Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-04 / 53. szám, hétfő

/ 1991. MÁRCIUS 4. DOKUMENTUMOK AZ SZNT TÖRVÉNYE A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG TERÜLETI ÉS IGAZGATÁSI TAGOZÓDÁSÁRÓL A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. november 22-én az alábbi törvényt hagyta jóvá: 1-§ Alapvető rendelkezések (1)A Szlovák Köztársaság alapvető területi egysége a község (2) A községek területe képezi a Szlovák Köztársaság területét. 2. § Területi változások (1) A község alapítása vagy megszüntetése, megosztása vagy a községek egyesítése a Szlovák Köztársaság kormányának (a továbbiakban csak „kormány") hatáskörébe tartozik. (2) Az 1. bekezdés értelmében csak a község

2 hozzájárulásával s a járási hivatal álláspontja alapján lehet dönteni. (3) Á községi terület változtatása a járási hivatal hatáskörébe tartozik. (4) A 3. bekezdés értelmében csak a község hozzájárulásával lehet dönteni

3. A községnek és részeinek elnevezése 3. § (1) Minden községnek és községrésznek elnevezése van

4. A községeket és a községrészeket a hivatalos nyelven 4 jelölik meg. (2) A község elnevezésének - meghatározása, és megváltoztatása a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának (a továbbiakban csak „belügyminisztérium") javaslatára a kormány hatáskörébe tartozik. A községrészek elnevezésének .meghatározása és megváltoztatása a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. (3) A 2. bekezdés értelmében a döntés alapanyagát a belügyminisztériumnak a járási hivatal terjeszti elő a javaslattal kapcsolatos saját állásfoglalásával. (4) A 2. bekezdés értelmében csak a község hozzájárulásával lehet dönteni.

3 (5) A 2. bekezdés értelmében hozandó döntés előtt a javaslatot megvizsgálja a belügyminisztérium terminológiai szakbizottsága. A bizottság állásfoglalása a döntéshozatal egyik alapanyaga.. 4.§ (1) Az új községek és községrészek elnevezéseit rendszerint a helyi elnevezések, a jelentősebb természeti képződmények, jelenségek vagy a község területével összefüggő történelmi események, illetve a már nem élő jeles személyiségek szerint határozzák meg. (2) A községek egyesítésével létrejövő község rendszerint átveszi az egyesített községek egyikének elnevezését. Kivételesen összetett elnevezés is meghatározható, ha alkalmazása nem nehézkes. (3) A község megosztásával létrejövő község elnevezése rendszerint megfelel a megosztás előtti községrész megnevezésének. Ha az új község nem a megosztás előtti volt községrészből jött létre, elnevezését az 1. bekezdés értelmében határozzák meg.(4) Megengedhetetlenek a túl hosszú, egymást átfedő, az erkölcsöt, a vallási vagy a nemzetiségi érzéseket sértő, a nyelvileg helytelen vagy a terület történelmi fejlődését tekintve oda nem illő elnevezések. (5) Ha a terület változásával kapcsolatban meg kell határozni vagy változtatni * kell a község, illetve a községrész elnevezését, a két változást egyidejűleg kell végrehajtani. 5§ A községek és a községrészek elnevezései (3.-4. §) köteleznek a tájékoztató és a közlekedési táblák elkészítésénél és felhasználásánál, a szervek, hivatalok, vállalatok és egyéb jogi személyek székhelyeinek, a természetes személyek állandó és átmeneti lakhelyeinek, a vasúti állomások, repülőterek és kikötök megjelölésénél, a menetrendek, a statisztikai áttekintések, a távközlési lexikonok, a kartográfiai alkotások kidolgozásánál, a sajtóban és más tömeges hirközlőeszközökben, valamint az állami szervek és a községek hivatalos tevékenységében. Igazgatási tagozódás 6.§ (1) A Szlovák Köztársaság területe igazgatásilag járásokra tagozódik. A járás olyan területi körzet, amelyben az állami szervek hatáskörüket gyakorolják, ha külön törvény nem határoz másképp.

