Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám, kedd

BŰNÜGYI KRÓNIKA íÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 12. A

gombamódra szaporodó szolgáltatások között akad egy olyan szakma is, melyet legtöbbünk csak a könyvekből és a televízióból ismer. A magándetektívek mesterségére gondolok. A Matula - vagy Hopkirk - féle nyomozókra, akiknek segítségét már nálunk is bárki igénybe veheti. Elég tárcsázni valamelyik magánnyomozó-iroda számát. Én is így tettem. A hamis ügyfél — Iskra nyomozóiroda, tessék... — Itt .Horváth Sándor". Egy kényes ügyben szeretnék önökkel beszélni, de ha lehet, a részleteket inkább személyesen... „ — Természetesen, Horváth úr. Mikor ér rá? Ha van ideje, akár most is felkereshet bennünket. Pozsonyi címünk: Szabóova 19., 3. emelet. A szemüveges, kissé testes nyomozó (inkább Renz ügyvédre hasonlít, mint Matulára) hellyel kínál. Az irodában mindössze két íróasztal, egy özönvíz előtti írógép, telefon és szekrény található, amelyben egy pisztoly makettje fekszik A detektív előveszi jegyzetfüzetét és tollát, majd bátorítóan felém fordul. — Nos, ki vele, mit tehetünk önért? , — Számíthatok a diszkréciójukra? — kérdem félénken. — A legteljesebb mértékben. Nyugodjon meg, mi igazi profik vagyunk. — Két éve — kezdem akadozva — volt egy autóbalesetem. Elém lépett valaki. Elgázoltam. Lassítottam, de amikor láttam, hogy az illető feltápászkodik, tovább hajtottam. Pánikba estem. Előzőleg ünnepeltünk, és felhajtottam néhány pohárkával. Azt hittem, a balesetnek nem volt szemtanúja, de tévedtem. Vagy fél év múlva kaptam egy névtelen levelet. Valaki kinyomozta címemet, és zsarolni kezdett. Havonta 300 koronát kellett fizetnem. Most 500 koronára emelte ezt az összeget. Anyagilag már nem bírom. Kérem, leplezzék le ezt az embert, fedjék fel kilétét... — Magánál van a levél? — Sajnos, nincs. — Nagy kár, okvetlenül hozza el. És mikor, hogyan kapja az utasításokat? n — Ha esedékes, este felhív egy férfi. Pontosan elmondja, hogy másnap mikor és melyik szemétkukába dobjam a lezárt borítékot. Mindig más városnegyedet választ A megjelölt kukák rendszerint autóbuszmegálló közelében vannak, és nekem a parancs teljesítése után azonnal fel kell szállnom az első buszra — mondom az előre kigondolt szöveget, és a keresztkérdésekre is olyan meggyőzően válaszolok, hogy magam is meglepődöm. Jó fél óra múlva rátérünk az anyagiakra. Megtudom, hogy egy óráért 60 koronát számláznak. — Hogy az akció sikeres legyen, legalább hármunknak kell az eseten dolgozni, és jóval a meghatározott időpont előtt a helyszín közelében tartózkodnunk. Természetesen, nem biztos, hogy rögtön a legelső alkalommal sikerül lefülelnünk az illetőt vagy illetőket... A kilometerpénz a megtett távolságtól függ. Az előleg az ön esetében ezer koronát tesz ki. A megállapított összeg általában fedezi kiadásainkat, sőt ügyfeleink sokszor még vissza is kapnak belőle. Ha elfogadja a feltételeinket, megköthetjük a szerződést; de előre figyelmeztetem: olyan kéréseket nem teljesítünk, hogy bántalmazzuk az illetőt — mondja a nyomozó, és kezembe ad egy sokszorosított ívet. — Tanulmányozza át a szerződés szövegét és feltételeit. — Elnézését kell kérnem, de a szerződésből nem lesz semmi. — ??? — Én ugyanis nem mondtam igazat. nyitott. A szakma szeretetén kívül a véletlen is hozzájárult elhatározásához. — Aktív rendőrként egyszer fényt derítettem egy rejtélyes lopássorozatra az Új Színpad