Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-26 / 72. szám, kedd

1991. MÁRCIUS 26. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 „FASISZTA MÚLTJÁT EURÓPÁBAN ENNYIRE NYÍLTAN MÁR SENKI SE VÁLLALJA! GÁRDISTA CSIZMÁBAN EURÓPÁBA? Nekünk, Nyugaton élő de­mokratikus szlovákoknak, az utóbbi hetekben lejátszódó szlovákiai események láttán valóban nincs vigadni való kedvünk. • így kezdődik a Svédországban élő Ľubomír Ďurovič, Gárdista csiz­mában Európába? című írása a Kul­túrny život 12. számában. Leírja: korábbi feltevése szerint csak a jóléti Svédországot tartotta képesnek ar­ra, hogy a köztársaságunkból odate­lepült (menekült) ezrek számára minden politikai és szociális előnyt biztosítani tudjon. Gyermekei anya­nyelvüket tanulhatják, ő pedig a ne­vében szereplő három lágyító jel és ékezet ellenére is szabadon érvé­nyesülhetett az egyetemen. Soha senki nem kérte számon állampol­gárságát. Hasonlóképpen nyilatkoz­tak az akkor még Nyugat-Németor­szágban élő cseh emigránsok is, akiknek soha senki nem vetette sze­mükre a szudéta-németek kitelepí­tését. Cikkét a következőképp folytatja: ,, Azután halljuk, mi történik a szlovákiai városok terein... és ol­vassuk a Pozsonyban megjelenő új­ságokat: Szlovákia szuverén állam­ként akar Európába eljutni. Igen ám, csakhogy Európa az Európa Taná­csot és az Európai Bíróságot jelenti, amelynek emberi jogokra vonatkozó döntései a tagállamokra kötele­zőek... Tehát Szlovákia Markušék és mások, sót az utóbbi időben talán már Kňažko miniszter elképzelése szerint is sajátos módon akar eljutni Európába: a szlovákiai magyarok­nak hivatalos kapcsolatokban meg­tiltja nyelvük használatát (mint igaz­ságos megtorlást a múltbeli sérel­mekért? vagy talán csak elvből?); szabadulni akar a csehektől (Havel­ra, a világon jelenleg talán a legna­gyobb tiszteletet élvező értelmiségi­re csak Pozsony főterén üvöltöznek és köpködnek, mert hát mit keres ott az a cseh!) ... Elképesztő, hogy ilyen szellemi látókörrel sokan kö­zösséget vállalnak. S követelményeiket ,, véletlenül" előbb Štúr, majd Andrej Hlinka, most pedig leplezetlenül a fasiszta szlo­vák állam kikiáltásának évfordulóján fogalmazták meg. Az összes jelké­pekkel és jelszavakkal együtt. ,,össznemzeti tüntetéseken" a Ma­tica slovenská (!) szervezésében. Az ilyen tüntetések szervezőinek, de főképp résztvevőinek tudatosítaniuk kellene, hogy azt, amit ott és ahogy kinyilatkoztatnak, a német neona­cisták legszélsőségesebb szárnyát képviselő újságok se mernék lekö­zölni..." A szerző írásának további részé­ben foglalkozik Milan Kňažko mi­niszter kijelentésével, hogy az ellen­séges propaganda külföldön a szlo­vákokat úgy állítja be, mintha nálunk a gyerekek gárdista kiscsizmákban születnének. Ezzel kapcsolatban le­szögezi: ,, Bármennyire elfogulatlan is legyen az újságíró, a Szlovák Nemzeti Párt vagy a Matica Po­zsony főterén szervezett tüntetései láttán szükségszerűen az a benyo­mása támad, hogy Szlovákiában bi­zony akadnak szülők, akik ezeket a csizmácskákat az első cumisüveg­gel együtt adják gyermekeiknek. Fa­siszta múltját Európában ma már ennyire nyíltan senki se vállalja! Se a németek, se az olaszok, se a ma­gyarok... Ugyanakkor 61 pontban Tiso csaknem szentté avatását kö­vetelik. Mintha II János Pál pápa és a Tiso a barrikád egyazon oldalán álltak volna... Az írás a következő mondattal fejeződik be: ,,... ilyen Szlovákiát az európai asztalhoz egyszerűen nem engednek mindaddig, amíg világo­san nem