5 (2) A járások székhelyeit feltünteti ennek a törvénynek a melléklete; ezek székhelyei azoknak az állami szerveknek, amelyek hatáskörüket a járás területi körzetében gyakorolják. (A szerk. megj. - a járások székhelyei a Szlovák Köztársaság területi tagozódásának új elrendezéséig a jelenlegi járási székhelyek). 7. § (1) Minden község valamely járáshoz tartozik. Más járáshoz való csatolását hozzájárulásával a kormány hagyja jóvá. (2) A járásokat képező községek jegyzékét a községekkel való megtárgyalása után ä belügyminisztérium állítja össze s hirdeti ki a Törvénytárban

6, rendszerint négyévenként; évente kihirdeti benne a jegyzékben bekövetkezett változásokat. 8- § Az utcák és más közterek megjelölése (1) A községekben, amelyekben több utca és más köztér (a továbbiakban csak „utca") van, minden utcának elnevezése van. (2) Az utcák elnevezését tárgyak, természeti képződmények, jelentős események, városok, már nem élő személyek stb. szerint határozzák meg, tekintetbe véve a községnek és környékének történetét. Megengedhetetlenek az élő személyek szerinti, a túl hosszú, az egymást átfedő, az erkölcsöt, a vallási vagya nemzetiségi érzelmeket sértő, a nyelvileg helytelen vagy a község, a községrész, illetve a környék történelmi fejlődését tekintve oda nem illő elnevezések. (3) Az utcák elnevezéséről a község dönt, miután tanácskozott a községnek vagy a községrésznek lakosaival

7 s megkapta a terminológiai szakbizottság véleményét. A terminológiai szakbizottságot a járási hivatal hozza létre. (4) Az utcákat nyilvánosan tájékoztató táblákkal jelölik meg, amelyeken feltüntetik az utca elnevezését, esetleg az irányával, az aluljárókkal, az átjárókkal stb. kafjcsolatos más tájékoztató adatokat. Az utcák megjelöléséről saját költségeire a község gondoskodik. Minden községben csak egy mintára készült tájékoztató táblákat lehet alkalmazni. (5) Az ingatlanok tulajdonosai és használói kötelesek lehetővé tenni az utcát megjelölő tájékoztató tábla elhelyezését. Az épitmények számozása 9- § (1) A szilárd alapokon nyugvó építményeknek

8 (a továbbiakban csak „építmény") jegyzékszáma van. Ezzel jeleznek minden önálló építményt, melynek saját bejárata van. A nem lakáscélokat szolgáló építménytömböknél ezzel a számmál csak azt az építményt jelzik, amelynek főbejárata az utcára nyílik. (2) Ha kétséges, milyen építményről van szó az 1. bekezdés értelmében, döntő az építkezési hivatal álláspontja. (3) A községrészeknek önálló jegyzékszámuk lehet. 10. § (1) Az elnevezéssel jelzett utcákon való tájékozódásra minden építménynek s benne minden önálló bejáratnak tájékoztató sorszáma is van. Minden elnevezéssel jelzett utcának önálló tájékoztató sorszáma van. (2) A sorszámozás rendszerint a község középpontjától kezdődik. Az utca baloldalán az építményeknek páratlan, jobboldalán pedig páros tájékoztató sorszámuk van. (3) Ha az utcán beépítetlen telek vaň, a tájékoztató sorszámozásnál számolni kell a jövőben felépülő építmények sorszámával. 11.§ (1) Az építmények jegyzék-, illetve tájékoztató sorszámokkal való megjelöléséről a község dönt. Vezeti egyben a különféle számozást, rendszeres összhangban a tényleges helyzettel. A község a szám feltüntetéséről vagy meszüntetéséről haladéktalanul értesíti a geodéziai központot. (2) Az építmény kollaudációjától egy hónapon belül kell megjelölni jegyzék- és tájékoztató sorszámmal.

