Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám, hétfő

GAZDASAG .ÚJ SZÓM 1991. FEBRUÁRU. Lapunkban már foglalkoztunk a termőföld és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvénytervezetekkel. Mivel ezek olvasóink többségét közvetlenül érdeklik és érintik, dr. Fehér Tibor ismertetésében ismételtén összefoglaljuk a ún. Tyl-féle (a második) és a Szövetségi Gyűlés egyik képviselőcsoportja által kidolgozott (a harmadik) tervezet lényegét. Amint azt szerzőnk is hangsúlyozza, nem feledhető, hogy ezek csupán javaslatok, s a törvényalkotás folyamatában még több változáson mehetnek át. Értesüléseink szerint a Szövetségi Gyűlés a termőföld és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvénytervezetek megvitatását március elején tűzi napirendre. Meg égy^zer a föídtörvénytervezetekröl A eddigi legnagyobb viszii7 szhangot a Szövetségi * Gyűlés egy képviselőcsoportja kezdeményezésére megalkotott, köznapi szóhasználatban „Tyl-féle" javaslat váltotta ki. Általában a legradikálisabb jelzővel is illetik, s egyúttal a legnagyobb terjedelmű. Szerkezeti szempontból nyolc részre osztható. A javaslat első része utal a föld- és egyéb mezőgazdasági vagyon tulajdonosai törvény által meghatározandó jogaira és kötelességeire. A javaslat szerint megoldást nyernének a mező-, erdő- és vízgazdálkodás terén a tulajdonjoguktól megfosztott jogi személyeket ért anyagi sérelmek, legalább is részlegesen. Elfogadása esetén szabályozná a mezőgazdasági vagyon használati viszonyait. Ez a törvénytervezet hasonló módon szabályozza a tulajdonjog viszszaállításának feltételeit, mint a kormány javaslata, bár a kisebb számú névleges felsorolás tartalmi Szempontból nagyobb terjedelmű. Időbeli terjedelemben ugyan főleg az 1948. február 25-e és 1989. december31 -e közt jogaiktól megfosztott tulajdonosokat rehabilitálná, viszont kitételt tartalmaz olyan esetek megoldására is, amelyekben a tulajdonosok 1948. február 24-e előtt vesztették el tulajdonukat, mégpedig oly módon, hogy a nemzeti vagyon kezelésével ós privatizációjával megbízott minisztériumot felhatalmazná a törvényből eredő merevségek enyhítésére vonatkozó intézkedések meghozatalára. A tervezet jogosult személyenként az eredeti tulajdonosokat jelöii meg, legyenek azok fizikai vagy jogi magánszemélyek. Részletesen meghatározza, milyen sorrendben, illetve terjedelemben lépnek az eredeti tulajdonosok helyére örököseik, jogutódjaik. A javaslat azzal számol, hogy a tulajdon- és használati jog felújításának költségeit főleg a nemzeti vagyon kezelésével és privatizálásával megbízott minisztérium viselné. Ebben a vonatkozásban jelentős eltérés van a kormány törvényjavaslata és ezen tervezet között, ugyanis a kormányjavaslat nem számol a szerződések jegyzőség által történő regisztrálásával, hanem a létrehozandó Földalapokat bízza meg a tulajdon- és a használati jogviszonyok rendezésével. Rendkívül radikális módon javasolja a „Tyl-féle" javaslat a tulajdon visszaadását a jogosult személyek részére, akik e szerint igényt tarthatnak a föld- és egyéb mezőgazdasági termelési célokat szolgáló ingatlanokon kívül mindazon ingóságok visszaadására is, amelyek háztartásaik berendezését, felszerelését képezték, vagy személyi szükségleti eszközeik voltak. Természetesen ehhez bizonyítást kell nyernie a ténynek, hogy az eredeti tulajdonosok a javaslatban szereplő feltételek következtében vesztették el ezeket. Ugyanezen követelmény megtartása mellett szintén visszaadásra kerülnének azok a. földművelésre szolgáló tárgyak és eszközök, amelyek, bár az elvétel pillanatában nem képezték a jogosult személyek tulajdonát, szocialista társadalmi tulajdonba kerültek. Amennyiben a jelenlegi állapot szerint ez tárgyi formában nem válna lehetővé, a jogosult személy az érvényes árak szerinti pénzbeli kártérítésre tarthatna igénýt. Az ingóságokra vonatkozó kártérítés a jogosult személyek tulajdona alapján kiszámított részesedésből történne. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy a jelenlegi mezőgazdasági szervezetek tulajdona (nemcsak a használatukban levő földterületek) az eredeti földtulajdonosok közt kerülne felosztásra. Valójában nem csupán fizikai személyek, hanem az állam és a községek is részesülnének ily módon a szervezetek vagyonából a tulajdonukat képező és e szervezetek használatában levő földek értéke alapján. , A vagyon; privatizációjának ez a módja rendkívül nagy visszhangot és ellenállást váltott kí a szövetkezeti tagság, a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak körében. Jelenleg ugyanis az üzemek, szövetkezetek dolgozóinak mindössze körülbelül a 30 százaléka rendelkezik földtulajdonnal. Az efajta megoldás, vagyonjogi rendelkezés erős ellenszenvet váltott ki a földdel nem rendelkező mezőgazdasági dolgozók körében, mivel a javak, a vagyon létrehozásához gyakran több évtizedes munkájukkal járultak hozzá, s a privatizáció folyamán nem részesülnének belőle. Nem tartható igazságosnak e megoldás a „földnélküliek" szempontjából, bár a másik oldal, a tulajdonosok viszont azzal érvelnek, hogy a több évtizedes jogfosztottság után kártérítés jár számukra. A" xxx A

harmadik javaslatot a Szövetségi Gyűlés egy másik képviselőcsoportja dolgozta ki. E tervezet szerkezetileg hét részre tagolódik. Alapvető kiindulópontként az 1945-ös évet követő földreform mindhárom szakasza eredményeinek elismerését határozza meg. Lényegében tehát eredeti tulajdonosként az 1948-ig (ezt az évet is beleértve) lezajlott földreform során tulajdonossá nyilvánított személyeket jelöli meg. A már ismertetett javaslatokhoz hasonlóan határozza meg e tervezet is azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén visszaállíthatóvá válnának a tulajdonosi viszonyok. Szintén tartalmaz rendelkezéseket azokra az esetekre gondolva, melyekben a földek tulajdonjoga már nem vezethető át az eredeti tulajdonosokra. Ilyenek akkor állnak fenn, ha az állam vagy község már nem tulajdonosa az adott földterületnek, személyi használatba vagy időközben beépítésre került, 1990. január 1-ig kert-, üdülőterületté lett nyilvánítva, vagy pedig az eredeti tulajdonostól való elvétel után több használó számára szolgáló vízmű épült rajta. Ilyen esetekben az állam az eredeti tulajdonosnak más, lehetőleg megfelelő területű és bonitású területeket adna tulajdonba azon katasztri területeken belül, amelyen az eredeti tulajdon nagyobb hányada volt található. Mezőgazdasági területek csakis mezőgazdasági termelés céljaira válnának visszaadhatóvá, viszont külföldi állampolgároknak a javaslat szerint nem keletkezne tulajdon- vagy használati jogúk. Az eredeti tulajdonosoknak olyan esetekben, amikor tulajdonuk állami vagy községi tulajdonban került, a létrehozandó földhivatalok állítanák vissza jogaikat, írásbeli kérelmük alapján. Az elvett ingóságaik lehetőség szerint eredeti állapotban, esetleg a felek megegyezése szerint pénzértékben kellene visszaadni. A földtulajdonosok, akik eredetileg magángazdaként művelték földjeiket és kollektív gazdálkodás qéljaira társították azokat, kérnetnék tulajdonjoguk visszaállítását a jelenlegi használóktól. Amennyiben az eredeti tulajdonos és a jelenlegi használó nem egyezne meg másképp, a törvény hatályba lépésével bérletiszérzödóses' viszony jönne köztük létre, amely természetesen mindkét fél részéről felmondható volna. A törvénytervezet rendelkezik a létrehozandó Nemzeti Földalap általi tulajdoneladásról és bérbeadásról, amelyek során az eddigi használók elsőbbségi jogot kapnának, majd őket követnék az önálló gazdálkodást folytató földművesek. A tervezet harmadik része viszonylag tág terjedelemben foglalkozik (valószínűleg feleslegesen) a mezőgazdasági szövetkezetek privatizációjával. Az erre hivatott, a 162/1990. Tt. sz. törvény, amely 1990. május 15-től érvényben van, már megtette a privatizáció felé vezető intézkedések alaplépéseit. A törvénytervezet következő fontos része az állami gazdaságok transzformációjára vonatkozik. Eszerint a nemesítő állami gazdaságok részvénytársaságokká alakuld nának, amelyekben legalább 51 százalékos részvénybirtoklással kellene rendelkeznie az államnak vágy községnek; míg a többi gazdaság más vállalkozói formát is ölthetne, esetleg szövetkezetté válhatna. Az ötödik ós hatodik rész a javaslat szerint csak körvonalakban