Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-25 / 71. szám, hétfő

VAJTÓL „BŰZLIK" A TEJPIAC ELVISELHETŐ ÁLDOZATOK NÉLKÜL NINCS MEGOLDÁS Még soha senki sem várta úgy a tavaszt, mint az idén a tejtermelők. A legédesebb álom sem lehet szebb annál á verőfényes, meleg napnál, amelyen a valahol Morvaországban tehergépkocsira rakott vaj szállítás közben megolvad. Pőzsonyból és a közeli járásokból kiszorulnak a feketézők, s mi, vásárlók az itteni tejüzemekben gyártott vajat leszünk kénytelenek megvásárolni. Esetenként a csehországi vajnál drágábban, mivel a tej, amiből készül, ugyancsak többe kerül. Bűvös kör, amelyből látszatra nincs kiút. Ameddig olcsóbb vajat (is) vásárolhatunk, addig azért marad raktáron az itt gyártott, ha pedig már nem lesz pénztárcánknak is elfogadható árú vaj, minden bizonynyal tovább csökken az érdeklődés. Növekednek a máris több hónapra elegendő raktárkészletek, mivel ott, ahol tejet dolgoznak fel, vajat is készíteni kell. Hasonlóan bonyolult a kérdés, vajon a (vajatolvasztó) meleg menynyiben segíti a problémák megoldását. Hiszen hűtőkocsiban a vaj nyáron is szállítható. Egyre több a magánkézben lévő élelmiszerbolt és büfé, amelyek tulajdonosai a csehországi szállítókkal felvehetik a kapcsolatot, és a Jednotát, Zdrojt sem akadályozhatja meg senki abban, hogy nagy tételekben vásárolja az olcsóbb vajat. igy előfordulhat, hogy a tejtermelők, akik áraik szinten tartásához a melegtől várják a segítséget, máfSi. évvel ezelőtt Balog-völgyi vyl óriásnak nevezte egyik jeles publicistánk, Mács József a. Bátkai Állami Gazdaságot egy annak negyedszázados születésnapjára kiadott publikációban. Azóta változtak az idők, sokat romlott az állami irányítású és persze állami dotációval működő gazdaságok helyzete. A mezőgazdasági üzemek is lépésváltásra kényszerültek. Ennek eredményeképpen a nagy gazdasági egységek - hasonló óriások - már vagy felbomlottak, vagy oszlófélben vannak. A tizenegy községet felölelő 7700 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó óriás 8 millió 300 ezer korona nyereséggel zárta az elmúlt évet, ami 1 millió 400 ezerrel kevesebb a tervezettnél. A tavaly ugyan már csökkentett, de még meglevő állami dotáció az idén végképp megszűnik, ami egy merőben új helyzetet vetít előre, és cselekvésre ösztönzi a gazdaság vezetőit. Ez Balog János mérnök igazgató szavaiból is kitűnik: - Mindeneklőtt azt kell tisztáznunk, mi a miénk és mi nem, illetve azt, milyen földterülettel számolhatunk az elkövetkezőkben. Az 5500 hektár szántóterületünből egyelőre 2200 hektárra nincs és nem is lesz igénylő. Eddig tizenketten kérték vissza földjüket - főleg nyugdíjasok -, és minden további nélkül vissza is adtuk. Ez mindössze 62 hektárt tesz ki, ami különösképpen nem befolyásolja terveinket, többen vannak viszont olyanok, akik még haboznak, maguk sem tudják eldönteni, kell-e sodszor is tévednek. Akárcsak januárban, amikor termelési költségeikkel összhangban határozták meg a tej árát. A magasabb alapárra a feldolgozók és a forgalmazók is rátették a saját árrésüket, végeredményben egy olyan bolti ár formálódott, amellyel a csehországi termelők a szállítási költségek ellenére versenyképesek. Mindezt figyelembe véve a tejproblémák enyhítésére Zakál László, a Milex nagymegyeri üzemének igazgatója és Bankó Gyula üzemgazdász sajátos megoldást ajánlott a termelőknek. Szerintük a 35 szállítóüzem tejgondjai annyiban csökkennek, amennyire a náluk termelt tej ára, s így a nagymegyeri üzemben készült vaj termelői, s természetesen bolti ára megközelíti a csehországi árakat. Mivel a tejpiaci káosz (a fogyasztót nem számítva) anyagi következményeit a