9 12-§ (1)Az építmények jegyzékszámmal való megjelölésére a község által saját költségén beszerzett, tartós anyagból készült táblákat használnak. Ezek a táblák csak egy mintára készülhetnek. Felerősítésükről és karbantartásukról az építmények tulajdonosai (használói) gondoskodnak. (2) Az építményeket jelző tájékoztató sorszámokat az építmények tulajdonosai (használói) szerzik be saját költségükön; gondoskodnak felerősítésükről és karbantartásukról is. A község csak egymintájú táblákat használ. (3) A tájékoztató sorszámot az építmény homlokzatán a bejárattól jobbra helyezik el úgy, hogy a köztér felől látható legyen. A jegyzékszám tábláját a kérdéses építmény külső falán helyezik el. Zá rórendel kezések 13. § (1) Az 5. §, a 8. § 5. bek., a 11. § 2. bek., valamint a 12. § 1. és 2. bekezdése szerinti kötelességmulasztás külön törvények szerint megtárgyalandó szabálysértés.'

0 ' (2) Az ilyen szabálysértésekért kivetett bírságok azon község költségvetési bevételei, amelyben a szabálysértéseket elkövették. 14. § Hatályát veszíti: 1. a Szlovák Nemzeti Tanács 130/1970 Tt. sz. törvénye a Szlovák Szocialista Köztársaság területi tagozódásáról; 2. a Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumának 93/1970 Tt. sz. hirdetménye a községek és a községrészek, az utcák és más közterek elnvezéséről és az épületek számozásáról; J. a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának 80/1972 Tt. sz. rendelete a Nyugat-szlovákiai kerület és a Közép-szlovákiai kerület területi határainak módosításáról 15. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba. (A szerk. megj. - A törvény megjelent az 1990. december 19-i keltezésű Törvénytár 84. részében, 517/1990 Tt. sz. alatt.) Magyarázat: 1 / A 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 86. cikkelyének 2. bekezdése, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya, a 294/1990 Tt. sz. alkotmánytörvénynek, valamint az SZNT községi rendezésről szóló 369/1990 Tt. sz. törvényének 1. §-a értelmében. 2/ A 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 87. cikkelyének 2. bekezdése, a 294/1990 Tt. sz. alkotmánytörvénynek, valamint az SZNT 369/1990 Tt. sz. törvénye 11. §-a 4. bekezdése a) betűjének s 11. §-a 5. és 7. bekezdésének értelmezésében. 3/ Az SZNT 369/1990 Tt. sz. törvénye 11. §-ának 6. és 8. bekezdése, az SZNT 377/1990 Tt. sz., a Szlovák Köztársaság fővárosáról, Pozsonyról szóló törvénye 8. §-ának 2. bekezdése,9. §-a 1. bekezdésének a) betűje és 10. §-a, valamint az SZNT 401/1990 Tt. sz., Kassa városról szóló törvénye 8. §-a 3. bekezdésének a) betűje. 4/Az SZNT 428/1990 Tt. sz., a Szlovák - Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló törvénye 3. §-ának 4. bekezdése. 5/Az SZNT 51/1988 Tt. sz. törvénye a bányászatról, a robbanószerekről és az állami bányaigazgatásról. 6/ A Törvénytárról szóló 131/1989 Tt. sz. törvény 9. §-a, s az SZNT általánosan kötelező jogszabályok és a Szlovák Szocialista Köztársaság szervei egyéb intézkedései Törvénytárban való kihirdetéséről szóló 176/1989 Tt. sz. törvénye 7. §a 1. bekezdésének b) betűje. 7/ Az SZNT 369/1990 Tt. sz. törvénye 11. §-ának 6. és 8. bekezdése. 8/A Polgári Törvénykönyv 119. §-ának 2. bekezdése. 9/ A területi tervezésről és az építkezési rendről szóló 50/1976 Tt. sz. törvény (építkezési törvény) 76. §-a s az ezt követő paragrafusok. 