Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám, kedd

BŰNÜGYI KRÓNIKA íÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 12. A gombamódra szaporodó szolgál­tatások között akad egy olyan szakma is, melyet legtöbbünk csak a könyvekből és a televízióból ismer. A magándetektívek mesterségére gon­dolok. A Matula - vagy Hopkirk - féle nyomozókra, akiknek segítségét már ná­lunk is bárki igénybe veheti. Elég tár­csázni valamelyik magánnyomozó-iroda számát. Én is így tettem. A hamis ügyfél — Iskra nyomozóiroda, tessék... — Itt .Horváth Sándor". Egy kényes ügyben szeretnék önökkel beszélni, de ha lehet, a részleteket inkább személye­sen... „ — Természetesen, Horváth úr. Mikor ér rá? Ha van ideje, akár most is felke­reshet bennünket. Pozsonyi címünk: Szabóova 19., 3. emelet. A szemüveges, kissé testes nyomozó (inkább Renz ügyvédre hasonlít, mint Matulára) hellyel kínál. Az irodában mindössze két íróasztal, egy özönvíz előtti írógép, telefon és szekrény talál­ható, amelyben egy pisztoly makettje fekszik A detektív előveszi jegyzetfüze­tét és tollát, majd bátorítóan felém fordul. — Nos, ki vele, mit tehetünk önért? , — Számíthatok a diszkréciójukra? — kérdem félénken. — A legteljesebb mértékben. Nyu­godjon meg, mi igazi profik vagyunk. — Két éve — kezdem akadozva — volt egy autóbalesetem. Elém lépett va­laki. Elgázoltam. Lassítottam, de amikor láttam, hogy az illető feltápászkodik, to­vább hajtottam. Pánikba estem. Előző­leg ünnepeltünk, és felhajtottam néhány pohárkával. Azt hittem, a balesetnek nem volt szemtanúja, de tévedtem. Vagy fél év múlva kaptam egy névtelen leve­let. Valaki kinyomozta címemet, és zsa­rolni kezdett. Havonta 300 koronát kellett fizetnem. Most 500 koronára emelte ezt az összeget. Anyagilag már nem bírom. Kérem, leplezzék le ezt az embert, fedjék fel kilétét... — Magánál van a levél? — Sajnos, nincs. — Nagy kár, okvetlenül hozza el. És mikor, hogyan kapja az utasításokat? n — Ha esedékes, este felhív egy férfi. Pontosan elmondja, hogy másnap mikor és melyik szemétkukába dobjam a lezárt borítékot. Mindig más városnegyedet vá­laszt A megjelölt kukák rendszerint au­tóbuszmegálló közelében vannak, és nekem a parancs teljesítése után azon­nal fel kell szállnom az első buszra — mondom az előre kigondolt szöveget, és a keresztkérdésekre is olyan meggyőző­en válaszolok, hogy magam is meglepő­döm. Jó fél óra múlva rátérünk az anyagi­akra. Megtudom, hogy egy óráért 60 ko­ronát számláznak. — Hogy az akció sikeres legyen, lega­lább hármunknak kell az eseten dolgoz­ni, és jóval a meghatározott időpont előtt a helyszín közelében tartózkodnunk. Természetesen, nem biztos, hogy rög­tön a legelső alkalommal sikerül lefülel­nünk az illetőt vagy illetőket... A kilome­terpénz a megtett távolságtól függ. Az előleg az ön esetében ezer koronát tesz ki. A megállapított összeg általában fe­dezi kiadásainkat, sőt ügyfeleink sokszor még vissza is kapnak belőle. Ha elfogad­ja a feltételeinket, megköthetjük a szer­ződést; de előre figyelmeztetem: olyan kéréseket nem teljesítünk, hogy bántal­mazzuk az illetőt — mondja a nyomozó, és kezembe ad egy sokszorosított ívet. — Tanulmányozza át a szerződés szövegét és feltételeit. — Elnézését kell kérnem, de a szerző­désből nem lesz semmi. — ??? — Én ugyanis nem mondtam igazat. nyitott. A szakma szeretetén kívül a vé­letlen is hozzájárult elhatározásához. — Aktív rendőrként egyszer fényt de­rítettem egy rejtélyes lopássorozatra az Új Színpad öltözőjében. Évek