öltözőjében. Évek múlva találkoztam Karol čálik színésszel, aki elpanaszolta: a történelem megismétlődött, és az ideiglenesen a ružinovi kultúrházba költözött színház öltözőjében ismét szarka garázdálkodik. .Az üggyel O00* 1 Nem ügyfél vagyok, hanem újságíró. Imi akarok önökről. — Valóban? — kérdezi döbbenten, hitetlenkedve a detektív. Az a benyomásom, most azt gondolja, hogy az összeget tartom túl magasnak, s így próbálok visszatáncolni. Az újságírói igazolvány azonban minden kétséget eloszlat Hamarosan már hármasban beszélgetünk. Közben ugyanis befut a nyomozóiroda tulajdonosa, Marián Bíró mérnök is. A szakma szeretete Az iroda főnöke évekkel ezelőtt hivatásos nyomozótiszt volt. Mint pártonkívűlit mellőzték az előléptetéseknél, így egy szép napon faképnél hagyta a rendőrséget. A forradalom után vállalkozni kezdett, és többek kőzött nyomozóirodát is megbízott rendőr tehetetlen. Vedd a kezedbe az esetet"— kért akkor a művész. Megmagyaráztam neki, hogy civil lévén sajnos nem vállalhatok el ilyen feladatot, hacsak nem szerzek magándetektívi engedélyt. Ezt persze tréfának szántam, hiszen ez még nem is olyan rég, utópiának tűnt. Az Iskra nyomozóiroda ma 15 embert foglalkoztat Többségük másodállásban dolgozik itt. Az alkalmazottak java főiskolai végzettségű. Van köztük riasztóberendezésekhez értő szakember, kinológus, grafológus, de más specialista is. Néhányan bűnügyi nyomozók voltak nem a hírhedt Állambiztonsági Testület kötelékében!). Köszönöm, mérnök úr — Emlékszik még az első ügyfelükre, az első megrendelésre? — Hogyne. Egy hölgy kért védelmet, mert volt férje gyakran bántalmazta és fenyegette. Szolgálatunkkal nagyon elégedett volt. Diszkrét testőrétől a végén, amikor már nem volt szüksége rá, így búcsúzott: mérnök úr, nagyon köszönöm. Három év múltán ismét szabadnak érzem magam. Ha az olvasó netán pikáns sztorikat remél, valami olyasmit, amikor a férj a feleségét figyelteti, vagy fordítva, és a nyomozótól azt kívánja: in flagranti kapja rajta élettárcát, annak csalódást kell okoznom — bár a nyomozóirodának ilyen megrendelései is vannak. — Ha csak egy mód van rá, ügyfelünket megpróbáljuk más belátásra birni. A harag és a féltékenység rossz tanácsadó. Hirtelen felindulásában, mint tudjuk, az ember akár ölni is képes. Egy-két héten belül sokszor minden elrendeződhet, a felek kibékülhetnek és így egy csomó kellemetlenséget és pénzt is megspórolnak. Persze, havalaki ragaszkodik a nyomozáshoz, vállaljuk a megbízatást. Amennyiben valóban úgy áll a dolog, ahogy az ügyfél állítja, bizonyítékokkal is szolgálunk. A válópéri tanúskodást ellenben megtagadjuk. — A már említett személyes biztonság garantálásán kívül milyen esetek a leggyakoribbak? — Pénzszállítmányok vagy más értékek kísérete, villák őrzése, riasztóberendezések felszerelése. Néha a vidéki szülők kíváncsiak, mire költi főiskolás gyerekük az otthonról kapott pénzt. Tudni akarják, nem züllött-e el lánýuk, fiuk jár-e az előadásokra. Olykor valaki arra is gyanakszik, hogy távollétében hivatlan vendégek járnak a lakásában, s bennünket bíz meg: derítsünk fényt az igazságra. Nem is olyan régen például valaki nagyobb összeget kölcsönzött a kollégá1 jának, aki váratlanul eltűnt Az illetőt nekünk kellett felkutatnunk. — Előfordul olyan kérés, amit nem teljesíthetnek? — Igen. Ha valaki törvénybe ütköző dolgot akar tőlünk, azt természetesen nem vállaljuk. Nemrég egy férfi arra akart rávenni bennünket, hogy hatoljunk