyik legjobbja emeli a magasba. Mellette Jirí Pou­kar (jobbról) örül a diadalnak. A hát­térben az egyik szurkoló élteti a Dukla korongozó­it. te), az két és fél órán át élvezhette a modern támadóhokit bemutató jih­lavaiak erőtől duzzadó játékát. Oldŕich Svoboda a hétfői „szi­eszta" után csodákat müveit a ka­puban. A csapat legveszélyesebb csatára, Petr Vlk úgy száguldozott a koronggal a litvínovi jégen, mint Senna a vasárnapi Brazil Nagydíjon. A Dukla harmadik kulcsembere, Ščerban korlátlan úr volt a védőhar­madban, látványos szerelései, pon­tos indításai élményszámba mentek. Az említetteken kívül Dolana, Pol­car, Augusta és Poukar is átlagon felülit nyújtott. Kitett magáért a Litvínov. Az erő­sen megfiatalított gárdától aligha várt valaki ezüstérmet. Már a Tren­čín legyőzésével, s a döntőbe jutás­sal túlteljesítette a tervet. A végére azonban elfáradtak az észak-cseh­országiak, vagy az is lehet: a játéko­sok érezték, nincs remény a Jihlava ellen! Ivan Hlinka edző: „Az utóbbi évek legjobb eredményét értük el. Kár ezért a 0:7-ért. Ružička távo­zását követően csak nagyon ke­vesen bíztak a fiatalokban. A ta­pasztalatlan hokisok azonban hétről hétre javultak, és a hajrára igencsak összekapták magukat. Az utolsó felvonásra viszont elfá­radtak! Gratulálok a Jihlavának, magasan a mezőny legjobbja. Ép­pen ezért nagyra értékelem a hét­fői 5:1-es győzelmünket. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ 1991. MÁRCIUS 28. BAJNOKOK Kedden este 48-adszor avattak bajnokot az I. jégkorongligában, íme, az eddigi győztesek - 1937, 1938, 1946, 1947, 1948, 1949: LTC Praha, 1950: ATK Praha, 1951: SKP Č. Budéjovice, 1952: VŽKG Ostrava, 1953,1954: Spartak Praha Sokolovo, 1955, 1956, 1957, 1958: RH Brno, 1959: SONP Kladno, 1960, 1961, 1962: RH Brno, 1963, 1964, 1965, 1966: ZKL Brno, 1967, 1968, 1969, 1970,1971,1972: Duk­la Jihlava, 1973: Tesla Pardubice, 1974: Dukla Jihlava, 1975, 1976: SONP Kladno, 1977, 1978: Poldi Kladno, 1979: Slovan Bratislava, 1980: Poldi Kladno, 1981: TJ Vítko­vice, 1982,1983, 1984,1985: Dukla Jihlava, 1986: VSŽ Košice, 1987: Tesla Pardubice, 1988: VSŽ Košice, 1989: Tesla Pardubice, 1990: Spar­ta Praha, 1991: Dukla Jihlava (a további sorrend: 2. Litvínov, 3. Tren­čín, 4. Košice, 5. Plzeň, 6. Sparta, 7. Zlín, 8. Slovan, 9. Pardubice, 10. Vítkovice, 11. Olomouc, 12. Kladno, 13. Nitra, 14. Č. Budéjovice. A két sereghajtó kiesett, helyettük a Pop­rad és a Zetor Brno játszik majd az élvonalban). 1986-tól play off­rendszerben bonyolítják le a hoki­bajnokságot. Jövőre ismét változás lesz! A pontvadászat első szaka­szában két hetes csoportban küz­denek a csapatok. A részletekről április közepén döntenek. (zsi) K0MÁR0M-K0MÁRN0 Ma délután fél háromkor kezdődik a hagyományos Komárom - Komárno futóverseny. A 17. alkalommal megren­dezett seregszemle mezőnye magyar Ko­márom termálfürdőjénél rajtol, a cél a csehszlovák Komárom városi sport­csarnoka előtt lesz. A szervezők több mint ezer résztvevővel számolnak, ebből mint­egy 400 a hazai atléta. A magyar és a csehszlovák futókon kívül jugoszláv, román, osztrák és német sportolók is indulnak. Néhány ismertebb névvel talál­kozhatunk a rajtlistán: Jozef Výbošťok, Darusz Attila, Robert Štefko, Visnyei Márta... A nők és az ifjúságiak négy kilométeren, a férfiak 10 kilométeren te­szik próbára erejüket. (bende) NURMIVAGY BUBKA? Amikor Szergej