ecseteli az élelmiszeripari- és szolgáltató vállalatok transzformációját, valamint a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum belső elrendezésériek feltételeit. Ezeket ráadásul további törvények, illetve jogszabályok elfogadásával kívánja szabályozni. A három javaslatot egybevetve leszögezhető, hogy egyaránt számolnak további, jelenleg még nem létező szabályok megalkotásával. Főleg a Tyl-féle „nemzeti" javaslat megalkotói jelentősen rövidítenék a hatályban levő, a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény rendelkezéseit. Eme harmadik javaslat, úgy tűnik, gyorsított eljárással készült az előző két tervezet, illetve további törvényjavaslatok vagy már érvényben levő jogszabályok rendelkezéseinek , .összeollózásával'', aminek következtében sötét foltok is akadnak benne. R

emélhetőleg legfelsőbb törvényhozó testületünk tagjai megtalálják azt az optimális megoldást, amely az előterjesztett javaslatok pozitív vonásaiból alkotható meg, és nem követnek el megbocsáthatatlan tévedést nem csupán a földművelők, de az egész társadalom rovására. A tét ugyanis nem kisebb, mint az Európa felé igyekvő országunk megfelelő színvonalú élelmiszerellátása. ARJÁTÉKOK TŐKEHÚSRA ÉS HÚSIPARI TERMÉKEKRE Ha valaki tavaly ilyenkor a diétás (pozsonyi) virsli kilóját 44 koronáért akarta volna ránktukmálni, enyhén szólva „butuskának" tituláljuk. Most ugyanannak nagy kezétcsókolomot köszönünk, ha egyáltalán odajutunk a teherautóhoz, amelynek platójáról „olcsón", mindösze 44 koronáért árulják a diétás virslit. A zsebkendő négy sarka Amolyan húzd meg - ereszd meg játék ez. A zsebkendő négy sarkát a termelők (mezőgazdasági üzemek), feldolgozók (húsipari vállalatok), a forgalmazók (Jednota, Potraviny, Zdroj, magánboltok), valamint a hazai, de nem a szlovákiai termelők és forgalmazók. Mi, vásárlók pedig ott hánykolódunk a zsebkendő közepén. Erőtanulmányokat a Lévai és a Dunaszerdahelyi Húsipari Vállalat háza táján végeztem, de lényegében más körzetekben is hasonló a helyzet. Mindkét helyen a vállalat igazgatója, Zuzana Lelovská, illetve Weisz Árpád volt a segítségemre. Léván és Dunaszerdahelyen is a tőkehús és a húskészítmények iránti kereslet visszaesése okozza a fő gondot. Mivel ennek nem csökkenő étvágyunk, hanem az ár az oka, a húzd meg - ereszd meg játéknak Is ez a lényege. Január elején a mezőgazdasági üzemek adta bele apait-anyait, de rövidesen engedtek. A lévaiak ugyanis vágómarha szállításra kaptak ajánlatot Morvaországból. Az állatok élősúlyának kilója a szállításí költségékkel együtt 24-26 koronába jött volna. Morvaországból a dunaszerdahelyiek is kedvező ajánlatokat kaptak, sőt január első két hetében hoztak is állatokat. A szállítási költségekkel együtt a sertések 24,20, a bikák 29, a tehenek pedig 20 koronába kerültek kilónként. Marhacomb százhúszért? Tekintettel a helyzetre, a „hazai" termelők is engedtek az árakból. A lévai kisüzem a körzetében lévő mezőgazdasági üzemeknek a vágómarha kilójáért jelenleg 29 koronát fizet, a dunaszerdahelyi körzetben pedig a sertés-bika-tehenek kilójáért 25-29-22 koronát kapnak a mezőgazdasági üzemek. Pillanatnyilag kapnak ennyit, mivel a hízott bikák árát a megnövekedett termelési költségek miatt kilónként 35,40 koronára, vagy ezt megközelítő értékre szeretnék feltornázni. Ha ez sikerül, és az áilám a 29-35,40 árkülönbözetét nem dotálná, akkor a marhacomb kilójának bolti ára a jelenleg 85-90 koronáról felfelé kúszna és valahol a 120 korona közelében állapodna meg. ' A mezőgazdasági üzemek és a húsipari vállalatok között tehát folytatódik a húzd meg - ereszd meg játék. Ránk, vásárlókra nézve némileg megnyugtató, hogy egyik fél sem érezheti magát nyeregben. Nem mondhatja, hogy ennyiért vagy semmiért, hiszen a húsipari vállalat ott veheti meg a vágóállatot, ahol azt olcsóbban kapja. Tehát mielőtt a termelók és a feldolgozók végképp elfordulnának egymástól, egy elfogadható árban megegyeznek. Sót, együttműködnek. A lévai és a dunaszerdahelyl húsüzem lényegében azonos lehetőségeket kínál fel a mezőgazdasági üzemeknek. Amennyiben az utóbbiak boltot nyitnának, a húsüzem a tőkehúst és a húskészítményeket