Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-21 / 68. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. MÁRCIUS 21. AZ AMERIKAIAK LELŐTTEK EGY IRAKI GÉPET SZERVEZKEDNEK SZADDAM TISZTJEI Az iraki parlament szóvivője azzal vádolta Iránt, hogy diverzánsokat dob át a határon, akik részt vesznek a zavargásokban. Szerinte Iraknak most az „imperialista-cionista öszszeesküvés" utolsó szakaszával kell szembeszállnia, ennek az épen maradt infrastruktúra elpusztítása a célja. Dzsalal Talabani, a Kurd Hazafias Szövetség vezetője Damaszkuszban közölte, az északi országrészben fekvő Kirkáft olajipari berendezéseit a rezsim tegnap helikopterekről botnbázta. Azonkívül, hogy több fúrótorony kigyulladt, az akció a szövetségesekkel kötött tüzszüneti megállapodás megsértését is jelenti. A kurd felkelők egyébként kedden közölték, hogy elfoglalták Kirkutot. A Pentagon szóvivője is megerősítette a helikopterek bevetését. Pedig, mint mondotta, az USA már a múlt héten óva intette Bagdadot attól, hogy repülőgépeket, helikoptereket és más haditechnikát vessen be a felkelők ellen. Először , az NBC televíziós állomás közölte, majd maga Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője is megerősítette, hogy Bagdadtól északra egy F 15-ös amerikai vadászgép lelőtt egy iraki harci repülőgépet. Fitzwater közölte, az volt a támadás oka, hogy az iraki gép megsértette a szövetségesek által elrendelt szabályokat. Jól tájékozott egyiptomi források szerint Londonban az iraki hadsereg egy meg nem nevezett tisztje találkozott az ellenzéki vezetőkkel és közölte velük: az iraki katonai parancsnokság egy része kész egy átmeneti időszakra átvenni az országban a hatalmat, hogy így megakadályozza az anarchiát és a széthullást. Ugyancsak az egyiptomi sajtó számolt be arról, hogy az egyiptomiak aggódnak Irakban élő, kb. 800 ezer honfitársukért. Kairó a Nemzetközi Vöröskereszttől kért segítséget sorsuk tisztázására. Növeli az aggodalmakat, hogy többségében egyiptomi volt az a 12 ezer nem iraki arab is, akí a konfliktus kirobbanása után vesztették életüket. Az aggodalmak alapja, hogy holttesteiket nem adták ki Egyiptomnak. xxx Kedden lemondott a kuvaiti kormány. A hírek szerint az uralkodó ismét az eddigi kormányfőt bízta meg az új kabinet összeállításával. A VILÁGSAJTÓBÓL Havel nem fél a szlovák nacionalistáktól, Csehszlovákia nem Jugoszlávia - ezzel a címmel közölt cikket hazánkról a La Repubblica olasz napilap tegnapi számában a legutóbbi csehszlovákiai fejleményekről. Megállapítja: a nacionalista szenvedélyek, amelyek elárasztották Jugoszláviát és fenyegetik a Szovjetuniót, nem kímélték meg Csehszlovákiát sem. Az olasz lap szerint a kölcsönös vádaskodásokba, gyanúsítgatásokba torkolló nyílt vitát a szlovákok ösztönzik, akik a szlovének, a horvátok és a balti köztársaságok példáján felbuzdulva fel akarják számolni azt, ami szerintük csak kikényszerífett házasság a csehekkel. A lap idézte Václav Havel brüsszeli szavait arról, hogy Jugoszláviával ellentétben nálunk a válság nem fenyeget robbanással. Hozzáteszi, Prágában Ján Lángoš belügyminiszter nyilvánvalóan kisebb nyugalmat érez, mint az elnök, s azzal vádolja a kommunistákat, hogy Mečiar szlovák kormányfővel összefogva ösztönzik a nacionalista demonstrációkat Szlovákiában. BONNI KONFERENCIA A KELETNÉMET PROBLÉMÁKRÓL Helmut Kohl kancellár, a keleti tartományok miniszterelnökei, valamint a német politikai és gazdasági körök további vezetői vesznek részt azon a bonni konferencián, amely tegnap kezdődött a volt NDK kiéleződött gazdasági helyzetéről. Nyitóbeszédében a kancellár közös erőfeszítésekre szólított fel a keletnémet problémák leküzdése érdekében. Hangsúlyozta, a munkanélküliség jelenlegi szintié is bizonyítja, hogy a szociális piacgazdálkodásra való áttérés számos nehézséggel jár. Bonnban nemcsak ezen a konferencián központi téma az új tartományok helyzete. A sajtó nagy figyelmet szentel a keleti országrészben zajló eseményeknek, a tegnapi lapok nagy terjedelemben foglalkoztak a felújított hagyományos hétfői lipcsei tüntetésekkel. Dieter Vogel kormányszóvivő ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a keleti országrész nehézségeiért nem a jelenlegi szövetségi kormányt terheli a felelősség, hanem a volt NDK-vezetőségét, amely negyven éven át rosszul gazdálkodott. JUGOSZLÁVIA ELHÚZÓDÓ AGÓNIA Kénytelen fenntartással fogadni az ember az olyan híreket, hogy mára összehívták a jugoszláv államelnökség ülését, amelyen - állítólag - minden köztársaság elnöke részt kíván venni. Hiszen éppen a legnagyobb tagköztársaság, Szerbia elnöke kérdőjelezte meg e testület legitimitását, s a szerb parlament többségben levő posztkommunista képviselői hoztak az elmúlt napokban olyan döntéseket, amelyek egyértelműen e testület munkájának lehetetlenné tételét - talán nem túlzás azt állítani, hogy felszámolását - célozták. Mi okozza e pillanatban a legnagyobb gondot? Az, hogy még nem múlt el sem a polgárháború, sem a katonai puccs veszélye, habár a hadsereg főparancsnoksága ennek az ellenkezőjét állítja. Tudjuk, az újabb válság jó másfél héttel ezelőtt robbant ki a belgrádi antikommunista tüntetéssel, amelyet először a hadsereg segítségével levertek, de később az utca nyomására a szerb parlament és a kormány kénytelen volt az ellenzék követeléseit teljesíteni. Ekkor úgy tűnt, az ellenzék kiegyezett a vezetéssel, állítólag Szerbia megmentése érdekében. Aki eleinte azt hitte, itt is egy kelet-európai típusú forradalom kezdődött, kénytelen volt elkönyvelni, hogy ez megtorpant. És ekkor érkezett el az a pillanat, amellyel új fejezet nyílt a jugoszláv válságban: megindult az erőteljes kommunista restaurációra tett kísérlet, s mivel kétirányú utcáról van szó, az ellene ható folyamatok ugyancsak felerősödtek, ha nem is olyan látványosan, de mindenképpen a korábbinál sokkal egyértelműbb állásfoglalásra késztetve a politikai erőket. A kommunista visszarendeződés mesteri húzásának szánták az államelnökség elnökének, a szerb nemzetiségű Boriszav Jovicsnak a múlt pénteki lemondását. A konzervatív tábornokok ugyanis nem tudtak belenyugodni az ellenzéknek tett engedményekbe, s az államelnökség ülésén javasolták a rendkívüli állapot bevezetését ,,az ország szuverenitásának, függetlenségének megvédése, a polgárháború elkerülése érdekében". A Milosevics szerb elnökkel mindvégig szorosan együttműködő Jovics hajlott volna a tábornokok ajánlatára, de az elnökség többi tagja leszavazta azt, hangsúlyozva, hogy a válságot demokratikus eszközökkel kell megoldani. Jugoszlávia hat köztársasága közül tavaly csak kettőben győztek a volt kommunisták, Szerbia mellett Crna Gorában. Nem véletlen tehát, hogy Jovics után Crna Gora képviselője távozott az államelnökségből, majd pedig a Vajdaságé. És ekkor jött a szerb parlarríént újabb húzása: visszahívták az államelnökségből Koszovo delegátusát, mert az említett ülésen a szerb álláspont ellen szavazott, vagyis: nem értett egyet a rendkívüli állapot bevezetésével. A nyolctagú elnökség így négytagúra zsugorodott, bár - felismerve a szerb szándékot - csonkán is megpróbálta teljesíteni küldetését. Zárójelbe kívánkozik még, a szerb parlament egyúttal a koszovói tartományi elnökséget is megszüntette, s mivel a múlt év folyamán ugyanezt tette a tartományi parlamenttel, . a koszovói albánokat teljesen megfosztották attól a lehetőségtől, hogy bármilyen módon beleszóljanak a szövetségi politikába. Szinte már tragikus, hogy ilyen kiélezett helyzetben is az volt a szerb törvényhozás legfőbb gondja, hogy még egyet üssön Koszovón. Következik a restauráció további forgatókönyve: Milosevics azonnal illegálisnak nevezte a csonka államelnökséget, bejelentve, hogy Szerbia nem ismeri el a határozatait. Tegnapra virradóra külön szerb fegyveres erők létrehozásával fenyegetőzött, ha Horvátországban nem gyűjtik be a fegyvereket. A jugoszláv hadsereg, amelyet többnyire szerb tisztek irányítanak, közölte: nem avatkozik be a politikai párbeszédbe, de hozzáfűzte, ugyanakkor sem a határok önkényes megváltoztatását, sem etnikai konfliktusok kirobbanását nem engedi meg. Tegyük hozzá, ez utóbbiak szításában Szerbia az élen jár. Belgrád tehát kettős katonai nyomást is gyakorol a többi köztársaságra, s itt kell megjegyezni: mindeddig Szerbia hangoztatta területi igényeit arra az esetre, ha felbomlana a jugoszláv államszövetség. A horvát elnök e tagköztársaság függetlenségének megvédésére szólította fel a lakosságot. A feszültség így nőttön nő. Az egésznek a lényege: a párhuzamosan több síkon bonyolódó jugoszláv válságot ' a posztkommunista szerb vezetés egy átfogó huszárvágással szeretné megoldani, beleértve a jövőbeni államformát és a nemzetiségi konfliktust is. IWIALINÁK ISTVÁN DICSTELEN GYŐZELEM Nincsenek, s a héten még nem is lesznek hivatalos végeredmények, de a lényeg már nyilvánvaló: a vasárnapi szovjet népszavazás nem azokat az eredményeket hozta, melyeket Gorbacsov várt. Kétségtelen, hogy az „igen" volt a több. Az elnök mégis elmondhatja: nem Hyen lovat akart. S mivel a vereség elismerésével érne fel egy ilyen nyilatkozat, hát Gorbacsov hallgat. Csak egyik tanácsadója szólalt meg kedden, Grigorij Revenko, akinek kényes „asztala" van: a nemzetiségi kérdések. Azt hangoztatta, a szovjet vezetés úgy tekint a vasárnapi voksolásra, mint szavazásra a további demokratizálás és a tervezett reformok mellett. Tiszta belemagyarázás. Hiszen nem erről volt szó! S ha aZ elnöki tanácsadó ilyen mellébeszéléssel áll ki a nyilvánosság elé, akkor az egyet jelent: a Kreml elégedetlen. Azt már én fűzöm hozzá: nem alaptalanul, sőt! Mivelhogy csak kilenc köztársaságban voksoltak, nem lehet össz-szövetségi referendumról beszélni, a voksolást nem lehet többnek, mint egy nagyszabású közvélemény-kutatásnak tekinteni. Igen, annak, még akkor is, ha Gorbacsov elnök ezt a megjelölést egyértelműen lekezelőnek szánta, amikor néhány héttel ezelőtt a baltikumi szavazások zajlottak. A kettő között azonban vagy egy lényeges különbség: a baltiaknak eszük ágába sem jutott, hogy véleményüket ráerőszakolják az unió többi tagjára. Ők ki akarnak válni, de nem szólnak bele abba, hogy a többiek maradnak-e. Most viszont a Kreml nyilvánvalóan úgy értelmezi a voksolás eredményeit, hogy az unióból se ki, se be, mert az abszolút többség így akarja, Türkméniában például szinte a lakosság 100 százaléka. Baj van azonban ezzel az abszolút többséggel is. A központi parlament úgy látta jónak, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megőrzéséről, a föderáció megújításáról kérdezze meg az állampolgárokat, de végeredményben nem ez történt. Több köztársaság már törölte nevéből a „szocialista" jelzőt, így most sem használta ezt a kifejezést. Kazahsztánban talán éppen azért volt 88 százalék feletti a részvételi arány és 95 százalékos a helyeslés, mert itt a szuverén államok föderációján volt a hangsúly. Az ukrajnai 83,4 százalékos részvétel sem melengetheti a központ szívét, mivel itt is egy olyan „megújuló unióról" kérdezték az embereket, amelyet a Kreml jó előre elfogadhatatlannak minősített. Érdekes módon most mégsem tekinti ellenszavazatoknak a sok ukrán igent... Elsöprő győzelem csak a perifériákon született, ahonnan az új szelek még nem voltak képesek kisöpörni a régivágású apparátust. Oroszországban is többen mondtak igent a közvetlen elnökválasztásra, fnint az unióra. A nagyvárosok pedig - Moszkva, Leningrád, Cseljabinszk vagy Jelcin fellegvára, Szverdlovszk -, vagyis a társadalom legfejlettebb rétegei az országos átlagnál sokkal alacsonyabb arányban szavaztak, s nem annyira az unióra, hanem a közvetlen oroszországi elnökválasztásra, tehát Jelcinre. Jelcin most már kiírhatja az elnökválasztást, s nem kétséges, hogy meg is nyeri. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy mi is történt vasárnap a hat renitens köztársaságban. Azerbajdzsánból még tegnap sem voltak hírek Moszkvában, Grúziáról viszont csak azt tudták, hogy Dél-Oszétiában és Abháziéban, a tbiliszi kormánnyal szembenálló két autonóm köztársaságban - nagyon feszült légkörben - tömegesen az unióra szavaztak, nyílván abban reménykedve, hogy így Moszkva továbbra is támogatja őket. Moldovában is viszonylag sokan szavaztak (650 ezren), de itt jelentős az orosz nyelvűek aránya. Incidensek, persze, voltak, a dorongok ezen a vidéken gyorsan előkerülnek, ez köztudott. A kaukázusi és balkáni indulatokat a központ jogosan ítélte el, s bár megpróbálta ugyanezt a baltiak esetében is megtenni, ezúttal nem járt sikerrel. A Baltikumban a hadsereg bábáskodott a voksolás felett, esetenként a laktanyákban voltak a szavazóhelyiségek, elsősorban (Mészáros András illusztrációja) a katonák nyilvánítottak véleményt, meg aki akart és ahányszor akart. A Baltfax hírügynökség munkatársa Rigában ötször szavazott, az észt televízió riportere Tallinnban szintúgy. Ez pedig tovább csökkenti a 250-500 ezer leadott szavazat értékét. Dicstelen tehát ez a győzelem Gorbacsov számára, magában hordja a potenciális vereség csíráit. De bízom abban, hogy a hallgató elnök most azon gondolkodik, hogyan kell megszüntetni a központi politika gyengéit, melyéket a referendum feltárt. Talán éppen ez a felemásra sikeredett népszavazás lesz az, amely eltávolítja Gorbacsovot a konzervatívoktól, akik most is csak a százalékokat látják. Az államfő léphet, mert van mozgástere, van választási lehetősége. Még van. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN E

gy regionális közel-keleti békekonferencia - nem tévesztendő össze a nemzetközi békekonferencia gondolatával - előkészítéséről adott hírt jól tájékozott körökre hivatkozva az Al Akbar egyiptomi napilap. Az értekezletet áprilisban tartanának meg Kairóban, s Egyiptomon kívül azok a közel-keleti arab államok vennének részt rajta, amelyek eddig nem ismerték el Izraelt. A lapértesülés szerint Kairó most arról konzultál Washingtonnal, hogy az Izrael által megszállt területek palesztin vezetőit is meghívnák az értekezletre. M

oszkvában a szovjet parlament határozatot fogadott el a miniszteri kabinetről (a volt minisztertanács),, s ez kimondja: a kormány az államfőnek alárendelt végrehajtó szerv, s munkájáért az államfőnek és a parlamentnek tartozik felelősséggel. A képviselők ugyanakkor fenntartották maguknak azt a jogot, hogy lemondassák a kormányt. Ez abban az esetben lehetséges, ha kétharmados többséggel vonják meg tőle a bizalmat. A miniszteri kabinet rendeletei az egész Szovjetunió területén kötelezőek mind a szervezetek, mind az állampolgárok számára, s határozatait csupán az államfő vagy a parlament érvénytelenítheti. B

ukarestben, a román kormány tegnapi ülésén két kulcsfontosságú tárca vezetője nyújtotta be lemondását: Anton Vatasescu gazdasági és kereskedelmi, valamint Teodor Stolojan pénzügyminiszter. Lépésüket azzal indokolták, hogy az árliberalizálás második szakaszávai - április elsején kezdődik - összefüggő intézkedések nem eléggé radikálisak. Ion Iliescu államfő nyomására ugyanis a kormány úgy döntött, hogy enyhíti az élelmiszerárak növekedésének következményeit. Egy másik bukaresti hír: a kormány visszavonta annak a sajtótörvénynek a tervezetét, amely az újságírók véleménye szerint nagy mértékben korlátozta volna a szabad véleménynyilvánítást. A tervezet például nagyarányú börtönbüntetéseket helyezett kilátásba azon újságírók ellen, akik megsértik az ország vezető személyiségeit. C

sak akkor bocsátják szabadon a Libanonban fogva tartott két amerikai állampolgárt, ha Izrael is szabadlábra helyezi az ottani arab foglyokat - közölte tegnap az Irán-barát Iszlám Szent Háború Szervezete, amely Palesztina felszabadításáért küzd. Az egyik bejrúti napilaphoz eljuttatott levél nem pontosítja, hogy a jeruzsálemi kormánynak hány arab foglyot kellene elengednie, de hangsúlyozza, Abdul Karím Ubajda síita vezető szabadságának á visszaadása „ösztönző kezdet" lehetne. (A két amerikait, Jesse Turnert és Alan Steant 1987. január 24-én ejtették túszul.) H

azánk új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet delegált az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetéhez (FAO). Szabó Árpád kedden adta át megbízólevelét Edouard Saumának, a FAO főigazgatójának Rómában. A tanácskozáson áttekintették e szervezet fejlődésének lehetőségeit, s azt, hogy milyen tevékenységet fejthet ki KözépEurópában, főképp Csehszlovákiában. A vezérigazgató ígéretet tett arra, hogy a FAO részt fog vállalni a csehszlovák mezőgazdaság restru ktu ralizálásából. A

lbániában az ellenzéki pártokat a rezsim ellenőrzi, ezért egyáltalán nincs garancia arra, hogy a március 31 -re tervezett választások tényleg szabadok lesznek. Ezt I. Leka volt albán király mondotta, aki magánlátogatáson tartózkodik Rómában. A magáról egyre többet hallató exkirály véleménye: csak akkor nyílik meg Albániában a demokráciához vezető út, ha a mostani rezsim összes képviselőjét eltávolítják. ÖTEZER FORINTOS BANKJEGY Hétfőn, március 25-én a Magyar Nemzeti Bank megkezdi az új, ötezer forintos bankjegyek kibocsátását. Az új címlet első oldalán Széchenyi István arcképe, a hátoldalán pedig a Magyar Tudományos Akadémia metszete látható. Előzetes hírek szerint a bank szakemberei már a tízezer forintos bankjegy kidolgozásán fáradoznak, amelynek kibocsátását állítólag a közeljövőben még nem tervezik.