Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-19 / 66. szám, kedd

HAZAI KÖRKÉP MÁR ELŐSZEDTÉK A KÖPÜLŐKET SAJNOS, IGAZ: A TEJNEK SINCS FENÉKIG FÖLE A KÖZSÉGEK IS VÁLLALKOZNI SZERETNÉNEK Szerdán összeül a Szlovák Nemzeti Tanács. Napirendjén a községek vagyonáról szóló törvény szerepel. A képviselők elé kerülő tervezet már a harmadik változata a törvénynek, ami szintén tanúsítja, milyen bonyolult tulajdon- és vagyonjogi kérdések várnak rendezésre. A községi önkormányzatok további munkája azonban elképzelhetetlen a törvény elfogadása nélkül. Hogyan vélekednek róla a polgármesterek? Munkatársaink erre a kérdésre keresték a választ több községben. 1991. MÁRCIUS 606. A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS ELŐTT A FÖLDTÖRVÉNY AZ OMINÓZUS 21-ES Míg Szlovákiában a belpolitikai válsághelyzet megoldását keresik, a Szövetségi áyűlés a napokban a következő történelminek megmondható törvényt tárgyalja. A magyar olvasókat hatványozottan érdekli ez a törvényjavaslat és sokan fölteszik a kérdést: vajon megoldódik-e végre az 1945-48 közötti időszak jogtalan károsultjainak kárpótlása. Az igény már a bíróságon kívüli rehabilitáció kapcsán felmerült. Akkor Batta István nyújtott be módosító javaslatot a kérdés megoldására, de a parlament elvetette. Most, a törvényelőkészítés utolsó fázisában a javaslat újra fölmerült, s a tárgyalt törvény 21. paragrafusa azon szlovák állampolgárok kártalanítását helyezi kilátásba, akiket 1945-ben az SZNT vonatkozó rendeletei jogtalanul sújtqttak. Persze, az ominózus paragrafus még el sem készült, már voltak ellenzői. Sajnos, sokan nem a jogi megoldást tartják szem előtt, hanem demagóg módon azzal érvelnek, hogy az adott időszak sérelmeinek kárpótlásakor kollaboránsok, fasiszta ügynökök, gestapó-tagok is visszakapnák vagyonukat. Ez az érvelés nem helytálló. Pragmatikusan jogi kérdésről van szó és az elnöki dekrétumok, valamint az SZNT rendeleteinek felülvizsgálatakor egyértelműen kideríthető, ki volt az, akit jogtálan sérelem ért. Hogy mindez miért a földtörvény tárgyalásakor merül fel? Egyszerű a válasz: soha nem adódik jobb lehetőség arra, hogy a magyar-szlovák viszony egyik feszültséggóca megszűnjék. Minél tovább húzódik a megoldás, annál több új konstrukció születhet pro és kontra és annál több demagóg szöveget hallathat mindkét fél. A Národná obroda nemrég Martin Kontra jogászprofesszor nem éppen helyeslő véleményét közölte a huszonegyes paragrafusról. Vele lehet polemizálni - a házszabály és a jogalkotás kérdéseit boncolgatja. De mi lesz akkor, ha valaki újra él az alkalommal és a két nemzet közti viszony elmérgesítésére használ fel egy aránylag egyszerű, politikai, jogi eszközökkel megoldható kérdést. Mindannyiunk érdeke - nemcsak a magyaroké -, hogy parlamenti képviselőink higgadtan s a pártérdekeket a második helyre szorítva dolgozzanak. LOVÁSZ ATTILA MILLIÓS BÉRLETEK DUNASZERDAHELYEN A sikertelen bősi kezdet után sikeresen folytatódott a kisprivatizáció a Dunaszerdahelyi járásban. A szombati árverésről ugyan az utolsó pillanatban visszavontak három tételt - állítólag minisztériumi utasításra -, de a maradék hat várakozáson felüli áron talált gazdára: 630 és 160 ezerért egy nagyobb és egy kisebb élelmiszerüzlet bérlete, 120 és 160 ezres áron egy vásárúti és egy gellei zöldségesbolt tulajdonjoga, és a legnagyobb összegért a város központjában egy ruhatisztító begyűjtőhely és egy fodrászműhely bérleti joga. Az előbbi kerek millióért, az utóbbi 1 millió 5 ezerért. Természetesen ezek valószínűleg nem maradnak meg majd ruhabegyűjtőnek, illetve fodrászatnak. A nézők persze találgatták, mi lehet az, amivel a kétéves bérleti szerződés ideje alatt vissza remélik keresni pénzüket a