Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-26 / 72. szám, kedd
1991. MÁRCIUS 26. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 „FASISZTA MÚLTJÁT EURÓPÁBAN ENNYIRE NYÍLTAN MÁR SENKI SE VÁLLALJA! GÁRDISTA CSIZMÁBAN EURÓPÁBA? Nekünk, Nyugaton élő demokratikus szlovákoknak, az utóbbi hetekben lejátszódó szlovákiai események láttán valóban nincs vigadni való kedvünk. • így kezdődik a Svédországban élő Ľubomír Ďurovič, Gárdista csizmában Európába? című írása a Kultúrny život 12. számában. Leírja: korábbi feltevése szerint csak a jóléti Svédországot tartotta képesnek arra, hogy a köztársaságunkból odatelepült (menekült) ezrek számára minden politikai és szociális előnyt biztosítani tudjon. Gyermekei anyanyelvüket tanulhatják, ő pedig a nevében szereplő három lágyító jel és ékezet ellenére is szabadon érvényesülhetett az egyetemen. Soha senki nem kérte számon állampolgárságát. Hasonlóképpen nyilatkoztak az akkor még Nyugat-Németországban élő cseh emigránsok is, akiknek soha senki nem vetette szemükre a szudéta-németek kitelepítését. Cikkét a következőképp folytatja: ,, Azután halljuk, mi történik a szlovákiai városok terein... és olvassuk a Pozsonyban megjelenő újságokat: Szlovákia szuverén államként akar Európába eljutni. Igen ám, csakhogy Európa az Európa Tanácsot és az Európai Bíróságot jelenti, amelynek emberi jogokra vonatkozó döntései a tagállamokra kötelezőek... Tehát Szlovákia Markušék és mások, sót az utóbbi időben talán már Kňažko miniszter elképzelése szerint is sajátos módon akar eljutni Európába: a szlovákiai magyaroknak hivatalos kapcsolatokban megtiltja nyelvük használatát (mint igazságos megtorlást a múltbeli sérelmekért? vagy talán csak elvből?); szabadulni akar a csehektől (Havelra, a világon jelenleg talán a legnagyobb tiszteletet élvező értelmiségire csak Pozsony főterén üvöltöznek és köpködnek, mert hát mit keres ott az a cseh!) ... Elképesztő, hogy ilyen szellemi látókörrel sokan közösséget vállalnak. S követelményeiket ,, véletlenül" előbb Štúr, majd Andrej Hlinka, most pedig leplezetlenül a fasiszta szlovák állam kikiáltásának évfordulóján fogalmazták meg. Az összes jelképekkel és jelszavakkal együtt. ,,össznemzeti tüntetéseken" a Matica slovenská (!) szervezésében. Az ilyen tüntetések szervezőinek, de főképp résztvevőinek tudatosítaniuk kellene, hogy azt, amit ott és ahogy kinyilatkoztatnak, a német neonacisták legszélsőségesebb szárnyát képviselő újságok se mernék leközölni..." A szerző írásának további részében foglalkozik Milan Kňažko miniszter kijelentésével, hogy az ellenséges propaganda külföldön a szlovákokat úgy állítja be, mintha nálunk a gyerekek gárdista kiscsizmákban születnének. Ezzel kapcsolatban leszögezi: ,, Bármennyire elfogulatlan is legyen az újságíró, a Szlovák Nemzeti Párt vagy a Matica Pozsony főterén szervezett tüntetései láttán szükségszerűen az a benyomása támad, hogy Szlovákiában bizony akadnak szülők, akik ezeket a csizmácskákat az első cumisüveggel együtt adják gyermekeiknek. Fasiszta múltját Európában ma már ennyire nyíltan senki se vállalja! Se a németek, se az olaszok, se a magyarok... Ugyanakkor 61 pontban Tiso csaknem szentté avatását követelik. Mintha II János Pál pápa és a Tiso a barrikád egyazon oldalán álltak volna... Az írás a következő mondattal fejeződik be: ,,... ilyen Szlovákiát az európai asztalhoz egyszerűen nem engednek mindaddig, amíg világosan nem szabadul