is termelői áron szállítaná. Ha kérik, munkadíj ellenében saját vágóállataikból hasított félsertéseket és -marhákat kaphatna vissza, vagy (harmadik változat) a tőkehúst saját vágóhídjukon állítják elő, és a húsüzemtől csak a húskészítményeket vásárolják fel. Kilónként mennyi haszon? Miért e megértés? - kérdezhetné valaki. Az ok egyszerű és érthető. A forgalmazók (Zdroj, Jednota, Potraviny) a pozsonyi virsli kilóját a lévai húsüzemtől 43,49 koronáért kapják, a sonkás felvágottat 62,74 koronáért, a dunaszerdahelyi húsüzem a marhacomb kilóját 74 koronáért szállítja. Mi pedig annyiért vesszük, amennyiért az adott boltban adják. Nagy általánosságban az említett három és a többi húsipari termék esetében is a ter- é melói árra kilónként 10-20 koronát tesznek rá a forgalmazók. Ami többe kerül, abból kevesebb fogy. A kereslet csökkenését a kereskedelem kevésbé érzi meg, mivel a magasabb árak így is meghozzák a hasznot. A mezőgazdasági üzemek és a húsüzemek a túlkínálatot nagyobb mértékben érzik, hiszen ez a termeléscsökkenést és a munkaerőfölösleget vonja maga után. Ezt ellensúlyozzák a földmúves-szövetkezeti boltok, amelyekben a tőkehúst és a húskészítményeket is öt százalékos haszonnal lehetne árulni. Hasonló megfontolásból nyitnak boltokat a húsüzemek is. A lévaiak saját húsboltjukban 11 százalékos nyereséget számolnak, míg a dunaszerdahelyiek az üzemük mellett és a néhány héten belül megnyíló városi boltjukban is mindössze 3-5 százalékos haszonnal fogják árulni a tőkehúst és a húskészítményeket. „Autós"-boltjaiban mindkét üzem termelői áron adja termékeit. Léván és Dunaszerdahelyen is sokat várnak a privatizációtól, és remélik, hogy akadnak vállalkozók, akik a -falvakban magánhúsbóltokat nyitnakv A privatizációt elkerülő Jednota boltok, a magánboltok és a földműves-szövetkezetek boltjainak kölcsönös versengéséből a vásárlónak csak haszna származna. Mert nekünk annál jobb, minél többen versengenek kegyeinkért. Ezért jó, hogy a zsebkendő negyedik csücskét a cseh és morva termelők, feldolgozók és forgalmazók tartják. EGRI FERENC TAVALY MÉG IGEN, DE Ml LESZ AZ IDÉN? Bár az építőipar számára sem jelentett pozitív fejleményt a piacgazdálkodás felé történő elmozdulás, sót a megrendelők, építtetők fizetésképtelensége már tavaly is jelentkezett, a Rimaszombati Magasépítő Vállalat sikeresen zárta az 1990-es évet, Az időközben bekövetkezett üzemanyag- és építőanyag-áremelések ugyan kedvezőtlenül érintették az októbertől önállóan gazdálkodó állami vállalatot, de tartalékaik fokozott kihasználásával és a munkatermelékenység növelésével ezt is sikerült ellensúlyozniuk. A munkások számát harminccal csökkentették. Közel egymillió koronás nyereséggel zártak. Tiszolcon 64, Nyústyán 48, Utekáčon pedig 32 lakást adtak át rendeltetésének, miközben újak építésébe kezdtek, és folytatták két iskola és több lakótelepi járulékos létesítmény építését is. Az idei megrendeléseket illetően már kevésbé optimista Jozef Rojík vállalatigazgató. A helyi önkormányzatoknak nincs építkezésre fordítható pénzük, az állami hivatalok pedig nem tudják, milyen támogatást remélhetnek, így a megrendelők csupán feltételes módban beszélnek. Idei fő feladatuknak a megkezdett lakások befejezését tekintik. A következő évtől viszont lényegesen csökken a körzetben a házgyári lakások építése, így számolnak azzal, hogy ez év augusztusában bezárják panelgyárukat, amely már most is csökkentett kapacitással működik, és több dolgozója vállalt munkát az építkezésen. Pozitív fejleménynek mutatkozik, hogy a komplex lakásépítéssel szemben az idén nő a középületek építésének hányada. Míg tavaly 102 millióért építettek lakásokat és csak 15 milliót tett ki a középületek hányada, az idén egy olyan épületbe kezdenek, amelynek költségvetése önmagában 110 millióra szól. Azt is örömmel újságolta az igazgató, hogy tizenöt év után végre megszabadultak Prágától. Tavaly adták át rendeltetésének a négy évig épült gyógyintézetet, s ezzel végleg lezárult egy számukra nyűgöt jelentő, ráfizetéses, tizenöt évig tartó munkavállalás, amelyet annak idején kényszerből, felsőbb intézkedésre kellett elkezdeniük. (polgári)