múlva ta­lálkoztam Karol čálik színésszel, aki el­panaszolta: a történelem megismétlő­dött, és az ideiglenesen a ružinovi kultúr­házba költözött színház öltözőjében is­mét szarka garázdálkodik. .Az üggyel O00* 1 Nem ügyfél vagyok, hanem újságíró. Imi akarok önökről. — Valóban? — kérdezi döbbenten, hi­tetlenkedve a detektív. Az a benyomá­som, most azt gondolja, hogy az össze­get tartom túl magasnak, s így próbálok visszatáncolni. Az újságírói igazolvány azonban minden kétséget eloszlat Hamarosan már hármasban beszél­getünk. Közben ugyanis befut a nyo­mozóiroda tulajdonosa, Marián Bíró mérnök is. A szakma szeretete Az iroda főnöke évekkel ezelőtt hiva­tásos nyomozótiszt volt. Mint pártonkívű­lit mellőzték az előléptetéseknél, így egy szép napon faképnél hagyta a rendőrsé­get. A forradalom után vállalkozni kez­dett, és többek kőzött nyomozóirodát is megbízott rendőr tehetetlen. Vedd a ke­zedbe az esetet"— kért akkor a művész. Megmagyaráztam neki, hogy civil lévén sajnos nem vállalhatok el ilyen feladatot, hacsak nem szerzek magándetektívi en­gedélyt. Ezt persze tréfának szántam, hi­szen ez még nem is olyan rég, utópiának tűnt. Az Iskra nyomozóiroda ma 15 embert foglalkoztat Többségük másodállásban dolgozik itt. Az alkalmazottak java főis­kolai végzettségű. Van köztük riasztóbe­rendezésekhez értő szakember, kinoló­gus, grafológus, de más specialista is. Néhányan bűnügyi nyomozók voltak nem a hírhedt Állambiztonsági Testület kötelékében!). Köszönöm, mérnök úr — Emlékszik még az első ügyfelükre, az első megrendelésre? — Hogyne. Egy hölgy kért védelmet, mert volt férje gyakran bántalmazta és fenyegette. Szolgálatunkkal nagyon elé­gedett volt. Diszkrét testőrétől a végén, amikor már nem volt szüksége rá, így búcsúzott: mérnök úr, nagyon köszö­nöm. Három év múltán ismét szabadnak érzem magam. Ha az olvasó netán pikáns sztorikat remél, valami olyasmit, amikor a férj a feleségét figyelteti, vagy fordítva, és a nyomozótól azt kívánja: in flagranti kapja rajta élettárcát, annak csalódást kell okoznom — bár a nyomozóirodának ilyen megrendelései is vannak. — Ha csak egy mód van rá, ügyfelün­ket megpróbáljuk más belátásra birni. A harag és a féltékenység rossz tanács­adó. Hirtelen felindulásában, mint tud­juk, az ember akár ölni is képes. Egy-két héten belül sokszor minden elrendeződ­het, a felek kibékülhetnek és így egy cso­mó kellemetlenséget és pénzt is meg­spórolnak. Persze, havalaki ragaszkodik a nyomozáshoz, vállaljuk a megbízatást. Amennyiben valóban úgy áll a dolog, ahogy az ügyfél állítja, bizonyítékokkal is szolgálunk. A válópéri tanúskodást el­lenben megtagadjuk. — A már említett személyes biztonság garantálásán kívül milyen esetek a leggyakoribbak? — Pénzszállítmányok vagy más érté­kek kísérete, villák őrzése, riasztóberen­dezések felszerelése. Néha a vidéki szü­lők kíváncsiak, mire költi főiskolás gye­rekük az otthonról kapott pénzt. Tudni akarják, nem züllött-e el lánýuk, fiuk jár-e az előadásokra. Olykor valaki arra is gyanakszik, hogy távollétében hivatlan vendégek járnak a lakásában, s bennün­ket bíz meg: derítsünk fényt az igazság­ra. Nem is olyan régen például valaki nagyobb összeget kölcsönzött a kollégá­1 jának, aki váratlanul eltűnt Az illetőt ne­künk kellett felkutatnunk. — Előfordul olyan kérés, amit nem teljesíthetnek? — Igen. Ha valaki törvénybe ütköző dolgot akar tőlünk, azt természetesen nem vállaljuk. Nemrég egy férfi arra akart rávenni bennünket, hogy hatoljunk be elvált felesége