beruházók, de egyelőre ezt senkinek sem árulták el. Hogy mi maradt a nézőknek, akik 50 koronáért nézhették végig a majd egész napos licitálási maratont? Az izgalom, mert valóban izgalmas volt, és nemcsak azt találgatták, kinek meddig lesz majd bátorsága és pénze elmenni, hanem azt is, vajon honnan vehették a vállalkozók az Hyen magas összegeket. De ez már az ő titkuk marad. A legszomorúbb a nézők között azok voltak, akik eddig ezekben az üzletekben dolgoztak és most eljöttek, persze nem "azért, hogy licitáljanak, hanem azért, hogy megnézzék, ki lesz az új tulaj- . donos. (szénási) Mi, idősebbek, még emlékezünk azokra az évekre, amikor a tejet a csarnokban vásároltuk. A tejesnéni megmerítette merőkanalát a nagy tejes kannában, és a liternyi tejet átöntötte a mi kisebb kannánkba. Aztán a tejesnénivel együtt eltűntek a kannák, s velük gyermekkorunk egyik színfoltja. Egészen napjainkig. Néhány földműves-szövetkezet ugyanis megkezdte a frissen fejt, feldolgozatlan tej árusítását, s ezzel a régi hagyomány is feléledt. A konyhaszekrény hátsó szegletéből előkerültek a kannák, hogy az újra megnyitott csarnokból legyen miben hazahozni a kimért tejet. Pénzünk lesz, tej nem? A Csenkei Fsz névadó falujában, valamint Vajasvattán és Csörgén délután négykor nyit a tejcsarnok. Naponta mintegy háromszáz liter tejet adnak el ezekben a felső-csallóközi falvakban. Egyelőre a földműves-szövetkezetben dolgozók részére, akik aláírásukkal bizonyították, tudomásul vették a figyelmeztetést, hogy a tej nem pasztőrözött, így azt fogyasztás előtt okvetlenül fel kell forralni. Ez amolyan átmeneti, még néhány hétig tartó megoldás. Maries István ágazatvezető szavaival élve cseppnyi megkönnyebbülés a gondok tengerében. - Napi ötezer liter tejet fejünk, a tejüzem pedig a megcsappant keresletre hivatkozva a kifejt tejnek mintegy harmadát csökkentett áron veszi át. Ha meghagyjuk az állományt, ráfizetünk a tejre, ha leépítjük, kihasználatlanok lesznek a drága istállók, és munka nélkül maradnak az emberek. Közben túljutunk a mélyponton, előjön a tél, remélhetőleg megemelkednek a fizetések, valamivel több pénz jut majd tejre és tejtermékekre is, de hiába, mert nem lesz tehén. ördögi kör, amelynek nyitját a csenkei szövetkezetben a jelek szerint megtalálták. Ennek köszönhetően maradnak a tehenek, és maradnak gondozóik is, az említett három falu és Nagymagyar lakosait pedig meggyőzik, hogy ismét annyi tejet vásároljanak, mint korábban. Literje hat koronáért Nem könnyű és főleg nem olcsó a meggyőzés, de Tóth Gyula, a szövetkezet elnöke alaposan átszámította a dolgot, és szerinte megéri. -A pasztőröző és a tasaktöltő gépsor közel nyolcszázezerbe kerül. Óránkénti teljesítménye 1500 liter, így nemcsak a szövetkezethez tartozó településeket, hanem a szélesebb környéken nyíló magánboltokat is ellátjuk tejjel. Az sem kizárt, hogy több szomszédos szövetkezet majd nálunk hőkezelteti azt a tejet, amit saját boltjaiban fog árulni. A tej utaztatása ugyanis sokba kerül. A pozsonyi tejüzemnek jelenleg a 25 kilométert meghaladó útért literenként tíz fillért fizetünk. Ez újabb költségnövelő kiadás, és nem is kevés. Tejüzemünk tehát ésszerű befektetésnek ígérkezik. - Mennyibe kerül majd a csenkei tej literje? - Ameddig a minisztérium az eladott tej literje után csak a tejüzemeket dotálja, a tejet is forgalmazó mezőgazdasági üzemeket pedig nem, a jelenlegi felvásárlási és bolti árakat figyelembe véve hat koronába. - Nem lesz drága? Ennyiért a boltban is megkapom. - Ez igaz, de az fölözött, ez pedig teljes tej. Aki megveszi a mi tejünket, az egyben tejszínt, illetve vajat is vásárol. - Feltéve, hogy van köpülője, és a nagymamától megkérdezte, mire és hogyan használták azt a bizonyos fából