Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-14 / 62. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA i ÚJ SZÓ, 1991. MÁRCIUS 14. TÖRTÉNELMI CSUSZTATASOK A TISO-FÉLE SZLOVÁK ÁLLAM - A MÁBÓL NÉZVE Valamikor a nyolcvanas évek elején többször is szerepelt a budapesti televízió műsorán az Üzlet a korzón című szlovák film. Ma már szinte hihetetlen, de itthon az idő tájt elhallgattatásra ítéltetett ez a hatvanas években született, Oscar-díjas alkotás. Elsőeorban a szerzők miatt, akik 1968-as magatartásuk folytán politikailag nemkívánatos személyeknek minősültek. így a tájékozottabb hazai nézők számára - persze inkább csak Dél-Szlovákiában - a film akkori bemutatása a művészi élményeken túl a politikai tiltakozás érzésével is párosulhatott. Talán ezért is maradhatott észrevétlen és visszhangtalan a felújításnak egy olyan eklatáns mozzanata, mely a keleteurópai történeti tudat zavarairól árulkodott, kivételes érzékletességgel. A filmben a becsületes kisemberlényétől idegen fajüldözés áldozatainak, megrázó emberi tragédiája egyetemes dimenziókat kapott. Valószínű, emiatt is sikkadhatott el az említett televíziós bemutatást megelőző úgymond szakmai-esztétikai eligazításban a jelenség középeurópai történelmi modellértékűsége. A magyarázat utalt a filmnek azokra a jeleneteire, amikor a kisváros főterén felállított otromba emlékmű jelképerejét meghatványozzák a masírozó SS-katonák döngő léptei. Nos, ezen akadhatott fenn, némi megrökönyödéssel a néző. A filmbeli kisváros ugyanis háttér, de azért minden ízében szlovákiai helység, a menetelők nem SS-katonák, hanem Hlinka-gárdisták, akiknek az indulója a cseh testvérnemzetet ócsárolva - a fölerősödő refrénekben - arra bátorít, hogy annak tagjait, vérre szomjazva, ütni-verni kell. íme az egymás történelmének ismeretében meglevő hézagok ékes bizonyítéka. De alighanem többről volt és van ma is szó. A múlttal való szembenézés közép-európai csúsztatásai, ha nem torzulásai, jutnak ebben kifejezésre. Valószínűleg annak voltunk tanúi, hogy miként borul valamiféle ködfátyol a Közép-Európa népeit és országait leigázó vagy éppen járószalagjára fűző hitleri fasizmus rémuralma és annak hazai kiszolgálása közötti viszonyra. Jobban mondva, hogy milyen következményekkel jár a tágabb köztudatban a történetszemlélet manipulálása. Joggal foglalta el helyét a szlovák nemzeti felkelés a szlovákság újkori történelmi értékrendjében. Azonban egyre érezhetőbbé vált, hogy elhalványult a német fasizmussal cinkosságot vállaló Ludák-nacionalizmus kártevése. Beszédesen vall erről a szlovák történészek önértékelésének egy nemrégi, inkább csak elejtett észrevételnek szánt megállapítása. Az elmúlt év őszén nemzetközi részvétellel megrendezett tudományos értekezlet foglalkozott a Tisoféle Szlovák Állam jellegével és történelmi szerepével. Itt történt utalás arra, hogy a felkelés leverését követően a német megszállás valójában csupán karhatalmi eszközök igénybevételével történt. A l'udák-kormány továbbra is képes volt a közigazgatási teendőket ellátó hatóságok működtetésére. Az egyik történész kimondta, hogy a hazai kutatók többet tudnak a nácik megszálló apparátusáról, mint arról, miként is állhatott fenn továbbra is a politikai rezsim olyan zökkenőmentesen, hogy teljes mértékben eleget tudott tenni a megszállók szükségleteinek. A helyzet hasonló volt a gazdasági