lakásába, fényképez­zük le a berendezést, hogy ő a vagyone­losztási tárgyaláson a fotókkal bizo­nyíthasson. Nem félnek a jövőtől Eddig az iroda havi 15—20 megren­delésnek tett elget. Ez már úgy-ahogy biztosítja a .megélhetést", de még nem az igazi. Van rá egyáltalán remény, hogy az egyre növekvő konkurencia mellett az üzlet úgy istenigazából is beindul? — Igen. Mihelyt működni kezdenek az ügyvédi irodák, a mi szakmánk is fel­lendül. Az ügyvédeknek ugyanis ügyfe­leik védelménél szükségük lesz különfé­le bizonyítékokra, és ezek beszerzése a mi feladatunk lesz. És a konkurencia? Nem félünk tőle, sőt! A megrendelők a gyorsabb, megbízhatóbb és diszkrétebb, vagyis a profi szintű szolgáltatásokat ré­szesítik majd előnyben. Ismerve gárdám szakmai tudását, emberi hozzáállását, meggyőződésem, e téren nincs félniva­lónk. ORDÓDY VILMOS W IGY LÁTOM ÉN Állandóan rosszabbodó közbiztonsá­gunk egyre nagyobb aggodatommal tölti el a lakosságot. A bűnözés terjedésének egyik okát állampolgáraink az enyhe bün­tetésekben, többek közt az elrettentő ha­lálbüntetés eltörlésében is látják Sokat vi­tatott téma a köztársasági elnök tavalyi, széles körű amnesztiája is. A problémával kapcsolatban több olva­sónk is kifejtette véleményét így például Méri Mihály Dunaszerdahelyről azon újság­hír kapcsán háborodott fel. hogy a rendőr­kézre került kromenži bűnöző meggyilkolt egy 13 éves — fiút az édesanyját pedig megerőszakolta, amiért .csak" 23 évi sza­badságvesztésre ítélték. .Egy ilyen gyalá­zatos gonosztevőnek 23 évre biztosítunk teljes ellátást: kosztot meg lakást?" — mél­tatlankodik olvasónk S.Cs. jelzéssel vágfarkasdi olvasónk annak a megrázó bűncselekménynek kapcsán ragadott tollat amikor egy közke­gyelemben részesült egyén hét hónapos gyermeket erőszakolt meg. Mindjárt ki is fejtette véleményét: halálért halált! Az abszolútnak is nevezett halálbünte­tés kérdése már hosszú idők óta nem csu­pán a törvényhozókat, hanem a közvéle­ményt is élénken foglalkoztatja Érvek és ellenérvek csapnak össze. Egy-egy társa­dalom adott helyzetének megfelelően hol egyik, hol másik vélemény kerül túlsúlyba Időről időre hol megszüntetéséért hol tör­vénybe iktatásáért indul kampány. Az utóbbira rendszerint súlyos bűncselekmé­nyek elkövetése után kerül sor. Köztársaságunkban a halálbüntetés el­törlése mellett az ötvenes évek szomorú tanulsága szólt. A politikai perekben ártat­lanul ítéltek el és végeztek ki emberekét Az áldozatok és családjuk számára az utólagos rehabilitálás, sajnos, már csak gesztus. Viszont nem véletlen, hogy köz­társaságunkban alig töröltük el a halál­büntetést — a bűnözés nagy méretű ter­jedése következtében — máris hallatsza­nak hangok, hogy korai volt Gazdasági helyzetünk rohamos romlása, az életszínvonal vártnál gyor­sabb csökkenése, az elnyomorodás és a növekvő munkanélküliség következ­tében a súlyos bűncselekmények szá­ma ezzel bizonyos arányban növek­bűncselekményt is követne el, számára súlyosabb ítélet már nem mondható ki. Az utóbbi megállapítással kapcsolat­ban sok szó esik az elítéltek tízezreit érintő múlt évi közkegyelem áldatlan következ­ményeiről. A Práca című szakszervezeti napilap nemrégi számában első oldalon közölt rövid megjegyzést A gyilkosok kö­zöltünk címmel. Szerzője leszögezi, hogy a lakosság biztonsága elleni támadás a köztársasági elnök tavalyi amnesztiájával kezdődött amikor tolvajok, rablók és gyil­kosok tízezrei büntetésük letöltése előtt SZEMET SZEMERT? szik. Ezért a biztonságát féltő lakosság erőteljesebben követeli a szigorúbb bün­tetéseket. A világ más országainak tapasztalatai is tanúsítják, hogy a halálbüntetés pozitív hatása önmagában nem bizonyítható. A súlyos bűncselekmények száma ott sem csökkent, ahol a halálbüntetés érvényben van. Az életfogytiglani szabadságvesztés a halálbüntetésnél lényegesen humánu­sabbnak tűnik. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az elítélt számára teljes kiúttalanságot jelent mert minél tovább él, annál tovább kell bűnhődnie. Az elítélt számára az öngyilkosságtól eltekintve egyetlen gyér lehetőség kínál­kozik: a szökés megkísértése. Ez azonban többnyire további bűncselekmények, az őrök és sokszor ártatlan, véletlenszerűen útját álló állampolgárok vagy szökötteket kereső rendőrök meggyilkolása árán tör­ténik Az életfogytiglanra ítélt nem látja az életbe való visszatérés lehetőségét és en­nek megfelelően cselekszik Magatartását az is befolyásolja, hogy bármilyen további kerültek szabadlábra. Ennek arányában növekszik a bűnözés is. Főképp a na­gyobb városokban a félelem olyan lég­köre alakult ki, amelyben a még nem is oly rég rendőrállam polgárai a rendőr­ség megerősítését követelik. A több mint egy évvel korábbi draszti­kus börtönlázadások idején a nyilvános­ság is tudomást szerzett arról, hogy bün­tetésvégrehajtó intézményeinkben az el­ítéltek sok esetben embertelen körülmé­nyek között élnek. Most viszont mintha átestünk volna a ló másik oldalára. A mi­nap a tévében egy gyilkosságért 24 évi szabadságvesztésre ítélt kézrekerítéséhez kérték a lakosság segítségét Néhány nap­pal ezelőtt pedig a közbiztonsági szervek­nek Žatecben kellett beavatkozniuk egy kétszeres gyilkosságért elítélt felfegyver­zett bűnöző ellen. Kiderült hogy mind a ketten szabadságot kaptak a börtönben, ahová a meghatározott időre nem tértek vissza. Senki nem vitatja, hogy az elítélteknek is emberhez méltó körülményeket kell biz­tosítanunk. Ám jogos elvárás-e részükről, hogy szinte teljes mértékű szabad­ságjogokat élvezhessenek? Hisz épp polgáraink biztonságának, sőt életének veszélyeztetésééi korlátozták jogaikat, hogy elszigetelésükkel további bűncse­lekményeknek (lopás, rablás, erősza­kosság, sőt gyilkosság) elejét vegyék. írásomban addig a megállapításig ju­tottam, hogy az emberiességnek is van határa, ha az mások veszélyeztetésével jár. Ekkor érkezett a megrázó hír: Po­zsonyban egy tetten ért tolvaj a rendőrség épületében kihallgatás közben szíven szúrta az ügyével foglalkozó nyomozót A tettes közben kézre került és kiderült róla, hogy egy korábbi gyilkosságért már 14 évi szabadságvesztésre ítélték, de .jó maga­viseletéért" nyolc év után, tavaly október­ben szabadon engedték. Az áldozatot fe­lettese kiváló nyomozóként értékelte, .hi­bájául" csak azt rótta fel, hogy .nagy de­mokrata" volt. Hitt az emberi jóságban — a bűnözők esetében is. A város rendőr­parancsnoka pedig szomorúan fakadt ki: .A gonosztevőket nem bilincselhetjük meg. inkább a rendőrségnek van a keze megkötve. A bűnözőkkel Is kesztyűs kézzel kell bánnunk". Hát igen. Miféle szempontokkal indo­kolható a gyilkosságtól vissza nem riadó bűnözőkkel, többrendbeli gyilkosokkal szembeni demokratikus nagyvonalú­ság? Akiket csak úgy szabadságra en­gednek, vagy éppen jó magatartásu­kért" hat évvel a büntetésük lejárta előtt szabadon engednek? Ha nem is kiáltunk szemet szemért, azért jó demokraták módjára a képünket se tartsuk oda senkinek, hogy csak bát­ran üsse ki- a szemünket — hiszen az emberiesség