meg Markuš idegenektől való beteges félelemtől és nem határolja el magát nemzetünk fasiszta múltjának éveitől." íme, így gondolkodik a nemzetét féltő, idegenbe szakadt honfitárs. .Aggodalma nem is egészen alaptalan. zs. I. CSAK LEGITIM ÚTON (Munkatársunktól) - A Nyilvánosság az Erőszak Ellen rendszeres hétfői sajtótájékoztatója még mindig a szlovákiai belpolitikai helyzettel és természetesen a mozgalmon belüli helyzettel foglalkozott. Nem csoda, hiszen a mozgalom vezetői tegnap reagáltak először az új platform szombati martini találkozójára. Peter Zajac, a Szlovákiai Tanács tagja részletesen elemezte azokat a lehetőségeket, amelyek most a mozgalom előtt állnak. Hangsúlyozta, hogy csakis az alapszabállyal összhangban történő lépésekkel lehet megtalálni a közös utat, de ilyen irányban a Demokratikus Szlovákiáért szárny még nem tett konkrét lépéseket. Míg az új platform képviselői fennen hangoztatják a kinyújtott kéz politikáját, a gyakorlatban eddig csak a NYEE Szlovákiai Tanácsa tett konkrét lépéseket. Mint azt Juraj Fiamik hangsúlyozta, a Szlovákiai Tanács döntésének értelmében keresték a kapcsolatot a szlovák kormányfővel, aki viszont az elmúlt tíz napban nem talált időt arra, hogy elindulhasson a párbeszéd. A Verejnost'ban megjelent Vádolom című cikk kapcsán Juraj Fiamik kilátásba helyezte, hogy bűnvádi eljárást indíthatnak a közeljövőben. Az idézett cikkben a NYEE mozgalom egyik tagja olyan vádakat hoz fel a Szlovákiai Tanács néhány tagja ellen, melyek szerint ők felelősek a belpolitikai helyzet válságáért, hazudoznak és elárulják a szlovák nemzetet. A jelenlévő újságírók a hétvégi szakbizottsági ülések anyagát megkapták ugyan, de nem maradt idő a legidőszerűbb kérdésekre. így a készülő földtörvényről nem esett szó, s csak érintőlegesen hangzottak el vélemények a feddhetetlenségi vizsgálatokról. -lovászÁPRILISTÓL ÜGYNÖKÖK NÉLKÜL BESZÉLGETÉS MARIÁN ČALFÁVAL A Mladá fronta munkatársa kérdéseket tett fel a szövetségi miniszterelnöknek azzal kapcsolatban, hogy a Szövetségi Gyűlésben megvalósított feddhetetlenségi vizsgálatok után most a kormányon van a sor. A szövetségi kormány elnöke az előzetes eredményekről elmondta: - Ami a szövetségi kormányt illeti, a vizsgálatokat már elvégezték. Az egyes köztársaságok kormányai a törvényhozó testületeik hatáskörébe tartoznak. Felülvizsgáltuk a kormány valamennyi miniszterének, miniszterhelyettesének és a kormányhivatal valamennyi munkatársának múltját. Azokkal, akikről megállapították, hogy a múltban együttműködtek a politikai rendőrséggel, most elbeszélgetnek. Köztük néhány miniszterhelyettessel; miniszter nem található a névsorban. Március végén a beszélgetéseket befejezik és valamennyiüknek távozniuk kell. 0 Hány emberről van szó? - Néhány száz alkalmazott közül mintegy ötvenről. Előnyös helyzetben vagyunk, hogy nem kell nyilvánosságra hoznunk a titkosrendőrség munkatársainak nevét, mivel a kormány tagjait kinevezik és nem választják, így tehát ők leválthatok és hajlandóságot is mutatnak a távozásra. 0 Hivatalában leváltanak mindenkit, akinek bármilyen kapcsolata volt az állambiztonsági szervekkel vagy csak az aktív munkatársakat? - Ján Lángoš szövetségi belügyminiszterrel megállapodtunk a kritériumokban. Ezek szerint csupán az aktív munkatársakról szereztem tudomást, akikről be lehet bizonyítani, hogy együttműködtek, sőt néhány esetben még együttműködnek a politikai rendőrséggel. A kiszemelt jelöltek és a közvetett munkatársak névsorát nem is láttam. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szövetségi kormánynak nem volt semmi köze a feddhetetlenségi vizsgálatokhoz. Minden vizsgálatot az 1989. november 17-i események felülbírálásával megbízott parlamenti bizottság végzett el. TISZTA VIZET A POHARBA VÉLEMÉNYEK A FEDDHETETLENSÉGI VIZSGÁLATOKRÓL Napjaink egyik legvitatottabb kérdése a feddhetetlenségi vizsgálatok. A Szövetségi Gyűlés pénteki ülése, amely megvitatta az ezzel kapcsolatos jelentést, országszerte nagy visszhangot keltett. Hogyan vélekednek a vizsgálatokról olvasóink? HÉGELY ÁGOTA pedagógus, Fél: - Szükségesnek tartom, hogy végre tisztázzák ezt a kérdést, és azok, akikről bebizonyosodik, hogy valóban együttműködtek a politikai rendőrséggel, mondjanak le. Az ülésen nyilvánosságra hozott tíz képviselő közül több tiltakozott a vádak ellen, ők forduljanak bírósághoz, de amíg nem bizonyítják be vétlenségüket, ne töltsenek be semmilyen tisztséget. Szerintem Szlovákiában is felül kell vizsgálni a politikusok múltját, de nem csak a képviselőkét. Tudom, ez társadalmi feszültséget kelt majd, de a közéletből végérvényesen távozniuk kell azoknak, akik kompromittálták magukat. KÓNYA ZOLTÁN jogász, Rimaszombat: - Meg kellett tenni ezt a lépést, hogy a képviselők a jövőben ne legyenek politikailag zsarolhatók és a politikai életünk megtisztuljon. Szerintem, minden józanul gonaolkodó polgár egyetért ezzel. Aggodalmamat szeretném kifejezni abban az értelemben, hogy míg a „lusztrált sorkatonák" nevét a nyilvánosság elé tárják, addig a ranglétra felsőbb fokain álló állambiztonsági besúgók és ügynökök vígan élik tovább életüket, kamatoztatva azon anyagi javakat, amelyekre hosszú éveken keresztül polgártársaik feladásával tettek szert. Amíg ezen egyének névsora nem kerül nyilvánosságra, addig harcunk nem éri el célját. Rendkívül sajnálatosnak tartom azon véleményeket, amelyek a Szövetségi Gyűlés pénteki ülésén elmarasztalták a november 17-i eseményeket vizsgáló parlamenti bizottságot. HARANGOZÓ ISTVÁN technikus, Kassa: - Nem foglalkozom különösebben a politikával, de azért a sajtóból, a rádióból és a tévéből van némi áttekintésem a dolgokról, így a feddhetetlenségi vizsgálatok körüli huzavonáról is. Szerintem a vizsgálat helyes. Tiszta emberek legyenek a parlamentben és más közéleti tisztségekben. Persze a „tisztogatást" tisztességesen kellene végezni, s nem egészen úgy, ahogyan azt a Szövetségi Gyűlés elkezdte. Nem elég valakiről a nyilvánosság előtt kimondani, hogy bűnös. A vádakat, a bizonyított tényeket is közölni kellene. FÜLE FERENC villanyszerelő, Pozsony: - Nincs helyük a politikai életben azoknak, akik a múltban lejáratták magukat, de lehetővé kell tenni számukra, hogy más munkahelyeken bizonyítsanak. Az emberek bizalma meginog a vezetőkben, ha tudják, hogy olyanok is vannak köztük, akik nem érdemlik meg a támogatásukat. Különbséget kell tenni, ki milyen mértékben vétett, alaposan utána kell nézni a dolgoknak, nehogy valakit igaztalanul állítsanak félre. Tiszta múltú emberekre van szükség minden tisztségben, a településektől egészen a parlamentig. DOBROVICKY LÁSZLÓ polgármester, Zseliz: - Olvastam az újságokban a feddhetetlenségi vizsgálattal kapcsolatos véleményeket. Szerintem okosabban kellett volna az egészet lebonyolítani. Az emberek csak bizonyított tények alapján vádolhatók. Ha rajtam múlott volna, akkor azt