Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-25 / 71. szám, hétfő

3 HAZAI KÖRKÉP ÚJ szói 1991. MÁRCIUS 25. KOMOR FELHŐK SZLOVÁKIA TEXTILIPARA FÖLÖTT ELDUGULT ÁRUCSATORNÁK Harminc percen át a szebbnél szebb ruhaköltemények megtévesztő világában tájékozódunk. Semmit sem sejtve abból, mi vár ránk az elkövetkező másfél órában. Mert a sviti Tatrasvit és a besztercebányai Slovenka rögtönzött divatbemutatóján valóban csak ámul és bámul az ember azon, milyen jó ruhadarabok készülnek az itthoni gyárakban. De az üzletekbe nemigen jut belőlük, oda inkább mind gyakrabban a külföldi kínálat lopakodik be, jóval borsosabb áron, ám nem mindig jobb kivitelben. Szóval nézzük a bemutatót, és titokban válogatunk, megfeledkezve arról, pénztárcánkból mennyi jutna a felvonultatott ruhadarabokra... Csupán hangulatkeltés az egész. Előjáték a valóság ismertetéséhez. SZOVJET MEGRENDELÉSEK NÉLKÜL S amint a divatbemutatót Szlovákia textiliparának pillanatnyi helyzetelemzése váltja fel, máris romlik a hangulat. Visszazuhanunk a valóságba. S bár Roman Paldan, az SZK Ipari Minisztériumának főosztályvezetője nem a legnagyobb veszélyekkel kezdi, mondanivalójából mégis sok minden kiderül: -Alaposan megváltozott a textilipar helyzete. Tavalyhoz képest már nem gond a nyersanyagbeszerzés. Évekig az okozott fejtörést, hogy jó előre lefoglalták valamennyi gyár termelői kapacitását, most nincs így, tehát szabad kapacitás van bőven. Sőt, az a baj, sok üzem egyszerűen munka nélkül maradt, vagy saját kockázatára raktárra termel, abban bízva, utólag mégiscsak sikerül piacot szereznie. Es közben üzleteinket elárasztják a külföldi textiláruk, meglehetősen magas áron. Pedig ami Szlovákiában készül, szintén megüti legalább az európai mércét. Nyugati nagyáruházak vásárolják tőlünk, és nem kis tételekben. De ez mégsem elég a textilipar talponmaradásához. Eddigi legnagyobb megrendelőnk, a Szovjetunió az idén még egyetlen darab termék megvásárlásáról sem kötött szerződést. És az aláírt egyezményeket sem tartja be. Textiláruk nem kerültek a két ország közötti termékcseréhez elkészített közös jegyzékbe, Gorbacsov egyoldalúan leállította a közvetlen árucserét, magas beviteli pótlékokat szabtak ki a Szovjetunióba irányuló árura... Ez mind olyan tényező, ami közrejátszik textiliparunk piacvesztésében. Nyugat-Európa jelenleg hitelbe szállít oda. Termékeink iránt továbbra is óriási az érdeklődés szovjet megrendelők körében, ám nincs mivel fizetniük. Amikor kőolajat vásárolunk tőlük, már a folyó hónap 28-án dollárban kell törlesztenünk az árát, de textilárunkért csak bizonyos idő után lennének hajlandók fizetni. Vállalataink csupán hitelbe adhatnák el nekik, s a szovjet megrendelő egyéves fizetéshalasztást kér. Óriási dilemma előtt állunk: bezárjuk-e a piac nélkül maradt textilgyárakat vagy fogadjuk el a szovjet feltételeket, azzal a kockázattal, hogy nem tudjuk, egy év múlva képesek lesznek-e adósságuk törlesztésére. Ha az utóbbi mellett döntünk, garanciát vállaló hitelezőkre lenne szükségünk. De a belpiacon se rózsásabb a helyzet, becsléseink szerint a tavalyi megrendeléseknek mindössze a felére tart igényt a kereskedelem. Mert a megcsappant kereslet s a privatizáció körüli bizonytalanságok részben itthon is eldugították a korábbi árucsatornákat. S az újak még nem épültek ki teljesen, a magánkereskedők igénylései - a milliós gyári tételekhez viszonyítva - elenyészőek, és nagyon kevés a textilgyárak mintaboltjainak száma is. Mindössze száz, pedig a pillanatnyi