Bubka Grenoble-ban rúdjával átlendült a 612 cm-es magassá­gon, már 24. alkalommal javított világcsú­csot. Egyes hírügynökségek szerint ezzel túlszárnyalta a legendás Paavo Nurmit is. Ez a megállapítás azonban nem helytálló. Az olimpiai bajnok szovjet rúdugró ed­dig kilenc világcsúcsot állított fel a sza­badban, az utóbbiak közül azonban hetet 1987 előtt, amikor a nemzetközi szövet­ség még nem tartott nyilván hivatalos fedettpályás rekordokat. Ezzel szemben Nurmi a különböző futószámokban, vál­tókkal együtt 22 hitelesített világcsúcsot könyvelhetett el. Az atlétikában, különö­sen a múltban, gyakran volt arra példa, hogy világcsúcsokat valamilyen okból nem hagytak jóvá, ezeket azonban a sportkrónikások, a statisztikusok elérő­iknek beszámítják. Nos, a „hallgatag finn" esetében ez hét alkalommal fordult elő, s így csúcsainak száma 29-re nőtt. Ráadásul ez nem tartalmazza a fédettpá­lyás eredményeit a húszas években, ami­kor a téli versenyzés jóformán csak az észak-amerikai csarnokokra korlátozó­dott. Nurmi hatszor érte el a világ legjobb eredményét. A nagy finn hosszútávfutó elsősége a rekordjavításokban tehát nem lehet vi­tás, de az biztos, hogy egyetlen verseny­számban senki nem döntött meg annyi­szor világcsúcsot, mint Bubka. GRÚZIÁBAN MÁSODSZOR Grúziában elkezdődtek a második nemzeti bajnokság küzdelmei. Az idén a csapatok számát 18-ről 20-ra emelték, s a bajnokság egyfordulós lesz, mivel áttérnek a hagyományos őszi-tavaszi baj­noki idényre. A kiírás szabályai szerint a győzelemért három, a döntetlenért pe­dig egy-egy pont jár a csapatoknak, ame­lyekben két-két ,,nem grúz" labdarúgó is szerepelhet. Az ,,idegenlégiósok" között baltiak, ukránok, és oroszországiak is vannak, s a grúz szövetség engedélyezi, hogy a köztársaságbeli labdarúgók más tagországokban tevékenykedjenek. Ta­valy az első önálló, azaz nemzeti grúz bajnokságot az Iveria (korábbi neve Dina­mó Tbiliszi) nyerte meg. échy Tamás tegnap töltötte be 60. X7 életévét. A magyar úszósport külön­KJJLm leges edzőalakja nem mindennapi pályafutást mondhat magáénak. Nehéz is az úszópápával lépést tartani, hiszen a mester húsz éve megszakítás nélkül világszínvonalon dolgo­zik, világklasszisokat nevel. Széchy egyedülálló bravúrként négy nemzedékkel is a csúcsra jutott. A Hargitay András, Verrasztó Zoltán, Sós Csaba hármassal kezdődött az első sikeres kor­szak a hetvenes években, amit az elmúlt évtized elején Wladár Sándor és Vermes Albán méltó­képpen folytatott. A harmadik korosztály, Darnyi Tamás és Szabó József a nyolcvanas évek második felétől, a negyedik nemzedék képviselő­je, a még csak tizennyolc éves Rózsa Norbert pedig a januári perthi világbajnokság óta veri tönkre az ellenfeleket, öregbítve a Széchy-iskola hírnevét. S akkor még nem is szóltam a Darnyi utódjának tartott tizenhat éves Czene Attiláról, valamint a még fiatalabb tehetségekről. Egyszerűen szédületes ez a páratlan sorozat, hiszen az elmúlt húsz év alatt hatalmasat fejlődött az úszósport. Érzékeltetésképpen talán elég any­nyi, hogy az egyik magyar sikerszámban, 400 m vegyesen Hargitay András még 4:31.11-gyei lett világbajnok 1973-ban Belgrádban, Darnyi Tamás pedig már 4:12.36-tal szerezte meg az aranyérmet Perthben. A különbség közel húsz másodperc, majdnem egy medencehossz... Éppen až a legfantasztikusabb Széchy teljesít­ményében, hogy lépést tudott tartani ezzel