készült, csonka kúp alakú edényt, amit véletlenül fedezett fel a padlás szegletében. - Mit mondjak? Nálunk egyesek már előszedték a köpülőt. Spórolási lehetőség van a dologban, és ez manapság nem elhanyagolandó. A kereskedelem kontrája? A tejnek sincs fenékig föle, tartja a közmondás, s hogy ez így van, a csenkei szövetkezet vezetői a saját bőrükön tapasztalják. Ami jó nekik, s minden bizonnyal jó lesz majd nekünk, vásárlóknak, aligha felel meg a monopolhelyzethez szokott kereskedelemnek. Ez, pesze nem szabad, hogy zavarja a földművesszövetkezeteket. Hiszen, amint az elnök is fogalmazott, új időket élünk, és a régi út járhatatlan. - Amelyik termelő továbbra is egyoldalúan a monopolhelyzetben levő felvásárlókra, feldolgozókra és forgalmazókra támaszkodik, előbbutóbb pórul jár. Ezért nyitunk saját tej- és húsboltokat. Ez utóbbiban vágóhidunk termékeit, tőkehúst és hasított félsertéseket, árusítunk _ majd. - Mikor és hol nyílik meg az első bolt? - kérdeztem vesztemre, mert ezzel bizony alaposan felbosszantottam az elnököt. - A boltok kérdése a pasztőrözőnél és a vágóhídnál is keményebb dió. Egyszerűen felháborító, ahogy a kereskedelem védi monopóliumát, Itt, Csenkén, több mint tíz éve bezárva áll a Jednota húsboltja, mégsem hajlandók sem bérbe adni, sem eladni. Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni. Alig kilométernyire van Nagymagyar, ahol boltjaik vannak. Némi elégtétel számunkra, hogy az önkormányzati hivatal megértésének köszönve rövidesen Nagymagyaron nyitunk tej- és húsboltot. Nem meggazdagodási céllal, hanem elsősorban azért, hogy a tehén- és a sertésállomány megmaradhasson, és az embereket se kelljen elküldeni. Megtudtam, hogy a próbavágási eredmények és az előzetes számítások alapján a jelenlegi árrelációk mellett a hasított félsertés kilóját harmincöt koronáért árusítják majd. Ennyi elég annak megértéséhez, hogy a húsboltok jelenlegi gazdái miért kívánják a fenébe a csenkeiket és a hozzájuk hasonlóan aktív kezdeményezőket. EGRI FERENC LELKES VINCE, Dióspatony: Megalakultak az önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok, de mindennapi munkánkban lépten-nyomon érezzük, hogy anyagi vonatkozásban nincs kire, mire támaszkodnunk. Reméljük, törvény elfogadása változtat helyzetünkön. Jelenleg tanácstalanok vagyunk, és nemcsak mi, hanem partnereink, a járási hivatalok is. A polgármesterek többsége új feladatkört lát el, rengeteg a tennivalónk. Először ki kellett építeni a községi hivatalokat, el kellett sajátítani az önkormányzati munka alapjait, és most következik a legfontosabb: be kell fejeznünk a beruházásokat, dönteni az újakról, de amíg nem vagyunk tisztában pénzügyi helyzetünkkel, nem léphetünk. Elsősorban azt várom, hogy a törvény tegye lehetővé a községeknek a vállalkozást. A privatizációs törvény tegye lehetővé a községeknek a vállalkozást. A privatizációs törvény ugyanis nem engedi, hogy a helyi önkormányzatok beleszóljanak a községek által felépített létesítmények további sorsába. Nem ellenezzük a privatizálást, de azt akarjuk, hogy a befolyt összegből nekünk is maradjon valami. A kisprivatizálás segít a lakosságnak, ha a magánvállalkozók jól fognak dolgozni, de vagyoni helyzetünkön nem változtat. Ha magunk értékesíthetnénk a létesítményeket, a pénzt vállalkozásra fordíthatnánk. Kisüzemünk értéke mintegy 11-12 millió korona, ha ezt privatizálják, nekünk nem marad semmink. A privatizációs bizottság nem kéri ki véleményünket, ha azonban nem lesz a jövőben borbélyunk, mert a műhely új tulajdonosa más célra használja fel a helyiséget, a lakosság bizonyára nekünk panaszkodik majd. PETRÍK IMRE, Fűr: Egyáltalán nem tartom jónak a községek vagyonáról szóló törvényt. A kisprivatizáció a