10/Az SZNT 372/1990 Tt. sz. szabálysértésekről szóló törvényének 46. §-a, az SZNT 524/1990 Tt. sz. törvényének értelmezésében. A MEGFELELŐ FOGLALKOZÁS TÖRVÉNY ADTA JOGUNK A REFORM EGYIK KULCSTÖRVÉNYÉNEK MARGÓJÁRA A Szövetségi Gyűlés 1990. végén jóváhagyta a foglalkoztatásról szóló 1/1991. Tt. sz. törvényt. Ez február elsejével lépett hatályba. Nehezen született meg, viszont a gazdasági reform egyik kulcstörvényének minősíthetjük: az állampolgárok, a munkáltatók és az állam jogait és kötelességeit egyaránt szabályozza. Rendelkezései összhangban vannak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet érvényes okmányaival. Igy a CSSZSZK, amely az alapító tagok közé tartozik, újra elfoglalhatta helyét a szervezetben. Mit jelent az új törvény az állampolgárok, munkáltatók és állami munkaügyi szervek számára? Szabályozza a munkához való jogot, és meghatározza a megfelelő munkaalkalom fogalmát. A foglalkoztatáshoz való jogon a megfelelő munkákörök közvetítésére, s az állampolgároknak az illető munkakör betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges tovább-, illetve átképzésre, valamint a munkaviszonyba lépés előtt és a munkahely elvesztése esetén segélyre való jogát értjük. Az állampolgár számára a megfelelő munkaalkalom az, amely összhangban áll egészségi állapotával, életkorával, képesítésével és képességeivel, előző foglalkoztatásának időtartamával és az elszállásolási lehetőségekkel. A foglalkoztatáshoz való jog konkrét meghatározása összehasonlíthatatlanul világosabban tartalmazza az állampolgárok jogait, mint az ez idei proklamált munkához való jog Az állampolgár jogbiztonsága szempontjából a foglalkoztatáshoz való jog biztosításához nagyon fontos a megfelelő foglalkozás fogalmának pontos, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a foglalkoztatás támogatásáról és a munkanélküliséggel szembeni védelméről szóló rendelkezéseivel összhangban levő meghatározása. Az előző jogszabályoktól eltérően az állampolgároknak joguk van a foglalkozás szabad megválasztására és gyakorlására az állam egész területén, s a külföldön történő munkavállalásra is. Nagyon időszerű és fontos a törvény azon része, amely a munkaközvetítés problémakörét tárgyalja. Ez az állampolgárok és a területi munkaügyi szervek közötti alapvető kapcsolatokat szabályozza, főleg a törvény adta jogok és az ebből következő kötelességek szempontjából. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet rendelkezéseinek értelmében a munkaközvetítést az illetékes állami szervek ingyenesen végzik. Az állami szerveken kívül azonban végezhetik más jogi vagy természetesszemélyek is, ha az illetékes köztársasági munka- és szociális ügyi minisztériumtól erre engedélyük van. Ok a közvetitésért kérhetnek bizonyos díjat, amely viszont csak a közvetítéssel összefüggő indokolt kiadásaikat fedezheti. Ez a tevékenység nem lehet nyereséges. A munkaközvetítés során különleges figyelmet fognak szentelni azon pályázóknak, akiknek erre szükségük van egészségi állapotuk, anyai szerepük vagy egyéb fontos ok miatt. A foglalkoztatásról szóló törvény az átképzés problémakörét is tárgyalja, amely idáig inkább elvont viták tárgya volt, mintsem a foglalkoztatáspolitika valódi része. Igaz, hogy ezzel a fogalommal a múltban is találkozhattunk, de konkrét alkalmazása a gazdasági szférában minimális volt, és minősége elégtelen. A fejlett országok tapasztalatai bizonyítják, hogy az átképzés a foglalkoztatáspolitika döntö fontosságú eszközei közé tartozik, és a jól működő munkaerőpiacon már