Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám, szerda

KULTÚRA . ÚJ SZÓM 1991. FEBRUÁR 13. VÉGZŐS KÖZÉPISKOLÁSOK FIGYELMÉBE! SZABADON VÁLASZTHATNAK A tanulmányaikat felsőoktatási intézményekben folytatni szándékozó középiskolás diákokat alighanem már hónapok óta más sem érdekli, mint hogy milyen szakokat nyitnak az egyes karokon, mikor és miből lesz a feltételi vizsga stb. Azok nevében, akik (részben vagy teljes egészében) az anyanyelvükön, magyarul kívánnak továbbtanulni, a fenti kérdéseket feltettük László Bélának, a Nyitrai Pedagógiai Kar dékánhelyettesének és Szabómihály Gizellának, a Komenský Egyetem magyar tanszéke titkárának. Válaszaikat az alábbiakban olvashatják. • László Béla: - Az új tanévben megnyitandó szakokról általában már az előző év őszén döntenek az egyes főiskolákon és egyetemeken, így volt ez a mi esetünkben is. Valószínűleg valamennyien emlékszünk azonban arra, hogy a múlt év őszén milyen közhangulat uralkodott Szlovákiában - rányomta bélyegét a mi akkori lehetőségeinkre is. Azóta eltelt néhány hónap, lecsillapodtak a kedélyek, újraértékelhetjük a megnyitandó szakokkal kapcsolatos döntésünket. A magyar tagozat akadémiai szenátusa is foglalkozott a kérdéssel és úgy határozott, hogy az ősszel jóváhagyott szakok választékának bővítését szorgalmazza. A kezdeményezést siker koronázta, az eredetileg meghirdetett szakok - magyar-zenei nevelés, angol-testnevelés, matematika -fizika, matematika-földrajz, biológia-kémia, német-testnevelés és a magyar-szlovák - mellett, megfelelő számú jelentkező esetén a következőket is megnyitjuk: magyar-angol, magyar-német, magyar-testnevelés, szlovák-zenei nevelés, szlovák-képzőművészeti nevelés, angol-zenei nevelés, német-képzőművészeti nevelés, matematika-kémia, matematika -biológia, fizika-kémia, biológia -testnevelés, földrajz-testnevelés, illetve történelem-földrajz. A felsoroltakon kívül az idén mód van arra is, hogy a diákok tetszőlegesen válasszanak párosítást. Újdonság még, hogy a jelentkezőlapra fontossági sorrendben három szakot írhatnak, így amennyiben, mondjuk, az első helyen a jelentkező által szabadon választott párosítás áll, és a kevés jelentkező miatt az nem nyilna az idén, akkor automatikusan a második helyen kiemelt szakra soroljuk be a diákot, amiről persze időben, még március folyamán értesítjük őt. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom: a megnyitásra az általunk kiírt szakoknak van nagyobb esélyük, nem pedig a szabadon választottaknak, annak ellenére sem, hogy az egyes szakok nyitását az utóbbi időben már nem kötjük az előírt tíz felvett hallgatóhoz. A felvételi vizsgák egyébként június 17-e és 21-e, a „nevelésekkel" párosított szakok tehetségvizsgái pedig április 22-e és 26-a között lesznek. Szabómihály Gizella: - Az egyetem bölcsészkarára jelentkezőknek az idén első ízben van lehetőségük arra, hogy viszonylag szabadon, maguk választhassák ki a szakjukat. Pontosan tizennégy szak, név szerint a következők közül választhatnak saját belátásuk szerint: filozófia, pedagógia, esztétika, történelem, német, angol, szlovák, latin, magyar, francia, szerbhorvát, orosz, spanyol és román. Mellesleg, nemrégiben végeztünk egy felmérést is azzal kapcsolatban, hogy mely szakok iránt van a legnagyobb érdeklődés a magyar diákok' körében, s bár gimnáziumaink nem reagáltak túl rugalmasan, ma már elmondható, hogy a legtöbben a magyar-angol és a