községet megfosztva olyan épületektől, amelyek a mai vagyonunkat képezik. Privatizálni akarják az ingatlanokat a földtörvény előtt, ami ellentmond egymásnak. Esetleg később, a földtulajdonjog rendezése után, már nem adják vissza a létesítményeket. Községünkön nem sokat segít majd az új törvény, szerintem úgy kellett volna hagyni, ahogy eddig volt, ami a miénk volt, maradt volna továbbra is az. Nem jó, hogy ilyen sokáig elhúzódott a törvény elfogadása, vannak községi földek, melyek vagyonjogi tisztázása 5-10 évig is eltart. MISKOLCZI LÁSZLÓ, Andód: Az 1228 lakosú községünk az Érsekújvári járás egyik legszegényebb települése. Az elmúlt 45 év alatt az óvodán kívül, mely nem a község vagyona, csak egy ravatalozó épült. Az utak és a járdák rossz állapotban vannak. A községnek van ugyan négy öreg épülete, a „legfiatalabb" 1910-ben épült. Ezekben valamikor iskola volt. Az egyiket le kell bontani, a többit felújítják, de ezek nem a községé lesznek. Ha iskolát akarunk, saját erőből kell felépíteni. Községünk területén nincsenek állami vállalatok, csak egy földművesszövetkezet és a Jednota fogyasztási szövetkezet. Akármilyen jó lesz a törvény, sajnos mi nem várhatunk tőle semmit, mert számunkra semmit nem tud adni. Amit 45 évig elhanyagoltak, azt még az állami dotációk sem pótolhatják. A megkezdett építkezésekre ígért kétmillió korona januárban félmillióra zsugorodott, s a minap a járáson jelezték, hogy azt sem kapjuk meg. Községünk helyzetén lendíteni csak saját erőből tudunk majd. CSÉPÉ ILONA, Balogfala: Azt várom, hogy végre szabad kezet kapjunk, hogy a törvény a községek érdekvédelmét szolgálja és tegye lehetővé a vállalkozásokat, az egyéni és csoportos kezdeményezések kibontakozását. A kis- és nagyprivatizáció. éppúgy mint a kárpótlási törvény kevésbé érint minket, mert jószerivel - a múlt szomorú örökségének köszönhetően - vagyontalanok vagyunk. Anyagi lehetőségeink szűkre szabottak, még akkor is, ha a különböző lakossági adókból származó bevételek már 90 százalékban befolytak a községi hivatal számlájára. Terveink és elképzeléseink megvalósításához viszont elsősorban pénzre lenne szükségünk. Kértünk ugyan állami dotációt a ravatalozó felépítéséhez, de nem sok esélyünk van arra, hogy ezt meg is kapjuk. Bizony nagyon jó lenne, ha az új törvény gondolna a múltban mellőzött, vagy azt is meg merem kockáztatni, leépített községek megsegítésére. Mi önerőből annyit tudunk tenni, hogy Balogfalán is megalakítjuk a földmüves-szövetkezetet, s az a község egyik mecénása lehet a jövőben. Joggal elvárjuk, hogy a járásnak terven felül juttatott 40 milliós állami segélyből a mi 720 lakosú községüknek is jusson. FAZEKAS ISTVÁN, Alistál: Jogi vákuumban élünk, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb megszülessen a törvény. A jelenlegi jogszabályok nem felelnek meg, hiányosak, mert lehetetlenné teszik, hogy gazdasági tevékenységet folytassunk. A nemzeti bizottsá• gokat feloszlatták, az új önkormányzatoknak azonban semmilyen vagyona nincsen, a községnek nincsen pénze. Reméljük, az új törvény erre is kitér majd. ZACHARIÁS ISTVÁN, Szepsi: Azért, mert ennek a fontos dokumentumnak az elfogadása késik, tulajdonképpen lehetetlen a helyi önkormányzatok munkájának kiteljesedése. Persze az is igaz, egyáltalán nem mindegy, milyen szövegezésű törvényt fogad el a parlament. A törvényjavaslatnak vannak például olyan pontjai, amellyel a községek nem érthetnek egyet. Felvetődött ez a Szlovákiai Falvak és Városok Szövetségének besztercebányai konferenciáján is. Tagja vagyok a szövetség szlovákiai tanácsának, március 12-i ülésünkön újból foglalkoztunk a törvényjavaslattal és észrevételeinket, javaslatainkat eljuttattuk az SZNT bizottságaihoz