és a kulturális élet területén. Hogyan történhetett ez? - tették fel többen a kérdést, hisz éppen e két közegben jelentkeztek a legerőteljesebben az ellenzéki és az alibista tendenciák. Elgondolkodtató a feltevés, mely ebben a Szlovák Állam kezdetétől ható, változó erejű tényezők befolyásának további meglétét véli felfedezni: a félelmet, a nemzeti fenyegetettséget, az egyéni és a kollektív túlélést, a kisebbik rossz választását. íme, azok az együtthatók, amelyeknek a kutatás - már eleve, a szemléleti beállítottság folytán - nem szentelt kellő figyelmet. Bevetté vált a klerofasiszta állam meghatározás, melyről egyre jobban kiderült, hogy inkább.propagandaízű, mint tudományosan helytálló és igazolható foglalata a Szlovák Állam totalitárius rendszerének. A kutatások mai állása szerint a nemzeti, szocializmus végül is nem tudott tartósabban beépülni az eleve tekintélyuralomként létrehozott rendszer talapzatába. Végsősoron maga Tiso úgymond előreszaladva hiúsította ezt meg. A német nyomás és a hazai l'udákok radikális szárnyának szorongását úgy védte ki, hogy ő maga hajtotta végre azokat az intézkedéseket, amelyekkel kifogta a szelet a vitorlából: bevezette a vezér elvet, vállalta a hadbalépést, és a zsidók deportálását. Úgy tűnik, e kérdések körül éleződnek ki a Tiso szerepének és személyének megítélésében mutatkozó ellentmondások. Nemrégen napvilágot látott a Tiso-per két meghatározó alakjának, Anton Rašla vádlónak és Ernest Žabkay védőnek a visszaemlékezése. A könyvről mindeddig nem jelent meg szakkritika. A publicisztikai fogadtatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a per - kihasználva Tiso magatartásának ellentmondását - miként vált az 1947-es csehszlovákiai politikai harcok eszközévé. De milyen ellentmondásokról is van szó? A már említett tudományos értekezleten elhangzott egy izraeli előadás is. A szerző Tiso egyéniségével kapcsolatban hangsúlyozta az egyszerű emberek iránti szeretetet, patriotizmusát, hogy védeni igyekezett nemzetét, annak a népi bölcsességnek a szellemében: ha a naORVOSI TANÁCSADÓ RÁKOT OKOZ AZ ELEKTROMÁGNESES TÉR? (1.) Ma nehéz helyzetben vagyok, mert olyan kérdésről kell írnom, amelyre a tudomány még nem ismeri a biztos választ. A napisajtóban, az emberek között gyakori téma az, hogy a rádió és TV adóállomások közelében lakó, dolgozó emberek között magasabb a rosszindulatú daganatok és más betegségek előfordulási aránya, mint ott ahol ezek a hatások nem érik a szervezetet. Kassán is foglalkoztatja az embereket a téma, a városi televíziós adó ugyanis az egyik lakótelep közepén van és a környéken lakók úgy vélik, hogy az adó közelében álló házakban gyanúsan magas a daganatos megbetegedések száma. (Elsősorban emlőrákról, dűlmirigyrákról és agydaganatokról van szó.) A kérdéssel az amerikai Environmental Protection Agency (környezetvédelmi hivatal) is foglalkozott és jelentését a következő salamoni kijelentéssel zárta le: „Nincs elegendő bizonyítékunk arra nézve, hogy az elektromágneses teret a valószínű rákkeltő hatások közé soroljuk". Ettől a választól nem lettünk sem okosabbak sem nyugodtabbak. A bizonyíték hiánya ugyanis még nem zárja ki a bűnösség lehetőségét. A kérdés tehát nyitott, de ennek ellenére lehet és kell is róla írni. Csak az a kérdés, hogyan. Az ilyen kérdések megválaszolásának három módszere van. Két rossz és egy