magyar-történelem iránt érdeklődnek. Több helyről olyan visszajelzést kaptunk, hogy a diákokat érdekelné a magyar -könyvtáros, illetve a magyar-népművelés szak is, ezek párosítására azonban az idén nemigen lesz lehetőség. Hogy igény mutatkozik az említett szakok iránt, azt mindenesetre jeleztük az iskola vezetőségének, ahogyan kérvényeztük azt is, hogy már öt felvett hallgató esetén nyithassunk szakot. Bár hivatalos választ még nem kaptunk, bízunk benne, hogy beleegyező lesz. Ami a felvételi vizsgák tartalmi részét illeti — pontos időpontjuk egyelőre nem ismeretes, csak annyi biztos, hogy júniusban lesznek -, szeretnénk felhívni a diákok, illetve az őket felkészítő tanárok figyelmét arra, hogy az" 1989-es felvételik eredményeiről a Szocialista Nevelés múlt év márciusi számában publikáltam egy cikket: megtudhatják belőle, hogy milyen jellegű kérdéseket teszünk fel, mennyit és mit követelünk a felvételiken stb. (kajó) GONDOLATOK ES GONDOK - A KÖNYVTÁRBAN Kassán is visszaváltozott a Lenin utca Fő utcává, de itt az 59-es szam alatt, pontosabban, az egykori városháza előtt egy szép kivitelezésű cégér azt hirdeti, hogy a Slovan mozi és a kerületi könyvtár található az épületben. Mi egyebek között arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban kerületi könyvtár-e még a kerületi könyvtár. Válaszol Štefan Kolivoško, akit a múlt év júniusában választottak meg igazgatónak. - Igaz, hogy a kerületek megszűntek, de az érvényben levő statútumunk szerint még kerületi könyvtár vagyunk, s szeretnénk az is maradni, jelezve, hogy milyen régió olvasói igényeit akarjuk a jövőben is kielégíteni. Nálunk a leglényegesebb változás, hogy január 1-jétől a Kulturális Minisztérium fennhatósága alá kerültünk. - Csakhogy most olyan időket élünk, amely nem éppen a kulturális élet fejlesztésének kedvez, ön hogyan látja, érvényes ez a könyvtárukra is? - Naponta érzékeljük, hogy csökken, a könyvkölcsönzések száma is. Viszont én azt gondolom, hogy ez csak átmeneti időszak, olvasóink rövidesen visszajönnek majd a könyvtárba - már csak azért is, mert szellemi „eledelre" is szükségük lesz, s a könyvvásárlásra nyilván sokkal kevesebbet fordíthatnak majd, mint eddig. Ráadásul a könyvek árai is megemelkedtek, s lehet, hogy még drágábbak lesznek. - Ez persze az önök vásárlási lehetőségeit is befolyásolja. Vagy a minisztérium, a realitásokból kiindulva, több pénzt áldoz majd erre a területre? - Egyelőre mindnyájunk számára talány, hogy a minisztérium hogyan viszonyul majd ehhez a dologhoz. Költségvetésünk még nincs erre az esztendőre. Az első negyedévre kaptunk 1,5 millió koronát, ennek a fűtéstől a béreken át a vásárlásokig mindenre elegendőnek kell lennie. - Ha jól tudom, az első negyedévre most ugyanannyi pénzt kaptak, mint tavaly, csakhogy az idén nemcsak a könyvek, az újságok is lényegesen drágábbak lettek. - Nyolcvankilencben átlagosan 30-35 koronába került egy könyv, most 40-50 korona. Bennünket az a szándék vezérel, hogy minden értékes könyvet beszerezzünk. /J, kialakult helyzet arra ösztökél, hogy okosabban és több fortéllyal gazdálkodjunk, mind eddig. - Például hogyan? - Úgy, hogy a kiadókkal lépünk közvetlen kapcsolatba, azaz nem a könyvesboltból vásárolunk. Persze, néhány más elképzelésünk is van, de ezekről egyelőre hadd ne beszéljek. -Eddig az volt a gyakorlat, hogy a Kassa-vidéki járásban a falusi könyvtárakat önök látták el könyvekkel. így lesz-e