szabadul meg Markuš ide­genektől való beteges félelemtől és nem határolja el magát nemzetünk fasiszta múltjának éveitől." íme, így gondolkodik a nemzetét féltő, idegenbe szakadt honfitárs. .Aggodalma nem is egészen alapta­lan. zs. I. CSAK LEGITIM ÚTON (Munkatársunktól) - A Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen rendszeres hétfői sajtótájékoztatója még mindig a szlovákiai belpolitikai helyzettel és természetesen a mozgalmon belüli helyzettel foglalkozott. Nem csoda, hiszen a mozgalom vezetői tegnap reagáltak először az új platform szombati martini találkozójára. Peter Zajac, a Szlovákiai Tanács tagja részletesen elemezte azokat a lehetőségeket, amelyek most a mozgalom előtt állnak. Hangsú­lyozta, hogy csakis az alapszabál­lyal összhangban történő lépésekkel lehet megtalálni a közös utat, de ilyen irányban a Demokratikus Szlo­vákiáért szárny még nem tett konk­rét lépéseket. Míg az új platform képviselői fennen hangoztatják a ki­nyújtott kéz politikáját, a gyakorlat­ban eddig csak a NYEE Szlovákiai Tanácsa tett konkrét lépéseket. Mint azt Juraj Fiamik hangsúlyozta, a Szlovákiai Tanács döntésének ér­telmében keresték a kapcsolatot a szlovák kormányfővel, aki viszont az elmúlt tíz napban nem talált időt arra, hogy elindulhasson a párbe­széd. A Verejnost'ban megjelent Vádo­lom című cikk kapcsán Juraj Fiamik kilátásba helyezte, hogy bűnvádi el­járást indíthatnak a közeljövőben. Az idézett cikkben a NYEE mozga­lom egyik tagja olyan vádakat hoz fel a Szlovákiai Tanács néhány tagja ellen, melyek szerint ők felelősek a belpolitikai helyzet válságáért, ha­zudoznak és elárulják a szlovák nemzetet. A jelenlévő újságírók a hétvégi szakbizottsági ülések anyagát meg­kapták ugyan, de nem maradt idő a legidőszerűbb kérdésekre. így a készülő földtörvényről nem esett szó, s csak érintőlegesen hangzot­tak el vélemények a feddhetetlensé­gi vizsgálatokról. -lovász­ÁPRILISTÓL ÜGYNÖKÖK NÉLKÜL BESZÉLGETÉS MARIÁN ČALFÁVAL A Mladá fronta munkatársa kérdéseket tett fel a szövetségi miniszter­elnöknek azzal kapcsolatban, hogy a Szövetségi Gyűlésben megvaló­sított feddhetetlenségi vizsgálatok után most a kormányon van a sor. A szövetségi kormány elnöke az előzetes eredményekről elmondta: - Ami a szövetségi kormányt illeti, a vizsgálatokat már elvégezték. Az egyes köztársaságok kormányai a törvényhozó testületeik hatásköré­be tartoznak. Felülvizsgáltuk a kor­mány valamennyi miniszterének, miniszterhelyettesének és a kor­mányhivatal valamennyi munkatár­sának múltját. Azokkal, akikről meg­állapították, hogy a múltban együtt­működtek a politikai rendőrséggel, most elbeszélgetnek. Köztük né­hány miniszterhelyettessel; minisz­ter nem található a névsorban. Már­cius végén a beszélgetéseket befe­jezik és valamennyiüknek távozniuk kell. 0 Hány emberről van szó? - Néhány száz alkalmazott közül mintegy ötvenről. Előnyös helyzet­ben vagyunk, hogy nem kell nyilvá­nosságra hoznunk a titkosrendőrség munkatársainak nevét, mivel a kor­mány tagjait kinevezik és nem vá­lasztják, így tehát ők leválthatok és hajlandóságot is mutatnak a távo­zásra. 