Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-21 / 68. szám, csütörtök

1991. MÁRCIUS 21. .ÚJ SZÓi CSALÁD - OTTHON KÖNYVAJANLAT Nikolov Marianne: MY FIRST ENGLISH STORIES (Első angol mesekönyvem) A könyv gyerekeknek szól, amennyiben viszont iskoláskor előtt akarják használni — mert itt nemcsak olvasásról van szó—, a szülők figyelmébe is ajánlom. Két. kedves történet a könyv alappillére. Az egyik egy kövér kukacról szól, amely folyton éhes, folyton eszik, mindennap mást, és a végén pillangó lesz belőle. A módszer világos: az állandóan ismétlődő alapszöveg (az éhes kukac... eszik a... napon, azután lefekszik és alszik) mindig kiegészül az épp aktuális napot, ennivalót és az ennivaló színét jelölő új szavakkal. A másik történet Martháról, a vidéki és Maryről, a városi egérről szól. Meglátogatják egymást, s közben egyszerű, alapvető frázisértékű mondatokat cserélnek, s van már egy kis izgalom is, minek következtében Martha örül, hogy hazaért csendes falusi házikójába. A cél: a kis párbeszéd és az egyik legfrekventáltabb angol igeidő bemutatása. A történtek után következnek a tennivalók. Színes, keresztrejtvény, memorizálás (töltsd ki a naptárt, milyen színű ez vagy az, kép helyettesítése szóval), nyelvtani gyakorlat (hiányzó betűk beírása), játék (labirintus, puzzle). A kicsi gyerekek (3 év felett) nagyon szeretik a színezést. Eközben is rengeteg lehetőség nyíltk a játékos gyakorlásra. Pl. „színezd a kéményt pirosra" felszólítás után megkérjük, mutassák meg, mit is kell kifesteni és melyik az a ceruza, amelyikkel. Fontos, hogy a gyerekek mindig ismételjék az utasítást, továbbá hogy nem kell mindent lefordítani, mert a szövegkörnyezetből — a már ismert szavak mellett — és a képek alapján maguk jönnek rá, miről is van szó, és ennek örülnek a legjobban. A könyv a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg Budapesten, 1989-ben. Én ez év elején vásároltam idehaza, 27 koronáért. Tapasztalatból mondom, hogy megérte. -IzsuKONYHAI ABC Avas zsírt újra használhatóvá tehetünk, ha megolvasztjuk és egyegy kilóhoz 1,5 deci tejet öntünk. A hevítés közben keletkezett habot folyamatosan szedjük le a zsír felszínéről. Csak a letisztult zsírt ontsuk tiszta edénybe, az alja ne kerüljön bele. Burgonyát mindig melegen törjük át, úgy simább lesz Félbevágva is friss marad a citrom, ha a vágott részével kistányérra borítjuk, és hűtőbe tesszük. Főzőlapot — kifut a tej — sóval szórjuk be, elveszi a kellemetlen szagot. A gomba szárát (csiperke) ne törjük ki a kalapból, ha rántani akarjuk, hanem csak vágjuk rövidre. Igy könnyebb panírozni, és a zsiradék sem gyűlik össze a kalap mélyedésében. Halról könnyű lenyúzni a bőrt, ha előzetesen jól leforráztuk. A kukorica íze sokkal jobb, ha csak a csőről leszedett üde csuhéleveleken ágyazunk neki, s a tetejére is ezt tesszük főzéskor. Könnyű pótolni a hiányzó mér'cét, ha tudjuk, hogy I kávéskanálnyi só 5 gramm, kávéskanál cukor ' 4 gramm, lisztből és darából 3 gramm. Egy teáscsészényi cukor 15 deka, liszt 10 deka. O.M. MILYEN A KÖZÉRZETE? LÁTOGATÓBAN ORVOSI TANÁCSADÓNKNÁL Egy éve, amikor arra kértük, legyen külső munkatársunk, némi gondolkodás után azt felelte: — Rendben. Ha tudok, szívesen segítek! Dr. Rácz Olivérnek, a kassai Šafárik Egyetem Orvostudományi Kara Kísérleti Kutatóintézete osztályvezető kutatóorvosának egészségügyi kérdésekkel foglalkozó írásait azóta rendszeresen olvashatjuk lapunkban. A minap a riportalany szerepét is készségesen vállalta. — Doktor úr, megkínálhatom egy kávéval? — Miért nem? — Nem tartja a feketét méregnek? — Nem vetem el teljesen, naponta egy-két csészét megiszok. — S ha cigarettával kínálnám? — Biztos, hogy nem gyújtanék rá, mert a dohányzás még kis mértékben1 is egészségromboló. Egyébként gyerekkoromban édesapám, aki egész életében szenvedélyes, erős dohányos, tizenöt éves koromban megtalálta a pénztárcámban elrejtett Detvát. Nem szidott, nem vert meg, hanem megkínált az ő dobozából, s közben inkább panaszos, mintsem kioktató hangon így szólt: „Ha