továbbra is? - Vidéken a polgármesterek előtt jelenleg még sok minden nem világos. Nem tudják például, hogy milyen lesz a költségvetésük, nem tudják, számíthatnak-e valamilyen támogatásra, következésképpen hajlanak arra, hogy leghamarabb a könyvtárosoknak mondanak fel. Fennáll annak a veszélye, hogy a falusi könyvtárak háttérbe szorulnak, esetleg meg is szűnnek. Mi harcolunk ez ellen. Nekünk itt a kerületi könyvtárban van egy módszertani osztályunk, munkatársai naponta járják a falvakat és igyekeznek meggyőzni a polgármestereket, hogy ne számolják fel a könyvtárakat, mert a következményeit nemcsak a felnőtt lakosság, a gyermekeik is megsínylenék. Mi a vidéki könyvtárak számára - ha kapunk rá pénzt - a továbbiakban is vállaljuk a könyvek beszerzését, ellenszolgáltatás nélkül. - Mi alkotja könyvtáruk állományát? - Központi könyvtárunkban és a huszonkét fiók könyvtárunkban összesen több mint ötszázezer kötetnyi könyv van, melynek az ötvenkét százaléka szépirodalom, a többi szakkönyv. - Hány magyar könyv van? - Állományunk tizenegy százaléka magyar irodalom. - Itt, a központi épületben alighanem az újságolvasó teremben fordul meg a legtöbb ember. így volt ez régebben is? -Lényegében igen, noha akkor naponta egy ülőhelyre átlagosan harminc olvasó jutott, ma már száz jut. Ha az épületben levő könyvesbolt kiköltözik innen, akkor mód nyílik arra, hogy azt a helyiséget is olvasóteremmé rendezzük be. - Eddig aránylag sok magyarországi lap járt az olvasóterembe. Járnak-e a drasztikus áremelkedések után is? -A magyarországi lapok igen megdrágultak, s ez nekünk is komoly gondokat okoz. Ennek ellenére úgy-ahogy még sikerül áthidalnunk a problémát, jóllehet annyi újságot, mint azelőtt, nem tudunk megvásárolni. Úgy döntöttünk, hogy a heti- és a havilapok zömét tovább járatjuk, de a napilapok közül csak a Magyar Nemzetre fizettünk elő. Persze, ez is borzasztóan drága. - Gondolom, hogy a szlovákiai sajtótermékeket mind megvásárolják? - A központi lapokat igen, a regionális és az üzemi lapok közül olvasóink igényeit figyelembe véve válogatunk. - ön több mint két évtizede dolgozik ebben a könyvtárban, tehát jól ismeri itt a helyzetet, a lehetőségeket. Befejezésképpen kérdezem meg, hogy új igazgatóként miről álmodik? - Álmomban természetesen én is egy szép, tágas, nagy könyvtárat szeretnék, olyat, amelyikben nappal a villanyt nem kell meggyújtani. Ez persze csak álom. A realitás teljesen más. Mit mondjak? Negyvenháromban, amikor 843 olvasója volt ennek a könyvtárnak, az akkori igazgató panaszlevéllel fordult a városházához, hogy tarthatatlan az állapot, kevés a hely, nem tudják hol fogadni a sok olvasót. Ugyanebbe a könyvtárépületbe most kilencezer olvasó jár! Nos, úgy érzem, ehhez nincs szükség kommentárra, és biztos vagyok abban, hogy rövidesen még sokkal többen jönnek majd hozzánk. Lesznek olyanok, akik ide jönnek majd megmelegedni... SZASZÁK GYÖRGY Ha újak a lányok -és a politikusok Azért nem egészen ül az a kupleráj-hasonlat. Sőt, ma tatán már nem is nevetnénk a néhány évvel ezelőtt még keményen csattanó párhuzamon. Ugyanis, ha a kuplerájban egyik napról a másikra kicserélik az elnyűtt, unalmas hölgyeket és üdék, csábítók állnak, pontosabban, fekszenek helyükre, akkor, bárhogy nézzük, lényegi változás történt a kupiban, mégha a piroslámpa, a zongora, a bútor, a szőnyeg, na és természetesen az ágy maradt is a régi. Mint kiderült, az ország