megszokott, hogy az állampolgár az aktív munkavállalás folyamán három-négyszer is átképezteti magát. A foglalkoztatáshoz való jog érvényesülésének egyik módja a pénzsegélyhez való jog a munkába lépés előtt és a munkahely elvesztése esetén. A törvény meg- • határozza a segély folyósításának alapvető feltételeit. Közéjük tartozik, hogy az álláskereső az előző három évben legalább 12 hónapot dolgozzon le. A törvény pótidőket is megállapít, amelyeket a ledolgozott idővel egyenértékűnek fogad el. Ide tartozik a gyermekgondozás ideje, az az időtartam, amíg az érintett személy a munkanélküliek nyilvántartásában szerepelt, a hivatásra való felkészülés időtartama stb. A törvény hasonlóképpen meghatározza azon eseteket is, amikor az állampolgárnak nincs joga a segélyre, igy, ha a munkanélküli teljesíti az öregségi nyugdíj megítélésének feltételeit, járadékot folyósítanak neki a betegségi biztosításából, katonai szolgálatot vagy polgári szolgálatot teljesít, illetve szabadságvesztés-büntetését tölti, nyomós ok nélkül elutasította a megfelelő munkalehetőséget vágy átképzést, vagy a munkaközvetítés folyamán akadályozza a területi munkaügyi szervekkel való együttműködést. Az adott állami munkaügyi szerv kötelessége (ebben az esetben járási vagy városkerületi munkahivatalé), hogy az állampolgárnak hét napon belül megfelelő foglalkozást ajánljon fel. Ha ez nem lehetséges, az állami szerv kötelessége a pályázónak megfelelő átképzés lehetőségét megadni, vagy pedig segélyt folyósítani számára. A foglalkoztatási törvény a segély hátárát az első hat hónapra a tiszta havi átlagkereset 60 százalékában, a következő hat hónapra pedig a tiszta havi átlagkereset 50 százalékában állapítja meg. A pontos összeget a köztársasági előírások szabják meg, és az aláirt általános egyezmény értelmében ez az első hat hónap alatt a havi tiszta átlagkereset 65 százalékát, a második hat hónap alatt pedig a havi tiszta átlagkereset 60 százalékát teszi ki. Tehát, ahogy az a foglalkoztatási törvény szövegéből nyilvánvaló, az állampolgár 12 hónapig jogosult munkanélküli segélyre. Utána az, akinek nem lehetett megfelelő munkaalkalmat találni, szociális segélyben részesül. A foglalkoztatási törvény alapvetően megváltoztatja a munkáltató tevékenységét a munkaerőfelvételt illetően is. Kimaradt belőle az állami szervek által szabályozott munkaerőtoborzás. Alkalmazottaiknak számát és struktúráját a munkáltatók önállóan állapíthatják meg szükségleteik alapján. Másrést viszont következetesen szabályozni fogják a külföldi munkaerő alkalmazását.-Külföldi dolgozók foglalkoztatása nem mehet a csehszlovák állampolgárok foglalkoztatottságának rovására. Az új törvény megszüntetett a toborzási díjakkal kapcsolatos minden előírást. A munkaerőszerzést a jövőben fizetésekkel lehet ösztönözni. A foglalkoztatási törvény a struktúrális változások lehetőségét és a velük kapcsolatos elbocsátásokat is említi. A munkáltatók kötelessége az ilyen változásokat bejelenti az illetékes állami munkaügyi szerveknek. A törvény a Szlovák Köztársaság szerveinek a foglalkoztatáspolitika megvitatásával kapcsolatos működéséről szóló SZNT-törvénnyel, valamint a hozzá kapcsolódó rendeletekkel együtt az aktív foglalkoztatáspolitika alapját képezi, és a munkaerőpiac fokozatos létrehozását segíti. Emellett garantálja az állampolgárok jogait a foglalkoztatást illetően. Dr. JURAJ ŠEVCECH, az SZK Munkaés Szociális Ügyi Minisztériumának munkatársa