neked ez kell..." Megdöbbenésemben azonnal és végérvényesen leszoktam a dohányzásról. S ha már a tiltott dolgoknál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy alkoholt csak módjával fogyasztok, ám szerettem a kelleténél többet enni, s a rendszeres testédzést is elhanyagoltam. Azóta változtattam ezen, amióta papírra vetem az orvosi tanácsokat, Korábban is tisztában voltam azzal, hogy a testnek szüksége van a rendszeres mozgásra, azt is tudtam, hogy a zsíros ételek túlzott fogyasztását megsínyli a szervezet, de valahogy nem vettem ezt olyan komolyan mint mostanában, amikor minderről a lap hasábjain is beszámolok. — Tehát a leírt szó kötelez! — Igen. A saját bőrömön tapasztalom, hogy így igaz! — A környezetszennyezéssel kapcsolatban egyik cikkében azt írta. hogy az élet önmagában is veszélyes üzem, s a ránk leselkedő veszélyeket lehetetlen teljesen kiiktatni, de kötelességünk azokat csökkenteni. Talán "ennek a kérdésnek a boncolgatása vitte a kutatói pályára? — Nagyon hamar megtanultam olvasni, elsősorban a Verne-regényeket bújtam. Valószínű, hogy tudat alatt ezek a könyvek keltették fel bennem a kutatás iránti érdeklődést. Vagy fordítva: azért szerettem annyira Vernét, mert már akkor is erősen lüktetett bennem egyfajta egészségesegyerekes kíváncsiság. Egyébként már középiskolás éveimben is biokémikus akartam lenni. Egyetlen más szakma sem érdekelt annyira, mint ez. Tudatosan készültem tehát az egyetemre. Gimnazistaként nagy szorgalommal tanulmányoztam a tankönyveket és a szakirodalmat is. Nemcsak én, hanem a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium akkori diákjai közül többen is. Tanárainknak és szüleinknek köszönhetően tudatosítottuk, hogy nekünk mindenekelőtt tárgyi tudásunkkal kell bizonyítani rátermettségünket, s azt, hogy a továbbtanulásban nem lehet akadály a nyelvi kérdés. Láttam a tőröző húgom példájából is, hogy nekünk mindig többet kell pyújtani azért, hogy elismerjenek. Ő ugyanis már befutott vívó volt, de egy ideig nemigen vitték nagy, külföldi versenyekre, hiába verte meg a fővárosiakat. Nem a nemzetisége miatt szorult háttérbe, hanem alighanem azért, mert „vidéki" volt. Aztán rájött, neki sorozatban Magyar Tudományos Akadémia budapesti enzimológiai intézetének is, ahol a kandidátusi munkámat végeztem. Kitűnő iskola volt az ott eltöltött időszak számomra. Straub F. Brúnó professzor, Magyarország későbbi elnöke például soha sem ellenőrizte a szó szoros értelmében a kutatókat munka közben, vagy ha ellenőrzött is minket, azt nem vettük észre. Ő csak rá-rákérdezett a dolgokra, tanácsot adott, s hagyta, hogy szabadon dolgozzunk. S dolgoztunk is kellő szorgalommal, kedvvel, néha reggelig is. Csodájatos légkör uralkodott ott. — Áthozott belőle valamit a mai munkahelyére? — Igyekszem megteremteni az alkotáshoz szükséges jó légkört, a munka lényegére összpontosító, formalitásoktól mentes munkastílust, de kevés sikerrel. Elvben mindenki eliskell diadalmaskodnia a prágaiak fölött ahhoz, hogy biztos helye legyen a válogatottban. Nos, mi Reíter József tanárunk vezetésével, aki most Magyarországon a kutatómunkának él, olyan alaposan megtanultuk a kémiai szlovák szakterminológiáját is, hogy azzal később sem volt gondunk. — Jó alapokkal vágott neki a továbbtanulásnak... — Kétségtelenül. 1965 őszén a mai munkahelyemen, a kassai Šafárik Egyetem Orvosi Karán kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat. Hálás vagyok a sorsnak, hogy orvostanhallgatóként az ottani biokémiai intézetben Pavol Mäsiar, majd Rudolf Korec professzoroknál tanulhattam, dolgozhattam. Annál a Korec professzornál, akit 1968 után annak ellenére állítottak félre, hogy a mi intézetünkben ő volt az egyetlen európai rangú szakember. Nagyon sokat köszönhetek a (Mária Lackóvá felvétele) meri, hogy a tervem nem rossz, de a gyakorlati megoldás elmarad. Megjegyzem, a kutatásban nálunk is több a szabadság, mint korábban, csak a pénzünk kevés. Remélem, idővel javul a helyzet. Egyelőre szerény körülmények között dolgozunk, de