0 Hivatalában leváltanak min­denkit, akinek bármilyen kapcsolata volt az állambiztonsági szervekkel vagy csak az aktív munkatársakat? - Ján Lángoš szövetségi belügy­miniszterrel megállapodtunk a krité­riumokban. Ezek szerint csupán az aktív munkatársakról szereztem tu­domást, akikről be lehet bizonyítani, hogy együttműködtek, sőt néhány esetben még együttműködnek a po­litikai rendőrséggel. A kiszemelt je­löltek és a közvetett munkatársak névsorát nem is láttam. Még egy­szer hangsúlyozom, hogy a szövet­ségi kormánynak nem volt semmi köze a feddhetetlenségi vizsgálatok­hoz. Minden vizsgálatot az 1989. november 17-i események felülbírá­lásával megbízott parlamenti bizott­ság végzett el. TISZTA VIZET A POHARBA VÉLEMÉNYEK A FEDDHETETLENSÉGI VIZSGÁLATOKRÓL Napjaink egyik legvitatottabb kérdése a feddhetetlenségi vizsgála­tok. A Szövetségi Gyűlés pénteki ülése, amely megvitatta az ezzel kapcsolatos jelentést, országszerte nagy visszhangot keltett. Hogyan vélekednek a vizsgálatokról olvasóink? HÉGELY ÁGOTA pedagógus, Fél: - Szükségesnek tartom, hogy végre tisztázzák ezt a kérdést, és azok, akikről bebizonyosodik, hogy valóban együttműködtek a politikai rendőrséggel, mondjanak le. Az ülé­sen nyilvánosságra hozott tíz képvi­selő közül több tiltakozott a vádak ellen, ők forduljanak bírósághoz, de amíg nem bizonyítják be vétlensé­güket, ne töltsenek be semmilyen tisztséget. Szerintem Szlovákiában is felül kell vizsgálni a politikusok múltját, de nem csak a képviselőkét. Tudom, ez társadalmi feszültséget kelt majd, de a közéletből végérvé­nyesen távozniuk kell azoknak, akik kompromittálták magukat. KÓNYA ZOLTÁN jogász, Rima­szombat: - Meg kellett tenni ezt a lépést, hogy a képviselők a jövő­ben ne legyenek politikailag zsarol­hatók és a politikai életünk megtisz­tuljon. Szerintem, minden józanul gonaolkodó polgár egyetért ezzel. Aggodalmamat szeretném kifejezni abban az értelemben, hogy míg a „lusztrált sorkatonák" nevét a nyil­vánosság elé tárják, addig a ranglét­ra felsőbb fokain álló állambiztonsá­gi besúgók és ügynökök vígan élik tovább életüket, kamatoztatva azon anyagi javakat, amelyekre hosszú éveken keresztül polgártársaik fela­dásával tettek szert. Amíg ezen egyének névsora nem kerül nyilvá­nosságra, addig harcunk nem éri el célját. Rendkívül sajnálatosnak tar­tom azon véleményeket, amelyek a Szövetségi Gyűlés pénteki ülésén elmarasztalták a november 17-i eseményeket vizsgáló parlamenti bizottságot. HARANGOZÓ ISTVÁN techni­kus, Kassa: - Nem foglalkozom különösebben a politikával, de azért a sajtóból, a rádióból és a tévéből van némi áttekintésem a dolgokról, így a feddhetetlenségi vizsgálatok körüli huzavonáról is. Szerintem a vizsgálat helyes. Tiszta emberek legyenek a parlamentben és más közéleti tisztségekben. Persze a „tisztogatást" tisztességesen kel­lene végezni, s nem egészen úgy, ahogyan azt a Szövetségi Gyűlés elkezdte. Nem elég valakiről a nyil­vánosság előtt kimondani, hogy bű­nös. A vádakat, a bizonyított ténye­ket is közölni kellene. FÜLE FERENC villanyszerelő, Pozsony: - Nincs helyük a politikai életben azoknak, akik a múltban lejáratták magukat, de lehetővé kell tenni számukra, hogy más munka­helyeken bizonyítsanak. Az embe­rek bizalma meginog a vezetőkben, ha tudják, hogy olyanok is vannak köztük, akik nem érdemlik meg a tá­mogatásukat. Különbséget kell ten­ni, ki milyen mértékben vétett, ala­posan utána kell nézni a dolgoknak, nehogy valakit igaztalanul állítsanak félre. Tiszta múltú emberekre van szükség minden tisztségben, a tele­pülésektől egészen a parlamentig. DOBROVICKY LÁSZLÓ polgár­mester, Zseliz: - Olvastam az újsá­gokban a feddhetetlenségi vizsgá­lattal kapcsolatos véleményeket. Szerintem okosabban kellett volna az egészet lebonyolítani. Az embe­rek csak bizonyított tények alapján vádolhatók. Ha rajtam múlott