Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-23 / 70. szám, szombat

1991. MÁRCIUS 23. , ÚJ SZÓ, HAZAI KORKÉP PÉNZ KELL, PÉNZ! A Dunaszerdahelyi Járási Egészségügyi Intézet dolgozói végső kétségbeesésükben nyílt levélben fordultak az egészségügyi miniszterhez: bírja rá a kormányt, emelje á járás egészségügyére tervezett pénzösszeget, különben képtelenek gondoskodni a betegekről. - Ilyen rossz a helyzet? - kérdeztem szinte az ajtóban dr. Anna Nagyová, a Járási Egészségügyi Intézet igazgatónőjétől. - Még ennél is rosszabb. Kevesebb pénzt kaptunk, mint tavaly. A minisztérium nem vette figyelembe á gyógyszerek, az élelmiszeVek, az energia és az üzemanyag árainak emelkedését. Egy példa a sok közül: tavaly 31 millió koronát fordítottunk gyógyszervásárlásra, az idén 80 millióra lenne szükségünk. Ha okosabban gazdálkodunk, akkor sem elég a nekünk szánt pénz. A költségvetés alapvető hibája, hogy az elosztásnál (kiutalásnál) nem a lakosság számát, hanem á kórházi ágyak számát vették alapul. A járási kórházban 456 ágy van, pedig a norma szerint 1243 ágy „járna" nekünk. A betegeken nem „spórolhatunk", meg kell kapniuk a kezelést, a gyógyszeradagot, a kosztot. Hogy takarékoskodhassunk, bekalkuláltuk, betegeink a tervezett kórházi kezelésre magukkal hozzák gyógyszereiket, pizsamájukat, de még a WC-papírt is. Sajnos, korlátoznunk kell a betegszállítást. Persze, ez nem vonatkozik a súlyos esetekre. Mostantól a kismama és 'az újszülött hazafuvarozásának terhe a családra hárul. A legnehezebb dolguk a körzeti orvosoknak lesz. Minden orvos megkapja a gyógyszerek árjegyzékét, és azokat a belső előírásokat, amelyek -szerint felírható egy-egy gyógyszer. Nem titok, lesznek olyanok is, amelyeket csak szakorvos írhat elő. Örömmel vennénk, ha járásszerte a rendelőintézetek fűtését, karbantartását a községek fedeznék. Az élelmiszerárak emelkedése is komoly érvágást jelent. Jelenleg, például, Királyfiakarcsán a kórházi betegek számára üvegházakban zöldséget termelünk. Mindenáron meg akarjuk tartani a betegellátás eddigi színvonalát. Ám ehhez pénzre van szükség, a kormány által kiutalt pénzre... Dr. Baculák Vera, a belgyógyászati osztály főorvosa nem festi ilyen sötétre a képet. - Tény, a számunkra kiutalt pénz kevés. Mégis megpróbálkozunk a lehetetlennel. Az orvosi etikát és a beteg érdekét nem sértve, kevesebb gyógyszerrel, ám jobb diagnosztizálással, célzott kezeléssel gyógyítunk majd. Betegeink nem szenvednek majd' hiányt semmiben, viszont csak kellő szakvizsgálatok után jutnak olyan gyógyszerekhez, amelyeket a múltban különösebb nehézségek nélkül megkaptak. Ebben a nehéz, remélem átmeneti időszakban, nagy feladat és felelősség hárul a körzeti orvosokra. Vállalniuk kell, hogy hova tovább, annál inkább családi orvosokká lesznek. Csak ők értethetik meg a lakossággal, hogy nem a sok gyógyszer, hanem a helyes életmód, a szakorvosi vizsgálatot követő kezelés a döntő. Ám annak ellenére, hogy a gyógyszerek drágák, mindenkinek a legjobbakat kell kapniuk. Ami a kórházi kosztot illeti: - Betegeink erősebb, változatosabb reggelit kapnak, ezzel „megspóroljuk" a tízórait. A csallóközi ember megszokta az ízes falatokat, nem csoda, ha az ízetlen kórházi ételhez sokszor hozzá sem nyúl. Ma már nem tiltjuk a piros paprika és néhány más fűszer használatát sem. És ha a hozzátartozók megbeszélik a kezelőorvossal, betegünknek házi kosztot is hozhatnak. Közös erővel, megértéssel bizonyos részsikereket el lehet érni, annál is inkább, mivel az aránylag jó műszerek segítik a pontos, gyors diagnózis felállítását. A Dunaszerdahelyi járásban akadtak adakozó vállalkozók, szövetkezetek és magánszemélyek is, A kórház javára utalt minden fillért szívesen vesznek. PÉTERFI SZONYA Všeobecná úverová banka Dunajská Streda 02 00 Č. ú. OÚNZ: 8248-429-122 MEDDIG KELL VÁRNUNK Reflex A FÖLDTÖRVÉNYRE? AZ ÁLLÁSPONTOK NÉMILEG KÖZELEDTEK EGYMÁSHOZ Ki ne emlékezne gyermekkorának izgalommal tele napjaira, amikor a várva várt esemény közeledtét anyuval, apuval ujjain számolta viszsza. Még hármat alszunk, már <^sak