mégsem eredménytelenül. Az elmúlt tíz évben a cukorbetegség-kutatásban több figyelemre méltó eredményt értünk el. A glikohemoglobinnal foglalkozó, 1989 novemberében megjelent könyvünkért tavaly megkaptuk a Szlovák Irodalmi Alap és az orvosok társaságának díjait. — On szerint hazánkban az egészségügy terén mire fordítunk nagyobb figyelmet, a betegség gyógyítására, vagy megelőzésére? — A választ úgy fogalmaznám, hogy sajnos egyikre sem fordítunk kellő figyelmet. Az orvostudomány helyzete nem irigylésre méltó, mert az elmúlt évtizedek ködösítése nem tett jót neki. Egészségügyi rendszerünk elvben nagyszerű alap volt a magas színvonalú munkához, de... A fő hibát nem abban látom, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes, mert valójában .nem ingyenes, hanem abban, hogy az egészségügyi szolgáltatás értékét nem tudtuk megbecsülni. Ugyanis nem tudjuk, mennyibe kerül egy-egy műtét, mennyibe a kivizsgálás, a foghúzás, az orvosság, a szakember kemény munkával megszerzett tudása. Nem akarom azt, hogy a beteg mindenért fizessen. Fizessen a biztosító, vagy a munkáltató is, de a beteg tudjon róla, hogy mi, mennyibe kerül. — Mint ahogy tudnia kellene azt is, mi var rá, ha megszegi az egészségügyi normákat, előírásokat. Tényleg, nincs néha olyan érzése, hogy az emberiséget féltő orvosok felvilágosító munkája majdnem hasztalan, mert a szakemberek közben környezetkárosító újdonságot találnak fél és alkalmaznak? — Vitathatatlan, hogy az általános környezetszennyezés igen nagy probléma. De talán még nem kilátástalan a helyzetünk, talán még nincs késő, nem értük el a kritikus pontot. Őszintén remélem, hogy nem is érjük el, s hogy a víz, a levegő, maga az élet még megmenthető a következő generációk számára. Optimista vagyok. Hogy a környezetszennyezést, az egészségtelen életmódot és más egyéni „bűnt" mennyire tudjuk az or• vosi tanácsokkal, illetve az egészségneveléssel visszaszorítani, azt pontosan senki sem tudja megmondani. Szerintem a kis lépés is lépés, a kis eredmény is hasznos. Hibátlanok aligha leszünk, mert ugye a bibliai tízparancsolat is milyen régi, s mégis követünk el bűnt. Ha jól emlékszem, Czeizel Endre említette, hogy a csernobili katasztrófa után egy várandós kismama ijedten kérdezte tőle, mi lesz a kisbabájával, milyen hatással lehet rá az esetleges sugárfertőzés. S közben a kismama cigarettázott... — Mivel foglalkozik majd következő cikkeiben? — Rengeteg témám van, de nem állítottam fel sorrendet. Mindig az következik, amelyikről úgy érzem, már kellően megérett bennem. Persze, közben áttanulmányozom a kérdéssel összefüggő legfrisebb hazai, valamint a hozzánk eljutó külföldi szakirodalmat, folyóiratokat. Egy-egy cikk elkészítésekor konzultálok kórházunk szakembereivel is. Egyébként az olvasók biztosan észrevették, hogy írásaim többsége nem a szó szoros értelmében vett orvosi tanácsadás. Igyekszem ugyanis az időszerű egészségügyi témákat szélesebb összefüggésben tárgyalni, s ezzel az olvasót rávezetni arra, hogy életmódján, életstílusán, az egészségünkkel összefüggő jelenségeken elgondolkodjon, maga is elemezze azokat. — Doktor úr, köszönöm a be szélgetést, jó egészséget kívánok munkája folytatásához. GAZDAG JÓZSEF RÁKOT OKOZ AZ ELEKTROMÁGNESES TÉR? (2.) A távközléshez használt hullámok hosszát (1 és 2000 méter között) és rezgésszámát mindenki ellenőrizheti rádióján és telvíziós készülékén. Ezeket érzékszerveink nem érzékelik, hang és kép átvitelére az ember találékonysága tette őket alkalmassá. A cikk elején említett félelmek éppen ezekre a hullámokra vonatkoznak. Igaz, hogy e hullámok energiája kicsi, de ez még nem jelenti azt, hogy hatástalanok lennének a szervezetre. Az is tény,, hogy az elektromosság és a távközlés terjedésével párhuzamosan nagyon megnőtt az állandó és a hosszúhullámú elektromágneses terek sűrűsége a lakott területek közelében. , Nagyon erős elektromos erőtérben állva az ember hajszála égnek áll (nem átvitt értelemben, valóban) és úgy érzi, bogarak mászkálnak a bőrén. Az erős mágneses