harmadik, amely természetesen szintén nem oldja meg a problémát, de legalább őszinte. Kezdjük a rossz válaszokkal: Az elektromágneses térnek nincs hatása az emberi szervezetre, mert az orvostudomány általam ismert szent könyveiben nem írnak róla. (Prof. Vaskalapos, minden tudományok doktora.) Az elektromágneses tér minden betegség oka, mert megzavarja a szervezet pszichotronikus fluxusát. (Handa Bandi, az okkult tudományok lángeszű, de el nem ismert úttörője.) Vaskalapos professzort nem zavarja, hogy a tudomány halad és porosodó könyveiben egy szó sem található az AIDS-ról, a nukleinsavakról és a komputeres tomográfról. Handa Bandit a tények nem érdeklik. Nem végzett méréseket, kísérleteket, számításokat a kérdéssel kapcsolatban, mert ő anélkül is tudja a biztos választ minden kérdésre. A harmadik útra Straub profeszszor, tanítómesterem vezetett rá. Ha tudományos vitáinkban nagyon elrugaszkodtunk a tényektől, ránk szólt: „Mondja, ezt maga mérte, vagy gondolja?" Nem volt ellensége az elméleteknek, de megkövetelte, hogy ezek a valós tényekre támaszkodjanak. Próbáljuk meg ezzel a módszerrel megközelíteni ezt a kérdést is! Ehhez tisztáznunk kell az elektromágneses tér fogalmát, szót kell ejtenünk a sejtben lejátszódó elektromos folyamatokról és át kell tekintenünk azokat az adatokat, amelyek a problémával kapcsolatosak. Mi az elektromágneses tér? Az elektromosan töltött testek elektromos teret keltenek maguk körül. A pozitív töltés vonzza a negatív töltést és taszítja a magához hasonlót. A mágnes két pólusa között mágneses tér van. E két erőtér ugyanannak a dolognak a két része, mert mozgó mágnes elektromos és mozgó elektromos töltés mágneses teret kelt maga körül. Ezek a terek lehetnek állandóak, de gyakoribb az, ha erősségük periodikusan változik. Ezeket a változásokat elektromágneses rezgéseknek,a változások következtében tovaterjedő hullámokat pedig elektromágneses hullámoknak nevezzük. Az elektromágneses hullámok mindenütt ott vannak, mert a világűrből és a gerjesztett atomokból érkező sugárzás is ide tartozik (a kozmikus, a gamma és a röntgensugarak, a látható és a láthatatlan fény, a rádióhullámok, stb.) Ezek a sugarak mindössze hullámhosszukban (vagy pedig, ami ennek a fordítottja, a másodpercenkénti rezgésszámban) különböznek egymástól. A kozmikus, gamma és röntgensugarak hullámhossza kisebb a milliméter milliomodrészénél, frekvenciájuk nagyon magas. Ezeknek a sugaraknak nagyon nagy az energiájuk, behatolnak a szervezetbe és a sejtekbe (így keletkezik a röntgenkép), de ha nem vigyázunk, tönkre is teszik az élő szervezet molekuláit. Fény nélkül nem lenne élet a Földön. Ezeknek a sugaraknak a hullámhossza a milliméter tízezredrésze (ibolyántúli sugarak) és ezredrésze között mozog. E sugarak érzékelésére a magasabbrendű szervezetek egy különleges vevőkészüléket fejlesztettek ki, a szemet. Bizonyára az sem véletlen, hogy e tartomány hullámhosszait, csodálatosan szép színekként érzékeljük, pedig elvben semmiben sem különböznek a „csúnya" kozmikus sugaraktól. A milliméteres tartomány hullámait már nem látjuk, de melegként érzékelni tudjuk. Ide tartozik a mikrohullámú sütő által kibocsátott sugárzás is, amelynek veszélyeiről a közelmúltban írtunk lapunkban. Dr. RÁCZ OLIVÉR gyok verekednek, a kicsiknek az asztal alatt a helyük. Ismeretes, hogy a Szlovák Állam idején egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. Tiso mégis jóváhagyta a zsidók elpusztítását. A szerző szerint a német követeléseknek nemcsak kényszerből tett eleget. Belső meggyőződésből is. Vajon miért? Alighanem a nácikhoz fűződő ambivalens viszonyának hatása alatt. Tisztában volt azzal, hogy a németek zsarolókként használják ki a magyar és a szlovák hatalmi törekvésekből fakadó ellentéteket. Igyekezett minél nagyobb mozgásteret biztosítani a nácikkal szemben. Mégis nemzete létének biztosítékát csak a németekkel meglevő szövetségben látta, olyannyira, hogy hajlandó volt a legyőzött Németországot is követni. Miként csapódik le mindez, ha nem is a közgondolkodásban, de a szlovák sajtóban? Szinte elárasztják egyes lapokat a Szlovák Állammal foglalkozó cikkek. Láthatóan az a szemlélet kezd eluralkodni, mely a Tiso-féle Szlovák Államban a szlovák nemzeti törekvések szinte természetes kiteljesedését láttatja. Maga a múlt, a fasiszta érdekszolgálat másodlagosnak bizonyul, sőt el is halványul; annak köszönhetően is, hogy a fentebb említett reális nemzeti létproblémákból adódó ellentmondások iránt a Szlovák Államot értékelve érzéketlenség nyilvánult meg, majd pedig ódzkodni kellett a szenynyes kiteregetésétől. Ma demokráciát óhajtó retorikával párosul az önálló Szlovák Állam kikiáltásának követelése. De kérdés, miért kapcsolódik akkor mindez annak a Szlovák Államnak az emlékéhez, melynek totalitárius, fasizmust kiszolgáló volta iránt nem férhet kétség. Vagy igen? S talán megalapozott az az aggály, hogy a Tiso-féle Szlovák Állam szalonképessé válik? P KISS JÓZSEF EZEN A HÉTEN: Heti Ifi nélkül Megszűnt a Heti Ifi? Somogyi Szilárd, a Magyar Diákszövetség választmányának lapkiadással megbízott tagja szerint csupán szünetel a kiadása. Anyagi gondok miatt átmenetileg hiába keressük a standokon a közkedvelt ifjúsági hetilapot. A részletekről ő tájékoztatta lapunk munkatársát. - A kulturális minisztérium hanyagsága miatt nem jelenhetett meg hetilapunk ezen a héten. Február 12-én a tárca illetékesei ugyan jóváhagyták, hogy a gyermek- és az ifjúsági lapok és irodalom támogatására szánt 25 millió koronából a Heti Ifi két milliót kap, ám az ígért pénzt a mai napig nem utalták át számlánkra. • Eredetileg hogyan szólt az ígéret, mikor kapjátok meg a „részeteket"? - Február 20-ig, de legkésőbb márciusig. Mivel a Heti Ifi csak e hónap elsejéig kapott haladékot a nyomdától, a lap további kiadása mindaddig szünetel, amíg adósságainkat a nyomda felé nem törlesztjük. Mindennap sürgetjük az ügyet a kulturális minisztériumban, ám ott csak azt hangoztatják: a pénzt természetesen megkapjuk, s hogy már csak a folyósítással kapcsolatos ügyintézés van hátra. Bankszámlánk számát idejében közöltük, ennek ellenére a dotációt még nem kaptuk meg. ® Úgy tudom, felkerestétek Ladislav Snopkot, a kulturális tárca vezetőjét is. Tőle milyen ígéretet kaptatok? - Ladislav Snopko az ügy gyors rendezésére tett ígéretet. Röviddel a miniszternél tett látogatásunk után levelet kaptunk a minisztérium gazdasági osztályának igazgatójától. Ebben bankszámlánk számát kéri, melyet mi már két héttel korábban bejelentettük. • Esetetek arról árulkodik, hogy nem igazából rendezett az ügyvitel a kulturális minisztériumban... - Ennek ellenére én nagyon reménykedem abban, hogy még ezen a héten megkapjuk az ígért pénzösszeget, és a Heti Ifi következő