kereskedelmi zavarok áthidalására akár ezerre is szükség lenne. TÚLÉLÉSI PRÓBÁLKOZÁSOK Tavaly novemberben tán Közép-Európa legnagyobb textilgyára volt még a sviti Tatrasvit. Szlovákiai méretekben azonban mindenképpen őrizte elsőségét. Akkor 7500 embert foglalkoztatott. Azóta négy üzeme levált róla, de Szlovákiában továbbra is a harisnya- és zoknigyártás fellegvára maradt. Igaz, fele annyi alkalmazottal . Michal Švagrovský vállalatigazgató nem titkolja, hogy a Tatrasvit számára eredményes elmúlt esztendő után már az idén apadt az érdeklődés termékeik iránt. Az első negyedévre termelői kapacitásuk 20 százaléka marad(t) kihasználatlanul, s a másodikra pedig a korábbi mennyiségnek csupán a felét rendelte meg a nagykereskedelem. Inkább üresen hagyja raktárait, minthogy fizesse a magas árukészletért járó adót. A fogyasztó meg hiába várja a hazai textilárut. Csak korlátozott mennyiségben juthat hozzá. Ezért a termelőnek kell megkeresnie a feléje vezető utat. A Tatrasvitben 150-200 magánkereskedőt is ellátnak áruval, de néhány ezres tételeikkel aligha pótolják a nagykereskedelem kiesését. Visszafogták a gyárban a luxustermékek előállítását. Azt vallják, aki olcsóbban termel és kínálja portékáját, csak annak marad esélye a túlélésre. Saját mintabolthálózatukat nem kívánják bővíteni. Egyszerűen nincs pénzük újabb üzletek (eddig öt van) vásárlására, s a folyamatos áruszállítás is rengetegbe kerülne. így aztán marad a kivitel (legnagyobb megrendelőjük Németország, áruválasztékukból évente 10 millió márkáért vásárol) és a maszekok. Előfordul, hogy egy magánvállalkozó kétmillióért vesz zoknit náluk. Végigvonul vele Szlovákián, s eladja a kereskedelem nagyraktáraiban, onnan azonnal továbbítják az üzletekbe, hogy ne terhelje a készletüket. Legjobban a magánkereskedőnek éri meg az ilyesfajta értékesítés, de ez így nem mehet a végtelenségig. Előbb utóbb a nagykereskedelem úgyis a magánszektor kezébe kerül. Addig valószínűleg a maszekok nyitnak nagyraktárakat, hogy a textilárut más csatornákon juttassák el a fogyasztóhoz. És ezt nem ők kürtölték világgá, hanem a Tatrasvit igazgatója, aki szintén ebben lát kiutat a mai bizonytalan helyzetből. PIACVÁLTÁS KÉNYSZERBŐL Július Végső már- bemutatkozásakor közli a hallgatósággal, bármennyire is magyarosan hangzik a neve, ő bizony szlovák. A besztercebányai Slovenka igazgatója mégsem ezzel a kijelentésével hívja fel gyárára a figyelmet, hanem azzal a szembetűnő piacváltással, amelyre az elmúlt hetekben, hónapokban vállalkoztak. Mivel időben kiérezték, sem a szovjet piac, sem a hazai kereskedelem nem nagyon tart igényt termékeikre, a tavalyi 20 százalékról közel hetven százalékra futtatták fel a szabadvalutás'övezetbe irányuló kivitelüket. Bevallásá szerint ennél több árut is sikerül majd a nyugati piacokon elhelyezniük. Az első fél évre teljes termelői kapacitásuk megrendelőre talált, így van munkája a mintegy 3200 alkalmazottnak. Ennek ellenére ők is próbálkoztak a hazai vásárló megközelítésével. A kereskedelem közreműködésével nem sok sikerrel, a magánkereskedők meg - minden igyekezetük ellenére - alig képesek könnyíteni terheiken. Négy mintaboltjuk van, több nyitására nincs pénzük. Kiárusítási akciókat szerveztek, de ez mind kevés lenne a termelés folyamatosságának megőrzéséhez, ha nem orientálódnak a nyugati piac felé. Elsősorban a nagyáruházaknak szállítanak. Július Végső szerint szívesen kielégítenék a nagykereskedelem és a szovjet piac megrendeléseit is, de pillanatnyilag bármennyire