volna, akkor azt a bő egy évet, amely a megbízatási időszakból hátra van, inkább kivárjuk. A következő válasz­tások előkészítése során pedig ko­molyabb figyelmet szentelnénk en­nek a kérdésnek. REFLEX PARLAMENTI DEMOKRÁCIA, VAGY MÍTINGDEMOKRÁCIA Egyre több olyan fénykép jelenik meg mostanában a napilapok első oldalán, amely akár 1990 szeptemberében-októberében is nyugodtan megjelenhetett volna. A tömegdemonstrációkról szóló tudósításokhoz mellékelt pillanatfelvételeken a magasba emelt ököl a főszereplő. Ugyanúgy, ahogy azt tavaly ősszel, a nemzetiek által szervezett tömegakciókon is tapasztalhattuk. Annyi a különbség, hogy némileg módosult a transzparansekre mázolt szöveg. Akkor ez nemzeti ihletésű volt, most pedig elsősorban szociális tartalma van a jelszavaknak, de ezeket is nacionális körettel tálalják. Így működik most nálunk a parlamenti demokrácia. Így, kilenc hónappal az első szabad választások után és nem egészen három hónappal azt követően, hogy a piacgazdasághoz vezető úton meg­hozták az első lényeges intézkedéseket, amelyek azt jelentik, hogy liberalizálták a kiskereskedelmi árakat és hozzáfogtak a kisprivatizá­cióhoz. Nem mondhatom, hogy a lakosság túlságosan nagy megértéssel viseltetik a megszorításokkal szemben. Ez vagy azzal függ össze, hogy kimerültek a tartalékai, vagy azzal, hogy túlságosan is fogékony a nemzeti és szociális demagógia megnyilvánulásai iránt. Akárhogy is van, a mérvadó politikusok által leplezetten, vagy alig burkoltan ihletett tömegtüntetések nem járulnak hozzá a korábban általánosan áhított parlamenti demokrácia megerősítéséhez. Sőt, a mitinghangulat a szó szoros értelmében árt a nép által közvetlenül és demokratikusan megválasztott törvényhozó szervek tekintélyének, és azok malmára hajtja a vizet, akik tizenhat hónappal a pártállam megdöntése után újból a totalitarista módszerekkel kacérkodnak. Mi a helyzet az egyes politikai pártokban, illetve mozgalmakban? A Nyilvánosság az Erőszak Ellen úgyszólván romokban hever. Igaz, a Vladimír Mečiar vezette szárny még azt állítja, hogy a NYEE részének tekinti magát, a túrócszentmártoni platformértekezleten közzétett adatok azonban azt bizonyítják, hogy a járások többsége a Demokratikus Szlovákiáért néven különvált irányzatot támogatja. A Demokratikus Baloldal Pártja (a volt kommunisták) egyértelműen vonzódik a Mečiar-platformhoz, és ugyanez mondható el a Szlovák Nemzeti pártról is. Tehát fennáll a reális veszély, hogy ha a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetésének nem sikerül megegyezésre jutnia a legközelebbi választásokig való együttműködésben, a szociális szempontok szem előtt tartásának jegyében és a nemzeti erők által támogatva a Demokratikus Szlovákiáért platform megtorpantja az alig kibontakozó gazdasági reformot, és ezzel meghiúsul a piacgazdaság alapjainak a megteremtése is. Márpedig nyilvánvaló, hogy a régi gazdasági rendszer bázisán csak karikatúráját teremthetnénk meg a polgári demokráciának. A nemzeti pártok törekvéseit ismerjük, és azt is tudjuk, hány pénzt érnek a kommunisták. Most minden azon múlik, milyen lesz a legkö­zelebbi jövőben a szlovák miniszterelnök nevével fémjelzett irányzat magatartása. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez teljesen bizonytalan. Csak reménykedhetünk abban, hogy tudatosítják felelősségüket. Nem kis mértékben rajtuk múlik, hogy parlamenti demokrácia lesz-e nálunk, vagy mítingdemokrácia. Szlovákia legkonszolidáltabb politikai erejét ma a Keresztényde­mokrata Mozgalom jelenti. Úgy gondoljuk, méltán nevezik ma. e moz­galmat „nyugodt erő"-nek. Viszonylag homogének, erkölcsi bázisuk szilárd, és valamennyi párt közül ez szennyeződött be a legkevésbé a kommunisták által. A mozgalom vezetése előretekint, a távolabbi jövőbe néz, amit az is bizonyít, hogy a KDM Tanácsa Nyilatkozatot adott ki, amelyben egyebek között ez olvasható: ,,A KDM Tanácsa kötelezi a mozgalom összes szabadon választott szervének minden reprezentánsát és felhívja az ország összes állampolgárát, hogy működési területén tegyen meg mindent a totalitarizmus összes formájának érvényesítése ellen..." Ján Čarnogurský, a KDM elnöke vasárnap este beszédet mondott a televízióban, és szavai megnyugtatóan hatottak. A gazdasági problémákról szólva homályos célzások helyett például arra mutatott rá, hogy mely nagyüzemekben milyen módszerekkel sikerült beindí­tani a termelést. Ezzel egyúttal arra is utalt, hogy miként kell küzdeni a munkanélküliség ellen, de arra is, hogy a gazdaság átalakítása elkerülhetetlen. Egészen addig, amíg a NYEE-nek nem sikerül rendet teremtenie a háza táján, teljes mértékben a Kereszténydemokrata Mozgalmon múlik Szlovákia stabilitása. Akár tetszik ez valakinek, akár nem, ezt el kell ismerni, és ebből a magyar politikai mozgalmaknak - elsősorban a magyar kereszténydemokratáknak - is le kell vonniuk a következte­téseket. TÓTH MIHÁLY ¥ ÉVFORDULÓ HATALMI ÉRDEKEK ÉS DEMOKRÁCIA HETVEN ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KIRÁLYPUCCS Sokan alighanem értetlenül tekintenek erre az évfordulóra. Nem csoda. Ugyanis a csehszlovákiai tankönyvekben, a gyér magyarországi utalásokban nemigen ta­lálkozhattak vele - az első köztársaság idején sem. Hogy miért? Kifejező válasz­ként talán érdemes idézni Esterházy Luj­zának épp a napokban a szlovákiai ma­gyar olvasóhoz is eljutott visszaemléke­zés-kötetéből. Említést tesz benne arról, hogy Pesten megismerkedett „néhány katonatiszttel, akik egész valójukkal az ellenállás ügyét szolgálták azzal a céllal, hogy az elveszett területek visszakerülje­nek Magyarországhoz". Ezek a királyhű tisztek megpróbálták visszaültetni a trón­ra IV. Károly királyt. Esterházy Lujza a ve­lük fenntartott kapcsolatokért később csehszlovákiai börtönbe került. A magyar mágnások és a klérus érde­keit szolgáló kísérlet kudarcba fulladt. IV. Károly, vagy ahogy szűkebb körben gú­nyosan nevezték, Rögvest (minthogy gyakran és nem jelentésének megfelelő­en használta ezt a szót) hatalomrajutta­tása a másik fél, a szabad királyválasztók ellenállásába ütközött. De a nemzetközi fejlemények is meghatározó szerepet ját­szottak. A Habsburg restauráció veszé­lyére csapatmozgósítással reagáltak egyes szomszéd országok. Az Antant pedig kezdeti habozás után Horthy kor­mányzói hatalma mellé állt. Az egyik an­gol diplomata nyíltan kimondta: „Őfőmél­tósága a mi teremtményünk". Mire emlékeztet ez az évforduló azon túl, hogy utána zárult Magyarország köré a Kisantant gyűrűje. Egyes magyarázatok szerint úgy tűnhet, mintha a Csehszlovák Köztársaság létrejötte a polgári demokrá­cia és a nagyhatalmi érdekek összhang­jának tekinthető. Nos, a királypuccs bizo­nyította, hogy a közép-európai térségben a hatalmi érdekekkel szemben a demok­rácia ugyancsak alárendelt szerepet ját­szott. Az első világháború után gyakran taktika kérdése volt, hogy a győztes hatal­mak mikor, miben, ki mellé álltak. (|<j s s)

Next

/
Thumbnails
Contents