be elvált felesége lakásába, fényképezzük le a berendezést, hogy ő a vagyonelosztási tárgyaláson a fotókkal bizonyíthasson. Nem félnek a jövőtől Eddig az iroda havi 15—20 megrendelésnek tett elget. Ez már úgy-ahogy biztosítja a .megélhetést", de még nem az igazi. Van rá egyáltalán remény, hogy az egyre növekvő konkurencia mellett az üzlet úgy istenigazából is beindul? — Igen. Mihelyt működni kezdenek az ügyvédi irodák, a mi szakmánk is fellendül. Az ügyvédeknek ugyanis ügyfeleik védelménél szükségük lesz különféle bizonyítékokra, és ezek beszerzése a mi feladatunk lesz. És a konkurencia? Nem félünk tőle, sőt! A megrendelők a gyorsabb, megbízhatóbb és diszkrétebb, vagyis a profi szintű szolgáltatásokat részesítik majd előnyben. Ismerve gárdám szakmai tudását, emberi hozzáállását, meggyőződésem, e téren nincs félnivalónk. ORDÓDY VILMOS W IGY LÁTOM ÉN Állandóan rosszabbodó közbiztonságunk egyre nagyobb aggodatommal tölti el a lakosságot. A bűnözés terjedésének egyik okát állampolgáraink az enyhe büntetésekben, többek közt az elrettentő halálbüntetés eltörlésében is látják Sokat vitatott téma a köztársasági elnök tavalyi, széles körű amnesztiája is. A problémával kapcsolatban több olvasónk is kifejtette véleményét így például Méri Mihály Dunaszerdahelyről azon újsághír kapcsán háborodott fel. hogy a rendőrkézre került kromenži bűnöző meggyilkolt egy 13 éves — fiút az édesanyját pedig megerőszakolta, amiért .csak" 23 évi szabadságvesztésre ítélték. .Egy ilyen gyalázatos gonosztevőnek 23 évre biztosítunk teljes ellátást: kosztot meg lakást?" — méltatlankodik olvasónk S.Cs. jelzéssel vágfarkasdi olvasónk annak a megrázó bűncselekménynek kapcsán ragadott tollat amikor egy közkegyelemben részesült egyén hét hónapos gyermeket erőszakolt meg. Mindjárt ki is fejtette véleményét: halálért halált! Az abszolútnak is nevezett halálbüntetés kérdése már hosszú idők óta nem csupán a törvényhozókat, hanem a közvéleményt is élénken foglalkoztatja Érvek és ellenérvek csapnak össze. Egy-egy társadalom adott helyzetének megfelelően hol egyik, hol másik vélemény kerül túlsúlyba Időről időre hol megszüntetéséért hol törvénybe iktatásáért indul kampány. Az utóbbira rendszerint súlyos bűncselekmények elkövetése után kerül sor. Köztársaságunkban a halálbüntetés eltörlése mellett az ötvenes évek szomorú tanulsága szólt. A politikai perekben ártatlanul ítéltek el és végeztek ki emberekét Az áldozatok és családjuk számára az utólagos rehabilitálás, sajnos, már csak gesztus. Viszont nem véletlen, hogy köztársaságunkban alig töröltük el a halálbüntetést — a bűnözés nagy méretű terjedése következtében — máris hallatszanak hangok, hogy korai volt Gazdasági helyzetünk rohamos romlása, az életszínvonal vártnál gyorsabb csökkenése, az elnyomorodás és a növekvő munkanélküliség következtében a súlyos bűncselekmények száma ezzel bizonyos arányban növekbűncselekményt is követne el, számára súlyosabb ítélet már nem mondható ki. Az utóbbi megállapítással kapcsolatban sok szó esik az elítéltek tízezreit érintő múlt évi közkegyelem áldatlan következményeiről. A Práca című szakszervezeti napilap nemrégi számában első oldalon közölt rövid megjegyzést A gyilkosok közöltünk címmel. Szerzője leszögezi, hogy a lakosság biztonsága elleni támadás a köztársasági elnök tavalyi amnesztiájával kezdődött amikor tolvajok, rablók és gyilkosok tízezrei büntetésük letöltése előtt SZEMET SZEMERT? szik. Ezért a biztonságát féltő lakosság erőteljesebben követeli a szigorúbb büntetéseket. A világ más országainak tapasztalatai is tanúsítják, hogy a halálbüntetés pozitív hatása önmagában nem bizonyítható. A súlyos bűncselekmények száma ott sem csökkent, ahol a halálbüntetés érvényben van. Az életfogytiglani szabadságvesztés a halálbüntetésnél lényegesen humánusabbnak tűnik. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az elítélt számára teljes kiúttalanságot jelent mert minél tovább él, annál tovább kell bűnhődnie. Az elítélt számára az öngyilkosságtól eltekintve egyetlen gyér lehetőség kínálkozik: a szökés megkísértése. Ez azonban többnyire további bűncselekmények, az őrök és sokszor ártatlan, véletlenszerűen útját álló állampolgárok vagy szökötteket kereső rendőrök meggyilkolása árán történik Az életfogytiglanra ítélt nem látja az életbe való visszatérés lehetőségét és ennek megfelelően cselekszik Magatartását az is befolyásolja, hogy bármilyen további kerültek szabadlábra. Ennek arányában növekszik a bűnözés is. Főképp a nagyobb városokban a félelem olyan légköre alakult ki, amelyben a még nem is oly rég rendőrállam polgárai a rendőrség megerősítését követelik. A több mint egy évvel korábbi drasztikus börtönlázadások idején a nyilvánosság is tudomást szerzett arról, hogy büntetésvégrehajtó intézményeinkben az elítéltek sok esetben embertelen körülmények között élnek. Most viszont mintha átestünk volna a ló másik oldalára. A minap a tévében egy gyilkosságért 24 évi szabadságvesztésre ítélt kézrekerítéséhez kérték a lakosság segítségét Néhány nappal ezelőtt pedig a közbiztonsági szerveknek Žatecben kellett beavatkozniuk egy kétszeres gyilkosságért elítélt felfegyverzett bűnöző ellen. Kiderült hogy mind a ketten szabadságot kaptak a börtönben, ahová a meghatározott időre nem tértek vissza. Senki nem vitatja, hogy az elítélteknek is emberhez méltó körülményeket kell biztosítanunk. Ám jogos elvárás-e részükről, hogy szinte teljes mértékű szabadságjogokat élvezhessenek? Hisz épp polgáraink biztonságának, sőt életének veszélyeztetésééi korlátozták jogaikat, hogy elszigetelésükkel további bűncselekményeknek (lopás, rablás, erőszakosság, sőt gyilkosság) elejét vegyék. írásomban addig a megállapításig jutottam, hogy az emberiességnek is van határa, ha az mások veszélyeztetésével jár. Ekkor érkezett a megrázó hír: Pozsonyban egy tetten ért tolvaj a rendőrség épületében kihallgatás közben szíven szúrta az ügyével foglalkozó nyomozót A tettes közben kézre került és kiderült róla, hogy egy korábbi gyilkosságért már 14 évi szabadságvesztésre ítélték, de .jó magaviseletéért" nyolc év után, tavaly októberben szabadon engedték. Az áldozatot felettese kiváló nyomozóként értékelte, .hibájául" csak azt rótta fel, hogy .nagy demokrata" volt. Hitt az emberi jóságban — a bűnözők esetében is. A város rendőrparancsnoka pedig szomorúan fakadt ki: .A gonosztevőket nem bilincselhetjük meg. inkább a rendőrségnek van a keze megkötve. A bűnözőkkel Is kesztyűs kézzel kell bánnunk". Hát igen. Miféle szempontokkal indokolható a gyilkosságtól vissza nem riadó bűnözőkkel, többrendbeli gyilkosokkal szembeni demokratikus nagyvonalúság? Akiket csak úgy szabadságra engednek, vagy éppen jó magatartásukért" hat évvel a büntetésük lejárta előtt szabadon engednek? Ha nem is kiáltunk szemet szemért, azért jó demokraták módjára a képünket se tartsuk oda senkinek, hogy csak bátran üsse ki- a szemünket — hiszen az emberiesség nevében ezt is kénytelenek vagyunk megbocsátani. ZSILKA LÁSZLÓ § CICABABA „A helyjegynek nemcsak előnye, hanem hátránya is van. Többek között az, hogy az ember nem választhatja meg, ki mellé ül. Ha csak tehetem, olyan vonattal utazom, melyre nem kötelező a helyjegyváltás" — szólt Karel, miután a vonaton letepedett egy csinos fiatal lány mellé. Karel elmondta, hogy háromnapos szolgálati úton volt a Kelet-szlovákiai Vasműben, és most hazafelé tart. Liberecben lakik a szüleivel és nőtlen. Útitársnőjéről kiderült, hogy három nappal ezelőtt töltötte be 19. évét, Valikának hívják és diáklány. Most, a vizsgaidőszak szünetében hazautazik a szüleihez Zólyomba. Szó szót követett, aminek az lett a vége, hogy a lány nem szállt ki Balassi szülővárosában, hanem Karellel tartott. A férfi úgy mutatta be őt szüleinek, mint jövendőbelijét. Valika végül több mint egy hónapig élvezte a cseh vendégszeretetet. Miután elbúcsúzott, némi készpénzt is kapott Karéitői. A fiatal, fülig szerelmes mérnök nem sokáig bírta ki a lány nélkül. Már a következő héten Zólyomba utazott. A megadott címen kellemetlen meglepetés érte. Kiderült, hogy a kedvese nem diáklány, és nem 19, hanem mindössze 16 éves, akit nemcsak ő, de a rendőrség is keres, mivel megszökött az iglói javítóintézetből. Az a tény, hogy nem Valéria, hanem Mária a neve, mér meg se lepte a csalódott férfit. Közben a fiatalkorú szökevény, rendőri segédlettel, visszakerült az intézetbe. A varrónői szakma azonban nem érdekelte, ezért ismét kereket oldott. Először Árvában vendégeskedett két hétig egy korosodó gavallérnál, akitől — távozásakor— kért és kapott is néhány százast. Később a Prágába vezető autópályán sem ácsorgott sokáig. Egy elegáns kocsi Olomoucba vitte, ahol Valika beszédbe elegyedett egy fiatal párral, akinek elpanaszolta: mostohaapjával kellett volna találkoznja, de az nem jött el a randevúra. Ő itt idegen, senkit sem ismer. A fiatalok barátaiknál szállásolták el — az ezúttal húszéves kassai iparművészt, aki távozásakor nemcsak útiköltségre kért pénzt, de egy óvatlan pillanatban elemelte a háziasszony személyazonossági igazolványát is. Város várost, szálloda szállodát követett. Valika, azaz Mária nem volt válogatós. Akadt néhány arab üzletfele is, akik ráadásul dollárban fizettek. — Pozsonyban is szerencsét próbálok — döntötte el egy szép napon. A Prior előtt találkozott Igorral, akinek olomoucl divattervezőként mutatkozott be. A férfi felesége három napja szült, még kórházban volt, és Igor képtelen volt el- lenállni a csábításnak. Másnap reggel a barátjának is beajánlotta a lányt; azután vett egy csokor virágot, s hazahozta a feleségét és kisfiát. A botrány akkor tört ki, amikor az asszony észrevette, hogy eltűntek az ékszerei. A családfő hebegett, habogott, kollégája látogatásával próbálta magyarázni a helyzetet, és megígérte, fényt derít a kínos ügyre. Szerencséje volt, a Dévényben megtalálta éjszakai vendégét. Értesítette a rendőrséget, de az öröme korainak bizonyult: a lány már túladott az aranyholmin. A nagyvilági Valika hamarosan visszavedlett Máriává, és visszakerült az intézeti varrógéphez. Egy hónap múlva azonban ismét megszökött. Ezúttal szobatársnőit lopta meg. A bírósági tárgyaláson szemlesütve hallgatta az ítéletet, amely a kár megtérítésén kívül hat hónapos feltételes szabadságvesztésre szólt. Érdekes, hogy a megkárosított férfiak közül egyik sem tartott igényt pénzére. O.V.