kettőt, egyet - mondogattuk, mígnem eljött a nagy nap. Hasonló helyzetben vannak napjainkban a földművesek és a földtulajdonosok, akik a föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvényt minimum oly türelmetlenül várják, mint annak idején gyerekként a beígért kellemes élményt. A türelmetlenség jogos, hiszen a várakozás ideje túl hosszú volt. A földtörvénynek az eredeti tervek szerint már januárban életbe kellett volna lépnie, s még ma sem létezik. A többszöri halasztás után sokan kételkedve kérdezik, vajon valóban már csak hármat (négyet vagy ötöt?) kell aludnunk, hogy megtudjuk, mi vár a földtulajdonosokra, a földműves-szövetkezetekben dolgozókra, a magángazdákra és ránk, vásár-, lókra? így teljes a sor, hiszen a földtörvény valamilyen formában közel négymillió embert érint majd közvetlenül, közvetve pedig a vásárlók, fogyasztók sok-sok millióját a probléma alapja azonban nem a tömeg, hanem a sokrétűség. A föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogának rendezésében másként érdekelt a földműves-szövetkezetben dolgozó és másként a kenyerét azon kívül kereső földtulajdonos, a szövetkezet földnélküli tagjáról nem is szólva. De ugyanígy érdekellentétek lehetnek a szövetkezetekben belül is, mert ami jó lesz a földtulajdonos szövetkezeti tagnak, esetleg nem felel meg a földnélküli kollégájának Sőt, még ez utóbbi csoport sem feltétlenül egységes, hiszen egyeseknek megfelelőbb lenne, ha a tagok vagyonrészének kiszámításakor a ledolgozott munkaidő kapná a nagyobb hangsúlyt, míg mások inkább a keresetet helyeznék előtérbe. Ennyi, sőt ezen túlmenően még egy egész sor érdekellentétet kellene összhangba hoznia az új földtörvénynek úgy, hogy a lehetséges maximális mértékben orvosolja négy évtized sérelmeit, azokat ne tetőzze újabbakkal, s közben ránk, fogyasztókra is gondoljon. Ha igazolódnak az előzetes becslések, akkor a földtörvény hatályba lépését követően a mezőgazdaságban végbemenő rendszerváltás és szerkezeti átalakulás folyamán a bruttó mezőgazdasági termelés átmenetileg tíz (legfeljebb 15) százalékkal csökken. S mivel korábban túltermelés volt, és az árliberalizációt követően csökkent a lakossági fogyasztás, az élelmiszerpiac így továbbra is a belpolitikai stabilitás része maradhat. Ezért is fontos, hogy az új földtörvény ne segítse az élelmiszer-ellátásban jelenleg (és még néhány évig mindenképpen) elsődleges szerepet játszó földműves-szövetkezetek gyors szétesését. Aki az elmúlt 10-14 napon át figyelemmel kísérte a Szövetségi Gyűlés alkotmányjogi bizottságainak földtörvénytervezeti vitáját, tudja, mennyire nehéz döntés előtt áll a parlament. A bizottsági egyezkedés még ezen a héten is folytatódott, ennek ellenére reménykedhetünk, hogy a földtörvénytervezet a Szövetségi Gyűlés kamaráinak mostani együttes ülésén végre napirendre kerül. Ebben a Dlouhý- és a Tyl-féle tervezet pártolóinak akarata maradéktalanul megegyezik. Az persze lehetséges, hogy az eredetileg tizenegyedik napirendi pontként szereplő földtörvénytervezet-vita a hétfői nap helyett későbbre tolódik. Reményeket ébreszt viszont, hogy az elmúlt napokban az álláspontok közelítettek egymáshoz. A szövetségi kormány tervezete a bíróságon kívüli rehabilitációkról szóló törvénnyel összhangban a vagyonvisszaadáson túl a földművesszövetkezetek transzformációját is megalapozza, amelynek részleteivel a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 162-es törvény novellája foglalkozna. Újdonság, hogy (amennyi- ' ben akar) a szövetkezetnek az azon kívül dolgozó földtulajdonos is a tagja lehet. Vitaalap még a kárpótolt jogi személyek köre, konkrétan az egyházi, a községi és a volt szövetkezeti tulajdonok kérdése, amelyek visszaszármaztatását külön törvény rendezné, s ezek addig érintetlenek maradnának. Változott a javasolt érvényességi idő is. A kormányjavaslat továbbra is tartja magát az 1948. február 21-i időponthoz, viszont bizonyos feltételek mellett a korábban kisajátított vagyon restituálását is megengedi. Hajthatatlan maradt viszont a kormány azoknál a tulajdonoknál, amelyek