esetében ez másként van. Ha kelet-európai, mármint az ország. A személycsere megtörtént, úgyszólván a portástól a köztársasági elnökig, de az csak most látszik igazán, hogy az országban majdnem minden hiányzik vagy el van fuserálva, amit a kuplerájban a kellékek, a zene, a pezsgő, az egész berendezés és főként az ágy jelent. Vagyis: ami a jó közérzethez, jó hangulathoz, jó munkakedvhez nélkülözhetetlen. Bizony, az ország esetében nem elég a személycsere, mely különben is csupán eszköz. Különösen egy lestrapált országéban, és különösen nem olyan prostituált múlt után... Épp hogy nem ázunk be. Országon bévül vagyunk, mégis,,kívül". Hogy beköltözhessünk, olyanba, ahol majd mindent a helyén találunk, ahhoz előbb építeni, átépíteni, restaurálni kell. Ahhoz pedig, a személycserén kívül, ó, mennyi minden még. Például olyan apróságok is, mint a bizalom és türelem. Egyik sem erényünk Európának ezen a fertályán. Nem csoda. Annál inkább jellemző a bizalmatlanság, türelmetlenség, meg a rohanás, idegeskedés, kapkodás. Add, uram, de azonnal! És ha lehetne: először nekem. Emlékezzünk csak. Új köztársasági elnökünk, a parlamentek, kormányok új első emberei a megválasztásuk után épp csak lezuhanyoztak vagy befejezték a borotválkozást, hogy legalább az első nap rendesen nézzenek ki új munkahelyükön, amikor már tájak, városok, falvak, szervezetek, intézmények, nemzeti és nemzetiségi alakulatok küldöttei-követei rohamozták meg őket. Kérni, követelni mentek. Jogos igényékkel álltak elő, vagy sem, az most mindegy. Adjatok! Segítsetek! Nekünk is, nekünk is, nekünk is. Szegény főembereink meg csak kapkodták a fejüket: mi van? Hogy lehet így dolgozni, irányítani, szervezni, rendszert váltani, amikor itt mindenki azonnal a maga érdekeit nézi, a maga bajait, jogiosztottságát látja csak. Vezetőinknek nemhogy az akklimatizálódásra, arra sem volt idejük, hogy alaposabban megismerkedjenek munkakörükkel, már panaszáradatban fuldokoltak. Nem irigyeltem őket, valóban nem lehet így dolgozni. Illetve lehet, csak egyre több lesz a hiba. És ki lesz a hibás...? A követjárás azóta is tart, kicsiben és nagyban, hátráltatva az ,,építésvezetőket". Pedig ha kapkodni kényszerülnek a fejüket, abba mi szédülünk be. Lehet, hogy valakiknek sikerül ezt-azt elérniük könyörgéssel, esetleg ultimátumokkal, fenyegetőzéssel megszerezniük. (Lásd a nyelvtörvényt.) De az ország nem lesz boldog, mert közben - miattuk és a további türelmetlenek, a csupán önmagukat látók miatt - elhúzódik a demokrácia, a nagy Egész teremtése. A lényegi változás. Amelyhez, ismétlem,,,országos viszonylatban", ellentétben a kupival, nem elég a személycsere. Pláne, ha arra gondolunk, hogy amúgy is van elég hátráltató tényező. Meg hátramozdító. (bodnár) CSEMADOK-ÉVZÁRÓK A BODROGKÖZBEN OPTIMISTÁK Vajon milyen tapasztalatokat szereztek eddig a Tőketerebesi járás Csemadok-alapszen/ezeteinek évzáró tagsági gyűlésein? - kérdeztük tegnap telefonon Hogya Györgytől, a Csemadok járási választmányának titkárától. -Azzal kezdem, hogy ötvenhárom alapszervezetünknek ötezernégyszáz tagja volt tavaly. Ez a szám a politikai változások következtében ötezer-százra csökkent. Az eddig megtartott harmincöt évzáró gyűlés tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy az év végére újra elérjük a korábbi létszámot, a jól működő szervezetek régóta aktívan dolgozó tagjai mozgósítják a fiatalokat, igyekeznek bekapcsolni őket a