az óriási ugrással. Amíg a világban jöttek-mentek az edzők, ő a csúcson maradt, mert mindig tudott váltani, mindig képes volt finomítani a módsze­rein. De miért is tud Széchy Tamás folyton megújul­ni? Nos, a mester négy évvel ezelőtti nyilatkoza­tából ez pontosan kiderül. ,,Az úszás az élversenyzők szintjén már tudo­mány, amelynek ismeretében két-három lépcső­fokkal mindig előrébb jártam és járok kollégáim­nál. Ezt a szakma iránti elhivatottságomnak kö­szönhetem. Én ugyanis nem pénzért, hanem szerelemből szolgálom az úszósportot. Nekem a pénz - csak a könyvekre kell. Ezek segítségé­vel állandóan olyan ismeretanyagra teszek szert, HATVANÉVES AZ ÚSZÓPÁPA amely megalapozza tudásomat. Ennek köszön­hetően ma már nem kilenc, hanem tizenhét faktort veszek figyelembe tanítványaim edzéster­vezésénél. Többször is megkérdezték már tőlem, hogy mi hajt a sikerek csúcsán is? A válaszom mindig az: a belső kényszer. A lelki nyugalmam csak akkor van meg, ha a feladatot, amelyet elvállaltam maradéktalanul teljesítem. A feladat pedig adott: újra és újra világszintű úszókat kell nevelnem. Jelenlegi belső rendezettségemet, harmonikus életemet annak köszönhetem, hogy bátran a szemébe tudok nézni valamennyi spor­tolómnak, hiszen kötelezettségeimet azoknál az úszóimnál is teljesítettem, akik szerényebb adott­ságaik miatt nem lettek világbajnokok vagy he­lyezettek, mert ezeket a gyerekeket még idejeko­rán eltanácsoltam a sportágtól." Példa értékö Széchy állandó elégedetlensége is, amely ugyancsak jelentős mértékben hozzájá­rul a szakmai sikereihez. A mester képtelen megállni a jelennél, még ha versenyzője világ­csúcsot úszott is, mindig a jövőt tervezi, azért, hogy még többet kihozzon tanítványaiból. Sok­szor a győzelem után sem tud felhőtlenül örülni. Erre jellemző példa az 1986-os madridi világbaj­nokság. Amíg a televízió képernyője előtt szinte az egész ország ünnepelte Darnyit a 200 vegye­sen szerzett aranyérme után, addig Széchy dúlt­fúlt mérgében, mert úgy érezte: Tamásban benne maradt legalább másfél másodperc... Ez a folytonos elégedetlenség az oka, hogy Széchyt sokan kegyetlennek, hajcsárnak tartják, pedig pusztán arról van szó, hogy nemcsak magától, hanem tanítványaitól is a maximumot követeli meg. De mindezt az ő érdekükben. A versenyzők ugyanis azért járnak le nap mint nap az uszodába, mert világklasszisok akarnak lenni, Széchy pedig a maga módján, a kérlelhe­tetlen edzésekkel, esetleg egy-két pofonnal, el­vezeti úszóit a csúcsra. A mester tökéletességre törekvése a ma­gyarázata annak is, hogy női sportolóval még nem ért el világraszóló sikert. Nem is érhetett, mert soha nem foglalkozott komolyan női versenyzőkkel. A szakember ugyanis mindig a győzelmet tűzi ki célul, ám a volt NDK-beli úszónők uralma alatt, erre tiszta körülmények között kevés volt az esély. Széchy pedig egyetlen tehetséges lányt sem akart azzal áltatni, hogy világelső lesz, amikor ebben maga sem bízott. A januári világbajnokság azonban fordulópontot hozott nézetében. A keletnémet sportolónők visz­szaesése után Széchy úgy érezte: tisztább, be­csületesebb lett a női úszósport. Ezért, ha keze alá kerülne egy fiatal, jó adottságú lány, akkor a férfiaknál nyert négy olimpiai, tíz világ- és tizennégy Európa-bajnoki cím után, megpróbálna a nőknél is a csúcsra jutni. (É. Z.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents