Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-20 / 67. szám, szerda

KULTÚRA rŰ/SZÓ 1991. MÁRCIUS 20. Beszélgetés Protics Jánossal, a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztőjével A MŰSORIDŐ MARAD... • Programstruktúrájának egy évvel ezelőtti módosítása után április másodikától ismét változik a Szlovák Rádió magyar főszerkesztőségének müsöra. Paradox helyzet: amíg az intézmény munkatársai az alaposan megnyirbált költségvetés takarója alatt talán már nem is nyújtózkodnak, inkább csak keserű szájízzel forgolódnak, Protics János főszerkesztővel a műsor új felépítéséről és színvonalának emeléséről beszélgetünk. - Most, amikor a tömegtájékoztatási intézmények is jóval kisebb állami támogatásban részesülnek, mint péld&ui tavaly, hogyan áll a magyar főszerkesztőség szénája? - Pontosan úgy, ahogy a Szlovák Rádióé. Vége az év első három hónapjának és nekik is, nekünk is szűken mért összeg jutott. A tavalyi első negyedév költségvetésének 90 százalékát kaptuk csak meg, és még most sem tudjuk, miből gazdálkodunk majd december végéig. - Mit kellett feladni emiatt az ,,elvesztett" tíz százalék miatt? - Hallgatóink szerintem még nem vették észre, hogy anyagi nehézségeink vannak, az idén sugárzott műsorok egy részét már tavaly decemberben, a múlt évi költségvetésükből kifizettük, így az elmúlt hetek során csupán abban éreztünk kötöttséget, hogy a tervezettnél jóval kevesebb hangjátékot vehetünk fel. Ez majd később, a második negyedévben mutatkozik meg. Szerkesztőink azonban már most sincsenek irigyelni való helyzetben. Nemhogy prémiumot - honoráriumot sem kapnak, csupán alapbért, ami bizony elég alacsony. S akkor én arra kérem őket, hogy többet és jobban dolgozzanak... - Két emelettel feljebb vagy egygyel lejjebb ugyanezt hallanám? - Biztosan. Itt most minden szoba falára kifüggeszthetnék a táblát, hogy Vigyázat, magasfeszültség! Sajnos, azt kell mondanom: nagyon egészségtelen a légkör, a bírálatok, a megjegyzések pedig úgy érzem, jogosak. Létszámcsökkentésről is szó van, szerencsére azonban nem itt, a mi szerkesztőségünkben. Nálunk ettől csak akkor kellene félni, ha megrövidítenék a műsoridőt, ám csináljuk meg, ahogy szeretnenk, rengeteg színes és érdekes információra és több munkatársra lenne szükségünk, s éppen ez az, amire egyelőre nem is gondolhatunk. - S ha a reggeli egy órát a délutáni műsoridőhöz csatolnák? egyelőre nem kell tartanunk ilyesmitől. A rádió igazgatója a szavát adta, hogy a mi oldalunkon áll, és a nemzetiségi adás lesz az utolsó, ha megkezdődnek az elbocsátások. Most még nem fenyeget ilyen veszély bennünket, de nem ^merném kijelenteni, hogy pár hónap múlva ugyanez lesz a helyzet. -A műsorbeli módosítások ennek ellenére mégsem maradnak el. - Nem maradnak el, mert úgy érzem, komoly hiba lenne figyelmen kívül hagyni azokat a lehetőségeket, amelyek adottak és színvonalbeli változást eredményezhetnek. Egy évvel a felújított programstruktúra bevezetése után már láttuk, hol és hogyan kerülhetünk még közelebb a hallgatókhoz. Bár a módszertani intézet tavaly sem végzett felméréseket, a visszajelzések, főleg a levelek alapján mégis tudjuk: a legtöbben szombaton és vasárnap hallgatják adásunkat. Hétfőtől péntekig ezért inkább csak hírekkel és más információkkal szolgálunk majd, esetleg a hétvége legjobb műsorait fogjuk megismételni. Programunk másik gyenge pontja a reggeli óra volt. Április másodikától nem héttől nyolcig, hanem hattól hétig sugározzuk Jó reggelt! című zenés információs műsorunkat, benne hírekkel, időjárás-jelentéssel, sajtószem lével, sporttal és riportokkal. Hét és nyolc óra között, ez is a levelekből derült ki, inkább az országos adóra, vagy a magyarországi rádióra figyelnek a hallgatók, s most azt kell hogy mondjam: nem véletlenül. Ahhoz ugyanis, hogy a reggeli műsort úgy - Igen, ezen is eltöprengtünk már. Aztán mégis úgy döntöttünk: inkább a sugárzás időpontjain változtatunk és külső munkatársak bevonásával tesszük tartalmasabbá a műsort. - A Napi krónika is csúszni fog? - Ezzel is lépnünk kellett végre... a Napi krónikába rengeteg energiát fektettünk, csak éppen rosszkor sugároztuk. Délután négytől fél ötig, amikor hallgatóink egy része már útban van hazafelé, a másik része pedig még a munkahelyen tartózkodik. Azok, akik nemcsak fél füllel figyelték a műsort, gyakran jelezték, hogy kedvelik, hiszen a napilapokban másnap reggel megjelenő információkról általunk jóval korábban értesültek. A Napi krónika sugárzásának új időpontja tizenhét óra, s én úgy hiszem, ezzel is közelebb léptünk a hallgatókhoz. Hétfőtől csütörtökig egyébként abban is változik a műsorunk, hogy elmarad a déli adás, s így a Jó reggelt! után már csak tizenhat órakor jelentkezünk és tizennyolc óráig közvetítünk. Hétközben tehát naponta fél órával csökken a műsoridőnk, ugyanakkor pénteken - egymás mellé rakva a „megtakarított" félórákat, - tizenkettőtől tizennyolc óráig folyamatosan miénk a hullámhossz. -Hétvégére milyen meglepetést tartogatnak? - Szombaton és vasárnap fél órával bővül a műsoridőnk, a 16.30-as zárás helyett 17 órakor köszönünk el a hallgatóktól. Ez is előrelépés, ez a plusz fél óra. Új helyet és új időpontot kapott a Köszöntő is. Eddig pénteken délután közvetítettük, most áttettük vasárnap délutánra. 16.05-től 17 óráig sugározzuk majd, remélem, hallgatóink nagy örömére. A másik változás az Iskolások műsorát érinti. Mivel azt tapasztaltuk: nem igazán jut el a gyerekekhez, a szerdai összeállítást szombat délelőtt 11.10-kor megismételjük. Ebben az időpontban éveken át komolyzene szólt, ami miatt rengeteg bírálatot kaptunk. Hallgatóink szerint reggel nyolctól tizenegyig sok-sok érdekességgel szolgáltunk, de tizenegykor megtört a műsor. Jött a komolyzenei hangverseny, amelyet finoman szólva nem igazán kedveltek. Úgyhogy ezért a változás. - Később, ha tisztázódik a rádió helyzete, lesznek-e újabb módosítások? - Biztosan. Egyelőre azonban várnunk kell. A parlament most fogja megvitatni a rádióról és a televízióról szóló új törvényt, amely szerint a rádió most már nem a kormány és nem valamilyen politikai csoportosulás tömegtájékoztatási eszköze, hanem az egész társadalomé. Ahhoz viszont, hogy így működhessen, meg kell hogy kapja a pénzügyi fedezetet. Szerintem az elképzelhetetlen, irreális dolog, hogy ne részesüljön állami támogatásban. Ha ez mégis megtörténne és csak annyit sugározhatna, amennyi pézt hoz a saját konyhájára, akkor alaposan meg kellene kurtítani a műsoridőt. Maga az épület is rengeteg pénzt emészt fel... az üzemeltetés. Ha csak a fűtés és a világítás díját vesszük, az is óriási összeg, anyagi támogatás híján gyorsan csődbe jutna a rádió. -Az a hetven-nyolcvan magánadó, amely a közeljövőben kezdi meg működését, mennyiben lesz majd vetélytársa a Szlovák Rádiónak? - Ezek az adók csupán rövid információkat, reklámokat és könnyűzenét fognak sugározni, mi pedig - és most a magyar főszerkesztőségre is gondolok - ennél jóval többet adunk. Nekünk küldetésünk van, őket meg csak üzleti célok vezérlik, tehát a kultúra terén nem fognak konkurálni velünk. SZABÓ G. LÁSZLÓ HOSSZÚ VÁRAKOZÁS UTÁN FELÚJÍTJÁK A LÉVAI BARSI MÚZEUMOT A múlt emlékei iránt érdeklődők többsége szinte természetesnek tartja, hogy a múzeumok általában régi, műemlék jellegű épületekben vannak, amelyek maguk is látványosságnak számítanak. Nem tudják azonban, mennyi gonddal jár felújításuk, karbantartásuk és üzemeltetésük. Csak a fejüket csóválják, ha egyes múzeumok köztudottan gazdag anyagának megtekintésére évekig kell várni. így van ez a lévai Barsi Múzeum esetében is, amelynek székhelyén már közel tíz éve nincsenek állandó tárlatai. Csupán kihelyezett részlegei (a bohunicei vízimalom, a zselízi Schubert-szoba, a kálnai világháborús emlékek), illetve Léván időszaki kiállításai tekinthetők meg. A fennállásának hatvanötödik évfordulójára készülő múzeum 1958ban került a lévai várkomplexum ún. kapitányi épületébe. Az igazgatóságon és raktárakon kívül itt voltak korszerűnek mondható történelmi, néprajzi, természettudományi és képzőművészeti tárlatai 1982-ig. Akkor az épület statikai állaga miatt ki kellett üríteni. Az akkor már közel ötvenezer múzeumi tárgyat és a tizenkétezer kötetes könyvtárat kényszermegoldásként a közeli volt kolostor kifűthetetlen és nedves helyiségeiben kellett elhelyezni. 1986-ban befejeződtek a múzeum épületén folytatott halaszthatatlan statikai munkálatok, magára a felújítás elkezdésére azonban az elmúlt év végéig kellett várni. Elkészült ugyanis a vár és a hozzá tartozó épületek műemléki felújításának terve, (a beruházó a pozsonyi Műemlékvédelmi Hivatal). Megvalósításának első szakaszában kerül sor a múzeum épületének rekonstrukciójára, és a többi épületet is ellátó kazánház felépítésére, 31 146 000 korona költséggel. Kivitelezőként jelenleg a Műemlék-felújító Vállalat végzi a szükséges bontási és alapozó munkákat. A beruházó bátor kijelentése szerint két év alatt kellene befejezni az épület felújítását. A múzeum és lelkes munkatársai ennél aligha kaphatnának szebb jubileumi ajándékot. Dolgoznak is már az új állandó tárlatok tervezetén és nyomdában van az ünnepi évkönyv kézirata. Addig is azon fáradoznak, hogy dr. Ján Dano igazgatóval az élen, a lehetőségek keretén belül gazdagítsák tevékenységüket. Erre 1987-ben jelentősen javultak Ki kellett üríteni... (D. Dacej felvétele) a feltételek, amikor a várhoz tartozó - addig kollégiumként használt - Dobó-kastélyt átvehették a múzeum céljaira. Ide költöztették át - összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé - a múzeum gyűjteményeit és könyvtárát, időszaki kiállításokat tarthatnak a kastély e célra fenntartott két szép termében. Az elmúlt két évben nagy sikere volt itt például a századforduló polgári lakberendezését és Feltárt múlt címmel a múzeum régészeti gyűjteményeit bemutató kiállításnak. Ez év tavaszán a népi kultúra emlékeiből, ősszel pedig a történelmi részleg anyagából készül bemutató, és több képzőművészeti tárlat megnyitására is sor kerül. Az utóbbi időben, egy ízlésesen berendezett klubhelyiségnek köszönhetően megélénkült a múzeum előadásai iránti érdeklődés, amelyekre az alap- és középiskolákkal való együttműködés alapján tervszerű és rendszeres az érdeklődés. A nemzetközi múzeumi nap tavalyi sikeres rendezvénysorozatának tapasztalataiból kiindulva, ez év májusában még gazdagabb műsor várja majd a várudvarba látogatókat, így próbálja a múzeum áthidalni az állandó tárlatainak újbóli megnyitásáig hátralévő időt, addig is hatványozott figyelmet szentelve gyűjteményei bővítésének, feldolgozásának és kiállításra való előkészítésének. Bíznak abban, hogy a főépületen elkezdett felújítási munkálatok nem állnak le, mert ezzel nemcsak a múzeum megnyitása, hanem a várkomplexum további tartozékainak műemléki gondozására kidolgozott tervek megvalósítása is eltolódna. Pedig a vár és az egyes bástyák állagmegóvásának (konzerválásának) befejezésére, a Dobó-kastély tatarozására és a környezet rendbehozatalára is ugyanígy szükség van Dr. SÁNDOR KÁROLY LAPSZÉLEN KULTÚRA - A TÖBBI Közön Elgondolkoztatott a minap költő barátom. Azt mondta: - Mintha kevesebb lenne a kultúra az Új Szóban. Vagy csak azért tűnik úgy nekem, mert többnyire nem külön oldalakon jelennek meg a kulturális anyagok, mint azelőtt, hanem,,szétszórva", a más jellegű írások között elvegyülve? Azelőtt tudta az olvasó, hol találja a kultúrát, ha hétfő, kedd, akkor a negyedik oldalon, ha csütörtök, péntek, akkor a hatoson. Nem, egyáltalán nem kevesebb a kultúra, válaszoltam nyomban, sőt. De hamarosan elkezdett mocorogni bennem ama híres kisördög. Miért alakulhatott ki ilyen benyomás barátomban? Csupán az lenne az oka, hogy - a múlt évtől egyfajta rugalmasabb, az időszerűségen alapuló szerkesztési elvet követve - valóban sokszor belpolitikai, gazdasági anyagok közé, mellé tördelve jelennek meg a kulturális-múvészeti-múvelődési tematikájú írások? Bizonyára ez is. így, tetszik, vagy nem, a különböző törvények körüli vitáról, nemzeti kisebbségünk, anyanyelvünk sorsáról, a mind súlyosabb szociális gondokról, „belügyi" kérdésekről, az önkormányzatok kínjairól, a minden szinten zajló hatalmi harcokról, az elszabadult nacionalizmusról, az épp csak hogy cseperedő demokráciánknak vetett - reményeinket meg-megrendítő - gáncsokról"" szóló anyagok mellett a kultúra tárgykörébe tartozó cikk eltörpülni, elveszni, elsikkadni látszik, szóljon bár az e szférában is jelentkező legsúlyosabb problémákról. Van azonban más is, azt hiszem. Mi, a lap kulturális rovatának munkatársai, valamint külsőseink, köztük írók, kritikusok - november tizenhetedike óta egyaránt úgy érezzük, nem írhatunk csak a kultúráról, vagy nem elsősorban a kultúráról kell most írnunk. Az írástudók felelősségével, erkölcsi kötelességünk beleszólni a közügyek alakulásába, véleményt mondani éppen az imént sorolt kérdésekben is. Tudván, hiába beszélünk-beszélnénk a kultúráról, amíg nincs mögötte viszonylag stabil politikai és gazdasági háttér, amíg, a mi esetünkben, nemzeti kisebbségünk létfeltételei labilisak, illetve veszélyeztetve vannak. Mindenekelőtt tehát ezeknek a kérdéseknek a megoldásában, az alapok megteremtésében és megerősítésében, a felszakadt sebek gyógyításában vesznek most részt a publicisztika eszközeivel - ki több, ki kevesebb tehetséggel és vehemenciával - még azok is, akik eddig kulturális eseményen vagy versen kívül mást nem írtak. Ezért (is) kevesebb a könyv-, film-, képzőművészeti-, zenekritika, ezért (is) írunk a korábbinál jóval kevesebbet az amatőr és népművészeti mozgalomról, a művelődési házakról és klubokról, művészeti irányzatokról, művészről. De - aligha érdekes, inkább érethető módon - mintha nem is hiányoznának ezek az írások manapság senkinek, legalábbis az emberek zömét más érdekli, foglalkoztatja. Végezetül. Ha igaz, hogy a sajtó a valóság tükre, és most kevesebb benne a kultúra, akkor eleve magában a valóságban is kevesebb a kultúra. Bizony, így van. A kultúra egyelőre nincs helyzetben. Illetve van - rosszban. Hogy mikor lesz jóban? Akkor, ha a kulturális rovatok munkatársai nem lesznek kénytelenek (bel)politikai kérdésekkel foglalkozni, hanem elsősorban a kultúráról írhatnak. A költők pedig verset, az írók regényt, a kritikusok kritikát. Akkor, kedves barátom, biztosan nem lesz az a benyomásod, hogy lapunk hasábjain kevesebb a kultúra. De addig... (bodnár)