nevében ezt is kénytelenek vagyunk megbocsátani. ZSILKA LÁSZLÓ § CICABABA „A helyjegynek nemcsak előnye, hanem hátránya is van. Többek között az, hogy az ember nem vá­laszthatja meg, ki mellé ül. Ha csak tehetem, olyan vonattal utazom, melyre nem kötelező a helyjegy­váltás" — szólt Karel, miután a vo­naton letepedett egy csinos fiatal lány mellé. Karel elmondta, hogy háromnapos szolgálati úton volt a Kelet-szlovákiai Vasműben, és most hazafelé tart. Liberecben la­kik a szüleivel és nőtlen. Útitársnő­jéről kiderült, hogy három nappal ezelőtt töltötte be 19. évét, Valikának hívják és diáklány. Most, a vizsgaidőszak szüne­tében hazautazik a szüleihez Zólyomba. Szó szót követett, aminek az lett a vége, hogy a lány nem szállt ki Balassi szülővárosá­ban, hanem Karellel tartott. A férfi úgy mutatta be őt szüleinek, mint jövendőbelijét. Valika végül több mint egy hónapig élvezte a cseh vendégszeretetet. Miután elbúcsú­zott, némi készpénzt is kapott Karéi­tői. A fiatal, fülig szerelmes mérnök nem sokáig bírta ki a lány nélkül. Már a következő héten Zólyomba utazott. A megadott címen kelle­metlen meglepetés érte. Kiderült, hogy a kedvese nem diáklány, és nem 19, hanem mindössze 16 éves, akit nemcsak ő, de a rendőr­ség is keres, mivel megszökött az iglói javítóintézetből. Az a tény, hogy nem Valéria, hanem Mária a neve, mér meg se lepte a csalódott férfit. Közben a fiatalkorú szökevény, rendőri segédlettel, visszakerült az intézetbe. A varrónői szakma azon­ban nem érdekelte, ezért ismét ke­reket oldott. Először Árvában ven­dégeskedett két hétig egy koroso­dó gavallérnál, akitől — távozása­kor— kért és kapott is néhány szá­zast. Később a Prágába vezető au­tópályán sem ácsorgott sokáig. Egy elegáns kocsi Olomoucba vit­te, ahol Valika beszédbe elegye­dett egy fiatal párral, akinek elpa­naszolta: mostohaapjával kellett volna találkoznja, de az nem jött el a randevúra. Ő itt idegen, senkit sem ismer. A fiatalok barátaiknál szállásolták el — az ezúttal húsz­éves kassai iparművészt, aki távo­zásakor nemcsak útiköltségre kért pénzt, de egy óvatlan pillanatban elemelte a háziasszony személy­azonossági igazolványát is. Város várost, szálloda szállodát követett. Valika, azaz Mária nem volt válogatós. Akadt néhány arab üzletfele is, akik ráadásul dollár­ban fizettek. — Pozsonyban is szerencsét próbálok — döntötte el egy szép napon. A Prior előtt találkozott Igorral, akinek olomoucl divatter­vezőként mutatkozott be. A férfi fel­esége három napja szült, még kór­házban volt, és Igor képtelen volt el- lenállni a csábításnak. Másnap reggel a barátjának is beajánlotta a lányt; azután vett egy csokor vi­rágot, s hazahozta a feleségét és kisfiát. A botrány akkor tört ki, ami­kor az asszony észrevette, hogy el­tűntek az ékszerei. A családfő he­begett, habogott, kollégája látoga­tásával próbálta magyarázni a helyzetet, és megígérte, fényt derít a kínos ügyre. Szerencséje volt, a Dévényben megtalálta éjszakai vendégét. Értesítette a rendőrsé­get, de az öröme korainak bizo­nyult: a lány már túladott az arany­holmin. A nagyvilági Valika hamarosan visszavedlett Máriává, és visszake­rült az intézeti varrógéphez. Egy hónap múlva azonban ismét meg­szökött. Ezúttal szobatársnőit lopta meg. A bírósági tárgyaláson szemle­sütve hallgatta az ítéletet, amely a kár megtérítésén kívül hat hóna­pos feltételes szabadságvesztésre szólt. Érdekes, hogy a megkárosított férfiak közül egyik sem tartott igényt pénzére. O.V.

Next

/
Thumbnails
Contents