igyekeznének, csak elenyésző eredményt hozna minden üzletkötési próbálkozásuk. Szóval valamennyi gyár, üzem a maga módján igyekszik fennmaradni, s közben Szlovákia textilipara fölött komor felhők tornyosulnak. Bezárják a piac nélkül maradt üzemeket? Gyártsanak hitelbe? De ki ad kölcsönt a törlesztésig? Egyelőre megválaszolatlan kérdések. Eközben a termelés visszaesése a rövidített munkahetek bevezetésére és elbocsátásokra kényszeríti több textilgyár vezetőit. Szerencsére a vállalati szféra nem marad(t) teljesen egyedül, mert a szlovák kormányzat is próbál segíteni. Mečiar kormányfő legutóbbi szovjetunióbeli útja után jelentette be, megegyeztek egy szlovák-orosz közös bank létrehozásában. Kereskedelmi elszámolási központként működne, s a Szlovákia és az Oroszország közti árucsere könyvelését végezné. Egy hónapon belül kiviteli és behozatali árlista készül, utána már a vállalatok igazgatói tárgyalnának az esetleges üzletkötésről. Textiliparunk gyárvezetői türelmetlenül várnak erre a lehetőségre. Sokuknak ez lesz az utolsó mentőöv. J. MÉSZÁROS KÁROLY REFLEX NEM CSAK PARLAMENTI MATEMATIKA A létgondokkal küzdő és a munkanélküliség veszélyétől megfélemlített kisember számára hízelgő volt, amikor néhány napja kijelentette Vladimír Mečiar: Mozgósíthatnám a tömegeket, de nem teszem... Szlovákia miniszterelnöke tapasztalt és nagy formátumú politikus, így bizonyára tisztában van kijelentésének értékével. De egész biztosan tudja azt is, hogy a mondata különböző emberek lelkében különböző visszhangot váltott ki. Az állampárt által évtizedek alatt félrenevelt, napjainkban pedig úgyszólván szószóló nélkül maradt és egyre nagyobb létbizonytalanságba került munkásság így reagált: Végre, akadt valaki, aki észrevette, hogy eljutottunk a tűrőképesség végső határához, és van egy politikus, aki majd sűrűbbre fonja a szociális védőhálót. De nyilván azzal is tisztában van Szlovákia miniszterelnöke, hogy nem mindenki így fogadta kijelentését. Van, aki gyanakodva fogadta, van, akiben gyanakvást váltott ki a „tömegek mozgósításának" gondolata. Vannak, akik történelmi párhuzamokat emlegetnek, egyeseknek a 30-as évek elejének Németországa jut az eszébe, vagy éppen 1948 februárja. Mindezzel a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői is tisztában vannak. Tisztában vannak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kettészakadásának a következményeivel, tisztában vannak a kisemberek százezrei felé tett (általában kétes tisztaságúnak minősíthető) miniszterelnöki gesztus veszélyeivel, és tisztában vannak azzal is, hogy a most kialakult politikai helyzetből nagymértékben profitálhatnak. Feltéve persze, hogy nem omlik össze Szlovákiában a még ugyancsak gyenge lábon álló demokrácia. Hogy mennyire gyenge lábon áll, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy alig kilenc hónappal az első szabad parlamenti választások után a köztársaság miniszterelnöke a „mozgósítható tömegekkel" merészelt érvelni. Ján Čarnogurský előrelátó politikusnak bizonyult a minap, és nem mindennapi taktikai érzékről tett tanúbizonyságot. Csak homályos utalásokkal mutatott rá, hogy a NYEE-ben kirobbant viszály óta a kereszténydemokraták jelentik a szlovák parlament legkompaktabb erejét. Nem hangsúlyozta ezt túlságosan, de azért úgy mondta ki, hogy mindenki értsen belőle. Kijelentette, hogy a kereszténydemokraták számára Vladimír Mečiar 51:49 arányban elfogadható kormányelnök. Köznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ha