a bő egy évet, amely a megbízatási időszakból hátra van, inkább kivárjuk. A következő választások előkészítése során pedig komolyabb figyelmet szentelnénk ennek a kérdésnek. REFLEX PARLAMENTI DEMOKRÁCIA, VAGY MÍTINGDEMOKRÁCIA Egyre több olyan fénykép jelenik meg mostanában a napilapok első oldalán, amely akár 1990 szeptemberében-októberében is nyugodtan megjelenhetett volna. A tömegdemonstrációkról szóló tudósításokhoz mellékelt pillanatfelvételeken a magasba emelt ököl a főszereplő. Ugyanúgy, ahogy azt tavaly ősszel, a nemzetiek által szervezett tömegakciókon is tapasztalhattuk. Annyi a különbség, hogy némileg módosult a transzparansekre mázolt szöveg. Akkor ez nemzeti ihletésű volt, most pedig elsősorban szociális tartalma van a jelszavaknak, de ezeket is nacionális körettel tálalják. Így működik most nálunk a parlamenti demokrácia. Így, kilenc hónappal az első szabad választások után és nem egészen három hónappal azt követően, hogy a piacgazdasághoz vezető úton meghozták az első lényeges intézkedéseket, amelyek azt jelentik, hogy liberalizálták a kiskereskedelmi árakat és hozzáfogtak a kisprivatizációhoz. Nem mondhatom, hogy a lakosság túlságosan nagy megértéssel viseltetik a megszorításokkal szemben. Ez vagy azzal függ össze, hogy kimerültek a tartalékai, vagy azzal, hogy túlságosan is fogékony a nemzeti és szociális demagógia megnyilvánulásai iránt. Akárhogy is van, a mérvadó politikusok által leplezetten, vagy alig burkoltan ihletett tömegtüntetések nem járulnak hozzá a korábban általánosan áhított parlamenti demokrácia megerősítéséhez. Sőt, a mitinghangulat a szó szoros értelmében árt a nép által közvetlenül és demokratikusan megválasztott törvényhozó szervek tekintélyének, és azok malmára hajtja a vizet, akik tizenhat hónappal a pártállam megdöntése után újból a totalitarista módszerekkel kacérkodnak. Mi a helyzet az egyes politikai pártokban, illetve mozgalmakban? A Nyilvánosság az Erőszak Ellen úgyszólván romokban hever. Igaz, a Vladimír Mečiar vezette szárny még azt állítja, hogy a NYEE részének tekinti magát, a túrócszentmártoni platformértekezleten közzétett adatok azonban azt bizonyítják, hogy a járások többsége a Demokratikus Szlovákiáért néven különvált irányzatot támogatja. A Demokratikus Baloldal Pártja (a volt kommunisták) egyértelműen vonzódik a Mečiar-platformhoz, és ugyanez mondható el a Szlovák Nemzeti pártról is. Tehát fennáll a reális veszély, hogy ha a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetésének nem sikerül megegyezésre jutnia a legközelebbi választásokig való együttműködésben, a szociális szempontok szem előtt tartásának jegyében és a nemzeti erők által támogatva a Demokratikus Szlovákiáért platform megtorpantja az alig kibontakozó gazdasági reformot, és ezzel meghiúsul a piacgazdaság alapjainak a megteremtése is. Márpedig nyilvánvaló, hogy a régi gazdasági rendszer bázisán csak karikatúráját teremthetnénk meg a polgári demokráciának. A nemzeti pártok törekvéseit ismerjük, és azt is tudjuk, hány pénzt érnek a kommunisták. Most minden azon múlik, milyen lesz a legközelebbi jövőben a szlovák miniszterelnök nevével fémjelzett irányzat magatartása. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez teljesen bizonytalan. Csak reménykedhetünk abban, hogy tudatosítják felelősségüket. Nem kis mértékben rajtuk múlik, hogy parlamenti demokrácia lesz-e nálunk, vagy mítingdemokrácia. Szlovákia legkonszolidáltabb politikai erejét ma a Kereszténydemokrata Mozgalom jelenti. Úgy gondoljuk, méltán nevezik ma. e mozgalmat „nyugodt erő"-nek. Viszonylag homogének, erkölcsi bázisuk szilárd, és valamennyi párt közül ez szennyeződött be a legkevésbé a kommunisták által. A mozgalom vezetése előretekint, a távolabbi jövőbe néz, amit az is bizonyít, hogy a KDM Tanácsa Nyilatkozatot adott ki, amelyben egyebek között ez olvasható: ,,A KDM Tanácsa kötelezi a mozgalom összes szabadon választott szervének minden reprezentánsát és felhívja az ország összes állampolgárát, hogy működési területén tegyen meg mindent a totalitarizmus összes formájának érvényesítése ellen..." Ján Čarnogurský, a KDM elnöke vasárnap este beszédet mondott a televízióban, és szavai megnyugtatóan hatottak. A gazdasági problémákról szólva homályos célzások helyett például arra mutatott rá, hogy mely nagyüzemekben milyen módszerekkel sikerült beindítani a termelést. Ezzel egyúttal arra is utalt, hogy miként kell küzdeni a munkanélküliség ellen, de arra is, hogy a gazdaság átalakítása elkerülhetetlen. Egészen addig, amíg a NYEE-nek nem sikerül rendet teremtenie a háza táján, teljes mértékben a Kereszténydemokrata Mozgalmon múlik Szlovákia stabilitása. Akár tetszik ez valakinek, akár nem, ezt el kell ismerni, és ebből a magyar politikai mozgalmaknak - elsősorban a magyar kereszténydemokratáknak - is le kell vonniuk a következtetéseket. TÓTH MIHÁLY ¥ ÉVFORDULÓ HATALMI ÉRDEKEK ÉS DEMOKRÁCIA HETVEN ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KIRÁLYPUCCS Sokan alighanem értetlenül tekintenek erre az évfordulóra. Nem csoda. Ugyanis a csehszlovákiai tankönyvekben, a gyér magyarországi utalásokban nemigen találkozhattak vele - az első köztársaság idején sem. Hogy miért? Kifejező válaszként talán érdemes idézni Esterházy Lujzának épp a napokban a szlovákiai magyar olvasóhoz is eljutott visszaemlékezés-kötetéből. Említést tesz benne arról, hogy Pesten megismerkedett „néhány katonatiszttel, akik egész valójukkal az ellenállás ügyét szolgálták azzal a céllal, hogy az elveszett területek visszakerüljenek Magyarországhoz". Ezek a királyhű tisztek megpróbálták visszaültetni a trónra IV. Károly királyt. Esterházy Lujza a velük fenntartott kapcsolatokért később csehszlovákiai börtönbe került. A magyar mágnások és a klérus érdekeit szolgáló kísérlet kudarcba fulladt. IV. Károly, vagy ahogy szűkebb körben gúnyosan nevezték, Rögvest (minthogy gyakran és nem jelentésének megfelelően használta ezt a szót) hatalomrajuttatása a másik fél, a szabad királyválasztók ellenállásába ütközött. De a nemzetközi fejlemények is meghatározó szerepet játszottak. A Habsburg restauráció veszélyére csapatmozgósítással reagáltak egyes szomszéd országok. Az Antant pedig kezdeti habozás után Horthy kormányzói hatalma mellé állt. Az egyik angol diplomata nyíltan kimondta: „Őfőméltósága a mi teremtményünk". Mire emlékeztet ez az évforduló azon túl, hogy utána zárult Magyarország köré a Kisantant gyűrűje. Egyes magyarázatok szerint úgy tűnhet, mintha a Csehszlovák Köztársaság létrejötte a polgári demokrácia és a nagyhatalmi érdekek összhangjának tekinthető. Nos, a királypuccs bizonyította, hogy a közép-európai térségben a hatalmi érdekekkel szemben a demokrácia ugyancsak alárendelt szerepet játszott. Az első világháború után gyakran taktika kérdése volt, hogy a győztes hatalmak mikor, miben, ki mellé álltak. (|<j s s)