is. Javasoltuk, hogy az az ingatlan is válhassék a községek vagyonává, amelyre a kisprivatizációs törvény vonatkozik. Majd eldöntik a községek - ugyanis a helyi önkormányzatoknál senki sem tudja jobban hogy mi kell privatizálni és milyen ütemben. Annál is inkább, mert elsősorban az önkormányzatoknak kell ebben az átmeneti időszakban biztosítani a lakosságnak az alapvető szolgáltatásokat, a vásárlási lehetőségeket. Ezt csak úgy lehet elérni, ha jogunk és lehetőségünk lesz befolyásolni a kisprivatizáció menetét. Szerintem ugyanis a beindult kisprivatizáció nem mindig a lakosság érdekeit szolgálja. Úgy érzem, hogy a törvényjavaslatban fellelhető egy bizonyos bizalmatlanság a községi képviselő-testületekkel szemben. Helytelenítem ezt, a lakosság tudta kire adja le szavazatát, és hisz benne, hogy a helyi önkormányzatok felelősséggel fognak majd gazdálkodni a községek vagyonával. SCHMITH FERENC, Abaujszina: Minket, polgármestereket olyan gyorssodrású folyóba dobtak, amelynek a partjait sem igen látjuk, tehát kievickélnünk is igen nehéz. A helyzetünk egészen más lenne, ha az SZNT először a községek vagyonáról szóló törvényt fogadta volna el és csak utána a kisprivatizálásról szólót. Én a privatizálás híve vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy az önkormányzatokat kihagyják ebből. Megemlítek egy példát. Szinán télen az egyik reggelre 30 centiméternyi hó hullott, van egy traktorunk, amivel egy órán belül az összes utat járhatóvá tettük. Kérdezem, mi lesz akkor, ha ezt a gépet is privatizálják, s történetesen olyan magánvállalkozó veszi meg, aki nem szinai?! S így van ez a többi dologgal is. A borbélyüzletet a kommunális üzem privatizálja. Az ami állami pénzen épült, egy maszek tulajdonába kerül és nincs kizárva, hogy esetleg borbély nélkül marad a falu. Nos, ez az érem egyik oldala. A másik, ha a községi vagyonról rossz törvényt fogadnak el, az is bekövetkezhet, hogy a falvak összes vagyonát eladják, de a pénz nem a községeké lesz. HOL VEHETÜNK OLCSÓBB ÉLELMISZERT? KULTURÁLTABB KÖRÜLMÉNYEKET TEREMTENEK AZ ÁRUSÍTÁSHOZ Futótűzként terjedt a hír Pozsonyban: a Prior áruház elől elküldték a tehergépkocsikat, amelyekről olcsó élelmiszereket árusítottak. Boszszankodtak a emberek, s főképp a nyugdíjasok tették fel a kérdést, miért sajnálják tőlük azt, hogy pár koronával olcsóbban vehetik meg a tojást, vajat, csirkét. Az okot kutatva tettük fel a kérdést Albin Sladovníknak, az I. városkerületi hivatal igazgatójának. - Miért tiltották be az utcai árusítást? - Én nem tudok semmiféle tilalomról. Szerintem csak a higiénikus küldhette el az árusokat azzal, hogy az utcán kínált élelmiszer nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Jogában áll, hogy a lakosság egészségének védelmében megtiltsa az ilyen árusítást. -És nincs megoldás arra, hogy az olcsóbb termékekhez mégiscsak hozzájussanak az emberek? - Amint mondottam, a tiltásról nem tudok, de azt elmondhatom, hogy a közlekedésrendészettel együttműködve tervezzük, hogy más helyre összpontosítjuk az utcai árusítást. Kapcsolatot teremtünk a magánvállalkozókkal - azoknak a névsora és a címe rendelkezésünkre áll, akik eddig rendszeresen árusítottak az áruház előtt. Őket értesítjük, hogy április elsejétől a kábelgyár melletti terüléten kínálhatják áruikat. Közlekedési és egyéb szempontokból is megfelelő feltételeket teremtünk mind az eladók, mind a vásárlók számára. - Tehát a Prior előtt nem lesz ,,piac"? - Áprilistól valószínűleg nem. A lakosságnak meg kell értenie, hogy az áruház előtt olyan szennyezett a levegő, hogy ez a hely valóban nem megfelelő az élelmiszerek árusítására. De azt is el kell mondanom; a gépkocsiról való árusítás nem tesz jó benyomást Pozsony látogatóira. D. T.