számainak megjelenése már zavartalan lesz. S remélem, hamarosan törleszteni tudjuk adósságainkat a lap és a kiadó munkatársaival szemben is,, akik az idén még nem kaptak fizetést. (gágyor) HELYZETKEP LÉVÁRÓL Szlovákiában februárban - a múlt év decemberéhez viszonyítva - 40 000ről 60 000-re nőtt a munkanélküliek száma; ezzel szemben csupán 9740 szabad munkahelyet tartottak számon. Legtöbben Pozsonyban maradtak munka nélkül (4000), viszont a munkanélküliség legrohamosabb fejlődését Kassa környékén tapasztalhatjuk. A múlt év decemberében a Lévai járásban 650 munkanélkülit tartottak nyilván. Januárban 870-en csatlakoztak hozzájuk, az első negyedévben elérhetik akár a 2000-et is. Már most 3 százalékos a munkanélküliség, ami a szlovákiai viszonyokat tekintve a 4. helynek felel meg. A munkahivatal igazgatója, dr. Zoller Mihály elmondja, hogy hivataluknak 14 millió koronájuk van az átképzésre. - Szerencsére olyan partnerre akadtunk, mint például a tolmácsi gépgyár, ahol jelenleg is 30 fiatal embert képeznek át hegesztővé. Valamennyien a mohi atomerőmű frissen elbocsátottjai voltak. A gépgyár vezetői több száz ember átképzését vállalják, akiknek munkát, biztos egzisztenciát adnának majd. Aki igazán dolgozni akar, az pár hónapon belüí révbe juthat. • Mi lesz a nőkkel, a kisgyermekes anyákkal? Nem valószínű, hogy elfogadnák az átképzést, teszem azt, a hegesztő, esztergályos szakmákra. És a főiskolát végzettek, a pályakezdők? Rájuk hol várnak tárt karokkal? - Sajnos, nekik takarítónői állást tudunk felajánlani. A főiskolát végzettek előbb-utóbb elhelyezkednek. A mezőgazdászok vannak a legrosszabb helyzetbén. A földművesszövetkezetek egyre-másra szétválnak, ódzkodnak az új emberektől. A Lévai járásban is a munkanélküliek 60-/0 szazaiekat a munkakerülők, jobbára a romák alkotják. Ez a valóság. Őket vajon ki hajlandó alkalmazni, amikor válogatni lehet a munkáért jelentkezők közül? - Hónapok óta ígérik, hogy számítógépeket kapunk, megkönnyítik munkánkat - panaszolja az igazgató. - Most csak egy van, azt is kölcsönkaptuk a járási hivataltól. Huszonegyen dolgozunk a munkahivatalban, naponta több száz pénzesutalványt töltünk ki, rögzítjük az adatokat, kiszámítjuk az átlagfizetésből kiutalandó segélyt. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy el tudjuk képzelni, hogyan működik egy munkahivatal mondjuk Angliában, vagy Németországban. Nemrég nyugat-európai szakemberekkel, munkahivatalok alkalmazottaival volt alkalmunk találkozni. Ott kiegyensúlyozottabb a munkaerőpiac. Nálunk a 60 ezer munkanélkülire 13 ezer munkahely jut. A pénzalap kérdése sincs még teljesen tisztázva. Hivatalainkat csak ez év januárjában nyitottuk - mondja az igazgató. - A jelentkezők 80-85 százaléka nálunk átlagban három hónapon belül munkát talál. Ám az ottani helyzet egészen más tette hozzá Zollner Mihály. - „Odaát" közel száz éves tapasztalatuk van a munkaközvetítéssel, s ott egy főiskolát végzettnek akár utcaseprői állást is felkínálnak. • Elvileg ez nálunk is előfordulhat, végül is a munka nem szégyen. - Igyekszünk - amíg túlsúlyban vannak a képesítés nélküliek -, hogy ilyen eset ne forduljon elő - kapom a gyors választ. - A legmeszszebbmenőkig toleránsak vagyunk. Tudjuk, hogy sokan nehezen szánják rá magukat, hogy felkeressenek bennünket, hogy bejelentkezzenek, segélyért folyamodjanak. SZITÁS GABRIELLA