kereskedelem kevésbé érzi, viszont annál inkább nyögik a tejfeldolgozók, és még náluk is nagyobb mértékben a termelő üzemek, az egyedüli lehetséges megoldás, hogy a termelők és a feldolgozók is vállalják az elviselhető anyagi áldozatokat. Például saját boltokat nyitnak, s közvetlen szállítási szerződéseket kötnek az üzemi konyhákkal, iskolai étkezdékkel, magánboltokkal és büfékkel a tej, illetve a tejtermékek eladására, a forgalmazóknál kisebb nyereséggel. A tejüzem már meglévő és rövidesen megnyíló további két saját boltja (Méry Gábor felvételei) nekik a föld, vagy sem. Mindenesetre ez a bizonytalanság a mi munkánkat bonyolítja, hiszen a természet forgószínpada tovább forog, itt a tavasz, és a kinti munkákat is folytatni kell. • Számtalan mezőgazdasági üzem jár ebben a cipőben, vagyis még csak sejti a földtörvény körvonalait, rendelkezéseit, nem tudja pontosan, mihez lesz joga a jövőben. Egy azonban bizonyos, az állami monopóliumok ideje lejárt. Gondolom, itt is ezt tudatosítva gondolkoznak. - Persze, tudjuk, hogy ilyen formában nem létezhetünk tovább. Már elkezdtük egy részvénytársaság alapjainak a lerakását, csakhát a megfelelő törvények hiányában nem tudjuk teljes mértékben megvalósítani. Hogy konkrét legyek: többször is tárgyaltunk a környező községek földtulajdonos lakosaival arról, hogy váljanak részvényeseinkké. Február 20-ával bezárólag 1200 hektárt tesz kí az a terület, melyet ilyen formában már - a tulajdonosok beleegyezésével - a magunkénak mondhatunk. Ezek a tulajdonosok elfogadták ajánlatunkat, miszerint évi használati díjként földjeik értékének 1,5 százalékát kapják meg. mellett már most közel negyven magánbolttal, illetve nagyfogyasztóval tart fenn közvetlen kapcsolatot. Ennek is köszönhetően a nagymegyeri körzetben januárhoz képest tejből és tejtermékekből is megközelítően 10 százalékkal fogy több. így a tejüzem márciusban már megtehette azt a ,.gesztust" a termelők felé, hogy a felkínált tejmenynyiséget maradéktalanul átveszik. A tej literjéért 4,40-et fizetnek, s erre a MÉM márciusban rátesz egy koronát. Még nem tudható, hogy áprilisban miként alakul a tej felvásárlási" ára, de az alapszabálynak érvényben kellene maradnia. Vagyis a tej mindenkori felvásárlási ára csak annyi lehet, hogy a belőle készült vaj árban versenyképes legyen a csehországi vajjal. Nem vitás, a tejtermelő üzemek egy részének ez kedvezőtlen megoldás, mivel ráfizetnek a tejre. Érdekes viszont, hogy a termelők másik része a tejüzem ajánlatát elfogadhatónak tartja. Ez ugyanis átlagár, a tej minősége szerint (fel és le) mozog, és nem keveset. Például a januári literenkénti 5,40 korona a 35 termelőnél 5,15 koronás átlagárat eredményezett. Amíg egyesek 5.63, sőt 5,71 koronáért értékesítették a tejet, mások csak 4,26-os átlagárat értek el. Senki, így a Milex nagymegyeri üzemének illetékesei sem tagadják, hogy a termelők költségei tavalyhoz viszonyítva valóban ugrásszerűen megnövekedtek. De - és ez is tény 0A körvonalazódó részvénytársaságra gondolva már bizonyára belső átszervezéseket is eszközöltek, vagy ez még várat magára? - Tervezzük is, és részben már meg is valósítottuk. Tavaly még 60 nyugdíjast alkalmaztunk, az idén viszont már csak 15-tel kötöttünk ideiglenes, pontosabban egy fél évre szóló munkaszerződést. Márciusban jerveztünk további változásokat, s úgy néz ki, a jelenlegi 800 dolgozónk közül mintegy harminctól válunk meg. Olyanoktól, akiknek nem tudunk konkrét munkát biztosítani. Egyelőre a gazdasági részlegek és szűkebb kollektívák felelősségét növeltük, anyagilag is ösztönözve őket, hozzájárulva ezzel a munkafegyelem szilárdításához és a munkatermelékenység