akarják, megbuktathatják. Természetesen abban az esetben, ha továbbra is demokrácia lesz. Más szóval: ha nem akad egy politikus, aki a parlament feje fölött esetleg kikéri a „tömegek véleményét". Ez, persze, szintén a demokrácia nevében történne, és - a demokrácia halálát jelentené. Több mint valószínű, hogy Vladimír Mečiar továbbra is miniszterelnök marad. Ez a legjobb módszer ahhoz, hogy az 1992 nyarán esedékes választásokból a Kereszténydemokrata Mozgalom kerüljön ki Szlovákia legerősebb pártjaként. A hátralevő egy esztendőben egyetlen politikai erő sem lenne ugyanis képes népszerű politikát folytatni, ügy szólván biztosra vehető, hogy a választások utáni miniszterelnököt majd úgy hívják, hogy: Ján Čarnogurský. Mit tehet az ilyen helyzetben a mostani miniszterelnök? Azt, hogy a helyén marad. Feladata nem irigylésre méltó, hiszen a kormány élén működve most már válaszolnia kell a „tömegek" igényeire. Be kell váltania az ígéreteit, amelyeket a valóságban ki sem mondott. Csak azt jelezte, hogy Szlovákiának a cseh országrészekhez viszonyítva sajátos gazdasági problémái vannak. Az emberek ezt úgy fordították le saját nyelvükre, hogy majd növelik a béreket, mérséklik az árakat, felfüggesztik a ráfizetéses üzemek bezárását, és megszabadítják az embereket a munkanélküliség rémétől. A nacionalistára hangolt tömegek azt vélték hallani, Mečiar utalásaival, hogy további lépésekre kerül sor az önálló szlovák állam kikiáltásához vezető úton. A megrökönyödött hallgatag többség még mindig bízik abban, hogy a miniszterelnök kellemes meglepetésben részesíti országot, világot. Az igényesebbek, azok, akik még nem veszítették el politikai jóízlésüket, Vladimír Mečiar politikai pályafutásának legfényesebb óráira emlékeznek vissza. Azokra a mozzanatokra, amikor képesnek bizonyult a legordasabb ösztönök megfékezésére is. A csehszlovákiai magyarok 1990. október 25-ére emlékeznek. Néhány hónapon belül kiderül, hogyan válaszol Vladimír Mečiar a „tömegek igényeire". Két lehetőség van. Vagy a populizmust választja, és lemond a gazdaság átalakításáról, hogy ideig óráig anyagi engedményeket tehessen a lakosságnak, vagy pedig nyíltan megmondja: vállalnunk kell a nehéz esztendőket, hogy a folyamat végén fellendülhessen az ország. Ha az első megoldást választja, szükségszerűen visszajutunk abba a helyzetbe, amelybe 1948 óta kerültünk, tömeghangulat hullámain. Ha őszintén megmondja, hogy csak a második megoldás lehetséges, bizonyára veszít népszerűségéből, de megmenti a demokráciát, és lehetővé teszi az előrelépést, kialakíthatjuk a politikai váltógazdaságot. TÓTH MIHÁLY Tizenöt-húsz féle ételt, cukrásztermékeket kínál naponta a sellyei TIKE magánbüfé és cukrászda. Tanka Imre és KHácsko Emese jó „lóra tettek". A szolgáltatóház kibérelt helyiségeiben figyelmes kiszolgálással kellemes, otthonos légkört teremtettek. A jó minőségű ételek, a büfé specialitásai és az aránylag alacsony árak csalogatják a látogatókat. (ČSTK - Drahoti n Šulla felvétele) FŐHAJTÁS A MÚLT ELŐTT NÉGYSZÁZ ÉVE ALAPÍTOTTÁK A LOSONCI GIMNÁZIUMOT (Munkatársunktól) - A Losonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épületében került sor szombaton arra a találkozóra, melyet a losonci magyar nyelvű gimnáziumi oktatás megkezdésének 400. évfordulója alkalmából a már említett alapiskola, a Kármán színkör, a Csemadok és az Együttélés helyi alapszervezetei rendeztek. A találkozón a közel másfél száz öregdiákon kívül részt vett Pfeffer Rudolf, Losonc polgármestere és Dobra