Csemadok-munkába. Például, több esztrádcsoport alakult, Királyhelmecen pedig újra van színjátszó együttes. - Milyen az érdeklődés az évzáró gyűlések iránt? - Sajnos, a vártnál alacsonyabb. En- ' nek azonban látnunk kell a társadalmi összefüggéseit, az áremelkedéstől kezdve sok minden befolyásolja a családok életét. Nem kevesen vannak, akik még azt is-meggondolják, kiadják-e azt a tizenöt koronát a Csemadok-bélyegre. Viszont, akik megjelennek az évzárókon, azok agilisak, szélesebb körben próbálják látni és felmérni tetepülésük, tágabb környezetük helyzetét. Felvetődtek speciális kérdések, például, hogy a Latorca vizéből minél előbb fel kell tölteni a Ticcét. Ezenkívül egyre több tagunkat foglalkoztatja, miként tehetnének szert több pénzre az alapszervezetek, vállalkozni akarnak, Csemadok-boltokat létesíteni, bővíteni a Csemarthálózatot. -Hogyan látod te ott a Bodrogköz központjában, Királyhelmecen a Csemadok jelenét és holnapját? - Mindenképpen sorsdöntő napok előtt állunk. Március közepén rendezzük meg járási konferenciánkat. Egyik fő feladatunk ott az lesz, hogy hozzáértő, felkészült emberek kerüljenek a járási választmányba, és hogy olyanokat tudjunk küldeni az országos közgyűlésre, akik képesek meghatározó módon hozzászólni a Csemadok jövőjét érintő valamennyi kérdéshez. Mi optimisták vagyunk. Végül is átszervezésről és a gazdasági bajok orvoslásáról van szó mindenekelőtt. Persze, ez sem kevés. -ber MOZARTÉVNYITÓ Pár nappal ezelőtt bárhová kapcsoltam is a rádiót, szinte mindenütt Mozart-zene szólt. így kezdődött az 1991 -re meghirdetett Mozart-év, melynek záróakkordja a zeneszerző halálának 200. évfordulójára, 1991. január ötödikére esik. Az év zenei programjainak fókuszában tehát e rövid életű géniusz alkotásai állnak. És milyen rendkívüli már maga a tény is, hogy Mozartnak, e röpke harmincöt év alatt több mint hatszáz müve látott napvilágot. Köztük a Varázsfuvola, a Jupiter szimfónia, a d-moll zongoraverseny, a Haydnnak ajánlott vonósnégyesek, a Kis éji zene, a mélységesen szomorú Requiem, melynek befejezését a sors már nem is engedélyezte. Bécsben, ahol Wolfgang Amadeus életének utolsó tíz évét élte, már hetekkel ezelőtt megkezdődtek a zeneszerző emlékének tisztelgő eseménysorozatok. Nálunk a Szlovák Filharmónia ünnepi Mozart-estjét Mozart születésének a dátumához kötötték. Ennek az estnek, a külsőségekben nem volt különösebben ünnepi jellege, ami inkább a megszólaltatás színvonali minőségéből sugárzott. Már maga a program is az igényesség jegyében fogant és eltért a megszokottól, mert főleg olyan müvek hangzottak fel, melyek alig-alig szerepelnek hangversenyeink műsorán. Bevezetőül legnépszerűbb operájának, a Varázsfuvolának a nyitánya hangzott el, stílusosan megelőlegezve az est emelkedett és ünnepi hangulatát. Ezután a Köchel-jegyzékben a 447-es sorszámot viselő kürtyersenye következett. Végezetül pedig egy szerenád, mely a prominens salzburgi Haffner család leányának, Elisabethnek az esküvőjére készült, s így máig is Haffner-szerenád néven ismeretes. Az igényes szólamot Ewald Danel, a zenekar koncertmestere kiérlelt tolmácsolásban szólaltatta meg, míg a kürtverseny szólistája ugyancsak az együttes jeles tagja, Ján Budzák volt. A zenekar élén a német Christian Ehwald állt, aki már többször is vendége volt filharmónikusainknak. Mostani teljesítményével további fejlődését és kifinomult stílusérzékét igazolta. VARGA JÓZSEF