növeléséhez. Az új piaci helyzetben előállt tej- és húsértékesítési nehézségek bizonyára önöket sem kerülték el. Milyen megoldást találtak a túltermelésből eredő esetleges károk minimalizálására? - Járásunkban is úgy a hús-, mint a tejfogyasztást a visszafogottság jellemzi. Mivel nálunk a kevés is sok, a túltermelés a zsebünkre megy. Nézzünk csak néhány adatot: tavaly - azt a tejet, amiből az olcsóbb vaj készül, azonos ,,kívülről" belépő ráfordítási költségekkel (energia-, táp-, műtrágya-, üzemanyagárak, földes béradó stb.) termelik az üzemek. Mégis olcsóbbak, mégpedig annyival amennyivel kisebbek belüzemi költségeik. Ezt az elméletet vagy elfogadják a nagymegyeri tejüzem körzetébe tartozó termelők, vagy nem. Ha igen, és a jövőben ők is csak annyit kérnek a tejért, amennyit a csehországi termelők, akkor a tejpiac gondjai fokozatosan megoldódnak. Fokozatosan, mert a lecsökkent fogyasztás miatt az állományt így is csökkenteni kell, ami még a növénytermesztés szerkezetére is kiható láncreakciót okoz. Ne legyünk egyoldalúak, és a második változatot is vegyük számba. Az új földtörvény a mezőgazdasági üzemek, köztük a földműves-szövetkezetek helyzetét megerősíti. A monopoltermelő előnyét kihasználva „kiharcolják" a tej literenkénti felvásárlási árának 5,40-6,20 koronára való emelését. Ez is láncreakciót vált ki, amelynek végén egy csillagászati bolti ár alakul ki. A csehországi tejtermelők és feldolgozók örömére, akik számára ezzel még szabadabbá válik a pálya. A piacgazdaságban ugyanis nincs körzetesítés, mindenki ott árul, ahol akar. Hacsak a szlovák-morva határon nem vetnek ki egy meglehetősen magas „behozatali" vámot. Amit - remélem - még legszebb álmaikban maguk a tejtermelők sem qondolnak komolyan. EGRI FERENC már 500 ezer literrel kevesebb tejet vettek meg tőlünk, mint tavalyelőtt, de ez még így is 5 millió liter volt. Az idén a járási tejüzem viszont már csak 4 millió litert hajlandó átvenni. A szarvasmarha-állományunkat így kénytelenek vagyunk csökkenteni, de - és itt zárul be a kör - a Rimaszombati Húskombinát ezt nem hajlandó átvenni, mert egyszerűen nincs rá szükség. Mivel a helyiekkel nem tudtunk megegyezni, a levágásra szánt szarvasmarhákat szerződéses alapon Rozsnyóra, illetve Kassára szállítjuk. Úgy döntöttünk, a közeljövőben egy saját kis vágóhidat is létrehozunk, ahol a húst az általunk megszabott áron fogjuk, majd értékesíteni. A tejkérdés is eléggé feszít bennünket, éppen ezért egy olasz céggel közös vállalat létrehozásáról tárgyaltunk. Egy kis tejfeldolgozó üzemről van szó, aminek az lenne a nagy előnye, hogy az alapnyersanyag, a tej minőségét mi garantálnánk. E

rövid betekintésből is nyilvánvaló, a Balog-völgyi óriás, a Bátkai Állami Gazdaság háza táján is minden forrásban van. Nyilvánvaló viszont, hogy egy kicsit az önvédelem, egy kicsit a jövőbe látás, egy kicsit pedig a fogyasztói és termelői érdekvédelem ötvözete az, amit az új körülmények között legjobb tudásuk és lehetőségeik szerint tesznek talponmaradásukért. POLGÁRI LÁSZLÓ 1991. MÁRCIUS 25. KORSZERŰ HULLADÉKÉGETŐ ÉPÜL A SZLOVÁK FŐVÁROSBAN A háztartási és ipari hulladék tárolása országszerte, de főleg a nagyobb városokban nem kis gondot okoz. Pozsonyban például a múltban már többször is előfordult, hogy az említettek miatt a szemeteskukákat, konténereket a lakótelepeken napokig nem tudták kiüríteni, főleg akkor, amikor az 1977-ben üzembe helyezett szemétégető műszaki hiba miatt nem üzemelt. Az említett létesítmény műszakilag már elhasználódott, s rég nem felel meg a környezetvédelmi követelményeknek. Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy újra meg újra kijavítsák, illetve beindítsák. Új égetőműre van szükség, ezzel minden szakember, környezetvédő egyetért. Már a tervek is elkészültek, és azt állítják, hogy az ezredfordulóra a fővárosban elérik, hogy a keletkezett összes hulladékot gazdaságosan, égetéssel semmisítik meg. Az első létesítményt a tervek szerint négy év múlva kellene üzembe helyezni. A technológiai berendezést külföldről szándékoznak behozni, ez garantálja a létesítmény környezetkímélő üzemeltetését. A hulladékégető évente 49100 MWh villamosáramot állítana elő, ami ugyancsak nem elhanyagolható tényező, de megépítése költséges. Többen, külföldi tőke bevonásával részvénytársaság létrehozását sürgetik. A város vezetői abban bíznak, hogy amíg az új égetőmű felépül, a régi - a helyén majd újat építenek - úgy-ahogy üzemelni fog még. Eddig rendben is volna, de sajnos az építést nem tudják elkezdeni. A beruházás helyét Dévényújfalu és Záhorská Bystrica községek közötti területen jelölték ki, de ahogy az utóbbi időszakban az már lenni szokott, a települések lakosait nem kérdezték meg, mit szólnak hozzá. A község lakosainak nevében mindkét polgármester tiltakozik a létesítmény megépítése ellen. Peter Lukáč mérnök, a főváros polgármester-helyettese szerint érveik nem megalapozottak, s főleg nem veszik figyelembe Pozsony és környékének érdekeit. Az üzemeltetés során szigorúan betartanák az életkörnyezeti hivatal által meghatározott tilalmakat. A hely kiválasztásakor nyomós ok volt az is, hogy itt mélyen fekszik a talajvíz, és csak kis mennyiségben található. Jó volna, ha mielőbb zöld ágra vergődnének, mert a szlovák fővárosban keletkezett hulladék jelenlegi tárolásának módja nagyobb kárt okoz, mint az égetőmű, épüljön az bárhol is. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy szükség van rá, és azt sem várhatják el, hogy az égetőmű a fővárostól távol épüljön. Egyrészt, mert minden bizonyai az ott lakók is tiltakoznának, másrészt a hulladék nagy távolságra történő szállítása tovább növelné a költségeket, ami a mai gazdasági helyzetben nem megengedhető. Kár, hogy a város vezetői szándékukat korábban nem ismertették a két település lakosaival, mert így az ott élők úgy érezhetik, hogy sorsukról ismét mások és másutt döntöttek. (németh) ÁRLIBERALIZÁCIÓ -SZÉPSÉGHIBÁVAL Privatizáció, árliberalizáció, kicsiben és nagyban. Érzékenyen érintenek mindannyiunkat. Legalábbis ama ,,bűvös" árliberalizáció. A köz embere most tapasztalja istenigazából, milyen drága a szabadáras élet. Azt mondják közgazdászaink, vele kell élnünk, és szoknunk kell egy darabig...Én is szoktatom magam, több honfitársammal együtt. Pontos számítás után indulok vásárolni. De, sajnos, számtantudásom gyakran csődött mond. Képtelen vagyok lépést tartani az áremelkedéssel. Túl nagy a tempó... Vannak kereskedelmi egységek, ahol újításként gépi árcímkézést használnak. így gyorsabban tudnak lépést tartani az árváltozásokkal. Az egésznek azonban van egy kis szépséghibája. A gyors árváltozási tempóban egy-kettő, de három árcímke is díszeleg az árun. Nem tagadom, igen fontos információ ez, hiszen így tényleg lépcsőzetesnek tűnik az árliberalizáció... A fogyasztó itt tutira tippelhet - mindig a nagyobb számjegyű ár a nyerő. Kár, hogy így nyerőként is a tippelő pénztrácája érzi meg. Egy azonban biztos: a több árcímkés áruk nem bizalomkeltőek a vásárló és kereskedő kapcsolatában... HINZELLÉR LÁSZLÓ Forgács Mária a tejföltöltő gépsor mellett ÁTALAKULÓBAN RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LESZ A BALOG-VÖLGYI ÓRIÁSBÓL Dobozokba kerül a gondokat okozó „tettes". Mátis Ilona, Simon Margit és Mária Lubinská vajcsomagolás közben 5 GAZDASÁG