erőtér közvetlenül hat a szem recehártyájára és ez fényvíllanásokként érzékelhető. Az elektromos erőtér ki- és bekapcsolása a pulzus lassulásához vezet, de ez rövid ideig tart. A kísérleti alanyok reakcióideje kissé meghosszabbodott és romlott az időtartam becslésének a képessége is. Ezen felül semmilyen kellemetlen vagy káros jelenséget nem észleltek sem az érintettek, sem a kísérleteket ve?ető kutatók. A kísérleteket majmokon is elvégezték (ezekben a kísérletekben erősebb tereket alkalmaztak hoszszabb ideig, mint az önkénteseken végzett kutatásoknál), de ezek a vizsgálatok sem mutattak ki semmilyen érdekes dolgot. A majmok kissé többet vakarództak a szokásosnál, romlott a reakcióidejük, de a sok száz elvégzett biokémiai vizsgálat nem mutatott ki semmilyen kóros elváltozást. Elektromos jelenségek, erőterek a szervezetben is vannak. (A szív működésének elektromos jeleit az elektrokardiogrammon látjuk.) Minden élő sejt külső felülete és belseje között feszültségkülönbség van. Ez teszi lehetővé az idegi impulzusok terjedését, az izomszálak öszszehúzódását és sok más nagyon fontos folyamatot. Logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a külső erőtér megbolygathatja ezeket a végtelenül finom rendszereket. Csakhogy ezek a folyamatok érzékenyek és finomak, de egyáltalán nem gyengék! A néhány millivoltnyi feszültségkülönbség ugyanis egy tízezred milliméter vastagságú hártyán keletkezik, ez pedig komoly térerősségnek felel meg. Két konkrét biokémiai eredményről tudok. Az egyik kutatócsoport azt állítja, hogy az elektromágneses tér hatással van a kalciumionok kötődésére a sejtmembránhoz. A kalcium a sejtben olyan mint a tűz a mindennapi életben - jó barát, ha a megfelelő helyen van, de veszélyes ellenség, ha ellenőrizhetetlenül garázdálkodik a sejtben. Ha az elektromos tér megzavarja a kalcium sejten belüli anyagcseréjét, akkor nem elképzelhetetlen, hogy szerepe lehet a sejtek rákos elfajulásában is. A másik csoport a melatonin nevű, alig ismert hormon kiválasztását vizsgálta. Ez a hormon az agyban található tobozmirigyben képződik. Amelatoninnak a napsütéssel ellenkező hatása van: csökkenti a bőrben található festékanyag mennyiségét. Fény hatására csökken a termelése. A tecasi kutatók kimutatták, hogy ezt a hatást a nem látható elektromágneses hullámokkal is elő lehet idézni. A melatonin viszont szerepet játszik a nemi hormonok termelésének a szabályozásában és már megint közel kerültünk a daganatokhoz, mert a hormonegyensúly zavara ismert rákkeltő tényező. Ezek tények, de nagyon messze vannak attól, hogy bizonyítsák a rák és az elektromágneses tér közötti összefüggést. Ha van is ilyen, akkor az nagyon gyenge és közvetett kapcsolat. A távoli és közvetett összefüggést látszanak alátámasztani az epidemiológiai kutatások is. (A modern járványtan ugyanis már nem csak a fertőző betegségek terjedésének szabályait kutatja.) Sok ilyen vizsgálatot végeztek, de egy kivételével mindegyik negatív vagy bizonytalan eredménnyel végződött. Ez az egy viszont nagyon érdekes. A vizsgálatok ugyanis azt mutatták ki, hogy az elektromos művek erősáramú szerelői kőzött magasabb a férfi emlőrák előfordulási aránya, mint az átlag amerikai populációban. Ez egy nagyon ritka rosszindulatú daganat (még a vizsgált csoportban is nagyon alacsony volt az előfordulása, az egyéni reális veszély tehát nem nagy.) Ez az eredmény mégis sugall valamit: az asszonyok ezreit megnyomorító és elpusztító emlőrák okai között nem kimutatható az elektromágneses erőtér hatása, csak a rendkívül ritka kórképben. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a tényező nem indifferens a szervezet szempontjából, de a rákkeltő hatások ranglistáján nagyon a sor végén található. Nem tudom, sikerült-e megnyugtatnom az aggódó embereket, vagy nem. Megkíséreltem szépítés nélkül leírni az ismert tényeket és az ezekből logikusan következő gondolatokat. Nincs kizárva, hogy tévedek - erre csak a további kutatások adnak majd választ. DR. RÁCZ OLIVÉR ORVOSI TANÁCSADÓ