már nem jogi személyek (szervezetek), hanem természetes (fizikai) személyek egyéni használati tulajdonában vannak. Ezekben az esetekben (lakóházak, kerttelepek, nyaralók) a használati jog a tulajdonjog elé kerülne. Nem véletlen a feltételes mód, hiszen mindaz, amit a föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvénytervezetekről elmondhatunk, több részletében még mindig csak feltételezett és alakuló változat. Végső formáját parlamenti demokráciánk várható eddigi legnagyobb vitájában a honatyák határozzák meg. Megtörténhet, hogy néhány ellentétes javaslat versenyében a logika és a jogi indokok helyett a szavazatok száma dönt.. Ennek ellenére bizakodjunk, s aludjunk még kettőt vagy akár ötöt abban a reményben, hogy a parlamenti vita során egy lehető legigazságosabb földtörvény születik. EGRI FERENC SIKERES GAZDA NAPOK A mezőgazdaságban uralkodó kedvezőtlen gazdasági feltételek ellenére nagy érdeklődés mellett zajlottak ezen a héten a dunaszerdahelyi Nexus és a győri Novotrade Kft. által közösen szervezett mezőgazdasági szakkiállítás, amelyet Dunaszerdahelyen Gazda Napok néven tartottak. Az árusítással egybekötött mezőgazdasági kiállításon a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát termékeit, a kombinát IKR-és környezetbiológiai központjait, valamint a békéscsabai Agroker vállalat termékeit mutatták-be:-0sősorban mezőgazdasági kisgépek, keltető-etető és itató berendezések, növényvédő szerek, vegyszerek, valamint vetőmagok aratták a legnagyobb sikert. A kiállított termékek javarészét a látogatók a helyszínen meg is vásárolhatták. A legnagyobb érdeklődés a vetőmagok iránt mutatkozott, amelyekből mintegy 60-70 ezer korona értékben vásároltak a kiállítás látogatói. Úgyszintén jelentős érdeklődés kísérte a békéscsabai Agroker által bemutatott kerti kisgépeket ezekből a helyszínen mintegy 100 ezer korona értékben vásároltak. A kisgépekre ezenkívül előszerződés formájában a jelentős összegű szerződésre is pecsét került. Tekintettel arra, hogy a kiállítás iránt nagy volt az érdeklődés^ a szervezők újabb kiállítás szervezését tervezik. A közeljövőben a Közép-szlovákiai kerületben a Csehországban hasonló illetve bővített termékskálával mutatkoznak be. —tszl— HOGYAN KELLETT VOLNA? Ezt a kérdést rendszerint akkor tesszük fel a szokásosnál gyakrabban, ha valamilyen vállalkozásunk nem a legeszményibbre sikerült. Ma, 1991. márciusának utolsó harmadában, a 15 hónapja kirobbant forradalom eredményeit értékelve lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy nagyon is indokolt e kérdés feltevése. És most, március 22-én déli 12.30 után is felteszem a kérdést. A szövetségi parlament tagjai a lusztrációs ülés első órái után visszavonultak ebédelni, én, az egyszerű választópolgár pedig kénytelen vagyok megállapítani; ez is félresikerült. Mármint a képviselők lusztrálása. Hogyan kellett volna? Elmondja a véleményét a humanista hagyományokon nevelkedett jogász, aki rendíthetetlen híve a törvényességnek, és nem kis köntörfalazás után kijelenti: „Ha törvényesen akarunk eljárni, nincs lehetőség a képviselők lusztrálására, mert az ártatlanság véíelméből kell kiindulni, mert a titkosrendőrségi bejegyzésekben egy szó sem esik arról, hogy ki-kit jelentett fel, és hogy milyen következménye lett a feljelentésnek." Véleményt nyilvánít a történész, aki precedenseket keres, és - úgy tűnik -, nincs is túl nagy kedve precedenseket találni. A titkosrendőrségi módszerek kárvallottai is hallatják hangjukat, és van, akiben a bosszúvágy munkálkodik, van, akiben a megbocsátási készség kerekedik felül. És így tovább. Mindenkinek megvan a maga különbejáratú receptje a kérdés rendezésére. Általában megállapíthatjuk, hogy nem túl nagy a lelkesedés a képviselők következetes „átvilágítása" iránt. Pontosabban: az emberek nem a törvényhozók következetes lusztrálását tekintik a húsz-negyven év alatti magatartásvizsgálat legfőbb feladatának. Az okot az emberek természetes igazságérzetében kell keresni. Állításomat hadd világítsam meg egy körülbelül 12 évvel ezelőtti élményemmel. Történt, hogy egy csallóközi faluban a párt által meghirdetett közvagyon-szétherdálás elleni kampány idején bíróság elé állították a szövetkezet elletőkanászát. Tetten érték. Az ebédhordó kannácskában minden este tápot vitt haza a közösből. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott, kilátásba helyezve: „Ha még egyszer megtörténik, nem felfüggesztett lesz a büntetés." Az állatgondozó (gyerekkori pajtásom) minden bűntudat nélkül itta velem a fél rumot sörrel, és - talán a negyedik rundónál - megpendítettem a dolgot. Kaján vigyorral az arcán így „ideologizálta" meg a kérdést: „addig engem egy kandli táp ellopása miatt senki se állítson bíróság elé, amíg a Janovic miniszter úr számára levágott négy féldisznót velem rakatják be a 613-as csomagtartójába". Barátom úgy vigyorgott, mint ősszel a töklámpa, lenyúlt az asztal alá, és feltette a „kandlit". Színültig volt táppal. Ennyit az emberek igazságérzetének formálásáról. A Rumi úr által előterjesztett parlamenti beszámolóból megtudtuk, hogy fokozatai voltak a besúgásnak. Az együttműködők között voltak egészen kisstílű kapcabetyárok, voltak olyanok, akik tevékenysége a tyúktolvajokéhoz volt hasonló, voltak lókötők, és a ranglétra felső fokán akadtak a hierarchiában egészen nagy gazemberek is, akik „becsületes" hivatásuk mellett (külkereskedő, történész, közgazdász, minisztériumi főtisztviselő, újságíró stb.) némi, esetenként csak kemény valutában folyósított javadalomért a nagypolitikát művelők számára is szolgáltak hírekkel. De még a nagybesúgók legnagyobbikának a bűne sem hasonlítható össze az ország főgonoszainak a bűnével. Azokéval, akik 1968 augusztusában önként és örömmel egyezkedni kezdtek a megszállókkal, illetve akik az első és második garnitúra tagjaként olyan hatalmi struktúrát alakítottak ki, amely igényelte és lehetővé tette, hogy a titkosrendőrség úgy működjék, ahogy működött. A főgonoszok testületéhez tartozók élik világukat, néha egyetegyet rács mögé helyeznek közülük, miközben a hozzájuk képest csak tyúktolvajnak minősíthető beosztottjaikat most a parlamentben megnevezték. Ez, bizony, nem a legsikerültebb eljárás, és nem is a legtisztességesebb, ezért újra felteszem a kérdést: hogyan kellett volna? Szolgáljak precedenssel? Szolgálok! Azt kellett volna tenni, de nyomban a kezdet kezdetén, amit 1945 után Németországban tettek. A harmadik birodalom összeomlása után a nácik néhány szervezetét bűnöző szervezetté nyilvánították. Itt is azt kellett volna tenni a kommunista párt központi bizottságával, azt a konszolidátorkormánnyal és azt, mégpedig elsősorban az Štb-vel, amelynek tagjai ma is vidáman múlatják idejüket, sőt egyesek még a demokratikus rendőrség építésébe is bekapcsolódhattak. Precedens kell? Ott van Görögország példája. Az ezredesek rémuralmának megdöntése után Hellászban bölcsebben jártak el, mint nálunk a bársonyos forradalmat követően. Törvénybe iktatták, hogy aki bizonyos munkakörben működött a diktatúra idején, az a demokrácia első éveiben nem vállalhat közéleti tisztséget. Némely széplelkek így érvelnek: mi nem leszünk olyanok, mint ők voltak. Rendben van. A demokrácia valóban nem építhető antidemokratikus módszerekkel. De mindenre kapható gazemberekkel sem. Nem építhető olyanokkal, akik a megszállás első napján készek voltak lepaktálni a megszállókkal, vagy akik egy tál lencséért hajlandók voltak elárulni közvetlen munkatársaikat. Hogy annyira bársonyos volt ez a forradalom, abból ma elsősorban azok profitálnak, akiket - pironkodó mellébeszéléssel - régi struktúrának neveznek. A szuperkonszolidátor szövetkezeti elnök bankigazgató lett, a kormánykedvence elnök újraválasztatta magát, és él mint Marci hevesen. Mi nem lettünk volna olyanok, mint ők voltak, akkor sem, ha bűnöző szervezetté nyilvánítjuk a CSKP Központi Bizottságát és a titkosrendőrséget. A megszorítások csak bizonyos ideig tartottak volna, a demokrácia megerősödéséig A konszolidátorok ítélete életfogytiglanra szólt. Nem szorítottuk meg őket, most ők szorongatnak bennünket. TÓTH MIHÁLY