Zubová, a területi tanügyi igazgatóság igazgatónője is. Puntigán Józsefnek, a Csemadok helyi alapszervezete elnökének üdvözlő szavait követően Göndöcs László, a Rákóczi Szövetség Elnökségének tagja mutatott rá, hogy a jelenleg a magyar alapiskolának otthont adó épületben annak idején magyar és szlovák gimnázium is volt, melyek diákjai békésen megfértek egymás mellett. A továbbiakban kifejezte reményét, hogy a város szlovák, illetve magyar lakosságának viszonya a jövőben sem alakul másként, majd felkérte az alapiskola vezetését: oktató-nevelő munkájukat a volt gimnázium tradícióira, eredményeire építve folytassák. Felvetette egy alapítvány létrehozásának gondolatát is, mely a losonci, illetve az Ipoly menti tanulni vágyó magyar fiatalok javát szolgálná. Böszörményi István, a losonci református egyház presbitere a gimnázium második világháború végét megelőző történetével ismertette meg a találkozó résztvevőit, nem feledkezve meg annak hangsúlyozásáról sem, hogy csupán közvetett adatok bizonyítják az 1590-es megalapítás tényét. A második világháborút követő időszakról Duray Éva tanárnő, az alapiskola múltjáról és jelenéről pedig Princz Katalin igazgatónő beszélt a hallgatóságnak. Az alapiskola diákjainak kultúrműsorával színesített találkozó után a résztvevők megtekintették azt az iskola múltjának minden nevezetesebb állomását felölelő kiállítást, melynek anyagát Drenko József és Bize Ferenc állították össze, majd a délutáni órákban megkoszorúzták a volt gimnázium tanárainak Losoncon még fellelhető sírjait. (kajó) RÉGI PÁRT -ÚJ ELNÖK (Munkatársunktól). - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szorongás nélkül indultam a Szlovák Nemzeti Párt II. közgyűlésére, amelyet szombaton tartottak Érsekújvarott, hiszen meghívóm nem lévén, nem tudhattam, hogy lapomat szívesen látják-e. Kedvesen fogadtak, s a beszámoló meghallgatásán kívül az újságíróknak megengedték, hogy jelen legyenek az esetenként túlfűtött vitánál és az elnökválasztásnál is. A kívülálló jó érzéssel nyugtázhatta, hogy más légkör uralkodik, mint a korábbi hasonló tanácskozásokon. A Szlovák Nemzeti Párt egykori elnöke, Móric úr a közgyűlés egyszerű küldötte volt - véletlenül éppen egysorban ültünk. Meglepetésként hatott, hogy a számba jöhető elnökök egyike lehet, mivel az előzetes, nyolc személyes listán nem szerepelt a neve. Kényelmetlenül kétszer éreztem magam: először akkor, amikor a jelölteknek a küldöttek kérdéseket tettek fel, (de meg kell mondani, hogy a két jelölt, Víťazoslav Móric és Jozef Prokeš a heves megnyilvánulásokra is higgadtan válaszolt). A küldöttek egyike azt kérdezte Jozef Prokestől, nem gondolja-e, hogy cseh származása (?) esetleg a párt hátrányára lehet, és hozzátette még: Mikloškónak is magyar a nagymamája, és látjuk, hová vezetett... Másodszor akkor feszengtem, amikor azt a kérdést szegezték a jelölteknek: mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy Dél-Szlovákiában a szlovákok is megkapják az őket megillető jogokat. Prokeš úr azt kérte, tájékoztassák öt minden ilyen konkrét esetről. A két fordulós választás győztese, jelentős szavazattöbbséggel Jozef Prokeš lett. A vetélytársak minden jel szerint nem haragszanak egymásra, a választást követő sajtótájékoztatón mindketten résztvettek - egyetértésben. Nem tartottak attól, hogy a pártban szakadás következik be, ,,mi nem vagyunk VPN", mondták, s ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy a Független Szlovák Párt egyesül a Szlovák Nemzeti Párttal. (kopasz)